Nem is lesz szükség vétóra?

Megtörténhet, hogy december 9-én, amikor az Európai Tanács dönt Szerbia tagjelölti státusáról, a kollektív bűnösség elvének a szerb jogrendszerben történt rögzítése miatt indokoltan bejelentett magyar vétóra nem is lesz szükség. Egyszerűen azért, mert lesznek az uniós testületnek más nyomós okai arra, hogy döntést elhalassza.
Szóljunk előbb a más nyomós okokról.
Tudott dolog, hogy Angela Merkel Belgrádban jártakor nyíltan feltételekhez kötötte a december 9-én esedékes döntést.
Mind fontosak, de a legfontosabbnak a teljesítése a napokban zajló észak-koszovói eseményeket szemlélve, szinte lehetetlennek látszik. A Koszovó északi részén még meglevő, párhuzamos (szerb) államigazgatási és igazságszolgáltatási intézményrendszer megszűntetéséről van szó.
A két, eddig a szerbek által ellenőrzött határátjárónak a nemzetköziek részéről történt átvétele, s az ezzel kapcsolatos barikád-emelések egyre éleződő feszültséghez vezetett. A szerb kormány és általában a szerb politikai elit ezt a feszültséget szemmel láthatóan nem tudja feloldani. A politikai elit egy része, első sorban az ellenzéki patrióták nem is akarják.
Az általános választások közeledtével Seselj radikálisai (SRS), Kostunica felvilágosult szerb demokratái (DSS), valamint egy-két hasonszőrű kisebb párt a Tadic-demokratái (DS) vezette kormány vergődésében, annak politikai vereségében érdekeltek. Ők a Merkel-követelések teljesítését eleve kapitulációnak tekintik, ami jogilag is véglegesítené Koszovó elszakadását. A szerb politikai elit soraiban kezdettől fogva tapasztalható mély megosztottság kulminációja egyelőre a politika fő szereplőinek tehetetlenségében ölt testet.
Tény, hogy a szerb kormány tétovázik, s nem nyújt világos útmutatást az észak-koszovói szerbeknek. Ebből kifolyólag azok (látszólag) egységesek: a Szerbia tagjelölti státusáért folyó küzdelemre rá sem hederítve, kitartanak a barikád-taktika mellett, s ha hajlanak is valamiféle kompromisszumra, az a nyugatiak számára elfogadhatatlan.
Másrészt, úgy látszik, a nemzetközi erők is dűlőre kívánják vinni az eddig mondhatni, sevró cipőben és katonatiszti fehér glasszé-kesztyűt húzva vívott, eredményesnek csak nagy jóakarattal mondható politikai csatáikat. Nem véletlen, hogy ez év szeptember 9-én a KFOR feletti parancsnoki poszton a német Erhard Bühler német tábornokot egyik kollégája, egy (határozottabb?) német vezérőrnagy váltotta fel.
Erhard Drews, a Bundeswehr légierős vezérőrnagyának a KFOR élén történt megjelenésével a nemzetköziek – vélhetően amerikai jóváhagyással – nemcsak a lélektani hatást kívánnak elérni. A stílusváltás is gyorsan bekövetkezett. A nemzetköziek új, Pristinában székelő katonai parancsnoka nem híve a látványos, de gyakorlatilag meddő politikai kötélhúzásnak: tegnap bejelentette, hogy nem tesz eleget az elégedetlenkedő négy észak-koszovói szerb polgármester tárgyalásra invitáló meghívásának. Más elfoglaltságára hivatkozva, egyben jelezte: nincs miről tárgyalni. A barikádokat meg el kell bontani. Mellesleg, ezek a polgármesterek az Angela Merkel által kifogásolt „párhuzamos politikai intézmények”, ha nem is a legfontosabb, de mindenképpen fontos tartóoszlopai.
A szerb politikai színtéren áll a bál. Az enyhén szólva EU-szkeptikus ellenzék elérte, hogy a parlamentben vitanapot tartsanak Koszovóról. Látni kell: a helyzet valóban „fokozódik".
Az egyik oldalon, s ez jó, a szerb hatalmi koalíció egyik tagja egy ide-oda billegő ellenzéki párttal karöltve, újra szalonképesnek nyilvánítja a Martti Ahtisaari finn diplomata szerb részről annak idején indignációval elvetett Koszovó-tervét. Igaz, a tervet annak idején, többszöri szavazás után (vétó miatt) nem fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa sem, de ez nem jelent semmit. Feltéve, hogy a szerbek elfogadják a benne foglalt megoldásokat.
Emlékeztetőül: ezt a tervet, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) a vajdasági magyarság autonómiatörekvéseire figyelemmel, ma is hivatkozási alapnak tartja.
A másik oldalon, a szerbiai parlamentben működő ellenzék, a szerb patrióták, a közismerten ellentmondásos szerb külügyminiszterrel az élen, máris bevetették az eddig hatékonynak bizonyult fegyverüket. A 2006-ban elfogadott szerb alkotmány ugyanis Koszovót Szerbia részeként aposztrofálja, amit a szerb politikai elit, ha eleget kíván tenni az EU december 9-re szabott feltételeinek vagy megkerül, vagy megváltoztat. Ez utóbbira a jelenlegi körülmények között egyszerűen nincs idő. Jószerével politikai akarat sem.
Térjünk vissza a kétségtelenül indokolt magyar vétóra. Felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a már elfogadott restitúciós törvényt mellőzve a készülő rehabilitációs törvényben, akár eredményeket tud felmutatni? Ha a restitúciós törvény vitatott szakasza érvényben marad, nem biztos, hogy a gyakorlati megvalósítás során a VMSZ képviselői által látványosan kialkudott megoldást a szerb hatalom a vagyon-visszaszármaztatás folyamatában valóban alkalmazni kezdi. Ilyesmire volt már példa. Például a máig sokat vitatott nemzeti tanácsokról szóló törvény esetében. Nem tudjuk, hogy a szerb hatalom hogyan gondolkodik. S ez az, amire nincs garancia.
Nos, éppen ezért – a törvényszövegek megjelenéséig mindenképpen – a vétó lehetőségének fenntartása indokoltnak mondható. Hallgatólagosan még akkor is, ha az Európai Tanács december 9-én, a fenn vázolt Koszovóval kapcsolatos gondok miatt, nem lesz abban a helyzetben, hogy meghozza a Szerbia tagjelöltségről szóló döntést.
De, megtörténhet, hogy Szerbiának a nemzetköziek mégis meg akarják adni a tagjelölti státust. Ebben az esetben a döntés felelőssége a magyar kormányé. Remélhető, hogy e döntéshozatalra a Nemzeti Együttműködés Rendszerében (NER) vitt szerepének megfelelően, a nemzet egészének érdekeit figyelembe véve kerül sor.

Ágoston András
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL, IX. évf. 240. szám
2011. október 26.