Atomtudós kell-e egy közvállalat élére?
Tegnap ott hagytuk abba a Tisza Menti Vízművek
igazgatócseréjének a történetét, hogy a magyarkanizsai képviselő-testület a
március 7-én megtartott ülésén jóváhagyta az új vállalatvezető kinevezését. A
családi és egészségügyi okokra hivatkozó Vesna Markotić igazgatónő lemondott, a
helyére pedig a bajina baštai illetőségű Dušan Glišić került.
Az ülésen elhangzott, hogy az összejövetel után,
akit érdekel, betekintést nyerhet azokba a dokumentumokba, amelyeket a
képviselők nem kaptak kézhez, vagyis elolvashatják az igazgatónő írásbeli
lemondását és az adminisztratív bizottság üléséről készült jegyzőkönyvet,
amelyből kiderül, hogy miként vélekedtek a lemondással kapcsolatban, és milyen
véleményeket fogalmaztak meg az új jelölt dokumentációjának átvizsgálása után.
Eleget tett-e azoknak a követelményeknek, amelyeket egy cégvezető
megválasztásakor támasztanak – a KKT ülésén külön kiemelték, hogy közművállalat
esetében pontosan meghatározza a törvény, hogy milyen szakmai képzettsége kell
hogy legyen a jelentkezőnek.
A képviselő-testület titkára, Rácz Major Diana az ülésen beismerte, hogy a polgármesteri hivatal
részéről mulasztás történt, elfelejtették a képviselőknek megküldött anyaghoz
hozzácsatolni a leköszönő igazgatónő írásos lemondását és az adminisztratív
bizottság ülésén készült jegyzőkönyvet, s mindezért nagylelkűen magára vállalta
a felelősséget. Szólt arról is, hogy: „Ami az illető dokumentációját illeti, ezt
a képviselőknek nem szoktuk kiküldeni, ezt a bizottság tagjai szokták
megtekinteni.”
Az adminisztrációs ügyek lebonyolításával foglalkozó
bizottság tagjai – már előző nap – kézhez kapták az igazgatójelölt „pályázati
anyagát”, amit tüzetesen át is tanulmányoztak. Miloš Kravić haladó párti házelnök a nyomatékosítás kedvéért úgy
fogalmazott, hogy szálanként, papíronként, oldalanként vizsgálták át az
anyagot. Gondolom, az illető életrajzát és a vállalat tevékenységére vonatkozó
elképzeléseit – miként fogja majd felvirágoztatni azt a kis horgosi céget, amelynek
most az élére állhatott, miféle fejlesztést irányoz elő, hogy teszi
hatékonyabbá a gazdálkodást, milyen létszámmal milyen bérfejlesztést szeretne
megvalósítani és hasonlók. De ezt legfeljebb csak találgathatjuk, mert az
ülésen nem tartották említésre érdemesnek.
A községi képviselők elmulasztották feltenni a
kérdést, hogy az igazgatójelölt milyen egyetemi végzettséggel rendelkezik (vagy
ők már tudták). Mivel nem kereshetnek atomtudóst, agysebészt, űrkutatót vagy csillagászt
egy kommunális vállalat élére, az ember azt hihetné, hogy okleveles jogászt, diplomás
közgazdászt vagy mérnököt csak lehetne találni a környéken, valamelyik
önkormányzatunk területén, és nem okvetlenül Nyugat-Szerbiából kellene hozni.
Hogy épp egyetlen ilyen munkát kereső fiatal sincs már Zentán, Szabadkán, Nagykikindán
vagy Nagybecskereken, azt elég nehéz lenne elhinni.
A horgosi vízművek most leköszönt igazgatónője
építészmérnök (vízépítő), ezt például onnan lehet tudni, hogy az ő életrajza
nem titkos(ított), közszemlére tették az interneten, bárki elolvashatja. Megtudhatja,
hogy 1999-től megbízott vezetőként irányította a céget, és 2012-től volt
igazgatója a vállalatnak egészen idáig. Az sem számít államtitoknak, hogy
például az újvidéki vízművek vezetője, Gvozden Perković jogász, a topolyai
Komgrad élére a közgazdász Domány Dudás Dianát nevezték ki, a zentai
közművállalatot Bodó József gépészmérnök irányítja – a példákat hosszan lehetne
sorolni. (Egyikük sem vadgesztenye-szelídítő vagy meztelencsiga-öltöztető.) Ezek
az információk nyilvánosak, nem rejtegetik véka alatt.
Mi
történt a KKT ülése óta, van-e valamilyen fejlemény az ügyben? – kérdeztem a
testület két fiatal tanácsnokától, a Mostantól másként-képviselőcsoport
tagjától. – A tanácsnokok közül élt-e valaki a lehetőséggel, beleolvasott-e a
hiányolt dokumentumokba?
Halász
Mónika: Úgy tudom, hogy ezt senki nem kérte, az emberek már
nem látták értelmét, elegük volt. Én annyira felháborodtam, hogy a
döntéshozatalkor nem is szavaztam. Nekem ezekhez a piszkos ügyekhez ne legyen
semmi közöm, még azt se mondhassák utólag, hogy valamelyiket támogattam, vagy
éppen elleneztem! Ami a képviselő-testület ülésén történt, az még egy nemet sem
érdemel meg a részemről. Nem akarok ennek részese lenni.
A
felszólalók meglehetősen kemény szavakat használtak: piszkos munka, machináció,
nem ér a bőrük egy dinárt sem, szégyelljék magukat… A piszkos munka kifejezés
többször is elhangzott, mit értsünk alatta?
Én már régóta mondogatom, hogy valamire készülnek a
háttérben. Az eddigi gyakorlat, tapasztalat is ezt támasztja alá.
Helyzet-feltérképezéssel, talaj-előkészítéssel kezdődnek a visszás dolgok, és
amikor ezzel megvannak, akkor simán végrehajtják azt, amit akarnak. A
mezőgazdaság területéről lehetne példákat említeni, már történt ilyesmi a
községünkben. A horgosi vízművekkel kapcsolatban leginkább attól félek, hogy
előbb-utóbb magánosítani fogják, előfordult már ilyen Szerbiában. A víz
stratégiai fontosságú, érthető, ha valamelyik érdekcsoport szemet vet rá, és
meg akarja kaparintani. De az a veszély is reális, hogy a cég majd
belekeveredik gyanús, kétes kimenetelű ügy(let)ekbe, olyan munkálatokat
végeztetnek el vele, amelyek háttere nem tiszta és nem átlátható. Jó ideje
emlegetik már egy szökőkút építését Kanizsa központjában, a nagyobb
befektetetések, megrendelések pedig könnyen alkalmat adhatnak a különféle
visszaélésekre.
Kiderült-e
valami a titokzatos új igazgatóról? Megérkezett-e már?
Dejan
Pejak: Úgy tudjuk, hogy már találtak neki lakást Magyarkanizsán,
ezek szerint ott fog élni. Még arról tudok beszámolni, hogy vállalatvezetőként
az első intézkedése a pénzbehajtás elrendelése volt.
Még
jóformán meg sem melegedett a szék alatta, máris a vízművek iránti tartozásokat
követeli?
A díjbeszedők már napok óta járják a települések
utcáit, olyan utasítást kaptak, hogy erélyesen lépjenek fel a fogyasztókkal
szemben. Az oromi polgároktól azt hallottam, hogy előzetes értesítés,
felszólítás nélkül zajlik a megfizettetés, és akár kisebb összegű tartozás
esetén is a víz megvonásával riogatják az embereket. A megfizettetésnek ez a
módja korábban nem volt gyakorlat Magyarkanizsa község területén, a díjbeszedés nem így működött. Az arrogáns fellépés nem
kis felháborodást keltett.
Szabó
Angéla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése