2022. március 29.
17
Mikszáth Kálmán nagyságos Katánghy Menyhért viszontságos életéről, kalandjairól, szerencsétlenségéről és szerencséjéről írt történetét abszurditásában lassan felülmúlja az, ami a Vajdaságban történik a kettős állampolgárok magyarországi szavazását illetően. Ekkora választási csalást rég láthattunk, és még a szerbiai viszonyok között is kirívó eset. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a legutóbbi szerbiai választásokon ott is több száz szavazatot szerzett dél-szerbiai – részben albánok, bosnyákok, muzulmánok lakta – területeken, ahol magyart még a honfoglalás korában sem láttak, de ezen csak röhögni lehetett. Szerbhorváth György helyszíni riportja.
A kontextus megértéséhez tudni kell, hogy április 3-án Szerbiában is elnök- és parlamenti választások lesznek, bár a magyarok helye garantált a Putyin-párti Aleksandar Vučić hatalmi pártja mellett. Itt pedig rögtön utaljunk arra, hogy a Kétfarkú Kutyapárt már a Kúriához fordult a választási csalás ügyében, izgatottan várjuk a döntést.
Mindez a vajdasági magyar közvéleményt – ha van még ilyen – aligha érdekli. Elöljáróban jegyezzük föl, hogy a vajdasági magyar univerzum egyfajta magyar másvilággá vált: az emberek többsége a magyarországi médiát követi. A helyi sajtóból is a nettó magyar propaganda köszön vissza, üdítő kivétel a magántámogatásokból működtetett Családi Kör hetilap, és persze a Facebook. A választási mizériát leleplező 444-es riport ennek köszönhetően úgy terjed a kárörvendő helyiek közt, mint a COVID jobb napjaiban.
Mikszáth Kálmán mind a tíz ujját megnyalta volna, ha láthatta volna mindezt. Körutunk során szinte mindenki szívesen mesélte élményeit – név nélkül –, de erről majd később.
A konzulátus irányt mutat
Az újvidéki Magyar Szó napilapban a 3. oldalon olvashatjuk, hogyan lehet és kell szavazni. A szabadkai magyar konzulátus féloldalas hirdetésében világosan olvasható, ki hogyan és mit kap meg – a választási csomagot –, hogyan küldi vissza (postán vagy a konzulátuson keresztül), mi az eljárás. Innentől kezdve, hogy egy civil szervezetet hogyan aktivizáltak, nem érthető – kivéve a Vajdaságban, ahol minden elképzelhető, a demokrácia fogalma meg azzal egyenlő, amikor Rokon Ilonka néni moslékot önt a disznók elé: egyé’ már. A konzulátus cinizmusa is egetverő, akárcsak a VMSZ-é: bármiféle civil szervezet aktivizálására természetesen nincs törvényi lehetőség, de a Vajdaságot ezek szerint olyan ex-territóriumnak tartják, ahol bármit meg lehet tenni.
Pásztor über alles
Ha kinyitjuk a szombati Magyar Szót, ami a vajdasági magyarság egyetlen napilapja, szintén egy párhuzamos valóságban találjuk magunkat. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István – a helyi Orbán Viktor, de mondhatjuk Putyinnak is – köszön ránk méteres interjúval. Annak, hogy Ukrajnában valami történik esetleg, nyoma sincs a címoldalon, de a szerbiai választásokról sincs egy kanyi hír sem. Tizenéve másról sem olvashatunk, mint hogy a magyar-szerb baráti szövetség töretlen, épül a vasút, Kína és Oroszország befektet, és azok, akik egykor Nyugatra mentek, immár csőstül vándorolnak vissza, hisz ott sincs kolbászból a kerítés.
Pásztor (és családja, no, meg Lovas Ildikó főkultúr-komisszár, illetve Hajnal Jenő, a szerbiai Magyar Nemzeti Tanács/MNT elnöke) annyiban is Orbán és Putyin követője, hogy normális újságírói kérdésre nem válaszolnak, illetve mint a 444.hu riportjában láthatjuk, Pásztor esetében, agresszív kismalac módjára nem reagálnak semmilyen újságírói kérdésre.
De térjünk rá a magyarországi levélszavazás konkrét ügyeire. Mint az már ismeretes, a Vajdaságban a Concordia Minoritas Hungaricae Alapítvány (CMH) vállalta magára a nemes feladatot, hogy a jogosultaknak eljuttassa a borítékokat, miután úgymond leszerződött a szerb postával, amely illetékes, sőt, köteles lenne azt kihordani, illetve a szavazás megtörténte után azt a magyar félnek visszajuttatni, mint azt a borítékokon láthatjuk is.
Tőke János, a Családi Kör főszerkesztője elmondta lapunknak, hogy közadatot igényelt a szerb postától, erre 15 nap a határidő, vagyis április 2. Addig nem tudunk meg semmit, vélhetően utána sem.
A kishegyesi falunapi ünnepségen helyi politikusok kérdésemre elmondták, hogy erre azért volt szükség, mármint a CMH felkérésére, mert a szerb postások sztrájkolnak. Ám az utolsó lokális (és nem is vajdasági) postássztrájkról szóló, neten elérhető információ március 2-i, és – legalábbis településünk – esetében biztosan nincs szó sztrájkról, a postás hozza a számlákat. Arról ne is beszéljünk, hogy azért ez a térség is felzárkózott: működik a netes számlázás, az interneten megrendelt árut más cégek hordják ki, tehát a posta túlterheltségére való hivatkozás enyhén szólva ismét mikszáthi.
Marika házhoz jön
Se szeri, se száma az eseteknek, amelyekről választópolgárok számoltak be. Messzire sem kellett mennem: itt van anyám és három éve megboldogult apám esete.
Anyámat Marika, a helyi aktivista kereste fel a borítékkal. Marika az önkormányzatban dolgozik, de túl sok munkája ezek szerint nincs, ha munkanapon ráér erre. A pletykák szerint 50 eurót kapnak e munkáért – több forrás arról számolt be, hogy 100 szavazat után ez felmegy 60-70 euróra, de valljuk be, ez egy csalásért nem nagy összeg.
Az alapítvány (pontosabban a VMSZ) minden tagját aktivizálja, a Nemzeti Tanácshoz köthetőket is, és azokat, akik – a saját kampányszövegük szerint – a Magyarországról érkező 325 millió eurónyi gazdaságtámogatás részesei lettek. Ezek a magánvállalkozások, vagyis a cégek alkalmazottai szintén kénytelenek részt venni a szavazatrablásban, akárcsak minden önkormányzati dolgozó, sőt, egyes helyeken a tanárok is, mivel a VMSZ az MNT révén ezt a terepet is uralja.
Ha nem vagy tagja, támogatója a pártnak, még takarító sem lehetsz. Évtizedes közhelyekről beszélünk, oknyomozó újságíró ehhez már nem is kell – minden beszélgetésem során nyílt titkokról beszélnek az emberek.
Vissza Marikához. Felkínálta anyámnak, hogy kitölt mindent – a fogadó fél erre kevésbé volt vevő, nyugdíjas tanárnőként mégsem analfabéta. A probléma persze adott, és itt szó szerint a betűkről van szó. A kitöltött nyilatkozatra ugyanis pontosan kell beírni a nevet, aminek egyeznie kell a magyar útlevélen szereplő névvel. Mivel a Vajdaságban egykor a neveket szerbesen írták át, az emberek megszokták, hogy lehagyják az ékezeteket, vagy a zs-ből sima z, az sz-ből s lesz és így tovább.
Négy éve közröhejjé vált a vajdasági magyar – s a többi határon túli – közösség, hogy a regisztrációs lapot sem tudják kitölteni, ezért az érvénytelenített szavazatok aránya elérte (régiónként variálódva) a 10–15 százalékot. Azaz még a Nemzeti Választási Iroda sem bírta mindezt elviselni.
Itt jön Marika, az aktivista, aki számos információm szerint segít, hogy mit hogy kell kitölteni, s főleg, hogy mit kell beikszelni. Aki természetesen eljátssza, hogy ő semleges aktivista, majd szombaton – magam voltam fültanúja – anyámnak elmondja, hogy most nem ez ügyben jött, hanem VMSZ-es anyagot hozott, úgymint notesz és toll (a Vajdaságban: örökíró). Marika pedig vélhetően az állatorvosi ló tipikus esete: nem tudja, mit tesz – egy nem párhuzamos világban ez, azaz a választásba való ilyen fokú beavatkozás, büntetőjogi felelősséggel járna.
Apám esete – holt lelkek
Az elhunytak esete is érdekes. Apám is megkapta a maga levélcsomagját Marikától, akárcsak a családom és a tágabb ismertség más halottjai. Falunk közismert embereiről van szó, apám polgármester volt, tartományi képviselő; s hogy meghaltak, tény, erősen tudhatnák.
Mint kinyomoztam, kettős állampolgár esetében a konzulátuson kell időpontot kérni, halotti bizonyítványt vinni, talán egyéb dokumentumot. A poén az volna, ha ez poén, hogy amikor elindult a könnyített eljárású állampolgárság megszervezése, az idősebbek élen jártak ennek megszerzésében – bár a fiatalok is, hogy elmehessenek bárhová –, aztán arra senki sem gondolt, hogy az elhunytak esetében mi a procedúra. Meglehet, ez a családunk felelőssége, de erre sehol senki nem hívta fel a figyelmünket.
Apám szavazócéduláit, inkluzív népszavazás, simán leadhatnám, itt és most széttépve, megsemmisítve prezentálom. A demográfiai mutatók szerint itt, a Vajdaságban minimum 5 ezer, de talán 8 ezer szavazat lóg a levegőben, amivel játszani lehet. A probléma simán megoldható lenne, ha a Vajdaságban is minden egyes szavazás előtt újra kellene regisztrálni, de egyértelműen a hatalom kezére játszik mindez, a holt lelkek szavazataival szintén simábban hozható a kvóta.
Kubatov a Vajdaságban
A nyomokban még némi életjelt mutató egyetlen ellenzéki vajdasági Magyar Mozgalom (egykori) tagjaitól kapott információm szerint az alapítvány, azaz a párt aktivistái azért arra ügyelnek – nem úgy, mint Marika –, hogy nekik a postaládájukban landoljon a választási csomag. Ezzel persze az a baj, hogy az A5-ös boríték nem fér be. Erősen figyelnek arra, hogy azokat, akikről feltételezik, hogy nem a Fideszre szavaznának, elkerülje a kitöltési eljárás, mert akkor nyilvánvaló lenne a választási csalás ténye, s elmondanák. Nem mintha a Facebook ne lenne ezzel tele, elég egyszerű utánamenni.
A helyi kubatovok a megfélemlítés egy formájával élnek: ha kaptál a Prosperitátitól támogatást, x-szelj ide. Ezt odáig tolták, hogy a helyi kocsmában intézték az ügyeket, és akkurátusan figyelték, hogy a Fideszt húzzák be, majd fogták a paklit, és elvitték az önkormányzatba, vagy úgymond az alapítványhoz. Minden skrupulus nélkül szállítják a szavazatokat, de az is kiderült, hogy mindez átnézhető, s akiről gyanítják, hogy nem jó helyre szavaz, annak borítékját felbontják, átnézik. Az irodában plusz borítékok vannak, és kicserélik – ezt több forrásom is megerősítette.
Egy másik eset a vendégmunkásként elvándoroltak szavazataival való manipuláció. Itt is tízezres számról beszélhetünk, akik éppen azért kérték s kapták meg a magyar állampolgárságot, hogy az EU-ban vállalhassanak simán munkát. Ha leszámítjuk, hogy azért csak alá kell írni a nyilatkozatot, ez is könnyen elintézhető. Ha pontosan töltjük ki NVI által küldött Azonosító nyilatkozat levélben szavazáshoz elnevezésű papírt, az aláírás ellenőrzése már nyilván problematikusabb, azaz lehetetlen.
Magyarán az idősekkel, az elhunytakkal és a külföldön élőkkel folyik a legnagyobb kavarás, arról nem is beszélve, hogy állítólag bespájzoltak plusz szavazólapokból.
A szégyen és a pozitív példák
A korábbi választás során sok kritika érte a határon túli magyar közösséget, hogy az ő egy plusz képviselőjükkel lett meg a Fidesz-KDNP kétharmad. Technikailag, matematikailag ez igaz, de az is tény, hogy ha a magyarországi választók nem úgy szavaznak, ahogy, akkor nem lett volna meg. Így számos negatív reakció érkezett arra, hogy az erdélyiek, a vajdaságiak döntötték el a kétharmadot, ami egy újabb hasadást eredményezett e közösségek közt.
Régóta egyfajta burokban élünk, így ez a beszámoló sem lehet teljes, lehetetlen eljutni a döntéshozó politikai elithez, e témában különösen nem. Környékbeli vállalkozók mesélték el, hogy ők a konzulátusra mennek szavazni, vagy már le is adták a voksukat ott – ők egy korrekt módszerről számoltak be.
Ám van egy réteg, aki nem szavaz, mert úgy érzi, hogy mivel nem Magyarországon él, nem ott dolgozik, és nem is adózik, emiatt nem szól bele a magyarországi dolgokba, ergo nem szavaz. Még egy helyi politikus is – természetesen mindenki név nélkül – utalt arra, hogy mindez visszaüt a vajdasági magyarságra, a 444.hu riportja megalázó, hülyének esünk ki – mondta. S azt is elismerte, hogy ez az egész így nincs is rendben.
Vélhetően előbb-utóbb a VMSZ-en belül is átrendezős lesz, különösen, ha a támogatás elapad, és jönnek az „ifjú törökök”, akik részben leszakadnak az orbáni-putyini-vučići világról. A meghallgatott vélemények alapján azonban úgy gondolhatjuk, ez azért nem holnap lesz.
Végül is: az orbáni politika elvárja a pásztoritól, hogy a pénzügyi támogatást szavazatokkal adja vissza, csak hát a demográfiai és egyéb problémák miatt ez egyre nehezebb, ezért vetette be a VMSZ a nehézfegyverzetét. Kétségtelen, hogy a Prosperitati ért el eredményeket, bár mivel politikai támogatásokról is szó van – mint a topolyai focistadion és „akadémia”, aminek annyi értelme lesz pár év múlva, mint a Szaharában egy sípályának –, nehéz lemérni ennek a valós eredményeit az itt élőkre nézve, hisz kétségtelenül munkahelyek születtek, vállalkozások indultak el. Morálisan viszont nagy a bukta, és ezt a helyiek egy része érzi is.
Szerbhorváth György
Címlapfotó: a szerző felvétele
