2018. június 14., csütörtök

Pásztormesék


A magyar autonómia kérdése bizonytalan időre halasztódik

A folyamatban van nemzeti kisebbségi jogokat és szabadságokat (fontossági sorrendben) döntően meghatározó öt törvény módosítási eljárása: a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól, a hivatalos nyelv- és íráshasználatról, az anyakönyvekről és az aláírások, kéziratok, valamint az átiratok hitelesítéséről.[1]
Nem kétséges, hogy a szerb kormány által előterjesztett törvénymódosítási javaslatokat a parlamentben el is fogadják. Nem is ez a gond, hanem az, hogy tartalmilag mit hoznak a nemzeti kisebbségek számára ezek a módosítások? Jelentenek-e valami újat? „Bővülnek”-e a nemzeti kisebbségi jogaink? 
A magyar közösségben igencsak kevesen vannak, akik ismerik a javasolt változásokat. Már csak azért is, mivel a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) senkivel – egyetlen vajdasági magyar párttal, civil szervezettel, szakemberekkel, akik valamit értenek a témához – nem tanácskozott a módosítási javaslatokról, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke pedig még a saját testületével sem. Ez is azt mutatja, hogy a két Pásztornak és Hajnal Jenőnek sikerült teljesen leépíteni a délvidéki/vajdasági magyar közéletet, elhallgattatni a másként gondolkodókat.  

A VMSZ képviselői a szerb parlamentben
Fotó: Facebook / Pásztor Bálint


Az ifjabbik Pásztor (Bálint), a VMSZ köztársasági képviselője elmondta, hogy a módosításra váró törvények „hozzájárulnak a nemzeti kisebbségek helyzetének javításhoz Szerbiában”.[2] Ezt az állítását az alábbi példákkal illusztrálta:
– A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény módosítása szerint nem számít majd megkülönböztetésnek az állami szervekben történő részarányos foglakoztatás” – mondta az ifjú Pásztor.[3]
A nemzeti kisebbségek helyzetének javítása szemszögéből ez semmi újat nem jelent, mivel a szerb alkotmány szerint egyébként is „tilos a nemzeti kisebbséghez tartozás miatti bármilyen hátrányos megkülönböztetés” (76/2 szakasz).  
Az alkotmány tartalmazza a nemzetközi normát is, miszerint „a nemzeti kisebbségek tagjainak a többi polgárral azonos feltételekkel joguk van a közügyek irányításában való részvételre és a közéleti tisztségek betöltésére. Az állami szervekben, közszolgálatokban, az autonóm tartomány és a helyi önkormányzatok szerveiben történő foglalkoztatás alkalmával szem előtt kell tartani a lakosság nemzeti összetételét és a nemzeti kisebbségek tagjainak megfelelő képviseletét.” Más dolog, hogy ez a gyakorlatban a mai napig nem valósult meg. Mivel „javítja” akkor ez a törvénymódosítás a nemzeti kisebbségek helyzetét?
„Fontos újdonságnak” mondta, hogy „az anyakönyvbe, természetesen önkéntes alapon, bevezetik a nemzeti hovatartozást is. Ez előfeltétele annak, hogy figyelemmel tudjuk kísérni, hogy a nemzeti kisebbségek részarányos foglalkoztatása az állami szervekben megfelelő-e”.
Ennek az állításnak a helytálltságával többféle gond is van: Ha az anyakönyvbe valakinek „önkéntes alapon” be is vezetik a nemzeti hovatartozását, az még nem jelent semmilyen biztosítékot arra vonatkozóan, hogy a későbbiek során nem változtatja meg azt. Az alkotmány szerint egyébként „senki sem köteles nemzeti hovatartozásáról nyilatkozni” (47/2 szakasz). A gond ennek a problémának eddig sem a jogi rendezésével volt, hanem azzal, hogy a hatalmi szervekben gyakorlatilag semmilyen előrehaladás nem történt a nemzeti kisebbségek részvételi arányának javítása terén a foglalkoztatottak között.
A nyelvhasználati törvénnyel kapcsolatban a VMSZ képviselője maga is elismerte, hogy a jog, miszerint „a nemzeti kisebbségekhez tartozó képviselők saját anyanyelvükön szólalhatnak majd fel a Köztársasági Képviselőházba”, nem jelent „semmi féle újdonságot” mivel a törvény „eddig is (már az egykori Jugoszláviában – B. A.) lehetővé tette ezt a jogot”. Ennek ellenére szerb nyelven szólalt fel a parlamenti vita során, mondván, hogy „a VMSZ továbbra sem él majd ezzel a joggal, ugyanis véleménye szerint a többségi nemzet nyelvén könnyebb meggyőzni a többi képviselőt vagy a minisztereket azokról a kérdésekről, amelyek fontosak a magyarság számára, és egy fordítás sem lehet olyan, mint az eredeti szöveg.”[4]
Ezek szerint nem az a fontos, hogy mit mondasz a szerb parlamentben, hanem hogy az szerb nyelven legyen. Azt viszont már nem mondta, hogy egyetlen egy nyelven sem tudja kifejezni senki olyan jól magát (ideértve Pásztor Bálintot is), mint az anyanyelvén. Rossz üzenetet küldött ezzel a képviselő azoknak, akik a közéletben élni szeretnének az anyanyelv használati jogukkal.
  
A két legfontosabb törvény mégis a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény. (A többinek ugyanis összhangban kell elenni ezzel a két jogszabállyal.)
A sajtóban egész idő alatt csak a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításáról lehetett olvasni (a többi módosítási javaslatait az MNT elnöke és két Pásztor ez idáig még csak említésre méltónak sem tartotta).
Ennek a törvénynek a megfogalmazásában Hajnal Jenő, az MNT elnöke, mint a munkacsoport tagja vett részt – testületi és közösségi meghatalmazás (és tegyük hozzá: szakmai hozzáértés) nélkül és bizony sikertelenül. Ana Brnabić szerb kormányfő – állítólagos ígérete ellenére – nem került sor az „utolsó egyeztetésre” sem a nemzeti tanácsok koordinációja által javasolt hét módosítás ügyében. A törvénytervezet előterjesztésére illetékes Államigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium lesöpörte (a tárgyalási) asztalról, figyelemre sem méltatta azokat.[5]
Amíg nyilvánosan Hajnal Jenőt szerepeltette az őt tisztségébe emelő VMSZ, ugyanannak a pártnak „a tagjai”[6] a háttérben egyeztettek a hivatalos állami szervekkel, vagyis koalíciós partnerükkel, a Szerb Haladó Párttal (SNS). Ennek az eredménye a nemzeti tanácsi törvény most elfogadásra kerülő módosítása (is).
Pásztor István, a magyar-szerb tagságú VMSZ elnöke, és fia Bálint, csak most tartották szükségesnek, hogy nyilatkozzanak a témában.
– Azzal a több mint másfél éves munkával, amit közösen fektettünk ennek a törvénynek az előkészítésébe, semmit nem veszítünk, gyakorlatilag ugyanolyan hatáskörökkel, mozgástérrel fog rendelkezni a nemzeti tanács, mint amilyennel az előző években rendelkezett – nyilatkozta a pártelnök a Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában.[7]
Az idősebb Pásztor szavaiból arra lehetne következtetni, hogy a jogszabály módosítással nem csorbulnak a vajdasági magyarok megszerzett jogai. Ennek viszont semmi köze a valósághoz. Ezt erősíti meg Bálintnak, az elnök fiának a – szinkronizált – nyilatkozata is: „Sikerült elérni azt, hogy a parlament elé került szövegek magyar szempontból nem jelentenek visszalépést a jogok területén, sőt néhány új hatáskör és jog is bekerül a szerbiai jogrendbe”[8] – magyarázta. Amit az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítél, az nem emelhető be a jogrendbe egy új jogszabállyal sem – mondta. Most tehát sikerült az összes hatáskört visszaépíteni, és a jelenlegieket megőrizni, amelyek összhangban vannak az alkotmánnyal – húzta alá.[9]
Pásztor Bálint, egyrészt, elismeri, hogy „amit az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek ítél, az nem emelhető be a jogrendbe egy új jogszabállyal sem”, másrészt viszont azt állítja, hogy "sikerült az összes hatáskört visszaépíteni", sőt „néhány új hatáskör és jog is bekerül a szerbiai jogrendbe”! Azt már nem mondta, hogy melyek azok?
Nyilatkozatában nem találni semmi konkrétumot arról sem, mivel is „bővülnek a kisebbségek jogai Szerbiában”.[10] 
A módosításokról nyilatkozva csak nagy általánosságban fogalmaz: A törvények „néhány teljesen új megoldást kínálnak fel (melyeket? – B. A.), de több esetben egyes jogokat kiszélesítenek (melyeket? – B. A.), más esetekben csupán törvényes előírásokat pontosítunk”[11] (melyeket? – B. A.).
Szerinte a nemzeti tanácsi törvény módosításakor „találtak olyan megoldásokat, amelyek számunkra elfogadhatók, másrészt összhangban vannak az alkotmánybíróság 2014-es döntésével”.
Ki kell végre mondani: A szerb alkotmánybíróság a 2014. évi döntésével ellehetetlenítette nemcsak a nemzeti kisebbségi autonómia esetleges létrehozását, de annak még az eddigi (korlátozott) működését is! Politikai döntés volt ez a javából, mivel az alkotmányban (75. szakasz, 2. és 3. bekezdés) igen is létezik jogi alap a tényleges nemzeti kisebbségi autonómiára:
„A nemzeti kisebbségek tagjai kollektív jogaik által, közvetlenül vagy képviselőik révén részt vesznek a döntéshozatalban, vagy önmaguk döntenek a kultúrájukra, oktatásukra, tájékoztatásukra, nyelvük és írásuk hivatalos használatára vonatkozó egyes kérdésekről, a törvénnyel összhangban.
A kultúra, az oktatás, a tájékoztatás valamint a hivatalos nyelv- és íráshasználat területén megvalósuló önkormányzati joguk érvényesítése céljából a nemzeti kisebbségek tagjai nemzeti tanácsokat választhatnak, a törvénnyel összhangban.”
Az alkotmánybíróság a nemzeti tanácsokról szóló törvényt az alkotmány idézett rendelkezéseivel szemben értelmezte, miáltal a nemzeti tanácsoktól számos jogot vont meg. Ezek a jogok viszont – mint ahogy a képviselő is elismerte – „nem emelhetők be a jogrendbe egy új jogszabállyal sem”. Akkor, mi ebben a nemzeti kisebbségi jogok „bővítése”? Egyébként az autonómia szót a Pásztorok még csak meg sem pendítették!

Lehetséges, hogy a mostani törvénymódosítások – Pásztor Bálint értelmezése szerint – „összhangban vannak az alkotmánybíróság 2014-es döntésével”, de hogy nem bővítik a nemzeti kisebbségi jogokat Szerbiában az viszont teljesen biztos.
A VMSZ és az MNT – Orbán Viktor magyar miniszterelnök hathatós támogatását élvezve – ismét elmulasztották az alkalmat a nemzeti kisebbségi törvények olyan módosítására, amelyek megfelelnének a magyar közösség autonómia/önrendelkezési/önkormányzati igényének, hogy saját maga döntsön, vagy részt vegyen a nemzeti önazonossága megőrzésének és fejlődésének kérdéseiről való döntéshozatalban. Amelyek biztosítanák a nemzeti tanács közjogi illetékességét, hogy feltárja, kifejezze, és törvényesen képviselje a délvidéki magyarság önazonosságának megőrzésével összefüggő érdekeit.
A magyar autonómia kérdése bizonytalan időre halasztódik. Csak a pásztormesék és az elköltözés folytatódnak…

BOZÓKI Antal
Torda, 2018. június 14.

[1] Lásd a „Két megoldás” a magyar vezetők előtt: küzdelem a közösségi jogokért vagy a távozás c. írásom (Törvények – kisebbségi támogatás nélkül) https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11192, 2018. június 8.
[2] mh: A kisebbség nyelvén a parlamentben. Magyar Szó, 2018. június 13. 4.
[3] Uo.
[4] (MTI) Szerbiai parlament: Módosítják a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényt. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25987/Szerbiai-parlament-Modositjak-a-kisebbsegi-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torvenyt.html, 2018. június 12. 9116:55]
[6] (MTI) Szerbiai parlament: Módosítják a kisebbségi nemzeti tanácsokról szóló törvényt.
https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25987/Szerbiai-parlament-Modositjak-a-kisebbsegi-nemzeti-tanacsokrol-szolo-torvenyt.html, 2018. június 12. [16:55]

[7] Pásztor: Pozitívak az elmúlt 2 és fél év gazdaságfejlesztési eredményei. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/pasztor-pozitivak-az-elmult-2-es-fel-ev-gazdasagfejlesztesi-eredmenyei, 2018-06-13 [14:00] és [17:42]

[8]  Lásd a 3-as alatti írást.
[9] Uo.
[11] Lásd a 2-es alatti írást.
Bejegyezte: dátum:
Címkék:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)