2012. június 28., csütörtök

Demokratikus tragikomédia – Fárasztás


 

Május hatodika már elmúlt, de előtte már ment a nép fárasztása és most megy utána is. Kormánya még Szerbiának nincs, megy az alkudozás a nép mannájával a nép érdekében csak is! Az egész választási bohózatot végignézve, mely csalásoktól és visszaélésektől volt terhes és most nézem a választás utáni rengést, mely össz tragédiába fog torkollni, ami főként a pénztelenségi válságot illeti és egy forrongó őszt fog magával hozni egyenlőre, amelyben egyre többen fognak élni cca. 150 eurónyi napi lopás minimummal, mert a tél közeledik a család meg éhezni és fázni fog! Csak legyen mit ellopni...

Mifelénk megdőlt a régi szólás, miszerint a fotel marad csak a  „káder” hátsó fertálya cserél rajta helyet, itt mindkettő maradt a helyén...kicsit elmélázok „honfitársaim” nézetein, ami abban merült
ki, hogy folyamatosan az általuk már többször megválasztott hatalmat szapulta és lőn újra ugyanazt választja, ostobaság, igen az, de már tudjuk a történelem történetein keresztül „ostoba népnek nincs hazája”, sem tartománya, sem községe...csak szegénységi bizonyítványa,
tönkretett gazdasága, tönkrement közösségi élete, az van neki! Az idő múltával az igények is változnak, most erre van igény...

Neveket nem írok, mert annyit sem érdemelnek, hogy meg legyenek nevezve az utókor számára.

Viszont merő gonoszságot érzek az utókor létfeltételeink és életkörnyezetének a megsemmisítése végett, amit módszeresen végeznek és az értelmiség hallgatólagos beleegyezése mellett tehetik is. Ők improvizálnak az értelmiség meg bölcsen hallgat a  „ne szólj szám, nem
fáj fejem” doktrínát betartva a „szakmát” leszégyenítve ez által Miért is? A morzsákért kuncsorognak egyetemi diplomával kezükben, fejet hajtva a legújabb kor primitivizmusának és primitívjeinek! Szégyen? Igen az! Kit érdekel?

Minek is a diploma? Gürcölni évekig a tudásért, ha a primitívjeinek csak vastag bőr kell, hogy legyen a képükön és ennyi elegendő! Egyetemi diplomát lehet venni pénzért, doktori czímet is, meg sok-sok rangot is, -ennyi! A tudás az meg mi? Mai világban ott a számítógép,
„copy-past” -ennyi! Ezáltal mindenkit le lehet cserélni és pótolni, mily silány és primitív doktrína ez! Így működik ez ma is, de tegnap is így működött, nincs új a nap alatt, ugyebár.

Az erkölcsi romlás és a hitetlenség mély károkat okoz és ez a gazdasági válság fő motorja. Milyen társadalomban is élünk? Véletlenszerű folyamat ez? Nem, módszeresen előkészített a romlás útja. A közéletben két fontos momentum végeztetett el, amely e helyzetet előidézte és a csalást és lopást legalizálta, mint két vezér motívumot e folyamatnak.

Az első, hogy bűnözők is részt vehetnek a közéletben, akár gyilkosság szárad a lelkükön és magas állami tisztségeket is betölthetnek ennek ellenére is.

A második a már említett lopás minimum bevezetése, azok számára, akik nem tudnak munka által boldogulni, csak a munkásember fosztogatásából. Megteremtődött a pártkatona DP-1 prototípusa, amely mindenekfelett áll, míg Milosevity rendszer-katonái a MI-1 prototípusok titokban végezték e tevékenységüket, addig a DP-1 prototípus nyíltan. Van fejlődés a módszerben, ha ezt annak lehet nevezni.

A kontroll meg lett bénítva, egyszerű lépéssel. A rendőrséget  és a médiát „folytó-tekercsel” látták el. Bármennyire igyekszik is felgöngyölíteni e két fontos társadalmi kontroll a gaztetteket a
„szűrőn” nem tudnak átjutni. A társadalmi szűrőt az igazságszolgáltatás képezi és rajta minden fenn akad, úgy a média, ahogy a rendőrség is amely kőkemény politikai és nem szakmai irányítás
alatt áll, bár mindkettőre jellemző ez.

Szép új világ köszöntött ránk, egy demokratikus tragikomédia, melynek fő hatékonysági módszere a fárasztás, mert ugyebár az elfáradt, elfásult, megalázott, eladósított, kiárusított honpolgár erőtlen és tétlen marad a hatalom előtt, amely játssza primitív kisded játékait: a népért és csakis a nép nevében!Túléltük a vörös inváziót, most javában dúl a sárga, holnap talán a zöldektől fogunk rettegni... .

Lesz e feltámadás?

Nem, mert egyszer adatott meg, hogy eljöjjön a Messiás, csak egyszer!

Margit Zoltán

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése