Az Európa Kollégium magyar lakói ellen tüntettek a DSS aktivistái

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az újvidéki Európa Kollégium magyar jellege miatt emelték fel szavukat a Szerb Demokrata Párt (DSS) Ifjúsági Szervezetének tagjai. 

 

A  szélsőjobboldali párt aktivistái egy kisebb csoportban, pártzászlókkal vonultak fel az Európa Kollégium telepi épületénél, ahol egy sajtótájékoztató során elmondták, hogy diszkriminatívnak tartják, hogy a kollégiumot (szerintük) csak a magyar diákok vehetik igénybe. Véleményük szerint mindenki számára elérhető kellene, hogy legyen a diákotthon használata. A párt tagjai azzal érvelnek, hogy az épület építkezését nyolcvan százalékban a tartomány fizette, mintegy 5 millió eurós keretösszeget felhasználva, valamint azt is hangoztatták, hogy a soknemzetiségű Újvidéken nem szabad diszkriminálni egyetlen nemzetet vagy nemzetiséget sem.

"Megengedhetetlen, hogy a 21. században anyanyelv és nemzetiségek szerint különböztessenek meg embereket" - érvelt az EK magyar diáksága ellen az épület előtt a DSS szónoka.

 

Fontos azonban megjegyezni, hogy a szélsőséges megnyilvánulásairól ismert szerb párt multikulturalizmus féltő megszólalásai csak annyira lehetnek hitelesek, mint hogy ha a farkasok emelnék fel szavuk a birkanyájak csökkenő szaporulata miatt. A DSS fiataljai arról is megfeledkeztek, hogy a kollégium a Magyarországon élő szerb nemzetiségű diákok számára is nyitott, illetve, hogy az intézmény teljes működési költségét a magyar állam vállalta magára. 

 

Az esethez hozzátartozik az is, hogy néhány napja pedig Budapesten adták át az úgynevezett Tökölyánumot, azt a felújított diákkollégiumot, amely még 1838-ban épült a magyar fővárosban tanuló szerb ifijusság számára és, amely jelenleg a teljes renoválását követően is ezt a feladatát tölti be, a szintén multietnikum Budapesten. 

 

R. P.

Közzétette: Szerkesztő 2015. december 03. csütörtök, 15:50

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/48659-2015-12-03-14-56-30

"Mi a különbség a magyar buzi és a szerb buzi között?" - hangzott el a filozófiai kérdés a Neoplanta c. színházi előadásban

Szabadkán folyamatban van a Desiré Central Station (zömében) liberális színházi fesztivál.

A Neoplanta c. előadásra a Jadran színpadon került sor. A bejáratnál álló két jegyszedő menyasszonnyi ruhában tépegette a jegyeket. Egyikük kisminkelt szakállas férfi volt.

A homoszexuális propaganda tehát már az ajtónal megkezdődött. (Amúgy az előadást - gondolom - kiskorúak is megtekinthették.)

A közönség jelentős részét a szabadkai szerkesztőségek tagjai, valamint színészek és barátaik képezték, de néhány politikus is megjelent (pl. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnöke és a Magyar Mozgalom nevű liberális szervezet eszmei atyja is "megtisztelte jelenlétével a kulturális eseményt".)

Az előadás a huszadik századi Újvidékről szólt. Urbán András rendező (aki részben Végel László író /és a Soros Alapítvány volt újvidéki irodavezetője/ regénye alapján hozta létre "sajátos időgépét") úgymond összemosta az újvidéki magyarokat, szerbeket és németeket.

Mint tudjuk, majdnem az egész huszadik század a magyar tragédiák és szenvedések jegyében telt. A délvidéki (és azon belül az újvidéki) magyarság különösen nagy drámáknak és megpróbáltatásoknak volt kitéve.

Ennek ellenére Urbán kiegyenlítette (vagy ha úgy tetszik, relativizálta) a "multikulturális" Újvidék népeinek, nemzetiségeinek hibáit, bűneit, gyarlóságait és fájdalmát. Mindent egybevetve legtöbb negatívumot mégis az újvidéki magyarság "nyakába akasztott".

Az ún. hideg napok jó néhányszor szóba kerültek, és annak kapcsán Horthy Miklós szapulása sem maradt el. Ezzel szemben a jugoszláv partizánok vérengzéseiről, a magyar áldozatokról mindössze egyszer (!) esett szó - félmondat erejéig.

Az előadásban a délvidéki magyarok, szerbek és németek egyaránt gerinctelen és meghunyászkodó népek, akik a titoista rezsimben (és a többi rendszerben is) bármit megtettek, hogy mentsék a bőrüket vagy kedvezőbb pozícióhoz jussanak. A magyarok ezen a téren is szánalmasabbak voltak, mint a többiek - ezt üzeni a Neoplanta c. darab.

Urbán előadásához szerb feliratozást biztosítottak, aminek köszönhetően a szerb nézők is követhették a történetet. Jókat nevetgéltek a magyarok "bénaságának és gyávaságának" bemutatásán.

Az előadás végén tizenegynéhány újvidéki magyarból álló asztaltársaság beszélget a jövőről. Egyikük azt mondja, mindegy neki, hogy húsz év múlva maradnak-e magyarok Újvidéken. Azt is hallhattuk, hogy a városban a magyarokat nem diszkriminálják, meg hogy ez Szerbia, ezért természetes, hogy az emberek szerbül beszéljenek. Az egyik nő közli, nem szándékozik öt gyermeket szülni csupán azért, hogy hozzájáruljon az újvidéki magyarság megmaradásához. Az asztalnál csak egy nemzeti érzelmű lány ül, aki ragaszkodik a magyarságához, de a többiek emiatt gyorsan lehurrogják.

Aztán hirtelen - kilépve az előadás kontextusából - az egyik férfi felugrik az asztalra és félig-meddig "viccesen" közli: "ő kétszeresen is kisebbségi, mert magyar és ráadásul buzi". Mire egy másik szereplő felteszi a kérdést: "Vajon mi lehet a különbség egy magyar és egy szerb buzi között?"

A válasz nem marad el, ugyanis az egyik lány félreérthetetlen mozdulattal a közönség tudomására adja, hogy az eltérés a nemi szerv méretében rejlik.

Az előadásban persze akadnak kaotikus jelenetek és öncélú trágárságok, igaz, talán nem akkora mértékben, mint egyes korábbi Urbán-darabokban.

Most nem térnék rá a színészi teljesítményekre és a rendezői megoldásokra. Szerintem az előadás az újvidéki (és általában a délvidéki) magyarokra nézve sértő, megalázó és helyenként kifejezetten gyomorforgató volt, ennélfogva a "művészi oldala" (hang- és fényeffektusok, díszlet, stb.) teljesen marginális.

A képen: jelenet a Neoplanta c. előadásból

K. P.

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/48638-2015-12-03-11-59-19

Közzétette: Szerkesztő 2. 2015. december 04. péntek, 14:00

Ülésezett a Máért

Részlet

Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Máért december 3-i ülésén a vajdasági magyarsággal kapcsolatban hangsúlyozta, hogy évek óta jó irányba tartó építkezés halad, egyúttal jelezte: a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az ott létrejött egység sérüljön. „Évek óta a Délvidéken úgy látom, hogy egy jó irányba tartó építkezés halad. Dacára annak, hogy mind Magyarországról, mind talán Szerbiából, és a Vajdaságon belül is mindig vannak ellenerők, amik felütik a fejüket, és a nagyon nehéz munkával, és komoly áldozatokkal kialakított teljes együttműködés megbontására törekednek. Szeretném nyilvánvalóvá tenni, hogy a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az a magyar egység, amely a Délvidéken létrejött, bármilyen formában sérülést szenvedjen az előttünk álló időszakban. Ilyen törekvéseket nem támogatunk, az ilyen törekvéseket károsnak tekintjük, és ezért nem is remélhetnek tőlünk semmilyen pártfogást sem” – idézte a pannonrtv.com Orbán Viktor röviden kifejtette a nézetét a gazdaságfejlesztési programról is, jó esélynek mondva azt arra nézve, hogy a Délvidéken élő magyarok mindennapi megélhetésének körülményeiben pozitív változások állhassanak be.

Magyar Szó, 2015. december 4. 1. és 3., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2908/kulfold_magyarsag/136840/%C3%9Cl%C3%A9sezett-a-M%C3%A1%C3%A9rt.htm, 2015. december 4. [12:32]

Legyenek már azok a rendkívüli választások, hogy a következő évben nyugodtak legyünk a választásoktól!

Aleksandar Čotrić

A kormányban vannak miniszterek, akik semmit nem dolgoznak, és akik a miniszterelnök ellen dolgoznak.

Aleksandar Čotrić

Számomra a parlamentáris demokrácia a mindenki által mindenki elleni békés harcot jelenti.

Lech Wałęsa (Popowo, Lengyelország, 1943. szeptember 29. – ) Nobel-békedíjas lengyel politikus, a Szolidaritás (lengyelül Solidarność) szakszervezeti mozgalom egyik alapítója, volt lengyel államfő.

Minden nap bíráljuk a hatalmat, és még csak köszönetet sem mond!

Vitomir Teofilović

A jó és a rossz cél érdekében egyaránt vissza lehet élni a hatalommal.

A rabszolgát polgártársnak nevezni szép dolog, de jó lenne, ha egyáltalán nem lennének rabszolgák.

Denis Diderot (Langres, 1713. október 5. – Párizs, 1784. július 31.) francia filozófus és író.

Az élet csak azt adja vissza nekünk, amit mi másoknak adunk.

Ivo Andrić (Travnik, 1892. október 9. – Belgrád, 1975. március 13.) boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író, költő, közéleti személyiség.

„Akikért nem szólt a harang”

Megemlékezés az 1944-45-ös délvidéki magyarirtás 71. évfordulója alkalmából

A szentmisével egybekötött tegnapi megemlékezésre Délvidékről érkező 300 zarándokot Gulyás Gergely az országgyűlés alelnöke fogadta az Országház felsőházi termében.
A parlamenti sétát követően az Alma Máter étteremben meleg ebéddel várták a kora hajnalban útra kelt megemlékezőket.
A zsúfolásig megtelt budapesti Szent István bazilikában Zélity Mihály bezdáni plébános misézett, főtisztelendő dr. Juhász Gábor concelebrálásával. A Szent György lovagrend és a Korona Őrség is képviseltette magát a szertartáson. A József Attila Színház ünnepélyes előadása előtt Schmittné Makray Katalin asszony és Nemcsák Károly a színház igazgatója köszöntötte a rendezvény résztvevőit. Cseresnyésné Kiss Magdolna a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumi elnöke, az egész napos rendezvény házigazdája ismertette a 2015 évi Keskenyúton emlékéremmel díjazottak névsorát.
Cirkl Rudolf zombori helytörténeti kutató, Molnár Tibor zentai levéltáros, Paróci Mária és Boldizsár a verbászi tömegsír gondozói, Pintér József helytörténeti kutató és a Szabadi Károly plébános vezette verbászi egyházközösség tagjai, a délvidéki magyarságot ért tragikus atrocitásokat feltáró, a történelmi adósság rendezését és az emlékezést támogató bátor, önzetlen tevékenységük elismeréseként kapták a díjat. A 14. alkalommal megrendezésre kerülő megemlékezés fővédnöke Kövér László az Országgyűlés elnöke volt. A rendezvény Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterének támogatásával valósult meg.
Bővebben: www.keskenyut.hu

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19420/8222Akikert-nem-szolt-a-harang8221.html

2015. november 30. [22:32]

A többségében magyar Óbecse községben a haladóké lett a mandátumok 87 százaléka

A vég kezdete, a magyar politika teljes csődje és bukása - akár így is lehetne jellemezni a tegnapi nap során, Óbecse község-szerte lezajlott helyi közösségi választások eredményét. 

 

Az óbecsei községben a legutóbbi népszámlálási adatok szerint a magyarság van többségben, mintegy 17 ezer fővel, míg az államalkotó szerbséghez 15 ezer polgár sorolta be magát. Mégis, az 53 százalékban magyar községben a mandátumok 87 százalékát vitte el a Szerb Haladó Párt, amely abból a Šešelj-féle radikálisokból vált ki, és hozta politikai gyökereit, amely pár éve még egy szendviccsel a kezünkben üldözött volna el bennünket hazánkból. 

Megdöbbentő eredmények 

 

Óbecse községben 83 HK tanácsnokot választottak meg a tegnapi nap során, melyek közül 72 a Szerb Haladó Párt és pártszövetségesei által támogatott jelöltekből került ki, míg a legnagyobb délvidéki magyar párt, a VMSZ 58 jelöltje közül, csupán 11-en szereztek mandátumot. 

