„Emberek, lehetséges, hogy van polgári jogvédőnk?” (4.)
Papíron létezik, jogszabály védi, költségvetése van – mégis alig érzékelhető a jelenléte a mindennapi jogsértések világában. A Tartományi Ombudsman intézménye elvileg a polgárok védelmére hivatott a hatalommal szemben, a gyakorlatban azonban egyre inkább úgy tűnik, mintha inkább a hatalmat védené a polgároktól.
Ez az írássorozat azt vizsgálja, miként jutott válságba a vajdasági polgári jogvédelem egyik kulcsintézménye, miért marad el a hatékony fellépés a jogsértésekkel szemben, és hogyan vált a jogvédő szerep fokozatosan formálissá. A kérdés nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati: mit ér egy ombudsman ott, ahol a jogsértések mindennaposak, a válasz pedig rendszerint elmarad?
A magyar nemzetiségűek számának folyamatos csökkenése a tartományi közigazgatásban a tartományi ombudsman jelentések alapján is egyértelműen kimutatható. A 2003. évi 6,73 százalékról – az állami szervek részéről a többször is hangoztatott részarányos foglalkoztatás biztosítása és a nemzeti közösségek nyelvének egyenrangú hivatalos használatára vonatkozó jogszabályok ellenére – 2018-ra mindössze 4,88 százalékra csökkent a magyar alkalmazottak aránya a tartományi közigazgatási szervekben. Az utóbbi években az ombudsman jelentéseiben pedig már ki sem mutatták a közigazgatási alkalmazottak nemzeti összetételét.
Magyarok a tartományi közigazgatási szervekben
|
Év |
Az összes alkalmazott |
Magyar alkalmazott |
Százalékban |
Magyarok a lakosságban (%) |
|
2003 |
803 |
46 |
6,73 |
14,28 |
|
2008 |
1199 |
76 |
6,33 |
|
|
2009 |
1232 |
81 |
6,57 |
|
|
2010 |
1291 |
83 |
6,43 |
|
|
2011 |
1328 |
87 |
6,55 |
13,00 |
|
2012 |
1187 |
77 |
6,48 |
|
|
2013 |
1184 |
75 |
6,33 |
|
|
2014 |
1207 |
77 |
6,38 |
|
|
2015 |
|
74 |
6,14 |
|
|
2017 |
|
|
5,05 |
|
|
2018 |
|
|
4,88 |
|
|
2023 |
|
|
|
10,47 |
|
2024 |
|
|
|
|
A kultúra területén meghirdetett pályázatok és pénzosztások alapján akár arra is lehetne következtetni, hogy a tartományban figyelmet fordítanak a multikulturalizmus megőrzésére és a toleranciára nevelésre. Az ombudsman jelentéseiből azonban nem derül ki, hogy bárki is elemezte volna e pályázatok tényleges társadalmi hozadékát. A beszámolók többnyire a nemzeti közösségek kulturális rendezvényeinek felsorolására szorítkoznak, nem pedig a területet terhelő valós problémák feltárására.
A nemzeti kisebbségi tájékoztatás vonatkozásában az ombudsman-jelentések rendszerint megállapítás ismétlésére korlátozódnak, miszerint a tartományban „több évtizedes hagyománya van” az anyanyelvi tájékoztatásnak, illetve hogy „teljes mértékben tiszteletben tartják” a nemzetközi kötelezettségeket, valamint „az általános elveket és szabványokat” ezen a területen. Miközben jól tudott, hogy a sajtó – kevés kivételével – a hatalmat szolgálja.
A kultúráról szóló részekhez hasonlóan – szükségtelenül, és a valós problémákról elterelve a figyelmet – az ombudsman felsorolja a nemzeti kisebbségi nyelveken működő médiumokat (televíziókat, rádiókat, sajtótermékeket), valamint azt is, hogy a tartományi közigazgatás évente mekkora összegű támogatást nyújt az ilyen kiadóknak. A valóságban viszont támogatásban csak a rezsimhű tájékoztatási eszközök és kiadók részesülnek.
A jelentésekben arról nem esik szó, hogy – különösen a magyar nyelvű sajtó esetében – tartományi támogatásban, illetve társfinanszírozásban kizárólag a Magyar Nemzeti Tanács által „alapított” médiumok részesülhettek, ami felveti a hátrányos megkülönböztetés elvének megsértését. A jelentések azt sem említik, hogy e médiumok nem tartják tiszteletben a közszolgálati tájékoztatás alapelveit, mellőzik a pluralizmust, és a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), illetve a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) szócsöveiként működnek[1].
A módszertanilag is kifogásolható, több esetben hiányos, részben pedig már a megvitatásuk idején is elavult adatokon alapuló jelentésekből rendszerint hiányoznak a Tartományi Képviselőház számára megfogalmazott, konkrét – határidőkkel ellátott – javaslatok a nemzeti kisebbségi jogok védelmét és fejlesztését szolgáló jogszabályok módosítására, új jogszabályok megalkotására, illetve a további tevékenység irányaira vonatkozóan. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor az ombudsman nem tudott érvényt szerezni a soft law (puha/nem kötelező jog) körébe tartozó ajánlásainak.
A Tisztelt Ház részéről szintén elmaradt, hogy a jelentésekről folytatott viták során – az észlelt hiányosságok orvoslása és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése érdekében – bármiféle álláspontot vagy kötelező erejű határozatot fogalmazzanak meg a közigazgatási szervek és intézmények felé.
Nem meglepő tehát, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete és jogaik érvényesítése az ombudsmani intézmény létrehozása óta nem javult, hanem inkább romlott, miközben maga az intézmény sem szerzett kellő tekintélyt. Muškinja Heinrich Anikó idején volt néhány, nagyrészt a temerini „vegyes oktatással” kapcsolatos megnyilvánulás[2] is, de ezek a magyar közösségen belül kifejezetten kedvezőtlen fogadtatásra találtak.
Az Újvidéki Egyetem professzorai, az informális Szabadegyetem hálózat tagjai 2025. január 29-én 11.40 órától gyűltek össze a Tartományi Polgári Jogvédő – ombudsman épülete előtt, mert – megfogalmazásuk szerint – az intézmény „nem reagált megfelelően az Újvidéken történt fontos eseményekre, beleértve a 16 ember tragikus halálát a vasútállomás előtetőjének lezuhanásakor, valamint a számos tüntetést”[3].
Az ombudsman nem reagált a 2026. januári 22-i eseményekre sem, amikor a rendőrség behatolt a Bölcsészettudományi Karra, erőszakot alkalmaztak a hallgatókkal szemben, és elbocsátották Jelena Kleut professzornőt[4].
A jelentésekből az is megállapítható, hogy az ombudsman nem gyakorolja maradéktalanul az intézményről szóló rendeletben meghatározott feladatait, és hogy a beszámolók nem minden tekintetben felelnek meg az ebből eredő jogszabályi kötelezettségeknek és elvárásoknak. Hiányzik továbbá a jogvédő erélyesebb fellépése azokkal az állami szervekkel szemben, amelyek még az adatszolgáltatást is megtagadták. Mindez arra utal, hogy az ombudsmannak nem sikerült kellő tekintélyt biztosítania az általa vezetett intézmény számára.
Bozóki Antal
* Az írás A NEMZETI KISEBBSÉGI JOGVÉDELEM ÉS A MAGYAR KÖZÖSSÉG a Tartományi Ombudsman éves jelentéseiben 2004-2024 c. tanulmányom összefoglalásának újított és bővített változata, amely a Délvidékért Kiss Alapítvány támogatásával készült.
[1] Bővebben lásd az Úgy rossz, ahogy van! https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=15867, 2023. október 16., és az ÚJ SAJTÓTÖRVÉNYEK c. írásom. https://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Jegyzetek, 2023. november 9. 11:49
[2] Gusztony András beszéde a Temerinnek szentelt újvidéki tanácskozáson. Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, X. évf. 131. szám, 2012. június 14. Lásd még László Bálint, Oláh Róbert: Az MRM vezetőinek nyílt levele Korhecz és Gusztony részére. http://www.mrm.rs/hivatalos-levelek/605-az-mrm-vezetinek-nyilt-levele-korhecz-es-gusztony-reszere, és Pesevszki Evelyn: Félremagyarázták az ombudsman kijelentését. Magyar Szó, 2011. október 20. 1., 5.
[3] (A. L.) Profesori Novosadskog univerziteta se okupili ispred prostorija Pokrajinskog ombudsmana: „Mesecima ćuti o kršenju ljudskih prava” [Az Újvidéki Egyetem professzorai a tartományi ombudsman épülete előtt gyűltek össze: „Hónapok óta hallgat az emberi jogok megsértéséről”]. Danas, 2025. január 30. 7., i/ili https://www.danas.rs/vesti/drustvo/profesori-novosadskog-univerziteta-se-okupili-ispred-prostorija-pokrajinskog-ombudsmana-mesecima-cuti-o-krsenju-ljudskih-prava/, 2025. január 29. 13:30. Lásd még PAVLE RADIĆ: Ma ljudi moji, je li moguće da imamo Zaštitnicu građana? [Emberek, lehetséges, hogy van polgári jogvédőnk?]. https://autonomija.info/pavle-radic-ma-ljudi-moji-je-li-moguce-da-imamo-zastitnicu-gradjana/
[4] Prebilič: A hatalom úgy kommunikál, mint egy kamasz. https://szmsz.press/2026/01/24/prebilic-a-hatalom-ugy-kommunikal-mint-egy-kamasz/, 2026. január 24. 17:27
Lásd még VMP-KÖZLEMÉNY: HADVISELÉS AZ EGYETEMEN. https://vmplenum.rs/2026/01/25/vmp-kozlemeny-hadviseles-az-egyetemen/, 2026. január 25.
