Nesze neked nemzeti kisebbségi autonómia!
„Mindenekelőtt tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek nemzeti
tanácsairól szóló törvényt, amelyik tiltja a nemzeti tanács tagjainak, hogy
politikával foglalkozzanak”.
Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)
A nemzeti tanácsokról szóló törvény módosításának egyik fő célja a nemzeti tanácsok
„depolitizálása”, magyarán „politikamentesítése”/a politikától való mentesítése volt.
Ezt nem rejtették már a módosítási javaslat kidolgozása idején sem.
– A szerb kormány
javasolta a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvény módosítását,
amellyel lehetővé tenné helyzetük javítását, átlátható finanszírozásukat és a
túlzott politizálás csökkentését – jelentette ki Branko
Ružić államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter
2018. április 16-án.
Ezt az irányzatot
erősítette meg a törvénymódosítás elfogadása előtti napon (június 19-én) a
Danas belgrádi napilapban közölt terjedelmes nyilatkozatában Ivan Bošnjak az említett minisztérium államtitkára is, Rainer Hofmannra, az Európai Unió kisebbségügyi szekértőjére hivatkozva, aki – Bošnjak nyilatkozata szerint – azt mondta, hogy „az észrevételezett túl nagy
politizálási gyakorlat miatt, figyelmet kell fordítani a (nemzeti tanácsok – B.
A.) depolitizálásra”. (Hofman
még 2015. március 25-én járt a Vajdaságban.)
A
szakmai körökből érkező kérdésre, hogy is mi tulajdonképpen a nemzeti tanács, Bošnjak válaszában
hangoztatta: „Arra a helyes megoldásra jutottunk, hogy a nemzeti tanács a
szervezkedés nem állami formája, amely a természeté
nél fogva a legjobban civil szervezetre hasonlít”.
Ez a törvényhozók a módosítás 1a szakaszában így fogalmazták meg: „A nemzeti tanács szervezet, amely a törvény által bizonyos közmeghatalmazásokkal
van megbízva, hogy a döntéshozatalban részt vegyen, vagy önállóan döntsön a
kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználat
egyes kérdéseiről, a nemzeti kisebbség kollektív jogainak megvalósítás
érdekében ezeken a területeken”.
Ha viszont megnézzük, hogy a nemzeti tanács milyen
kérdésekben dönthet „önállóan” (10 szakasz 1-4. pont), akkor látjuk, hogy ez négy (belső szervezési) esetre
korlátozódik, éspedig amikor:
1. meghozza és módosítja a nemzeti tanács
alapszabályát;
2. meghozza a pénzügyi tervét, a pénzügyi jelentést
és a zárszámadást;
3. rendelkezik a saját vagyonáról, és amikor dönt
4. a nemzeti tanács elvezéséről, jelképeiről és
pecsétjéről.
Minden más esetben
„javaslattevő”, „kezdeményező”, „részvételi”, „állásfoglalási” stb. joga van,
ami nem kötelez senkit éppen semmire. Vagyis: A nemzeti tanács egy „nesze
semmi, fogd meg jól” civil szervezet!
Ez lenne a Szerbiában a „kulturális autonómia”,
amiről Semjén Zsolt Magyarország
miniszterelnök-helyettese úgy fogalmazott, hogy „a megvalósulás állapotában van”.
Ez távol áll a Magyar Nemzeti Tanácsnak, mint
országos magyar kisebbségi önkormányzatnak az elképzelésétől, amelynek az lenne
a célja, hogy:
–
feltárja, kifejezze és képviselje a
vajdasági magyar közösség identitásának megőrzését biztosító érdekeket, továbbá
–
hogy Szerb Köztársaság hatalmi szerveivel
kialakított demokratikus dialógus alapján biztosítsa közösségünk magyarként
való megmaradását, szellemi és anyagi kultúrájának megőrzését és fejlesztését.
Hogy ez az
elképzelés megvalósul-e és mikor, azt még nem tudni.
A washingtoni látogatáson tartózkodó Ana Brnabić szerb kormányfő (a fotón) –
a törvénymódosítás másnapján, a jogilag nem létező Tanjug hírügynökség által – a
Bosnyák Nemzeti Tanácshoz (BNV/BNT) intézett üzenetében kiemelte: „Mindenekelőtt tiszteletben kell tartani a
Nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényt, amelyik tiltja a
nemzeti tanács tagjainak, hogy politikával foglalkozzanak”. Hangsúlyozta,
hogy „a nemzeti tanácsok egy nemzeti
kisebbség minden egyes tagját képviselik, nem pedig az egyes politikai pártokat
vagy érdekeket, amelyek nevében nem léphetnek fel” (Ezt viszont a VMSZ-es tanácsnokok megszívlelhetnék!)
Az „eredménye” ez is annak a „mintegy másfél éves
egyeztetési folyamatnak”, aminek
keretében Pásztor Bálint, a
Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági képviselője, és Hajnal Jenő, az MNT elnöke – a közösségi érdekeket mellőzve – tárgyalt
a Szerb Haladó Párti (SNS) vezetőkkel. Mi erről a véleménye a Magyar Nemzeti
Tanács tagjainak?
Brnabić üzenete semmi kétséget nem hagy a felől,
hogy a nemzeti tanácsok nem politizálhatnak/politikával nem foglalkozhatnak. Nesze neked nemzeti
kisebbségi autonómia!
Az erélyesnek is mondható üzenetre az miatt került
sor, hogy a Bosnyák Nemzeti Tanács ugyanis meghívta Koszovó külügyminiszterét, Behgjet Pacollit egy Novi Pazar-i
látogatásra.
– Meghívni a Novi Pazar-i iskolák igazgatóit a
Bosnyák Nemzeti Tanács ünnepi ülésére a Bosnyák Nemzeti Tanács nevében annak a
személynek az érkezése alkalmából, aki magát »Koszovó külügyminiszterének«
nevezi, a szerb törvények egyértelmű és nyilvánvaló megszegését, valamint azt
jelenti, hogy valaki visszaélt a nemzeti tanácsok tisztségével, illetve
mandátumával – szögezte le a kormányfő.
Olyan rendelkezése
a nemzeti tanácsi törvények, amely kifejezetten tiltaná a testület „politizálását”
– a kormányfő nyilatkozatával ellentétben – a törvénymódosításban sem található.
A tény, hogy a nemzeti tanács – akármilyen szinten és módon is – foglalkozhat a
közösséget érintő kérdésekkel – már önmagában is politizálást jelent!
Az
egyetlen rendelkezés, amit talán összefüggésbe
lehet hozni a kormányfő nyilatkozatával, a módosítás 7a szakaszának 1.
bekezdése, miszerint „a nemzeti tanács és a végrehajtó bizottság tagja
nem lehet politikai párt vezető szervének elnöke, az elnökség, a végrehajtó
bizottság vagy hasonló szerv tagja”. Ugyanennek a szakasznak a 2. bekezdése
szerint „a nemzeti tanács és a végrehajtó
bizottság tagja állami szervben nem lehet választott vagy kinevezett személy
[…], amelyik hatáskörébe tartozik a nemzeti tanácsok munkájával kapcsolatos
kérdésekben való döntéshozatal”.
A nemzeti
tanácsok politizálásának alkotmányos és törvényes alapja is van:
A szerb
alkotmány 75. szakaszának 2. bekezdése
előírja, hogy
„a nemzeti kisebbségek tagjai kollektív
jogaik által, közvetlenül vagy képviselőik révén részt vesznek a döntéshozatalban,
vagy önmaguk döntenek a kultúrájukra, oktatásukra, tájékoztatásukra, nyelvük és
írásuk hivatalos használatára vonatkozó egyes kérdésekről, a törvénnyel
összhangban”. (Ez a
rendelkezés valójában a jogi alapja a nemzeti tanácsi törvénynek.)
A nemzeti tanácsi
törvény 10 szakaszának 14. pontja alapján „a nemzeti tanács, a törvénnyel és az alapszabállyal összhangban, szervei
révén, önállóan: […] „14) állást foglal, kezdeményezést tesz és intézkedéseket
foganatosít a nemzeti kisebbség helyzetével, identitásával és jogaival
közvetlenül kapcsolatos minden kérdésben”. A törvény e szakaszának 15.
pontja is megmaradt az eredeti formájában: „törvényben
az autonóm tartomány vagy helyi önkormányzat aktusában ráruházott már
kérdésekben is dönt”.
A legújabb (törvény)módosításokkal
ebben a két rendelkezésben nem történt változás. (Véletlenül kimaradt a
módosításuk, elfeledkeztek erről?)
A törvény 10. szakaszának 14. pontja a nemzeti
kisebbségi közösséget érintő „minden kérdésre” vonatkozik. Amennyiben a nemzeti
tanács élne is ezzel a törvény adta jogával, ideértve a nemzetközi fórumokon
való képviseletet is, azt senki, egyetlen állami szerv sem hagyhatná azt figyelmen
kívül. Bizonyára a helyzetünk is más
lenne.
Egyes nemzet tanácsok – mint például az MNT vezetői
– azonban rémülten menekültek („mint ördög a kereszttől”) az olyan témáknak még
csak a testület napirendjére tűzésétől is, aminek esetleg politikai
vonatkozásai voltak/lettek volna (mint például a nemzeti tanácsi törvény
módosításának, vagy például Tari István tanácsos számos javaslatának a megvitatása).
Az egyedüli kivételt ez alól talán az MNT 2004.
december 20-i nyilatkozata képezi az 1944/45-ös megtorlásokról, amikor úgymond
politizált. (Ennek nyilatkozatnak a nyomtatott sajtóban való közlésére is csak
11 nappal később került sor.)
Egyébként Brnabić fenyegetésnek is nevezhető
üzenete ellentétben van az ún. bolzanói ajánlásokkal a nemzeti kisebbségekről
az államközi kapcsolatokban,
miszerint „a
nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek a kormányzat minden szintjén
hatékonyan hozzászólhatnak, különösen, de nem kizárólag az őket érintő
kérdésekhez”.
Ugyanúgy ellenkezik a nemzeti
kisebbségeknek a közéletben való hatékony révételéről szóló ún. lundi ajánlásokkal
is, miszerint „a nemzeti kisebbségek
hatékony részvétele a közéletben egyik lényeges eleme egy békés és demokratikus
társadalomnak”.
A nemzeti tanácsi törvény módosítása
alkotmányjogilag több szempontból is alkotmányjogilag támadható. Például a
szerzett jogok csökkentése miatt. A kérdés csupán az, hogy lesz-e vállalkozó az
Alkotmánybíróság előtti eljárás megindítására. És persze az, hogy a taláros
testület hajlandó-e azt részrehajlás nélkül megvizsgálni.
Nem az a lényeg tehát, hogy mit mond a
„Brnabićka”, hanem hogy hozzáértő és a nemzeti kisebbségi jogokért bátran
kiálló vezetők vannak-e a nemzeti tanácsok élén, vagy sem. Ez, persze, nem a konfrontáció
szükségességét jelenti, hanem a közösségi jogok érvényesítésének hatékony számonkérését.
Ezt a Magyar Nemzeti Tanácstól sajnos eddig nem tapasztaltuk.
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2018. július 30.
Zakon o izmenama i dopunama Zakona o nacionalnim
savetima nacionalnih manjina [Törvény a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról
szóló törvény módosításáról és kiegészítéséről] Doneti zakoni [Elfogadot
törvények]. http://www.parlament.gov.rs
MN: Nacionalni saveti su i dalje nedovoljno
prepoznatljivi organi [A nemzeti tanácsok továbbra is nem eléggé felismerhető
szervek]. Danas. 2018. július 19. II.
Lásd az 5-ös alatti interjút.
Az Magyar Koalíció 2008.
március 17-én Szabadkán elfogadott autonómiakoncepciójának teljes szövege: VMDP Hírlevél, VI. évf. 53. szám, 2008. április 3.; Hírlevél, VI. évf. 2008. április 4. 54. sz. 1. Alapelvek.
Lásd Tari István napirend előtti
felszólalásait és sürgősségi indítványait az MNT dokumentációjában.
II.
Az Állam kötelességei a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekkel szemben, 7. pont.