2022. július 16. 17.42
Van a hétvégi Magyar Szó-nak egy állandó rovata, a Terasz.
Érdekes, főleg aktuális témákat dolgoz fel ugyanaz a négy újságíró.
A két jobboldali (helymegjelölés, nem párthovatartozás!) választékos stílusban, szép magyarsággal küldi be mondanivalóját.
De már többször tört rám az az érzés, hogy a baloldalon megjelenő írások lapzártakor készülhettek. M. E. kedvenc vonatkozó névmásairól már írogattam valamikor, de láttam, hogy falra hányt borsó a karikázásom, hát abba is hagytam a magamét. Ő az övét nem. (A mai Sorozatkvíz-ében első olvasatra csak tizenöt darabot találtam).
Pedig most ismét meg kell említenem, mert ragályos. Lám, a felette lévő szöveget is megfertőzte. Abban is előfordul legalább annyi amely, ami, aki, ahol,..., mint kollégájánál.
Hírneves, több irodalmi díjat nyert írónőnk, druszám emellett még rengeteg létigét (volt, voltam,...) is megengedett magának rövid kis elmélkedésében.
Nem tudom, ez az írás az idei nyolcadikosok kisérettségi vizsgáján vajon átment volna? Nálam nem.
Pedig olyan gazdag, olyan szép ez a mi anyanyelvünk!
2022. július 17. 10.17
Idézek, hogy a tegnapi epés megjegyzésem érthetőbb legyen (kiemelések tőlem):
"Néhány évvel ezelőtt, 2015 áprilisában úgy hozta a sors, hogy olyan irodába kerültem, AHOL nem igazán VOLT fűtés. Nem emlékszem, hogy az egyébként addig leginkább raktárnak használt helységben VOLT-e radiátor. Arra emlékszem, hogy a sebtében beállított íróasztal fölött egy gömb alakú piros fém valami VOLT, kicsit olyan, mintha éppen leszállni akaró ufógép VOLNA. Remélni mertem csak, hogy a feketére festett fémváz, AMIHEZ hozzá VOLT erősítve, kellő erővel fogja tartani, különben loccsan az agyam. Az íróasztal azért VOLT éppen ott, mert odébb egy szakadt-poros függönnyel eltakart beugró VOLT, AHONNAN áradt a hideg, lefagyott a derekam. Muszáj VOLT a piros ufógép alá ülnöm, AMI egyébként tűzoltó készülék VOLT a hatvanas évek elejéről. Hideg VOLT az a jó néhány évvel ezelőtti április, olyannyira, hogy előkerestem egy pár régi kesztyűt, és lefejtettem az ujjrészekből éppen annyit, AMENNYI ahhoz kellett, hogy gépelni tudjak..."
"...Egy évvel később már olyan irodában ültem, AMELYIKNEK saját radiátora VOLT, öntött, régimódi, elegáns radiátor. Mindennap megsimogattam, közben kinéztem az ablakon, merengtem a fák koronáján, a levelek mozgásán, a gerlék hangoskodásán, és végtelenül boldog VOLTAM, hogy ilyen jó sorsom VAN, ablakom, AMELY a város egyik legszebb utcájára néz, ablakom alatt radiátor, AMI melegít is, emellett pedig elkaptam a cekászos kályhát, AMIT..." És így tovább. (Lovas Ildikó: Eltenni a melegből, Magyar Szó, 2022. július 16., 17., 16 oldal).
Mi ez? Egyéni írói stílus? Hanyagság? Nemtörődömség, avagy egy, az utolsó pillanatban leadott kézirat?
Kapcsolódó írás:
Lovas Ildikó: Eltenni a melegből. Magyar Szó, 2022. július 16. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése