103 éve, 1918. november 25-én Újvidéken tartották meg azt a hírhedt „nagygyűlést”, amelyen „a szerbek, a bunyevácok és a más szláv nemzetiségek” egyoldalúan „döntöttek” arról, hogy elszakadnak Magyarországtól és Bácskát, Bánságot és Baranyát a Szerb Királysághoz csatolják.
Szerbia a belgrádi fegyverszünet rendelkezésének megszegésével az 1918 novemberében megszállt délmagyarországi területeken azonnal elmozdította helyéről a magyar közigazgatási hatóságokat és szerb katonai közigazgatást vezetett be. A megszállást persze a népfelség elve alapján valahogy legitimálni kellett, ezért a szerb és francia megszálló csapatok szuronyainak védelme alatt 1918. november 25-én Újvidéken a radikális párti, magyar- és zsidógyűlölő, egyébként elítélt gyilkos Jaša Tomić összehívott egy „nemzetgyűlést“, amelyen a Délvidék lakosságának 55,34 százalékát kitevő magyar és német többségnek, valamint a lakosság 6 százalékát tevő románoknak a teljes kikapcsolásával „kimondták” Bácska, Bánát és Baranya csatlakozását a Szerb Királysághoz.
Ennek a „nemzetgyűlésnek” a legitimitását az a tény is kétségbe vonja, hogy a „képviselők” legfeljebb önmagukat képviselték, mert senki nem választotta meg őket, még a szerb lakosság sem, és az is érdekes, hogy a szerbiai törvényhozás soha nem cikkelyezte be a délvidéki területek Szerbiához való csatolását (ennek ellenére 2018-ban a tartományi haladó-szocialista-VMSZ-es rezsim mégis megszavazta, Pásztor István pedig a tartományi képviselőház elnökeként aláírta azt a határozatot, amely vajdasági ünnepnappá tette a november 25-ei „nagygyűlést” és az ott született „döntéseket” – feltehetőleg így akarták utólag legitimizálni, amit 1918-ban „elcsesztek”).
1918. december 1-jén Karađorđević Sándor szerb régens önkényesen, a törvényhozások megkérdezése nélkül kikiáltotta Jugoszláviát, „Szerbek, Horvátok és Szlovének Királysága” néven (és ezzel de jure megszüntette Szerbiát 😂).
A nyugati győztes hatalmak 1919-ben a magyar—jugoszláv határt a Jugoszláviához csatolt területek népe megkérdezése nélkül és túlnyomó többségének kifejezett akarata ellenére csatolták Jugoszláviához. A győztes hatalmak Magyarország kormányát 1919 végén csak akkor hívták meg a békekonferenciára, amikor a Magyarországgal megkötendő béke feltételeit már egyoldalúan eldöntötték. A párizsi békekonferencia a magyar békedelegáció által előterjesztett dokumentációs anyagot nem volt hajlandó áttanulmányozni és a nagyhatalmak ultimátumban követelték a békeszerződés azonnali aláírását.
A királyi Jugoszlávia a szerbség hegemóniáját és az ország egységét csakis a nyílt monarchofasiszta diktatúra bevezetésével tudta biztosítani, így érthető, hogy Jugoszlávia elnyomott népei 1941-ben éltek az alkalommal, hogy megszabaduljanak a gyűlölt uralomtól. 1941. áprilisában az 1918. december 1-én kikiáltott, népeinek akarata ellenére összefogott és csakis nyílt monarchofasiszta diktatúrával fenntartott Jugoszlávia, mint ilyen megszűnt és természetes alkotó elemeire bomlott fel. Jugoszlávia felbomlása tette lehetővé, hogy 1941 áprilisában a történelmi Délmagyarország területe a német katonai közigazgatás alá rendelt Bánát kivételével felszabadulhatott és visszakerülhetett Magyarországhoz.
1944-45-ben Jugoszláviát nem népei akaratával, hanem azok ellenére a nyugati hatalmak jóváhagyásával a Szovjetunió kényszerítette vissza, amikor Tito és Sztálin 1944 szeptemberi moszkvai megegyezése értelmében a volt Jugoszlávia területén előretörő szovjet-orosz hadsereg e területek közigazgatását Tito kommunista partizán terroristáinak kezébe adta át (a történelem során először ekkor vált a Délvidék – Baranya-háromszög kivételével – a „Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány” néven a jugoszláv tagköztársaság Szerbia (Szerb Szocialista Köztársaság) részévé).
A véreskezű Tito kommunista Jugoszláviája az állam névleges föderalista felépítése ellenére sem tudta megoldani az első Jugoszlávia szétesését okozó nemzetiségi kérdést. Ellenkezőleg a népi és nemzeti ellentétek még inkább elmélyültek és még jobban elmérgesedtek, amik a második Jugoszlávia széteséséhez és a kilencvenes évek háborújához vezettek, s még ma sem oldódtak meg…
„Helyreigazítási hadjárattal” próbálja Pásztor igazolni a VMSZ árulását? A DélHírt is betámadták
A délvidéki magyar nyelvű médiaházakhoz intézett helyreigazítási kérelmet kapott a DélHír portál (is), hasonlóan a Magyar Szóhoz, a Vajdaság Ma hírportálhoz és a Szabad Magyar Szóhoz. Ez utóbbiak mind közölték a helyreigazítást.
Pásztor Istvánék a jelek szerint a kommunikáció szintjén szeretnék a dolgát elvégzett macska módjára elkaparni azt a gyalázatot, amit a délvidéki magyarsággal műveltek.
A helyreigazítási levelet alább közöljük változatlanul:
A Vajdaság Napja szó ugyan valóban nem szerepel a végleges szövegben, azonban a Délvidéket végigturnézó haladó párti közviták során, illetve az előterjesztés korábbi szövegében is még a Vajdaság Napja kifejezés szerepelt. Sőt, maga Igor Mirović a vajdasági kormány elnöke is folyamatosan a Vajdaság Napja kifejezést használta, amikor bejelentették, hogy 2018 hivatalos emlékév lesz. Az ünnepi szervező bizottság elnöke is maga Mirović.
Így a köznyelvben 1918. november 25. Vajdaság Napja néven vált ismertté.
Továbbá véleményünk szerint valótlan az is, hogy azonos szintűek lennének a megnevezett dátumok. Elég, ha csak megnézzük a végleges határozatot, amely rendelkezik az ünnepnapokról, hiszen azok külön pontokban foglalkoznak a dátumokkal.
A határozat első napirendi pontja teszi ünneppé 1918 november 25-ét a Délvidék elcsatolásának napját. Emellett 1848 május 15-ét, amely napon a szerb csapatok elhatározták, hogy szembeszállnak a magyar szabadságharccal és amely eredményeként számos délvidéki faluban koncolták fel a magyarságot. Illetve 1948 december 10-ét is beemelték még, mint az Emberi Jogok Nemzetközi Napját.
A második szakasz arról rendelkezik, hogy ezen ünnepnapokon a tartomány különböző elismeréseket és díjakat ad át olyan személyeknek, akiket méltónak ítélnek erre.
A 3. szakasz határozza meg a vajdasági kisebbségek nemzeti ünnepeit: augusztus 20. a magyaroké, április 10. a szlovákoké, október 16. a horvátoké, január 17. a ruszinoké, december elsejét pedig a román nemzeti közösségek ünnepének nyilvánították. Ez utóbbi egyébként azért is “vicces”, mert december elseje épp Erdély elcsatolásának az ünnepnapja, vagyis a szerbiai románoknak azt kell ünnepelni, hogy őket nem, de nagyjából kétmillió magyart meg hozzácsatoltak Romániához, pech.
Persze ezen dátumok esetében már nem rendelkeznek díjátadókról és nincsenek kitüntetések sem, mint például november 25. esetében, de attól még a két ünnep szerintük egyenrangú, hát persze.
Ki kell emelni azt is, hogy 2005-ben a köztársasági szervek augusztus 20. mellett, március 15-ét és október 23-át is meghatározták, mint hivatalos ünnepe a magyarságnak, de a tartomány még ezen is csorbított Pásztorék segítségével.
A DélHírnek eljuttatott helyreigazítási kérelmet egyébként Boris Bajić tartományi főtitkár helyettes jegyzi, azonban ehhez a képviselőház ügyrendjének 217. szakasza szerint nincs joga, hiszen a sajtónak és egyéb tömegtájékoztatási eszközöknek szánt hivatalos közleményeket a megfelelő képviselőházi szolgálat állítja össze és a Képviselőház elnöke vagy az általa meghatalmazott személy hagyja jóvá, azonban ilyen jóváhagyást igazoló dokumentumot portálunk nem kapott, ezt a hibát jeleztük a tartomány irányába is.
Sajnos mivel mögöttünk nem áll sem a belgrádi, sem a budapesti kormány és nincsenek olyan atlasznyi pénzforrásaink sem, mint amilyenekről a noszai lovastanyáján élő Pásztor István beszélt, így levélfordultával portálunknak is közölte a helyreigazítást. Azonban az igazság ettől még igazság marad és még mindig könnyebb bármikor tükörbe néznünk, mint bármelyik újgazdag VMSZ-esnek.
Szégyelljétek magatokat, amiért nem a döntéseitekben, hanem ismét a szavak szintjén, félremagyarázásokkal, „sajtófenyegetőzésekkel” és mismásolással próbáljátok elfedni azt a történelmi büntettet, amelyet a délvidéki magyarság ellen elkövettetek.
Megjegyzés:
A Helyreigazítást aláíró Boris Bajić vélhetően ugyanaz a személy, aki a november 13-ai nemzeti tanácsi választásokon a Vajdasági „Magyar” Szövetség Magyar Összefogás listáján – a 30-as sorszám alatt (A Magyar Összefogás jelöltjei, Magyar Szó, 2022. október 27. 11.) – Bájity Borisz néven a testület tagja lett.
Bozóki Antal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése