Az ombudsman a józan észre apellál

Saša Janković köztársasági ombudsman aggodalmát fejezte ki a mind gyakoribbá váló nacionalista indíttatású incidensek kapcsán, s a józan észre és a szolidaritásra apellált. „Az újvidéki művelődési központban véghezvitt vandalizmus, a temerini erőszakos cselekmények, a Szerbiai Független Újságírók Egyesülete (NUNS) tagjainak likvidálására való felszólítás, a Büszkeség Napi felvonulás körül kialakult feszültségek, vagy a szandzsáki helyzet csak a legkirívóbban azok közül, amelyek a társadalmon belüli feszültségek meglétéről árulkodnak.”

Az ombudsman emlékeztetett arra, hogy mindenkinek aki tolerálja, vagy véghezviszi az erőszakos cselekményt egy másik társadalmi csoport tagja ellen, tisztában kell lennie azzal, hogy ezzel nem csak az adott csoport jogait csorbítja, de az ország erejét is gyengíti.
Janković hozzátette, éppen ezért hatalmas felelősség terheli azokat, akik a polgárokat erőszakkal, gyűlölettel és előítéletek útján „hazafiakra és árulókra, normálisokra és betegekre, igazhitűkre és pogányokra, a miéinkre és az övéikre osztják”.

(Beta)
http://www.vajma.info/cikk/szerbia/15407/Az-ombudsman-a-jozan-eszre-apellal.html, 2011. szeptember 27. [16:22]

Kegyelmi helyzet

A címben a félretett, a taccsvonalon túlra rakott élethelyzet és a gondtalan, az elbutulásos állapot megállapítását lelheti föl kedves olvasóm.
Én vagyok ebben a nemtelen és embertelen helyzetben. Én, személy szerint én, a zentai magyar, a szerbiai kisebbségi magyar bőréből kibújni nem tudó, de nem is akaró halandó. Föl is kértek, fogjam meg két nagyujjamat, domborítsak, hogy a többségi erő eltrafálja a hátsómat.
Most az a kérdés, az elvárásoknak megfelelően dülleszkedem-e?
Annyit és annyiszor rúgtak már belém a többségiek is meg az anyaországiak is, hogy ezt a rúgást biztosan kibírnám: tulajdonképpen nem osztana, nem szorozna. Nemzettársaim többsége abban a csizmában jár, amelyben én. (Telik nekünk egy rendes pár csizmára? Megengedik?) Akiktől elvették a véreskezű, magukat partizánoknak nevező, de gyáván a szovjet csapatok mögött napok múltán bekullogó fölszabadítók, akik vagy négy héttel a fényes fölszabadítás után emelték magasra antifasisztának mondott ördögi képüket, és akik a fegyvertelenek ellen voltak csak nagyfene hősök, nos, ők elvettek mindent: és nem csak szülővárosaim magyarjaitól, de azoktól is, akik a pokol tornácáról jöttek vissza, mert a pokol sem győzte a vérnyelést, no, most az ő leszármazottaik, akik kioltották sok ezer őslakos, de más nemzetiségű és más vallású helybéli életét, igazságosságról és antifasizmusról prédikálnak és ennek szellemében másokra hetedíziglen ható törvénykezést óhajtanak tenni.
És tesznek is, mert erejük van hozzá.
És újfent a fejünkre… lépnek, ha hagyjuk magunkat!
A megcserélt törvényjavaslat előterjesztése óta kemény magyarellenesség lódult meg a sajtóban és a valóságban is. Aki nem hisz nekem, olvasson Kostreš-interjút, lásson beszámolót az újvidéki magyar művelődési központ meggyalázásáról, tudjon az újvidéki várostábla magyar szövegének átfirkálásáról.
És tudjon a temerini hatalmas nemzetellenes porfelverésről, a topolyai kikényszerített csöndről és a szabadkai bicskázások elmismásolásáról.
Képviselőink előtt minden tiszta, és mindenről részleteiben tudnak. Mind a négyen.
Ott lesznek ma a képviselőházban, szavaznak majd, országos törvénynek adnak legalitást akkor is, ha ellenkeznek a javaslattal, pedig e javaslat kollektív magyar bűnösségről is szól. Azok szavaznak, akik lándzsát törnek az újabb kori történések háborús bűntetteit megítélő kollektív lehetősége ellen. Egyénik a kilencvenes évek háborús bűnei! Ez nagyon komoly érv ugyanabban közegben, amely most egy korábbi világégés sztereotip politikai megítélése kapcsán mást hangoztat és mást kíván törvényerőre emelni. Ők soha végre sem hajthattak kollektív bűntettet, mások igen?
Morális alapja, különösen a kilencvenes években történtek miatt, nincs kollektív bűnökről ítélkezni a szerb parlamentnek. Erőfölénye van. És más is motoz ott a háttérben: vissza kéne adni az eltulajdonított javakat. És ha belenézünk a dolgok mélyébe, illő kamatostul megadni az elvett jövedelmet is!
Halál a fasizmusra, szabadság a népnek! – mondanám én, de ezért a régi szlogenért engem agyonvernek! Nem a nemzettársaim, tőlük én nem félek. Nagy részük nem állt egyik oldalon sem, akkor. 1991-ben viszont kényszerítették őket a délszláv háborúba. Akkor föl sem merült a kollektív bűnösség ténye! Nemzettársaim nem akartak menni, de muszáj volt! És el is vitték őket erővel, számarányon jóval fölül, és a frontvonalon napokig fegyvertelenül vagy muníció nélkül ott-tartották őket. Aztán fölfegyverzetten sokáig. Mégsem hullott el közülük, az ágyútöltelékek közül, annyi, amennyit a behívó, fölső hatalmak elvártak. Aki most azt hangoztatja, hogy lehetett volna más megoldása is a magyarnak 1941 és 1944 között, mint a SAS-behívónak engedelmeskedni, az magyarázza azért meg azt is, miért nem volt igazán más megoldása a vajdasági magyarnak 1991-95 és 1997-99 között, mint elmenni a horvát, a bosnyák vagy a koszovói hadszíntérre? Szökhetett külföldre? Igaz volt ez a lehetőség 1941 és 1944 között is?
De eme nagyhangúk, európai gondolkodónak mondván magukat, elítélik a magyarságot, el azért is, hogy miért állt félre az egyszerű ember a vajdasági holocaust idején, 1944 tavaszán, amikor azt a mi tájunkon végrehajtották, ám arról nem szól, hogy Sztójay Döme, az ortodox vallású Sztojakovity Dimitrije volt a magyar miniszterelnök, Hitler és nem a magyarság emelte őt abba a székbe. S minden úgy fest a szerb liberális első ember szerint, hogy csak Vajdaságból voltak zsidó deportálások. És Belgrádból?
Ezeket most kérdezni sem illő. Választ rájuk meg senki nem ad.
Hacsak az nem válasz, hogy Sztójay Döméről, amikor kinevezték berlini nagykövetté, Pál régens kérdezett. – Hát ő egy szerb? – csodálkozott a fölséges úr. – Ő egy renegát! – és milyen igaza volt!
Hát ilyen időket élünk.
Európába milyen utakon, ösvényeken lehet is bejutni?
És kinek a megelégedésére? És kinek a segítségével?
Uramisten! Kegyelmezz minékünk, délvidéki magyaroknak, bizodalmunk már csak benned vagyon!

Balogh István
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/44/Kegyelmi-helyzet.html, 2011. szeptember 26. [13:16]

Apám sírja és örökkévalóságunk

Pásztor Bálintnak és Varga Lászlónak, tisztelettel

Képviselő Urak!
Olvastam jogos megbotránkozásaikat (MSz, VM), politikai elárultatásukról szóló beszámolóikat, és föl vagyok én is háborodva. Alapvetően azért, mert Önök azonnal nem léptek, hanem hezitálnak, és még most is a tanácstalanság olvasható ki soraikból. Nincs itt semmi olyan, ami nem volt várható. Szerbia antifasiszta oldalra rakja magát, Titónak köszönhetően, és nem a valóságos történelmi eseményeknek megfelelően. Most is győztes akar lenni, pedig nem az.
A kolonistáknak odaadott vagyont vissza nem adják. Ez eltökélt szándékuk, s erről egyenesen szóltak is vezető politikusaik, amikor a menetrend nélküli vonatok utasait és azoknak leszármazottait nyugtatgatták.
Nem óhajtanak visszaadni semmit sem a németeknek, sem a magyaroknak. Még a becsületet sem. Megtehetik?
Önökön múlik az egész. Megengedik-e, hogy megtehessék? Van-e erő arra, hogy visszafelé forduljanak azok a hullámok, amelyek partot akarnak szakajtani?
Van erő, Képviselő Urak. Van, csak élnek-e vele?
Föl kellene mondani minden koalíciós megállapodást, Varga úr mondjon le elnökségéről, ne ő legyen már Szerbia EU-csatlakozásának élharcosa! Aztán a Német Nemzeti Tanáccsal együtt kérjék az anyaorsszágaik hathatós támogatását, illetve Szerbia EU-s csatlakozási kívánságának elvetését. Erre bizony ebben a pillanatban komoly indok van!
Itthon aztán teremtsék meg a magyar (és a német) egységet, az együttes választási föllépést. Ez esetben nem lehetnek politikai nézeteltérések! Most nem a politikai, hanem a nemzeti harcnak jött el az ideje!
Ne higgyék, Képviselő Urak, hogy az elharácsolt vagyon után áhítozom. Családom nem érintett ebben. Elődeimnek annyijuk nem volt, hogy elvehették volna tőlük. Volt házuk, de Zentáról nem űzték el kollektíve a magyarokat. Föld az nem volt annyi sem, hogy a sírjuk beleférjen. (Ám meglett helyük, megbékélésükre, a zentai temetőkben.)
Apám volt Horthy katonája és Tito katonája is. Tito ki is tüntette. Ám ez a törvény az én apámat is fasisztává tenné, és én is fasiszta leszármazott lennék. Ez ellen tiltakozom, mert mindkét hadseregbe behívták az apámat. Próbált volna nem eleget tenni a behívóparancsoknak! És szeretném látni azt a szerb képviselőt, aki azt bizonygatja, hogy a katonai behívóparancs az ma is szó a szélben!
Amit írok, nem radikalizmus. Sőt nem is pártpolitika. Csak emberi megnyilatkozás. És végre itt lenne az ideje, hogy délvidéki magyar képviselőink, a szerb pártokban ülők is, levetnék pártos pólóikat, aztán lehullana szemükről a hályog és meglátnák, mi is és milyen is a mi kisebbségi világunk.
A magyar és a szerb köztársasági elnök tegnapelőtti New Yorki-i találkozója nagyon friss. Semmi jóval nem kecsegtetnek a nyilatkozatok. A magyar elnök mondott valami egészen konkrétat, a szerb elnök sztereotípiát válaszolt. A sztereotípia flogiszton. Az ógörögök szerint a semmi és a valami keveréke. (Szerintem a pontos magyar meghatározása: picsafüst. Elnézést kérek a szóért, mert eddigi stílusomba nem illik bele, meg tán nem is pontos kifejezés, de én annak érzem. Picsafüst vagytok, ti vajdasági magyarok, németek, üzeni nekünk a szerb államelnök, és ezt nem feledhetjük el soha, írjuk fel az ajtófélfára, hogy mindig szemünkbe tűnjön!)
Mégis, milyen összefoglalót fogalmaznának meg Önök, Képviselő Urak, szövegeiknek, szövegemnek?
A baj ott lesz, hogy Önök Szabadkán összejönnek és tanácskoznak és elkezdenek filléreskedni. Az idő meg most éppen rohan.
Itt ideológiai és nemzeti ügyekről van szó! Ha ez nem tisztult le, akkor azért kérjék a Jóistent, hogy segítsen, mert ez az egyetlen fogózó!
Képviselő Urak!
Önök négyen képviselték a vajdasági magyarságot országos szinten, hellyel-közzel volt odasimulás is a hatalomhoz, ám erre tovább nincs sem idő, sem hely: vágják már el a hamis köldökzsinórt! Ó nem Pestről táplál az a köldökzsinór, hanem Szabadkáról, Zentáról, Topolyáról, Magyarkanizsáról, Adáról, Óbecséről, Törökbecséről, Pancsováról, Versecről, Hertelendifalváról, Debellácsról, Nagybecskerekről, Csókáról, Törökkanizsáról, Hetényből, Ittabéről, Szentmihályról… Ó, emlékezetemben most ketten is rámszólnak, az én szabadkai Csuka Pista komám, és az én Varga Sándor pedagógus társam, az igazi délvidéki költő, Ürményházát is említsd! Bizony Ürményházát, meg Muzslyát.
Meg Maradékot, Képviselő Urak. Szívdobogásom emlegetése ez a falu.
Ahol én egyszer jártam életemben, akkor is elsírtam magam, mert cirillel írtak magyar szöveget és márványba vésték a temetői betűket. Temetőben láthattuk ezt. Mert máshol már magyar nyelvre utaló betűk nem voltak föllelhetők.
Meg más szerémi falvakat is emlegessenek föl Önök azon az irányadást jelző szabadkai tanácskozáson, szóljanak a szerémi falvakról, nevezzék meg őket, lehet hiába teszik, mert ott már lehet, nem lesz olyan, aki érti a magyar szót, mert elüldözték őt, mert olyan volt a világ erre- és arrafelé, hogy egyik nemzetiség elüldözhette ősi katlanjáról a másikat, és ez bizony nem volt fasizmus, mondják a megmondhatók. És megtehetik a többségiek, akik még mindig az antifasizmus csalfa bűvöletében élnek, mert a világ elfelejtette eme tettüket minősíteni.
Egyszer már meg lehetne vakarászni azt is, hogyan is volt és mennyire is volt antifasiszta a balkáni térség, középkori vallásháború folyt-e errefelé, vagy ideológiai, de hát erre a válaszra pont az emel gátat, aki bizonyítás nélkül megköveteli antifasizmusát.
Képviselő Urak!
Szerényen és halk szóval álljanak az igazság oldalára, védjék magyarságunkat. Önök ebben a harcban vereséget nem szenvedhetnek, mert szavazótáboruk egyetlen népcsoportra korlátozott. Igaz ez akkor is, ha nem csak magyarok ígérgetik szavazatukat kommentjükben, de hát ők olyan kevesen lesznek, hogy nem oszt, nem szoroz a számuk.
Ne féljenek a szavazótábortól! Ők hátteret adnak, mert vagy szavaznak, és el is mennek, ha értelmét látják voksolásuknak. Most, e törvényjavaslattal a demokraták, a liberálisok kimutatták igazi arcukat, őket nem érdekli a vajdasági magyarság.
Fogjanak össze, Képviselő Urak!!
S kezdjék mindezt a kilépésekkel! Országos és vajdasági szinten is. Hívjanak össze összmagyar tanácskozást, mint régen volt a szabadkai sportcsarnokban. Most ennek van itt az ideje és semmi másnak.
Mindezt én egyedül írtam, senki nem volt velem, amíg szövegeztem, nem is voltam a jelen a Délvidéken… Csak a szívem fáj, a vérnyomásom ingadozik. És apám sírja nem lehet átkozott a zentai Fölső-temetőben! És a temetőink sem átkozott helyek, nemzetünk lelke fölött sarjad ott a virág és a fű.

Balogh István
http://www.vajma.info/cikk/olvasok/43/Apam-sirja-es-orokkevalosagunk.html, 2011. szeptember 24. [16:37]

Vasárnap magyarverés is volt

A legújabb temerini verekedésekről tudósítva furcsa (vagy talán nem is olyan furcsa) módon a tájékoztatási eszközök mélyen hallgatnak arról a támadásról, amely 25-én, vasárnap éjjeli fél kettő tájban érte az egyik temerini fiatalembert a város központi buszállomásával szembeni Avangarde kávéház közelében.

A támadók egyike, miután az arra haladó K. Norberttól szerbül megkérdezte, hogy magyar-e, s miután ő erre igennel válaszolt, arcul ütötte. A megtámadott futásnak eredt, mire egy másik támadó üvegpalackot vágott utána. Az elkövetőket – értesüléseink szerint mindketten bácsszőregiek – a rendőrség előállította, és bűnvádi feljelentést tett ellenük.

Cs. B.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12388/Vasarnap-magyarveres-is-volt.html, 2011. szeptember 27. [15:26]

Németh Zsolt bekérette Szerbia budapesti nagykövetét

Németh Zsolt szerint nem viszi közelebb Szerbiát az Európai Unióhoz a szerb parlament által hétfőn elfogadott kárpótlási törvény, hanem éppen hogy eltávolítja tőle. Közölte: bekérette Szerbia budapesti nagykövetét, és tájékoztatta őt a magyar kormány álláspontjáról.
A Külügyminisztérium parlamenti államtitkára a magyar kormány álláspontját ismertetve keddi sajtótájékoztatóján elmondta: olyan formában fogadta el a szerb parlament a törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét „újból életre keltette”. Holott a nemzetközi és az európai jog is az egyéni felelősség elvét mondja ki, vagyis csak az rekeszthető ki bármilyen jog élvezéséből, akit bűnösnek találnak - tette hozzá.

Mint emlékeztetett, a hétfőn (szeptember 26-án – B. A. megj.) elfogadott vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény úgy fogalmaz, hogy mindazokat, akik 1941 és 1945 között a megszálló erők tagjai voltak, vagy azok leszármazottai, kirekesztik a kárpótlásból. „Ezzel gyakorlatilag az egész vajdasági magyarságot kirekesztették ennek a törvénynek a hatálya alól” – emelte ki. „A második világháborúban mindenkit besoroztak a magyar hadseregbe”, ez nem okozhatja azt, hogy háborús bűnösök lennének azok, akik eleget tettek sorkatonai kötelezettségüknek – mutatott rá.
Németh Zsolt közölte: bekérette Szerbia budapesti nagykövetét, és tájékoztatta a magyar kormány álláspontjáról, továbbá arról, hogy az EU tagjelölti státuszának egyértelmű feltételei vannak, és ezeknek a most elfogadott szerb törvény nem felel meg. Mint mondta, a magyar kormány kész a párbeszédre Belgráddal, és mindenben támogatja a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) – amely ellenezte a jogszabály elfogadását – és a vajdasági magyar közösséget. Az államtitkár felidézte: Pásztor István, a VMSZ elnöke arra kérte Boris Tadić szerb államfőt, hogy ne hirdesse ki a törvényt.
Úgy fogalmazott, azért is fontos, hogy megoldást találjanak a problémára, mert az elmúlt években jól alakultak a magyar-szerb kapcsolatok, beleértve a kisebbségi kérdéseket is. Példaként említette, hogy „megkezdődött a párbeszéd az 1944-1945-ös atrocitások tudományos igényű feldolgozásáról” is. „Abban vagyunk érdekeltek, hogy ez a folyamat folytatódjon” – utalt a két ország közötti kapcsolatokra.
Kérdésre válaszolva az államtitkár kijelentette: Magyarország eltökélt abban, hogy mindenképpen megoldást kell találni a problémára, ha Szerbia az unió tagja akar lenni. Magyarország jelzi a Szerbia tagjelölti státuszával kapcsolatos álláspontját Brüsszelnek - fűzte hozzá. Felidézte, hogy Martonyi János külügyminiszter már korábban is jelezte a magyar aggodalmakat Szerbiának, és Schmitt Pál államfő is tárgyalt a kérdésről Boris Tadić szerb köztársasági elnökkel.

(MTI)
http://www.vajma.info/cikk/magyarorszag/11407/Nemeth-Zsolt-bekerette-Szerbia-budapesti-nagykovetet.htm, 2011. szeptember 27. [12:19]

Egyértelmű üzenet

Közlemény
A Radanováci helyi közösség elnöksége felháborodással és megbotránkozással tapasztalta szeptember 26-ára virradóra, a területén működő óvoda épületének, udvarának és játszóterének vandál módon való megrongálását.
A játszótér kisvonata, mi az idők próbáját becsülettel állta és vígan dalolta csoda országból érkező és induló gyermeki örömöt, mára feszítővassal „kisiklatva pályájáról” és üvegtörmelékkel behintve, alkalmatlanná vált funkciója betöltésére. Ugyanúgy, mint a csúszda. A 3, 5 magasan levő lámpák letépve és a homokozóban széttörve, a magyar tagozatú óvoda öltözője üvegtörmelékkel volt terítve.
Egyértelmű üzenet. Ki ellenszegül, ki ellentmond a szürke eminenciának, így jár, összetöretik.
Az elnökség meggyőződése, hogy a félművelt ember csoportok politikai feszültségkeltésre tett cselekvése sikertelen marad. Az elnökséget hitében és akaratában megerősítve, hogy az út min járni kezdett, a jó irány, folytatja munkáját, épít tovább.
Az elkövetők tettére nincs mentség, történt mindez bármilyen gondolattól vezérelve vagy akár vezényszóra. A helyi közösség vezetősége ismeretlen tettes ellen feljelentést tett, a hatóságtól gyors és hatékony munkát követel.
Szabadka, 2011. szeptember 26.

Almási Szilárd
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Elnökség
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, IX. évf. 214. szám, 2011. szeptember 27.

Letartóztatások a tegnapi temerini incidens miatt

Négy személyt őrizetbe vettek azzal a gyanúval, hogy tegnap (szeptember 26-án – B. A. megj.)délután megverték Bojan O. középiskolást a temerini közgazdasági iskola melletti parkban. A fiúnak eltört az orra és egyik ujja, a gyermekkórházba vitték, ahonnan, miután ellátták, hazaengedték.

Fennáll a gyanú, hogy az incidens nemzeti színezetű, tudósít a 021 Rádió.
A gyanúsítottak 1995-ös születésűek. A rádió értesülései szerint a verekedők közül egy vagy kettő valószínűleg részt vett a szeptember 11-ei incidensben is, amikor öt fiatalt vertek meg. Az incidens után a rendőrség megerősítette a felügyeletet Temerin község egész területén, elkerülendő az esetleges további összetűzéseket. Stevan Krstić, az újvidéki rendőrség parancsnoka azt nyilatkozta, azért fokozták a rendőri jelenlétet, hogy elkerüljék a tömeges gyülekezést.
Gusztony András, temerini községi elnök, aki az esemény után egy órával értesült a történtekről, a 021-nek azt nyilatkozta: „Ez tragédia mindannyiunkra nézve, mást nem mondhatok.”
A verekedő fiatalok egyes nem hivatalos értesülések szerint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjai.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/12387/Letartoztatasok-a-tegnapi-temerini-incidens-miatt.html,2011. szeptember 27. [8:57]