Hatalommentés és politikai kiszolgáltatottság Szabadkán
A közösség nevében hirdetett egység csak addig hiteles,
amíg nem a személyi hatalom megtartását szolgálja.
Pásztor Bálint (Fotó: Ótos András felvétele)
A fennmaradásáért küzd, élet-halál harcot folytat a Fidesz és vajdasági csatlósa, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ). A tét azonban nem a nemzet és a vajdasági magyar közösség érdekeinek szolgálata, hanem a hatalom megtartása.
Elképesztő, hogy Orbán Viktor – még mindig hivatalban lévő magyar miniszterelnök – és Pásztor Bálint, a VMSZ (öröklött) elnöki tisztségének birtokosa, milyen eszközökre hajlandó ennek érdekében.
Március 18-án Szabadkán, a Sportcsarnokban rendezték meg a VMSZ „regionális lakossági fórumát” az április 12-i országgyűlési választásokról. Valójában azonban ez egy Fidesz-központú, vajdasági választási mozgósító propagandagyűlés volt.
Zsigmond Barna Pál, a Magyarország Európai Uniós Ügyek Minisztériumának miniszterhelyettese – aki az itteni magyar közösségben jószerivel ismeretlen – beszédében többek között a vajdasági magyar közösség szerepét hangsúlyozta Magyarország és Szerbia kapcsolatában. Visszautalt március 15-re, és kijelentette: akárcsak 1848-ban, ma is világhatalmak és birodalmi központok szorításában kell megvédeni a jövőt. Szerinte a legfontosabb kérdés az, hogy Magyarország és a térség ki tud-e maradni a háborúból. Beszédét a következő jelszóval zárta: „Egy a tábor, egy a zászló!”
Ez a parola lett a Magyar Szó március 19-i, az eseményről beszámoló cikkének a címe is[1].
A szlogen kísértetiesen emlékeztet az „Egy nép, egy birodalom, egy vezér” (németül: Ein Volk, ein Reich, ein Führer) jelmondatra, amely a nemzetiszocialista Németország (1933–1945) egyik legismertebb propagandaszlogenje volt. Ez a jelszó Adolf Hitler abszolút hatalmát, a nép egységét és a totalitárius államvezetést volt hivatott kifejezni, a náci ideológia egyik alappilléreként.
A szabadkai rendezvény nem Orbán Viktor tizenhat éves kormányzásának valós mérlegéről szólt, hanem arról, miként lehet mozgósítani a vajdasági magyar választókat, hogy a tekintélyét vesztett miniszterelnökre szavazzanak, és ezzel lehetővé tegyék számára a politikája folytatását – sokak szerint Magyarország nemzetközi tekintélyének további rombolását és az ország leépítését.
Orbán Viktor sokéves kormányzásának egyik tanulsága, hogy meg kell változtatni a törvényt, olyan irányban, hogy senki ne lehessen két mandátumnál többször miniszterelnök, és más választott tisztséget se tölthessen be.
Pásztor Bálint beszédében a nemzethűséget gyakorlatilag egyetlen politikai szereplő iránti lojalitással azonosította:
– Példát kell mutatnunk abban, hogy mi a nemzethűség. Példát kell mutatnunk abban, hogy mi a közösség melletti kiállás. Példát kell mutatnunk abban, hogy mi az együttműködés – fogalmazott. – Nagyon várom, hogy sikeresen megvédjük (inkább: megvívjuk – B. A.) az április 12-i csatát, hogy Orbán Viktor megalapíthassa következő kormányát – tette hozzá.
Ez a kijelentés egyértelmű, egyoldalú politikai állásfoglalás egy – sokak szerint bukásra ítélt – kormány mellett.
A VMSZ politikájának egyik alapvető tévedése éppen az, hogy Magyarországon Orbán Viktor és politikája mellett kötelezte el magát, miközben Szerbiában Aleksandar Vučić ingatag hatalmához és a nacionalista Szerb Haladó Párthoz (SNS) kötötte a sorsát. Ennek a káros politikának az „eredménye”, hogy hetven ezerrel lettünk kevesebben.
A vajdasági őshonos magyar közösség jogait Szerbia jogszabályai és az ország által vállalt nemzetközi kötelezettségek biztosítják. Éppen ezért a mindenkori hatalomtól – mind Magyarországon, mind Szerbiában – egyenlő távolságot kellene tartani. Az egyoldalú politikai szövetségek ugyanis beláthatatlan következményekkel járhatnak a közösség számára.
Juhász Bálint tartományi parlamenti elnök felszólalása szintén aggályokat vet fel, hiszen egyidejűleg tölti be a VMSZ Intéző Bizottságának elnöki tisztségét is, ami az összeférhetetlenség kérdését veti fel. Egy Magyarországgal szomszédos ország tartományi parlamentjének elnökeként nem lenne elfogadható egy másik ország választási kampányában aktív szerepet vállalnia.
Mindezt a jelenlegi hatalom láthatóan eltűri. Nem véletlen, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter – akit újabban „Petyikémnek” is neveznek – a Szerb Haladó Párt mellett kampányolt Pancsován. Felmerül a kérdés: melyik országban lenne ez még elfogadható gyakorlat?
A Fideszhez kötődő, valamint a szerbiai hatalomban részt vevő VMSZ-es tisztségviselőkre – úgy tűnik – sem a hatályos jogszabályok, sem az alapvető erkölcsi normák nem vonatkoznak.
Egyelőre.
A szabadkai VMSZ-rendezvény tehát nem pusztán lakossági fórum volt, hanem a Fidesz vajdasági kampányának látványos állomása. A felszólalások a politikai lojalitást a nemzethűséggel mosták össze, miközben súlyos kérdéseket vetnek fel a közösségi érdekek képviseletéről és a hatalomhoz való viszonyról.
Az „Egy a tábor, egy a zászló!” jelszó világosan jelezte: nem párbeszéd, hanem mozgósítás zajlik. A kérdés az, hogy mindez a vajdasági magyar közösség érdekét szolgálja-e – vagy kizárólag a hatalom megtartását.
A lojalitás nem lehet a közösségi érdek helyettesítője. Amikor a politikai hűség válik az egyetlen mércévé, akkor nemcsak a pluralizmus tűnik el, hanem a közösség önálló hangja is.
Bozóki Antal
[1] mh, hercz: Egy a tábor, egy a zászló! Magyar Szó, 2026. március 19. 1., 4., vagy https://www.magyarszo.rs/kozelet/a.349197/Egy-a-tabor-egy-a-zaszlo, 2026. március 18. 21:32
