2020. február 5., szerda

Ez maradt a szüleim bútoraiból a migránsok után!


Hogy a Szerbiába ellenőrizetlenül betóduló migránsok milyen mértékben forgatják, dúlják föl a magyar országhatár közelében fekvő falvak, városok lakóinak az életét, annak szemléltetésére elég csak két olyan mondatot idéznem, amelyet az elmúlt hetekben, napokban olvastam. A magyarkanizsaiak már hónapok óta szenvednek az agresszív idegeninvázió miatt, és azt állítják, hogy a nyugalom és a csönd városa mostanra a félelem városává változott. Hasonlóképpen vélekednek az észak-bánáti aprócska maradékfalvak végtelenül elkeseredett lakói is, akik valóságos sorscsapásként élik meg a rajtuk átvonuló és a településeiken gátlástalanul, barbár módon garázdálkodó ismeretlen idegenek újabb kori tatárjárását. Ábrahám Lívia a napokban úgy fogalmazott, hogy: „Ez a helyzet tarthatatlan, nem merünk elmenni sehova, a nyugodt kis falu háborús övezetté változott.” 

A február hónap is rettegéssel kezdődött a majdányiak és a rábéiak számára. A migránsok elsején megpróbáltak betörni az imaházba. 

Szélpál Izabella: Azért ez már tényleg nagyon durva. Valakik szerint ez nem válság? Hát akkor ez minek nevezhető, korzózás? Nevetséges. Ezek szándékosan vannak a két kicsi magyarlakta településre irányítva. Ha a kormány ennyire félvállról veszi a helyzetet, egy nap arra ébredünk, hogy müezzinek óbégatnak minden településen. Gondolom, mit csináltak volna, ha bejutnak az imaházba. (…) Nagyon bűzlik itt valami. Nehogy a végén a két falu üres házai állandó lakókat kapjanak. Csak csendben mondom. Ezt nem szabad megengedni!

Most az imaházba akartak behatolni – mondja Lengyel Róbert –, két évvel ezelőtt pedig a temetőben garázdálkodtak, kitépték a sírhelyekből a kereszteket, és azokkal fényképezkedtek. Még bíróságra is kellett mennem. 

Balaton Hajnalka azokat a helyszíni fotókat adta közre, amelyeket az édesapja készített a házukról, amikor a napokban kint járt a faluban. Hajnalka ezzel a kísérőszöveggel bocsájtotta útjukra az embertelen, kíméletlen pusztításról tanúskodó képeket: „Ez maradt a migránsok után a szüleim bútoraiból. Ma voltam kint Majdányon: két migráns volt bent, meg ez várt rám, de nem tudom, ki fogja nekünk megtéríteni a kárt, amit okoztak bent a házban.”




A zentai Csábi Ilona is hasonlóan dühítő és elkeserítő képeket mutatott be a család tulajdonában lévő, migránsok által feltört és felforgatott lakóházról. Ezt a mondatot mellékelte a képekhez: „Majdányon voltunk, ezt találtuk a migránsok után.” 




Szabó Angéla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése