2023. május 25., csütörtök

Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés*

Reagálás Balla Lajos „olvasói levelére”

 Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés


„A stílus maga az ember”!
Georges-Louis Leclerc de Buffon

Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két irományomhoz”. (Remélem nem ez a kettő az „utolsó”. Talán lesz még!?)

Az „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! (Vagy mégis tudták?)” [i] című, többnyire zavaros, összefüggéstelen, megalapozatlan, érzelmektől fűtött, minősítésektől és sértegetéstől sem mentes „művére” nem reagáltam volna, ha nem tartalmazna tárgyi hibákat és csúsztatásokat is. Egyszerűen félretájékoztatja az olvasót, s azt már nem lehet szó nélkül hagyni.

Lássuk sorjában, miről is van szó! „Összehasonlító” módon, ahogyan Balla elvárja.

Ezt írja: „Nem kívánok foglalkozni azzal az írásával (mármint az enyémmel – B.A.), amelyben azt állítja, hogy senki nem foglalkozik a népszámlálás hivatalos adataival [A Szabad Magyar Szó pl. itt, itt, itt és itt  foglalkozott velük részletesen – a SZMSZ szerk. megj.], hiszen ő maga jut messzire azzal, hogy néhány adatot kiragad a népszámlálásból, miközben írásából hiányzik az adatok összehasonlító elemzése”.

Ennek a mondatának éppen semmi értelme nincs. Ha „nem foglalkozik” ezzel az írással, akkor meg minek említi? Nem érteni azt sem, hogy mit is akart a szerző mondani.  Még azt sem tünteti fel, hogy melyik írásomról van szó, sem azt, hogy hol található meg, hogy az esetleges érdeklődő saját maga győződjön meg arról, mit is írtam.

Ha Balla netán a Szerbiában 69.457-el kevesebb a magyar lakos! (1.[ii] és 2.[iii]) című írásaimra gondol, nem az volt a célom, hogy „az adatok összehasonlító elemzésével” foglalkozzak. A lakosságfogyást mégis összehasonlítottam az előző népszámlálási adatokkal. Jól látszik ezekből a magyar közösség drámai megfogyatkozása, különösen Pásztor István VMSZ pártelnöksége alatt.

Az első írás apropója a népszámlálási adatok nyilvánosságra hozatala és a magyar közösségre vonatkozó alapvető adatok alakulása volt.

 A második írás célja a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) nevű elszerbesedett párt elnökségének a nemzeti hovatartozási adatokra vonatkozó „elemezése és értékelése” volt. Erről ezt írtam: „Ez még felületes elemzésnek is kevés, mivel a pártelnökség nem foglalkozik azzal, hogyan vált/lett a magyar közösség »elöregedő«. Mi vezetett oda, hogy a családok nem vállalnak több gyermeket és miért távoztak el tömegesen a fiatalok Vajdaságból?”

A SZMSZ portál szerkesztője erre – ellenőrizetlenül és megjegyzés nélkül – Balla állítását még alá is igyekszik támasztani. Azzal, hogy márpedig „a Szabad Magyar Szó pl. itt, itt, itt és itt  foglalkozott velük (mármint a népszámlálási adatokkal) részletesen”.  Hogy a dolog még érdekesebb legyen, mindkét írásomban kétszer-kétszer hivatkoztam a SZMSZ-re!

„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség! Pásztornak távoznia kell a közéletből és a politikából![iv] című írásom „kiverte a biztosítékot” Ballánál. – Nem a cím – mert azzal én is egyetértek –, hanem a hozzáállás, és a vélemény alátámasztása – írja.

Valójában azt kifogásolja – szerinte az igazi „hab a tortán” –, hogy idézni merészeltem az íráshoz fűzött kommentár egy részét, amit Balla teljes egészében közöl, és amit – szerinte – a „magamévá tettem”.

Az idézetnek ez a része így hangzik: A VMSZ sosem volt magyar érdekképviseleti szervezet, hanem a mindenkori szerb államhatalom »magyar« hangja. Sosem a magyarságot képviselte a szerb állammal szemben, hanem a szerb államot a magyarság körében. Alighanem a VMSZ szándékosan lett úgy létrehozva annak idején, hogy sírásója legyen a délvidéki magyarságnak”.

Balla felrója: „Nem vettem észre (mármint én – B.A.), hogy ezzel (az idézettel – B.A.) besározom Csubela Ferenc emlékét, dr. Hódi Sándor tiszteletre méltó tevékenységét (na meg engem is – mármint Ballát – B.A.), mivel ha tetszik, ha nem, mi hárman voltunk azok, akik kezdeményeztük egy új érdekvédelmi szervezet létrehozását, hogy kiszabadítsuk a magyar nemzeti közösséget Milošević karmai közül, ahová a VMDK vezetése juttatta.”

Az ellentmondásos Balla – az életrajza szerint – „a VMSZ tanácstagja (1994-1996), elnökségi tagja (1996-), községi (1996-), szövetségi (1996-) és tartományi képviselője (1996-2000)[v] volt. Miután a VMSZ-ből távozott, 2004 decemberében belépett a DS-be, egy évre rá viszont ennek a pártnak is hátat fordított és átigazolt a Liberális Demokrata Párthoz”[vi].

Ha Balla figyelmesebben elolvasta volna az általa vitatott írást, észrevehette volna, hogy abban Pásztor István Véemeszes pártvezér három nyilatkozatát igyekeztem elemezni (hogy milyen sikerrel, az más kérdés), éspedig a Pannon RTV Közügyek c. műsorában május 4-én elhangzottakat, a május 13-án a Magyar Szó pártújságnak adott, „Az erő nem fogyott el” című interjúját (amire az írásom címe is asszociál), és amit a Pannon RTV Közügyek c. május 15-ei műsorának vendégeként mondott.

A Balla által vitatott cikkben Pásztor István 16 éve tartó sikertelen, a magyar közösségre nézve katasztrofális eredményeket hozó időszakát tekintettem át a tények függvényében. Általában igyekszem olyasmiről nem írni, amihez nem értek, vagy amire nem találok bizonyítékot. Így tanultam a régi ügyvédektől.

Az írásban egy szó, még csak említés sem esik a korán elhunyt Csubela Ferencről, Hódi Sándorról és Balla Lajosról. Ezért nem világos, hogyan sikerült Ballának összefüggést találni az írásom és az „új érdekvédelmi szervezet (értsd: VMSZ – B.A.) létrehozása” között? Olyasmit belemagyarázni az írásomba, ami említésre sem került.

Emlékezetem szerint a VMSZ megalakításával soha nem is foglalkoztam. Különösebben nem is érdekel a történet, hogy hogyan és miért, milyen céllal alakult ez a párt. Ezt azoknak kell megírni, vagy már meg is írták, akik ebben részt vettek. Az „eredményt” viszont ismerjük.

Ezért továbbra is fenntartom a véleményem, hogy az írásom kommentelőjének fogalmazása, – miszerint a VMSZ „sosem a magyarságot képviselte a szerb állammal szemben, hanem a szerb államot a magyarság körében” – nagyon is találó. Esetleg csak a „sosem” szó képezheti vita tárgyát.

Balla szerint „a VMSZ mélyrepülése 2007-ben, az addigi elnök (Kasza József – B.A.) puccsal történő eltávolításával kezdődött, a diktátorokhoz (itt mindkettőre gondolok) való »dörgölőzés« pedig 2010-ben indult be”. (Másutt az áll, hogy Kasza 2007. március 10-én a Vajdasági Magyar Demokrata Párt – VMDP ünnepségén, annak tagsága és szimpatizánsai előtt bejelentette visszavonulását a VMSZ éléről”[vii].) Ennek a részletesebb elemzése és a megírása is várat azonban még magára.

– Minderről azonban ne egy valamitől folyamatosan menekülő egyén, illetve egy olyan önmagát tudósnak és publicistának tartó személy mondjon véleményt, aki még 1993-ban is a nemzeti közösségünk számára oly „fontos” kérdéskörrel foglalkozott, mint a környezetvédelem. Akkor megjelent kiadványának címe: Önpusztítás (Környezetszennyezés, államfelelősség, kártérítés), mindent elárul, hiszen munkája arra utal, hogy számára nemzeti közösségünk legfontosabb kérdései nem az akkor dúló balkáni háborúk, vagy a fiatal és középkorosztály elmenekülése, esetleg a folyamatos jogfosztás (szinte a végtelenségig folytathatnám a felsorolást), hanem csak az, amit kiadványába beleírt – írja Balla.

Balla itt olyasmikről ír, amit semmivel alátámasztani nem tud. Honnan, miből gondolja, hogy „valamitől folyamatosan menekülő egyénről” van szó? Vagy azt, hogy önmagamat „tudósnak és publicistának” tartom? Honnan veszi ezt? Több mint fél évszázados publicisztikai tevékenység után talán még el is mondhatnám ezt magamról. A sértő minősítéseket viszont kikérem magamnak!

Elvitatja a jogomat, hogy „véleményt mondjak” a „VMSZ mélyrepüléséről”. Ezt határozottan elutasítom.

Balla frusztrált „olvasói levelének” külön gyöngyszeme, hogy a balkáni háborúk alatt Önpusztítás címmel írtam könyvet és nem „a fiatal és középkorosztály elmenekülésével, esetleg a folyamatos jogfosztásával” foglalkoztam. Azt akarja mondani, hogy a kilencvenes években számomra csak a környezetvédelem volt a fontos?

A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság (JMMT) által kiadott kötetről – a Balla által hivatkozott oldalon –  írt ismertetőben ezt írja: „A környezetszennyezés jelenlegi következményeiről, a megelőzést célzó intézkedésekről és azok jogi szabályozásáról még nem jelent meg Jugoszláviában magyar nyelvű, áttekintő összefoglaló, az első ilyen jellegű kiadvány tehát Bozóki Antal Önpusztítás (1993) című könyve.”

A könyv valójában a doktori értekezésem mellékterméke, amelyen mintegy öt évig dolgoztam. Ismereteim szerint magyar nyelvterületen az utóbbi 30 évben sem jelent meg ezzel a nemzetközi jogi témával foglalkozó kiadvány. Alapozó könyv ez a maga nemében – ha tetszik Ballának, ha nem!

Feltételezem, hogy Balla a könyvet, amelyben a környezetvédelem területén több mindent előreláttam, nem is olvasta.  Azt írni, hogy ezek a témák a kilencvenes évek elején nem voltak, vagy ma nem „oly fontosak”, amikor globális szintűvé váltak és már-már az emberiség fennmaradását is veszélyeztetik, egyenlő a felelőtlenséggel, a más munkájának a lebecsülésével!

Balla megnyugtatására elmondom, számos más könyvet is írtam. Ezek legtöbbjében – láss csodát! – éppen a vajdasági magyar közösség helyzetével és jogainak érvényesülésével foglalkozok. (Ezek itt találhatók: http://bozokiantal.blogspot.com/p/konyvek_9.html.)

Az „olvasói levél” szerzőjének bizonyára arról sincsen nincsen tudomása, hogy éppen az általa említett időszak kellős közepén (1995-ben) jelent meg a (Családi Kör Kft. kiadásában, p. 343) a – Kisebbségi jogok című könyvem, ami abban az időben nem volt éppen veszélytelen munka, mint sok más sem, amivel foglalkoztam.

Varga László recenziója szerint ez is ugyancsak „alapozó” kötet. Mirnics Károly pedig a recenziójában azt írta, hogy „a mostani politikai kiállás legfontosabb alapját képezi”. Más dolog, hogy a politikusok nem olvasnak. Kívánom, hogy Balla írjon ezeknél a könyveknél jobbakat!

Balla bizonyára arról sem értesült, hogy a Családi Kör hetilapban éppen a kilencvenes években (heti szinten) írtam az emberi és a kisebbségi jogok alakulásáról, a vajdasági magyar közösség helyzetéről, jogsérelmeiről, a népirtásokról, a Hágai Nemzetközi Törvényszékről, stb. Az Újvidéki Rádió Rádióposta című műsorában ugyancsak heti szinten jogi tanácsokat adtam a hallgatóknak.

Ahhoz, hogy valaki munkájáról véleményt mondjunk, tájékozottnak és felelősségteljesnek kell lenni! És, persze, jobb, erősebb biztosítékokra is szükség van!

BOZÓKI Antal


 

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Vagy mégis tudták?)

Balla Lajos gondolatai Bozóki Antal blogja nyomán

<span class="entry-title-primary">„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Vagy mégis tudták?)</span> <span class="entry-subtitle">Balla Lajos gondolatai Bozóki Antal blogja nyomán</span>

2023-05-22 16:56

Eleinte nem akartam reagálni Bozóki Antal néhány utóbbi, zavarosnak tűnő eszmefuttatására, mert úgy hittem, hogy azok egy vérig sértett, valamikor jól pozícionált egyén védőmechanizmusának fragmentumai. Utolsó két irománya azonban arra kényszerít, hogy megszólaljak. Nem kívánok foglalkozni azzal az írásával, amelyben azt állítja, hogy senki nem foglalkozik a népszámlálás hivatalos adataival [A Szabad Magyar Szó pl. itt, itt, itt és itt  foglalkozott velük részletesen – A Szerk. megj.], hiszen ő maga jut messzire azzal, hogy néhány adatot kiragad a népszámlálásból, miközben írásából hiányzik az adatok összehasonlító elemzése.

Egészen más a helyzet a 2023. május 17-én közzétett, „Az erő nem fogyott el” – csak a közösség! (Pásztornak távoznia kell a közéletből és a politikából!) című jegyzetével, amely nálam  „kiverte a biztosítékot”. Nem a cím – mert azzal én is egyetértek –, hanem a hozzáállás, és a vélemény alátámasztása. Gondolatmenetének felépítése arra emlékeztet, hogy az értelmiség az autonómiaellenes, antibürokratikus (joghurt)forradalom után egy lélekvesztőben rekedt, ahonnan – mintha az Olümposz csúcsán képzelt babérjaikon ülve – „osztotta az észt”. (Maga a blog szerzője is akkortájt – rövid ideig – a Forum-ház vezérigazgatója volt.) Voltak azoban olyanok is, akik átszálltak Milošević mentőcsónakjába, hogy megőrizzék kényelmes foteljeiket (példa erre P.I.). Ezért valószínűleg nem tévedek, ha azt mondom, hogy az akkoriban „autonomistáknak” nyilvánított személyek bármelyike „ráokádhatná” az összes sérelmét azokra, akik ilyen vagy olyan módon és úton megszabadultak a megbélyegzéstől, így leginkább ők hibáztathatók azért, amit az „át nem ülők” azóta kénytelenek voltak átélni.

Igazi „hab a tortán”, hogy elképzelései bizonyítására Bozóki végül egy olyan véleményt használ fel, amelyet egy, Dél-Bánátból az anyaországba, majd onnan Nyugat-Európába kerülő, végül pedig visszatérő „értelmiségi palánta” pont az egyik Bozóki-alkotáshoz pötyögtetett be. Szerzőnk azt még forrásként is feltüntette, ezért hát lássuk nemcsak az idézett részletet, hanem a teljes szöveget:

Igazából nincs, aki leválthatná. Ez a párt önmagában a probléma, nem is annyira P. I. személye, ő inkább következménynek tekinthető. A VMSZ sosem volt magyar érdekképviseleti szervezet, hanem a mindenkori szerb államhatalom “magyar” hangja. Sosem a magyarságot képviselte a szerb állammal szemben, hanem a szerb államot a magyarság körében. Alighanem a VMSZ szándékosan lett úgy létrehozva annak idején, hogy sírásója legyen a délvidéki magyarságnak. Most, ezzel a népszámlálással ez folyamat “végre” meghozta a szerb nemzetpolitika számára az általuk kívánt eredményeket. Hosszú folyamat ez, amit sajnos kevesen képesek megérteni. Akik nyakunkba ültették P. I.-t, erősen kétlem, hogy pont most leváltják. Aztán bárki is jönne P. helyett, ugyanott lenne vele a délvidéki magyarság. Ahogy Pásztor semmivel sem volt jobb Kaszánál, úgy az esetleges utód sem lenne jobb nála. A délvidéki magyarság helyzete reménytelen, ennyi.”

Vastag betűkkel jelöltem meg mindazt, amit ezek szerint Bozóki Antal is magáévá tett. Nem vette észre, hogy ezzel besározza Csubela Ferenc emlékét, dr. Hódi Sándor tiszteletre méltó tevékenységét (na meg engem is), mivel ha tetszik, ha nem, mi hárman voltunk azok, akik kezdeményeztük egy új érdekvédelmi szervezet létrehozását, hogy kiszabadítsuk a magyar nemzeti közösséget Milošević karmai közül, ahová a VMDK vezetése juttatta. Olyat állítani, hogy közösségünk sírásói voltunk, nem más, mint szemenszedett hazugság. Hiszen mindhárman azt vallottuk, hogy az anyaországban minden politikai erővel, illetve Szerbiában minden (akkori) ellenzéki párttal együtt kell működni nemzeti közösségünk érdekében. Állítom, hogy még Kasza József is így tevékenykedett, habár voltak neki rossz húzásai (amelyek hatását olykor magam is a saját bőrömön érezhettem). Ezért vallom, hogy a VMSZ mélyrepülése 2007-ben, az addigi elnök puccsal történő eltávolításával kezdődött, a diktátorokhoz (itt mindkettőre gondolok) való „dörgölőzés” pedig 2010-ben indult be. Minderről azonban ne egy valamitől folyamatosan menekülő egyén, illetve egy olyan önmagát tudósnak és publicistának tartó személy mondjon véleményt, aki még 1993-ban is a nemzeti közösségünk számára oly „fontos” kérdéskörrel foglalkozott, mint a környezetvédelem. Akkor megjelent kiadványának címe: Önpusztítás (Környezetszennyezés, államfelelősség, kártérítés), mindent elárul, hiszen munkája arra utal, hogy számára nemzeti közösségünk legfontosabb kérdései nem az akkor dúló balkáni háborúk, vagy a fiatal és középkorosztály elmenekülése, esetleg a folyamatos jogfosztás (szinte a végtelenségig folytathatnám a felsorolást), hanem csak az, amit kiadványába beleírt.

Nem térek ki Bozóki Antalnak a közösségünk és egyes tagjai érdekében végzett jogvédelmi tevékenységére, mert az nyilván minden elismerést megérdemel. Nincs rossz szájízem, nem haragszom sem Bozóki Antalra, sem a Dél-Bánátból elmenekült fiatalemberre sem.

Az már más kérdés, hogy ők hogyan viszonyulnak az általam leírtakhoz. Mindenesetre ajánlom nekik Jézusnak a keresztre feszítéskor elmondott szavait: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” – de az is lehet, hogy tudták.

https://szmsz.press/2023/05/22/atyam-bocsass-meg-nekik-mert-nem-tudjak-mit-cselekszenek-vagy-megis-tudtak/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése