MEGALAKULT AZ "ÚJ" SZERBIAI KORMÁNY

Minap megalakult az új szerbiai kormány. Aleksandar Vučić új miniszterelnök a négy órás időtartamra tervezett beszámolót, nagylelkűen, „csak” három óra alatt tartotta meg. Sok érdekességet tartalmazó, részletekbe menő, határidőkhöz kötött tervezetet mutatott be. Olvasóinkat nem szeretnénk untatni minden részletével, azonban néhány szempontot kiemelnénk. Dióhéjban az új kormány fő területei a gazdaság rendbetétele, a munkatörvény megváltoztatása, költségvetési megszigorítások alkalmazása, a szürkegazdaság visszaszorítása, a vállalkozások serkentése, a társadalmi szektor leépítése, a közvállalatok átszervezése, az átszervezés alatt lévő vállalatok rendbetétele, az oktatás reformja, a kijelölt koszovói politika folytatása. A kormány hivatalosan 17 tagú lesz (a miniszterelnökkel együtt), míg a valóságban 19 miniszteri helyet osztottak ki. Ebből 2 tárca nélküli. Ez csak egy miniszteri hellyel kevesebb, mint az általuk bírált DS-es Mirko Cvetković kormánya.

Az új kormány által bejelentett intézkedésekről megoszlóan vélekednek a szakemberek és a politikusok is. Egyben egyeznek. A bejelentett gazdasági reformok szükségesek, azonban a kijelölt módszerek és a határidők nem reálisak.  A részletekre még egy következő írásunkban kitérünk. Most magával  a kormány összetételével foglalkoznánk.

Az új kormányban Ivica Dačić lesz az első miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Zorana Mihajlović pedig kormányfő helyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter. Rasim Ljajić egyidejűleg lesz kormányalelnök és kereskedelmi, telekommunikációs meg turisztikai miniszter, a negyedik kormányalelnöki posztot pedig Kori Udovički kapja, aki ugyanakkor államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter is lesz. Lazar Krstić a régi-új pénzügyminiszter, a gazdasági tárcát pedig ezután Dušan Vujović vezeti. A Szerbiai Szocialista Párt (SPS) káderei közül Snežana Bogosavljević-Bošković a mezőgazdasági és környezetvédelmi tárca élén áll, Aleksandar Antić pedig az energetikai és bányászati minisztériumot vezeti. Az igazságügyi miniszter Nikola Selaković, Srđan Verbić az oktatási, tudományügyi és technológiai fejlesztési tárcavezető, Zlatibor Lončar pedig az egészségügyi miniszter. Ivan Tasovac marad művelődési és tájékoztatási miniszter. A szocialista párti Aleksandar Vulin a munkaügyi, foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó miniszter, Bratislav Gašić pedig a védelmi miniszter lett. Nebojša Stefanović áll ezentúl a belügyminisztérium élén, Vanja Udovičić pedig továbbra is az ifjúsági és sportminiszter. Az új szerbiai kormány két tárca nélküli minisztere Velimir Ilić és Jadranka Joksimović.

A Vajdasági Magyar Szövetség szintén részt vesz a kormány munkájában, de sem miniszteri, sem kormányalelnöki pozíciót nem kért a koalíciós tárgyalásokon (habár kínálták nekik), államtitkári szinten vesznek részt a Vučić-kabinet munkájában. Ezzel kapcsolatban Pásztor István, a VMSZ elnöke korábban kifejtette: kisebbségi, regionális pártként az a feladatuk, hogy a problémákra fókuszáljanak, nem pedig az, hogy a politizálás színterét országos szintre helyezzék át. Szerinte amennyiben tárcavezetői, kormányalelnöki vagy házelnöki pozíciókat kértek volna a haladó párttól, akkor a tárgyalások középpontjába nem a megoldandó problémák, hanem a funkciók kerültek volna.

Mivel a mai napig nem hozták nyilvánosságra mit is tartalmaz a VMSZ és az SNS által aláírt koalíciós megállapodás, a VMSZ kormányzati szerepéről is egy másik írásban teszünk említést.

Elemezve a miniszterek névsorát megállapítható, hogy ez nem mondható "új" kormánynak hiszen az összetétele hasonló az előzőéhez, csak helyet cseréltek a haladópárti és a szocialista miniszterek. Ez már magában számos kérdést vet fel. Elsősorban nem világos, minek is kellett rendkívüli választásokat rendezni Szerbiában ha minden marad a régiben? A választások előtt az SNS a választások szükségességét azzal indokolta, hogy egyesek (olvasd szocialisták) gátolják a szükséges reformok véghezvitelét, a korrupció elleni harcot és ezért nagyobb felhatalmazásra van szükségük. Ezen keresztül új, tiszta múltú, szaktudással és tapasztalattal rendelkező kormánytagokat tudnak delegálni. Ezt a választók lehetővé is tették számukra és mégsem éltek a lehetőséggel.

Ezt a tényt az is bizonyítja és egyben alátámasztja azt a megállapítást, hogy nincsen elképzelésük, de szakkáderük sem, a hogyan tovább kérdés megválaszolására. A 19 helyből csak 7 miniszterre lehet mondani, hogy az SNS tagja, 5 miniszter "független szakember" SNS-es támogatással, 1 "örökös" és "univerzális" képességekkel rendelkező miniszter (Rasim Ljajic),  2 miniszter további SNS koalíciós pártokból kerülnek ki, míg a többi szocialista káder. Ezek a számok azt sugallják, hogy a szocialista pártnak nem hogy csökkent, hanem egyenesen növekedett a tárcák száma.

A kormánytagokról

Aleksandar Vučić  kormányában számos olyan személyi megoldást is találunk,amely a fent említett elveknek az ellenkezőjéről tanúskodik. Itt van például maga Ivica Dačić, most első kormányalelnök és külügyminiszter akit az előző kormányban a reformok fő „kerékkötőjének” neveztek, aki még mindig nem tisztázta a "koffer" botrány ügyet (megvesztegetési vádak), Aleksandar Vulin  mostani munkaügyi, foglalkoztatási és szociális kérdésekkel foglalkozó miniszter, miniszteri tapasztalattal nem rendelkező, volt JUL-os káder (Milošević feleségének Mira Marković pártjának szóvivője, Milošević kiadatását ellenzőinek egyik vezetője) aki az utóbbi időben arról lett híres, hogy nacionalista indíttatásból saját kezűleg készített, fekete ingesekre hasonlító uniformisban "védte" a koszovói szerbek ügyét, aki a nagy nacionalista eszmék hatása alatt, a brüsszeli egyezmény aláírását követően felkínálta lemondását (amit a végén nem fogadtak el). De itt van még a Nova Srbija vezetője Velimir Ilić is, most tárca nélküli miniszter, aki azzal vált híressé, hogy miniszterként „elfogadhatónak” találta az autópályák építésénél keletkező "pici" lopásokat, az autópálya eredménytelen építésénél jelentkező hatalmas mennyiségű állami pénzek felemésztését, az újságírók saját kezű ütlegelését, illetve testőrökkel való megveretésüket, házainak engedélyek nélküli építkezéseit, a vagyonának ugrásszerű növekedésének elhallgatását.

Figyelembe véve a fent felsoroltakat és Maja Gojković házelnöki kinevezését komoly gyanu adódik az ígért korrupciós elleni harc elhatározottságban és egyben a kormány hatékony munkájában.

Honvédelem és rendőrség

Érdemes megemlíteni még azt a tényt is, hogy sem Bratislav Gašić mostani honvédelmi miniszter, de Nebojša Stefanović, volt házelnök most belügyminiszter sem rendelkezik kellő tapasztalattal ilyen fontos tárcák vezetésére. Talán a fő érdemük e tisztségek betöltésénél az volt, hogy Aleksandar Vučić bizalmasainak számítanak. Azonban, figyelembe véve a katasztrofális közbiztonsági helyzetet, nagy kérdés  ez elegendő lesz-e ahhoz, hogy ezek a minisztériumok működőképesek legyenek. Ugyanis, Szerbia még mindig küszködik az erőszakszervezetek és titkosszolgálatok átszervezésével illetve ezen struktúrák és a maffia összefonódásával.

Energetika és infrastruktúra

Mégis talán a legfurcsább leosztás Zorana Mihajlović esetében tapasztalható. Az előző kormány energetikai miniszterét, aki élesen bírálta a szocialisták által vezetett, orosz érdekeltségű Srbijagas vezetését és indítványozta a veszteséges közvállalat átszervezését, áthelyezték és most egy személyben az SNS alelnöke és szerbiai kormányfő helyettes és építésügyi, közlekedési meg infrastrukturális miniszter. Helyére egy szocialista párti káder lett kinevezve, aki a múlt kormányban közlekedési miniszterként bizonyított. Vučić ezt azzal indokolta, hogy azon a téren is rendet kell tenni és ezért mozdította el az energetikai minisztérium éléről. A politikai elemzők szerint és az ellenzék szerint Mihajlović félretevése Oroszország beavatkozásának tulajdonítható. Természetesen Vučić ezt tagadja, de az érvei nem meggyőzőek.

Gazdaság, pénzügy, helyi önkormányzatok

A politikai elemzők figyelmét felkeltette az a tény is, hogy a gazdasági, pénzügyi és önkormányzati tárcákat olyan szakemberek vezetik akik szorosan kötődnek/ kötődtek  a Nemzetközi Valutaalaphoz és a Világbankhoz. Ez magában nem kell, hogy rosszat jelentsen, de az első javasolt gazdasági intézkedések alapján már most meg lehet állapítani, hogy neoliberális gazdasági felfogással rendelkeznek. A közelmúlt eseményei, egyes országok tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez a fajta gazdasági megközelítés nem vezetett gazdasági fellendüléshez hanem további hanyatlást idézett elő. Reméljük ez Szerbia estében nem fog bekövetkezni.

Mezőgazdaság

Ami a mezőgazdasági tárcát illeti, itt is furcsaságok tapasztalhatók. Az utolsó pillanatig nem lehetett tudni ki lesz a mezőgazdasági miniszter. A politikai elemzők szerint a mostani miniszter asszonyt egyenesen az „utcáról” alkalmazták. Ha tudjuk azt, hogy a lakosság nagy hányada most is a mezőgazdaságból él és azt is, hogy Szerbia költségvetése nagymértékben a mezőgazdasági termékek kiviteléből, forgalmazásából töltődik, akkor ez a hozzáállás enyhén szólva komolytalan.

A Vajdaság-politikai üzenet

Végezetül, de nem utolsósorban, meg kell említeni még egy észrevételt. Vučić első miniszterelnöki beszédjében egy szót sem szentelt a Vajdaságnak.

Összegzés: Az „új” szerbiai kormány valójában egy ismételten „újracsomagolt” kormány. A főszereplők nem változtak, csak más szerepkörben jelennek meg. Számos kétes múltú és szakmai  minőségű személyi megoldást tartalmaz, ami a kormány gyengeségére utal. Ebből kifolyólag kérdéses lesz-e elegendő kapacitásuk a szükséges és bejelentett reformok véghezviteléhez,az intézmények kiépítéséhez, kapacitásuk növeléséhez, a munkahelyteremtéshez, a korrupció és a szürkegazdaság leküldéséhez. A neoliberális gazdasági felfogás  és az ebből eredő gazdasági intézkedések hatékonysága további romláshoz vezethet. Egyes politikai elemzők szerint ezt a kormányt valójában az IMF, Oroszország, Vučić egyeztetése alapján alakították. Mindez nem sok okot ad az optimizmusra. 

VMDK HÍRMONDÓ 

2014. 4. 29.