Nincs felelős!?

Magyar nemzeti közösségi oktatási problémák

Az ezermérföldes utazás is egyetlen apró lépéssel kezdődik.

Kínai mondás

A vajdasági magyar közösségnek „1360 elsőse” volt az új tanév kezdetén. Ez azt jelenti, hogy „14,3 százalékkal van most kevesebb elsős, mint öt évvel ezelőtt”.[1] (2014-ben a „délvidéki magyar tannyelvű iskolákba még 1587 diák ült be az első napon az iskolapadba”[2] vagyis 227-el több mint 2019-ben.)

Magyar vonatkozásban azonban az iskolai oktatást nem csak a tanulók évről évre csökkenő száma nehezíti.

Az elvétve megjelenő elemző írásokból kiszűrhető, hogy nem csak a diákok, de a tanárok is „elfogynak”. Beretka Ferenc erről a problémáról írja:

– A pedagógusok elvándorlása – különösen a kisebbségi nyelven oktató szaktanároké – súlyos és nehezen áthidalható helyzetet teremt a vajdasági iskolákban. Már most ott tartunk, hogy a fölsőben tanító szaktanárok jelentős hányada nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. Ez nem csak az oktatás minőségére hat kedvezőtlenül, de lehetetlené teszi az intézmények számára még a rövidtávra szóló tervezést is. Erre „rásegít” az évtizede tartó létszámstop. Határozott idejű munkaszervezésekkel lehetetlenség megbízható fejlesztési koncepciót, intézményi jövőképet kidolgozni – mutatott a problémákra Beretka.[3]   

A legutóbbi jogszabály-módosítás „Danmoklész kardjaként lebeg a tanítók státusa felett”, mivel „a törvény – bizonyos értelmezések szerint – (akár visszamenő hatállyal is) kötelezővé tette minden pedagógus számára, aki közép- és felsőfokú tanulmányait magyar nyelven végezte, hogy szerb nyelvvizsgát tegyen, ami komoly kihívást jelent mind Szabadkán vagy a Magyar Tanszéken, mind pedig a Magyarországon végzett tanítók, tanárok számára – tette hozzá Beretka.[4]

A tanárképzés hiánya, a közalkalmazotti létszámstop, a leépítések, a nem minden esetben megfelelő szakképesítés, stb. mellett, gondot okoz az is, hogy „nincsenek magyar tannyelvű felügyelők, iskolapedagógusok és pszichológusok”.[5] Hogyan lehet ezek a szakemberek nélkül egyáltalán oktatni?

Nem kell csodálkozni, tehát, hogy – a gazdasági és egyéb szerbiai körülmények miatt – „lassan elfogynak a pedagógusok”[6] (is). Olyan, több mint húsz éves oktatási gyakorlattal rendelkező tanárról is van tudomásom, aki külföldön takarítói munkát kényszerült vállalni, mivel a csekély fizetéséből képtelen volt biztosítani gyermekeinek az egyetemi képzést!

Az utóbbi években nem emlékszem olyan tanévkezdésre, amikor nem hiányoztak volna a magyar nyelvű tankönyvek, ne lett volna ezekkel valami probléma.

A Petkovics Mártával, az MNT „tankönyvekkel megbízott tagjával” (az előző felállításban az MNT VB tagja volt), készül interjúból megtudjuk, hogy „a tanterv változása miatt az első, a második, az ötödik és a hatodik osztályos tankönyvek közül nem készült el mindegyik (sic !!) az iskolakezdésre”.[7]

Pedig vannak jó néhányan, akik azért kapják – egyebek között – a havi fizetést, hogy a magyar nyelvű oktatás feltételeit biztosítsák: Vicsek Annamária, oktatási államtitkár, Nyilas Mihály, tartományi oktatási titkár (is) és Jerasz Anikó, Magyar Nemzeti Tanács Végrehajtó Bizottságának (MNT VB) elnöke (2014-től), aki az oktatással kapcsolatban leginkább nyilatkozik. (Érdekes, hogy De Negri Ibolya, az MNT VB tagja, aki 2007 óta elnöke az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének, eddig nem nagyon hallatta a hangját.) Ezeknek a véemeszes tisztségviselőknek nem az lenne a feladatuk, hogy a tanévkezdésre meglegyen minden feltétel, köztük a tankönyvek is?   

Petkovics nyilatkozatából azt is megtudjuk, hogy a vajdasági magyar tanulók „szerbiai tankönyveket használnak”.[8] Ezek „többségét fordítják, kivételt képeznek a magyar nyelv és irodalom, valamint a zenekultúra tantárgyak tankönyvei”.[9]

– A magyar nyelvű könyvek az állami tankönyvkiadó és öt magánkiadó gondozásában jelennek meg. Az állami kiadóban van egyedül magyar nyelvű szerkesztő […] Gyakran megtörténik, hogy a tördelés során hibák keletkeznek az eredetileg tökéletesen letisztult szövegben, amit a szerkesztők, tekintettel arra, hogy nem beszélik a nyelvet, nem vesznek észre. […] Másik komoly gond, amely felmerült a fordítások során, az, hogy bizonyos tartalmak nem vagy csak többszöri közbenjárás után helyettesíthetők megfelelő magyar tartalommal. Probléma egy-egy irodalmi mű, történelmi forrás magyar nyelvre fordítása is. […] A legnagyobb gondot az jelenti, hogy nagyon rövid idő alatt kell elvégezni a fordítást, ami bizony a minőség rovására mehet – magyarázta Petkovics.

Az interjúból kiderül az is, hogy hiányoznak a megfelelő fordítók és a lektorok, de a szakvéleményezők is.

Hajnal Jenő, az MNT elnöke a Szabadkai Magyar Rádióban elmondta, hogy „a fordítások ezért nem tudtak időben elkészülni, mert az illetékes minisztérium (ahol Vicsek Annamária az államtitkár – B. A.) késve hagyta jóvá a használható tankönyvek listáját és a tanterv is változott.”[10]

– Az lenne az ideális, hogy szerzői tankönyveket írjunk, mert annak az engedélyezése már tőlünk függne – fogalmazott Hajnal.[11] Akkor meg miért nem tesz ennek érdekében?

Itt aztán be is záródik a kör: A felelősök egymásra hárítják a tankönyvkiadási problémák megoldatlanságát. Mindannyian egyetlen párt, a haladó Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ/CBM) káderei. Mindaddig, amíg az oktatást, ideértve a délvidéki/vajdasági magyar oktatást is, nem szakemberek, hanem pártkáderek irányítják, nem is várható javulás!    

A vajdasági magyar oktatással kapcsolatos – most már évente ismétlődő – oktatási problémák többnyire ismeretesek. A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete (VMPE) 2018. december 1-jén megtartott közgyűlésén részletesen is megfogalmazta az ezekkel kapcsolatos álláspontjait.[12] Nincsen tudomásom azonban arról, hogy ezek megoldásával kapcsolatosan bármi is történt volna. 

Miért nem foglal az MNT állás és készít határidős cselekvési tervet a tanügyi problémák mielőbbi megoldására? Miért veszi kitartóan semmibe a szakmai szervezetek javaslatait, álláspontjait? A következő iskolaév kezdetén is ugyanezekkel az emberekkel és problémákkal találkozunk?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2019. szeptember 8.  

---

[1] Németh Ernő: „Gyökeret és szárnyat ad gyermekeinknek az anyanyelvű oktatás!” https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/24074/Gyokeret-es-szarnyat-ad-gyermekeinknek-az-anyanyelvu-oktatas.html, 2019. augusztus 30. [19:14]

[2] Közel 15 százalékkal kevesebb délvidéki magyar elsős indul iskolába mint 5 éve. https://delhir.info/2019/08/29/kozel-15-szazalekkal-kevesebb-delvideki-magyar-elsos-indul-iskolaba-mint-5-eve/

[3] Beretka Ferenc: Elfogynak a tanárok? Családi Kör, 2019. június 6. 10.

[4] Uo. 

[5] A délvidéki magyar oktatás 2018-as helyzetképe, 20. pont. https://delhir.info/2018/12/07/a-delvideki-magyar-oktatas-2018-as-helyzetkepe/ 

[6] Lásd a 3-as alatti írást.

[7] SzaB: Harmincöt új tankönyv. Magyar Szó, 20119. augusztus 22. 1. és 9.

Lásd még Berze Gizella: Vajdasági magyar tankönyvhelyzet c. írását is. https://szabadmagyarszo.com/2019/09/07/vajdasagi-magyar-tankonyvhelyzet-2/, 2019. szeptember 7. [13:54]

[8] Uo.

[9] Uo.

[10] A szerzői tankönyvekre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Magyar Szó, 2019. július 15. 9.

[11] Uo.

[12] Lásd az 5-os jegyzetben.