2018. október 15., hétfő

Miért magyar közpénzből kell a szerbeknek újra a csúcsra jutni?


Orbán Viktor miniszterelnök (elsõ sor j2) a TSC Labdarúgó Akadémia megnyitó ünnepségén a vajdasági Topolyán 2018. szeptember 27-én (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)  
Orbán Viktor miniszterelnök (elsõ sor j2) a TSC Labdarúgó Akadémia megnyitó ünnepségén a vajdasági Topolyán 2018. szeptember 27-én (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

A sport az élet két legfontosabb dolgára tanít meg bennünket. Becsületesen győzni, és emelt fővel veszíteni – jelentette ki a vajdasági Topolyán Orbán Viktor, amikor átadta a magyar állam által 3 milliárd forint közpénzből felépített futballakadémiát. Pedig éppen a magyar miniszterelnök az, aki soha, semmilyen körülmények között nem tud emelt fővel veszíteni – lásd a 2002-es parlamenti választást, vagy az Európai Parlament által megszavazott Sargentini-jelentés utózöngéit –, és ő az, akinek mindig, minden körülmények között fontos, hogy lejtsen a hazai pálya, erre talán a legjobb példa a hazai választási törvény átalakítása.
De ha már Topolyával kezdtük, folytassuk is a látszólag a határon túli magyarságot segítő kormányprogrammal. Az elmúlt két esztendőben – nincs rá jobb szó – dőlt a pénz a határon túli futballba, és minő csoda, természetesen azok a klubok jártak jól elsősorban, amelyek kapcsolatban vannak a felcsúti akadémiával, vagy valamilyen formában Mészáros Lőrinccel. De persze közvetve részesedik belőle Seszták Miklós kedvenc Kisvárdája, vagy a felcsúti telephellyel is rendelkező, a zalaegerszegi focihoz köthető Pharos ’95 Zrt. tulajdonosa is. Két év, nyolc csapat, több mint 20 milliárd forint közpénz. A Puskás Akadémiáról közismert, hogy immár Szerbiában (Topolya), Horvátországban (Eszék) és Romániában (Székelyföldi Akadémia és 5 alközpontja) is vannak partnerei, a kisvárdai akadémia Kárpátalján, míg a zalaiak Szlovéniában érdekeltek.
A támogatások legnagyobb részét az állami tulajdonú Bethlen Gábor Alapon keresztül folyósítják, melyet a határon túli magyarság azonosságtudatát és kultúráját erősítő, illetve szülőföldjén való boldogulását segítő beruházások támogatására hozták létre. Természetesen nem az a baj, hogy segítjük a határon túli magyarságot, hiszen éppen a kárpátaljai példa mutatja, igenis hatalmas szükség van az anyaország segítségére. A kultúra, az oktatás és a magyarságtudat megőrzésének elősegítése valóban minden magyar fel adata. Sőt, akár a sport, a sportolási lehetőség támogatása is fontos, ám azt tudomásul kellene végre venni, hogy nem a labdarúgás az egyetlen sportág a világon. Ráadásul Topolyán a miniszterelnök a következőket mondta: „Meggyőződésem, hogy aki egyszer felért egy csúcsra, újra képes lesz rá. Ez csak idő kérdése. Biztos vagyok benne, hogy látjuk mi még Szerbiát a csúcsokon. És ha eljön az idő, ne felejtsétek el majd viszonozni azt, amit a hazátok tett értetek. Mi bízunk bennetek, tegyétek naggyá Szerbiát és Magyarországot.”
Miért éppen 3 milliárd forint magyar közpénzből kell a szerbeknek újra a csúcsra jutni? Mi a jó a magyaroknak ebben? Vagy csak szokás szerint egy szűk rétegnek jó ez, hogy amikor majd a határon túli akadémiákon nevelkedő tehetségeket értékesítik, a pénz a hazai közpénzen tulajdonrészt vásárlók zsebébe vándoroljon? Így már érthető a nagy igyekezet, hiszen arra nagyon kevés az esély, hogy az erdélyi, felvidéki, vagy déli szomszédainknál működtetett akadémiák legjobbjai majd a magyar válogatottban arassanak világraszóló sikereket.
Ha ugyanis valóban a magyar labdarúgás és a magyar tehetségek lennének az elsődlegesek, akkor nem lenne Magyarország nagyhatalom a fiatalok importjában: a FIFA adatai szerint 2017-ben a világon negyedik legtöbb külföldi fiatalt, utánpótláskorú játékost igazolták le a magyar klubok. Csak az Egyesült Államok, Anglia és Portugália múlta felül ebben hazánkat. Persze az igazsághoz tartozik, hogy az adatokban szerepelnek az idecsábított határon túli magyar fiatalok is.
De nemcsak a haszonszerzés az egyetlen cél, hanem a népességfogyás mérséklése is, ugyanis egyre több kárpátaljai, felvidéki vagy erdélyi szülő követi sportoló gyerekét Magyarországra, és itt telepszik le. Felmerül tehát a kérdés, kinek jó mindez. Talán Magyarországnak? Esetleg csak néhány havernak?
Érdemes elgondolkozni, vajon miért avat a kormány ugyanazon a napon 3 milliárd forintnyi közpénzért Topolyán fociakadémiát, illetve jelenti be, hogy a teljes hazai hajléktalanhelyzetre 300 millió forintot biztosít. Illetve miért 58 900 forint jelenleg az otthonápolás díjának maximuma. Talán csak nem azért, mert utóbbiakban nem lát hasznot Mészáros Lőrinc és köre?

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése