A Nobel-békedíj kitüntetettjei

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

December 6.

Mikulás (napja) (Sveti Nikola / Santa Claus, Saint Nicholas)
 

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke, és ez a nap a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is.
Szent Miklós (Nikolaosz) 270 körül született a kis-ázsiai Patarában. Szüleit korán elvesztette, vagyonukat megkeresztelkedése után szétosztotta. A hívők égi jelre választották meg Müra (a mai törökországi Demre) püspökévé. A keresztényüldözés idején börtönbe vetették, kiszabadulva részt vett a 325-ben tartott niceai zsinaton.
A jótékonykodásáról ismert Miklós, akit már életében szentnek tartottak, 343. december 6-án halt meg. Csodatetteiről több legenda maradt fenn. A leghíresebb szerint élt Mürában egy szegény ember, aki hozomány híján nem tudta férjhez adni három leányát. A püspöknek fülébe jutott a dolog, de túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Éjszaka dobott be három erszényt az apának, így a lányok megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják el őket.

Miklós az utazók, a zarándokok, a tengerészek és a révkalauzok, a gyermekek, a hajadonok és az aggszüzek, valamint a zálogházak tulajdonosainak védőszentje, oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak, védőszentje Oroszországnak, Görögországnak, Szicíliának, Lotaringiának és Pugliának. A történelmi Magyarországon több mint hatvan községet neveztek el róla, például Fertőszentmiklóst, Liptószentmiklóst (Szlovákia), Kunszentmiklóst, Szentmiklóst (Ukrajna), Szamosszentmiklóst (Románia).
Ünnepe, hagyományai egybemosódtak a karácsonyi ünnepkörrel. A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz (a magyar Mikulás a Miklós név cseh és szlovák alakja). Szinte minden nép kultúrájában feltűnik hosszú, prémes, vörös köpenyben járó, deres szakállú, nagy csizmájú alakja, amelyet csak a XIX. század végén nyert el. Német nyelvterületen a Mikulásnak fenyegető külsejű „kísérői” is vannak, akik veréssel vagy éppen megevéssel fenyegetik a rossz gyerekeket: Németországban ilyen a gólyalábon közlekedő Knecht Ruprecht, Svájcban Schmutzli, Ausztriában és Magyarországon is a krampuszok a virgáccsal.  Magyarországon a Miklós-napi alakoskodásnak nagy hagyománya van, de az ajándékozás szokása csak a XIX. század második felétől terjedt el. A legenda szerint a jó gyerekek számára a Mikulás éjszaka, titokban teszi ajándékait az ablakba helyezett csizmákba, cipőkbe.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

December 5.

Az önkéntesek világnapja / A gazdasági és szociális fejlődés önkénteseinek világnapja/nemzetközi napja (Međunarodni dan volontera/dobrovoljaca ekonomskog i socijalnog razvoja / International Volunteer Day for Economics and Social Development)

Az ENSZ Közgyűlése 1985. december 17-én foglalta határozatba az önkéntesek nemzetközi napjának megtartását, majd a világszervezet 2002. november 26-án újabb közgyűlési határozattal szólította fel a kormányokat, hogy támogassák az önkéntességet, a gazdasági és társadalmi fellendülés stratégiai eszközét.
Az önkéntes tevékenység a társadalmi beilleszkedés és integráció egyik eszköze. A bizalom és szolidaritás kialakításával, illetve a társadalmi tőke megteremtésével erősíti a társadalom tagjait egymáshoz fűző kötelékeket.
Az önkéntesség olyan tevékenység, melyet a közjó érdekében szabad akaratból anyagi ellenszolgáltatás nélkül végeznek. A tevékenység megvalósulhat nonprofit, civil szervezet vagy állami intézmény, ritkább esetben nyereségérdekelt szervezetek (cégek, vállalkozások) keretein belül.
Magyarországon az Önkéntes Központ Alapítvány 2002-ben alakult meg, feladata: a magyarországi önkéntesek és az őket foglalkoztató szervezetek munkájának támogatása információval, tanácsadással és képzéssel. A 2005. évi LXXXVIII. törvény a Közérdekű önkéntes tevékenységről (Köt) megkerülhetetlen kérdéssé tette az önkéntességet, és jogállást adott a tevékenység résztvevőinek.

Az önkéntes szervezetek száma két év alatt 2500-ról 4500-ra nőtt. Az adatok szerint Magyarországon a 14 év feletti lakosság körében 1 millió ember vesz részt rendszeres önkéntes munkában, és megközelítőleg a felük civil szervezet keretében végzi ezt a tevékenységet. Az alapítvány és a KSH felmérései szerint azonban az eseti önkéntesség jóval több embert érint.
A 2011-ben elfogadott köznevelési törvény értelmében – a 2016-os érettségi időszaktól kezdve – minden érettségizőnek teljesítenie kell majd 50 óra közösségi szolgálatot.
A világon egymilliárd, Európában pedig 115 millió 900 ezer felnőtt dolgozik önkéntesként. Egy 2008. évi kutatás eredményei szerint az önkéntesek boldogabbak, tovább élnek, és jobb testi állapotban vannak nem önkéntes társaiknál, és e tevékenység az idősebb korosztályok aktivitására is kedvező hatással van.

MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Csak akkor gondolkodok, ha problémákkal találom magam szemben. 
John Dewey (1859. október 20. – 1952. június 1.) amerikai filozófus, az ottani oktatási rendszer megreformálója.

Temerini fiúk - Tőkés és Lomnici kéri a három másik elítélt elengedését is

A még börtönben lévő három elítélt „temerini fiú” számára kért kegyelmet a szerb államfőtől Tőkés László európai parlamenti képviselő és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke.
Közösen jegyzett közleményükben az EMT nevében örömüket fejezik ki azért, hogy a temerini elítéltek közül ketten – elnöki kegyelem révén – kiszabadultak a börtönből.
„Ugyanakkor ezt csak részeredménynek tekintjük, hiszen Máriás István, Illés Zsolt és Uracs József továbbra is börtönben sínylődnek, és kénytelenek elviselni annak a példátlanul súlyos büntetésnek a terheit, amely nemcsak a délvidéki magyarságot, hanem a nemzetközi közvéleményt is méltán felháborítja” – írják. Szerintük Tomislav Nikolić államfő azzal gyakorolt volna igazi gesztust a magyarság irányába, ha Horváth Árpád és Szakáll Zoltán mellett a többi elítéltet is kegyelemben részesítette volna, ha ők is amnesztiát kaptak volna.
„Az Emberi Méltóság Tanácsa ezúton azzal a kéréssel fordul Szerbia államelnökéhez, hogy - minden politikai esetlegességen felülemelkedve – a börtönbe vetett másik három temerini magyar fiatal esetében is gyakoroljon kegyelmet” – írta közleményében Tőkés László és Lominici Zoltán. Úgy fogalmaztak, hogy a történelmi múlt bűneinek esedékes jóvátételén túlmenően ez jelenthetné Áder János és Tomislav Nikolić államelnökök legutóbbi budapesti találkozójának igazi sikerét.
Tőkés László és Lomnici Zoltán felhívja a figyelmet arra, hogy a minap, a temerini fiúk ügyének felkarolására Nagyváradon tartott Délvidéki Szolidaritás Napjára valamennyi vezető vajdasági magyar politikai párt elküldte képviselőjét. Ez is tanúsítja szerintük, hogy a délvidéki magyarság számára milyen traumát okozott a „temerini fiúkat” elmarasztaló ítélet, amilyenben még a háborús cselekményekben bűnösnek talált személyek sem részesültek.
A vajdasági magyar fiúkat azért ítélték összesen 61 év börtönbüntetésre, mert 2004-ben súlyosan bántalmaztak egy szerb férfit. A szigorú ítélet felháborodást okozott a délvidéki magyarok körében, az ügy többször felvetődött a magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon, és szó volt róla Áder János és Tomislav Nikolić két héttel ezelőtti, budapesti megbeszélésein is. (MTI)

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14513/Temerini-fiuk-Tokes-es-Lomnici-keri-a-harom-masik-elitelt-elengedeset-is.html

A megbékélés reményében

MEGEMLÉKEZÉS ZSABLYÁN

  Čedomir Božić, Zsablya község polgármester elhelyezi a kegyelet virágait 
(Fotó: Dávid Csilla) 

 

Az 1944-ben és 1945-ben ártatlanul kivégzett zsablyai magyarok emlékére felállított betonkeresztnél Nikowitz Oszkár , Magyarország belgrádi nagykövete szombaton a következőket mondta: Személyes okokból és hivatalos minőségemből vagyok ma itt, családi gyökereimet Zsablyáról vezetem, ebben a temetőben is volna két halott, akinek a sírjára virágot tennék – ha tudnám, hogy hol vannak. A történelem úgy alakult, hogy valakik el akarták törölni a múltat, nem voltak tisztában azzal, hogy ez lehetetlen! Ők ma látják, hogy amikor más népek akarják eltörölni az ő múltjukat, akkor az ugyanúgy lehetetlen, civilizációellenes vállalkozás. Remélem, hogy ez a kis, szerény kereszt nemsokára egy helyre állított, rendbe hozott emlékhely-temető sarkában fog állni.

Optimista vagyok annak tekintetében is, hogy majdnem hetven év elteltével kipusztul a szívekből a gonosz vágy, a bosszúvágy, minden harag, keserűség, és lelkeinken csak a gyász vesz erőt. Csak a halottak tisztelete marad, szeretnénk rájuk emlékezni, hősként, tisztességes embereként tisztelni őket emlékeinkben. Örülök annak, hogy e megemlékezés keresztény rend szerint történik, imával, énekkel, ugyanis az az érzésem, hogy a keresztény megbékélési rendhez alkalmazkodva meghaladhatjuk a kellemetlen emlékeket és a történelmet. Ennek három feltétele van: a bűn elkövetése után a bűnös hozza helyre – amennyire lehet – bűntettének következményeit. Második lépcsőként a bűnös saját szívében gyakoroljon bűnbánatot, bánja meg őszintén bűneit! A harmadik lépcsőn vegye le a kalapját, járuljon felebarátja elé, és kérje bocsánatát! – mondta a nagykövet. Szerinte majdnem hetven év elteltével eljutottunk oda, hogy mindkét nép képviselői, keresztény módon gondolkodva, meg fogják tenni mindhárom lépést.

– A magunk, nemzetünk részéről az első két lépést már megtettük, a harmadikra is sort kell kerítenünk látható és pontosan érzékelhető formában. Ekkor elvárhatjuk a másik fél irányából is ezeket a lépéseket, örömmel bejelenthetem, hogy a két államfő legutóbbi találkozóján komoly szándék született erre, az előkészületek már folynak – hallottuk.

Nikowitz Oszkár reméli, hogy noha ezúttal csak kevesen gyűltünk össze a zsablyai keresztnél, az elkövetkező gyászeseményeken már többen vesznek majd részt, beleértve a hivatalosságok képviselőit is.

A szombati megemlékezés Franjo Lulić titeli plébános imádságával kezdődött, az egybegyűltek elénekelték a Himnuszt, majd Matuska Márton szervező köszöntötte a jelen levőket. Nagy megnyugvással töltötte el az, hogy a megemlékezők körében köszönthette Čedomir Božićot, Zsablya község polgármesterét is, az idén ugyanis első alkalommal került sor arra, hogy községi vezető személyével megtisztelte a zsablyai gyászünnepséget. Božić köszönetet mondott a meghívásért, emlékeztetett arra, hogy Zsablya többnemzetiségű közösség, ezt a szellemiséget ápolják – jelenlétével azt bizonyítja, hogy az együttélés lehetséges, a második világháború, és az azt követő időszak ártatlan áldozatai előtt közösen kell főt hajtanunk. Tovább kell lépnünk, közösen kell jobb jövőt építenünk – véli a községi elnök.

Gere István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének nevében mondott alkalmi beszédet, Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnökének beszédéből idézett. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt nevében Matuska Márton szólt az egybegyűltekhez, a Bakos Pál által összeállított névsorra hivatkozva említést tett arról, hogy a zsablyai temetőben legalább 350-en nyugszanak, de valószínű, hogy a névsor pontatlan. Először 1999-ben szerettek volna megemlékezést szervezni a valamikori temető helyén, akkor a községi elnök azt tanácsolta nekik, hogy ne tegyék, ugyanis ez nagyon veszélyes lett volna. Akkor a község elnöke sem mert kijönni a kereszthez, noha szándékában állt.

– A község elnöke ma itt van közöttünk, ez nagyon fontos számunkra – hallottuk.

Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen a gyászeseményen, levelét Matuska olvasta fel. Ebben kifejti, hogy szerintük az 1944-es, 1945-ös vérengzésekről nem beszélhetünk úgy, mint bosszúállásról, egyre erősödő meggyőződésük, hogy előre eltervezett népirtás történt azzal a céllal, hogy elüldözzék az itt élő domináns, őslakos népcsoportokat, és azokat is, akiket ugyancsak hátsó szándékkal telepítettek ide. Céljuk az volt, hogy lehetetlenné tegyék számukra a megmaradást.

– Válogatottan ölték azokat, akik egy-egy nemzeti közösséget vezettek, vagy vezetni tudtak volna – áll többek között Rácz Szabó László levelében.

A betonkeresztet megkoszorúzták a jelen levő pártok – köztük a Vajdasági Magyar Szövetség is – képviselői, a nagykövet és a kivégzettek hozzátartozói is. A zsablyai katolikus temető helyén most bozótos burjánzik, a kereszthez csak sáros dűlőutak vezetnek, Kelemen Sándor és fia pár nappal ezelőtt lekaszálták a gazt, hogy a gyászolók megközelíthessék a helyszínt. (szb)

Magyar Szó, 2012. december 3., 1. és 6. o. 

December 3.

A fogyatékos emberek (fogyatékkal élők) nemzetközi napja [Međunarodni dan osoba sa invaliditetom / International Day of Persons with Disabilities (korábban: International Day of Disabled Persons)]

Az ENSZ 1992-ben nyilvánította a fogyatékos emberek nemzetközi napjává december 3-át, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékkal született, illetve betegség, baleset vagy katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira. 
A fogyatékosság a gének hibájából vagy baleset, betegség
miatt bekövetkező testi, érzékszervi vagy értelmi károsodással járó állandó, esetleg átmeneti funkcionális korlátozottság. Az így élők száma világszerte mintegy 650 millió főre tehető, közülük 400 millióan a fejlődő országokban élnek, gyakran emberhez méltatlan körülmények között. Magyarországon több mint 600 ezerre becsülik a tartósan egészségkárosodott és fogyatékkal élő emberek számát. Az ENSZ Közgyűlése 2006. december 13-án fogadott el egyezményt a fogyatékkal élők jogainak védelméről, amely 2008. május 3-án lépett hatályba. Magyarország az elsők között csatlakozott az új egyezményhez. A mintegy 50 fejezetből álló konvenció megköveteli a csatlakozó országoktól, hogy fokozatosan könnyítsék meg a hátrányos helyzetűek részvételét a közlekedésben, az oktatásban, a munkában, a kikapcsolódásban, és törvényben kell tiltaniuk a fogyatékkal élők bármilyen megkülönböztetését, törölniük kell jogrendjükből a hátrányos megkülönbözetést tartalmazó jogszabályokat. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amely jelnyelven, Braille-írásos verzióban, az értelmi fogyatékosok számára könnyített változatban is hozzáférhető.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikke elismeri a fogyatékkal élő személyek jogát az önállóságra, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésre, valamint a közösségi életben való részvételre. (A fogyatékkal élők száma az Európai Unióban (EU) mintegy 80 millió, a lakosság 15 százaléka.) Az EU 2010-ben fogadta el tíz évre szóló fogyatékosügyi stratégiáját, kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ra akadálymentes Európát teremt, 2011-ben megerősítette a valamennyi tagállama által aláírt, a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt. 
Az Európai Parlament egyetlen siket képviselője jelenleg a magyar Kósa Ádám. 
Magyarország már kialakította az egyezménynek megfelelő jogszabályi környezetet. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi törvénycélja és alapelvei megegyeznek a konvenció cikkeivel, 2006-ban elkészült az országos fogyatékosügyi program. A megváltozott munkaképességűek, a fogyatékkal élők elsősorban nem segélyekből, hanem saját munkájukból szeretnének megélni, foglalkoztatásuk azonban többletfeladatokat ró a munkáltatóra. Az Országgyűlés 2011-ben elfogadta a megváltozott munkaképességű emberek ellátásának átalakításáról szóló törvényt. A rokkantsági nyugdíj megszűnt, a megváltozott munkaképességűek 2012-től rehabilitációs vagy rokkantsági ellátást kaphatnak. 
MTVA – Sajtó- és fotóarchívum