A Koszovó és Szerbia között zajló legújabb pengeváltás július 20-án kezdődött, amikor a pristinai kormány embargót vezetett be a szerb behozatali árura, arra hivatkozva, hogy szerb oldalon nem ismerik el a koszovói vámhatóságok pecsétjét. A hivatalos Pristina által nemkívánatosnak nyilvánított árucsere azonban az EULEX hallgatólagos beleegyezésével tovább folyt. Ennek próbált meg véget vetni Hashim Thaçi koszovói miniszterelnök olyképpen, hogy július 25-én este 22 órakor speciális rendőri egységeivel (ROSU) elfoglaltatta a jarinjei és a brnjaki határátkelőhelyet, ahol mellesleg több észak-koszovói szerb rendőr teljesített szolgálatot. Pristina egyoldalú lépésére heves reagálás érkezett Belgrádból és a koszovói szerbek részéről. Utóbbiak úttorlaszokkal tiltakoztak a koszovói kormány lépése miatt. Belgrád pedig a helyszínre küldte minisztereit. Boris Tadić szerb államfő már a válság másnapján jelezte, hogy Szerbia nem fog háborúzni. Hangsúlyozta, hogy a felmerült problémákat diplomáciai úton kell rendezni. A szerbiai kormány ugyanakkor kezdeményezte, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa sürgősen tűzze napirendre a legújabb koszovói konfliktus kérdését és foglaljon állást az ügyben. A ENSZ BT konzultatív jellegű ülésére az elmúlt éjszaka került sor. Rossz jel Szerbia számára, hogy a testület csak mellékesen, második napirendi pontként tárgyalt az esetről és hogy nem tették lehetővé a sürgősen New York-ba utazó Vuk Jeremić szerb külügyminiszter számára, hogy részt vegyen az ülésen.
Visszatérve az elmúlt napok koszovói fejleményeihez, a KFOR (NATO vezetésű békefenntartó) erők szerdán csak azt követően tettek határozott lépéseket, és kényszerítették a két határállomás elhagyására a pristinai kormány speciális alakulatait, hogy előző este az észak-koszovói szerbek távcsöves puskából megöltek egy albán rendőrt, és fennállt a veszélye annak, hogy a fegyveres konfliktusok eszkalálódnak. Ettől függetlenül a nemzetközi rendfenntartók szerda este tétlenül nézték, hogy „szerb huligánok” csoportja Molotov-koktéllal felgyújtja a jarinjei határátkelőhelyet. A jarinjei és a brnjaki határállomást egyébként 2008. február 29-én, két nappal Koszovó függetlenségének a kikiáltását követően a koszovói szerbek egyszer már felgyújtották. A belgrádi kormány azonnal jelezte, hogy semmi köze az újabb incidenshez, ezt azonban még mérvadó belgrádi elemzők is kétkedve fogadták.
Annak ellenére, hogy Boris Tadić szerb elnök már a viszály második napján jelezte, Szerbia nem kíván háborúzni, a koszovói határsávban Belgrád fokozta a harci készültséget. Pattanásig feszült a helyzet a térségben.
A jövő év áprilisában esedékes általános szerbiai választásokra készülő ellenzéki nacionalista pártok a belgrádi parlament azonnali összehívását követelték. A szerbiai kormánykoalíció erről hallani sem akart. Slavica Đukić Dejanović, a törvényhozás elnökasszonya csütörtök délben még arról beszélt, hogy a képviselők péntektől nyári szabadságra mennek. Estére azonban megváltozott az álláspontja. Miután ugyanis a kormányoldal szembesült azzal, hogy az ellenzék megosztottsága miatt képtelen volt összegyűjteni a rendkívüli parlamenti ülés összehívásához szükséges 84 aláírást (77 jött össze), és hogy a pristinai parlament már teljes vállszélességgel kiállt a Hashim Thaçi kormányfő eddigi szerbellenes lépései mellett, a Demokrata Párt (DS) vezette kormánykoalíció kezébe vette a kezdeményezést. Így a szerb törvényhozás sokadszorra is állást foglalhat a magáénak mondott déli tartománya ügyében. Így vált Szerbiában a választási propaganda részéve a koszovói konfliktus, és nyert meg egy újabb csatát a kormánykoalíció az ellenzékkel szemben.
Csütörtökön estig az is kiderült, hogy Zubin Potokban eredménytelenül értek véget a belgrádi kormányküldöttség és a KFOR tárgyalásai. Krstimir Pantić, Kosovska Mitrovica szerb polgármestere arra szólította fel Belgrádot, hogy hagyjon fel a KFOR-ral folytatott értelmetlen dialógussal. Az elmúlt napok szomorú történéseinek a végére a nemzetközi rendfenntartók úgy próbáltak meg pontot tenni, hogy csütörtökön este Erhard Bühler KFOR parancsnok tiltott katonai övezetté nyilvánította a jarinjei és a brnjaki határátkelőhelyet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a NATO katonák mostantól éles töltényt használnak, és egy esetleges támadásra fegyverek bevetésével válaszolnak. Marad a kérdés, mért kellett erre az intézkedésre három napot várni.
Közben sorra jelennek meg a sajtóban az elmúlt napok eseményeivel foglalkozó kommentárok. Az egyik legérdekesebb írás Slobodan Vučetić politikai elemző (a szerbiai alkotmánybíróság korábbi elnöke) tollából jelent meg a Blic napilap mai számában. Ő arra mutat rá, hogy miután Szerbia kiszolgáltatta a hágai bíróságnak az utolsó háborús bűnöst is és ezzel kiérdemelte a világ dícséretét, a nemzetközi közösség most úgy próbál meg nyomást gyakorolni Szerbiára, hogy, akár közvetett módon is, de ismerje el Koszovót, létező államként. Ez lesz az Európai Unióba igyekvő Szerbia számára a következő béka, amit le kell nyelnie. Méghozzá belátható időn belül. Különben a Szerbia és Koszovó között zajló technikai jellegű tárgyalások nem járhatnak sikerrel, ami az uniós felzárkózás folytatását kérdőjelezi meg.
A Szerbia és Koszovó között zajló legújabb kardcsörtetés lényegében arról szól, hogy a hivatalos Pristina megpróbált élni állami hatásköreivel, a belgrádi vezetés viszont igyekszik megfelelni a szerb alkotmány elavult rendelkezésének, miszerint Koszovó továbbra is Szerbia elidegeníthetetlen részét képezi. Mindenki játssza a szerepét. Ebbe a játékba a nagyhatalmak is beleszóltak. Ha máshogy nem, hát úgy, hogy az adott pillanatban nem tesznek semmit. Egy rendőr agyonlövése és a jarinjei határállomás felgyújtása – mindkettőnek a hátterében Belgrád szomorúságára szerb elkövetők állnak – arra jó volt, hogy ide irányítsa a világ figyelmét, és hogy az érintettek lépéskényszerbe kerüljenek. Közben az Egyesült Államok diplomáciai nyomásgyakorlással igyekszik rávenni több afrikai ország vezetését arra, hogy mielőbb csatlakozzanak ahhoz a hatvankilenc államhoz, amely már elismerte Koszovó függetlenségét. A sor végén egy nem afrikai állam, Szerbia következik majd. Csak az a kérdés, hogy mikor. Az pedig úgy tűnik, nem sok vizet zavar, hogy az észak-koszovói szerbek továbbra sem hagyják el a barikádokat.
Ternovácz István
http://www.vajma.info/cikk/tukor/4291/A-koszovoi-konfliktus-kronologiaja-es-hattere.html, 2011. július 29. [12:46]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése