Az elnöki tisztségre az egyetlen jelölt
Pásztor István volt, akire a jelen lévő 281 küldött közül 274-en
szavaztak a magyarcsernyei tisztújítón. (Talán még Sztálinnak sem volt
ilyen remek eredménye…)
Pásztor István szerint pártja sikerét a legjobban a közösség elfogadása bizonyítja. (Ezt biztos abból szűrte le, hogy a választásokon a magyarok negyede szavazott rájuk – a háromnegyed meg mit számít!) Úgy fogalmazott: a VMSZ "az elmúlt 4 évben teljesítményével újra kivívta a vajdasági magyar közösség egyértelmű támogatását". Kiemelte, hogy a vajdasági magyarságon kívül az anyaországi és a szerbiai politika is elfogadta a pártot, valamint Kárpát-medencei vonatkozásban is elismerést vívott ki. (A nyál ereje: akár nyalni kel, akár leköpni…)
Programbeszédében kifejtette: a VMSZ-nek a következő négy évben is polgári értékeket felvállaló, néppárti jellegű, regionális magyar pártnak kell maradnia, amely "egy asztalhoz tudja ültetni azokat, akik a vajdasági magyar közösségen belül a politikai paletta különböző színeit képviselik". Csak az a baj, hogy pont ők nem akarnak soha asztalhoz ülni – kivéve, ha ez anyagi és egyéb előnyökkel jár a párt vezetésének. A szavazók meg úgyis csak négyévente számítanak. Pár napig, hétig.
Pásztor István szerint pártja sikerét a legjobban a közösség elfogadása bizonyítja. (Ezt biztos abból szűrte le, hogy a választásokon a magyarok negyede szavazott rájuk – a háromnegyed meg mit számít!) Úgy fogalmazott: a VMSZ "az elmúlt 4 évben teljesítményével újra kivívta a vajdasági magyar közösség egyértelmű támogatását". Kiemelte, hogy a vajdasági magyarságon kívül az anyaországi és a szerbiai politika is elfogadta a pártot, valamint Kárpát-medencei vonatkozásban is elismerést vívott ki. (A nyál ereje: akár nyalni kel, akár leköpni…)
Programbeszédében kifejtette: a VMSZ-nek a következő négy évben is polgári értékeket felvállaló, néppárti jellegű, regionális magyar pártnak kell maradnia, amely "egy asztalhoz tudja ültetni azokat, akik a vajdasági magyar közösségen belül a politikai paletta különböző színeit képviselik". Csak az a baj, hogy pont ők nem akarnak soha asztalhoz ülni – kivéve, ha ez anyagi és egyéb előnyökkel jár a párt vezetésének. A szavazók meg úgyis csak négyévente számítanak. Pár napig, hétig.
Közzétette: Gyapjas Emese
2015. április 25. szombat, 19:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése