Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (257.)
Október 29.
Szerbiában a politika „mélyen nacionalista”
Aleksandar Olenik és Vladimir Vukčević (Fotó: Medija centar)
Vladimir Vukčević, a háborús bűnök ügyében eljáró volt (első) ügyész és Aleksandar Olenik, ügyvéd, polgári aktivista, követelték a Szerbiában rejtőzködő háborús bűnökkel vádolt minden személynek az igazságügyi szervek elé állítását és Snežana Stanojković, a háborús bűnök ügyében eljáró jelenlegi ügyész, valamint Maja Popović igazságügy-miniszter leváltását.[1]
A belgrádi Média Központban (Medija centar) bemutatták a Bűn az bűn című felhívásukat, amelyben egyebek mellett az áll, hogy Szerbiában a háborús kilencvenes évek visszaállításának kísérlete folyik, „ami legjobban az országnak a régióban való feszültségeket kiváltó szerepében, az állami és az államhoz közeli szervek által hirdetett civilizáció ellenes ’értékekben’, valamint a háborús bűnösök dicsőítésében látszik” – közli a Danas nevű belgrádi napilap.[2]
– Meggyőződésünk, hogy az ilyen politika Szerbiát új összetűzésekbe vezeti, a szerbiai társadalmat pedig mind élesebb, valamint kibékíthetetlen megosztásokba és összetűzésekbe, amelyekben a polgárok nem élvezhetik a személyes biztonságot – írja Vukčević és Olenik a felhívásában.[3]
Vukčević kiemelte, hogy a regionális együttműködés volt a siker kulcsa a háborús bűnösöknek az igazságügyi szervek elé állítása terén, amíg ő volt a főügyész. Elmondása szerint, az ügyészség munkája „megbukott”, miután ő nyugdíjba ment. Nagy hiba volt Snežana Stanojkovićnak az ügyészség élére való állítása, mondta Vukčević és hozzátette, hogy „egyest adott neki, amikor a pályázatra jelentkezett”. Hangoztatta azt is, hogy „a hágai törvényszék nélkül sok bűnöző nem került volna eljárásba”.[4]
Olenik elmondta, hogy az utóbbi másfél évben a háborús bűnösök a népirtást is ünneplik.
– Azok, akik jogerősen el lettek ítélve és akik letöltötték a büntetésüket, állandóan jelen vannak a nemzeti frekvenciával rendelkező médiákban, amelyek által terjesztik az ideológiájukat, a gonoszságot. Ez ez az egyik oka a felhívás a megfogalmazásának – mutatott rá Olenik és hozzátette, hogy a politika Szerbiában „mélyen nacionalista”.
– Ez a politika támogatja a háborús bűnösöket és ez az oka annak, hogy az intézmények nem végzik a munkájukat. Most már van „szerb világunk” is, amit Aleksandar Vučić szabadalmazott, és ez ugyanaz a politika, mint a kilencvenes években – állapította meg Olenik.[5]
Az ügyvéd szavai szerint, akik a kilencvenes években a hatalomban voltak és akik végrehajtották azt a politikát, amely a háborúkhoz és a népirtáshoz vezetett, most is hatalmon vannak – Vučić, Vulin, Dačić…[6]
– Ez a politika minden szinten mélyen bűnöző, és ők ezt nyomják a rádión keresztül is és az állami szervek által is, akadályozzák, hogy kitudódjon az igazság. Vučić őrzi a háborús bűnösöket, akikből Szerbiában mintegy 2500 van, az új összetűzésekre – emelte ki Olenik.
Ha be akarjuk fejezni a kilencvenes évek háborúit, tette hozzá, meg kell büntetnünk a háborús bűnösöket.[7]
A véleménye szerint az ellenzék nagy része is nacionalista – írja a Danas.[8]
A belgrádi Média Központban (Medija centar) bemutatták a Bűn az bűn című felhívásukat, amelyben egyebek mellett az áll, hogy Szerbiában a háborús kilencvenes évek visszaállításának kísérlete folyik, „ami legjobban az országnak a régióban való feszültségeket kiváltó szerepében, az állami és az államhoz közeli szervek által hirdetett civilizáció ellenes ’értékekben’, valamint a háborús bűnösök dicsőítésében látszik” – közli a Danas nevű belgrádi napilap.[2]
– Meggyőződésünk, hogy az ilyen politika Szerbiát új összetűzésekbe vezeti, a szerbiai társadalmat pedig mind élesebb, valamint kibékíthetetlen megosztásokba és összetűzésekbe, amelyekben a polgárok nem élvezhetik a személyes biztonságot – írja Vukčević és Olenik a felhívásában.[3]
Vukčević kiemelte, hogy a regionális együttműködés volt a siker kulcsa a háborús bűnösöknek az igazságügyi szervek elé állítása terén, amíg ő volt a főügyész. Elmondása szerint, az ügyészség munkája „megbukott”, miután ő nyugdíjba ment. Nagy hiba volt Snežana Stanojkovićnak az ügyészség élére való állítása, mondta Vukčević és hozzátette, hogy „egyest adott neki, amikor a pályázatra jelentkezett”. Hangoztatta azt is, hogy „a hágai törvényszék nélkül sok bűnöző nem került volna eljárásba”.[4]
Olenik elmondta, hogy az utóbbi másfél évben a háborús bűnösök a népirtást is ünneplik.
– Azok, akik jogerősen el lettek ítélve és akik letöltötték a büntetésüket, állandóan jelen vannak a nemzeti frekvenciával rendelkező médiákban, amelyek által terjesztik az ideológiájukat, a gonoszságot. Ez ez az egyik oka a felhívás a megfogalmazásának – mutatott rá Olenik és hozzátette, hogy a politika Szerbiában „mélyen nacionalista”.
– Ez a politika támogatja a háborús bűnösöket és ez az oka annak, hogy az intézmények nem végzik a munkájukat. Most már van „szerb világunk” is, amit Aleksandar Vučić szabadalmazott, és ez ugyanaz a politika, mint a kilencvenes években – állapította meg Olenik.[5]
Az ügyvéd szavai szerint, akik a kilencvenes években a hatalomban voltak és akik végrehajtották azt a politikát, amely a háborúkhoz és a népirtáshoz vezetett, most is hatalmon vannak – Vučić, Vulin, Dačić…[6]
– Ez a politika minden szinten mélyen bűnöző, és ők ezt nyomják a rádión keresztül is és az állami szervek által is, akadályozzák, hogy kitudódjon az igazság. Vučić őrzi a háborús bűnösöket, akikből Szerbiában mintegy 2500 van, az új összetűzésekre – emelte ki Olenik.
Ha be akarjuk fejezni a kilencvenes évek háborúit, tette hozzá, meg kell büntetnünk a háborús bűnösöket.[7]
A véleménye szerint az ellenzék nagy része is nacionalista – írja a Danas.[8]
Október 30. – november 2.
„Nem hangzott még el a bocsánatkérés”
A csúrogi Megtépázott Krisztus szoborcsoport (Fotó RTV)
Vajdaság több helységében megemlékeztek a második világháború végén kivégzett ártatlan magyar áldozatokról.
Október 30-án Verbászon a második világháborút követő megtorlások ártatlan magyar és német áldozataira emlékeztek. A kegyeletadás szentmisével kezdődött a katolikus templomban, majd a régi – részben megtisztított – temetőben a két tömegsír közelében lévő emlékkereszt megkoszorúzásával folytatódott.
Cseresznyésné Kiss Magdolna elmondta, elkészült a terület rendbetételének tervezete. − Ezt a temetőt a ’70-es években lezárták. Ezért vagy elvitték az itt eltemetetteket és máshova temették, vagy pedig sírrablók áldozatává vált a sírok nagy része. Évek óta próbáljuk legalább a kereszt környékét rendben tartani. A Bethlen Gábor Alap és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával két éve fogtunk hozzá a nagy volumenű gyomirtáshoz, mert évtizedek óta gyakorlatilag itt más nem történt. Egy nagyon fiatal, lelkes tájépítész látványterveket készített a terület rendezésére, ahol végül is minden sír a helyén maradna, egy tanösvényt alakítanánk ki, és helyet lehetne biztosítani a temető többi részén lévő sírok elhelyezésére – mutatott rá a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke.[9]
– Reméljük, hogy maradandó lesz az a (csúrogi – B.A.) szoborcsoport. De nekünk ez még mindég nem elég. Nagyon kevesen vagyunk hozzátartozók. Tényleg kevesen vagyunk. De nem hangzott még el a bocsánatkérés. Nem elég az emléktábla nekünk. Nem elég az, hogy van most egy emlékszobor, és állítólag levették a kollektív bűnösséget a magyarok fölött, mert aki eddig nem rehabilitálta magát, annak mégis egyénileg kell kérni a rehabilitációt. […]
Rehabilitáltak bennünket. Ez, ez nem elég. Nem elég, mert, ahogy Áder János elnök bocsánatot kért a szerb parlamentben, amit a magyarok elkövettek, ugyanúgy bocsánatot kellett volna kérni a szerb hatalomnak is, azért, amit mivelünk tettek – mondta Teleki Júlia a róla készült Keresem az apám sírját c., a VRTV november 1-jei műsorában közölt portréfilmben.[10]
Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Tanácsának és újvidéki szervezetének az elnöke, a párt oktatási államtitkára, stb., november 1-jén v a Futaki úti katonatemető részben lévő Turulmadár-szobornál elmondta, hogy „az 1944/45-ös áldozatok számára emelt emlékmű lesz”.
– Mostanra már túljutottunk a városi képviselő-testület több szintű jóváhagyásán, megvan rá a költségvetési keret is. A gyakorlatban természetesen mindig adódnak olyan gáncsoskodások, vagy mondjuk ki: problémakeresők és szőrszálhasogatások, akik megnehezítik számunkra azt, hogy az emlékművet idejében elkészítsük. Az „idejében” kifejezésre is elég rugalmasan tekintünk, már tavaly szerettük volna felavatni, az idén is, viszont Pásztor István elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy addig, ameddig nem lesz tökéletes állapotban a szobor, és nemcsak a szobor, hanem a talapzat és a környékrendezés is, addig várni fogunk. […] Szilágyi László művész úr már elkészítette a szobrot, viszont mindaddig, ameddig a felsorolt, járulékosan szükséges dolgok nem lesznek meg, várni fogunk. Akár egy hetet, akár egy hónapot, vagy akár egy évet kell még várni erre, meg fogjuk csinálni! Meglesz! – ígérte Vicsek Annamária a megemlékezésen.[11]
Október 30-án Verbászon a második világháborút követő megtorlások ártatlan magyar és német áldozataira emlékeztek. A kegyeletadás szentmisével kezdődött a katolikus templomban, majd a régi – részben megtisztított – temetőben a két tömegsír közelében lévő emlékkereszt megkoszorúzásával folytatódott.
Cseresznyésné Kiss Magdolna elmondta, elkészült a terület rendbetételének tervezete. − Ezt a temetőt a ’70-es években lezárták. Ezért vagy elvitték az itt eltemetetteket és máshova temették, vagy pedig sírrablók áldozatává vált a sírok nagy része. Évek óta próbáljuk legalább a kereszt környékét rendben tartani. A Bethlen Gábor Alap és a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával két éve fogtunk hozzá a nagy volumenű gyomirtáshoz, mert évtizedek óta gyakorlatilag itt más nem történt. Egy nagyon fiatal, lelkes tájépítész látványterveket készített a terület rendezésére, ahol végül is minden sír a helyén maradna, egy tanösvényt alakítanánk ki, és helyet lehetne biztosítani a temető többi részén lévő sírok elhelyezésére – mutatott rá a Keskenyúton Alapítvány kuratóriumának elnöke.[9]
– Reméljük, hogy maradandó lesz az a (csúrogi – B.A.) szoborcsoport. De nekünk ez még mindég nem elég. Nagyon kevesen vagyunk hozzátartozók. Tényleg kevesen vagyunk. De nem hangzott még el a bocsánatkérés. Nem elég az emléktábla nekünk. Nem elég az, hogy van most egy emlékszobor, és állítólag levették a kollektív bűnösséget a magyarok fölött, mert aki eddig nem rehabilitálta magát, annak mégis egyénileg kell kérni a rehabilitációt. […]
Rehabilitáltak bennünket. Ez, ez nem elég. Nem elég, mert, ahogy Áder János elnök bocsánatot kért a szerb parlamentben, amit a magyarok elkövettek, ugyanúgy bocsánatot kellett volna kérni a szerb hatalomnak is, azért, amit mivelünk tettek – mondta Teleki Júlia a róla készült Keresem az apám sírját c., a VRTV november 1-jei műsorában közölt portréfilmben.[10]
Vicsek Annamária, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) Tanácsának és újvidéki szervezetének az elnöke, a párt oktatási államtitkára, stb., november 1-jén v a Futaki úti katonatemető részben lévő Turulmadár-szobornál elmondta, hogy „az 1944/45-ös áldozatok számára emelt emlékmű lesz”.
– Mostanra már túljutottunk a városi képviselő-testület több szintű jóváhagyásán, megvan rá a költségvetési keret is. A gyakorlatban természetesen mindig adódnak olyan gáncsoskodások, vagy mondjuk ki: problémakeresők és szőrszálhasogatások, akik megnehezítik számunkra azt, hogy az emlékművet idejében elkészítsük. Az „idejében” kifejezésre is elég rugalmasan tekintünk, már tavaly szerettük volna felavatni, az idén is, viszont Pásztor István elnök úrral abban állapodtunk meg, hogy addig, ameddig nem lesz tökéletes állapotban a szobor, és nemcsak a szobor, hanem a talapzat és a környékrendezés is, addig várni fogunk. […] Szilágyi László művész úr már elkészítette a szobrot, viszont mindaddig, ameddig a felsorolt, járulékosan szükséges dolgok nem lesznek meg, várni fogunk. Akár egy hetet, akár egy hónapot, vagy akár egy évet kell még várni erre, meg fogjuk csinálni! Meglesz! – ígérte Vicsek Annamária a megemlékezésen.[11]
– Papp Ferenc már a '90-es években minden november 2-ára 100 keresztet helyezett el a megemlékezés helyén, amelyeket ismeretlen tettesek hamarosan eltüntettek. Makovecz Imre emlékművet is tervezett e helyre. Azóta mindketten elhunytak, és most, amikor már nem fenyegeti az emlékezőt bántalmazás, bosszúállás, mint amilyen akkoriban Papp Ferencet érte, megfogyatkozva ugyan, de összegyűlt egy kisebb csoport. Szó esett emlékmű felállításáról is, ám nem Makovecz Imre tervei szerint. […]
Erre a helyre Magyarország egyik legismertebb építész tervezője, Makovecz Imre sok éve megálmodott és (meg)tervezett egy emléktornyot. A VMSZ azonban „simán átlépett, és a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak tervezett emlékmű helyett […] olyan emlékhelyet állítana, amelyről lehagynák a magyar előjelet” – írja Nagy Margit jegyzetében a Facebookon.[12]
Ezekről, de más megemlékezésekről készült tudósításokból is jól látszik, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a – nagy magyar-szer/szerb-magyar „összeborulás”, a „történelmi csúcson lévő barátság”[13] ellenére – a jog a kegyeletre és a méltó megemlékezésre még mindig akadályokba ütközik.
A feljegyzések szerint Szabadkán „egykor megközelítőleg 2 ezer embert végeztek ki”, eddig azonban csak „1125 áldozatot azonosítottak”.[14] A kivégzettek csaknem fele, tehát, továbbra is ismeretlen.
Verbászon csak „az utóbbi két évben vált fontossá, jelentősé, hogy a temetőt ne csak a gyomtól és a gaztól tisztítsák meg, hanem méltó emlékhelyet állítsanak mindazoknak, akik életükkel fizettek csupán azért, mert más nemzetiségűek voltak”.[15] Közben még azt sem tudni teljes bizonysággal, hogy mi történt az áldozatokkal: „Elvitték az itt eltemetetteket és máshova temették, vagy pedig sírrablók áldozatává vált a sírok nagy része”?
A VMSZ által szorgalmazott újvidéki „se nem magyar, se nem Makovecz”[16] emlékműnek, amelyiket „már tavaly szerettek volna felavatni, az idén is,” még a hatalomban is (amelyiknek ez a párt is részese) vannak ellenzői, de a magyarokat is megosztja.
Szerb részről „nem hangzott még el a bocsánatkérés” sem.
Erre a helyre Magyarország egyik legismertebb építész tervezője, Makovecz Imre sok éve megálmodott és (meg)tervezett egy emléktornyot. A VMSZ azonban „simán átlépett, és a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak tervezett emlékmű helyett […] olyan emlékhelyet állítana, amelyről lehagynák a magyar előjelet” – írja Nagy Margit jegyzetében a Facebookon.[12]
Ezekről, de más megemlékezésekről készült tudósításokból is jól látszik, hogy a Délvidéken/Vajdaságban a – nagy magyar-szer/szerb-magyar „összeborulás”, a „történelmi csúcson lévő barátság”[13] ellenére – a jog a kegyeletre és a méltó megemlékezésre még mindig akadályokba ütközik.
A feljegyzések szerint Szabadkán „egykor megközelítőleg 2 ezer embert végeztek ki”, eddig azonban csak „1125 áldozatot azonosítottak”.[14] A kivégzettek csaknem fele, tehát, továbbra is ismeretlen.
Verbászon csak „az utóbbi két évben vált fontossá, jelentősé, hogy a temetőt ne csak a gyomtól és a gaztól tisztítsák meg, hanem méltó emlékhelyet állítsanak mindazoknak, akik életükkel fizettek csupán azért, mert más nemzetiségűek voltak”.[15] Közben még azt sem tudni teljes bizonysággal, hogy mi történt az áldozatokkal: „Elvitték az itt eltemetetteket és máshova temették, vagy pedig sírrablók áldozatává vált a sírok nagy része”?
A VMSZ által szorgalmazott újvidéki „se nem magyar, se nem Makovecz”[16] emlékműnek, amelyiket „már tavaly szerettek volna felavatni, az idén is,” még a hatalomban is (amelyiknek ez a párt is részese) vannak ellenzői, de a magyarokat is megosztja.
Szerb részről „nem hangzott még el a bocsánatkérés” sem.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. november 8.
Újvidék, 2021. november 8.
__________
[1] J.D.: Smeniti tužiteljku Stanojković [Leváltani Stanojković ügyésznőt]. Danas, 2021. október 30. 10. és J. Diković: Vukčević i Olenik traže smenu tužiteljke Stanojković i ministarke Popović [Vukčević és Olenik követelik Stanojković ügyésznő és Popović miniszter asszony leváltását]
https://www.danas.rs/vesti/drustvo/vukcevic-i-olenik-traze-smenu-tuziteljke-stanojkovic-i-ministarke-popovic/, 2021. október 29. 13:57.
[2] J.D.: Smeniti tužiteljku… Lásd az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] J. Diković: Vukčević i Olenik traže smenu… Lásd az 1-es alatt.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Uo.
[9] Paraczky László: Méltó emlékhelyet az áldozatoknak. Magyar Szó, 2021. november 1. 4.
[10] Keresem az apám sírját - portré Teleki Júliáról 2018. nov. 1. https://www.youtube.com/watch?v=mAfLPXJuFLg
[11] szb: A szobormű már elkészült. 2021. november 2. 11., és https://www.magyarszo.rs/hu/4764/vajdasag_ujvidek/253404/A-szoborm%C5%B1-m%C3%A1r-elk%C3%A9sz%C3%BClt-%C3%BAjvid%C3%A9k-megeml%C3%A9kez%C3%A9s-194445-%C3%B6s-%C3%A1rtatlan-%C3%A1ldozatok.htm, 2021. november 2. 11:00 >> 2021. november 2. 11:43
[12] Nagy Margit. https://www.facebook.com/margit.nagy.3762, 2021. november 2. 13:57
[13] Vučić: Történelmi csúcson a szerb–magyar barátság https://www.magyarszo.rs/hu/4664/kozelet/246147/Vu%C4%8Di%C4%87-T%C3%B6rt%C3%A9nelmi-cs%C3%BAcson-a-szerb%E2%80%93magyar-bar%C3%A1ts%C3%A1g-szerbia-magyarorsz%C3%A1g-Aleksandar-Vu%C4%8Di%C4%87-Orb%C3%A1n-Viktor.htm, 2021. július 8. 11:46 >> 2021. július 8. 19:49
[14] P.E.: Az emlékezés kötelessége örök érvényű. Magyar Szó, 2021. november 3. 1.
[15] Lásd a 9-es alatti írást.
[16] Bővebben lásd az Újvidéki emlékmű-állítás: Se nem magyar, se nem Makovecz c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11323, 2018. augusztus 29. és
http://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/, 2018. augusztus 30.
[1] J.D.: Smeniti tužiteljku Stanojković [Leváltani Stanojković ügyésznőt]. Danas, 2021. október 30. 10. és J. Diković: Vukčević i Olenik traže smenu tužiteljke Stanojković i ministarke Popović [Vukčević és Olenik követelik Stanojković ügyésznő és Popović miniszter asszony leváltását]
https://www.danas.rs/vesti/drustvo/vukcevic-i-olenik-traze-smenu-tuziteljke-stanojkovic-i-ministarke-popovic/, 2021. október 29. 13:57.
[2] J.D.: Smeniti tužiteljku… Lásd az 1-es alatt.
[3] Uo.
[4] Uo.
[5] J. Diković: Vukčević i Olenik traže smenu… Lásd az 1-es alatt.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] Uo.
[9] Paraczky László: Méltó emlékhelyet az áldozatoknak. Magyar Szó, 2021. november 1. 4.
[10] Keresem az apám sírját - portré Teleki Júliáról 2018. nov. 1. https://www.youtube.com/watch?v=mAfLPXJuFLg
[11] szb: A szobormű már elkészült. 2021. november 2. 11., és https://www.magyarszo.rs/hu/4764/vajdasag_ujvidek/253404/A-szoborm%C5%B1-m%C3%A1r-elk%C3%A9sz%C3%BClt-%C3%BAjvid%C3%A9k-megeml%C3%A9kez%C3%A9s-194445-%C3%B6s-%C3%A1rtatlan-%C3%A1ldozatok.htm, 2021. november 2. 11:00 >> 2021. november 2. 11:43
[12] Nagy Margit. https://www.facebook.com/margit.nagy.3762, 2021. november 2. 13:57
[13] Vučić: Történelmi csúcson a szerb–magyar barátság https://www.magyarszo.rs/hu/4664/kozelet/246147/Vu%C4%8Di%C4%87-T%C3%B6rt%C3%A9nelmi-cs%C3%BAcson-a-szerb%E2%80%93magyar-bar%C3%A1ts%C3%A1g-szerbia-magyarorsz%C3%A1g-Aleksandar-Vu%C4%8Di%C4%87-Orb%C3%A1n-Viktor.htm, 2021. július 8. 11:46 >> 2021. július 8. 19:49
[14] P.E.: Az emlékezés kötelessége örök érvényű. Magyar Szó, 2021. november 3. 1.
[15] Lásd a 9-es alatti írást.
[16] Bővebben lásd az Újvidéki emlékmű-állítás: Se nem magyar, se nem Makovecz c. írásom. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11323, 2018. augusztus 29. és
http://delhir.info/2018/08/30/ujvideki-emlekmu-allitas-se-nem-magyar-se-nem-makovec/, 2018. augusztus 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése