Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (249.)
Könyvesboltokra már nem jut?
– Kövér László a magyar Országgyűlés elnöke Szerbiába látogatott. Vučić elnökkel való találkozón hangsúlyozták, hogy történelmi csúcson van a két ország kapcsolata, amit csak üdvözölni lehet. Kövér pedig köszönetet mondott mindazért, amit Szerbia tesz a magyar nemzeti kisebbség helyzetének javítása érdekében. Ennek a valóságalapját nyilván az idén sorra kerülő népszámlálás adatai fogják alátámasztani vagy cáfolni. Minden kisebbségpolitikának van egy látható és láthatatlan része. Az idén kiderül, hogy a mi esetünkben melyik a hitelt érdemlő. Kövér meglátogatta a magyar pénzekből épülő topolyai focistadiont is. Sokat hallottam arról, hogy a nemzeti identitás megőrzésének szemszögéből milyen fontosak a focistationok, de ezúttal jó néven vettem volna, ha Kövér meglátogatja a topolyai magyar könyvesboltot is. Harminc évvel ezelőtt ott létezett egy impozáns magyar könyvkereskedés, de azóta hiába érdeklődök, a rossz nyelvek szerint bezárták. Nos, ha Kövér kifejezte volna az óhaját, hogy nem csupán a focistadiont kívánja meglátogatni, hanem a könyvkereskedést is, akkor a magyar kisebbségi vezetők erre az alkalomra nyitottak volna egy kacsalábon forgó magyar könyvkereskedést – írja Végel László a Focistation és könyvkereskedés c. július 6-ai jegyzetében.[1]
Székelykevén a Forum Könyvbusza, 2016. december 12. (Fotó: Szabad Magyar Szó)
Végel rövid jegyzetének szinte minden mondatáról a magyar nemzeti közösség helyzetével foglalkozó könyv egy-egy fejezetét lehetne megírni. Maradjunk azonban csak a jegyzet címénél.
A szerző nem nevezi ugyan meg, de aki erre emlékszik még, tudja, hogy az egykori újvidéki Forum Lap- Könyvkiadó és Nyomdaipari Munkaszervezet (LKNYM) topolyai „impozáns magyar könyvkereskedésről” lehet szó.
Végel egy nagyon fontos kérdésre hívja fel a figyelmet: Hova lettek a magyar településekről a könyvesboltok/miért nem lehet a magyar településeken magyar könyveket vásárolni? Hogyan lehetséges az, hogy számos magyar település boltjaiban csak szerb nyelvű könyveket árusítanak?
Újvidék központjában, a múlt század hetvenes éveiben, a valamikori Forumnak volt egy nagy könyvesboltja, amelyikben meg lehet vásárolni szinte minden Magyarországon kiadott könyvet. Ha valamelyik éppen nem volt a kínálatban, meg lehetett rendelni. A vállalaton belül létezett egy külön egység is, amelyik a könyvek behozatalával-kivitelével és forgalmazásával foglalkozott.
A kilencvenes évektől a Forum több átszervezésen, „karcsúsításon” és leépítésen esett át, míg végül Magyar Szó Lapkiadó Kft. lett. A nemzetközileg ismert név is már csak a Forum Könyvkiadó Intézet (FKI) által maradt fenn. Az egykori Forum-házról még a cégtáblát is leszerelték!
A régi Forumnak több könyvesboltja, vagy – ahogy Végel írja – könyvkereskedése és számos újságárusító kioszkja is volt, emlékezetem szerint Újvidéken, Nagybecskereken, Topolyán, Magyarcsernyén és bizonyára másutt is.
Ezekben minden Forum kiadványt, magyarországi könyveket, folyóiratokat, de egyéb kiadványokat is meg lehetett venni. Az anyaország kultúrájával való közvetlen kapcsolattartás egyik legfontosabb részét képezték. Valamilyen oknál fogva azonban sorra bezártak/megszűntek/eltűntek. Érdekes lenne megtudni azt is, mi történt a könyvkerekedésekkel és a kioszkokkal: Kinek a tulajdonába és hogyan mentek át?
Ismereteim szerint, a FKI-nek egyetlen könyvesboltja se nincsen. Mostanában a Könyvbuszról sem hallani, amely az egyes településekre és a szórványba eljuttatta a könyveket.
