Van-e jogunk megalkudni?
Aleksandar Vučić szerb elnök választási plakátján Orbán Viktor és Pásztor István (Fotó: Szegedi Kattintós)
A Magyar Mozgalom (MM) október 19-én közleményt adott ki, amelyben „üdvözölte Márki-Zay Péter magyarországi előválasztásokon elért (október 17-ei – B.A.) győzelmét”.[1]
A Délvidéken/Vajdaságban ez volt az első szervezet és – ismereteim szerint – eddig az egyetlen, amelyik támogatta az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet.
Végel László az MM közleménye kapcsán azt írja, hogy „Márki-Zay esetleges parlamenti választási győzelme hatással lesz a vajdasági magyarokra is”.
Az ellenzéket arra buzdítja, hogy törjön ki „a nárciszoid buborékból, amelybe részint bekényszerítették. Új értékrendet kell teremteni az élet különböző területén – a gazdaságtól a kultúráig”.
– Az új választókhoz más nyelven kell beszélni, nem a hatalom nyelvén. Az sem kétséges persze, hogy eközben a vajdmagyar ellenzéknek sokkal nehezebb lesz, mint a magyarországinak, mivel rendkívül lehatárolt téren jelenítheti meg magát. „Vajon időszerű lesz-e az a bölcs Deák Ferenc-i kiegyezés, amit egykor Zentán javasoltam? Viták, párbeszédek, eszmecserék nélkül nincs közvélemény, mely nélkül közösségépítés sincs. Sajnos, ezek az idők nem köszöntöttek ránk, kezdődött az újabb hatalmi harc, amely még jobban megosztotta a szerbiai és a kisebbségi társadalmat. […] Nekünk ma bölcs Deák Ferenc-i értelemben vett kiegyező politikára van szükségünk, nem csatabárdokra, bűnbak- és ellenségkeresésre” – írja Végel, „a 2014 júliusában a Zentán 2009. szeptember 9-én elhangzott (utolsó) közéleti fellépésére emlékezve”.[2]
Márki-Zay esetleges győzelme kétségtelenül nem kis hatással lenne a vajdasági magyar közösségre is. Szükséges lenne ezért már most egy új politika, a magyar közösség és az elmúlt évtized eseményei, nem utolsó sorban pedig a Vajdasági „Magyar” Szövetség iránti politikai viszonyulás megfogalmazására az ellenzék, első sorban a Magyar Mozgalom (MM) és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) részéről.
Az MM nyíltan kimondta: támogatja Márki-Zayt. A Momentum Mozgalom november 8-ai szabadkai látogatása alkalmával a két szervezet között „egyetértés született abban, hogy a jövőben egy másfajta határon túli politikára lesz szükség, amely nem zárja ki azokat sem, akik nem értenek egyet az aktuális kormányzattal és a jelenlegi megosztottság helyett, minden magyar felkarolását és segítését kell meghonosítani”.[3] A két szervezet „a tárgyalások folytatását” is bejelentette.
Csonka Áron, a VMDK elnöke a Szabad Magyar Szónak „az anyaországi választások és az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltje kapcsán azt mondta, a VMDK-nak testületi álláspontja még nincs”.[4]
– A VMDK-nak hivatalos vagy nem hivatalos kommunikációja van magyarországi pártokkal. Szinte mindegyik parlamenti párttal, de azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy a VMDK-nak testületi álláspontja ekörül még nincs. […] Természetesen beszélgettünk erről, de mi egy kicsit óvatosabbak vagyunk ebben a kérdésben – nyilatkozta Csonka.
– A napokban tájékozódva az interjúkból, amelyek a Momentum képviselőjével, Cseh Katalinnal készültek, ez számomra nem annyira egyértelmű. Tíz év eltelt azóta, hogy a könnyített állampolgárságnak köszönhetően részt vehetünk a magyar választásokon. Úgy gondolom, hogy ez elegendő idő ahhoz, hogy a magyar politikum is máshogyan kezdjen viszonyulni. Nem elegendő azt mondani, hogy a szerzett jogokat nem fogjuk csorbítani, hanem azt gondoljuk, hogy konkrét javaslatokat és ötleteket várunk, mit is kapnának a vajdasági magyarok mint közösség. […] Konkrétumok kellenek, kevesebb már nem elegendő – véli Csonka. (Bizonyára a Cseh Katalinnak a „Szerzett jogokat nem veszünk vissza” című, az Autonómiában megjelent interjújára utalva.)[5]
A VMDK elnöke rámutatott annak a veszélyére, hogy „a VMSZ áthozza a magyar állapotokat ide és a kampány során az itteni ellenzéket betolja a ‘Gyurcsány’ sapka alá, amivel tulajdonképpen kibújik a Szerb Haladó Párttal való koalícióra lépés elszámoltatása alól”.
Mit is jelent/jelenthet ma, a megváltozott világban és körülmények között a „Deák Ferenc-i értelemben vett kiegyező politika”? Kivel lehet, és kivel nem lehet, nem szabad egyezkedni a politikában? Van, akivel lehet és kell is, de van, akivel nem lehet, nem kell és nem is szabad!
Azt jelenti-e ez, hogy az ellenzéknek (Magyarországon és Szerbiában is) egyezkedni kell a hatalommal? Egyezkedni, amikor köztudott, hogy ez lehetetlen, éppen a hatalomtartók politikája és az ellenzékhez való viszonyulása miatt? A hatalommal, amelyik elutasít minden párbeszédet, az álláspontok, meglátások ütköztetését, az elkövetett hibák elismerését? A hatalommal, amelyet korrupcióval, gazdasági és egyéb bűncselekményekben való részvétellel vádolnak?
Közösségünk vonatkozásában külön felvetődik a „Deáki kérdés”, hogy kell-e, lehetséges-e az ellenzéknek „kiegyezni” a Vajdasági „Magyar” Szövetséggel, pontosabban a párt jelenlegi vezetőségével?
Sok alkalommal bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen – első sorban Pásztor István egyeduralmi törekvései és hatalmi ambíciói miatt.
– A VMDK-nak hivatalos vagy nem hivatalos kommunikációja van magyarországi pártokkal. Szinte mindegyik parlamenti párttal, de azt is szeretném kihangsúlyozni, hogy a VMDK-nak testületi álláspontja ekörül még nincs. […] Természetesen beszélgettünk erről, de mi egy kicsit óvatosabbak vagyunk ebben a kérdésben – nyilatkozta Csonka.
– A napokban tájékozódva az interjúkból, amelyek a Momentum képviselőjével, Cseh Katalinnal készültek, ez számomra nem annyira egyértelmű. Tíz év eltelt azóta, hogy a könnyített állampolgárságnak köszönhetően részt vehetünk a magyar választásokon. Úgy gondolom, hogy ez elegendő idő ahhoz, hogy a magyar politikum is máshogyan kezdjen viszonyulni. Nem elegendő azt mondani, hogy a szerzett jogokat nem fogjuk csorbítani, hanem azt gondoljuk, hogy konkrét javaslatokat és ötleteket várunk, mit is kapnának a vajdasági magyarok mint közösség. […] Konkrétumok kellenek, kevesebb már nem elegendő – véli Csonka. (Bizonyára a Cseh Katalinnak a „Szerzett jogokat nem veszünk vissza” című, az Autonómiában megjelent interjújára utalva.)[5]
A VMDK elnöke rámutatott annak a veszélyére, hogy „a VMSZ áthozza a magyar állapotokat ide és a kampány során az itteni ellenzéket betolja a ‘Gyurcsány’ sapka alá, amivel tulajdonképpen kibújik a Szerb Haladó Párttal való koalícióra lépés elszámoltatása alól”.
Mit is jelent/jelenthet ma, a megváltozott világban és körülmények között a „Deák Ferenc-i értelemben vett kiegyező politika”? Kivel lehet, és kivel nem lehet, nem szabad egyezkedni a politikában? Van, akivel lehet és kell is, de van, akivel nem lehet, nem kell és nem is szabad!
Azt jelenti-e ez, hogy az ellenzéknek (Magyarországon és Szerbiában is) egyezkedni kell a hatalommal? Egyezkedni, amikor köztudott, hogy ez lehetetlen, éppen a hatalomtartók politikája és az ellenzékhez való viszonyulása miatt? A hatalommal, amelyik elutasít minden párbeszédet, az álláspontok, meglátások ütköztetését, az elkövetett hibák elismerését? A hatalommal, amelyet korrupcióval, gazdasági és egyéb bűncselekményekben való részvétellel vádolnak?
Közösségünk vonatkozásában külön felvetődik a „Deáki kérdés”, hogy kell-e, lehetséges-e az ellenzéknek „kiegyezni” a Vajdasági „Magyar” Szövetséggel, pontosabban a párt jelenlegi vezetőségével?
Sok alkalommal bebizonyosodott, hogy ez lehetetlen – első sorban Pásztor István egyeduralmi törekvései és hatalmi ambíciói miatt.
A Végel által említett 2009. szeptember 9-ei zentai „(utolsó) közéleti fellépésére” kapcsán (ami ismereteim szerint az év szeptember 18-án lehetett, a VMSZ konferenciáján „a választói névjegyzék összeállításának kérdéseiről és a jövőbeni Magyar Nemzeti Tanácsról való elképzelésekről”) nekem egy korábbi, 2009. január 17-ei ugyancsak zentai esemény jutott eszembe:
Tanácskozást tartottak akkor Zentán a magyar szervezetek, annak a kezdeményezésnek a nyomán, amelynek célja „a valós nemzeti közösségi értékeken alapuló széles körű magyar-magyar összefogás megalapozása” volt.
A részvevők nyilatkozatot fogadtak el, miszerint támogatják dr. Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő javaslatát, hogy Szerbia majdani uniós csatlakozásának egyik előfeltétele legyen az, hogy Belgrád hivatalosan is ismerje be a titóista partizánok által 1944-45-ben a magyarországi Délvidéken elkövetett népirtást; támogatták a javaslatot, hogy legyen kijelölve egy nap az évben, amelyet a vajdasági magyar népirtás emléknapjának nyilvánítanak; kiemelten fontosnak ítélték meg a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve azt, hogy a tömbmagyarság Ada, Zenta, Magyarkanizsa, Csóka alkotta térség saját körzeti bírósági központtal rendelkezzen és követelték, hogy az egyházi vagyonok visszaszármaztatása folyamatában egyenlő bánásmódban részesítsenek minden történelmi egyházat.[6]
A konferencián sajnálattal vették tudomásul, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyar Szövetség nem vett részt a kezdeményezésben. A VMSZ a később sem működött együtt a többi magyar párttal, sem a civil szervezetekkel. A VMDK-t és a Magyar Egységpártot meg időközben „bedarálta”.
A VMSZ elnöke ekkor már Pásztor István volt (2007. május 5-étől),[7] aki ezt a megosztó, a magyar közösség érdekeit mellőző/érdekeiért ki nem álló politikát azóta is követi. Inkább a Szerb Radikális Pártból alakult (SRS) Szerb Haladó Párttal (SNS) és Slobo utódpártjával, a Szerb Szocialista Párttal (SPS) gyakorolja a hatalmat.
Kasza József (1946-2016), a VMSZ előző elnöke, tagja volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS). Személyesen is részt vett Slobodan Milošević megdöntésének 2000. október 5-ei eseményeiben.
Pásztor István vezetése alatt vargabetűt tett meg a párt és most – néhány jól fizetett állami tisztség fejében – azokkal közösen gyakorolja a hatalmat, akik a kilencvenes években Slobo háborús szekerét tolták. Mennyien vándoroltak külföldre az ilyen politikája miatt? Mekkora árat fizetett ezért a közösség?
Szükséges lenne, hogy a VMDK is mielőbb állást foglaljon nemcsak a magyarországi, de a szerbiai választásokkal kapcsolatosan is, mivel azok vészesen közelednek. Mindkét országban sürgetni kell a politikai változásokat, a demokrácia visszaállítását!
Fontos lenne az is, hogy ennek érdekében az MM és a VMDK közös választási fellépést hirdessen. A magyarországi ellenzéknek is mielőbb meg kellene fogalmazni és nyilvánosságra hozni, hogy miből is áll a „másfajta határon túli politika”.
Számos kérdést – ideértve a VMSZ vezetőségének „elszámoltatását” is – „világosan le kell tisztázni, méghozzá nagyon sürgősen, mert ha egy másmilyen összetételű magyar kormány is ugyanazokat az itteni bunkókat támogatja a legitimációra hivatkozva, akik miatt hanyatt-homlok menekül innen a humán értelmiség (meg a reál is, csak az az összefüggés nem annyira evidens), és akik miatt a közbeszéd színvonala és tematikája kb. az adorjáni hurka-kolbász (vagy mi a tököm) fesztivál kulturális felhozatalával vetekszik, akkor az végképp bebetonozza a fél- vagy egyévszázados civilizációs elmaradottságunkat” – írja Stephen Bozhen (Bózsó István) az Autonómia portálon.[8]
A Magyar Mozgalom november 10-én közleményben szólította fel a VMSZ-t, hogy „határolódjon el az újból fellángoló nagyszerb politikától”, amely „nyíltan folytatja a kilencvenes évek háborús uszítását és a háborús bűnösök éltetését”. A párt a mai napig meg sem szólalt meg ezzel kapcsolatosan.
Közben Belgrádban már a szerbség is éppen az ilyen politika ellen forrong.
Újvidéken a Néppárt (Narodna stranka) tegnap aláírásgyűjtésbe kezdett Miloš Vučević polgármester – aki Szerb Haladó Párt alelnöke is – leváltására és rendkívüli helyhatósági választások kiírására. A városban ugyanakkor tüntetést tartottak „a Vajdasági RTV hanyatlása ellen”…
Tanácskozást tartottak akkor Zentán a magyar szervezetek, annak a kezdeményezésnek a nyomán, amelynek célja „a valós nemzeti közösségi értékeken alapuló széles körű magyar-magyar összefogás megalapozása” volt.
A részvevők nyilatkozatot fogadtak el, miszerint támogatják dr. Becsey Zsolt európai parlamenti képviselő javaslatát, hogy Szerbia majdani uniós csatlakozásának egyik előfeltétele legyen az, hogy Belgrád hivatalosan is ismerje be a titóista partizánok által 1944-45-ben a magyarországi Délvidéken elkövetett népirtást; támogatták a javaslatot, hogy legyen kijelölve egy nap az évben, amelyet a vajdasági magyar népirtás emléknapjának nyilvánítanak; kiemelten fontosnak ítélték meg a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve azt, hogy a tömbmagyarság Ada, Zenta, Magyarkanizsa, Csóka alkotta térség saját körzeti bírósági központtal rendelkezzen és követelték, hogy az egyházi vagyonok visszaszármaztatása folyamatában egyenlő bánásmódban részesítsenek minden történelmi egyházat.[6]
A konferencián sajnálattal vették tudomásul, hogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Vajdasági Magyar Szövetség nem vett részt a kezdeményezésben. A VMSZ a később sem működött együtt a többi magyar párttal, sem a civil szervezetekkel. A VMDK-t és a Magyar Egységpártot meg időközben „bedarálta”.
A VMSZ elnöke ekkor már Pásztor István volt (2007. május 5-étől),[7] aki ezt a megosztó, a magyar közösség érdekeit mellőző/érdekeiért ki nem álló politikát azóta is követi. Inkább a Szerb Radikális Pártból alakult (SRS) Szerb Haladó Párttal (SNS) és Slobo utódpártjával, a Szerb Szocialista Párttal (SPS) gyakorolja a hatalmat.
Kasza József (1946-2016), a VMSZ előző elnöke, tagja volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzéknek (DOS). Személyesen is részt vett Slobodan Milošević megdöntésének 2000. október 5-ei eseményeiben.
Pásztor István vezetése alatt vargabetűt tett meg a párt és most – néhány jól fizetett állami tisztség fejében – azokkal közösen gyakorolja a hatalmat, akik a kilencvenes években Slobo háborús szekerét tolták. Mennyien vándoroltak külföldre az ilyen politikája miatt? Mekkora árat fizetett ezért a közösség?
Szükséges lenne, hogy a VMDK is mielőbb állást foglaljon nemcsak a magyarországi, de a szerbiai választásokkal kapcsolatosan is, mivel azok vészesen közelednek. Mindkét országban sürgetni kell a politikai változásokat, a demokrácia visszaállítását!
Fontos lenne az is, hogy ennek érdekében az MM és a VMDK közös választási fellépést hirdessen. A magyarországi ellenzéknek is mielőbb meg kellene fogalmazni és nyilvánosságra hozni, hogy miből is áll a „másfajta határon túli politika”.
Számos kérdést – ideértve a VMSZ vezetőségének „elszámoltatását” is – „világosan le kell tisztázni, méghozzá nagyon sürgősen, mert ha egy másmilyen összetételű magyar kormány is ugyanazokat az itteni bunkókat támogatja a legitimációra hivatkozva, akik miatt hanyatt-homlok menekül innen a humán értelmiség (meg a reál is, csak az az összefüggés nem annyira evidens), és akik miatt a közbeszéd színvonala és tematikája kb. az adorjáni hurka-kolbász (vagy mi a tököm) fesztivál kulturális felhozatalával vetekszik, akkor az végképp bebetonozza a fél- vagy egyévszázados civilizációs elmaradottságunkat” – írja Stephen Bozhen (Bózsó István) az Autonómia portálon.[8]
A Magyar Mozgalom november 10-én közleményben szólította fel a VMSZ-t, hogy „határolódjon el az újból fellángoló nagyszerb politikától”, amely „nyíltan folytatja a kilencvenes évek háborús uszítását és a háborús bűnösök éltetését”. A párt a mai napig meg sem szólalt meg ezzel kapcsolatosan.
Közben Belgrádban már a szerbség is éppen az ilyen politika ellen forrong.
Újvidéken a Néppárt (Narodna stranka) tegnap aláírásgyűjtésbe kezdett Miloš Vučević polgármester – aki Szerb Haladó Párt alelnöke is – leváltására és rendkívüli helyhatósági választások kiírására. A városban ugyanakkor tüntetést tartottak „a Vajdasági RTV hanyatlása ellen”…
Lehet-e, szabad-e olyan párttal egyezkedni, amelyik feladta a magyar érdekvédelmet? Van-e jogunk megalkudni? Nincs! Csak így lehet(ne) sikert elérni a tavaszra meghirdetett választásokon!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2021. november 14.
__________
[1] TÁMOGATJUK MÁRKI-ZAY PÉTERT (Közlemény) https://www.facebook.com/magyarmozgalom.rs, 2021. október 19. 14:01.
[2] Végel László: Ki kell törni a nárciszoid buborékbólhttps://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=14018, 2021. november 10.
[3] Lásd az 1-es alatti közleményt.
[4] Tómó Margaréta. Csonka: Konkrétumok kellenek, kevesebb már nem elegendő https://szmsz.press/2021/11/13/csonka-konkretumok-kellenek-kevesebb-mar-nem-elegendo/, 2021. november 13. 21:17
[5] Lásd a „Szerzett jogokat nem veszünk vissza” c. interjút. https://hu.autonomija.info/szerzett-jogokat-nem-veszunk-vissza/, 2021. november 10.
[6] "A népirtás a beismerése nem elegendő". http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2401, 2009. január 21. [21:38]
Lásd még: Tanácskozás. Magyar Szó, 2009. január 15. 5.; A VMDP képviselője nélkül. Ágoston András levele Rácz Szabó Lászlónak. Magyar Szó, 2009. január 16. 5.; „Vészharang-kongatás helyett munkálkodni kell”. VMSZ-közlemény. Magyar Szó, 2009. január 17. 7.; Bozsó Izabella: Egyetértés a csonka zentai tanácskozáson.
http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=7943, 2009. január 17. [18:08]; Bozóki Antal: Szomorú. Jegyzet a magyar szervezetek január 17-ei zentai (csonkára sikeredett) tanácskozásáról.
http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2396, 2009. január 18. [17:53]; és Hzsolt: Felülvizsgálni a törvényt. A VMSZ ás a VMDP képviselői nélkül tanácskoztak Zentán. Magyar Szó, 2009. január 19. 4. és Bozóki Antal: Nem hajlanak a párbeszédre és a közös fellépésre.
http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2405, 2009. január 25. [18:47], és
Megbeszélést folytattak. Magyar Szó, 20019. január 22. 5.
[6] Növekvő támogatottság. http://www.vajma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=2440, 2009. február 11. [9:55] Lásd még H. Gy: Párbeszédre van szükség. Két vajdasági magyar politikai és számos civil szervezet a magyar-magyar megbékélés mellett állt ki egy tanácskozáson Újvidéken. Magyar Szó, 2009. február 9. 4.
[7] Pásztor István (politikus) https://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1sztor_Istv%C3%A1n_(politikus)
[8] Stephen Bozhen: A „változás” szele? https://hu.autonomija.info/stephen-bozhen-a-valtozas-szele/, 2021. november 12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése