A jóban csak azon kevesek hisznek, akik jót tesznek.

Ebner-Eschenbach, Marie von (Zdislawitz, 1830. szeptember 13. - Bécs, 1916. március 12.) költőnő és regényíró.

Nehéz napok várnak ránk. Még a pártfoglalkoztatás i csökken.

Zoran R. Tomić

Azerbajdzsánból az elnök az ottani tudományegyetem díszdoktori címével tért vissza. A beszédét hallgatva, amit ebből az alkalomból tartott, az a benyomásom, a doktorátus területe a „népbolondítás és a nyugdíjasok becsapása” volt.

Mile Delić

R E S T I T Ú C I Ó

A magyar külpolitika tétlenségének, állásfoglalása hiányának következménye az elkobzott vagyon végleges elvesztése lehet/lesz

 

Ha vontatottan és nem kis nehézségekkel terhelten is, de Szerbiában folynak a második világháború után elkobzott vagyon-visszaszármaztatási eljárások. Az utóbbi időben ezzel kapcsolatban legalább három információ is van. Ezekről azonban a délvidéki/vajdasági sajtó ritkán, vagy egyáltalán nem tájékoztat. EZ is azt igazolja, hogy még az alapvető funkcióját sem teljesíti!

Az első – kedvező – hír, hogy a szerb kormány április 5-én meghozta a – régóta várt – rendeletet[1] azokról a kritériumokról, amelyek alapján meghatározzák az elkobzott mezőgazdasági és erdőterületek helyett visszaadásra kerülő parcellák nagyságát.

A rendelet értelmében, azokban az esetekben, amikor az elkobzott terület visszaszármaztatása nem lehetséges, a földet a „szubsztitúciós modell” szerint adják vissza, vagyis másik, megközelítőleg ugyan olyan értékű parcella formájában.

A – mindössze négy szakaszból álló, a Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönyének 2018. április 13-ai 29. számában közölt és április 21-étől már alkalmazásba került[2] – a 110-12919/2017 számú rendelet azokra az állami tulajdonban lévő földek „azon kataszteri községekben visszaadására vonatkozik, amelyekben az elvétel után elvégezték a tagosítást), illetve a határrendezést”. Ez mellett, „meghatározza a kritériumokat azoknak a mezőgazdasági és erőterületek esetében is, amelyeket nem kerülnek visszaadásra”. 

Szakmai vélemények szerint, a rendelet „meggyorsítja a restitúciót”.[3]  – A szerb állam eddig mintegy 25 ezer hektár mezőgazdasági földterületet származtatott vissza a háború előtti tulajdonosok örököseinek, a rendelet alkalmazásával mintegy 70 ezer hektár kerülhet visszaadásra. Az örökösök teljes követése közel 100 ezer hektár mezőgazdasági földterület – közölte a VRTV[4].

A második – sajnos kedvezőtlen – hír, hogy „a pénzügyminisztérium még nem határozta meg azt a szorzószámot, amelynek segítségével kiszámítják majd, mekkora összeggel kártalanítják azokat, akiknek a vagyonát elkobozták a második világháború után”.[5] A kötvényekkel való kárpótlást decemberben kellene megkezdeni, erre az idei költségvetésben kétmilliárd dinárt irányoztak elő – nyilatkozták a Beta hírügynökségnek a pénzügyminisztériumban. Mint mondták, most elemzik a Restitúciós Ügynökségtől kapott adatokat, hogy ezek alapján megállapítsák a reális kárpótlási szorzószámot.
A restitúciós törvény szerint azokat az egykori tulajdonosokat vagy utódokat, akiknek a vagyonát nem tudják természetben visszaszármaztatni, összesen kétmilliárd euróval kártalanítják 12 évre szóló államkötvények formájában, évi 2 százalékos kamattal. Egy-egy személynek legfeljebb 500.000 eurót fizethetnek ki, a vagyon piaci értékére való tekintet nélkül.

Mile Antić, a Restitúciós Háló koordinátora elmondta: a költségvetésben nincs elegendő pénz a kártérítésre. Erre az idén 160 millió euró kellett volna, de csak 16 milliót, azaz 2 milliárd dinárt tudtak elkülöníteni.[6]

Az időközben (a május 8-án) lemondott Dušan Vujović pénzügyminiszter helyére a szerb képviselőház (május 29-én) Siniša Mali eddigi belgrádi polgármestert választotta. Bizonyára a személycsere is kihatással volt pénzügyminisztérium döntésének halasztására.

A Szerb Haladó Párt (SNS) bizalmát élvező Mali megválasztását az ellenzék élesen bírálta, egyebek között a Savamala-ügy, diplomájának esetleges plágiumgyanúja, stb. miatt. Hogy milyen miniszter lesz, elválik.

Fotó: N1

A harmadik – különösen a Délvidékről/Vajdaságból elszármazott magyarokat, most magyar állampolgárokat kedvezőtlenül érintő, ügyvédi körökből származó ugyancsak kellemetlen – hír, miszerint „a szerbiai eljáró hatóságok a folyamatban lévő ügyeket az örökösök szempontjából nem a legideálisabb módon kezelik. Az eljáró hatóságok indokolatlanul államközi megállapodás hiányára hivatkozik, amely tényt a helyben eljáró ügyvédek és az érintett örökösök érdemben cáfolni képtelenek” – írja az levelében az egyik érintett örökös.

Olyan esetekről is hallani, hogy

– jogerős bírósági rehabilitációs végzés meglétének dacára az Restitúciós Ügynökség (egyértelműen hatáskörén kívül eső körülmény tekintetében magának vindikálva a mérlegelés jogát), a kérelmezők állampolgárságától akár függetlenül is, a „megszálló erőkhöz tartozás” fogalmának sajátos értelmezése alapján utasítja el a vagyon-visszaszármaztatási kérelmeket;

– az Ügynökség elvitatja azt, hogy Magyarország esetében a természetbeni vagyon-visszaszármaztatáshoz (és akár a kárpótláshoz) való jog tekintetében fennállt-e a reciprocitás (kölcsönösség/viszonosság);

– Jugoszlávia és Magyarország 1956-ban, a két ország között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések tárgyában kötött államközi egyezménnyel[7], mind az államok, mind állampolgáraik nevében  kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintették mindazokat a, többek között pénzkifizetésre vonatkozó jogokat, amelyek 1955. január 1-je előtt keletkeztek – ami most állítólag jogalapját képezné a magyar állampolgárságú ügyfelek kérelmeinek elutasítására...

Az idézett egyezmény legfontosabb (1.) cikkének hiteles teljes szövege:

(1)   A Szerződő Felek, mind a magunk, mind jogi személyeik és állampolgáraik nevében kölcsönösen kiegyenlítetteknek tekintik mindazokat a pénzfizetésre, árúszállításra és egyéb szolgáltatásokra vonatkozó jogokat, követeléseket és igényeket, amelyek a másik Szerződő Féllel, annak jogi személyeivel, valamint állampolgáraival szemben 1955. január hó 1. napja előtt bármilyen jogcímen keletkeztek.

(2)   Az első bekezdés rendelkezései nem terjednek ki:

a)      azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Felek állampolgárait a másik Szerződő Fél állampolgáraival szemben polgári, jogi jogviszonyból megilletik;

b)      Azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Feleknek a másik Szerződő Fél állampolgárait az e területen székelő jogi személyekkel szemben polgári jogviszonyból kifolyólag illetik vagy terhelik, valamint ezeknek az állampolgároknak a köztartozására;

c)      Az irodalmi és művészeti szerzői jogra és az azon alapuló követelésekre és igényekre.

Az idézett államközi szerződés alapján  – a véleményem szerint –  semmiképpen nem lehet elutasítani az elkobzott vagyon jelenleg magyar állampolgárságú örököseitől az őket megillető javak visszaszármaztatását. Az egyezmény erre egyáltalán nem vonatkozik, ezt egy szóval nem említi! Az ilyen végzések ellen miden jogorvoslatot be kell vetni!

Az ingatlan tulajdonjoga – ismereteim szerint – az egyetlen jog, amely soha nem évül el, jogalap nélkül soha sikeresen nem vitatható el.

A probléma a magyar külpolitika tétlenségéből, állásfoglalásának hiányából, az érintettek támogatásának hiányából/magukra/sorsukra hagyásából ered. Abból, hogy Magyarország – Szerbia EU-s csatlakozásának feltétel nélküli támogatása miatt – semmilyen lépést sem tett ebben, a délvidéki/vajdasági magyarokat és örököseiket is érintő ügyben. Ez miatt, a vagyonelkobzást szenvedők örökösei kénytelenek egyedül hadakozni a Visszaszármaztatási Ügynökséggel. Sokan ezt nem is vállalják, aminek a vagyon végleges elvesztése a lehet/lesz a következménye.

Olyan javaslat is elhangzott, hogy „a Magyar Kormány kezdeményezze a Szerb Kormány felé, hogy legyen egy – kölcsönösségen alapuló – kétoldalú megállapodás a vagyon-visszaszármaztatás (kárpótlás) tárgyában”. Ezt azzal indokolják, hogy „különösen kedvező a helyzet egy ilyen jellegű lépés megtételére most, Szerbia EU csatlakozása során”. 

A véleményem szerint, lehetséges egy ilyen megállapodás létrehozása. Kérdés azonban, hogy szükséges-e, és hogy mennyire bonyolítaná az örökösök helyzetét, odázná el a visszaadási eljárásokat? Inkább a jelenlegi törvények hatékonyabb alkalmazást kellene szorgalmazni/számon kérni. Ez nem zárja ki az érintettek és a délvidéki/vajdasági ügyvédek szervezkedését és a kormányok iránti nyomásgyakorlását sem.

Minden olyan esetben, amikor a Visszaszármaztatási Ügynökség – a fenti, vagy egyéb megalapozatlan okokra hivatkozva elutasító végzést hoz – fellebbezni és (az újabb elutasítást követően) közigazgatási pert kell indítani a végzés megsemmisítése érdekében. Nem szabad könnyen feladni! Végig kell folytatni az eljárást, akár a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz is fordulni. Ehhez szükség lenne a sajtó hathatós segítségére is. Egyébként végső búcsút lehet venni az elkobzott vagyontól! Megengedheti-e magának ezt a luxust Magyarország?

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. május 30.

---

[1] УРЕДБA о критеријумима за утврђивање површине пољопривредног и шумског земљишта у поступку враћања одузете имовине. "Службени гласник РС", број 29 од 13. априла 2018.

[2] http://www.pravno-informacioni-sistem.rs/SlGlasnikPortal/reg/viewAct/738be0c2-1f93-4b37-baa3-845b077c0e65

[3] Nova uredba ubrzava restituciju [Az új rednelet megygorsítja a restitóciót]. http://www.agronews.rs/nova-uredba-ubrzava-restituciju/, 2018. április 16

[4] UREDBA O KRITERIJUMIMA ZA UTVRĐIVANJE POVRŠINE POLJOPRIVREDNOG I ŠUMSKOG ZEMLJIŠTA U POSTUPKU VRAĆANJA ODUZETE IMOVINE [Rendelet a kritériumokról az elkobzott mezőgazdasági és erdőterületek helyett visszaadásra kerülő parcellák területének meghatározására].

https://www.paragraf.rs/dnevne-vesti/030518/030518-vest13.html, 2018. április 30.

[5] (Beta) Még a kárpótlási szorzószámot sem határozták meg. https://www.magyarszo.rs/hu/3637/gazdasag/180747/M%C3%A9g-a-k%C3%A1rp%C3%B3tl%C3%A1si-szorz%C3%B3sz%C3%A1mot-sem-hat%C3%A1rozt%C3%A1k-meg.htm, 2018. március 27. [08:27]

[6] Uo. Lásd még: Még mindig nem határozták meg a kárpótlási szorzókat

 Szabad Magyar Szó, 2018. március 25. [19:05]
https://szabadmagyarszo.com/2018/03/25/meg-mindig-nem-hataroztak-meg-a-karpotlasi-szorzokat/

[7] Ureba o rafifikaciji Sporazuma o regulisanju nerešenih finansijskih i privrednih pitanja između Jugoslacvije i Mađarske [Rendelet a Jugoszgoszlávia és Magyarország közötti megoldatlan pénzügyi kérdések rendezéséről szóló egyezmény ratifikálásától]. Меđunarodni ugovori Federativne Narodne Republike Jugoslavije, Sveska br. 73, godina 1957. 22-23 [A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nemzetközi szerződései, 73. füzet, 1957 év 22-23]

A kereskedőnek az őszinteség is csak pénzügyi spekuláció.

Baudelaire, Charles (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.

Korunk nagy talánya, mit tenni a túl sok információval.

Theodore Zeldin (Oxford, 1933. augusztus 22.), szociológus és történész.

Megértettük volna a nyugdíjak ideiglenes csökkentéséről szóló törvény megszüntetését, ha nem lett volna Vučić magyarázata.

Nikola Božilović

Az ember, aki Szerbián uralkodik, nem uralkodik önmagán, mivel a cselekedetei gyakran az értelem ellenőrzése nélküliek.

Milojko Pantić

Ezzel minden magyart megaláznának

 Felháborítónak tartják a vajdasági magyarok, hogy a tartományi kormány a Délvidék elcsatolásának napját tenné meg Vajdaság napjának. Így a magyarokkal is megünnepeltetnék azt, hogy száz évvel ezelőtt elszakították az otthonukat Magyarországtól. A vajdasági magyar ellenzék most harcot indított, hogy megakadályozza a magyarokat súlyosan sértő intézkedést.

 

 

Az újvidéki Rákóczi Ferenc utca (ma a Pozorišni trg van a helyén), háttérben a Szűz Mária Szent Neve-templom 1914-ben (Forrás: Fortepan)

Különös közjáték zajlott le a minap Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanácsban (MNT). A vajdasági magyarság országos kisebbségi önkormányzati szervének ülésén Tari István, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) képviselője azt javasolta, hogy testületileg foglaljanak állást a tartományi kormány által közvitára bocsátott, a Vajdaság hivatalos ünnepnapjára tett javaslatról. A politikus arra kérte a tanácstagokat, hogy utasítsák el a közös ünnepnap november 25-én történő megtartását. A tanácstag szerint az 1918-as újvidéki Nagy Nemzetgyűlés – melyen kimondták a Bácska, a Bánság és Baranya csatlakozását Szerbiához – történelmileg vitatható, másfelől ez az itt élő magyar kisebbség gyásznapja.
– Ezt követőn iszonyú szenvedésözön zúdult a közösségre, és ha egymás érzékenységét tiszteljük, akkor nem azt a napot tűzzük ki a tartomány napjának, amikor a magyarság megtöretése zajlott – mondta Tari az ülésen. Habár a Magyar Mozgalom képviselője kiállt Tari mellett, és szintén fontosnak ítélte a hivatalos napról szóló napirendi pontot, végül Hajnal Jenő, a tanács elnöke arra kérte a képviselőket, ne fogadják el a politikus beadványát. Szerinte ez a vita nem a békés együttélés ügyét szolgálná, e helyett inkább a magyarság számára fontos ünnepnapok tartományi elfogadását kellene szorgalmazni.
Vajdaság napjának kérdése persze nem csak a magyar közélet számára fontos. Az eredeti felvetés az ünnepnap beiktatásáról Tomislav Nikolic korábbi szerb államfő nevéhez köthető, aki elnöksége idején előszeretettel nyúlt vissza a szerb történelem dicsőséges napjaihoz, hogy az elmúlt évtizedek súlyos vereségeit ellensúlyozza. A kezdeményezés Nikolic utódjának, Aleksandar Vucicnak is megtetszett, ő múlt év novemberében bejelentette, hogy óriási ünnepségre készülnek a Vajdaságban. – Megmutatjuk, hogy Szerbia számára nincs jelentősebb esemény, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés arról döntött, hogy a Vajdaság csatlakozzon Szerbiához – fogalmazott akkor Vucic annak ellenére, hogy a nevezett gyűlés valójában nem is a Vajdaság, hanem a Bácska, a Bánság és Baranya hovatartozásáról döntött.
Ami viszont a tartalmi mondandót illeti, az cseppet sem lepte meg a vajdaságiakat. Ekkorra már mindenki számára ismert volt, hogy a századik évforduló ünnepére tervezik az újvidéki Hozzácsatolás Múzeumának megnyitását. Emellett színházi előadásokat, ünnepségeket is terveznek a többhetes rendezvénysorozatra. De ha mindez még nem lenne elég, januárban Igor Mirovic tartományi kormányfő bejelentette, hogy a tervek szerint november 25-ét nyilvánítják majd a Vajdaság napjává. A szavakat aztán tettek követték: a vajdasági kormány beterjesztette azt a javaslatot, hogy a Délvidék elszakításának napja legyen a Vajdaság napja. Hogy minden a helyén legyen, még közvitára is bocsátották az elmúlt hetekben ezt a kérdést, melynek harmadik köre nemrég ért véget Újvidéken.
A készülő jogszabály különösen kellemetlen helyzetbe hozta a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ). Az ott élő magyarság legnagyobb pártja ugyanis mind köztársasági, mind tartományi szinten a vezető kormánypárt, a Szerb Haladó Párt koalíciós partnere. Így tulajdonképpen ők lennének az egyetlenek, akik útját tudnák állni, hogy a magyarokkal is megünnepeltessék a Délvidék elcsatolását. Mégis, a jelek szerint a párt nem kíván foglalkozni a VMDK beadványával. Érdekes módon azonban szerb részről is van ellenzője a javaslatnak. A nacionalista Vojislav Seselj-féle Szerb Radikális Párt egy egészen sajátos megközelítésből érvel: november 25-ét nem Vajdaság, hanem az „egyesítés napjának” kellene elnevezni. A Vajdasági Szociáldemokrata Liga is kifejezte a nemtetszését: szerintük történelmi szempontból nem állja meg a helyét ez az évforduló, hiszen Vajdaság a mai határaival nem is száz éve, csak a második világháború után jött létre.
Ám a legnagyobb vajdasági magyar ellenzéki párt, a VMDK már nem maradt meg a történelmi pontatlanságok hangoztatásánál. Így képviselői nemrég akcióba lendültek, hogy megakadályozzák a Vajdaság napjának összekapcsolását a terület elcsatolásával. Habár a párt képviselői nem tudtak részt venni a témáról rendezett közvitákon, az MNT ülésén azt kérték, hogy a testület határolódjon el a készülő döntéstől. Tari István kezdeményezését azonban lesöpörték az asztalról. – Nagyon jellemző, hogy a nemzeti tanács a kvótareferendum és a Minority SafePack kapcsán el tudott fogadni egy állásfoglalást, de egy ilyen égető ügyben, ami a közösségünket és az önbecsülésünket is mélyen érinti, már képtelen volt erre – mondta el lapunknak Csonka Áron, a VMDK elnöke, aki szerint politikai álnokság volt, amit a vita során a hatalmi többség képviselői mutattak. Ugyanis kezdetben a kameráknak tetszelegve szóban még támogatták Tari István javaslatát, de a voksolásnál már szinte egyhangúlag leszavazták.
– A VMSZ azért nem hangoskodik most, mert elkötelezték magukat a szerb haladók mellett, így attól tartanak, ha előrángatnák ezt az ügyet, akkor rákoppintanának az orrukra – magyarázta Csonka. Ő úgy véli, ebből is látszik, hogy a VMSZ-nek nincs súlya sem a tartományi, sem pedig a köztársasági kormányban. De az is közrejátszhat a némaságukban, hogy egyelőre nem tudják, támogatja-e majd a magyar külügy azt, hogy erőteljesebben hallassák ebben az ügyben a hangjukat.
Miután a VMDK nem tudta elérni a nemzeti tanácsban a célját, taktikát váltott. Most azon dolgoznak, hogy minél többen értesüljenek arról, mire készülnek a vajdasági parlamentben. Emellett Csonka Áron – aki egyben a tartományi parlament képviselője is – módosító indítványt tervez benyújtani, amelyben új dátumra tesz majd javaslatot. – Vajdaság napja ellen nekünk nincs semmiféle kifogásunk, mi november 25-e választását bíráljuk – mondta a politikus, aki teljesen biztos abban, hogy találnának olyan időpontot is, ami valóban kapcsolódik a tartomány autonómiájához.
Az elcsatolás ünnepnappá nyilvánítása ellen azonban a pártnak van egy igazi „csodafegyvere” is. Vajdaság 2009-ben elfogadott statútuma még arról rendelkezett, hogy a tartománynak saját kormánya, vagyona, zászlaja és címere lehet, emellett 150 hatáskört átvett a központi kormányzattól. 2013-ban azonban a szerb alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította a statútumot. Mint fogalmaztak, a tartomány alapdokumentumának azok a részei nem egyeztethetők össze Szerbia alaptörvényével, amelyek azon az „alkotmányjogilag elfogadhatatlan elven alapulnak, hogy a statútum a Vajdaság jogalakító aktusa, amely felhatalmazza arra, hogy rendezzen minden olyan kérdést, amely érdekében áll, függetlenül attól, hogy a kérdés rendezése alkotmányos vagy törvényi ügyet képez-e”. Az alkotmánybíróság emellett meghatározta, pontosan miről dönthet és miről nem dönthet a jövőben a tartomány – egy ilyen ünnepnapról például nem rendelkezhet. Abszurd módon így a VMDK most éppen azzal a határozattal akadályozhatja meg az elcsatolás dátumának ünnepnappá nyilvánítását, amellyel annak idején a szerb alkotmánybíróság megkurtította a Vajdaság hatásköreit. – Így ha a tartomány ünnepnappá nyilvánítja november 25-ét, akkor mi alkotmánybírósági próbának vetjük alá a döntésüket – árulta el Csonka.
A politikus még bízik abban, hogy a magyar külügy is felszólal november 25-e ünnepnappá nyilvánítása ellen, hiszen egy ilyen döntéssel minden magyart megaláznának. Ennek nyomán akár a haladók koalíciós partnere, a VMSZ is végre hallathatná a hangját. – Ha ezt nem lépik meg, Pósa Lajos, a nagy magyar költő versét küldeném nekik: Verje meg az Isten nem egyszer, de százszor, ki magyar létére idegenhez pártol – tette hozzá Csonka Áron.

Majláth Ronald  

2018. 05. 28. 

https://magyarhang.org/kulfold/2018/05/28/ezzel-minden-magyart-megalaznanak/

Vučić je u pravu: ovo jeste zlatno doba

Ako i kada – a potrajaće – aktuelni režim bude suštinski i dubinski poražen, onima koji dođu na čelo države nakon toga ostaće razvaljene i razmrvljene institucije, duboko podeljeno društvo po mnogo osnova, i ruševine od države, koja je po vertikali – od skupštine stanara do Skupštine Srbije, Vlade Srbije i pravosuđa – bila upregnuta da obezbedi uzdizanje i nedodirljivost jednog čoveka i kruga poslušnih ljudi oko njega.

U petom veku pre nove ere, antička Atina doživljavala je svoj procvat. Tokom više od 30 godina, vojskovođa, državnik i govornik Perikle bio je centralna ličnost i lider atinskog polisa, a period njegove vladavine naziva se još i zlatnim dobom Atine: Atina je postala finasijski i kulturni centar za sve grčke državice.

U 21. veku posle nove ere, od 2012. pa nadalje, država Srbija je doživljavala svoj procvat. Lider tadašnje Srbije – “vrhovni komandant“, “državnik“ i govornik na mnogim televizijama Aleksandar Vučić – bio je nesumnjivo centralna ličnost Srbije u ovom periodu, a on sam je period svoje vladavine koji će uslediti od 2018. do 2022. nazvao zlatnim dobom Srbije: Srbija će, kaže, u tom periodu imati rast od čak 4-4,5 odsto BDP-a.

Atina je u zlatnom dobu izgradila Partenon na Akropolju, a Srbija je u zlatnom dobu izgradila pevajuću fontanu na Slaviji; Atina je imala Sokrata, Srbija je imala Marijana Rističevića; Atina je imala Fidiju, Srbija Milutina Folića; Atina je imala Herodota, a Srbija Marka Atlagića; u Atinu su se slivala sredstva celog pomorskog Delskog saveza, zahvaljujući kojima je Atina postala najveća pomorska sila svog vremena, a Srbija je promašila u planiranju, pa imala suficit u budžetu.

Foto: FoNet/Vlada Srbije/Slobodan Miljević

Ali, pogrešno bi bilo zaključiti da su ova poređenja argument da period Vučićeve vlasti u Srbiji nije bio zlatno doba Srbije (predsednik koristi ponekad i drugu, sličnu, metaforu: zlatne godine). Evo i zašto.

Vučićeva vlast u jednom, drugom ili trećem obliku (PPV, premijer, predsednik) jeste obeležena nečim nesvakidašnjim za Srbiju u prethodnih nekoliko decenija: javne finansije su uređene fiskalnom konsolidacijom, u saradnji sa MMF-om, fiskalni deficit je prešao u suficit, i, uz par ugrađenih “mina“ (nereformisana državna preduzeća, EPS naročito, rastući spoljnotrgovinski deficit, eventualne obaveze prema penzionerima zbog smanjenja penzija), trebalo bi da ovakva stabilna situacija potraje.

Međutim, uprkos što se događaju “prvi put u novijoj istoriji“, da li uređene javne finansije čine Vučićevu vladavinu “zlatnim dobom“ i “zlatnim godinama“? Ni u kom slučaju, kao što je takvom ne čine ni prosečne plate od oko 400 evra (među najnižima u Evropi), koje ne prima 2/3 formalno zaposlenih građana (i za koju je u februaru 2018. bilo moguće kupiti oko 2/3 potrošačke korpe: prosečna zarada je bila 47.819, a prosečna korpa 70.169,5 dinara).

Da li Vučićevu vladavinu “zlatnim dobom“ čini pretpostavljeni rast od 4 odsto u narednih 4-5 godina? Dabogme da ne – najpre, jer on nije izvestan (podsetimo, rast za 2017. bio je planiran na 3-3,5 odsto, a bio je samo 1,9), niti je u bilo kom slučaju impresivan: u periodu 2000-2008, svake godine privredni rast bio je daleko iznad tih 4,5 odsto, što se sada prikazuje kao neverovatnim (a još uvek nedostignutim) rezultatom.

Uostalom, ako je rast od 4 odsto “zlatno doba“, kakvo je to onda doba u Kini u poslednjih par decenija? Platinasto? Dijamantsko? Ili, ne moramo tako daleko, ’ajmo u komšiluk: Rumunija je 2016. imala rast BDP-a od 4,8 odsto, a u 2017. čak 6,9 odsto. Postoji li iko ozbiljan ko bi rekao da je Rumunija u zlatnom dobu?

Napokon, takvom je ne čini “papirno“ smanjenje stope nezaposlenosti u proteklih nekoliko godina – na pitanja i sumnje Fiskalnog saveta u zvaničnu statistiku nema relevantnih odgovora.

Ovako je bilo na početku prošle godine. Od tada je privreda Srbija porasla za 1,9 odsto, a privreda Rumunije za 6,9 odsto. / Ilustracija: Istinomer

Pa zašto i otkud onda tvrdnja iz naslova da period Vučićeve vladavine jeste zlatno doba Srbije?

Zbog onoga što će doći posle nje.

Slučajno ili ne, Vučić je “zlatno doba“ ograničio na period 2018-2022, što je u jednom ranijem intervjuu i godina (ova potonja) za koju je vezao svoje povlačenje iz vlasti (jer, po njegovim rečima, niko neće moći da ga pobedi, nego će sam da ode).

Bez ikakve sumnje – jer neće biti potrebnog pritiska ni unutar države, niti iz inozemstva – poražavajući trendovi Vučićeve vlasti nastaviće se i do 2022. godine, a, deluje, i još mnogo godina nakon toga.

Udarničkim radom naprednjaka, čiji je Vučić i dalje šef, parlament je sveden na karikaturu, koja služi svemu – sprdnji, osećaju sramote, nelagodnosti, rezigniranosti – osim onome čemu bi trebalo: da bude predstavničko telo svih građana Srbije, u kome se kritički razmatraju potezi izvršne vlasti, i suštinski razgovara o zakonima koji oblikuju državu.

Dalje, udruženim udarničkim radom Vučića, naprednjaka i televizija sa nacionalnom frekvencijom (na čelu sa javnim servisom), iz javnosti je proteran svaki iole ozbiljniji disonantan glas u odnosu na vladajuću doktrinu i “vjeruju“ aktuelne vlasti. Isto se može reći i za većinu štampanih medija. Svako drugačije mišljenje je nepoželjno i manje ili više progonjeno – važi i za medije i za nevladin sektor.

Takođe, udruženim udarničkim radom Vučića i naprednjaka, u kombinaciji sa neumećem postojećih ostataka opozicije, maltene sve opozicione stranke i pokreti svedeni su ispod cenzusa: njihova snaga, njihov položaj i njihov uticaj sveden je na snagu, položaj i uticaj nekakvih neonacista u nekakvoj ozbiljnoj zapadnoj zemlji.

Ujedno, gotovo sve (Poverenik se još uvek drži) nezavisne institucije su ili pasivizirane ili moralno korumpirane (na primer, Agencija za borbu protiv korupcije), ili izvrnute naglavačke (poput REM-a, čije se postojanje sada uglavnom svelo na to da odbiju svaku pritužbu na rad Pinka i Hepija i da aktivno učestvuju u kampanji na strani naprednjaka, i to u predizbornoj tišini).

Treća grana vlasti – pravosuđe – preći će iz lošeg u gore stanje, ukoliko budu usvojene promene Ustava poslate Venecijanskoj komisiji. U prevodu, iz politički kontrolisanog, preći će u još više kontrolisano stanje.

Sve ovo radi se sa vrlo jasnim – i praktično već ostvarenim – ciljem arbitrarne vlasti jednog čoveka i grupe ljudi oko njega, bez bilo kakve mogućnosti za njihovom odgovornošću i praktično ustanovljenom nekažnjivošću za svakoga ko je podoban. Ukratko – partijska ili, kako piše u Strategiji EU za Zapadni Balkan, “zarobljena država“.

Foto: FoNet/Vlada Srbije/Slobodan Miljević

Kraj atinskog “zlatnog doba“ obeležili su izbijanje kuge (od koje je umro i Perikle) i početak Peloponeskog rata, u kome je Atina poražena tako da više nikad ne bude ono što je bila tokom petog veka pre nove ere.

I Francuska je imala svoje “zlatno doba“, tzv. Belle Époque. Na kraju tog perioda, izbio je do tada najstrašniji sukob koji je svet do tada video, Prvi svetski rat.

Ako i kada – a potrajaće – aktuelni režim bude suštinski i dubinski poražen, onima koji dođu na čelo države nakon toga ostaće razvaljene i razmrvljene institucije, duboko podeljeno društvo po mnogo osnova, i ruševine od države, koja je po vertikali – od skupštine stanara do Skupštine Srbije, Vlade Srbije i pravosuđa – bila upregnuta da obezbedi uzdizanje i nedodirljivost jednog čoveka i kruga poslušnih ljudi oko njega.

Zato ovo jeste “zlatno doba“. Jer, neće Srbiju pogoditi epidemija kuge, niti će izbiti novi svetski rat, ali je sigurno: biće sve gore. I u tom smislu, u odnosu na ono što Srbiju čeka u narednim godinama, aktuelni trenutak biće ta lepa, divna prošlost.

A zbog toga, osim sintagme “zlatno doba“, jednako dobro Srbiju opisuje i ona druga, koju Vučić voli da rabi: “zlatne godine“. Naime, kolokvijalno, zlatnim godinama smatraju se – duboka starost i penzija. A poznato je čime se penzija završava: smrću. To sledi i Srbiji, nakon, uz par godina izuzetka, tri decenije temeljnog i sistematskog razvaljivanja i društva i države od strane njenih političkih elita.

Radmilo Marković 

26 May, 2018

Naslovna fotografija: FoNet/Vlada Srbije/Slobodan Miljević

https://www.istinomer.rs/clanak/2339/Vucic-je-u-pravu-ovo-jeste-zlatno-doba

 Danas, 2018. május 28. 7.

A jogi kar visszaüt

Nincs-e itt az ideje elgondolkozni az illetékeseknek – első sorban az MNT-nek – az  újvidéki Jogtudományi Karon kívüli magyar jogászképzésről?

„Alig egy óra alatt egyhangúlag elfogadták a képviselők a Magyar Nemzeti Tanács május 24-ei 33. rendes ülésének közel 50 napirendi pontját”![1]

Ez azt jelenti, hogy egy percnél alig valamivel több idő jutott egy-egy napirendi pontra.  Lehet itt érdemi munkáról beszélni? Nem komolytalan ez?

Az ülésen Hajnal Jenő, a testület elnöke – „napirenden kívül”[2] – „tájékoztatta a tagságot, hogy a testület tiltakozott (sic!) az illetékes tartományi titkárságoknál az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Kara által a következő tanévben kezdődő alapképzésre meghirdetett pályázat okán, mivel abban az intézmény a szerb nyelv ismeretének a bizonyítását szabta meg feltételként a nemzeti kisebbségek nyelvén felvételizők számára.

A Jogtudományi Kart, amely éveken át folyamatosan megszegte a vonatkozó, kötelező erejű tartományi határozatot, a közelmúltban jogerős bírósági ítélettel ’kényszerítették’ a felvételi vizsga megszervezésére a nemzeti kisebbségek nyelvén. Idei felhívásában az intézmény a nemzeti kisebbségekhez tartozó felvételizők esetében külön feltételt szabott meg: B2-es szintű szerbnyelv-teszt kitöltését a felvétel feltételeként. Ennek következtében a többségi nemzet képviselőihez képest a nemzeti kisebbségeknek eggyel több feltételt kell teljesíteniük, ha a szóban forgó intézményben szeretnék megkezdeni felsőoktatási tanulmányaikat. A nemzeti kisebbségekhez tartozók felvételizhetnek anyanyelvükön, de egy nappal a felvételi vizsgát követően – még mielőtt az intézmény közzétenné az összes felvételiző eredményét, és megállapítaná a felvételt nyertek rangsorát – felmérik a szerbtudásukat, és az eredményük függvényében nyernek felvételt az intézménybe – olvasható az ülésről készült írásban.[3]

Hajnal „tájékoztatta a tagságot, hogy a tanács (vagyis az MNT – B. A.) tiltakozott az illetékes tartományi titkárságoknál”[4] a pályázati feltételek miatt.

Ebből azt lehet kiérteni, a tanácstagok a helyszínen értesültek, hogy már tiltakoztak a pályázat ellen?! Az ülésről készült írás további részéből aztán megtudjuk, hogy „az MNT (nem tiltakozott, hanem csak – B. A.) felvette a kapcsolatot (sic!) az illetékes tartományi titkárságokkal, és ők arról biztosítottak bennünket (nem tudni kit: Hajnal Jenőt, vagy az MNT? – B. A.), hogy már kötelezték a jogi kart arra, hogy azonnali hatállyal módosítsák a jogegyenlőség elvét sértő pályázati felhívást”.[5]

Aki ismeri a tartományi közigazgatás szervezetét, annak világos, hogy ebben az ügyben egyedül a Nyilas Mihály vezette Tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárság az illetékes. Az a Nyilas titkár, aki eddig – ismereteim szerint – nem érvényesítette a Jogtudományi Karral szemben a vonatkozó tartományi jogszabályt. Ez miatt kerül(he)tett sor a perre. Most majd rá fogja kényszeríteni a Kart, hogy változtassa meg a pályázati feltételeket?  Rövidesen megtudjuk.

Az elnök „tájékoztatójából” most nem világos, kinek a nevében „tiltakozott”, a saját nevében, az MNT nevében, vagy a tanácstagok nevében, illetve csak „felvette a kapcsolatot az illetékes tartományi titkárságokkal”. Ez mégsem ugyan az! Még azt sem mondta, hogy melyekkel. Hol van a dokumentum, amelyikkel ezek a titkárságok (?) „biztosítottak bennünket” (kit?) a pályázat módosításáról.

Egyébként is, mit jelent az, hogy „az MNT felvette a kapcsolatot”? Kivel? Hajnal Jenő felhívta telefonon a Nyilas Mihályt? A „rosszindulatú provokációnak” nevezett pályázat ellen miért nem a Jogtudományi Karnál tiltakozott, vagy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Európai Unió (EU) belgrádi irodájánál? Talán azért, mivel ezzel „az általunk (értsd: Hajnal Jenő és társai  által – B. A.) szőtt szálakat is elvágnánk”[6]? Hajnal nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a Szerb Haladó Párt (SNS) közötti „szálakat” félti? 

Közben az idő múlik, és a bizonytalanság miatt is, a társadalom- és jogtudomány iránt érdeklődő középiskolát végző nemzeti kisebbségi diákok külföldre távoznak! („Nagy a hiány a magyar jogászból az egész tartományban, és szükséges a fokozott utánpótlás, fontos a jogszabályt mielőbb betartatni és elérni, hogy a magyar nyelvű felvételi vizsgákat mielőbb megszervezzék az említett karon is.”)[7]

Nyilvánvaló, hogy a Jogtudományi Kar újabb hátrányos, megkülönböztető lépést tett a magyar diákokkal szemben, diszkriminálja azokat a többségi nemzet tagjaihoz viszonyítva.

Sajnos beigazolódott, amire a Kar ellen szóló bírósági ítélettel kapcsolatos, április 26-ai írásomban[8] utaltam, amely döntés értelmében a jövőben a nemzeti kisebbségek nyelvén, így magyar nyelven is köteles megszervezni a felvételi vizsgát: „Nem kell továbbra sem elkönyvelni, hogy most már minden akadály elhárul a magyar felvételizés elől, hiszen az elsőfokú elutasító bírósági ítéletet, „tapsviharral nyugtázták a rektor által vezetett dékáni értekezleten”.[9] Sóti Attila, a Vajdasági Magyar Diákszövetség (VaMaDiSz) elnöke április 17-én – a Facebookon közölt bejegyzése szerint – elment a Jogi Karra meghallgatni az ítélettel kapcsolatban „megígért kommentárt”, „de csak a portásfülkéig engedték”[10]… A kar most, formálisan tiszteletben tartva a bírósági ítéletet, újabb diszkriminatív feltétellel állt elő a nemzeti kisebbségi hallgatók iránt.

A Jogtudományi Karra – amelynek egykor én is a hallgatója voltam, ahol megakadályozták a doktori értekezésem megvédését – (újabb) szégyen, hogy a perre egyáltalán sor került. Az meg csak hab a tortán, hogy a Kar a pert el is veszítette. Ennek a karnak – úgy látszik – már jó ideje nem érdeke a magyar jogászok képzése. (Annak ellenére, hogy a szerb állam köteles ezt biztosítani!) Egyébként is, hogyan fogják érezni magukat a magyar hallgatók azon a karon, amelyik megkülönböztetésben részesíti őket/ahol nem kívánatosak? Mi várhat rájuk a tanulmányok alatt? Nincs-e itt az ideje elgondolkozni az illetékeseknek – első sorban az MNT-nek – az  újvidéki Jogtudományi Karon kívüli magyar jogászképzésről? 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. május 28.

P. S.

Ennek az írásnak az utolsó mondata az első változatban így hangzott: Vagy – a hivatásos politikusnak készülő (vélhetően a VMSZ színeiben) – Sótit a „partnerei” egy újabb per indítására buzdítják? Aztán mégis kihagytam, gondolván, esély kell adni Nyilas Mihálynak, hogy érvényt szerezzen a hatályos jogszabályoknak.

Miután az írás már felkerült a honlapomra, a Szabad Magyar Szó közölte a hírt:

Nem várt módon reagált a Jogi Kar a partneri kéznyújtásra – közölte a Vajdasági Magyar Diákszövetség annak kapcsán, hogy a magyar nyelvű felvételi vizsgáért vívott harcban a jogerős bírósági ítélet nem tett pontot a történet végére.

„A magyar diákjaink másodrendű állampolgárként való kezelése mellett (szerb nyelvismereti vizsga B2-es szinten a magyarul felvételizők részére) a megfellebbezhetetlen jogerős bírósági ítéletet Belgrádba vitték a Semmítőszék elé, felülvizsgálatra” – írja közleményében a VaMaDiSz.

Hozzáteszik: dolgoznak a helyzeten és kiállják a felülvizsgálat próbatételét, hiszen az igazság megkérdőjelezhetetlen. A diákszövetség a szerb nyelvismereti vizsgával kapcsolatban, amennyiben nem lesz más megoldás, felkészült az újabb jogi csata megvívására.[1]

A hírből  egyrészt megtudtuk – amit eddig elhallgattak , – ,,hogy a Jogi Kar a VaMaDiSz javára hozott bírósági ítéletet a „Semmítőszék elé vitte felülvizsgálatra”. Ennek az eljárásnak a következménye pedig még az ítélet megsemmisítése is lehet.

Másrészt, hogy a VaMaDiSz „felkészült az újabb jogi csata megvívására”. Ez újabb két és fél évbe, vagy még több időbe telhet, mint a mostani ítélet meghozatala, és még ez se nincs befejezve. Mi lesz addig a magyar és többi nemzeti kisebbségi diákkal?

Most még indokoltabbnak tartom az írásom utolsó mondatát: „Nincs-e itt az ideje elgondolkozni az illetékeseknek – első sorban az MNT-nek – az újvidéki Jogtudományi Karon kívüli magyar jogászképzésről?” És, természetesen, a vezető magyar politikusok mielőbbi menesztéséről, akik nem tudnak/tudtak érvényt szerezni a közösségi érdekeknek. Akiknek – szavakban – „az a legfontosabb, hogy a magyarság akarata, érdeke érvényesüljön”,[2] eredményt viszont felmutatni nem tudnak.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. május 29.

---

[1] A VaMaDiSz felkészült az újabb jogi csatára. https://szabadmagyarszo.com/2018/05/28/a-vamadisz-felkeszult-az-ujabb-jogi-csatara/

[2] Hajnal Jenő szavai az MNT 32. ülésén. P. E.: Elszámolás a tavalyi munkával. Magyar Szó, 2018. április 24. 1. és 4., vagy

https://www.magyarszo.rs/hu/3662/kozelet/182222/Elsz%C3%A1mol%C3%A1s-a-tavalyi-munk%C3%A1val.htm 2018. április 24. [08:01] >> 2018. április 24. [20:40]

---

[1] Basity Gréta: Az MNT reagált az újvidéki Jogi Kar újabb diszkriminatív lépésére

https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22474/Az-MNT-reagalt-az-ujvideki-Jogi-Kar-ujabb-diszkriminativ-lepesere.html, 2018. május 24. [14:07]

[2] Uo.

[3] P. E.: A jogi kar ismét borzolja a kedélyeket. Magyar Szó, 2018. május 25. 1. és 4, vagy

https://www.magyarszo.rs/hu/3687/kozelet_politika/183781/A-jogi-kar-ism%C3%A9t-borzolja-a-ked%C3%A9lyeket.htm, 2018. május 25. [08:02]

[4] Uo.

[5] Uo. Lásd még: A Jogi Kar nem hagyja magát: Lehet magyarul felvételizni, de másnap szerb nyelvvizsga következik. https://szabadmagyarszo.com/2018/05/25/a-jogi-kar-nem-hagyja-magat-lehet-magyarul-felvetelizni-de-masnap-szerb-nyelvvizsga-kovetkezik/, 2018. május 25. [14:10]

[6] P. E.: Elszámolás a tavalyi munkával. Magyar Szó, 2018. április 24. 1. és 4., vagy

https://www.magyarszo.rs/hu/3662/kozelet/182222/Elsz%C3%A1mol%C3%A1s-a-tavalyi-munk%C3%A1val.htm, 2018. április 24. [08:01] >> 2018. április 24. [20:40]

[7] ÁLLÁSFOGLALÁS. A rendelet kötelező érvényű.

https://www.magyarszo.rs/hu/3337/kozelet_oktatas/163194/A-rendelet-k%C3%B6telez%C5%91-%C3%A9rv%C3%A9ny%C5%B1.htm, 2017. április 6. [06:27] >> 2017. április 6. [16:01]

[8] „Mi vagyunk a többség!” („Győztünk”). https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11107,

2018. április 27. és Háttéri alkudozás, http://delhir.info/2018/04/28/hatteri-alkudozas-ellentetes-hirek-vannak-nemzeti-tanacsi-torveny-modositasarol/, 2018. április 25. 

[9] Majláth Róland. Döntött a szerb bíróság: nem felvételizhetnek magyarul a magyar diákok.

https://mno.hu/kulfold/dontott-a-szerb-birosag-nem-felvetelizhetnek-magyarul-a-magyar-diakok-2399317

2017. május 17. szerda 16:26, frissítve: csütörtök 08:25

[10] https://www.facebook.com/VaMaDisz/, 2018. április 17 [12:08]

„Kockázatos év”

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (116.)

Május 15.

„A legnagyobb szerb”[1]

A határon túl élő magyar nemzeti közösségek érdekképviselete továbbra is a külpolitika egyik legfontosabb feladata marad, ahogyan eddig is az volt – jelentette ki a Külgazdasági és Külügyminisztérium élére jelölt Szijjártó Péter az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának ülésén, kinevezése előtti meghallgatásán.

Hangsúlyozta, minden nemzetközi nyomástól függetlenül kizárólag a magyar érdeket lesznek hajlandóak figyelembe venni. Ezután is használják majd a nemzetközi politikai eszköztár minden létező kellékét a magyar nemzeti közösségek megvédése érdekében – szögezte le Szijjártó Péter.

Ne essen tévedés, ugyan arról a Szijjártó Péterről van szó, aki eddig is ellátta az említett minisztérium vezetői tisztségét (ezt megelőzően, 2012-től külügyi és külgazdasági ügyekért felelő államtitkár volt).  

Szijjártó Péter a Szerb Haladó Párt választási nagygyűlésén 2016. április 5-én, Pancsován, amikor szerb nyelven azt mondta: „Da sam Srbin, glasao bih za SNS” (ha szerb lennék, a Szerb Haladó Pártra szavaznék)

Hogyan is áll/miből is áll ez a – Szijjártó Péter által irányított –„érdekképviselet” a délvidéki/vajdasági magyarság tekintetében? Lehetne ezt hosszan elemezni, boncolgatni, csak éppen nem érdemes. Maradjuk annyiban, hogy Szijjártó külügyminiszterként semmi említésre valót nem tett az itteni magyarok érdekében. Arra emlékszünk, hogy Aleksandar Vučić és a Szerb Halasó párt (SNS/SZHP) mellett kampányolt: „Ha szerbiai magyarként szavazhatna a VMSZ-re, szerbként az SZHP-re adná voksát” – hangoztatta Szijjártó Vučić pancsovai válaasztási kampányrendezvényén.[2]

A május 18-án újraválasztott külgazdasági és külügyminiszter arról is ismert, hogy „a leghatározottabban támogatta Szerbia EU-csatlakozását”[3] és semmilyen feltételt, de még csak követelést sem támasztott Szerbiai iránt a magyarok helyzetének rendezése érdekében. Visszautasította, hogy uniós országok bírálják Szerbiát kisebbségi politikája miatt: „Szerbiában jobban bánnak a magyar kisebbséggel, mint a szomszédos uniós tagállamok”.[4]

Most az Ivica Dačić szerb külügyminiszter által „a legnagyobb szerbnek”[5] nevezett Szijjártó „használja majd a nemzetközi politikai eszköztár minden létező kellékét a magyar nemzeti közösségek megvédése érdekében”? Van-e még valaki – az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának Fideszes tagjain kívül – aki hisz/elhiszi neki?

A magyar külpolitikában – a Délvidéken/Vajdaságban élő magyarok vonatkozásában, tehát, sajnos, semmilyen változás nem várható. Vagyis marad, "ahogyan eddig is az volt"...

Május 23.

„Kockázatos év”

– Ez az év kockázatos lehet a jó nemzeti viszonyok megőrzése szempontjából – figyelmeztetett a Nagybecskereki Szociális Fórum (Zrenjaninski socialni forum/ZSF).

A figyelmezetés Vajdaság Szerbiához való csatolása 100. évfordulójának (november 25-ére tervezett) megünneplése alkalmából hangzott el, illetve, hogy a Tartományi Kormány elfogadta Vajdaság Napjának és az egyéb tartományi jelentőségű ünnepekről szóló határozatnak a tervezetét.

– Fennáll a veszély, Koszovó elvesztését úgy kompenzálják, hogy Vajdaságra erőszakolják a kizárólagos szerb identitást. Az ünnepséget nem szabad kihasználni a nagyszerb nacionalizmus kinyilvánítására, figyelmeztetett Miroslav Samardžić a Fórum aktivistája.

Javasolták, hogy november 25. legyen Vajdaság napja, amikor 1928-ban az újvidéki Nagy Népszkupstina kikiáltotta a vajdasági területeknek a Szerb Királysághoz való csatolását. A tartományi kormány javasolta még május 15., az 1848 évi Sremski Karlovciban megtartott Májusi Közgyűlés napjának, valamint december 10., az Emberi jogok napjának megünneplését, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) Közgyűlése elfogadta az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

– Szembetűnő, hogy csak egy, a szerb hagyomány legfontosabb dátumait jelölték meg, valamint hogy kihagyták a legfontosabb dátumokat és eseményeket, amelyek jelképezik az antifasiszta harcot a Vajdaságban. Az első két dátum nem vitás, de a harmadik furcsa. Ugyanis az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a nemzeti kisebbségeket egyáltalán nem említi. A javaslat igenis indokolt, amelyet az autonomista (saját hatáskört, jogot követelő – B. A.) szervezetek és egyének tettek, hogy 1945. július 31. is legyen ünnepnap, amikor a vajdasági képviselők küldöttsége elhatározta, hogy Vajdaság legyen Szerbia része. A szocialista időszakban, a történelemben első alkalommal, érvényesült Vajdaságban a nemzeti egyenrangúság – magyarázta Samardžić.[6]

Miroslav Samardžić

A Magyar Nemzeti Tanács – az április 23-i 32. ülésén – megvitatta Tari István sürgősségi beadványát, amelyben a képviselő elítélő és elutasító állásfoglalás meghozatalát indítványozta a tartományi kormány azon március végi döntésével kapcsolatban, hogy kezdeményezi november 25-ének – Vajdaságot ezen a napon csatolták a Szerb Királysághoz – Vajdaság napjává nyilvánítását. Tekintettel arra, hogy a szóban forgó dátum a vajdasági magyarság tragédiájának szimbóluma, az MNT-nek kötelessége elutasítani, illetve sértőnek és elfogadhatatlannak minősíteni a tartományi kormány javaslatát – érvelt Tari.[7]

Hajnal Jenő, az MNT elnöke nem támogatta a beterjesztést. Döntését a következőképpen indokolta: „A tartományi kisebbségi titkárság a közelmúltban körlevélben fordult a nemzeti tanácsokhoz, egyebek mellett az MNT-hez is. Ebben arra kérte a nemzeti tanácsokat, hogy jelöljék ki azokat az ünnepeket, amelyeket szeretnének tartományi ünnepnappá nyilvánítani. Válaszlevelemben arról tájékoztattam a titkár urat, hogy az MNT már korábban határozat formájában döntött arról, hogy a vajdasági magyarság 3 legjelentősebb nemzeti ünnepe március 15., augusztus 20. és október 23. Ha elfogadnánk Tari István kezdeményezését, azzal az általunk szőtt szálakat is elvágnánk. Ebben a pillanatban számunkra sokkal fontosabb, hogy nekünk, Vajdaságban élő magyaroknak, legyenek saját, tartományi jelentőségű ünnepeink. Nyilvánvaló, hogy november 25. számunkra nem ünnepnap, számunkra az gyásznap, de az is nyilvánvaló, hogy az MNT vezetőjeként számomra az a legfontosabb, hogy a magyarság akarata, érdeke érvényesüljön. Ezekkel a dolgokkal kell foglalkoznom, nem pedig hatásköröket átlépve olyan dolgokba avatkozni, amelyeknek a végkimenetele bizonytalan.” Hajnal Jenő szerint nagyok az esélyek arra, hogy a Tartományi Képviselőház meghozza a döntést, amelynek értelmében a vajdasági magyarság számára fontos napok is bekerülnek a tartományi jelentőségű ünnepnapok közé.[8]

Joó Horti Lívia, a Magyar Mozgalom (MM) tanácsnoka szintén fontosnak ítélte a hivatalos napról szóló napirendi pontot, ugyanakkor kijelentette, hogy szerinte nem lehet azzal magyarázni annak elutasítását, hogy „nekünk megvannak a saját nemzeti ünnepeink”. A képviselő szerint elfogadhatatlan, hogy november 25-e legyen Vajdaság napja, és egyben minden Vajdaságban élő nemzeti közösség napja. Nem lehet mindnyájunk közös ünnepének napja az, amikor egy itt élő kisebbség döntött arról, hogy elszakítsa ezt a régiót – fogalmazott a képviselő asszony.[9]

Hajnal Jenő és a túlnyomó többséget alkotó véemeszes tanácstagok – az eddigi, az állásfoglalás elöli „megbújás”/„elbújás” politikáját követve, amikor a magyarokat érintő fontos témákról van szó – nem szavazták meg Tari javaslatát, illetve „nem volt bátorságuk hivatalosan is állást foglalni”.[10] „Gyáva népnek nincs hazája”…[11]

Május 23.

Törvénytervezetről „zárt körű tárgyalás”?

Szabadkán, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) székházában tárgyalt a szabadkai székhelyű nemzeti tanácsok képviselőivel Branko Ružić államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter. A beszélgetés középpontjában az őszre esedékes nemzeti tanácsi választások álltak, de ismét kitértek a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítási és kiegészítési tervezetére, illetve a nemzeti tanácsok koordinációjának utóbbival kapcsolatban megfogalmazott és a tervezet közvitája során bemutatott hétpontos javaslatára. A találkozón megerősítették, hogy az előttünk álló napok valamelyikén Ana Brnabić kormányfő részvételével a szóban forgó javaslat kapcsán ismét tárgyalóasztalhoz ülnek a nemzeti tanácsok és a Branko Ružić vezette tárca vezetői – közli a testület által irányított Magyar Szó.[12]

„Erre a találkozóra az Ana Brnabićtyal esedékes jövő heti megbeszélések

felvezetőjeként lehet tekinteni” (Gergely Árpád felvétele)

Az írásból, egyrészt, megtudjuk, a tárgyalás a törvénytervezetről „zártkörű” volt, másrészt pedig, hogy azon is csak „a szabadkai székhelyű nemzeti tanácsok képviselői” vettek részt.

Az első kérdés ezzel kapcsolatban, hogy a miniszter a nemzeti tanácsok képviselővel miért nem a nyilvánosság előtt tárgyalt? Mi titkolni valójuk van a nyilvánosságtól, tőlünk, akikre a tervezet vonatkozik? (Egyébként jellemző, hogy a tervezettel kapcsolatos más üléseket is az újságírók kizárásával tartottak. Vajon miért?)

A másik kérdés pedig, hogy „a koordináció hétpontos javaslatáról” folytatott vitában miért nem vettek részt a többi nemzeti tanácsok képviselő is? Vagy azoktól is rejtegetnek valamit? Esetleg az „oszd meg és uralkodj” politikát gyakorolják?

Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének (DSHV/VHDSZ) elnöke Szerbia európai integrációjával kapcsolatos nyilatkozatában rámutatott, hogy „a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről és a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló törvényről módosításairól van szó, amelyek nem felelnek meg és eltérnek a kulcsfontosságú európai intézmények, mindenekelőtt az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet szabványainak”.[13]

Úgy látszik, sok „szakértő” vett részt a törvény kidolgozásában. Milyen módosítást fog végül beterjeszteni a kormány? Ezt viszont már nem lehet sokáig titkolni. 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. május 27.

---

[1] F. F.: „Szijjártó a legnagyobb szerb!” http://delhir.info/2018/04/03/szijjarto-legnagyobb-szerb/, 2018. április 3. és Dačić: Szijjártó a legnagyobb szerb. https://szabadmagyarszo.com/2018/04/04/dacic-szijjarto-a-legnagyobb-szerb/2018. április 4. [10:09]

[2] Szijjártó Péterrel kampányolt Vučić Pancsován. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/szijjarto-peterrel-kampanyolt-vucic-pancsovan-valasztasok-2016-video, 2016. április 5. [19:53]

[3] H. Á.: A délvidéki magyarság eltűnik, de Magyarország a leghatározottabban támogatja Szerbia EU-csatlakozását. http://delhir.info/2018/02/17/delvideki-magyarsag-eltunik-de-magyarorszag-leghatarozottabban-tamogatja-szerbia-eu-csatlakozasat/, 2018-02-17

[4] D.J.: Magyar külügyminiszter: „Szerbia a stabilitás pillére a Nyugat-Balkánon, jobban bánnak a magyar kisebbséggel, mint a szomszédos uniós tagállamok”

http://delhir.info/2018/03/02/magyar-kulugyminiszter-szerbia-stabilitas-pillere-nyugat-balkanon-jobban-bannak-magyar-kisebbseggel-mint-szomszedos-unios-tagallamok/

[5] Lásd az 1-es alatti írásokat.

[6] M. Pudar: Rizična godina za međunacionalne odnose [A nemzeti viszonyokra kockázatos év]. Danas, 2018. május 23. 17. , vagy https://www.danas.rs/drustvo/rizicna-godina-za-medjunacionalne-odnose-u-vojvodini/, 2018. május 22 [08:56]

[7] P.E.: Elszámolás a tavalyi munkával. Magyar Szó, 2018. április 24. 1. és 4., vagy

https://www.magyarszo.rs/hu/3662/kozelet/182222/Elsz%C3%A1mol%C3%A1s-a-tavalyi-munk%C3%A1val.htm 2018. április 24. [08:01] >> 2018. április 24. [20:40]

[8] Uo.

[9] Az MNT nem bújhat el Vajdaság Napja kapcsán (VIDEÓ)

http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/az-mnt-nem-bujhat-el-vajdasag-napja-kapcsan-video. 2018. április 24.

[10] Részletesebben lásd az „Érvényesül a magyarság akarata”? c. írásom: http://bozokiantal.blogspot.rs/search/label/Napl%C3%B3, 2018. május 15. vagy https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11153, 2018. május 16.

[11] Gyáva népnek nincs hazája és nem mer állást foglalni.

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11090, 2018. április 23.

[12] P.E.: Továbbra is nyitott néhány kérdés Magyar Szó, 2018. május 24. 1. és 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3686/kozelet_politika/183731/Tov%C3%A1bbra-is-nyitott-n%C3%A9h%C3%A1ny-k%C3%A9rd%C3%A9s.htm, 2018. május 24. [08:03] >> 2018. május 24. [20:36]

[13] Izjava predsjednika DSHV-a o Izvješću Europske komisije o napretku Srbije za 2018 [VHDSZ elnökének nyilatkozata az Európai Bizottság Szerbia csatlakozásának haladásáról szóló 2018. jelentéséről]

https://www.subotica.info/2018/04/27/izjava-predsjednika-dshv-o-izvjescu-europske-komisije-o-napretku-srbije-za-2018, 2018. április 27.