Sokba kerülnek a focistadionok! Könyvesboltokra, könyvterjesztésre már nem jut?
A szerző nem nevezi ugyan meg, de aki erre emlékszik még, tudja, hogy az egykori újvidéki Forum Lap- Könyvkiadó és Nyomdaipari Munkaszervezet (LKNYM) topolyai „impozáns magyar könyvkereskedésről” lehet szó.
Végel egy nagyon fontos kérdésre hívja fel a figyelmet: Hova lettek a magyar településekről a könyvesboltok/miért nem lehet a magyar településeken magyar könyveket vásárolni? Hogyan lehetséges az, hogy számos magyar település boltjaiban csak szerb nyelvű könyveket árusítanak?
Újvidék központjában, a múlt század hetvenes éveiben, a valamikori Forumnak volt egy nagy könyvesboltja, amelyikben meg lehet vásárolni szinte minden Magyarországon kiadott könyvet. Ha valamelyik éppen nem volt a kínálatban, meg lehetett rendelni. A vállalaton belül létezett egy külön egység is, amelyik a könyvek behozatalával-kivitelével és forgalmazásával foglalkozott.
A kilencvenes évektől a Forum több átszervezésen, „karcsúsításon” és leépítésen esett át, míg végül Magyar Szó Lapkiadó Kft. lett. A nemzetközileg ismert név is már csak a Forum Könyvkiadó Intézet (FKI) által maradt fenn. Az egykori Forum-házról még a cégtáblát is leszerelték!
A régi Forumnak több könyvesboltja, vagy – ahogy Végel írja – könyvkereskedése és számos újságárusító kioszkja is volt, emlékezetem szerint Újvidéken, Nagybecskereken, Topolyán, Magyarcsernyén és bizonyára másutt is.
Ezekben minden Forum kiadványt, magyarországi könyveket, folyóiratokat, de egyéb kiadványokat is meg lehetett venni. Az anyaország kultúrájával való közvetlen kapcsolattartás egyik legfontosabb részét képezték. Valamilyen oknál fogva azonban sorra bezártak/megszűntek/eltűntek. Érdekes lenne megtudni azt is, mi történt a könyvkerekedésekkel és a kioszkokkal: Kinek a tulajdonába és hogyan mentek át?
Ismereteim szerint, a FKI-nek egyetlen könyvesboltja se nincsen. Mostanában a Könyvbuszról sem hallani, amely az egyes településekre és a szórványba eljuttatta a könyveket.
Sokba kerülnek a focistadionok! Könyvesboltokra, könyvterjesztésre már nem jut?
Július 31-augusztus 20.
Vihar előtti (szél)csend?
Vajdasági magyar közéleti személyiségek (július 31-én) Szabadságot a Tanyaszínháznak címmel aláírásgyűjtést kezdeményeztek, melyben követelik, hogy „az MNT mielőbb tűzze napirendre Hajnal Jenő diktátumát és határolódjon el tőle”.[2]
– Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit – áll a dokumentumban.
A petiíciót augusztus 19-ig összesen 700-an írták alá (a tervezett 500 helyett), közülük 386-an Szerbiából. Névtelek kívántak maradni 155-en, vagyis csak az openPetition szerkesztői rendelkeznek a személyes adataikkal.[3] Ez is arra utal, hogy az emberek meg vannak félemlítve, mivel „a párt keze mindenhova odaér”.
– Mi, alulírottak erélyesen tiltakozunk az ellen az önelégült hatalmi viszonyulás ellen, amely a támogatásban részesített Tanyaszínháztól elvárja, hogy az kiszolgálja a „gazda” érdekeit – áll a dokumentumban.
A petiíciót augusztus 19-ig összesen 700-an írták alá (a tervezett 500 helyett), közülük 386-an Szerbiából. Névtelek kívántak maradni 155-en, vagyis csak az openPetition szerkesztői rendelkeznek a személyes adataikkal.[3] Ez is arra utal, hogy az emberek meg vannak félemlítve, mivel „a párt keze mindenhova odaér”.
A tanyaszínház időközben – augusztus 12-én – Kavillón megtartotta a betiltott Ödön von Horváth Kazimír és Karolina utolsó előadását is.
Számtalan szerbiai és külföldi szervezet, művész és civil fogalmazta meg véleményét,[4] a kritikusok magyarországi[5] és szerbiai szervezete,[6] stb. állt ki a művészi/művészeti szabadság mellett, támogatta a Tanyaszínházat és művészeit, ítélte el Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) cenzori közleményét[7] és Pásztor István véemesz elnök ezt támogató levelét.[8]
Alig néhányan – ki tudja milyen megfontolásból – kifogásolták az előadást.
Kovács Frigyes színművésznek, a Tanyaszínház társalapítójának „nem tetszett” [9] az előadás, de hogy miért, az „avatatlan olvasónak” nem akarta „kitárni” [10]. – Majd elmondom azoknak, akiket érint – nyilatkozta.[11]
Csorba Béla a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) vezetője, Pásztor választási szövetségese, zavaros, ellentmondásos és ironizáló írást közölt a Tanyaszínházról, merthogy annak a „babérkoszorúi már régen elfonnyadtak, mártírkoszorújához próbál gyűjteni leveleket”.[12]
Szerinte „célszerű lenne módosítani a támogatási rendszert, úgy hogy közben minden körülmények között biztosítva maradjon a polgári egyesületként működő szervezetek önállósága”.[13] Csak épen nem fejtette ki, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani a véemesz uralta rendszerben!
Ködös megfogalmazása szerint „a magyarországi támogatásoknak egyszerre kell szolgálniuk ezen egyesületek és intézmények fennmaradását és a kisebbségi autonómia ügyét”.[14] Miközben elfelejtette, nem a művelődési egyesületeknek kellene küzdeni az autonómiáért, hanem elsősorban a hatalomban részes magyar pártoknak, amelyek ezt az „ügyet” már nem is emlegetik.
Bicskei Zoltán (filmrendező, grafikus)[15] az írása címében a Tanyaszínház „bukására”[16] utal, miközben a közönség „minden este megtöltötte a szabadtéri nézőteret. Így fejezte ki kíváncsiságát, szolidaritását, szeretetét a színháza iránt.”[17]
A legnagyobb csalódást mégis Faragó Árpád (1931),[18] a délvidéki/vajdasági színjátszás „nagy öregje” okozta, aki „kerek perec” kimondta, hogy „egyetért a Magyar Nemzeti Tanács elnökének a véleményével, éppen úgy, mint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének mondanivalójával”. – Egyetértek, mert azok minden tekintetben a Tanyaszínház létjogosultságát, és azok nemes szándékát védik, aki a Tanyaszínházat megálmodták – véli Faragó.[19]
Nem a szakmája, hanem a politikusok mellett állt ki Faragó, pedig neki aztán kellene, hogy legyen ezekkel kapcsolatos tapasztalata!
Az idézett szövegek mind a Magyar Szó napilapban jelentek meg. Tekintettel a lap véemeszes beállítottságára, és arra, hogy a szerzők többsége – egyes kommentelők szerint – „pénzfüggő a VMSZ-től”, felmerül a kétely is, hogy utasításara, vagy megrendelésre készültek.
Kovács Frigyes színművésznek, a Tanyaszínház társalapítójának „nem tetszett” [9] az előadás, de hogy miért, az „avatatlan olvasónak” nem akarta „kitárni” [10]. – Majd elmondom azoknak, akiket érint – nyilatkozta.[11]
Csorba Béla a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) vezetője, Pásztor választási szövetségese, zavaros, ellentmondásos és ironizáló írást közölt a Tanyaszínházról, merthogy annak a „babérkoszorúi már régen elfonnyadtak, mártírkoszorújához próbál gyűjteni leveleket”.[12]
Szerinte „célszerű lenne módosítani a támogatási rendszert, úgy hogy közben minden körülmények között biztosítva maradjon a polgári egyesületként működő szervezetek önállósága”.[13] Csak épen nem fejtette ki, hogy ezt hogyan lehet megvalósítani a véemesz uralta rendszerben!
Ködös megfogalmazása szerint „a magyarországi támogatásoknak egyszerre kell szolgálniuk ezen egyesületek és intézmények fennmaradását és a kisebbségi autonómia ügyét”.[14] Miközben elfelejtette, nem a művelődési egyesületeknek kellene küzdeni az autonómiáért, hanem elsősorban a hatalomban részes magyar pártoknak, amelyek ezt az „ügyet” már nem is emlegetik.
Bicskei Zoltán (filmrendező, grafikus)[15] az írása címében a Tanyaszínház „bukására”[16] utal, miközben a közönség „minden este megtöltötte a szabadtéri nézőteret. Így fejezte ki kíváncsiságát, szolidaritását, szeretetét a színháza iránt.”[17]
A legnagyobb csalódást mégis Faragó Árpád (1931),[18] a délvidéki/vajdasági színjátszás „nagy öregje” okozta, aki „kerek perec” kimondta, hogy „egyetért a Magyar Nemzeti Tanács elnökének a véleményével, éppen úgy, mint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének mondanivalójával”. – Egyetértek, mert azok minden tekintetben a Tanyaszínház létjogosultságát, és azok nemes szándékát védik, aki a Tanyaszínházat megálmodták – véli Faragó.[19]
Nem a szakmája, hanem a politikusok mellett állt ki Faragó, pedig neki aztán kellene, hogy legyen ezekkel kapcsolatos tapasztalata!
Az idézett szövegek mind a Magyar Szó napilapban jelentek meg. Tekintettel a lap véemeszes beállítottságára, és arra, hogy a szerzők többsége – egyes kommentelők szerint – „pénzfüggő a VMSZ-től”, felmerül a kétely is, hogy utasításara, vagy megrendelésre készültek.
A Magyar Mozgalom (MM) franciója Magyar Nemzeti Tanácsban „mélységesen elítélte”, hogy Hajnal Jenő az MNT intézményét nem tisztelve, annak nevében szólította fel a társulatot „az idei körútjának a lemondására”.[20]
– Azt gondoljuk, e megnyilvánulása nem múlhat el felelősségre vonás és következmények nélkül – írja a frakció július 29-ei közleményében.[21]
Az MNT következő ülésén sor kerül-e Hajnal Jenő felelősségre vonására? Amennyiben ez nem történne meg, a mozgalmistáknak el kell hagyniuk a testületet – Kalmár Zsuzsa, a Szabadkai Népszínház színművésznőjének, a frakció tagjának példáját követve[22] – egyébként hitelét veszti a tevékenységük.
Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) elnöke, „noszai ménesgazda”, augusztus 6-án Belgrádban kijelentette, hogy „hamarosan sor kerülhet a színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekre, szót értésre, amelyek évek óta váratnak magukra”.[23]
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) viszont – az augusztusi 13-ai közleményében – arra figyelmeztetett, hogy „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív. Ne adjanak legitimitást autokratának, ne tegyenek eleget meghívásának!” – szólít fel a közlemény.[24]
Többen már jelezték is, „nem ismerik el Pásztor kerekasztalát”, hogy a pártvezér „moderátornak sem megfelelő”, meg hogy „nem szakmabeli”, tehát „semmi köze hozzá”.
– Azt gondoljuk, e megnyilvánulása nem múlhat el felelősségre vonás és következmények nélkül – írja a frakció július 29-ei közleményében.[21]
Az MNT következő ülésén sor kerül-e Hajnal Jenő felelősségre vonására? Amennyiben ez nem történne meg, a mozgalmistáknak el kell hagyniuk a testületet – Kalmár Zsuzsa, a Szabadkai Népszínház színművésznőjének, a frakció tagjának példáját követve[22] – egyébként hitelét veszti a tevékenységük.
Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetségre (VMSZ) elnöke, „noszai ménesgazda”, augusztus 6-án Belgrádban kijelentette, hogy „hamarosan sor kerülhet a színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekre, szót értésre, amelyek évek óta váratnak magukra”.[23]
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) viszont – az augusztusi 13-ai közleményében – arra figyelmeztetett, hogy „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív. Ne adjanak legitimitást autokratának, ne tegyenek eleget meghívásának!” – szólít fel a közlemény.[24]
Többen már jelezték is, „nem ismerik el Pásztor kerekasztalát”, hogy a pártvezér „moderátornak sem megfelelő”, meg hogy „nem szakmabeli”, tehát „semmi köze hozzá”.
BOZÓKI Antal
Torda, 2021. augusztus 20.
Torda, 2021. augusztus 20.
