Gratulálunk a vajdasági magyar pártnapilap (Budapestről) átformatervezett honlapjához, amit a főszerkesztő óriásportréjával harangoztak be. A fotózkodó főszerkesztő asszony szerint:
„… vajdasági viszonylatban vezető látogatottsággal
büszkélkedhet a magyarszo.rs portál. A Google Analytics adatai
novemberben is igazolták, hogy a honlapunk a legolvasottabb vajdasági
magyar online média. […] idén december közepéig közel ötmillió
látogatója volt weboldalunknak…”
Három mondat, három „tévedés” (arról nem is beszélve, hogy a Google
Analytics nem képes a vetélytársak látogatottságáról képet nyújtani). De
lássuk tovább, mert mondta ám még:
„a legnehezebb időkben olyan biztos forrásokhoz nyúlnak az olvasók, mint amilyen a Magyar Szó”
Nos, a fenti hamis adatok és mondolatok alapján aligha számít „biztos
forrásnak” a pártnapilap, vagy legalábbis a megafotó tulajdonosa. Az
általa kirúgott újságírók által fenntartott Szabad Magyar Szónak (amely
tízszer kevesebb újságíróval működik) ugyanabban az időszakban 9 és fél
millió oldalletöltéssel szavaztak bizalmat az Olvasók (az összehasonlító
adatokat ld. lentebb).
Persze lehet, hogy (a saját szavai szerint) „az újságírásba
véletlenül belecsöppenő” főszerkesztő asszony az eggyel magasabb liga
eredményeit már meg sem vizsgálta. (Nem is csoda, hogy hiányzik a tető.)
Mert mint mondá:
„… a kilenc év alatt sikerült a jól megalapozott házat a
plafonig felemelni, és már csak a tető hiányzik. Most megadatott az a
lehetőség, hogy befedjem.”
Nem tudjuk, miért kellene, vagy lehetne, egy 67 éve létező házat 9
további év alatt a plafonig emelni, ám az nyilvánvaló, hogy a
tetőfedésre készülődő főszerkesztő asszony adatértelmezése és világhálós
ismeretei egyelőre a pincében ragadtak.
Szerencsére volt egy alázatos alákérdezés:
„… a Magyar Szó berkein belül is lezajlott egy választás…” [Csak
halkan kérdezzük: 1. Mióta számít az MNT „magyarszós berkeknek”? 2.
Mióta hívják a pártparancsra ismétlődő, jelöltek nélküli kinevezést
„választásnak”?]
Megadatott hát a véletlenül odacsöppentett főszerkesztőnek a
lehetőség, hogy az évtizedekig a világ legjobb magyar nyelvű
napilapjának számító újságot pártközlönnyé süllyesztvén, háromésfeledik
nekifutásra (2011, 2012, 2016, 2020) „befedje” a művet. Talán még
padlásépítésre is jut ideje – a plafon meg a tető között.
A végére néhány ellenőrizhető adat – biztosabb forrásokból:
Összehasonlítási alap
Magyar Szó
Szabad Magyar Szó
Újságírói létszám
50
5
Facebookon közzétett cikkek heti átlaga
116
161
A Facebookon lereagált cikkek aránya
16%
44%
Olvasók heti interakciója
119.400
173.700
A portálon töltött átlagos olvasási idő
7 perc 18 másodperc
8 perc 43 másodperc
Cikkmegtekintések 2020. január 1-től december közepéig
"közel 5 millió"*
több mint 9,5 millió**
(Adatok forrása: Facebook, Fanpage Karma, *Magyar Szó, **Szabad Magyar Szó)
A „vezető látogatottság” tehát egyszerűen nem igaz.
Felmerül a kérdés: ha már a számoknál is ekkorát csúsztatnak, a
szövegeikben vajon mekkora a valóságtartalom?
15:28 Szabadka Polgári Mozgalma a járvány miatt az év
folyamán nem tartott rendezvényeket, úgy döntöttek azonban, hogy az év
végén, egy sajtótájékoztató keretében értékelik a 2020-as eseményeket,
közölte az újságírókkal Maglai Jenő, a szervezett korábbi vezetője,
kiemelte, hogy frakciójuk egyedüli ellenzéki tömörülésként van jelen a
szabadkai városi képviselő-testületben. A többi ellenzéki erő szinte
teljesen eltűnt a politikai színtérről Szabadkán. A Szerb Haladó Pártnak
abszolút hatalma van. A polgárok azt érzik, hogy egyre nehezebb a
helyzetük. Sok a fertőzött, az egészségügyi és oktatási rendszer is
összeomlott.
A város pénzügyi helyzetéről szólva Maglai kijelentette, hogy a 8-9
milliárd dinárra tervezett 2020-as költségvetés sem valósult meg. A
most, 2021-re elfogadott, 6,5 milliárdos büdzsé sem reális, mert nagyon
alacsonyak a bevételek. Valószínűleg 5,5 milliárdos bevétel érhető el,
véli a politikus.
A hatalom kontinuitásban van az előzővel, ami katasztrófa, hisz
maradt a korrupció, a pártalapú foglalkoztatás. Maglai példaként a
gyógyszertárak eladását említette. Eladják az első kaszárnyát is, ahol
lakások épülnek majd. Ahelyett, hogy hasznosítanák az épületegyüttest,
üzletemberek húzhatnak majd abból hasznot.
Maglai úgy véli, országos szinten is hasonló a helyzet,
elkótyavetyélik az áramszolgáltató hasznot hozó részét, s ugyanakkor a
világban mindenfelé pénzért koldulunk.
Maglai Jenő úgy véli, a pandémia után szociális feszültségek
hozhatják el a változásokat Szerbiában, s ez a feltétele annak is, hogy
Szabadkán kedvező fordulatra kerüljön sor.
Jelica Santrač szabadkai képviselő úgy véli, a választásokkor a
polgárok nem ismerték fel, kik is az igazi ellenzékiek. A hatalom
kiszúrta a polgárok és nyugdíjasok szemét 100 euróval, illetve 5 ezer
dinárral, s kénytelen volt mégis mindenki az alamizsnát elfogadni, mert
akkora a szegénység. Azoknak, akik a jelenlegi hatalomra szavaztak, el
kell gondolkodniuk, hogy tényleg ezt ígérték nekik? Szabadka Polgári
Mozgalma reális ígéreteket tett a választásokkor, s ha megszerezték
volna a többséget, ez a város más előrébb tartana.
Milojević Miroslav tanácsnok arra hívta fel a figyelmet, hogy habár a
jelenlegi szabadkai városvezetés egy része azt hangoztatja, hogy ez egy
teljesen új önkormányzati hatalom, valójában folytonosságban vannak az
előző városvezetéssel, csak személyi változások történtek. Szabadka
2021-es évi, 6,5 milliárd dináros költségvetéséről szólva elmondta, hogy
annak tervezői azzal számoltak, hogy Szerbiában jövőre a bruttó
társadalmi termék 8,8 százalékkal fog növekedni, ami abszurd. A bevétel
megvalósulása nagyon alacsony lesz, szükség lesz a büdzsé módosítására.
Várhatóan 1 milliárd dinárral lesz kisebb a bevétel a tervezettnél.
Milojević úgy véli, ennek ellenére a kultúrától, az ifjúságtól, az
oktatástól és a sporttól nem lett volna szabad pénzeket elvonni. A
szabadkai városvezetés egy közvitát is szervezett a 2021-es büdzséről,
de egyetlenegy javaslatot sem fogadtak el, ezért az egész felesleges
volt. Milojević azzal vádolta meg a polgármestert, hogy úgy vásárolta a
diplomáját, ezért tudás-kapacitás híján alkalmatlan a városvezetésre.
Sövény Ferenc, a Magyar Mozgalom új elnöke szerint a járvány áthúzta a
számításokat, s sok gondot felszínre hozott. Kapkodó és kaotikus volt a
járványkezelés, az intézmények nem voltak képesek a polgárok
ellátására. A pártok kampányrendezvényként végezték azokat a
feladatokat, amiket az állami intézményeknek kellett volna. A hatalom
mindenképpen le akarta bonyolítani a júniusi választásokat, kockára téve
a lakosság egészségét. Az EU-s integráció kapcsán az idén semmi sem
történt, a szülőföldön való maradás elősegítésére lefolytatott
gazdaságfejlesztésnek sem látszik az eredménye négy év után. A
nagyvállalkozók megsegítése a közösségünk számára nem hoz eredményt. Az
MNT gyakorlatilag nem működik, megszűntek azok a programok, amellyel
jelen tudott lenni a közösség életében, csak egy kifizetőhellyé vált. A
vajdasági magyar közösség rossz irányba halad, hangsúlyozta Sövény
Ferenc.
Újságírói kérdésre válaszolva a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy
Szabadka Polgári Mozgalma 2021-ben struktúrája erősítésére összpontosít
majd, mert csak így tudják a polgárokat elérni, programjukat
népszerűsíteni. A Magyar Mozgalom a Szerb haladó Párttal jövőre sem
alakít ki kapcsolatokat, csakis azon pártokkal, amelyek számára fontos
az EU-integráció, a kisebbségvédelem, és készek segíteni a magyarság
megmaradását célzó programokat.
Az Aleksandar Vučić által viselt
Abercrombie and Fitch márka védjegyével ellátott szett mintegy
százhatvan dollárba kerül (Fotó: Nova S)
Szűkös fizetéséből is telik Aleksandar Vučićnak a márkás
cuccokra – röppentette világgá a hírt a Szabad Magyar Szó portál, amely
arról számolt be, hogy a szerb államfő szombaton előre be nem jelentett
látogatást tett a Belgrád Víziváros építkezésen. Az információ nem
szupertitkos nyomozás, nem újságírói kutatómunka eredménye: az
építkezésen lezser öltözékben, konkrétan melegítőfelsőben (vagyis
trénerkában) megjelenő köztársasági elnök erről az Instagramon tett
közzé egy posztot.
A cikk szerint jó alkalom volt ez arra, hogy a Twitter népe
alaposabban utánajárjon, mennyibe is kerül a szerelés, amelyet a spontán
Aleksandar Vučić viselt. És az emberek értetlenül álltak az előtt a
tény előtt, hogy az elnök hivatalosan ugyan nyolcszázharminc eurónak
megfelelő összeget keres havonta, mégis képes finanszírozni igencsak
drága ruhatárát.
Augusztus közepén egy politikus kérdezte meg az államfőt: igaz-e,
hogy olyan zakót visel, amelynek ára valamivel több mint hétszázezer
dinár, és olyan tornacipőt, amely több mint hatvanezer dinárba kerül.
Vučić válaszában elmondta: a kérdezőhöz „tartozó” médiumok hazudtak, a
zakóit a „ruhatárból” kapja, vagy varrják azokat a számára, mert hát nem
igazán konfekcióméretű a teste, ráadásul a pulcsija sem négyszáz, csak
ötvenöt euróba kerül.
A szombati szerelése, amely lázba hozta az internetet, vélhetően a
sajátja, és nem a központi raktárból utalták ki neki: az Abercrombie and
Fitch márka védjegyével ellátott szett mintegy százhatvan dollárba
kerül. Namármost, ha a nyolcszázharminc eurós fizetéséből el kell
tartania három gyermeket, akkor azért elég szűkös a keret. Nem is igazán
jön ki az a matek…
Ha kicsit demagógok vagyunk, és utánaszámolunk, hogy három
melegítőfelső ára kitesz egy átlagos nyugdíjat, akkor talán érthetőbb az
imént említett matek. Abból a pénzből, amelyből egy átlagos
nyugdíjasnak egy álló hónapon keresztül élnie kell(ene), miután
kifizette az áramot, a vizet, a gázt, a fűtést, miután megvette a
gyógyszereit. Az elnök úr pedig vesz belőle három pulcsit. És még
tornacipőre is bőven futja, abban pedig teljességgel biztosak vagyunk,
hogy nem zsíros kenyéren tengeti napjait.
Csoda, hogy nem érti a népet?
Ami viszont még nagyobb csoda, az az, hogy a nép sem érti, mi ezzel a
gond. A Szabad Magyar Szó Facebook-oldalán az említett cikk megosztása
alatt hemzsegtek a kommentárok, amelyek az olvasók mélységes
felháborodását tükrözték. A felháborodás azonban nem a költekezésnek
szólt – hanem annak, hogy erről a portál miért cikkezik egyáltalán,
elvégre nem ez az ország legnagyobb problémája, hiszen ez „unalmas” téma, az elnök „meg vesz amit szeme szája kivan”, elvégre „ugye …nem kerdezi meg valaki..mennyibe ..kerul az orszagnak..donald tramp..oltonye”, végtére is „jo
lenne ha az emberek elkezdenenk magukkal foglalkozni es nem mas
szenyeseben kutakodni.. eddig is tudta mindenki, hogy a havi bevetele
nem csupan 800euro. Komolyan ki er ennyire ra hogy mas ruhainak az arat
szamolgassa?”
Volt olyan vélemény is, miszerint „ugy oszinten..mejik elnokot
nem oltozteti az orszaga..minden elnokot orszaga oltozteti..es levetel
utan..ruhat elegetik..nehogy barmi kitudodjon..egesegi allapotarol….del
korea elnokenek meg a szarjat is viszik haza ha kulfoldon..van..habar
ritkan ja…” (Utóbbi esetben helyesbítenénk: nem a dél-koreai, hanem
az észak-koreai elnök végtermékét szállítják el ritka utazásait
követően, de ez a kommentár lényegén sokat nem változtat.) Na mármost,
mindezzel nem is az a legnagyobb baj, hogy a kommentelők jelentős
hányada nincs tisztában a magyar nyelv alapvető szabályaival, hanem az,
hogy az emberek nem értik: igenis, az ország népére tartozik, hogy az
elnök miből tartja fenn magát.
Az állami tisztségviselőket, vezető politikusokat nem azért kell jól
megfizetni, mert különösebben megérdemlik (ezt azért politikusa,
vezetője válogatja), hanem azért, hogy ne lopjon a közösből, ne hagyja
magát megvesztegetni, ne hozzon azért olyan, pénzes emberek számára
kedvező döntéseket, mert neki abból anyagi haszna származik. Azért kell
őket megfizetni, hogy a tisztségük, posztjuk által megkövetelt
életszínvonalat képesek legyenek finanszírozni. Ha már „az állam”, azaz
mi, az adófizető polgárok összedobjuk a közjogi méltóságok fizetését, a
maguk és családjuk számára a fényűző villa árát, amelyben élnek, ha
biztosítjuk a flancos kocsikat, a beléjük töltött üzemanyagot, a
kiszolgáló- és biztonsági személyzet fizetését, ha fizetjük a
rezsijüket, akkor az a minimum, hogy a napi betevőjüket meg a
ruházatukat ne mi fizessük. Elvégre fizetést kapnak a munkájukért,
éljenek meg belőle. Osszák be.
Ha egy ország képmutató, és alig nyolcszázharminc euróban állapítja
meg a köztársasági elnök fizetését (ami nyilvánvalóan nem elég egy
köztársasági elnökhöz méltó életszínvonal biztosítására), miközben
mindenki tudja, hogy nem abból él meg, legalábbis illik feltenni a
kérdést, hogy akkor miből…
És erre tökéletesen egyszerű a válasz: korrupcióból. Gyanús
ügyletekből. Olyan döntésekért kapott pénzből, amelyek nem a közjó,
hanem egy-egy üzletember, egy-egy üzleti birodalom érdekeit szolgálják.
Jusson ez eszünkbe, amikor arról olvasunk, hogy „a szerb kormány
korrupcióellenes tanácsa közölte, hogy semmilyen adat vagy bizonyíték
nincs a birtokában, amely arra utalna, hogy Andrej Vučić, a szerb elnök
öccse vajdasági termőföldeket vásárolt, mint azt Jelisaveta Vasilić, a
tanács tagja állította”.
A szerb kormány (!) korrupcióellenes (!!!) tanácsa tudatta a
következőket is: „Nem gyűjtöttünk adatokat és semmilyen bizonyítékkal
nem rendelkezünk Andrej Vučić ellen, még a tanács jelentéseiben sem
szerepel a neve. Nem vizsgálódott az ügyben Jelisaveta Vasilić sem, a
polgárok bejelentéseire pedig sem ideje, sem kapacitása nincs a
tanácsnak. A jelentéseinket kizárólag tényekre és bizonyítékokra
alapozzuk” – áll a tanács honlapján közzétett közleményben.
Tehát az elnöki tesó úgy jut a vajdasági mezőgazdasági szövetkezetek
privatizálása következtében eladó termőföldek birtokába, hogy az ezt
bizonyító dokumentumok kiadását az állami intézmények folyamatosan
akadályozzák. És mivel nincsenek bizonyító erejű dokumentumok, ezért
vizsgálódni sem lehet. Az elnöki öcsike olcsó pénzért jut elképesztő
mennyiségű termőföldhöz, és ezt mindenki rendjén valónak találja.
Miközben azok a mezőgazdasági szövetkezetek sem csak úgy, az égből
pottyantak, azok a földek valamikor valakinek a magántulajdonát
képezték…
Amikor „az állam” fizet valamit, akkor azt a mi pénzünkből teszi. És
ezért van jogunk tudni, hogy honnan van az elnöknek pénze a
csillagászati összegű zakókra meg a puccos melegítőkre. Ezért van közünk
hozzá. Mindannyiunknak. És ha ezt nem vesszük tudomásul, ne lepjen meg
bennünket, ha a szemünket is kilopják.
Szerbia gyógyszer csempészési
botrányba keveredett, miután a koszovói külügyminiszter Meliza
Haradinaj-Stublla bejelentette, hogy a belgrádi kormány illetéktelenül
covid vakcinát juttatott a régióba.
A szerb egészségügyi miniszter, Zlatibor
Lončar sem tagadta, hogy vakcinákat küldtek volna Koszovóra. Vagyis az
első Szerbiába érkező 5000 adagnyi Pfizer védőoltásból néhány százat a
kormány le is küldött a “szerb bölcsőbe” és azt Leposavić községbe
juttatva szerb származású lakosoknak be is adták.
Csakhogy Szerbia nem jelentett be
semmilyen gyógyszer szállítást Koszovó irányába. Ám, mint ahogy az áruforgalomnál, úgy a gyógyszerek esetében is meg kellett volna ezt
tennie. Bejelentés azonban nem történt meg, ám a vakcinák mégis
eljutottak az észak-koszovói, zömében szerbek lakta régióba. Így a
koszovói külügyér arra gyanakszik, hogy azokat illegális útvonalakon,
gyakorlatilag Szerbia becsempészte.
Koszovóban valamivel kevesebb mint 100
ezer szerb él, míg Délvidéken nagyjából 200 ezer magyar, azonban
Koszovóval ellentétben a zentai vagy szabadkai kórházakba eddig még nem
érkezett külön a magyaroknak deklarált védőoltás.
Az emberek minél jobban hátat fordítanak nekünk, annál jobban segítik a továbbképzésünket: elhagyva bennünket, megmentenek minket. Emil Cioran (francia nyelvterületen: Émile Michel Cioran) (Resinár, 1911. április 8. – Párizs, 1995. június 20.) román-francia filozófus és író
