Június 26.

János napja.

Bibliai név. A héber Johanan név Görög Johannessz változatából (ill. ennek a hasonló hangzású, latin Johannes formájából) származik. Jelentése „Jahve megkegyelmezett”

1987 – Kábítószer-ellenes világnap.
1824 – Megszületett Thomson Sir William; lord Kelvin, skót matematikus, fizikus, természettudós, az anyagi minőségtől független hőmérsékleti skála megalkotója.
1892 – Megszületett Pearl S. Buck amerikai írónő, aki a kínaiak életét bemutató regényeiről ismert, például a „The Good Earth”. 1938-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
1914 – Megszületett Babe Didrikson Zaharias amerikai sportolónő, golfjátékos. Az egyik legnagyobb kosárlabda- és golfjátékos volt. Az 1932-es Los Angeles-i olimpián 2 aranyérmet szerzett, az U.S. Openen háromszor nyert.
1941 – 1941-ben bombatámadás érte Kassát, Munkácsot és Rahót. Ezután Magyarország belépett a II. világháborúba a Tengely-hatalmak oldalán.
1949 – Budapesten megszületett Babos Gyula gitáros.
1954 – Megszületett Robert Davi amerikai színész. Ismertebb filmjei: Varázsló a szomszédom; Profiler – Pszichozsaru – sorozat; Drágán add a halálod; Showgirls; A Rózsaszín párduc fia; Kincsvadászok Amazóniában; James Bond – A magányos ügynök; Thelma Todd rejtélyes halála.
1960 – Bécsben 79 éves korában meghalt gróf Esterházy Móric, aki 1917-ben Magyarország miniszterelnöke volt.
1966 – A bázeli városi kantonban, Svájcban a nők is választójogot kaptak.
1970 – Megszületett Chris O’Donnell amerikai színész. Ismertebb filmjei: Jég és föld között; Batman és Robin; Siralomház; Mindörökké Batman; A három testőr; Egy asszony illata; Sült zöld paradicsom.

Június 26. – A kínzások áldozatainak emléknapja
Az ENSZ Közgyűlése 1984. december 10-én fogadta el a kínzás és más kegyetlen, embertelen, megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményt, amely 1987. június 26-án lépett hatályba, és napjainkig 155 ország ratifikálta. Ezért lett ez a nap az áldozatok emléknapja. A konvenció kiegészítő jegyzőkönyvét, amely egyebek között lehetővé teszi a váratlan, bejelentés nélküli látogatásokat a börtönökben, 2002. december 18-án fogadta el a világszervezet közgyűlése. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2006 novemberében felszólított minden államot arra, hogy garantálja a kínzás, illetve a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések tilalmát a terrorellenes intézkedések során őrizetbe vett személyekkel szemben.
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Önkéntes Alapja a Kínzások Áldozatai Számára segítséget nyújt egyéneknek és szervezeteknek az egész világon ahhoz, hogy könnyítse testi és lelki fájdalmukat, segít újrakezdeni összetört életüket, valamint támogatást nyújt ahhoz is, hogy gyakorolhassák jogaikat.
Az 1985-ben alapított genfi székhelyű Kínzásellenes Világszervezet adatai szerint az elmúlt évtizedekben Európában mintegy kétmillióra tehető a kínzások áldozatainak száma, közülük 600 ezren elnyomó rendszerekben (a náci uralom alatt, Spanyolországban a Franco-, Portugáliában a Salazar-diktatúra idején, a kelet-európai volt szocialista országokban) jutottak ilyen sorsra, 900 ezer ember pedig a balkáni háborúkban és Észak-Írországban vált kínzás áldozatává. A nemzetközi tömörülés nemcsak a kínzás, embertelen bánásmód, hanem a nők és gyermekek elleni erőszak ellen is fellép.

Az Amnesty International (AI), a világ legnagyobb emberjogi szervezete régóta kampányol a kínzás és embertelen bánásmód megszüntetéséért. A kínzás vagy más brutális, meg nem engedett bánásmód ugyanis nemcsak kegyetlen, embertelen, az áldozat számára ártalmas, megalázó, hanem a tevékeny elkövetőt és a tétlen társadalmat is brutalizálja. Az Amnesty International 2014. évi jelentése szerint legalább 79 államban vetik alá kínzásnak az őrizeteseket, olyan országokban is, amelyek aláírták az ENSZ Konvenciót.
A nemzetközi szervezet bejelentette, hogy ismét globális kampányt indít az őrizetesek kínvallatásának betiltására, hiszen nyoma sincs annak, hogy az embertelen bánásmód eltűnőfélben lenne, sőt az utóbbi időszakban egyre több kormány alkalmazza ezt nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva. A kínzásellenes kampány újraindításához időzítve az AI a világ 21 országában felmérést készíttetett a lakosság körében arról, hogy tartanak-e egy esetleges kínzástól. Az összesen 21 ezer ember bevonásával elvégzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 44 százaléka félt attól, hogy megkínozhatják, ha hazájában őrizetbe veszik. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A szégyenteljes évtized

(Tíz esztendeje ülnek börtönben a „temerini fiúk”)

„Halálmadár kuvikolja a fekete lombban:

kórság és ragály lakását lásd a hatalomban.

Kioltja szemed világát, összetöri mércéd,

hazugsággal marja sárrá mondataid ércét.

Ujjujuj, az ördög vezeti a táncot,

arcodra varázsol ráncot, nyakadra vasláncot.”

(Orbán Ottó)

Már csak néhány óra és a tizedik börtönév is lejár. Ennyi ideje annak, hogy szabadságvesztésre ítélte a „temerini fiúkat” a mélyszerb politikai hatalom által irányított igazságtalan igazságszolgáltatás. Az öt magyar nemzetiségű fiatalt egy újvidéki – államalkotó nemzet fiaihoz tartozó – kábítószer-terjesztő bántalmazása miatt 61 évnyi letöltendő büntetésre ítélték. A puszta életüket meghagyták, de emberi méltóságukban a végsőkig megalázták, ütötték-verték őket, a családjukat megbetegítették, elszegényítették, szó szerint tönkre tették. (Jelenleg épp Máriás István édesapja ül többszörös áttétes rákbetegen és szélütötten tolószékben meg Illés Zsolt testvérbátyja fekszik agyvérzéssel, elfakadt gyomorfekéllyel.) Ítélethirdetéskor, az akkor 19 éves Horváth Árpád 10 évet kapott, a 25 esztendős Szakáll Zoltán és a 29 éves Uracs József 11 és fél évet, a 26 esztendős Illés Zsolt 13 évet, a 22 éves Máriás István pedig 15 év börtönt kapott. Horváth és Szakáll 8 és fél év raboskodás után 2012 őszén amnesztiával kiszabadult, a többiek meg azóta is rács mögött élnek.

Bár az elmúlt egy évtizedben akadtak szép számban olyan emberek, akik a „temerini fiúk” ügye mellé odaálltak, akik képtelenek voltak ölbe tett kézzel nézni a szenvedést, és megkísérelték valamelyest elviselhetőbbé tenni az áldozatok számára a bentlétet, sajnos a  vajdasági magyarságnak nem volt sem kellő elszántsága, sem pedig ereje ahhoz, hogy a saját választott politikai vezetőit rábírja, rákényszerítse arra, hogy az öt fiatalt idejekorán kimenekítsék a Sremska Mitrovica-i börtönből. Hogy ezzel elejét vegyék annak a csúfságnak, amely azóta valamennyiünkkel megesett.

A végelgyengülés S.O.S. jeleit mutató délvidéki magyarság teljes megkiskorúsításáról és az itteni kisebbségi érdekképviselet árulásáról már szinte értelmetlen még beszélni is, akkor, amikor a 90-es évek délszláv fegyveres konfliktusainak háborús bűnösei (bűncselekmény hiányában) már jószerivel mind-mind hazatértek a családjukhoz. Most épp azon esztendők legellenszenvesebb figurája, Vojislav Šešelj, csomagol és készülődik hazafelé –, a 3 magyart pedig még most is rabláncon vezetgetik. De végződjék most már bárakárhogy is ez a gyalázatos történet, a kiszolgáltatott és a sorsukra hagyott „temerini fiúk” ügye a vajdasági magyarság örökös és lemoshatatlan szégyenfoltja, elfelejthetetlen kudarca és megbocsájthatatlan bűne marad.

– Tíz év után miként látod mindazt, ami akkor veletek megesett? – kérdeztem a hétvégén Szakáll Zoltántól.

– Mi egy koncepciós per áldozatai voltunk. Az esetünket elpolitizálták, amely politika aztán nem állt ki mellettünk. Ketten már szabadok vagyunk, három társunk azonban még mindig a börtönben van. Az ő ügyükkel, helyzetükkel az égvilágon senki nem foglalkozik. Mivel mi már kijutottunk, az ő számukra még nehezebbé vált a benti élet.

– Amikor az eset megtörtént, milyen ítéletre számítottatok?

– Ilyen szigorúra, 61 év börtönre, semmiképpen sem. Igazából még elzárásra sem. Ez a kegyetlen szigor mindannyiunk számára döbbenetes volt.

– Társaid szabadulása ügyében látsz-e még némi pislákoló reményt?

– Ha a vajdasági magyar politikai pártok továbbra sem tesznek semmit az érdekükben, akkor a fiúk le fogják ülni a büntetésüket az utolsó napig, én ezt így látom.

Holnap (csütörtökön) este 6 órától, a gyászos eset 10. évfordulóján, a temerini piactéren megemlékezést tartanak az ügy kevéske, még megmaradt pártolói.

Szabó Angéla

A képen: Szakáll Zoltán

Június 25.

Vilmos napja

A germán eredetű Wilhelm névnek a latinosított Vilhelmus formájából származik. Elemeinek jelentése akarat+(védő)sisak.

1608 – Az osztrák, a morva és a magyar rendek nyílt katonai fenyegetéssel arra kényszerítették I. Rudolf magyar királyt (II. Rudolf néven német-római császár és cseh király), hogy mondjon le Ausztria, Magyarország és Morvaország trónjáról öccse, Mátyás főherceg javára.

1852 – Megszületett Antonio Gaudi katalán építész. A híres barcelonai Szent Család székesegyház, a befejezetlen Sagrada Familia építője.
1876 – A csejen és sziú indián törzsek „Szilaj Ló”, „Ülő Bika” és „Két Hold” vezetésével a Little Big Horn folyó melletti ütközetben legyőzték az amerikai hadsereg egyik lovassági alakulatát.
1903 – Megszületett George Orwell, angol író (Állatfarm, 1984).

1924 – Megszületett Philadelphia-ban Sidney Lumet Golden Globe díjas amerikai rendező, forgatókönyvíró. Ismertebb filmjei: Hálózat - Golden Globe díj (1977) – Legjobb rendező; Gyilkosság az Orient expresszen; Tizenkét dühös ember – (1957) Berlini Arany Medve; Manhattanre leszáll az éj; Családi ügy; Halálcsapda; Az ítélet; The Sea Gull; Pillantás a hídról.
1938 – Horthy Miklós kormányzó megnyitotta a Szent István-évet.

1963 – Megszületett George Michael zenész, énekes (Wake me up, before yopu go; Freedom).

1965 – Miután az MSZMP Központi Bizottságának ülése Kádár János felmentését javasolta a miniszterelnöki tisztség alól, a kormány elnökévé Kállai Gyulát nevezte ki, aki ezt a tisztséget 1967. 04. 14-ig töltötte be.
1987 – Lázár György felmentése után Grósz Károlyt választották a minisztertanács elnökévé, aki tisztségét 1988. 11. 24-ig töltötte be.
1991 – Horvátország és Szlovénia kinyilvánította függetlenségét Jugoszláviától.

A tanuló dicsősége, a tanár dicsősége.

Latin mondás

A tudomány korában, amelyben élünk, a háború, előbb vagy utóbb, az általános kihaláshoz vezet.

Bertrand Russell (Ravenscroft (Monmouthshire), Wales, 1872. május 18. – Penrhyndeudraeth, Wales, 1970. február 2.), angol matematikus, logikus, filozófus és szociológus, Kingston III. earlje, Nobel-díjas közéleti személyiség.

A széthúzás árt a nemzetnek.

Csak azt kell bizonyítani, ami – ha bebizonyosodik – hasznára lesz annak, aki bizonyítja.

Latin mondások

KI NEM MOND IGAZAT?

Mivel a koalíciós szerződés aláírása után (a vajdasági autonómia kurtításának végrehajtását kivéve) semmi érdemlegeset nem tudtak felmutatni, a kisebbségi kormánypárt tisztségviselői szorgalmasan ismételgetik a leckét. Közpénzeken megjelenő, de pártpropagandát végző napilapunkban, hosszasan sorolják mi mindent kellene teljesítenie a nagyobbik koalíciós partnernek (saját kötelezettségeikről mélyen hallgatnak!). A "futottak" mellett mégis egy érdekességre figyeltünk fel. A kisebbségi kormánypárt politikusainak nyilatkozataiból rendszeresen kimarad a "történelmi megbékélés" témaköre. Hogy ez minek köszönhető, ebben a pillanatban nem tudhatjuk. Csak sejthetjük.

Azonban, az ígérteket mi is feltudjuk eleveníteni: a legelső soron következő szerbiai kormányülésen hatályon kívül helyezik a Csúrog-Zsablya-Mozsor magyarjaira „rásütött" kollektív bűnösségét kimondó kormányrendeletet, a vagyon-visszaszármaztatási törvényt módosítani fogják és lehetővé teszik a csere alapú föld és ingatlan visszaszármaztatást, a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs ügyeket hatékonyabban fogják kezelni , a bírósági ítéleteket " a magyarok felett elkövetett atrocitásokat "elítélő" parlamenti deklaráció szellemében" hozzák meg és végezetül,de nem utolsó sorban, támogatni fogják a Makovecz -féle templom felépítését az újvidéki Futaki úti temetőnél.

Mondanunk sem kell, hogy a felsoroltakból eddig semmi sem valósult meg. Az a bizonyos kormányülés még nem érkezett el (pedig már jó néhány lezajlott) , a vagyon-visszaszármaztatási és rehabilitációs eljárások a két törvény egymásnak feszülése miatt a továbbiakban sem alkalmazható ( az eljárások nagy hányadát visszautasítják, új pert már nem lehet indítani a megszabott határidő lejárta miatt), a vagyon-visszaszármaztatási törvény nem lett módosítva, ráadásul a törvényben még mindig ott vannak a délvidéki magyarságot megbélyegző szakaszok (ezeket nem változtatná a kisebbségi kormánypárt! sic!), a bírósági ítéletek meghozatalánál a deklaráció "szellemiségét" nem veszik figyelembe (talán azért mert a deklaráció jogilag nézve nem kötelező érvényű, komolyságáról csak annyit, hogy a szerb parlament nem erkölcsi okok miatt, hanem az EU csatlakozás felgyorsítására hivatkozva fogadta el, nem beszélve arról a tényről, hogy a szerb államfő nem kért bocsánatot az elkövetett vérengzések miatt, míg a magyarországi ezt megtette), a Makovecz -féle templom felépítésére tett ígéretet meg egyenesen meghazudtolták (a kisebbségi kormánypárt ügyvezető alelnöke a vajdasági sajtóban kijelentette támogatják a felépítését, míg a most lezajlott parlamenti választások után a kisebbségi kormánypárt elnöke egy rádiós műsorban, ugyan mismásolva, de elvetette ezt). Erre a tényállásra mondta a frissen megválasztott EU parlamenti, délvidéki kisebbségi kormánypárti képviselő, hogy a "történelmi megbékélés folyamata elérte maximumát".

Nekünk már csak az maradt hátra, hogy megkérdezzük: KI NEM MOND IGAZAT?

Dokumentumok:
1. http://vmdk.org.rs/hirmodo/279-a-sajat-programjukat-sem-tartottak-be
2. http://vmsz.org.rs/a-vmsz-tamogatja-a-csonka-torony-felepiteset
3. http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2014-04-30 Határok nélkül 18,30h műsora

http://www.vmdk.org.rs/hirmodo, 2014. június 19.