"A szerb parlament által elfogadott restitúciós törvény nemcsak az úgynevezett „megszálló erők” tagjai és leszármazottaik vonatkozásában diszkriminatív, hanem a kárpótlási időszak meghatározásában is. A törvény ugyanis azon személyek és örököseik kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól. Sajnálattal kell emlékeztetnünk arra, hogy a délvidéki magyar, német és horvát közösség vagyonának jelentős hányadát már 1945 márciusa előtt lefoglalták, s a tulajdonjog megsértésére nem egy esetben népirtás és etnikai tisztogatás keretében került sor. Ezen szomorú történelmi tényekre tekintettel javasoljuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatási időszak kezdő napját 1944. október 17-ben határozzák meg, ugyanis ezen a napon vezették be a Délvidéken a jugoszláv kommunista katonai közigazgatást, s ekkortól vették kezdetüket a restitúciós törvény által jóvátenni hivatott jogsértések" – írtam 2011. október 22-én kiadott közleményemben.
A vajdasági Magyar Szó 2011. október 25-én közölt A kárpótlási időszak miatt felesleges aggódni című cikkében Varga László VMSZ-es képviselő igyekezett eloszlatni aggodalmaimat:
"… valóban nagyon sok olyan eset van, amikor egyesek vagyonát fizikailag 1944 ősze és 1945 tavasza között vették el. A csúrogiak is ebbe a kategóriába tartoznak. Csúrogon elüldözték a falu teljes lakosságát, helyükbe pedig más emberek jöttek, akik elfoglalták házaikat. Viszont azok a jogi döntések, amelyekkel mondjuk a csúrogiakat megfosztották vagyonuktól, később születtek.
…A kárpótlási időszak akkor jelentene problémát, ha 1945 márciusa előtt is születtek volna olyan döntések, amelyek alapján valakinek a vagyonát elvették. Ilyen döntésről én nem tudok, senki sem fordult hozzánk ilyen információval az utóbbi hónapokban" - nyilatkozta Varga László.
Sajnos kénytelen vagyok felhívni a képviselő úr figyelmét a Jugoszláv Népfelszabadító Antifasiszta Tanács (AVNOJ) elnökségének 1944. november 21-én hozott rendeletére "Az ellenséges vagyon állami tulajdonba vételéről, a nem az országban tartózkodó személyek vagyona feletti állami igazgatásról, valamint a megszállók által erőszakkal elidegenített vagyon kisajátításáról." Ezen rendelet alapján kobozta el ugyanis a jugoszláv kommunista katonai közigazgatás a csurogi és zsablyai kitelepített magyarok vagyonát.
Varga László kétségtelenül hivatkozhatna arra, hogy az AVNOJ rendeletét a jugoszláv képviselőház 1946. július 31-én törvényben erősítette meg. A vagyon-visszaszármaztatási törvény szövegéből azonban korántsem derül ki egyértelműen, hogy a vagyonuktól ténylegesen 1945. március 9. előtt megfosztottak esetében melyik jogforrás kibocsátásnak dátuma az irányadó: az 1944-es AVNOJ rendeleté vagy az azt megerősítő 1946-os törvényé. Mindez nagyon tág értelmezési keretet biztosít a jogalkalmazó számára, s könnyen előfordulhat, hogy a törvény végrehajtása során a kisebbségi közösségek tagjaira nézve hátrányos joggyakorlat fog kialakulni.
Meggyőződésem tehát, hogy a továbbra is fennálló jogbizonytalanság megszüntetése, s az örökösök aggodalmainak eloszlatása érdekében feltétlenül szükséges a restitúciós törvény szövegének ezirányú módosítása.
Cseszneky Miklós
a néhai gróf Cseszneky Mihály egyik örököse
cseszneky@gmail.com, 2011. október 25. [0:19]
A KÁRPÓTLÁSI IDŐSZAK MIATT FELESLEGES AGGÓDNI
Varga László: A vagyonelkobzás hivatalosítása 1945 márciusa után történt
Bár a Vajdasági Magyar Szövetség és az igazságügyi minisztérium képviselőinek múlt heti találkozója után úgy tűnt, hogy a közeljövőben elfogadható megoldás születik a magyar közösség számára a vagyon-visszaszármaztatást illetően, még mindig vannak örökösök, akik tartanak a diszkriminációtól, illetve a további jogfosztástól. Cseszneky Miklós, aki lapunknak már korábban is nyilatkozott ebben a témában, a néhai gróf Cseszneky Mihály örökösei nevében fordult levélben a közvéleményhez.
Varga László: 1944 őszén senki sem foglalkozott törvényhozással (fotó: Molnár Edvárd)
„A szerb parlament által elfogadott restitúciós törvény nemcsak az úgynevezett „megszálló erők” tagjai és leszármazottaik vonatkozásában diszkriminatív, hanem a kárpótlási időszak meghatározásában is. A törvény ugyanis azon személyek és örököseik kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól. Sajnálattal kell emlékeztetnünk arra, hogy a délvidéki magyar, német és horvát közösség vagyonának jelentős hányadát már 1945 márciusa előtt lefoglalták, s a tulajdonjog megsértésére nem egy esetben népirtás és etnikai tisztogatás keretében került sor. Ezen szomorú történelmi tényekre tekintettel javasoljuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatási időszak kezdő napját 1944. október 17-ben határozzák meg, ugyanis ezen a napon vezették be a Délvidéken a jugoszláv kommunista katonai közigazgatást, s ekkortól vették kezdetüket a restitúciós törvény által jóvátenni hivatott jogsértések” – olvasható a levélben.
Az újabb felmerülő kérdés tisztizása érdekében lapunknak Varga László, a VMSZ parlamenti képviselője nyilatkozott. A részletezett problémával kapcsolatban van egy jelentős félreértés, hangsúlyozta Varga: a restitúciós törvény azt mondja, hogy az 1945. március 9. után jogi aktusokkal elvett vagyon esetében lehet igényelni a visszaszármaztatást.
– Ez azért fontos, mert valóban nagyon sok olyan eset van, amikor egyesek vagyonát fizikailag 1944 ősze és 1945 tavasza között vették el. A csúrogiak is ebbe a kategóriába tartoznak. Csúrogon elüldözték a falu teljes lakosságát, helyükbe pedig más emberek jöttek, akik elfoglalták házaikat. Viszont azok a jogi döntések, amelyekkel mondjuk a csúrogiakat megfosztották vagyonuktól, később születtek. Hozzám is eljuttattak olyan döntéseket, amelyek csúrogiakra vonatkoznak, és 1946 februárjából származnak. Összegezve: a vagyonelkobzás hivatalosítása 1945 márciusa után történt. A kárpótlási időszak akkor jelentene problémát, ha 1945 márciusa előtt is születtek volna olyan döntések, amelyek alapján valakinek a vagyonát elvették. Ilyen döntésről én nem tudok, senki sem fordult hozzánk ilyen információval az utóbbi hónapokban – magyarázta a VMSZ képviselője.
Kérdésünkre, hogy ebből a szempontból tehát az érintett örökösöknek felesleges aggódniuk, Varga helyeslően válaszolt. A törvények, amelyek alapján a vagyonelkobzás történt, mind 1945 tavasza után születtek, tette hozzá a VMSZ képviselője. 1944 őszén senki sem foglalkozott törvényhozással, szögezte le Varga.
P.E.
Magyar Szó, 2011. október 25., 4. o.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése