Szerbiában huzamos ideje folyik a hatalom részéről az ellenzéki pártok, szervezetek, független újságírók és értelmiségiek elleni agresszív lejárató kampány, gátlástalan üldözés és ellehetetlenítés. A Szerb Haladó Párt és legaktívabb koalíciós partnerei, a VMSZ politikai eszközei közé tartozik már régóta nemcsak a verbális hadakozás, a demagóg retorika, a fordított logika, hanem a célkeresztbe állítás, a lincselés is. A VMSZ-es vajdasági magyarság már a Pásztor–Lovas érában kijárta azt az iskolát, amelyben a másként gondolkodók ellehetetlenítése, kizárása volt a kedvenc, fő tantárgy. Mindent megtehettek, miután rabláncra verték a vajdasági magyar intézményeket és a közszolgálati médiát, a Magyar Szót, a 7Napot, de a VajdaságMát is. A „picsogó kórus” (Magyar Mozgalom) el is hallgatott.
Ne felejtsük el azonban, hogy a hónapok óta tartó szerbiai tüntetéshullámnak volt előzménye is. Egy konkrét kirohanás indította el. A haladó párt egyes képviselőinek az jutott eszébe, hogy megszerveznek egy zászlós felvonulást az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kara ellen. 2024. 03. 28-án ez meg is történt: egy ismeretlen összetételű, de Legija háborús bűnöst ábrázoló pólókat viselő, focihuligánokra és a köztisztasági vállalat munkásaira hasonlító vegyes csapat Koszovóról szóló dalokkal, ricsajjal és megafonokkal megszállta az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karát. A BTK bejáratát láncokkal lezárták, az épületből az ott dolgozók, a tanárok és az egyetemisták sietve menekültek haza. Így kezdődött!
A vadonatúj hálózsákokkal felszerelt „megszállók” az elkövetkező napokat a blokád alá vett karon töltötték, ott aludtak a folyosókon – mindenki döbbenetére. Azt követelték, hogy a kar mondjon fel a hatalombíráló cikkeket író dr. Dinko Gruhonjić egyetemi tanárnak. Gruhonjić lakóházán már március 21-én a következő felirat jelent meg: „Dinko, készen állsz az örök életre“. Ezután a Vajdasági Újságírók Független Egyesületének több tagja is halálos fenyegetéseket kapott. Ana Lalić Hegediš újságírónő, a VÚFE elnöke „több mint 1200 gyűlölködő üzenetet kapott, köztük olyanokat is, amelyek az élete kioltásával fenyegették”.
A lejárató kampányok, valóságos hajtóvadászatok a rezsimhű, propagandista, nacionalista portálok segítségével folytak, de maga Aleksandar Vučić szerb államfő is kiadta a zöld fényt március 29-én: „Senki sem mondta eddig, most én mondom: Dinko Gruhonjić szégyellje magát”.
A bölcsészkart megszálló fiatalokat Dejan Madić rektor is támogatásáról biztosította. A kiszálló rendőrség, és később az ügyészség határozata szerint sem követtek el semmi olyat, ami bűnvádi vagy szabálysértési feljelentést érdemelne. A bölcsészkar zárlata a hatóságok szerint akkor nem volt törvényellenes. A rektor hátba veregette a blokádoló egyéneket, akik nem sokkal később már a tartományi képviselőházban kaptak munkát – a haladókkal kötött alku alapján.
Az egyetemi autonómia hatalmi megdöntésével 2024. márciusában megnyílt az út a teljes szerbiai totalitarizmus felé. A jó viccet kiagyalók nem sejtették, hogy fordítva fog elsülni a puska.
Kilenc hónapja tartanak az országban a forrongások és a mocsárban egyre jobban elsüllyedő rezsimpártiak minden újabb megnyilvánulása olaj a tűzre. Színjátékkal, linccsel kezdődött, brutális merényletekkel, tragédiával, gyilkos provokációkkal, bűnözők beöltöztetésével, a hazudozó rendőrállam fantomhőseivel folytatódott az állítólagos normalitás.
Kevés lesz itt már az ájtatosan összekulcsolt kéz Miloš Vučević, a Szerb Haladó Párt elnöke elleni népharag ügyében. Jó lett volna, ha azok, akik most a volt kormányfőt védelmükbe veszik, akkor védelmükbe vették volna az egyetem autonómiáját, az egyetemi tanárokat és újságírókat a martalócokkal szemben, akik minket akkor az SA-ra emlékeztettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése