Gondolatok
az MNT tizedik „rendes” ülése kapcsán (1.)
November
29-én Szabadkán megtartotta tizedik „rendes” ülését a Magyar Nemzeti Tanács
(MNT). A tanácsnokok 100 perc, pontosabban 1:39:28 óra alatt 40 (negyven)
napirendi pontot vitattak meg.[1] Ez
azt jelenti, hogy egy-egy pont megtárgyalására átlagban mintegy 2,5 perc
jutott. Ha nem lennének az ellenzéki tanácsnokok, az egész tanácsülés tiszta
formaság, csupán kézfelemelésből állna.
Hajnal Jenő (Magyar
Összefogás – VMSZ/BMC), a testület elnöke a napirendről – „az ügyrend
értelmében ” – vitát sem nyitott, így a tanácsnokok egyhangúan elfogadták.
Milyen testület az, amelyiknek a napirendjéről nem lehet
vitázni?
Az
ülés legpontosabb napirendi pontja kétségtelenül a 2019. évi költségvetés
módosítása és a Magyar Szó Lapkiadó Kft., valamint a Hét Nap Lapkiadó Kft. pénzügyi
és munkaterveinek megvitatása volt.
A
módosítási határozatból kitűnik, hogy az MNT idei költségvetése „mintegy
hétszázmillió dinárral, pontosabban 1.756.663.383,00 dinárról 1.080.777.023,00
dinárra csökkent (2. és 4. szakasz).[2]
Mengyán
Pletikoszity Ildikó
(Magyar Mozgalom) a felszólalásában rámutatott, „hogy ha összességében
rátekintünk erre a költségvetésre, akkor igencsak elgondolkoztató. Igencsak
elgondolkoztató az, hogy ennek az országnak a polgárai, adófizetőkként, igencsak
elenyésző mértékben vesznek részt ebben a költségvetésben, a magyar állam
adófizetőihez képest. Hosszú távon ez mindenféleképpen fenntarthatatlan
történet.”[3] Nem lehet ugyanis „állandóan segélyből élni”,
„állandóan valakinek a segélyezéséből élni”. – Egész biztos, hogy arra kell
törekedni, hogy a (közösség – B.A.) a saját lábára álljon, és a hogy a saját
erőforrásaiból próbáljon meg gazdálkodni és létezni – tette hozzá Mengyán.
A
tanácsnok lényegi kérdéseket tett fel, hogy „mennyire hatékony ennek a
költségvetésnek a felhasználása”, a legfontosabb cél, a közösség megmaradása
szempontjából, „egy-egy program mennyire járul hozzá a fiatalok itthon
maradásához? Figyelemmel arra, hogy „az elvándorlás továbbra is nagyon súlyos
mértékű, továbbra is igen erőteljesen fogyatkozunk, továbbra sem akarjuk
megnézni, hogy mennyien vagyunk” – mondta az MM tanácsnoka.
Hajnal
Jenő a képviselő asszony felvetéseire válaszolva elmondta, hogy a „az összes
szerbiai nemzeti tanács közül továbbra is az MNT részesül a legnagyobb
költségvetési eszközökben. Persze az
úgyszintén tény, hogy az MNT szerteágazó tevékenységhez és
intézményrendszeréhez képest, ez az arány nagyobb is lehetne”. – Arról szintén
nem szabad megfeledkezni, hogy az MNT által alapított, vagy társalapított
intézményeket az állam is finanszírozza, így van ez a Forum Könyvkiadó Intézet,
vagy a Hét Nap és a Magyar Szó lapok esetében. Ha ezek az összegek bekerülnének
az MNT költségvetésbe, akkor jobbak lennének az arányok – véli az MNT elnöke.[4]
A
Magyar Nemzeti Tanács a 2019-es évben – csökkentett költségvetéssel is – 1.080.777.023,00
dinár felhasználásáról dönt. Hajnal Jenő szavaiból kitűnt, hogy ebből „90 millió
dinár” a szerbiai hozzájárulás és „majdnem egymilliárd” a magyarországi
támogatás összege.
Mengyán kérdéseire Hajnal Jenő csak ködös, megfoghatatlan választ fogalmazott meg. Szavai szerint, az MNT által társalapított, a kiemelt jelentőségű intézményeket, és minden más egyebet, az állam is finanszírozza. Mengyán szerint
„a muszáj elvén”.
– Mi, az anyaországi támogatásból – egyrészt, amiről Mengyán Pletikoszity Ildikó beszélt, hogy hogyan tudunk föltételeket teremteni, hogy egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét – az itt élő magyarságnak megpróbálunk jövőképet teremteni a fiataloknak – mondta az MNT elnöke.[5]
– Mi, az anyaországi támogatásból – egyrészt, amiről Mengyán Pletikoszity Ildikó beszélt, hogy hogyan tudunk föltételeket teremteni, hogy egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét – az itt élő magyarságnak megpróbálunk jövőképet teremteni a fiataloknak – mondta az MNT elnöke.[5]
Ha az MNT
elnöke nem lát jövőképet, akkor hogyan lássanak, mint mondjanak a közösség
tagjai?
A nemzeti
tanácsok tevékenységének pénzelését a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól
szóló törvény VII. fejezete rendezi (112-119. szakaszok).[6]
A 112/3 szakasz szerint „a nemzeti tanács éves pénzügyi tervét programmodell
szerint hozza meg, melyben a bevételek és kiadások össze vannak hangolva a
nemzeti tanács felhatalmazásaival”.
A 113/1 szakasza kimondja, hogy „a törvénnyel összhangban megvalósított pénzeszközök a nemzeti tanács alaptevékenységének és állandó költségeinek finanszírozására használhatók fel”, majd a következő bekezdésben azt is meghatározza, hogy melyek ezek az alaptevékenységek.
A szakasz 3. bekezdése meghatározza a nemzeti tanácsok állandó költségeit is, azzal a megszorítással, hogy az erre fordított pénzeszközök „nem tehetnek ki többet a Szerb Köztársaság, autonóm tartomány, illetve helyi önkormányzat költségvetésében előirányzott pénzeszközök 50%-ánál”.
A 113/1 szakasza kimondja, hogy „a törvénnyel összhangban megvalósított pénzeszközök a nemzeti tanács alaptevékenységének és állandó költségeinek finanszírozására használhatók fel”, majd a következő bekezdésben azt is meghatározza, hogy melyek ezek az alaptevékenységek.
A szakasz 3. bekezdése meghatározza a nemzeti tanácsok állandó költségeit is, azzal a megszorítással, hogy az erre fordított pénzeszközök „nem tehetnek ki többet a Szerb Köztársaság, autonóm tartomány, illetve helyi önkormányzat költségvetésében előirányzott pénzeszközök 50%-ánál”.
Az MNT-nek költségvetés módosításról (csökkentéséről) szóló határozata
szerint, a köztársasági költségvetésből 59 438 983,00, a tartományi költségvetésből
24 594 818,00, az önkormányzatoktól 6 500.000,00 dinár
„átutalást” kap, vagyis összesen 90 533 801,00 dinárt (3. szakasz).
Az MNT „az alkalmazottakkal kapcsolatos kiadásokra” 47 370 000,00 dinárt, az „áruk és szolgáltatások igénybevételére” pedig 59 781 329,00 dinárt (5. szakasz), vagyis összesen 107 151 329 dinárt költ.
Ez azt (is) jelenti, hogy az MNT működési költségei 16 617 528 dinárral meghaladják az összeget, amely a költségvetésekből és az önkormányzatoktól befolyik.
A határozatból azonban nem látszanak a részletek, így nem tudni, hogy az MNT hogyan is gazdálkodik ezzel a 107 millió dinárt is meghaladó összeggel. Bizonyára akadna itt felülvizsgálni való. (Például, hogy mit rejt az „egyéb utazási költségek” – 422290 rovat alatt a 400 000,00 dinár, stb. Egy élelmes újságíró megtudakolhatná azt is, hogy Hajnal Jenő január 1-jével nyugdíjba vonul-e és, hogy milyen alapon mekkora havi jövedelmet valósít meg.)
Az ülésen elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy a magyarországi támogatások nélkül már szinte csaknem egészében beomlott/megszűnt volna a délvidéki/vajdasági magyar közösség intézményrendszerének hálózata! Az erről a hálózatról való gondoskodást Szerbia nagymértékben az anyaországra hagyta. Az ilyen kényelmes pozíció által hatalmas anyagi kötelezettségek alól mentesül.
Úgy látszik, nincsen teljesen letisztázva az sem, hogy mi a szerb állam kötelezettsége a magyar nemzeti közösség, és mi az MNT iránt? Mi az, aminek a pénzelése Szerbia kötelezettsége és mi az, amihez külföldi támogatás szükséges?
A költségvetési határozat alapján az is nyilvánvaló, hogy Szerbia csak az MNT működési költségeit pénzeli, de azt sem teljes egészében. A magyar intézményhálózat fenntartása, az oktatás, a tájékoztatás, a műemlékek megőrzése, stb. viszont nagymértékben Magyarországra hárul.
Ebből viszont az következik, hogy itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) pártalapon káderkinevező, tájékoztatást felügyelő és befolyásoló, a haladó Vajdasági Magyar Szövetség által vezérelt testület által valósul meg, amit Magyar Nemzeti Tanácsnak neveznek.
Félő, hogy az anyaország gazdasági helyzetének esetleges megváltoztatása, illetve a támogatások csökkenése, súlyos következményekkel járna az itteni magyar közösségre nézve.
Ennek ellenére, a magyar külügyminiszter is azt állítja, hogy „Szerbia nem csak az európai elvásásoknak megfelelő jogokat biztosít a magyar nemzeti közösségnek, hanem annál jóval többet is.”[7]
Az MNT „az alkalmazottakkal kapcsolatos kiadásokra” 47 370 000,00 dinárt, az „áruk és szolgáltatások igénybevételére” pedig 59 781 329,00 dinárt (5. szakasz), vagyis összesen 107 151 329 dinárt költ.
Ez azt (is) jelenti, hogy az MNT működési költségei 16 617 528 dinárral meghaladják az összeget, amely a költségvetésekből és az önkormányzatoktól befolyik.
A határozatból azonban nem látszanak a részletek, így nem tudni, hogy az MNT hogyan is gazdálkodik ezzel a 107 millió dinárt is meghaladó összeggel. Bizonyára akadna itt felülvizsgálni való. (Például, hogy mit rejt az „egyéb utazási költségek” – 422290 rovat alatt a 400 000,00 dinár, stb. Egy élelmes újságíró megtudakolhatná azt is, hogy Hajnal Jenő január 1-jével nyugdíjba vonul-e és, hogy milyen alapon mekkora havi jövedelmet valósít meg.)
Az ülésen elhangzottakból arra lehet következtetni, hogy a magyarországi támogatások nélkül már szinte csaknem egészében beomlott/megszűnt volna a délvidéki/vajdasági magyar közösség intézményrendszerének hálózata! Az erről a hálózatról való gondoskodást Szerbia nagymértékben az anyaországra hagyta. Az ilyen kényelmes pozíció által hatalmas anyagi kötelezettségek alól mentesül.
Úgy látszik, nincsen teljesen letisztázva az sem, hogy mi a szerb állam kötelezettsége a magyar nemzeti közösség, és mi az MNT iránt? Mi az, aminek a pénzelése Szerbia kötelezettsége és mi az, amihez külföldi támogatás szükséges?
A költségvetési határozat alapján az is nyilvánvaló, hogy Szerbia csak az MNT működési költségeit pénzeli, de azt sem teljes egészében. A magyar intézményhálózat fenntartása, az oktatás, a tájékoztatás, a műemlékek megőrzése, stb. viszont nagymértékben Magyarországra hárul.
Ebből viszont az következik, hogy itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) pártalapon káderkinevező, tájékoztatást felügyelő és befolyásoló, a haladó Vajdasági Magyar Szövetség által vezérelt testület által valósul meg, amit Magyar Nemzeti Tanácsnak neveznek.
Félő, hogy az anyaország gazdasági helyzetének esetleges megváltoztatása, illetve a támogatások csökkenése, súlyos következményekkel járna az itteni magyar közösségre nézve.
Ennek ellenére, a magyar külügyminiszter is azt állítja, hogy „Szerbia nem csak az európai elvásásoknak megfelelő jogokat biztosít a magyar nemzeti közösségnek, hanem annál jóval többet is.”[7]
BOZÓKI
Antal
Újvidék, 2019. december 6.
[1] A Magyar Nemzeti Tanács 10. rendes ülése. https://pannonrtv.com/tv/alkalmi-musorok/magyar-nemzeti-tanacs-10-rendes-ulese-20191129, 2019. november 29. [20:46 és 21: 11] és Határozat a Magyar Nemzeti Tanács 2019. évi költségvetéséről szóló határozat módosításáról és kiegészítésétől.
[2] Mintegy hétszázmillió dinárral csökkent a Magyar Nemzeti Tanács idei költségvetése. https://szabadmagyarszo.com/2019/11/30/mintegy-hetszazmillio-dinarral-csokkent-a-magyar-nemzeti-tanacs-idei-koltsegvetese/. 2019. november 30. [9:51]
[3] Lásd az 1-es alatt , 10:47-
[4] P.E.: Hogy megmaradjon és fejlődjön. Magyar Szó, 2019. november 30. 5.
[5] Lásd az 1-es alatt , 17:25-
[6] Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól. A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye, 72/2009., 20/2014 – AB határozat, 55/2014. és 47/2018. szám. http://www.mnt.org.rs/dokumentum/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven
[7] Belgrádban egyeztetett Szijjártó Péter. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/belgradban-egyeztetett-szijjarto-peter-video, 2016. november 17. [18:12]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése