Šešeljék nagyszerb jelszavával ünnepelte a szabadkai városvezetés Délvidék elcsatolását

 

Az első világháború befejezésének és Délvidék elcsatolásának centenáriuma alkalmából a Szabadkai Városháza nagytermében a haladó-VMSZ-es koalíció irányítása alatt álló szabadkai városvezetés mélyszerb hangulatú ünnepi akadémiát rendezett Szerbia örök, míg a gyerekei hűek hozzá („Srbija je večna dok su joj i deca verna”) címmel, amely a Szerb Radikális Pártnak a hivatalos jelszava, és amelyet Šešeljék az 1930-as években létrejött nagyszerb soviniszta és magyarellenes Szerb Kultúrklubtól kölcsönöztek.

 

Bogdan Laban, Szabadka polgármestere köszöntötte a vendégeket, akiknek elmondta, hogy az első világháború  a szerb történelem egyik legnagyobb eseménye, és hogy Szerbia mintegy egymillió-háromszáz áldozattal fizetett „szabadságáért”.

„A legkisebb dolog, amit megtehetünk, hogy nem felejtjük el ezt a szörnyű tényt, méghozzá olyképpen, hogy hőseink necsak a történelmi könyvekben szerepeljenek, hanem szíveinkben és utódaink szívében is legyen hely számukra. Büszkeségünknek és dicsőségünknek századik évfordulóját ünnepeljük, kötelességünk nemcsak a győzelem emlékezetének megőrzése, hanem a győzelemből fakadó következtetések levonása is”

– mondta Laban.

Mint elhangzott, Jovan Nenad „cár” (valójában közönséges rablóvezér volt – A szerk. megj.)  megjelenésétől kezdve Délvidék  államalkotói eszmében már Szerbiához csatlakozott, és ez az eszme 1918-ban körvonalazódott: „Győzött az eszméd”-  olvasható Szabadka főterén lévő Jovan Nenad szobrának feliratán.

A történelmi igazság kedvéért, Délvidéken 1920 után vad „szlávosítási” folyamat kezdődött (amely napjainkig tart), és miközben folyamatosan érkeztek délről az új jövevények, a szerbek a Délvidékhez való történelmi jogukat is bizonyítani igyekeztek. Ennek érdekében állították fel Szabadka főterén az egykori szerb rablóvezér, Jovan Nenad (Fekete Jovánként ismerhetjük) szobrát, aki igazán hírhedté azzal vált, hogy előszeretettel fosztogatta a Szabadka környéki földesurakat. A főtéren eredetileg egy Honvéd-szobot állt, Turul madárral a tetején, amelyet 1919-ben a bevonuló szerb csapatok ledöntötték és beolvasztották.

Parasztfiúból önjelölt fejdelem

Jovan Nenadot, avagy Cserni Jovánt magyarul nevezték Fekete Embernek és Csernajevics Ivánnak is. A „fekete” nevet onnan kaphatta, hogy állítólag a halántékától egy hatalmas fekete anyajegy húzódott le a testén. A Fekete Ember elnvezés egyes vélemények szerint, nem csak a külső jegyeket takarta, hanem arra is használhatták, hogy az illető sötét lelkületű, vagy van valami múltbéli takargatnivalója, esetleg rejtélyes tulajdonságokkal rendelkezik. Jován életét végigszemlélve a fekete, mint rossz jelző igen is illett rá.

Cserni Jován a 15. század végén született valószínűleg valahol a Délvidéken. Származása minden bizonnyal paraszti volt, noha magát a szerb fejedelmek egyenesági leszármazottjának nevezte, ám ez nem fedte a valóságot.

Fosztogató rablóvezér

A szerbek a törökök elől tömegével menekültek Magyarország belső területeire. Szapolyai, akit királlyá választottak, megpróbálta megszervezni őket, hogy a török ellen új határvédelmi vonalat alakítson ki. Ezért Bácsra letelepített szerbek élére Jovánt nevezte ki, aki a mohácsi csatában is részt vett, ami után Szapolyai János lovas szolgája lett.

Kezdetben még harcolt a betörő törökökkel, de később nyíltan hangoztatta ambícióit, hogy ő a török elleni harc letéteményese, mint egy „Isten küldötte vezér.” Azonban nagyon szilaj, erőszakos és kegyetlen ember hírében is állt.

A szerbek kiváltságolásának kérdése a délvidéki uraknál és a főuraknál igen heves ellenállásba ütközött. Többen azt állították, hogy Jován a törökhöz fog állni. Jovánt a vádak érzékenyen érintették és amikor összetűzések kezdődtek az urak, a magyar parasztok és a szerbek között, akkor szembeszállt a királlyal. A bácsi felkelés akkor robbant ki, mikor az urak három nagy fegyveres akciót hajottak végre a rácok ellen. A támadások után a harcok egyre hevesebbek lettek, s Jován emberei mint garázda bandák mentek szét a Délvidéken.

Kegyetlenkedései Erdélyben

Jován cárrá neveztette ki saját magát, ellenségei állításai szerint mindezzel azt igazolta, hogy önálló szerb fejedelemséget akart kiépíteni a Délvidéken. Május 22-én a tiszántúli Szőlősnél (ma Tiszaszőlős) Jován megverte Perényi Péter erdélyi-szász seregét, amit a tiszavidéki parasztok és nemesek is támogattak. Ezután betört Dél-Erdélybe és a szász területekre. Kegyetlenkedéseit jól példázza a Hunyad vármegyében, de különösen Hátszegen elkövetett gaztettei, ahol sok románt is legyilkoltak a szerbek, noha velük azonos, ortodox vallásúak voltak.

A parasztok a nemesek, papok és tanítók vezetésével mindenütt fegyvert fogtak ellene. A szerb seregben lassacskán demoralizálódás és bomlás állt be a fizetetlenség, az állandó rablásokkal járó fegyelem megbomlása és más gondok miatt. Rengeteg szerb már a tiszaszőlősi csata után elszökött Jován melől és az oszmán uralom alatt levő Szeremségbe tért vissza.

Ferdinánd is ráparancsolt, hogy azonnal hagyja abba a rablást és gyilkolászást, de küldötte, Hoberdanecz János sem tudta megfékezni.

Csúfos vereség és lefejezése

Perényi és Czibak Imre váradi püspök, valamint temesi ispán vezette seregek a Szeged melletti Sződfalván vereséget mértek a rácokra, akik közül több ezren menekültek vissza az Oszmán Birodalomba.

Jován Szegedre futott a csatából, ahol rátámadt egy gazdag polgár, Zákány István házára, hogy kirabolhassa. Szilágyi László szemben levő kastélyából egy Vid Sebestyén nevű gyalogos katona muskétával rálőtt Jovánra, akit az ágyékán talált el.

Az 1941-ben lefejezett és ledöntött, valamint az eredeti állapotban újra felállított szobor Szabadka központjában

Emberei Tornyosra vitték a haldoklót, egyik ottani tanyájára. Azonban hamar híre ment, hogy ott bújkál, s ekkor enyingi Török Bálint háromszáz lovassal elindult, hogy elfogja. Mikor rátalált, megölte, fejét levágta és elküldte Budára Szapolyainak. Zákány és Vid ugyan tanúsították a király előtt, hogy Török végzett Jovánnal, ezért a király gazdagon megjutalmazta, de az sem valószínűtlen, hogy már halott volt, amikor rátaláltak.

A szerbek ma is nemzeti hősnek tekintik Cserni Jovánt, aki a független Szerb Vajdaság hőse és az általa uralt területet mint önálló szerb fejedelemséget állítják be. Az önálló szerb állam kérdése meglehetősen vitatott, sőt ennek létét csak a szerb nacionalista gondolkodás akarja igazolni. Jován uralmát a Délvidéken nem a célból terjesztette, hogy független országot alapítva elszakadjon a magyar királytól. Viszont tetteivel kevésbé hős, legfeljebb csak a szerbek szemében az.

(Subotica.com nyomán)

http://delhir.info/2018/11/04/seseljek-nagyszerb-jelszavaval-unnepelte-a-szabadkai-varosvezetes-delvidek-elcsatolasat/