Vagyon-visszaszármaztatási kálváriák – egy újságcikk margójára
Az évtizedekig húzódó eljárások átka: szinte hihetetlen,
hogy egykor itt fényűző fürdő és malom állt (Tóth D. Lívia felvétele)
hogy egykor itt fényűző fürdő és malom állt (Tóth D. Lívia felvétele)
– Az elmúlt nyolc hónapban semmilyen előrelépés nem történt abban a vagyon-visszaszármaztatási eljárásban, amelyet Grísza Mária indított meg évekkel ezelőtt a temerini kádas fürdő és gyógyvízforrás visszaigénylésére. Az évtizedek óta hanyagolt épület időközben megüresedett, mert olyannyira tönkrement, hogy a helyi egészségház sem tart tovább igényt rá. Az egykor méltán híres temerini kádas fürdőben ugyanis már régóta nem végeztek olyan kezeléseket, amelyekhez a messze földön híres Grísza-gyógyvizet használták. Az utóbbi időben csak fizikoterápiában részesítették itt a betegeket, mert a vagyon-visszaszármaztatási eljárás alatt levő épületbe senki sem fektetett be – olvasható Tóth D. Lívia május 14-ei terjedelmes írásában a Magyar Szóban.[2]
Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvényt még 2011-ben fogadta el a szerb képviselőház.[3]
Grísza Mária, aki „a kezdetektől harcol szülei örökségéért”,[4] „a vajdasági vagyon-visszaszármaztatási egyesület oszlopos tagjaként az elsők között adta át a kérelmét annak a háromholdnyi területnek a visszaszolgáltatására, amelyen a kút és a kádas fürdő van”.[5]
– Édesanyja minden iratot megőrzött, így másfél évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a gyógyvízforráson kívül (mivel természeti kincsnek számít – B.A.) a vagyon többi részét természetben visszakapja, és a fürdő is visszakerülhet a nevére – olvasható az idézett írásban. [6]
– Mária több olyan temerini eljárás késleltetéséről is beszámolt, amelyeknél az egyesület képviselőjeként közbenjárt. Említett pár olyan kérelmet is, amelynek tárgyalását még meg sem indította az ügynökség”[7] – vélhetően a szerbiai Vagyon-visszaszámaztatási Ügynökségre (Agencija za restituciju Republike Srbije)[8] gondolva.
A Grísza vagyon-visszaszármaztatási eljárást – a cikk szerint – „az ügynökség több mint nyolc hónapja leállította”.[9] Mária szerint erre azért került sor, mert „a tárgyat vezető munkatárs egyik állami hivatalban sem bukkant rá arra a nacionalizációról szóló végzésre”, [10] amelynek eredetije Mária kezében volt”,[11] és amelynek a „közjegyző által hitelesített másolatát a tárgyhoz csatolta”.[12]
– Az eredetit soha nem adtam, és nem is adom ki a kezemből – nyilatkozta Grísza Mária a lapnak.[13] – Időközben több szakosodott ügyvéddel is konzultáltam: egyhangúlag állítják, hogy az ügyvezetőmnek (a restitúciós ügynökségben – B.A.) be kellett volna kérnie tőlem az eredeti okmányokat felmutatásra. Ennek ellenére inkább nem létezőnek nyilvánították az eltulajdonításról szóló végzést. Ezzel pedig hiteltelenítették még azt a közjegyzőt is, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette – tette hozzá.[14]
Grísza Mária helyesen járt el, hogy a visszaszármaztatási kérelemhez az 1950-ben a szüleitől nacionalizált vagyonról szóló eredeti „végzés” helyet annak a közjegyző által hitelesített másolatát csatolta. (Ha a vagyon elvétele közigazgatási és nem bírósági eljárásban történt, akkor határozatról lehet szó.)
Az írásból nem világos, hogy ki(k), melyik szerv „nyilvánította nem létezőnek az eltulajdonításról szóló végzést”?
Ezt mindenképpen tisztázni kellene, mivel valamilyen közigazgatási vagy bírósági okiratot csak olyan eljárásban lehet „nem létezőnek”, pontosabban semmisnek, érvénytelennek, hatálytalannak nyilvánítani/minősíteni, amilyenben meghozták – vagyis közigazgatási, illetve bírósági eljárásban.
Az eredeti irat számmal és pecséttel kell, hogy legyen ellátva és annak az egykori hatósági szervnek a vajdasági, vagy más levéltárnál lévő dokumentációjában kell(ene) keresni, amelyik kiadta.
Ettől függetlenül, annál a kataszteri hivatalnál, illetve archívumában is lenni kell az okirat egy eredeti példányának, amelynél az ingatlan be van jegyezve, mivel az eredeti nélkül a tulajdonos megváltoztatása, a tulajdonjog átírása az új tulajdonosra – ebben az esetben az államra – a tulajdoni lapon nem történhetett meg.
A közjegyzőt sem lehet csak úgy „hitelteleníteni”, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette, mivel a hitelesítési eljárás során előtte is fel kell(ett)/be kellett mutatni az eredeti okiratot. A közjegyző annak az okiratnak a fénymásolatát hitelesítette, amit előtte felmutattak, illetve ellenőrzött és ennek egy másolt példányát meg kellett őriznie.
Az írásból az sem derül ki, hogy Grísza Mária egyedül járt-e el a restitúciós ügynökségnél, vagy jogi képviselője (ügyvéd) által folytatta az eljárást, akinek mindezt tudnia kell(ene). Mint ahogy azt is, ha „az ügyvezető” (a restitúciós ügynökségben – B.A.) nem kérte be az eredeti okmányok felmutatását”, akkor annak a másolattal való (meg)egyezését/egybevágását/azonosságát neki kellett volna javasolni az első tárgyaláson – ha egyáltalán volt ilyen.
Abban az esetben viszont, ha „az eltulajdonításról szóló végzést” valóban „nem létezőnek nyilvánították”, és ezt írásba is foglalták, nem kis gond keletkezhet a vagyon visszakövetelésével, mivel ilyen módon megszűnt annak a jogi alapja. Ezt az alapvető jogi problémát sürgősen tisztázni kellene.
A Grísza vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, az írás alapján, több tisztázatlan jogi kérdés is felvetődik, amelyek akadályoz(hat)ták az eljárást, de amelyekről csak az ügy teljes ismeretében, annak feltárása és a bizonyítási eljárás során lehetne mérvadó véleményt formálni, állást foglalni.
Az viszont tény, hogy Szerbiában a vagyon-visszaadási eljárások elképesztően elhúzódtak. Egy évvel ezelőtt – egy évtizeddel a törvény meghozatala után – még „300 ezer polgár várakozott az elkobzott/nacionalizált vagyon vissza-származtatására”[15] és „hetvenezer kérelem várt teljesítésre az országos vagyon-visszaszármaztatási ügynökség fiókjaiban”.[16]
Grísza Mária esete, tehát, sajnos, nem egyedülálló, s ez nem vigasz. A délvidéki/vajdasági magyar közösség számos tagja érintett ugyanis a vagyon-visszaszármaztatás kérdésében.
Sokan éppen abban tévedtek, hogy egyedül, ügyvéd nélkül folytatták a vagyon-visszaszármaztatási eljárást, szem elől tévesztve, hogy az restitúciós ügynökségnél dolgozó gyakorló jogászok az állam, és nem a sérelmet szenvedett polgárok, illetve azok örököseinek az érdekeit képviselik. Az érintettek közül sokan nem használták/használják a lehetőséget sem, hogy a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) vajdasági partnereihez[17] forduljanak jogsegélyért a konkrét ügyeikben.
A (vée)meszes Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által „alapított” sajtó és a politikum is szinte érdektelenül viszonyul(t) a rehabilitálási és a restitúciós kérdések iránt. Csak ritkán és időnként foglalkozik ezekkel, a délvidéki/vajdasági magyar közösség számára fájó témákkal.
Az ilyen hozzáállás érthetőbb, ha tudjuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselői, főleg az ifjú Pásztor (Bálint) és (a politikából időközben kibuktatott) Varga László közvetlenül is részt vett a kedvezőtlen, hátrányos vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény végső megfogalmazásban és parlamenti megszavazásában.
A vagyon-visszaszármaztatási folyamat értékelése egyetlen magyar szervezet részéről sem történt meg. Be kellene/el kellene számolni végre azzal, hogyan is valósult meg a vajdasági magyarok joga a restitúcióra, mi lett a hozadéka és „milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”.[18] Ha lenne ilyen intézmény, vagy szervezet, amelyik ezzel törődne…
Az elkobzott vagyon visszaszármaztatásáról és a kárpótlásról szóló törvényt még 2011-ben fogadta el a szerb képviselőház.[3]
Grísza Mária, aki „a kezdetektől harcol szülei örökségéért”,[4] „a vajdasági vagyon-visszaszármaztatási egyesület oszlopos tagjaként az elsők között adta át a kérelmét annak a háromholdnyi területnek a visszaszolgáltatására, amelyen a kút és a kádas fürdő van”.[5]
– Édesanyja minden iratot megőrzött, így másfél évvel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a gyógyvízforráson kívül (mivel természeti kincsnek számít – B.A.) a vagyon többi részét természetben visszakapja, és a fürdő is visszakerülhet a nevére – olvasható az idézett írásban. [6]
– Mária több olyan temerini eljárás késleltetéséről is beszámolt, amelyeknél az egyesület képviselőjeként közbenjárt. Említett pár olyan kérelmet is, amelynek tárgyalását még meg sem indította az ügynökség”[7] – vélhetően a szerbiai Vagyon-visszaszámaztatási Ügynökségre (Agencija za restituciju Republike Srbije)[8] gondolva.
A Grísza vagyon-visszaszármaztatási eljárást – a cikk szerint – „az ügynökség több mint nyolc hónapja leállította”.[9] Mária szerint erre azért került sor, mert „a tárgyat vezető munkatárs egyik állami hivatalban sem bukkant rá arra a nacionalizációról szóló végzésre”, [10] amelynek eredetije Mária kezében volt”,[11] és amelynek a „közjegyző által hitelesített másolatát a tárgyhoz csatolta”.[12]
– Az eredetit soha nem adtam, és nem is adom ki a kezemből – nyilatkozta Grísza Mária a lapnak.[13] – Időközben több szakosodott ügyvéddel is konzultáltam: egyhangúlag állítják, hogy az ügyvezetőmnek (a restitúciós ügynökségben – B.A.) be kellett volna kérnie tőlem az eredeti okmányokat felmutatásra. Ennek ellenére inkább nem létezőnek nyilvánították az eltulajdonításról szóló végzést. Ezzel pedig hiteltelenítették még azt a közjegyzőt is, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette – tette hozzá.[14]
Grísza Mária helyesen járt el, hogy a visszaszármaztatási kérelemhez az 1950-ben a szüleitől nacionalizált vagyonról szóló eredeti „végzés” helyet annak a közjegyző által hitelesített másolatát csatolta. (Ha a vagyon elvétele közigazgatási és nem bírósági eljárásban történt, akkor határozatról lehet szó.)
Az írásból nem világos, hogy ki(k), melyik szerv „nyilvánította nem létezőnek az eltulajdonításról szóló végzést”?
Ezt mindenképpen tisztázni kellene, mivel valamilyen közigazgatási vagy bírósági okiratot csak olyan eljárásban lehet „nem létezőnek”, pontosabban semmisnek, érvénytelennek, hatálytalannak nyilvánítani/minősíteni, amilyenben meghozták – vagyis közigazgatási, illetve bírósági eljárásban.
Az eredeti irat számmal és pecséttel kell, hogy legyen ellátva és annak az egykori hatósági szervnek a vajdasági, vagy más levéltárnál lévő dokumentációjában kell(ene) keresni, amelyik kiadta.
Ettől függetlenül, annál a kataszteri hivatalnál, illetve archívumában is lenni kell az okirat egy eredeti példányának, amelynél az ingatlan be van jegyezve, mivel az eredeti nélkül a tulajdonos megváltoztatása, a tulajdonjog átírása az új tulajdonosra – ebben az esetben az államra – a tulajdoni lapon nem történhetett meg.
A közjegyzőt sem lehet csak úgy „hitelteleníteni”, aki a kérelem átadásához szükséges eredeti okmányok fénymásolatát hitelesítette, mivel a hitelesítési eljárás során előtte is fel kell(ett)/be kellett mutatni az eredeti okiratot. A közjegyző annak az okiratnak a fénymásolatát hitelesítette, amit előtte felmutattak, illetve ellenőrzött és ennek egy másolt példányát meg kellett őriznie.
Az írásból az sem derül ki, hogy Grísza Mária egyedül járt-e el a restitúciós ügynökségnél, vagy jogi képviselője (ügyvéd) által folytatta az eljárást, akinek mindezt tudnia kell(ene). Mint ahogy azt is, ha „az ügyvezető” (a restitúciós ügynökségben – B.A.) nem kérte be az eredeti okmányok felmutatását”, akkor annak a másolattal való (meg)egyezését/egybevágását/azonosságát neki kellett volna javasolni az első tárgyaláson – ha egyáltalán volt ilyen.
Abban az esetben viszont, ha „az eltulajdonításról szóló végzést” valóban „nem létezőnek nyilvánították”, és ezt írásba is foglalták, nem kis gond keletkezhet a vagyon visszakövetelésével, mivel ilyen módon megszűnt annak a jogi alapja. Ezt az alapvető jogi problémát sürgősen tisztázni kellene.
A Grísza vagyon visszaszármaztatásával kapcsolatban, az írás alapján, több tisztázatlan jogi kérdés is felvetődik, amelyek akadályoz(hat)ták az eljárást, de amelyekről csak az ügy teljes ismeretében, annak feltárása és a bizonyítási eljárás során lehetne mérvadó véleményt formálni, állást foglalni.
Az viszont tény, hogy Szerbiában a vagyon-visszaadási eljárások elképesztően elhúzódtak. Egy évvel ezelőtt – egy évtizeddel a törvény meghozatala után – még „300 ezer polgár várakozott az elkobzott/nacionalizált vagyon vissza-származtatására”[15] és „hetvenezer kérelem várt teljesítésre az országos vagyon-visszaszármaztatási ügynökség fiókjaiban”.[16]
Grísza Mária esete, tehát, sajnos, nem egyedülálló, s ez nem vigasz. A délvidéki/vajdasági magyar közösség számos tagja érintett ugyanis a vagyon-visszaszármaztatás kérdésében.
Sokan éppen abban tévedtek, hogy egyedül, ügyvéd nélkül folytatták a vagyon-visszaszármaztatási eljárást, szem elől tévesztve, hogy az restitúciós ügynökségnél dolgozó gyakorló jogászok az állam, és nem a sérelmet szenvedett polgárok, illetve azok örököseinek az érdekeit képviselik. Az érintettek közül sokan nem használták/használják a lehetőséget sem, hogy a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) vajdasági partnereihez[17] forduljanak jogsegélyért a konkrét ügyeikben.
A (vée)meszes Magyar Nemzeti Tanács (MNT) által „alapított” sajtó és a politikum is szinte érdektelenül viszonyul(t) a rehabilitálási és a restitúciós kérdések iránt. Csak ritkán és időnként foglalkozik ezekkel, a délvidéki/vajdasági magyar közösség számára fájó témákkal.
Az ilyen hozzáállás érthetőbb, ha tudjuk, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselői, főleg az ifjú Pásztor (Bálint) és (a politikából időközben kibuktatott) Varga László közvetlenül is részt vett a kedvezőtlen, hátrányos vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény végső megfogalmazásban és parlamenti megszavazásában.
A vagyon-visszaszármaztatási folyamat értékelése egyetlen magyar szervezet részéről sem történt meg. Be kellene/el kellene számolni végre azzal, hogyan is valósult meg a vajdasági magyarok joga a restitúcióra, mi lett a hozadéka és „milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”.[18] Ha lenne ilyen intézmény, vagy szervezet, amelyik ezzel törődne…
BOZÓKI Antal
Torda, 2022. június 8.
Torda, 2022. június 8.
__________
[1] Tóth D. Lívia: Kincs, ami van, de még sincs. Magyar Szó, 2022. május 14. 1-4.
https://www.magyarszo.rs/hu/4926/gazdasag/264811/Kincs-ami-van-de-m%C3%A9g-sincs.htm, 2022. május 14. 08:44
[2] Uo. 1.
[3] TÖRVÉNY AZ ELKOBZOTT VAGYON VISSZASZÁRMAZTATÁSÁRÓL ÉS A KÁRPÓTLÁSRÓL. A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011., 108/2013., 142/2014 szám és 88/2015 - AB
https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[4] Tóth D. Lívia írása, az 1-es jegyzetben, 1.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Agencija za restituciju Republike Srbije. https://www.restitucija.gov.rs/
[9] Tóth D. Lívia írása, az 1-es jegyzetben, 4.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Uo.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Restitucija: "Srbija kad preuzme obavezu ona će je izvršiti" [Restitúció: „Szerbia, ha kötelezettséget vállal, teljesíti is”] https://www.b92.net/biz/vesti/srbija.php?yyyy=2021&mm=07&dd=23&nav_id=1894419
[16] Tóth D. Lívia: Járni jár, csak nem jut mindenkinek https://www.magyarszo.rs/hu/4727/kozelet/250638/J%C3%A1rni-j%C3%A1r-csak-nem-jut-mindenkinek-Temerin-vagyon-visszasz%C3%A1rmaztat%C3%A1s.htm, 2021. szeptember 19. 12:02 >> 2021. szeptember 19. 22:29, vagy http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, 2021. szeptember 21. 10:39
Lásd még: (Pannon RTV) Megtorpant a vagyon-visszaszármaztatás https://pannonrtv.com/rovatok/gazdasag/megtorpant-vagyon-visszaszarmaztatas, 2021. április 28. 21:01; Restitúció Szerbiában „Nesze semmi, fogd meg jól!” http://bozokiantal.blogspot.com/2021/02/restitucio-szerbiaban.html, 2021. február 25. 11:40; Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak” https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13018, 2020. október 25.; Akadályozott restitúció http://bozokiantal.blogspot.com/2019/03/akadalyozott-restitucio.html, 2019. március 9. ; Alkalmazzák is, meg nem is – Rehabilitáció és restitúció https://delhir.info/2018/02/26/alkalmazzak-meg-nem-rehabilitacio-es-restitucio/ c. írásokat, stb. és a http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3 oldalt.
[17] DÉLVIDÉKI RESTITÚCIÓ https://www.kji.hu/delvideki-restitucio/
[18] A KJI még 2019-ben „elkezdte számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”, de erről további információt nem találtam. v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet/208811/K%C3%A9sz%C3%BCl-a-vajdas%C3%A1gi-restit%C3%BAci%C3%B3s-felm%C3%A9r%C3%A9s.htm, 2019. október 1. 20:20
[1] Tóth D. Lívia: Kincs, ami van, de még sincs. Magyar Szó, 2022. május 14. 1-4.
https://www.magyarszo.rs/hu/4926/gazdasag/264811/Kincs-ami-van-de-m%C3%A9g-sincs.htm, 2022. május 14. 08:44
[2] Uo. 1.
[3] TÖRVÉNY AZ ELKOBZOTT VAGYON VISSZASZÁRMAZTATÁSÁRÓL ÉS A KÁRPÓTLÁSRÓL. A SZK Hivatalos Közlönye, 72/2011., 108/2013., 142/2014 szám és 88/2015 - AB
https://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[4] Tóth D. Lívia írása, az 1-es jegyzetben, 1.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Agencija za restituciju Republike Srbije. https://www.restitucija.gov.rs/
[9] Tóth D. Lívia írása, az 1-es jegyzetben, 4.
[10] Uo.
[11] Uo.
[12] Uo.
[13] Uo.
[14] Uo.
[15] Restitucija: "Srbija kad preuzme obavezu ona će je izvršiti" [Restitúció: „Szerbia, ha kötelezettséget vállal, teljesíti is”] https://www.b92.net/biz/vesti/srbija.php?yyyy=2021&mm=07&dd=23&nav_id=1894419
[16] Tóth D. Lívia: Járni jár, csak nem jut mindenkinek https://www.magyarszo.rs/hu/4727/kozelet/250638/J%C3%A1rni-j%C3%A1r-csak-nem-jut-mindenkinek-Temerin-vagyon-visszasz%C3%A1rmaztat%C3%A1s.htm, 2021. szeptember 19. 12:02 >> 2021. szeptember 19. 22:29, vagy http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3, 2021. szeptember 21. 10:39
Lásd még: (Pannon RTV) Megtorpant a vagyon-visszaszármaztatás https://pannonrtv.com/rovatok/gazdasag/megtorpant-vagyon-visszaszarmaztatas, 2021. április 28. 21:01; Restitúció Szerbiában „Nesze semmi, fogd meg jól!” http://bozokiantal.blogspot.com/2021/02/restitucio-szerbiaban.html, 2021. február 25. 11:40; Restitúció: „az adatok tényleg lesújtóak” https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=13018, 2020. október 25.; Akadályozott restitúció http://bozokiantal.blogspot.com/2019/03/akadalyozott-restitucio.html, 2019. március 9. ; Alkalmazzák is, meg nem is – Rehabilitáció és restitúció https://delhir.info/2018/02/26/alkalmazzak-meg-nem-rehabilitacio-es-restitucio/ c. írásokat, stb. és a http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Restit%C3%BAci%C3%B3 oldalt.
[17] DÉLVIDÉKI RESTITÚCIÓ https://www.kji.hu/delvideki-restitucio/
[18] A KJI még 2019-ben „elkezdte számba venni azt is, hogy Vajdaságban milyen jogsértések történtek a vagyon-visszaszármaztatásban”, de erről további információt nem találtam. v-ár: Készül a vajdasági restitúciós felmérés https://www.magyarszo.rs/hu/4106/kozelet/208811/K%C3%A9sz%C3%BCl-a-vajdas%C3%A1gi-restit%C3%BAci%C3%B3s-felm%C3%A9r%C3%A9s.htm, 2019. október 1. 20:20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése