Pásztor István, aki saját és pártja legnagyobb erényének a „következetességét” tartja, 2007 májusában Magyarkanizsán, a VMSZ tisztújító közgyűlésén a következőt mondta:
– A párt erőteljesen törekszik arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács, mint a perszonális autonómia megvalósulási formája, jogköreiben megerősödjék, kiteljesedjék. A VMSZ fontosnak tartja a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, és azt akarja, hogy ha megértek rá a feltételek, napirendre kerüljön a nemzeti elvű területi autonómia kérdése is.
Ez tehát három ígéret.
Mint ismeretes, az MNT immár a legszimplább kulturális autonómia mércéit sem üti meg.
Ami pedig Délvidék autonómiáját illeti, annak már csak a siralmas foszlányai lógnak felettünk a haladó teljhatalom felállíttása óta.
Végezetül lássuk Pásztor harmadik ígéretet: „ha megértek rá a feltételek, napirendre kerül a nemzeti elvű területi autonómia kérdése is”.
Az utolsó dolog, ami Pásztorékat azóta foglalkoztatja, azonban pont a délvidéki magyarság szabadságát szavatoló területi autonómia.
Pedig a fenti három ígéret, amolyan eskütétel volt Pásztor István részéről miután Kasza Józseftől átvette az elnöki posztot.
– A párt a továbbiakban is az eddigi lendülettel és odaadással kíván a délvidéki magyarság egyéni és kollektív megmaradásának élharcosa lenni – mondta kinevezése után „Érdekvédő” István.
Talán ez volt az utolsó alkalom, hogy a Délvidék szót használta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése