VÁLASZTÁSI UTÓHANG

Öt tisztségért (f)eladni…

A március 16-i szerbiai rendkívüli parlamenti választások eredményei ismertek: A 250-es létszámú parlamentben a Szerb Haladó Pártnak (SNS) 158 képviselője, vagyis abszolút többsége lesz.

            A Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ) és a vajdasági magyar közösséget a választások „egyik győztesének” hirdette ki Pásztor István, a párt elnöke.[1] Félő azonban, hogy ezeknek a választásoknak éppen a vajdasági magyar közösség lesz a nagy vesztese.   

Pásztor István és Tomislav Nikolić

Lássuk a tényeket:

            A piros-kék színekben szereplő VMSZ az idei választásokon 75.294 szavazatot kapott, vagyis a szavazatok 2,10%-át szerezte meg. Ez által az eddigi öt helyett mostantól hat képviselője lesz a szerb parlamentben.            

A VMSZ által 2014-ben megszerzett szavatok száma mindössze 6.971-el több mint ahány szavazatot a kapott a párt 2012. május 6-i választásokon (68.323).

A VMSZ-re leadott szavazatokat annak a függvényében is szemlélni kell, hogy egyedüli magyar nevű pártként indult a választásokon (amelynek a neve is magyar nyelven volt feltüntetve a választási listán). Másik magyar párt nem lévén, a magyar választók közül sokan csupán megszokásból, csupán a nemzeti (ön)tudatuk alapján szavaztak a VMSZ-re.

2012. május 6.¹  

Választópolgárok száma: 6.770.013²

Szavazok száma:             3.912.904

Részvételi arány:                          57,80%

VMSZ 

Szavazatok száma          %        Mandátumok száma       

             68.323              1,75                  5

__________   

¹ Republički zavod za statistiku: Parlamentarni izbori 6. maja 2012. godine

http://www.rik.parlament.gov.rs/cirilica/Rezultati/2012%20KarteParlamentarni.pdf

² Konačan broj birača u Srbiji 6.770.013: http://eizbori.com/konacan-broj-biraca-u-srbiji-6-770-013/

2014. március 16.³

Választópolgárok száma: 6.765.998

Szavazók száma:              3.592.375                   

Részvételi arány:                           53,09%

VMSZ 

Szavazatok száma        %          Mandátumok száma                                                      

75.294                       2,10                      6     

Nemzeti Kisebbségek Listája

Szavazatok száma        %          Mandátumok száma                                                      

  3.983                       0,11                      /

Vajdaságban

  2.767

__________

³ RIK: proglašeni konačni rezultati izbora:

http://www.meravlade.rs/rik-proglaseni-konacni-rezultati-izbora/

A párt „sikeréhez” nagyban hozzájárult az is, hogy „végigkampányolta Vajdaság magyar lakta településeit.[2] Szintén csak ez a párt rendelkezik tetemes (a többiekhez képest) anyagi forrásokkal (Budapest, Belgrád). És ne feledjük: teljes mértékben uralja a helyi magyar nyelvű médiát. A 60 napos kampány során a pártvezető fényképe 47-szer jelent meg a Magyar Szó címoldalán. A napilap újságírói, egészen sajátságosan értelmezve a sajtószabadságot, nyíltan egyetlen párt, a VMSZ támogatására szólították fel az olvasóikat. Pedig a Magyar Szó a teljes vajdasági magyarság napilapja, alapítója a Magyar Nemzeti Tanács.”[3]

 A többi magyar párt – az összefogás és egy egységes, ellenzéki koalíciós fellépés hiányában, mivel a VMSZ már régen nem akar a többi párttal összefogni – „leszerepelt” a választásokon. A Magyar Egység Párt, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Remény Mozgalom, – a Nemzeti Közösségek Listáján, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége Boris Tadić Új Demokrata Pártjával vett részt a választásokon. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt pedig azzal a – savanyú a szülő mondáshoz hasonló – nyilatkozattal magyarázta távolmaradását a választásokról, hogy „a parlamenten kívül is van élet”.[4] Milyen párt azonban az, amelyik még a választásokon sem képes indulni? (Az egyre inkább községi párttá váló VMDP politikájára jellemző az is, hogy miközben minden erejével a Fidesz mellett kampányol az április 6-i magyarországi választásokra, a Fidesz a VMSZ-t támogatja.)

Így, a vajdasági magyar közösségnek most hat képviselője van a szerb palamentben, annak ellenére, hogy – a lakosság számarányát tekintve –, a részarányos képviseleti elv alapján, kilenc-tíz képviselői hely illetné meg. Az egyik probléma, tehát, az, hogy a magyar közösség a szerb törvényhozásban továbbra is alul van képviselve.

A másik probléma az, hogy a VMSZ Bátran, de felelősséggel c. (2014-2018)[5] választási programja csupán homályosan megfogalmazott ígéreteket tartalmaz a vajdasági magyarok helyzetéből adódó problémák rendezésére, úgymint „törvénymódosítási javaslatok benyújtása”, „jogalkotási feladatok”, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) „akciótervei megvalósításának segítése”, stb., amire az elmúlt hét év alatt a párt képviselőinek volt alkalma, lehetősége és ideje, csak éppen eredményt felmutatni nem tudtak.[6] A Pásztor István, párt elnöke által is „nem magyarkodó”-nak nevezett programnak[7] valójában nincs is határozott nemzeti kisebbségjogi, érdekérvényesítő célja.

A harmadik probléma, hogy a VMSZ eddigi öt képviselőjéhez most csatlakozik egy hatodik is, akiről mostanáig a közéletben alig lehetet hallani, illetve csak olyan értelemben, hogy már a 2012. évi választásokon is a jelöltek listáján szerepelt (úgyszintén hatodikként, csak akkor éppen nem jutott mandátumhoz). A szakmájára nézve logopédus képviselő(nő) úgy került be a közéletbe, mint az épülő(fél)ben lévő Európa Kollégium megbízott igazgatója[8] és a Vajdasági Pedagógiai Intézet Fejlesztési Osztályának vezetője. Arról viszont már keveset tudunk, hogy hogyan fogja majd – megfelelő politikai tapasztalatok és törvényhozási alapismeretek hiányában – képviselni a magyar közösség érdekeit. 

            Minden feltétel adott tehát, hogy a VMSZ folytassa az eddigi helyben járó, a vajdasági magyarok érdekeiért határozottan ki nem álló tevékenységét.

 

Aleksandar Vučić elhelyezi a Ratko Mladić utcaelnevezést

            Ezt a tézis igazolja az is, hogy Pásztor István a radikálisokból haladókká vedlett párttal – amelynek tagjai közül sokan dörzspapírral próbálják eltávolítani testükről a Šešelj, Каradžić és Mladić tetoválásokat – együtt kíván részt vállalni a hatalom gyakorlásában. „Még jóval március 16-a előtt Pásztor István, fia Bálint és a többi pártvezető nyíltan vállalta, hogy szívesen venne részt az Aleksandar Vučić vezette kormányban és ezért még miniszteri helyeket sem kér, csupán államtitkári posztokat. A haladókkal való összeborulás indoklása az volt és maradt, hogy tektonikus változások történtek a szerb politikai színtéren és az EU-val való egyezkedés időszakában a párt ott akar lenni, ahol a dolgok eldőlnek.”[9]

– Államtitkári szinten a VMSZ öt minisztérium munkájában érdekelt, jelentette ki a Politikának adott interjújában Pásztor. Hozzátette, a VMSZ öt, az infrastruktúra, az egészségügy, a szociális politika, a mezőgazdaság és a gazdaság területén tudna megfelelő szakembereket felkínálni.[10] Aki azonban csak egy picit is ismeri a közigazgatás működését, tudja, hogy az államtitkári poszt nem valami meghatározó a politikában.

Pásztor egy szóval nem említette, hogy a Haladókkal április 14-ére bejelentett tárgyalásokon a magyar közösség nyílt kérdéseinek a megoldásától teszi függővé a hatalomban való esetleges részvételt, mint például a nemzeti autonómia megvalósítása, a körzethatárok visszaállítása, a részarányos képviselet bevezetése, az arányos foglalkoztatás biztosítása a közigazgatásban és az igazságügyben, a magyarok kollektív bűnösségének eltörlése, a magyar többségű községekben megszüntetett bíróságok visszaállítása, új nyelvhasználati törvény meghozatala… Ebből is látszik, hogy a VMSZ elnökét csak a tisztségek, és a nem a magyar közösség sorsa érdekli.

            Ami 2012-ben még főben járó bűnnek számított – amikor a Szerb Haladó Párttal való koalícióra lépés miatt a VMSZ Óbecsén kizárta soraiból a képviselőket és a községi tisztségviselőket[11] – most hivatalos politika lesz, amelynek megfogalmazója a pártelnök és fia. Ennek pedig a magyar közösség látja kárát. Öt államtitkári tisztségért (f)eladják a magyar közösség érdekeit és méltóságát?

Újvidék, 2014. április 5.

BOZÓKI Antal

---

[1] Basity Gréta: A VMSZ a választások egyik győztese. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/16896/A-VMSZ-a-valasztasok-egyik-gyoztese.html, 2014. március 16. [23:08]

[2] P. E.: Több mint 500 kampányrendezvényt szervezett a VMSZ. http://www.magyarszo.com/hu/2276/kozelet_politika/108835/T%C3%B6bb-mint-500-kamp%C3%A1nyrendezv%C3%A9nyt-szervezett-a-VMSZ.htm, 2014. március 13. [14:59]

[3] Bódis Gábor: Csetnik, magyar – a két jóbarát. http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=4446, 2014. március 20.

[4] Friedrich Anna: Csorba Béla: A parlamenten kívül is van élet. http://www.vajma.info/cikk/tukor/5950/Csorba-Bela-A-parlamenten-kivul-is-van-elet.html

2014. március 7. [16:44]

[5] Bátran, de felelősséggel: http://www.vmsz2014.rs/interaktiv-valasztasi-program, vagy Magyar Szó, 2014. február 15. (melléklet). Lásd még Bozóki Antal: Kommentárok a VMSZ választási programjához. http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/21317-2014-02-24-15-09-38, 2014. február 24. [15:52]

[6] A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ képviselőnek teljesítményével az utóbbi hét évben a Hét év semmittevés c. írásomban foglalkoztam: http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/21084-2014-02-18-10-11-40, 2014. február 18. [10:52] Ennek megírására éppen a párt parlamenti frakcióvezetőjének Hét év, hét ügy c. jegyzete késztetett: http://vmsz.org.rs/blog/het-ev-het-ugy, 2014. február 14.

[7] Kabók Erika: Nem csak felvetéseink, hanem megoldásaink is vannak. Magyar Szó, 2014. február 15. 1. és 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2250/kozelet_politika/107688/Nemcsak-felvet%C3%A9seink-hanem-megold%C3%A1saink-is-vannak.htm

[8] Sz. M. M.: Az épülő Európa Kollégiumban járt Orbán Viktor. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/13421/Az-epulo-ujvideki-Europa-Kollegiumban-is-jart-Orban-Viktor.html, 2012. április 27. [18:46]

[9] Lásd a 3-as jegyzetben.

[10] Pásztor: Öt minisztériumban vagyunk érdekeltek.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/20246/Pasztor-Ot-miniszteriumban-vagyunk-erdekeltek.html, 2014. március 29. [12:09]

[11] F. R.: Csaknem kétszázan kiléptek a  VMSZ-ből. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/14080/Obecse-Csaknem-ketszazan-kileptek-a-VMSZ-bol.html, 2012. szeptember 18. [17:27]

A szív fölött átlyukasztott katonakönyv

Az 1999-es szerbiai NATO-s légicsapásoknak tizenegy vajdasági magyar katonaáldozata is volt. Közöttük az akkor 39 éves  topolyai Muntyán Nándor, aki éppen 15 évvel ezelőtt esett el Koszovóban. 

Az egykori Jugoszlávia területén lezajlott délszláv testvérháborúk „természetrajzáról” és az Isten képmására teremtett, nagykezdőbetűs Ember elbarbárosodásáról alighanem hátborzongatóan valósághű képet tudna festeni Muntyán Nándor, ha ma is élne. Ez a 39 esztendős topolyai férfi temérdek harci tapasztalattal felvértezve, igazi háborús veteránként térhetett volna haza 15 évvel ezelőtt Raška környékéről vagy Koszovóból, hogyha a sorsa felől másként rendelkezik az, akinek minden egyes tervünk fölött van egy saját terve is. Meglehet, hogy hihetetlenül hangzik, de Nándor a 90-es években – bácskai magyar ember létére – megjárta mind a három hadszínteret, méghozzá úgy, hogy saját elhatározásából, szabad akaratából öltötte magára a katonaruhát.

Amint 1991 őszén komolyra fordult a hadi helyzet Horvátországban, máris jelentkezett a frontra indulók csapatába. Aztán folytatta a tapasztalatszerzést Bosznia-Hercegovina területén (az ottani hegyekből 1995-ben tért haza), de számára még ez sem volt elég, mert a Szerbia elleni NATO-s légitámadások idején Koszovó felé vette az útját és újra csatasorba állt. Akár úgy is mondhatnánk, hogy jelen volt a balkáni őrület kibontakozásánál és a harci zaj elcsendesedésénél egyaránt. A mellésomfordált hadiszerencse sokáig elkísérte a titokzatosnál titokzatosabb útjain, és csak a legutolsó helyszínen, Koszovóban búcsúzott el tőle.

Muntyán Nándor özvegye, Mária ma is csak értetlenül csóválja a fejét, amikor a volt férje háborús kalandjaira terelődik a szó.

– A harctéren minden pillanatban az életét kockáztatta. Mi késztethette az ismeretlen veszélyek bevállalására?

– Ez a személyes döntése volt, a családdal nem beszélt róla. Elment, feliratkozott az önkéntesek listájára és csendben várta az indulásra vonatkozó értesítést. Ő úgy képzelte, hogy a frontról visszatérőkre más szemmel tekint a környezetük. Azt hitte, hogy majd őt is jobban megbecsülik és kapni fog rendes munkát. Dolgozott ő addig is az Umetnost Bútorgyárban, a Május 1-je Építőipari Vállalatban és az útépítőknél is.

 – A pénz, amit abban az időben ígértek az önkénteseknek, mekkora csáberőt jelentett?

– A német márkában fizetett nagy összegű zsold a háborús propaganda része volt. Nándor mindig kevés pénzzel tért haza. Pontosan emlékszem, mire futotta az egyik „fizetéséből”: vettünk egy kazettás rádiót meg az ő részére egy kabátot. Amikor pedig 1999-ben Koszovóba indult, a megindoklása mindössze annyiból állt, hogy: ez a kötelessége. Nem számít, hogy élve tér haza, vagy majd holtan hozzák, neki mennie kell! Hiába kérleltem, könyörögtem neki, hiába érveltem azzal, hogy legalább a lányunkra meg a fiunkra legyen tekintettel, nem lehetett lebeszélni, nem lehetett visszatartani. Az édesanyjának azt mondta, hogy: „Ha nem jövök vissza, vigyázzon a gyerekeimre!” Elkérte tőle a nyakláncát, amelyen egy feszület volt, hogy az majd oltalmazza a bajtól.

– Amíg távol volt, jelentkezett-e a családnak?

 – Legtöbbször hónapokon át nem tudtunk róla semmit. Mindig civil ruhában távozott és minden alkalommal katonaöltözékben érkezett haza. Egyetlen levelét őrizzük, az édesanyjának írta. Meg egy levelezőlapot küldött. Hogy merre járt, mit csinált, arról még kérdezni sem lehetett. Általában azzal hárította el a faggatózásunkat, hogy nem mesélnivaló dolgok azok, amelyeket ő látott és átélt. Amikor 1991-ben az első (szlavóniai) „bevetéséről” hazatért, magunk is úgy láttuk, jobb, ha nem kérdezgetjük, mert nagyon feszült volt, és minden zajra összerezzent, fölugrott. De aztán megint visszament: a Krajinai Szerb Köztársaságban 8 hónapot, a Boszniai Szerb Köztársaságban pedig 3 hónapot töltött el. Az utolsó útja tartott a legrövidebb ideig, még két hétig sem. Március 26-án indult, április 5-én pedig már halott volt. Egy Likovac nevű helység környékén, valahol kint az erdőben az albánok csapdájába kerültek. Nándort három találat érte: először a lábába kapott golyót, aztán a hasába, a harmadik viszont szíven találta. Az utolsó a kabátja felső zsebében tartott katonakönyvét is átlyukasztotta. A szemtanúktól úgy tudjuk, hogy őt is meg a társait is teljes egy órán át magára hagyták, senki nem sietett a segítségükre. Végül 18 éves kiskatonák mentették ki őket. A férjemet két topolyai bajtársa vonszolta el a táborhelyükre, de ő akkor már nem élt.

– A családtagok közül látta-e valaki a holttestét?

– Mi másnap értesültünk a hírről, táviratot küldtek. A katonaság szállította haza a holttestét. Éjjel fél 1-kor érkeztek a házunk elé. (Azt mondták, Belgrádban éppen átértek a hídon, amikor azt bombatalálat érte.) Az édesanyja kérésére felnyitották a koporsót, hogy megláthassa a fiát, és utána azonnal vitték a temetőbe, a halottasházba… A személyes tárgyait elkaptuk, és azóta is ereklyeként őrizzük. Azt a nyakláncot, amelyet indulásakor az édesanyjától kapott (már kettészakítva), a katonakönyvét, amelyet átlyukasztott a szívébe fúródott golyó, a személyi igazolványát, a dögcéduláját és a kettétört öngyújtóját. Találtak nála egy fésűt, egy konzervnyitót, egy csavarhúzót, egy csipeszt, 50 golyót és rágógumit is… A temetése után ismét emberpróbáló évek jöttek. Egyedül maradtam a gyerekekkel. Anyósommal felváltva vigasztaltuk egymást, így sikerült talpon maradnunk. Azóta már unokám is született. Gyakran eszembe jut, hogy a férjem azt mondta a frontra indulása előtt, hogy ő már nem fogja látni az unokáit. Tudta…  

Szabó Angéla        

A képen:

Muntyán Mária

Muntyán Nándor zsebében talált tárgyak

Vajdaság új statútuma: veszély az autonómiára vagy egy lépés a jogbiztonság felé

A tartomány új statútuma, amelyet néhány hónappal azt követően hoztak nyilvánosságra, hogy a szerbiai alkotmánybíróság a tavalyi év végén elvitatta a legfelsőbb szintű aktus legnagyobb részének törvényszerűségét, megnyitotta azt a kérdést is, hogy mindez vajon hogyan fog tükröződni a Szerbiához tartozó multietnikus tartomány autonómiájának vonatkozásában. Miközben a nyilvánosság jelentős része a dokumentumban a köztársasági hatalom azon törekvését látja, hogy teljes ellenőrzése alá vonja Vajdaságot, a Szerb Haladó Pártból – a leköszönő és a megalakuló kormány vezető pártjából – azt üzenik, hogy az egésznek az a lényege, hogy végre rendet teremtsenek az országban és megteremtsék az állam egységes jogi alapjait.
A javasolt tervezet értelmében, amennyiben elfogadja a tartományi képviselőház és a köztársasági parlament is, Vajdaságban az elkövetkezőkben nem kormány, hanem a Végrehajtó Tanács tölti be a végrehajtó hatalom szerepét, továbbá Újvidék sem lesz többé tartományi főváros, hanem sokkal prózaibb elnevezést, a tartomány adminisztratív központja titulust kapja. Az sem kizárt, hogy megváltoznak a tartomány szimbólumai, s a meglévő címer helyett, amely a Vajdaságot alkotó Szerémséget, Bánságot és Bácskát jelképezi, egy olyan megoldás kerül elfogadásra, amelyen – egyebek között – a szerb egységre utaló szimbólum, a négy csiholó jele is szerepel majd.
Aleksandar Popov, az újvidéki Regionalizmus Központ munkatársa úgy véli, az új statútum tervezetét kidolgozó munkacsoport keményebb volt, mint maga az alkotmánybíróság, amely a statútum egyes részeit alkotmányellenessé nyilvánította. Az egésznek a célja az, mondja Popov, hogy Vajdaságot a leendő köztársasági kormány teljes körű felügyelete alá helyezzék.
“Most tettünk három lépést hátra és úgy vélem, ez ékesen tanúskodik a leendő hatalom, vagyis a régi-új kormány szándékairól is – Vajdaságot visszavetni a kilencvenes évekbe, ami az illetékességeit illeti. A motívum közismert: minden hatalom mindent az ellenőrzése alá akar vonni, s azt hiszem, hamarosan nem csak a tartományi, de a helyhatósági választásokat is kiprovokálják. Így lesz azután a Szerb Haladó Pártnak valóban abszolút hatalma az államban és nem csak köztársasági, hanem tartományi és önkormányzati szinten is. A haladók egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy egy ilyen aranybánya, mint Vajdaság, az ellenőrzésükön kívül maradjon”, állítja Popov a Szabad Európa Rádiónak nyilatkozva.
Ezt támasztja alá az újvidéki polgármester, az SNS soraiból kikerült Miloš Vučević kijelentése is, miszerint a párt a városon belüli koalíciós partnereinek fel fogja kínálni a városi kormány rekonstrukcióját és a hatáskörök újraelosztását. Amennyiben erre nem kerül sor, Vučević nem tartja kizártnak egy újabb koalíció létrejöttét vagy az önkormányzati választások kiírását sem.
“Az a szituáció, amelyben az új statútum felváltaná a jelenlegit, amelynek elfogadása a 2006-os alkotmány után három évvel oly sok súrlódást váltott ki a szerbiai politikai élet résztvevői körében (a dokumentumot csak a Vajdaság illetékességére vonatkozó rész módosítása után fogadták el a parlamentben), a tartományi adminisztráció számára csak látszatilletékességeket hagyna”, véli Duško Radosavljević politológus. Mindez a tartomány autonómiájának, mint polgári és multikulturális koncepciónak a felszámolása irányába halad, mondja Radosavljević.
“Ebben a helyzetben természetesen nem is várható el, hogy Vajdaságnak megmaradjanak bizonyos, a multikulturalizmust érintő hatáskörei, hiszen láthattuk, hogy Szerbia Alkotmánya az államot egy nép és a többi polgár államaként definiálta. S miután a hatalom egyetlen formája sem polgári elveken alapul, Vajdasággal sem történhet ez meg. Ez csak egy régóta meglévő, hosszan tartó folyamat meglétének bizonyítéka, amelynek célja a polgárság, a multikulturalizmus minden formájának megsemmisítése, s – hogy így fogalmazzak - bizonyos politikák ezen az alapelven nyugszanak. Vagyis, az 1948-as címer visszaállításával világosan üzenni akarják, ez nem a polgárok tartománya, hanem kizárólag szerb tartomány”, szögezi le Duško Radosavljević.

LSV: A jelenlegi állapot tarthatatlan
Azokat a feltételezéseket, miszerint az új statútumtervezet jelentős mértékben korlátozza Vajdaság autonómiáját és a tartomány működését, a Szerb Haladó Párt, amelynek tagja a dokumentumot kidolgozó munkacsoport elnöke is, kategorikusan elveti. Maja Gojković, a haladók elnökségi tagja úgy magyarázza, az új tervezettel azt érik el, hogy Vajdaság hatásköreit kiegyenlítik az Alkotmány által előirányzott hatáskörökkel, ami – az Alkotmánybíróság döntése után – jelen esetben nincs meg.
“Itt nem vitás, hogy mindenki, akinek csak egy kicsit is érdeke a jogállam és a hatékony, összehangolt jogrendszer működése, arra törekszik, hogy minden jogszabály Szerbia Köztársaság Alkotmányával összhangban legyen. A Szerb Haladó Pártnak nincs semmiféle kételye afelől, hogy minden jogszabálynak, amit ebben az országban meghoznak, az alkotmánnyal összhangban kell állnia. Képtelenség ennek az ellenkezőjét állítani. Én jelen esetben nem látom a problémát, de nem látja az sem, aki ezt a jogi aktust, vagyis a statútumot előterjesztette”, bizonygatja Maja Gojković.
Másfelől, a módosított statútum elfogadását ellenző Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) képviselői csoportjának vezetője, Branislav Bogoroški úgy véli, tarthatatlan az a helyzet, amelyben Vajdaság most van, mert a sorsát törvények meghozásával vagy bírósági döntésekkel változtatják meg. Hasonló a helyzet a nemrég közzétett statútumtervezettel is, teszi hozzá Bogoroški.
“Ez gyakorlatilag tarthatatlan, mint ahogy Vajdaság Autonóm Tartomány alkotmányos helyzete is tarthatatlan. Nem lesz semmiféle stabilitás, jogbiztonság és csökken a gazdasági fejlődés esélye is, amennyiben az új alkotmányban – amelynek meghozása az uniós csatlakozási folyamat miatt reálisan várható az következő négy évben – Vajdaság helyzetét nem úgy rendezik, hogy a hatáskörét és Szerbián belüli helyzetét az alkotmány szavatolja és definiálja. Egyébként ki leszünk téve mindenféle változásnak bármelyik szerbiai törvény meghozatalakor, vagy – mint jelen esetben – az alkotmánybírósági döntésnek”, tette hozzá Bogoroški.
A tartományi képviselőház várhatóan április végén vagy május elején dönt a tartomány új statútumának tervezetéről, elfogadásához kétharmados többség szükséges. Ahhoz, hogy életbe léphessen, a szerbiai parlamentnek is el kell fogadnia. (SZER)

https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=8277018347089943421#editor
2014. április 3. [23:48]

 

Április 5.

Vince napja.

A Vincentius latin név rövidüléséből származó Vince győztest, győzedelmest jelent.

1846 – Gróf Széchenyi István elnökletével megalakult a Balaton Gőzhajózási Társaság. Az alapszabályt kézírással Kossuth Lajos írta.

1900 – Megszületett Spencer Tracy többszörös Oscar-díjas amerikai színész (Az öreg halász és a tenger, A vadnyugat hőskora, Téboly).

1927 – Római látogatása során gróf Bethlen István miniszterelnök olasz-magyar barátsági szerződést írt alá.

1946 – Megszületett Bródy János szövegíró, zeneszerző, énekes.

1952 – Megszületett Tátrai Tibor gitáros.

1994 – Meghalt Kurt Cobain, a Nirvana együttes énekese.

1999. április 5., hétfő

* Nem sokkal 22 óra után a NATO légiereje ismét bombázta Újvidéket. Meg nem erősített hírek szerint találat érte az olajfinomító környékét és a Čot tévéadót, amely a belgrádi RTV első, második és harmadik műsorát közvetítette. A NATO gépei niši, smederevói, leskovác, prištinai és más városokbeli célpontokat is támadtak.

* Jurij Kotov, Oroszország belgrádi nagykövete Prištinában találkozott Ibrahim Rugovával a Kosovói Demokratikus Szövetség elnökével. A megbeszélések után Rugova kijelentette: megoldást kell találni „erre a nehéz és összetett helyzetre”.

* Március 24-e óta mintegy 390 ezer ember menekült el Kosovóból vagy gyűlt össze a határon - közölte Judith Kumin, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának szóvivője.

* Szerbia iskoláiban a húsvéti szünet a hadiállapot megszűnéséig fog tartani – jelentett ki Jovo Todorović oktatási miniszter.

* Megérkeztek Jugoszláviába az első orosz önkéntesek – jelentette ki a Tanjug hírügynökségnek Vlado Mićunović, a Testvériség nevű orosz-jugoszláv üzleti és kulturális együttműködést támogató szervezet elnöke.

* A volt Jugoszláviát érintő kérdésekkel foglalkozó összekötő csoport április 7-én ülést tart Brüsszelben – jelentette az ITAR-TASZSZ hírügynökség. 

(Az 1999. évi kronológia Bozóki Antal naplója alapján készült. Minden jog fenntartva.)

45 éve, 1969. április 5-én sugározták Magyarországon az első élő színes televíziós adást.
A Magyar Televízió 1957 februárjában indította fekete-fehér kísérleti adását, s ezután egy bő évtizedet kellett várni arra, hogy hazánkban is elkezdődjenek a színes televízió sugárzásának kísérletei. .Az első "fecske" Bartók A csodálatos mandarin című balettjének 1966-os felvétele volt, ezt követte 1967-ben A koppányi aga testamentuma című első színes magyar tévéfilm Zsurzs Éva rendezésében, melyet 1968. április 4-én láthatott a közönség.
1969 márciusában megkezdődtek a színes kísérleti tévéadások, eleinte szerdánként 18 és 21 óra között, ezeket akkor még többnyire csak a francia importból származó 2-300 kísérleti készüléken lehetett fogni. 1969. április 5-én sugározták az első élő színes televíziós adást Horváth Ádám rendezésében, majd 1970-ben volt az első színes helyszíni adás az április 4-i díszszemléről. Ebben az évben kezdődött meg a hazai színes tévékészülékek gyártása is. Felmérések szerint a legnépszerűbb műsorokat ekkor már 3–3,5 millió állampolgár nézte.
1971-ben elindult a televízió második csatornája: műsorai heti két-három alkalommal jelentkeztek részben színes kiadásban, ezért a színes televízió és a második csatorna fogalma kezdettől fogva összekapcsolódott a nézők számára. Miután az első csatorna adói már lefoglalták a VHF (Very High Frequency) sáv frekvenciáit, a második műsor adóit 1971 augusztusában az UHF (Ultra High Frequency) sávra helyezték.
Az 1970-es évek közepétől (ahogy egyre nőtt a színes tévékészülékek elterjedtsége) mind több műsor váltott át fekete-fehérről színesre: 1980-tól már így jelentkezett a Híradó és A Hét valamennyi adása, s a színes műsorok aránya ebben az évtizedben 57 százalékra nőtt. A színes közvetítés térhódítása a 90-es években feltartóztathatatlanul folytatódott: az 1997-ben indult kereskedelmi tévék a közszolgálati adókkal együtt már szinte kizárólag színes technikával dolgoztak. Napjainkban fekete-fehér televíziós képeket szinte már csak a retróadások esetén, a fekete-fehér tévés korszak műsorainak ismétlésekor lehet látni. MTVA – Sajtó- és fotóarchívum

Vučić: 2014-ben jobb élet lesz, megígérem

Vučić: Két év múlva jobban élünk

Fegyveres rablás Péterrévén – Rálőttek a rendőrökre

Péterrévén a falu központjában található gyógyszertárat röviddel a pénteki zárás előtt egy fegyveres rabló próbálta meg kifosztani. A csupán néhány méterre lévő rendőrségről kiérkező belügyi dolgozókra pedig tüzet nyitott a támadó.

Az esetről a legnagyobb közösségi portálon számol be egy péterrévei lakos, mint írja: "A központi gyógyszertárba egy fegyveres betört pár órája, még zárás előtt. Kihívták a rendőrséget, a kiérkező rendőrökre pedig rálőtt. Jelenleg szökésben van. A központot lezárták, kihívták az illetékes szerveket és nagy erőkkel keresik jelenleg is. Arra kérnek mindenkit, hogy maradjanak otthon, ne menjenek a központ közelébe. Otthon pedig zárjanak be mindent, hajtsák be az utcáról az autókat!"

A bejegyzés alatti kommentárokból az derül ki, hogy a fegyveres menekülésben van és őt forró nyomon üldözik a belügyi szervek dolgozói. Többen tudni vélik, hogy hová próbált elrejtőzni a támadó. A polgárok félnek, minden utcai neszben a rablót vélik felfedezni, az aggodalmuk pedig nem indokolatlan. Egyik lakos ezt írja "Az utolsó információ amit tudok (...) a mi házunkban vagy a közvetlen szomszéd házában van az ember..."

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/23041-2014-04-04-21-41-20, 2014. április 04. [23:38] 

Ha belegondolok, beleborzongok…

(Mit tudunk mi a háborúról? Legfeljebb csak beszélni.)

A kilencvenes években sokszor elemezgettük, hogyan is keletkezhet egy háború. Békéhez szokott, mindenféle erőszaktól ösztönösen viszolygó emberként akkor még úgy gondoltam, hogy a háború az egyszer csak kialakul… Élünk-éldegélünk, közben minden romlik, egyre csak romlik, és odáig fajul a helyzet, ahonnan már nincsen visszaút. És: eljutunk a háborúig. Tehát jön a háború, mind közelebb, közelebb. Csak úgy, magától. Mert elérkezik az ideje, aminek pedig eljön az ideje, azt nem lehet feltartóztatni.

Azóta már tudom, hogy a háború roppant agyafúrt, rafinált dolog. Nem spontán, hanem időzített. Nem magától jön létre, hanem előre megírt forgatókönyv szerint alakítják ki – minden mozzanatát aprólékosan megtervezve. Egy háború sosem lehet véletlen és sosem indul, sosem tör ki érdek nélkül. (Ezek azok a makacsfajta tények, amelyekre szokás hivatkozni. De valójában mik is a tények? Ha ezt kérdezem magamtól, mindig Dorothy Sayers zseniális megfogalmazása jut eszembe: „Uram, a tények olyanok, mint a tehenek. Ha elég keményen nézünk a szemükbe, rendszerint elszaladnak előlünk.” Valahogy így van ez a háborúval is. Tényleg: tények, tények, de mégsem…)

Érdekegyeztetés?

A 15 évvel ezelőtti koszovói konfliktus ürügyén elmélázhatunk például azon, hogy miért jutott a Szerbia (most már csak volt) déli tartományában élő albánoknak valamiféle megkülönböztetett, kivételes szerep. Amikor a nagyvilág számos nemzeti kisebbsége él a saját szülőföldjén másodrendű népcsoportként, akkor az amerikaiak számára csak egyetlen „kiragadott” nemzeti kisebbség, a koszovói albánok függetlensége volt a fontos. Csak azt akarták a közel 3 hónapon át tartó bombázásukkal kivívni. Azonban a szerb uralom alóli felszabadítás nyilván nem volt sem véletlen, sem érdekek nélkül való. Hiszen tudjuk jól, hogy a nagyhatalmak mindig csak akkor avatkoznak be egy ország belügyeibe, amikor maguknak is vaskos érdekük fűződik hozzá.  Az ország, a terület, amelyre a „világrend” terjeszkedésre szakosodott megteremtői szemet vetnek, általában katonapolitikai szempontból érdekes vagy pedig az értékes nyersanyaglelőhelyei miatt számít. Koszovó esetében nyilvánvalóan mindkét szempont érvényesült, mégis talán a stratégiai számított perdöntőnek. 

Koszovó esetében urán- és aranykitermelést szoktak leginkább emlegetni, ehhez azonban azt is társíthatjuk, hogy a Rigómezőtől alig néhány hajításnyira halad el a Boszporusz-tengerszoros alatti (amerikai érdekeltségű) Transzbalkán-olajvezeték, amely kiválthatja a nehézkes és többnapos késéssel működő tartályhajós megoldásos olajszállítást, és amelynek a tervezett évi kapacitása 35 millió tonna lesz. A világ legnagyobb tavának számító Kaszpi-tenger mélyén lapuló, mindmáig kiaknázatlan földgáz- és olajtartalék roppant vonzó Amerika számára. A tervek szerint 2020-ig napi 6 millió hordó olaj kitermelése válik lehetővé.

Camp Bondsteel

Koszovó, a földrajzi fekvése miatt, olyan ideális őrtoronynak mutatkozott, ahonnan minden olyan terület szemmel tartható és elérhető, amely az amerikaiak számára potenciális katonai célpontnak számíthat: Irak, Irán, Pakisztán, Oroszország és legfőképpen az Európai Unió. Noha napjainkban (a hét évtizede tartó viszonylagos európai béke végnapjaiban) még erősen megkérdőjelezik mindazon szakértők elméjének épségét, akik olyasmit merészelnek állítani, hogy ezen országok mindegyikével előbb-utóbb fegyveres harcba fognak keveredni, mégis erre utal az USA elhatalmasodott militarizmusa, az utóbbi egy évtized csúcsra járatott hadiipara és a Balkánon létesített félelmetes katonai támaszpontja is. Ez utóbbi a vietnami háború óta létrehozottak közül a legjelentősebb és egyben a legnagyobb külföldi amerikai katonai bázis. 

Alig csitult el a harci gépek zaja 1999. június 10-én, a tartomány délkeleti részén, Uroševac és a macedón határ közelében mintegy 1000 hektárnyi mezőgazdasági földterület kisajátításával máris megkezdődtek a Camp Bondsteel előmunkálatai. Ezer amerikai katona és hétszer annyi helybeli albán lakos bevonásával indult meg a júniustól októberig éjjel-nappal tartó építkezés. A 25 kilométernyi úthálózat mentén 300 (többnyire fából készült) épületet emeltek, bennük pedig 7000 katona és civil ellátását szervezték meg. A 84 kilométer hosszú szögesdróttal őrzött modern kori erődítményben hozták létre Európa legjobban felszerelt kórházát is. A támaszpontot a vietnami háborúban kitűnt veterán, James Leroy Bondsteelről keresztelték el, aki mindössze 40 éves volt, amikor 1987-ben meghalt. 

Noha a külföldi katonai bázis a térség legnagyobb munkáltatója (mintegy 5000 albánt foglalkoztat 1-3 dolláros órabér ellenében), a környékbeliek mégsem örülnek feltétlenül az egyenruhások jelenlétének. Ahogy múlik az idő, egyre vegyesebb érzelmekkel kémlelik a Kis-Amerikának vagy a Kis-Guantánamónak is nevezett, távközlési berendezésekkel teletűzdelt, zárt katonai birodalmat. Azt a 11 őrtoronnyal vigyázott amerikai bázist, amely Apache helikoptereket és olyan 10 millió dollárt is érő Black Hawk szállítóhelikoptereket is állomásoztat, amelyek 4,5 tonna összsúlyú rakétákat és gépágyúkat is képesek szállítani. És amelyen (nem mellékes szempont) olyan elítélteket is őriznek, akiket a világ szeme elől elzárva, minden előzetes tárgyalás és ítélethozatal nélkül tartanak fogva.

Elsősorban az európai politikusok vélekednek úgy, hogy az amerikaiak szerbiai NATO-s beavatkozásának eredeti célja nem a tartomány függetlenségének elnyerése, hanem a koszovói katonai támaszpont felépítése volt. Egy magas rangú brit katonatiszt például úgy nyilatkozott, hogy a Camp Bondsteel létrehozása a bizonyíték arra, hogy az amerikaiak komolyan elkötelezték magukat a Balkánon és jó ideig maradni is fognak. Ha ehhez még hozzáadjuk: azt is felvetették, hogy idővel majd ez a bázis veszi át az amerikai légierő olaszországi, avianói támaszpontjának a szerepét, akkor meg egészen biztosan maradnak. Várakoznak…

Mit tudunk mi a Camp Bondsteelről? És mit a készülőben lévő háború(k)ról? Legfeljebb csak beszélni. Vagy: még azt sem.

Ha belegondolok, beleborzongok.    

Szabó Angéla

A képen: A Camp Bondsteel támaszpont egy évvel a bombázás után