 

Megdöbbentő eredmény, hogy a többségében magyar Bácsföldváron az összes képviselői helyet a haladók szerezték meg, míg például a hetven százalékban magyar Péterrévén a mandátumok kétharmada lett a csetnikpártból alakult SZHP-é. Az egész községben egyetlen helyi közösségben, az 500 lelkes, színmagyar Dreán nem szereztek többséget Vučić emberei, ugyanis ott, az 5 tagú tanácsból “csupán” 2 mandátumot zsebeltek be. 

 

A vajdasági magyar politika teljes csődje

 

Az, hogy egy magyar többségű községben csupán a képviselők 13 százaléka került ki magyar előjelű párt soraiból, teljes kudarcot kellene, hogy jelentsen minden épeszű, a helyzetet felfogni képes politikus számára. Azonban a Vajdasági Magyar Szövetség még ebben az esetben is derűlátó. 

 

„A VMSZ által támogatott jelöltek Óbecse községben a tegnap lezajlott választásokon jó eredménnyel szerepeltek, a négy évvel ezelőttihez képest sokkal több tanácsnokot juttattunk be Óbecse Községbe." - nyilatkozta a Pannon RTV-nek Molnár Viktor, a VMSZ Óbecse községi elnöke, aki - lássuk be - ezzel a kijelentésével nyugodtan pályázhatna a "bácskai Néró" díjra is. 

 

Majd a bizakodó politikus azt is hozzátette: "Arányában egy csöppet sem csökkent a becsei magyar közösség súlya, több magyar jelölt is bejutott a helyi közösségek tanácsaiba, akiket belgrádi központú pártok támogattak. Tehát ez csak azt jelenti, hogy a magyar szavazatok továbbra is mindenki számára értékesek.”

 

Úgy vásárolták a cigányokat, mint kupiban a szajhát 

 

Portálunk kérdésére az óbecsei viszonyokat jól ismerő informátorunk elmondta: “A község számos pontján már a korábbi hetekben körbejárták a Szerb Haladó Párt vidékről idehozott aktivistái a község putrijait. Minden szociálisan hátrányos, folyamatos bűncselekményekből élő, vagy aluliskolázott polgárt megkerestek, akiket a választás napján zömében belgrádi rendszámtáblás kombikkal és kisbuszokkal szállítottak az urnákhoz.”

 

Informátorunk úgy értesült, hogy szavazatért egyesek csomagokat kaptak, de aki pénzt kért annak ezer dinárt adtak egy-egy voksért. Vagyis több százezer dinárt elköltöttek szavazatvásárlásra Óbecse községben, ekkora pénzeket pedig csakis felsőbb szintekről, kormányzati forrásokból tudtak Óbecsére juttatni. “Ezeket úgy vették meg egy menetre, mint mások a kupiban a szajhákat.” - mondta a portálunknak nyilatkozó helyi lakos. 

 

A szerbek a cigányokat hordták, hogy a magyarokra szavazzanak

 

A haladók számos helyen magyar jelölteket indítottak, zömében olyanokat, akik az önkormányzatnál kaptak munkát, vagy a község által vezetett közvállalatoknál, intézményeknél szereztek pártprotekción keresztül állást. Sok esetben nem is a jelölt, hanem annak gyermekei vagy legközelebbi családtagjai kaptak munkát azért, hogy egy-egy jelölt beálljon a haladók kirakatába díszmagyarnak.

A biztos munkahelyet a magyarságukkal és a nevükkel kellett megfizetniük. Ugyanis a választási listákon szereplő magyar emberek nevei nagyon sok választót tévesztettek meg, ugyanis a haladók által támogatott kirakatmagyarok nem hangoztatták, hogy kik állnak mögöttük, talán sok esetben maguk is szégyellték, hogy milyen olcsón adták el egy életre a becsületüket. 

 

Így eshetett meg Óbecse községben, hogy a szerbek a cigányokat hordták, hogy a magyarokra szavazzanak, akik azért a megszerzett munkahely elvesztésének félelmében dróton rángatott bábukként fogják végrehajtani az egykor még magyargyűlölő párt minden szándékát. 

 

B. C.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/48537-2015-11-30-18-55-58

Közzétette: Szerkesztő 2015. november 30. [19:51]