Volt két-három nap, amikor alig hittem el, hogy ilyen gyorsan és látványosan összeomlott a NER. Talán akkor kezdett bennem tudatosulni, hogy tényleg vége, amikor Orbán interjúját néztem.
Egy elgyötört szélhámost láttam. Aki nemhogy nem világpolitikai tényező, hanem egy erőtlen, hiteltelen gazember, akinek a hazugságai is üresen konganak most, hogy nincs mögötte az államhatalom. Most, hogy nem írhatja át kénye-kedve szerint a törvényeket. Most, hogy nem nekünk kell félnünk a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak nevezett politikai rendőrségtől, hanem neki és a milliárdos haverjainak az igazságszolgáltatástól.
Elbizonytalanodtam a változás minőségéről, amikor jöttek a leendő oktatási miniszter körüli találgatások, meg egymásnak feszülések, meg viták, meg a Pankotai Lilit érő indokolatlan és sokszor kioktató sértegetések, meg a tizenhét igazgató levele, meg Magyar Péter „hol voltatok négy éve, de spongyát rá” dumája, szóval az egész kellemetlen balhé… De az a helyzet, hogy ez a kijózanító közjáték, minden szánalmas nyomorúságával és kisstílüségével együtt is valamiféle demokratikus működés csírája.
Végre nem arról szól a közélet, hogy ukrán ügynök, meg háborúpárti, meg „piros lett a paradicsom, nem sárga”, hanem arról, hogy milyen oktatási minisztert képzelünk el. Az tény, hogy nem a legemelkedettebb, és nem is a legjobb stílusban zajlott a vita, de legalább nem az volt a célja, hogy egy velejéig rothadt rendszer alkalmatlanságáról elterelje a figyelmet.
És közben bejelentette Magyar Péter, hogy a korlátolt és gonosz házmester helyére a kedvesnek és normálisnak tűnő Forsthoffer Ágnest jelölik házelnöknek. Az agresszív orosz ügynököt Orbán Anita váltja, a táncos lábú Hegedűs Zsolt vezetésével lesz egészségügyi minisztérium, a végtelenül cuki állatkert-igazgató környezetvédelmi miniszter lesz. Lesz környezetvédelmi minisztérium! És bár ezer fenntartásom van a színpadon fekvőtámaszozó Szendi Romulusszal kapcsolatban, de a kaszinóminiszterhez képest akkora változás, mintha Rákay Philip filmjei helyett a Roland Emmerich-összesből válogatnánk.
És számomra az igazán megnyugtató igazolás Ruff Bálint. Végre egy miniszter, akiről tudjuk, hogy mit gondolt a világról az elmúlt években, hogy milyen politikai kultúrát képvisel. Ha végig tudná vinni az elszámoltatást, az már önmagában hatalmas politikai bravúr lenne. És ha valakiből, akkor belőle kinézem, hogy képes rá.
Lehet, hogy csak az elsöprő választási győzelem miatti eufória mondatja velem, de hiszek abban, hogy Magyar és ezek a miniszterek le fogják bontani a NER-t. És elindul a felzárkózás Lengyelországhoz, a visszailleszkedés Európába.
Pottyondy Edina
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése