2026. március 13. 8:56
Magyarként
Szerbiában élni büszkeség számomra. Az identitásom része, hogy a
kisebbségi pártra, a Vajdasági Magyar Szövetségre szavaztam eddig,
hiszen úgy gondoltam: ők képviselnek minket, magyarokat. Ám az utóbbi
időben egyre inkább azt érzem, hogy ez a párt nem a közösségért
dolgozik, hanem saját belső köreit építi.
A
vezetők kiskirályként élnek, pökhendien, lenézően viselkednek, mintha
nem nekünk, szavazóknak köszönhetnék a hatalmukat. A hozzájuk közel
állók jól elvannak, de mi, egyszerű emberek, kimaradunk mindenből.
A
legutóbbi eset, ami végképp betette nálam a kaput, a falumban
szervezett Rúzsa Magdi koncert volt. A színházteremben tartották, ahol
mindössze 350 ülőhely van. Senki nem tudott róla időben, mert a jegyeket
a párt saját köreiben osztották szét másfél nap alatt. Én csak két
nappal később értesültem az eseményről egy topolyai csoportból. Amikor
felhívtam a megadott számot, az irodában közölték: „már rég elkeltek a
jegyek”. Így maradtunk hoppon.
Kérdezem
én: miért kellett ilyen szűk helyre szervezni a koncertet, amikor a
színház mellett ott van a szépen felújított tér, színpaddal, ahol
mindenki elfért volna? Ez nem a közösség szolgálata, hanem a közösség
kizárása.
Egy
biztos: az én családom többé nem fog rájuk szavazni. És nem csak mi.
Ezzel a hozzáállással 350 szavazót biztosan megszereztek, de több ezret
elveszítettek. Kinek jó ez? Gratulálok nekik – maguk alatt vágják a fát.
Tanulság
A
politikai pártoknak emlékezniük kell: a hatalmukat nem a belső
köreiknek, hanem a közösség bizalmának köszönhetik. Ha ezt a bizalmat
eljátsszák, előbb-utóbb nem marad, aki mögöttük álljon. A közösség nem
gyár, ahol a vezetők pöfeszkedhetnek – hanem emberek, akik méltóságot,
tiszteletet és valódi képviseletet várnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése