2018. október 21., vasárnap

Erős idegzetűeknek:

Pásztor immár szinte egy az egyben ismétli Vučić szavait! A VMSZ mintha beolvadt volna a Szerb Haladó Pártba

 

Ha valaki netán azt gondolta, a VMSZ az eddiginél már nem tudja nagyobb fanatizmussal szolgálni Vučićék önkényuralmi rendszerét, tévedett

 


Az elmúlt hat évben nyilvánvalóvá vált, hogy a kilencvenes évek háborúit és szenvedéseit előidéző sátáni erővel szövetkező „pártunk” immár alig nevezhető magyarnak. Vezetői és tagjai ugyan magyarul beszélnek (igaz, nem a leghelyesebben), valamint eljátsszák (nem túl meggyőzően), hogy számít nekik a délvidéki magyarok sorsa, de a szavaikkal és a tetteikkel egyre jobban megalázzák azokat, akiket kvázi képviselnek.
Portálunk mindezt sokszor konkrét példákkal illusztrálta és alátámasztotta. Ezúttal sem lesz másképp. Az alábbi kis idézet rendkívül döbbenetes, sokkoló, elszomorító, még akkor is, ha tudjuk, kitől származik. Ezt nem lesz könnyű fokozni.
Nos, Pásztor István a VMSZ-es és a szerb haladó propagandához lelkesen hozzájáruló Szabadkai Magyar Rádió Napindító című műsorában a következőket ejtette ki a száján:
„A koszovói albán vezetés a mindent vagy semmit kártyára játszott és játszik most is, ilyen helyzeteket pedig úgy nem lehet megoldani, hogy valaki a felek közül megkapjon mindent, a másiknak pedig ne maradjon semmi. Olyan megoldás felé kellene haladni, amelyikben mindenki egy kicsit győztesnek is meg, kicsit vesztesnek is érzi magát.”
És íme mit mondott erről a témáról Aleksandar Vučić szerb elnök:
„Situacija u kojoj se dve strane dogovaraju mora da bude takva da i jedni i drugi budu pomalo nezadovoljni. Ako neko misli da može da dobije sve, a da drugi ne dobije ništa, onda je to pogrešan put, koji neće dovesti do rešenja”.
Vagyis: a két nyilatkozat nemhogy kísértetiesen hasonlít, hanem szinte szóról szóra ugyanaz.
A VMSZ elnöke vagy fejből megtanulta a leckét, vagy Vučićtyal annyira „belemásztak egymás fejébe”, hogy egyformán gondolkodnak.
Ennél persze sokkal elkeserítőbb (de sajnos nem meglepő) az a tény, hogy Pásztor a szerbség, nem pedig a délvidéki magyarság érdekeiért száll síkra.
Ha már a koszovói témát hozta szóba, az lett volna normális és természetes, hogy azonos jogokat és státuszt követeljen „kedves Ácó barátjától” az itteni magyarok számára, mint amilyeneket az észak-koszovói szerbek élveznek, tehát: széleskörű területi autonómiát.
A körülmények adottak. Főleg annak tükrében, hogy becslések szerint Koszovón 80 ezer, de max. 120 ezer szerb található, Délvidéken pedig legalább kétszer több magyar él, még akkor is, ha nagyrészt a VMSZ áldásos politikájának köszönhetően rengeteg nemzettársunk kivándorolt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése