Kárpótlás: Mindenki érdekelt a megoldásban

Szokatlan helyzetet teremtett a magyar vétó meglebegtetése - Az új törvényben pontosítanák, ki számíthat rehabilitálásra és kárpótlásra

A szerb társadalom még nem tudta lezárni, feldolgozni a II. világháborút - egyebek mellett ezzel magyarázza a délvidéki magyarokat hátrányosan érintő kárpótlási jogszabály megszületését Pásztor István. A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, a készülő rehabilitációs törvény normális, értékrendi szempontból felvállalható mederbe terelheti vissza az ügyet, amelyben az egyéni felelősség számít, érvényesül az ártatlanság vélelme és az állam kötelezettsége a bűnösség bebizonyítása.

Egyetlen közép-kelet európai országban sem okozott ekkora politikai feszültséget a kárpótlás ügye, mint Szerbiában. Mi ennek az oka?

– A kárpótlás a szerbiai politika több mint egy évtizedes adóssága a szerb társadalom irányába. Ne feledjük, hogy a miloševići rendszer megbuktatásának egyik mozgatórugója, ígérete épp a kárpótlásra vonatkozott. A kárpótlás nem csak magyar kérdés, Szerbiában mindenki érintett benne. Ennek ellenére ez a kérdés sehogyan sem tudott elmozdulni a megoldás felé, többek között azért, mert a szerb társadalom még nem tudta lezárni, feldolgozni a II. világháborút. Ezt bizonyítják az elmúlt hetekben történtek. Most nem lehetett halasztani a dolgot, mert az uniós csatlakozási agendának része volt a kárpótlási törvény elfogadása. Ez volt az Európai Bizottság egyik utolsó feltétele Belgrádnak. A törvény elvben olyan, mint az összes közép-európai kárpótlási jogszabály, persze az érintettek számára igazságtalan, mert keveset ad, de ez a kisebbik probléma. A nagyobb baj a sokat emlegetett ominózus ötödik szakasza a törvénynek, amelyik arról rendelkezik, hogy kiknek nincs joguk a kárpótlásra. A jogszabály szerint erre nincsen joguk azoknak, akik a megszállók erők tagjai voltak. Kevés olyan hely van Európában, ahol ennyire tarka állapotok uralkodtak a II. világháborúban. Akkor a bácskai térséget a magyar csapatok szállták meg. A törvény szerint mindazokat, akik akárcsak egy pár napra is a magyar hadsereg tagjai voltak a negyvenes évek elején, kizárják a kárpótlásból. Bár túlnyomó többségében magyarokról van szó, horvátok, szerbek és más nemzetiségűek is érintettek, azaz mindenki, akik a katonai mozgósító parancsot tiszteletben tartva, azt nem megkerülve - merthogy egyszerűen az életükkel játszottak -, bevonult a hadseregbe. Ez a nemzetközi szerződések szerint kimeríti a kollektív bűnösség jogállását, s ellentétes az európai jogrend alapjaival: az ártatlanság vélelmével, az egyéni felelősség megállapításával, a bűnösség állam által történő bizonyítási kötelezettségével.

– Az, hogy Budapest gyakorlatilag brüsszeli vétót helyezett kilátásba a diszkriminatív szerb kárpótlási törvény miatt, precedens nélküli határozottság a magyar kormány részéről.

– Mi a belgrádi parlamenti vitában rámutattunk a problémákra, a magyar külügyminiszteren keresztül is üzentünk, s voltak olyan pillanatok, amikor a szerb belpolitika megértette, mi a gond. A kormány módosította az eredeti beadványát, az egyéni felelősség irányába mozdította el az ügyet. Csakhogy, amikor elkezdődött a törvényről szóló parlamenti vita, a kabinet visszavonta saját módosítását, így az eredeti elképzelés győzedelmeskedett. Ezt a helyzetet nem lehetett másként kezelni, mint ahogyan mi tettük. Egyrészt kikértük magunknak a megbélyegzést, másrészt pedig azt mondtuk, hogy minden lehetséges eszközt be fogunk vetni igazunk érvényesítéséért. Alkotmánybírósági beadványt fogalmaztunk, Magyarország pedig egyértelművé tette, ha nem történik változás a megfogalmazásokban, akkor nagyon reális az esélye annak, hogy december 9-én élni fog vétójogával Szerbia tagjelöltségét illetően. Ez valóban egy teljesen szokatlan helyzetet eredményezett.

– Megértette a helyzet súlyosságát a belgrádi kormány?

– Mellbe vágva, sértve érzik magukat Belgrádban. De legyen ez az ő dolguk. A mi dolgunk az, hogy ebből a kérdésből egy millimétert se engedjünk. Megpróbáltam a folyamatot különböző pillanatokban leállítani. A szavazást követően írásban kértem Boris Tadić államfőt, ne írja alá a törvényt, hanem utalja vissza a parlamentbe. Ez nem következett be. A Vajdasági Magyar Szövetség alkotmánybírósági beadványának átadásakor nyilvánosan is kértem, kezdődjenek el a tárgyalások az üggyel kapcsolatban, mert tarthatatlan a helyzet. Nekünk, magyaroknak sem érdekünk a konfliktus. Elemi érdekünk, hogy mielőbb ahhoz az értékközösséghez tartozzunk, amely a természetes közegünk. Szerencsére végül elindultak a megbeszélések. A szerb politikai térfélen is mindenki rádöbbent arra, hogy ez valóban egy tarthatatlan helyzet. Eleinte azt mondták, félreértelmezzük a jogszabályt. Aztán múlt hétfőn, amikor elkezdtünk tárgyalni Tadićtyal a kialakult helyzetről, kiderült, mindannyian a megoldást keressük, ez pedig közvetve annak az elismerése, koránt sem a mi félreértelmezésünkről van szó.

– Úgy tűnik, egy új törvény révén születhet meg a megoldás.

– Igen, a megoldás ebben a pillanatban a rehabilitációs törvényen keresztül tűnik lehetségesnek. Ez a jogszabály azért jelent jó lehetőséget, mert a tervezet a kárpótlás körül kialakult helyzettől függetlenül parlamenti vita előtt áll. Már másfél hónappal ezelőtt ott volt a parlament asztalán, akkor a kormány visszavonta, s most készítik elő az újbóli előterjesztést. Kihasználva ezt a lehetőséget, az elmúlt napokban azt próbáltuk megfogalmazni, hogy ebben a rehabilitációs törvényben pontosítani lehet, kik azok a személyek, akik a megszálló erők tagjaiként, ilyen előéletük miatt nem számíthatnak a rehabilitációra, s ennek következményeként a vagyon-visszaszármaztatásra és a kárpótlásra sem. Egy olyan szöveg fogalmazódott meg, ami - ha túléli a parlamenti vitát és benne marad a törvényben -, a mi számunkra elfogadható lesz és megoldást fog jelenteni. Ugyanis a törvényben pontosítanák, ki számíthat rehabilitációra és kárpótlásra. Erre a készülő szöveg szerint csak az nem számíthat, akiről eddig bebizonyosodott vagy ezután bebizonyosodik, hogy háborús bűncselekményeket követett el a törvény által említett időszakban, illetve az, aki a harcok során a magyar hadsereg tagjaként elesett. Az említetteken kívül mindenki ártatlannak minősül, így rehabilitálható, s visszakaphatja vagyonát. Ezzel normális, értékrendi szempontból felvállalható mederbe kerülhet vissza az ügy, amelyben az egyéni felelősség számít, érvényesül az ártatlanság vélelme és az állam kötelezettsége a bűnösség bebizonyítása.

– Mikorra várható az új törvény elfogadása?

– November 7. körül kellene a rehabilitációs jogszabálynak a parlamenti procedúrába kerülnie, és 10-15. táján lenne a zárószavazás, tehát legalább két-három héttel a tagjelölti státusról szóló, december 9-i brüsszeli szavazás előtt.

Pataky István (Magyar Nemzet)
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4491/Karpotlas-Mindenki-erdekelt-a-megoldasban-.html, 2011. október 28. [12:25]