Fotó: mnt.org.rs
Számos preševói, bujanovaci és medveđai általános, sőt középiskolás albán diák meg sem tud szólalni szerbül. Ugyanez vonatkozik a bácskai magyarokra – szörnyűlködve állapította meg korábban az oktatás és nevelés fejlesztésével foglalkozó intézet.
Azóta is sokan ezen lovagolnak. Az persze nem baj, hogy a többségi nemzet fiai és lányai a többnemzetiségű városok és települések közintézményeiben is csak a saját nyelvükön szólalnak meg. És sokan még azt az egy nyelvet sem ismerik rendesen.
Dejana Milijić Subić, az említett intézet volt tanácsadója szerint kétségbeejtő, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok ilyen „gyengén állnak a szerbbel”. A Novosti napilapnak pár éve nyilatkozva kijelentette, a probléma orvoslása érdekében külön munkacsoport alakult azzal a feladattal, hogy „a szerb, mint nem anyanyelv” nevű tantárgy kapcsán új tantervet dolgozzon ki.
Mint mondta, a szerb nyelvet eddig ugyanúgy tanulták pl. a horvátok, akikhez közelebb állnak a szláv nyelvek, mint a magyarok vagy az albánok, akikről ez nem mondható el. Hozzáfűzte: erről nemcsak a tantervek, hanem az oktatási intézmények „rossz minőségű káderállománya”, magyarán: a tanítók és tanárok is tehetnek.
„Megható”, hogy az állami hivatalnokok és intézmények ennyire szívükön viselik a magyar és az albán gyerekek szerbtudását. Mint tudjuk, a VMSZ is lépéseket tesz annak érdekében, hogy a délvidéki magyarság minél jobban beszéljen szerbül. Nem vitás, hogy a magyarjaink számára előnyös lenne, ha jól ismernék a szerb nyelvet, ha ezen a téren is csiszolnák a tudásukat. De…
Miért nem (legalább) ugyanannyira fontos az államnak, a kormánynak (beleértve a VMSZ-t is) az egyenrangú nyelvhasználat törvény szerinti tiszteletben tartása és alkalmazása?
Miért nem beszélnek továbbra sem magyarul pl. a szabadkai közvállalatok hivatalnokai (tisztelet a nem túl sok kivételnek)? Miért nem zajlik magyar nyelven is az ügyintézés mindenhol, ahol a magyarok (még egyelőre) abszolút vagy relatív többséget alkotnak?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése