2016. július 28., csütörtök

Tusványos, migránsok, kisebbségi akcióterv, autonómia


 


Míg Tusványoson a Magyar Nemzeti Tanács és a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt elnökei azt bizonygatták milyen jó a vajdasági magyarok helyzete és a kisebbségi akciótervet hatalmas sikernek és lehetőségnek mutatták be, addig itt a Délvidéken megmutatkozott, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének felvetései beigazolódtak. Mert helyzet van. Nem is helyzet, hanem baj van.
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége több alkalommal is kezdeményezte a Magyar Nemzeti Tanács ülésén annak a kisebbségi akciótervnek a megvitatását és elfogadását ami a délvidéki magyarság igényeit fejezné ki. Ezt az ott  lévő Liga és szabadkai székhelyű szerb-magyar párt többség rendszeresen leszavazta. Helyette olyan zártkörű tanácskozást szervezett, amelyen a meghívott "szakértők" ide-oda tologatták azokat a mondatokat amit az illetékes szerb minisztérium fogalmazott meg. Majd ezt "közös" dokumentumnak nevezték, azzal az apró megjegyzéssel, hogy rajtuk és a szerb hatalmon kívül senki sem látta a végső szöveget, annak a tartalma nem lett elfogadva egyetlen délvidéki magyar fórumon sem.

Már itt lehetett észlelni a nemzeti érdekek cserbenhagyását és a szerb érdekek leközvetítését. Aztán ez folytatódott a választások alkalmával. A VMDK és koalíciós partnere  az  MM,  választási programjában  azt az autonómia tervezetet tűzte ki célul, amely tartalmazza a területi és a perszonális autonómiát is. Ezt a tervezetet fogadta el a valamikori Magyar Koalíció is.

 A másik oldalon, a Biztos Pontnak nevezett, egy párt plusz két rövidítés csapat választási programjában csak a perszonális autonómiát említik, amit úgy képzelnek el, hogy a szerbiai alkotmánybíróság által megnyirbált nemzeti tanácsokról szóló törvény egyes, most hatályon kívül helyezett rendelkezéseit átfogalmazás útján visszaemeljenek a törvénybe.  Ez azt jelenti, hogy a szabadkai székhelyű szerb-magyar párt lemondott a területi autonómiáról, és azt is, hogy az elsődleges,  gyenge  felhatalmazásokkal rendelkező nemzeti tanácsokról szóló törvény még gyengébb változatával is megelégszenek. Csakhogy ez nem autonómia. Se nem volt, se nem lesz az.

Mindebbe belementek azok is akiknek évtizedek óta vesszőparipája a perszonális autonómia. Saját maguk is többször kimondták a Nemzeti tanácsokról szóló törvény gyenge és a Magyar Nemzeti Tanács nem autonómia. Ezért maradtak távol két alkalommal a Magyar Nemzeti Tanács választásaitól. Most meg elfogadhatónak tartják a rossz törvény foldozását, és az általuk is élesen kritizált kisebbségi akciótervet.

Sajnos nem értették meg a VMDK választások előtti ajánlatának lényegét: a délvidéki magyar autonómia ügyét csak úgy lehet életben tartani ha utat nyitunk neki. És az az út nem a szabadkai székhelyű szerb-magyar párton keresztül vezet. Mi a VMDK-ban megtettük amit lehetett. Utat nyitottunk, még ha egérutat is, de nyitottunk. A KMAT utolsó ülésén átadtuk azokat a kezdetleges, munka jellegű dokumentumokat, amelyek kimutatják milyen módon lehetne párhuzamot vonni és alkalmazni a koszovói szerb területi és a délvidéki magyar területi autonómia közötti modelleket. Egyenlőre elméleti síkon.

Mert mi is történik  a választások után? Szerbiának még mindig nincsen új kormánya, technikai kormány vezeti, amiben ott vannak a Biztos Pont államtitkárai. Nos, ez a kormány pár nappal a 23. és 24. EU csatlakozási fejezetek megnyitása után azt mondja már most 82% teljesítették a kisebbségi akcióterv követelményeit!  Nem húz ez így egy kicsit a nemzeti érdekek elárulása felé?    
                              

     
Most pedig ugorjunk vissza Tusványosra. Tőkés László, az EMNT elnöke és egyben a KMAT elnöke, már másodszor hozta fel Magyarország védhatalmi státuszát. Az első alkalom után, Bayer Zsolton keresztül kapott hideget-meleget. Mostani felszólalása előtt Tőkés-Orbán  megbeszélést tartottak. Nem tudhatjuk  mi hangzott el ott, de eddig még nem érkezett semmilyen "üzenet" Bayer Zsolt tollából. Ami biztató, mert Tőkés felvetése teljesen jogos.

Minden eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a többségi nemzet csak úgy nem ad autonómiát. Vagy a létszámbeli kisebbségben élő nemzeti közösségek harcolták ki maguknak ezt a jogot (fegyver és politikai eszközök alkalmazásával), vagy az adott nemzeti közösség anyaországa államközi szerződéssel (bevonva a nagyhatalmakat)  csikarta ki ezt a jogot a "gazdaállamtól". Így történt ez a Tőkés által említett  Dél- Tirol esetében is. Ha ez Ausztriának sikerült, miért nem sikerülhetne Magyarországnak is?

A felvetés jogos, és reménykedni is szabad. Mert ez számunkra is jót jelenthet. Igaz, eddig Magyarország ( értsd mindenkori politikai elit) nem élt helyzeti előnyével Románia és Szlovákia esetében, de Ukrajna és Szerbia esetében még megteheti. Ukrajnánál  másodszor adódik meg ez a lehetőség (feltéve ha az EU felé tartanak).
A kérdés megmeri-e ezt lépni a magyarországi politikai elit, vagy a pillanatnyi geopolitikai helyzet ismét felülírja jogos követeléseinket?

Végezetül, térjünk ki a migránsügyre is. Délvidéki szempontból nézve igenis érintettek vagyunk. Elsősorban azért mert a migránsok ott tanyáznak a horgosi és a szabadkai magyarok udvarában, közvetlen szomszédságában. Másodsorban azért is mert az október 2. tervezett népszavazáson számos délvidéki külhoni magyar állampolgár szavazati joggal bír.

A VMDK-nak nincsen kétsége afelől hogyan fog szavazni az itteni magyarság.  Persze, nem azért mert egyesek Tusványoson aláírtak valamit (nem képviselik a délvidéki magyarság egészét), hanem azért mert napi szinten tapasztaljuk hogyan vélekednek a délvidéki magyarok.  És ebbe nem fér bele az a Belgrádnak is, meg Budapestnek is játszott hintapolitika. Amikor Belgrád bírálja Budapestet migránspolitikája miatt, vagy éppen rátolja őket a határ menti magyarlakta településekre, mélyen hallgatunk, de azért a népszavazást szervezzük meg hangoskodunk.    


2016. július 28.

www.vmdk.org.rs        

hirmondo@vmdk.org.rs

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése