(Más) napló 6.

VARGA ÉS A REHABILITÁLÁS

Gyakorlati esetek (1.)

            Pesevszki Evelyn, a Magyar Szó, újságírója a rehabilitálási eljárásokkal kapcsolatos észrevételeket így összegezte:

– A rehabilitációs eljárások kapcsán folyamatosan arról értesülhettünk, hogy az ügyészségek minden lehetséges jogi eszközt megragadva igyekeznek lassítani vagy akadályozni a folyamatot. A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselői az utóbbi néhány hónapban több alkalommal is képviselői kérdést intéztek ez ügyben az igazságügyi minisztériumhoz. Az illetékes tárca közelmúltban kézbesített válaszából, valamint az abban szereplő számadatokból kiderült, hogy a helyzet mégsem olyan kedvezőtlen, mint azt korábban egyesek megkísérelték bemutatni – írta Pesevszki. [1] 

Varga László, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője a Magyar Szónak, illetve a párt szócsövének nyilatkozva elmondta: Nem igaz, hogy az ügyészségek lassítják a rehabilitációs eljárásokat. [2]

Higgyünk-e az újságírónak, a képviselőnek és az igazságügyi minisztériumnak?

A gyakorlat az állításokkal szemben azt mutatja, hogy nem csak az ügyészségek, hanem a többi hatósági szerv is igyekszik gátolni nem csak a rehabilitálási, de a vagyon-visszaszármaztatási eljárásokat is. Varga ugyan tagadja, de elképzelhető, hogy mégis „létezik valamiféle köztársasági ügyészségi szintű utasítás, hogy ezekben az ügyekben mindenféleképpen ellent kell mondania vagy fellebbeznie az ügyészségeknek”. (Mint ahogy tagadják annak az állítólagos belső közigazgatási utasításnak a létezését is, miszerint az eljárásokban mindenhol a cirill betűs írásmódot kell alkalmazni.)

            Hogyan néz ki ez a gyakorlatban:

Első példa: A zombori Felső Bíróságnál 2012. február 24-én (!) kérelmeztük az egyik néhai jómódú zombori kereskedő rehabilitálását, akit 1944-ben, a város felszabadításakor „háborús bűnösként” kivégeztek, majd a család összes vagyonát elkobozták. Az eset kuriózuma, hogy a kivégzést a katonai bíróság állítólagos ítélete alapján hajtották végre, miközben sem az ítéletet, sem az ítélkezésre vonatkozó bírósági anyagot „a Katonai Levéltárban nem találják”.

Ez a tény már önmagában is elegendő lett volna a kivégzett rehabilitálására, mivel a rehabilitálási törvény 1. szakasza – még a nem jogász képzettségűek számára is – egyértelműen fogalmaz: rehabilitálni kell azokat a személyeket, akiket „ezen törvény életbelépéséig politikai, vallási, nemzeti vagy ideológiai okokból Szerbia Köztársaság területén, bírósági vagy adminisztratív határozat nélkül megfosztottak az életüktől, szabadságuktól vagy más jogaiktól”.

Az zombori Felsőfokú Ügyészség „alaptalannak” minősítette a rehabilitálási kérelmet, hivatkozva a nem létező bírósági ítéletre, amely állítólag jogalapul szolgált arra, hogy a néhai zombori kereskedő „háborús bűnösként” kivégezzék. Az ilyen ítélet miatt – tette hozzá az ügyészség – „nincs joga a rehabilitálásra”. Talán az miatt is, ha rehabilitálják, vissza kell adni a vagyonát is?

Az első fokú bíróság, figyelembe véve az ügyészség ellenkezését, a 2012. júliusi végzésével elutasította a rehabilitálást. Itt feltehető az a kérdés is, hogy Szerbiában mennyire függetlenek a bíróságok az ügyészségektől és a többi hatalmi szervtől?

Az elutasító végzés elleni fellebbezést az újvidéki Fellebbviteli Bíróság tavaly októberben elfogadta és az ügyet új eljárás lefolytatására visszautalta a zombori bíróságnak.

Annak ellenére, hogy az új eljárás során sem került elő a halálos ítélet, de más, a kivégzettet terhelő dokumentum sem, az ügyészség mégis „teljes egészében megmaradt a korábbi ellenkezés mellett és nem kívánt ahhoz semmit hozzátenni”.  

Lassítja az ügyészség az eljárást, vagy nem?   

Most kíváncsian várjuk: Mit fog ítélni a bíróság?

Újvidék, 2013. július 29.

Bozóki Antal

__________

[1] Pesevszki Evelyn: Megcáfolt állítások. Magyar Szó, 2013. május 9., 1. és 5. o.

[2] Uo.

István monológja: A hiteles VMSZ érdeket képvisel... no, meg Temerinben minden rendben

Nem tudom hány polgárnak van annyi türelme, hogy végigolvassa bármelyik Pista-interjút az egyetlen vajdasági magyar napilapban. Ezek a tíz-tizenöt gépelt oldalas mammutszövegek viszont ebben a trópusi hőségben, amikor sokan alvászavarral küzdenek, kiváló altatónak bizonyulhatnak.

Pedig nagy kár, hogy sokan álomba szenderülnek Következetes István olykor kibogozhatatlan mondataitól, mert ezek sokszor fontos üzeneteket hordoznak-rejtenek magukban és ezt-azt elárulnak annak a pártnak a vezetőségéről, amely Délvidéken csak a szerb politikummal közösködik, míg a többi itteni magyar párttal szóba sem áll, az anyaországban pedig kizárólag az épp hatalmon levő garnitúrá körül lebzsel.

Portálunk régi jó szokásához híven ezúttal is kiemeli István legmarkánsabb gondolatait.

*Mi az amit, vállalni és képviselni tudnak?

– Azt, ami benne van a választási programunkban, és amihez a szavazók nekünk bizalmat adtak. (A magyar területi autonómiáért vívott küzdelem is benne van a programjukban, ezt miért nem vállalják és képviselik?). Vonatkozik ez Szabadkára, az összes önkormányzatra, a tartományra és az országos szintre. Mindenkivel partneri kapcsolatot próbálunk kiépíteni (mindenkivel, csak a többi itteni magyar párttal nem) kompromisszumokat kötni, de csak olyanokat, amelyek beleférnek abba, amit a választási programban meghirdettünk. Elzárkózunk minden olyan politizálási módszertől, amely az egyéni érdekről szól (Biztos??????), nem pedig a választási programok megvalósításáról. Ezt fogjuk érvényesíteni Szabadka vonatkozásában. Hiszem azt, hogy ez az a mozgástér, amely a VMSZ-t hiteles politikai erőként talpon tudja tartani. Ahogy programunk fogalmaz: Vajdaságért egy normális Szerbiában. Tesszük mindezt azokért, akik ránk szavaztak, sőt arra kell rádöbbennünk, hogy tesszük azok érdekében is, akik akkor nem nekünk hittek, hanem például a Demokrata Pártnak vagy másoknak, mert rájuk adták le a voksukat. Időközben kiderült, hogy az említettek feladták az ígéreteiket, s látom, hogy erre mindinkább rádöbbennek az emberek, s rájönnek arra, hogy a VMSZ vállalja fel és teljesíti azt, amiről azt hitték, hogy mások teszik majd. (Miért, mit teljesít a VMSZ? De tényleg).

***

Az év elején kialakult konfliktushelyzet – mint a temerini és egyéb más esetek – létrejöttéről kiderült, hogy volt benne jelentős politikai háttérszándék, valamiféle politikai számítás azok számára, akiknek semmi se kellőképpen drága. Történt ez egyrészt a többségi politikai irányában, nem kívánok senkit se nevesíteni, el kell mondani azonban, hogy sajnálatos módon magyar politikai vonatkozásban is. (Csak nevesítse nyugodtan). Ettől függetlenül azt kell mondanom, hogy az, amit azokban a hetekben sikerült végigtárgyalni Dačićtyal mint miniszterelnökkel és belügyminiszterrel, a csendőrség jelenlétének a biztosítása, a Temerin központjának a behálózása kamerákkal, az ingyenes jogi segélyszolgálat megteremtése, és az ügy mértékletes, de erőteljes kezelése, oda vezetett, hogy örömmel konstatálhatjuk, hogy azt az időszakot leszámítva ilyen típusú jelenségek többé nem történtek. Fontos tanulság, hogy nem szabad felelőtlenül politizálni, gondolok itt mindegyik félre, sőt még az anyaországi politikai érdekekre is, a politikusok sajnálatos módon a napi politikai érdekektől vezérelve rákapcsolódtak a dologra. Végül bebizonyosodott, hogy igenis lehet az ilyen eseteket kezelni. (Beszélt Ön mostanában a temerini magyar átlagpolgárokkal? Talán ők kellene, hogy megmondják javult-e egyáltalán a helyzet attól, amit Önök "végigtárgyaltak").

***

A VMSZ nagyon nehéz helyzetben politizáló szervezet, mert igyekszik megtartani politikai önállóságát és arculatát, s törekszik közösségi és országos érdeket ötvözve, folyamatosan partnerkapcsolatot építve érdeket érvényesíteni, képviselni és megvalósítani. (Kinek az érdekét? Ami pedig az arculatukat illeti, azt tényleg sikerült megtartani).

A dőlt betűkkel kiemelt szövegrészek a Magyar Szóból származnak

Fekete Lehel

DélHír portál, 2013. július 29. [12:00]

http://www.delhir.com/delvidek/magyarsag-koezelet/11660-istvan-monologja-a-vmsz-hiteles-erdeket-kepvisel-no-meg-temerinben-minden-rendben-

Nem hiszünk nektek, ugyanazok vagytok.

Ilija Marinković

(Más) napló 5.

NEM KÉRDEZNI, HANEM KÖVETELNI!

Ki képviseli a vajdasági magyarok érdekeit az uniós csatlakozás során?

 

Štefan Füle, az Európai Unió bővítési biztosa belgrádi tartózkodása során (július 18-án) a Szerbiai Képviselőház elnökével és a parlamenti frakcióvezetőkkel is beszélgetett. Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) frakcióvezetője – egyebek között – kérdést (sic!) intézett Füléhez, hogy a most készülő tárgyalási keretben a kisebbségi jogokat megfelelő súllyal kezelik-e majd. Mivel ezek a jogok európai uniós csatlakozásnak az egyik legfontosabb elemei, „ezért fontos az a kérdés, hogy a Szerbia vonatkozásában kidolgozás alatt álló tárgyalási keret milyen módon foglalkozik ezzel a témával” – mondta Pásztor a Magyar Szónak nyilatkozva.

– Válaszában Füle biztosított arról, hogy a kisebbségi jogok nagyon hangsúlyos helyet töltenek majd be a csatlakozási folyamatban. A csatlakozási tárgyalások a 23. tárgyalási fejezettel indulnak majd, ez a kisebbségi jogokat is érinti, és ez a fejezet a tárgyalások végéig nyitva marad. Ez azt jelenti, hogy a következő években lehetőség nyílik arra, hogy a kisebbségi jogérvényesítés, a vonatkozó törvények alkalmazásának, valamint a jogok bővítésének tekintetében minden kérdés terítékre kerüljön – magyarázta Pásztor.¹ 

A VMSZ képviselői – akinek a vajdasági magyarok érdekeit kellene képviselni a szerb parlamentben –, köztük Pásztor Bálint is, nem a kisebbségi jogok erélyes felvetéséről és a szerzett jogok érvényesítésének követeléséről híresedtek el.  

Például: Adát, Csókát, Magyarkanizsát, Törökkanizsát és Zentát még 1992-ben – kiragadva az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – az észak-bánáti körzetbe csatolták, amelynek a közigazgatási központja Nagykikinda. Ez megdrágította és bonyolulttá tette e községek lakossága jogainak az érvényesítését (egészségügyi- és nyugdíjbiztosítás, szociális juttatások, járművek nyilvántartásba vétele, stb.), az oda-vissza utazások miatt is, akadályozza a terület fejlődését, hogy a nemzeti kisebbségi jogokat ne is említsük. 

Erről a problémáról Pásztor Bálint 2010. április végén (!) – akkor is parlamenti képviselői minőségben – azt nyilatkozta, hogy a szerb kormány „bármely rendes csütörtöki ülésén egy tollvonással módosíthatná a közigazgatási körzetekről szóló rendeletét”.² Erre persze mindmáig nem került sor. 

A fenti állítást jól illusztrálja az is, hogy az ifjabb Pásztor a nemzeti kisebbségi jogokhoz való uniós viszonyulással kapcsolatban – szinte szégyenlősen – kérdést (?!) tett fel Fülének. Nem használta ki a kínálkozó alkalmat, hogy ismertesse a biztossal a vajdasági magyarok megoldatlan kérdéseit és követelje, hogy azok bekerüljenek a tárgyalási keretbe.  

Nem elégedhetünk meg azzal, hogy „a következő években” esetleg majd (vagy netán) ezek a kérdések is terítékre kerülnek. (Ha akkor még lesz kinek az érdekében.) Pásztornak – mivel a VMSZ-nek nincsenek ezzel kapcsolatos határozott álláspontjai – csak át kellett volna adnia Fülének a négy vajdasági magyar párt (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – VMDK, a Magyar Remény Mozgalom – MRM és a Magyar Polgári Szövetség – MPSZ), valamint kilenc vajdasági magyar civil szervezet 2012. szeptember 27-i felhívását a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez.³ 

A dokumentum 15 pontban világosan megfogalmazta a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének érdekében tett követeléseket, amelyeket Pásztor Bálintnak – amennyiben a vajdasági magyarok és nem a saját pártja érdekeit kívánja képviselni – nem csak ismernie, hanem képviselnie is kellene a csatlakozási tárgyalások során.

Újvidék, 2013. július 29.

Bozóki Antal

__________

¹ P. E.: Nem maradhatnak ki a kisebbségi érdekek, Magyar Szó, 2013. július 19., 1. és 4. o.

² Diósi Árpád: Új alkotmány helyett politikai akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o. vagy Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, 2010. április 30.

³ A felhívást utóbb 218 magánszemély is aláírta.

http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert és

http://www.peticiok.com/petition for the maintenance of the national identity of the Hungarian minority community in Vojvodina

Július 29.

Márta napja 
Arameus eredetű bibliai név. Jelentése: úrnő.

1095 – Meghalt I. (Szent) László magyar király, aki 1077-től uralkodott. Az általa alapított monostorban temették el Somogyváron, majd hamvait Váradra vitték. Szentté avatták 1192-ben.
1506 – Meghalt Lisszabonban Martin Behaim felfedező és térképész, az első földgömb megalkotója.
1856 – Meghalt Robert Schumann német zeneszerző, a zenei romantika egyik vezéregyénisége.
1756 – Megszületett Báró Podmaniczky József politikus, tudományos- és közíró, a londoni Royal Society első magyar tagja.
1883 – Megszületett Benito Mussolini olasz politikus, diktátor (1922-43). 
1886 – Meghalt Adolf Müller magyar származású osztrák zeneszerző, karmester. 
1890 – Auvers-ben (Franciaország) önmagán okozott lőtt sérülés következtében meghalt Vincent van Gogh holland posztimpresszionista festő (Napraforgók). 
1905 – Jönköpingben (Svédország) megszületett Dag Hammarskjöd Nobel-békedíjas svéd politikus, diplomata. 1953-tól haláláig (1961) az ENSZ főtitkára. 
1936 – Megszületett Elizabeth Hanford Dole amerikai kormánytisztviselő, aki 1983 és 1987 között közlekedési, 1989-90-ben pedig munkaügyi miniszterasszony, 1991-től 1999-ig az Amerikai Vöröskereszt elnöke volt. 
1952 – Budapesten megszületett Andrassew (Andrasev) Iván újságíró, író.

Hatvanöt éve, 1948. július 29-én kezdődtek Londonban a XIV. nyári olimpiai játékok, az első a rossz emlékű 1936-os berlini játékok és a világégés után.

A II. világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es olimpiát Helsinki rendezte volna meg, az 1944-es játékok megrendezésére pedig London lett volna jogosult, a brit főváros Budapest, Lausanne, Helsinki és Athén előtt ért célba – mint kiderült hiába.
A szervezők azonban nem adták fel: Lord Burghleynek, a brit olimpiai bizottság elnökének vezetésével meggyőzték a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy London kapja a következő, 1948-as olimpiát, amelyre a háborúban vesztes Németország nem kapott meghívót, Japán nem fogadta el, a Szovjetunió delegáltjai csupán megfigyelőként voltak jelen. 
A háborús veszteségek miatt azonban nem épülhettek új stadionok, nem építettek olimpiai falut, a sportolókat iskolákban, katonai táborokban és magánlakásokban helyezték el. A nehézségek ellenére is színvonalas versenyek alakultak ki, nagyszerű egyéni teljesítmények születtek.
A megnyitó ünnepségre egy verőfényes csütörtöki napon került sor, a sportolók felvonulását 85 ezer néző várta a Wembley Stadionban. A ceremónián természetesen jelen volt a királyi család is, miután felhúzták az olimpiai lobogót, meggyújtották a lángot, és a Big Ben elütötte a délután négy órát, maga VI. György nyitotta meg a játékokat. 
Az olimpián 59 ország 4104 versenyzője 20 sportágban mérethette meg magát, a legtöbben atlétikai versenyszámokban álltak rajthoz. A sportok királynőjeként emlegetett atlétikában 33 versenyszámot rendeztek, ebből kilenc nőit. Először rendezték meg a 10 kilométeres gyaloglást, a 200 méteres női síkfutást, távolugrást és súlylökést, a sprintszámokban először használtak rajtgépet. 
A pálya legnagyobb csillaga a holland Fanny Blankers-Koen futónő volt, aki hat szám csúcstartójaként érkezett Londonba, de az előírások miatt csak négyben indulhatott, és mind a négyet meg is nyerte. A holland hölgy mellett egy francia is nagy feltűnést keltett: a civilben zongoraművésznő Micheline Ostermeyer súlylökésben és diszkoszvetésben is aranyérmet szerzett. 
Érdekesen alakult a férfi torna lólengés száma: három finn tornász azonos pontszámmal végzett az első helyen, így mindhárman aranyérmet kaptak. Első érmeinek örülhetett Ceylon és Jamaica is.
Ez volt az utolsó olimpia, amelyen művészeti versenyeket is rendeztek. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság ugyanis úgy döntött, hogy ezután a játékokkal párhuzamosan rendezett kulturális kiállításokkal, művészeti bemutatókkal színesítik majd az olimpia programját. 
Magyarország 128 sportolóval képviseltette magát, a csapat legnagyobb sikereit a vívók, az ökölvívók, és az atléták érték el. Az 1936-as berlini olimpia után Elek Ilona tőrvívó volt az egész mezőny egyetlen versenyzője, aki meg tudta védeni egyéni címét. Végre egyéni aranyéremnek örülhetett a kardozó Gerevich Aladár is. Első helyezést ért el Bóbis Gyula birkózó, Csík Tibor ökölvívó, Gyarmati Olga távolugró, Németh Imre kalapácsvető, Papp László ökölvívó, Pataki Ferenc tornász és a férfi kard csapat. Aranyérmeseink közül Takács Károly sportlövő azután szerzett aranyat, hogy 1938-ban egy gránát leszakította lövő kézfejét. Ezt követően tanult meg bal kézzel lőni, hogy aztán meg se álljon a dobogó legfelső fokáig. 
A 10 aranyérem mellett szerzett 5 ezüst- és 12 bronzérem az éremtáblázat 4. helyére repítette a magyar küldöttséget, a nemzetek közötti versenyt az Egyesült Államok nyerte 38 arannyal, 27 ezüsttel, 19 bronzzal. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

A képen a magyar olimpiai csapat tagjai beszállás előtti a budaörsi repülőtéren.

(Más) napló 4.

MILYEN IRÁNYBA?

 Módosul a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény

 

– Szerbia Képviselőháza az év végéig kellene, hogy elfogadja a nemzeti kisebbségek nemzeti tanács szóló törvény módosításait – nyilatkozta még április 22-én Gordana Stamenić, a szerb igazságügyi- és államigazgatási minisztérium államtitkára „a szerbiai nemzeti kisebbségek helyzetének javításával foglalkozó intézmények és testületek erősítéséről” tartott belgrádi értekezleten. Kiemelte, hogy a módosításokkal növelik a nemzeti tanácsok illetékességét, és hogy az eddigi gyakorlat képezi majd a 2009. évi törvény alapját.

Az értekezleten részt vevő európai hivatalos személyek rámutattak, hogy – a nemzeti kisebbségek helyzetének javítása érdekében – „szükséges nem csak az említet jogszabály, de a tájékoztatási, az adatvédelmi és választási törvény módosítása is”. 

– Szerbia jelentős erőfeszítéseket tett a megkülönböztetés elleni küzdelembe és fejlesztette a toleranciát, valamit az etnikai közössége közötti párbeszédet, de tanúi vagyunk annak, hogy problémák vannak az egyes nemzeti tanácsok működésében, valamint a nyugtalanságnak Sandžakban és Vajdaságban – mondta Luka Bianconi, az Európai Unió szerbiai küldöttsége politikai szakosztályának vezetője¹. 

Hivatalnoki munkacsoport

            Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke legújabb jegyzetében² arról ír, hogy „megtartotta első ülését a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítását előkészítő munkacsoport”. Nikola Selaković igazságügyi miniszter „júniusban hozott formális határozatot a tizennyolc tagú munkacsoport megalakításáról, amelyben a különböző rangú kormányhivatalnokokon kívül, a szerbiai nemzeti tanácsok képviseletében Marcsel Dragan (a román nemzeti tanács jegyzője) és magam is helyet kaptam” – olvasható Korhecz jegyzetében.

            Az MNT elnöke szerint „a munkacsoport egyhangúan úgy döntött, hogy a módosítások a választásokra, a külön választói névjegyzékre és a nemzeti tanácsok megalakulására és nyilvántartására vonatkozó eljárást érintik majd”.

Hogy „az év végéig” sor kerül-e a törvénymódosítás elfogadására az teljesen bizonytalan, mivel a

szerb kormány most a „kormányátalakítással” (illetve önmagával) van elfoglalva és nincs ideje a kisebbségeket érintő gondokkal foglalkozni, vagy nem is érdeklik azok.

            A munkacsoportot illetően nem először történik meg, hogy állami hivatalnok és nem szakemberek készítik elő a törvénymódosítást. Hogy a civil szervezetek bevonását/részvételét ne is említsük. Az is jellemző, hogy a törvénymódosítás a nyilvánosság kizárásával történik. Mindez arra utal, hogy a kormánynak szándékában se nincsen a törvény részletes módosítása, beleértve a nemzeti tanácsok illetékességének bővítését is.

Ki kit (és mit) képvisel?

Négy vajdasági magyar párt (a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége – VMDK, a Magyar Remény Mozgalom – MRM és a Magyar Polgári Szövetség – MPSZ), valamint kilenc vajdasági magyar civil szervezet 2012. szeptember 27-én – a vajdasági magyar közösség azonossága megőrzésének és fejlődésének érdekében – felhívással fordult a magyar képviselőkhöz, az anyaországi vezetőkhöz és az Európai Unió magyar képviselőihez. A felhívást utóbb 218 magánszemély is aláírta.

A felhívás (egyebek között) a következő követelést is tartalmazza: 

– 2. Szerbia biztosítsa a délvidéki magyarság teljes körű nemzeti autonómiáját, területi és személyi elvű autonómiát. A nemzeti tanácsokról szóló törvénynek az eddigi tapasztalatok alapján való mielőbbi módosítását, amely szavatolja a nemzeti kisebbségek tényleges politikai önkormányzatát, felruházná döntéshozatali joggal és hozzájárulna az érdekeinek megfogalmazásához és hatékony képviseletéhez. Ezt követően új, demokratikus nemzeti-tanácsi választások megtartását, az állam által elkészített és kezelt teljes választói névjegyzék alapján, olyan választási rendszer alkalmazásával, amely figyelembe venné a lakosság területi megoszlását.³ 

 Korhecz Tamással, mint a munkacsoport tagjával kapcsolatban felvetődik az a kérdés is, mennyire érdekelt ő ennek a törvények a lényegi módosításában, amelyről tudjuk, hogy „nem autonómia”, amikor részt vett a kidolgozásában? Kit képvisel a munkacsoportban? Önmagát, a MNT, vagy a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ), amely által a testület elnöki székébe jutott?

A felhívást aláíró pártokra és civil szervezetekre most az a feladat hárul, hogy az Igazságügy minisztériumtól követeljék a megfogalmazott követelésnek a módosításba való beépítését. Tekintetbe véve a koszovói szerbek autonómiájával kapcsolatban létrejött (2013. április 19-i) brüsszeli egyezséget is.⁴ Szükség esetén pedig értesítsék a nemzetközi tényezőket. Annál is inkább, mivel az idő sürget. Az új nemzeti tanács megválasztása ugyanis 2014 májusában esedékes.

Újvidék, 2013. július 28.

Bozóki Antal

__________

¹ Stamenić: Do kraja godine izmene zakona o savetima manjina [Stamenić: Az év végéig módosul a nemzeti tanácsokról szóló törvény]

http://www.blic.rs/Vesti/Drustvo/379013/Stamenic-Do-kraja-godine-izmene-zakona-o-savetima-manjina

² Uborkaszezon nélküli nyár. http://www.vajma.info/cikk/naprolnapra/128/Uborkaszezon-nelkuli-nyar.html, 2013. július 27. [1:00] és Magyar Szó, 2013. július 27., 14. o.

³ http://www.peticiok.com/peticio_a_vajdasagi_magyar_kozosseg_azonossaganak_megrzeseert

⁴ http://www.politika.rs/rubrike/tema-dana/Sta-pise-u-sporazumu.lt.html vagy

http://www.blic.rs/Vesti/Tema-Dana/378674/Tekst-briselskog-sporazuma

Szabadkai dráma (?): Milyen lesz a politikai "bordélyház örömlányainak" összetétele? Magyartalanítják a hatalmi szövetséget?

Portálunk (a DélHír portál – B. A.) az elsők között (ha nem elsőként) vetítette előre a szabadkai nagykoalíció létrehozását, illetve a pánszláv szövetség kialakulásának lehetőségét. Utaltunk rá, hogy a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ-t) a szerb pártok nem azért túrják majd ki, mert az utóbbi több mint két évtizedben számos téves és káros lépést húzott, korrupciógyanús ügyletekbe keveredett és nagy mértékben felelős Szabadka lezüllesztéséért, hanem azért, mert magyar.

Még mindig a délvidéki magyarság szellemi-gazdasági központjának számító Szabadkán immár hivatalosan is a szerbség uralkodhat majd. Mondani sem kell, hogy ez mekkora lélektani és egyéb előnyhöz juttatja az itteni szerbeket, akik minden bizonnyal élni fognak vele, főleg, ha közép- vagy hosszútávon összetartanak. Zavartalanul és jelentősen megerősíthetik pozíciójukat a gazdasági és a kulturális életben, továbbá a média és a propaganda terén. Ha ez bekövetkezik, kérdés, hogy akár egy, a VMSZ-nél normálisabb magyar politikai erő esetleges komolyabb felzárkózása mennyire lenne elegendő a magyar dominancia (vagy legalább valamiféle egyensúly) visszaállításához Szabadkán.

A VMSZ tehát az egyetlen területen, amelyen eddig igazán sikeres volt - a politikai kereskedelemben is a jelek szerint csődöt mondott. Keddig, a lóhalálában összehívott városi képviselő-testületi ülésig a helyzet ugyan még változhat, de ha figyelembe vesszük Következetes Pista krokodilkönnyeit, amelyek az egyetlen vajdasági magyar napilap nyomdafestékével keveredtek, elég nagy fordulat kellene ahhoz, hogy a VMSZ is helyet kapjon a nagykoalícióban. Igaz, egyelőre a Szerb Haladó Párt tanácsnokait sem olvasztották be (a Demokrata Párt és a Szocialista Párt + néhány kisebb párt szövetkezett), de valószínűbb, hogy a keddi ülésig, a haladókat veszik be a buliba, mint a "meszeseket".

Ha a helyzet nem lenne ennyire komoly, jókat derülhetnénk Pista újabb gyöngyszemein. Például: "Olyan mocsok jött fel a szabadkai politikai élet felszínére, amelyről régóta tudjuk, hogy a mélyben ott van, arra azonban senki sem számított, hogy így bukkan elő, hogy ilyen erőteljességgel próbál behínározni mindent" - mondta bölcs Istvánunk.

Nos, a mocsok már régóta a felszínen van. Arra, hogy így bukkan elő, pl. a portálunk számított. Meg is írtuk. Ami pedig a "behínározás" szót illeti, az életembe mernék fogadni, hogy nem Következetes István agyából pattant ki, hanem egy nőszemély szuggerálására használta.

Amúgy a nagykoalíció (kvázi) fő céljai: az új munkahelyek létrehozása, a városközpont rendezésének áttekintése, különös tekintettel a színház épületének befejezésére, Palics turisztikai központként való fejlesztése, valamint a helyi közösségek fejlesztése.

Ha nem lenne tragikus, ezt is röhejesnek minősíthetnénk. Szabadka utolsó balkáni koszfészekké vált, amelybe még jó ideig nem sokan fognak befektetni, tehát itt egyhamar nem sok új munkahely nyílik. A színház épülete sohasem lesz az, ami volt. Palics pedig nem lehet turisztikai központ, fürdésre alkalmatlan, büdös tó mellett. Ami pedig a helyi közösségek fejlesztését illeti, az elmúlt két évtizedben ez nem tartozott az elsődleges célok közé?

Akárhogy is, ha kedden bekövetkezik a szabadkai önkormányzat magyartalanítása, sokadszor felmerül a kérdés: vajon nem lenne célszerű, ha a nemzetben gondolkodó, becsületes VMSZ-esek megszabadulnának Pistától, hiszen nyílt titok, hogy a párton belüli csaknem összes döntést ő és/vagy egy nőszemély hozza? Ezt meddig lehet tűrni? Nem lenne jobb, ha egy új, Pistától és közeli munkatársaitól mentes VMSZ-es vezetés jönne létre, amely valamivel kevésbé dörgölőzne a szerb politikumhoz (mert az, mint láthatjuk, nem mindig díjazza ezt a magatartást), s ehelyett a többi itteni magyar párttal való kapcsolatok normalizálására, legalább a legfontosabb kérdésekben (pl. magyar területi autonómia) való közös fellépésre helyezné a hangsúlyt?

Fekete Lehel

DélHír portál: http://www.delhir.com/cimlap/kiemelt-hirek/11613-szabadkai-drama-milyen-lesz-a-qpolitikai-bordelyhaz-oeroemlanyainak-oesszeteteleq-magyartalanitjak-a-hatalmi-szoevetseget, 2013. július 27. [12:00]