[1] http://vegel.org/2021/08/focistation-es-konyvkereskedes/, 2021. július 6. és Kacsalábon forgó topolyai magyar könyvkereskedés https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13800, 2021. augusztus 7.
[2] (Petíció) Szabadságot a Tanyaszínháznak! https://www.openpetition.eu/fi/petition/online/szabadsagot-a-tanyaszinhaznak#petition-main
[3] https://www.openpetition.eu/fi/petition/unterzeichner/szabadsagot-a-tanyaszinhaznak#petition-main
[4] Révész Erika Tanyaszínház: jó reklám volt a betiltás https://www.veszpremkukac.hu/tanyaszinhaz-jo-reklam-volt-a-betiltas/, 2021. augusztus 5.
[5] A Színházi Kritikusok Céhének nyilatkozata a vajdasági Tanyaszínház előadásának betiltásáról https://kritikusceh.hu/a-szinhazi-kritikusok-cehenek-nyilatkozata-a-vajdasagi-tanyaszinhaz-eloadasanak-betiltasarol/, 2021. július 30.
[6] Színházi Kritikusok Egyesülete: A cenzúrával való szembesülés a Kazimír és Karolina betiltása https://www.szabadmagyarszo.com/2021/08/02/szinhazi-kritikusok-egyesulete-a-cenzuraval-valo-szembesules-a-kazimir-es-karolina-betiltasa/, 2021. augusztus 2. 13:34.
[7] Nem folytatódjon az idei körút. Magyar Szó, 2021. július 28. 8.
[8] A Tanyaszínház feladata: mindenkihez szólni. Magyar Szó, 2021. július 30. 7.
[9] Kovács Frigyes a Tanyaszínházról: Előbb kellett volna és nem így https://www.szabadmagyarszo.com/2021/07/30/kovacs-frigyes-a-tanyaszinhazrol-elobb-kellett-volna-es-nem-igy/, 2021. július 30. 14:36.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Csorba Béla: A tanyaszínház kapcsán. Magyar Szó, 2021. augusztus 7. 24.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Bicskei Zoltán https://hu.wikipedia.org/wiki/Bicskei_Zolt%C3%A1n
[16] Bicskei Zoltán: A Tanyaszínház bukásának margójára. Magyar Szó, 2021. augusztus 7. 24.
[17] Stuber Andrea: Szörnyek évadja https://www.szabadmagyarszo.com/2021/08/14/szornyek-evadja/
[18] Faragó Árpád http://mek.niif.hu/02100/02139/html/sz07/33.html
[19] Faragó Árpád: Gondolatok a Tanyaszínházról. Magyar Szó, 2021. augusztus 14. 24.
[20] „Hajnal Jenő minden határt túllépett” https://azure.szabadmagyarszo.com/2021/07/29/hajnal-jeno-minden-hatart-tullepett/, 2021. július 29. 18:23.
[21] Uo.
[22] Tómó Margaréta: Kalmár Zsuzsa lemond MNT tagságáról https://azure.szabadmagyarszo.com/2021/07/29/kalmar-zsuzsa-lemond-mnt-tagsagarol/
[23] Pásztor: Hamarosan sor kerülhet a színházi emberek közötti, jövőképeket kialakító beszélgetésekre
https://www.szabadmagyarszo.com/2021/08/06/pasztor-hamarosan-sor-kerulhet-a-szinhazi-emberek-kozotti-jovokepeket-kialakito-beszelgetesekre/, 2021. augusztus 6. 19:28
[24] VMDK: „Pásztor István nem párbeszédre, hanem behódolásra hív”. Közlemény https://www.facebook.com/groups/2008057006104864/, 2021. augusztus 13. 14:14
[25] Natalija Jakovljević: Političke igrarije ili povratak u doba cenzure? [Politikai játszadozás, vagy visszatérés a cenzúra idejébe?] https://kosovotwopointzero.com/sr/politicke-igrarije-ili-povratak-u-doba-cenzure/, 2021. augusztus 11.
[26] Szalma Áron: A Tanyaszínház betiltása: a délvidéki falvakban most csend honol https://azonnali.hu/cikk/20210811_a-tanyaszinhaz-betiltasa-a-delvideki-falvakban-most-csend-honol, 2021.08.11. 07:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése