„Egzisztenciális megkapaszkodás”

Azt a vajdasági magyar fiatalt, aki az elmúlt napokban betekintést nyerhetett a VMSZ nyitottságon alapuló, nem titkos, nem végleges és nem is pártos programjába, azt egy szempillantás alatt foglyul ejtette a felvázolt szebb jövő, amely már befordult az utcánkba a sarkon és csupán egy hajításnyira van tőlünk. Aki a meg sem hirdetett versenypályázaton nyert cégek listáját szemrevételezhette, az már végérvényesen a mi katonánk, az már nem megy sehova – hatökrös szekérrel sem lehetne a szülőfalujából elvontatni, a szülővárosából kimozdítani.

Az ősei földjébe mind a húsz körmével kapaszkodó, kalandvágyból itthon maradó ifjút (aki világéletében utálta a vasárnapi ebéd utáni mosogatást, akinek a saját szobáját is az anyja tartotta rendben) most már hiába várja hívogató tárt karokkal London meg Bécs, a bácskai-bánáti röghöz kötött magyar gyerekre csábító idegen föld többé ne nagyon számítson, mert nem fog ő ott se mosogatni, se takarítani! Százszor inkább itthon marad Szabadkán Csákányéknál poros borosüveget tisztogatni meg Beaujolais helyett borseprőt, ruskót szopogatni; Topolyán Brindzáéknál pálinkacefrét keverni vagy bicikliküllőt fényesíteni; a csókai Árok péknél liszteszsákot stószolni; ifj. Méhesék moravicai láncgyárában zsírosbödönt, üstházat lakkozni vagy a kétmillió eurót mindennemű mini pánik nélkül felmarkoló Mini Paniban fornetti pogácsát csomagolni. Mert a jóféle mákos kalácshoz szokott, öntöttvas-sparhelt lassú tüzén főzött, csoki poros krémmel töltött nápolyin nevelkedett, sampite/lúdláb meg rigójancsi után sóvárgó fiataljainknak még az aranyárban kidekázott, se színe, se íze-féle fagyasztott fornetti is jobban ízlik itthon, mint a schwarzwald szelet a messzi idegenben. Főleg most, hogy kiderült (illetve: épp csak az nem derült ki!), hogy mennyi-mennyi, kimondottan rájuk szabott vadonatúj munkahely várja őket!

És akkor azt még meg sem pendítettük, hogy nem csupán melós, kétkezi munkás, hanem még kutató is válhat belőlük, ha nem szaladnak menten világgá, hanem hosszútűrők, s kivárják, hogy a műgonddal kiválasztott 38 vajdasági magyar cég egy kicsit megkapaszkodjon egzisztenciálisan, s aztán majd nekik is lesz kibe/mibe csimpaszkodniuk. És akkor végre – a 38 eurómillióval – mérsékelhetjük a nagy magyar agyelszívást, a világgá menéssel kezdődő szerencsepróbálást!     

„Olyan jó olvasni, hogy mi mindenre van szükség hirtelen: Budapest--Belgrád szupervasútra, magyar egyetemre, munkahelyekre, kenyérre, íme, kutatókra is… csak mintha fordulva ülnénk fel a lóra: minek fiatal kutató, ha nincs fiatal kutatói hely, kilátásban lévő munka… mit fog kutatni? Saját magát nézegeti a tükörben?” – írja az egyik hozzászóló a Vajdaságba vándorolt magyarországi milliók leosztásával foglalkozó cikk kapcsán.

Mit kutasson, mit kutasson?! (Az ilyen többtáskányi, messziről jött, titokzatos pénzek eredetét és útját (alighanem) okosan teszi, ha soha nem fürkészi, ne más táskájában kutasson!) Helyette, majd mindjárt sorolom, hogy mit.

Egy jó hírű falusi állatfarmon testközelben, tudományos alapossággal vizsgálhatja például, miként válik, alakul át szerves istállótrágyává a sok-sok műanyag vacakból előállított állati eledel. Ámbár ilyesfajta szédületes karrier megalapozására csak akkor lesz esélye, ha középiskolai (ahogy nálunk nevezik: technikusi) diplomával a farzsebében (vagy inkább a gumicsizmája szárában), elszegődik a modern kori földesúrhoz modern kori béresnek. Uradalmi jobbágynak. Ha valamelyik nagygazdánál malacetetőnek, csirkeitatónak, lóvakarónak vagy tehenészlegénynek áll. Mindenes, all inclusive cowboynak, mint módi volt egykor a Vadnyugaton. Meg még az is kell hozzá, hogy ezek a falusi nyelven csak díszparasztoknak titulált gazdaságok megkapják a politikusi becsszóra megígért 200 ezer eurós egzisztenciális kapaszkodót. Mert akkor menten elszántják a régi mezsgyekarót és megtoldják a tanya körüli birtokot néhány újabb nadrágszíjparcellával, és a cukrászda előtt lebzselő, Novi Pazar-i jószágkínzó kupecoktól beszereznek pár borjút vagy fejőstehenet. A megszaporodott tennivaló miatt pedig esetleg alkalmaznak egy újabb, ereje teljében lévő magyar béresgyereket. (Nem ám ötven embert a 200 ezer eurós egzisztenciális kapaszkodóra, nem is egy kisebb ütőképes brigádot, hanem csak egy-két betanított mindenest!) És azt is legfeljebb százhúsz dináros órabérért! Az ilyenfajta megbecsüléshez pedig a leendő alkalmazottnak illendő nem savanyú pofát, hanem jó képet vágnia, mert a birtokon nem csupán munkát, hanem jóféle házi kosztot is kap.

Amennyiben az ifjú kutatótanonc kissé finnyás orrú és nemigen szíveli a marhák körüli napi kétszeri foglalatosságot vagy a tömény istállószagot, úgy levegőváltozás gyanánt traktorkabinba pattanhat, és tarlóhántás közben alaposan feltérképezheti a faluszéli gazdaparadicsom határait. Statisztikai adatokkal megpatkolt beszámolót készíthet az egy kataszteri holdon garázdálkodó mezei pockok és egerek őszi-téli hadjáratáról.

Azt azért még idejekorán kalkulálja bele a számításba, hogy a szántás-vetés-boronálás, vetőmagzsákolás, műtrágyaszórás nem fizet olyan busásan, mint a kerítésen belüli, góré/fészer/műhely körüli, udvaron való sürgölődés. Ugyanis a traktoristát (ahogy mifelénk mondják) valamivel hitványabban bérezik, mint a jószággondozót: a falusi legenda szerint a szántóföldi pilóta 90-100 dináros órabérért rázathatja szét gazdája földjén a csontjait.

A két kiemelt fontosságú csantavéri tehenészetben alighanem ilyen fejlődési perspektívái adódnak a fiatal kutatónak. A gyümölcstermő homokvidéken, Bácsszőlősön nyilván másmilyenek. Ott tanulmányozhatja a fametszés utáni rőzseszedés kévébe kötési módozatait, és ha elég szemfüles, ellesheti a hullóalma-válogatás fortélyait is. Ismereteket szerezhet a fóliasátor (saját bőrén tapasztalt) mikroklímájáról, valamint feljegyzéseket készíthet a palánta-előnevelés derékgörnyesztő gyötrelmeiről. Az órabér, a napszám, gondolom, a gyümölcsösben, a konyhakertészetben is hasonló, mint a jószágtelepeken. (Ezt csupáncsak azért említem, mert már a pár órás alkalmi takarítást vállaló asszonyok is leginkább 150 dináros óradíjért mossák az alakot és törölik a port.) 

Még véletlenül sem szeretnék igazságtalan lenni az ominózus táblázatban szerepelő magángazdaságokkal szemben! Falubelijeimet ismerve, ők bizonyára megéltek volna már e támogatás nélkül is, hiszen őket már a megboldogult szocializmus éveiben is követendő példákként, mintagazdaságokként mutogatták, ilyetén pedig az egzisztenciális megkapaszkodásukat ők már évtizedekkel ezelőtt megalapozták. Nem most akarnak egzisztenciálisan megkapaszkodni, mint azt a „nyitottságon alapuló akcióterv” sugallja. (Ahogy más érintett cégek vezetői sem tegnap kezdték a szakmát.) És persze derekasan/rabszolgásan meg is dolgoztak azért, amijük van. Mi viszont még hálásak is lehetünk nekik, mert 20-30 embernek munkát, ugyanennyi családnak pedig kenyeret (meg tejet) adnak.

És mi az ő 200 ezer eurójuk  Bunfordék 7 és fél millió eurójához képest?! Csak macskaköhögés.

Szabó Angéla  

MPSZ: Tiltakozás a lakosság kifosztása ellen

Rácz Szabó László és Miklós Éva a tiltakozó polgárok képviselőivel

A Magyar Polgári Szövetség minden erejével tiltakozik a lakosság kifosztása ellen, hangsúlyozta ma délelőtti zentai sajtótájékoztatóján Rácz Szabó László, a párt elnöke, aki azzal vádolta meg az állami szerveket, hogy bizonyos esetekben maguk sem tartják be a törvényekben foglaltakat.
– A Magyar Polgári Szövetség minden erejével tiltakozik az ellen, hogy kifosszák az embereket, és most ez ellen emeljük fel a szavunkat, ugyanis nap mint nap újabb és újabb gazemberségeket találnak ki arra, hogyan hajtsák be az embereken a pénzt. Kitalálták például azt, hogy csődbiztost tesznek az emberek feje fölé arra az esetre, ha nem fizetnék ki az adótartozást, a vízlecsapolási díjat, az áramköltségeket, és majd jön a csődbiztos, és eladja a fejünk fölül a házat. Nem is tudok jobb módszert elképzelni arra, hogyan lehet elüldözni a magyarságot erről a területről, mert pontosan tudjuk bizonyítani, hogy az állami törvényeket, amelyeket meghoznak, nem egyformán alkalmazzák, hanem délről, ahogy jövünk fölfelé, egyre keményebben, és az ostor vége pontosan azon a magyarságon csattan, amelynek a tulajdona ez a föld, a Délvidék – fogalmazott Rácz Szabó László. – Azt, hogy az állam nem tartja be a saját törvényeit, bizonyítani is tudom, ugyanis magyar nyelvű bizonylatot kértem arról, hogy munkanélküli vagyok – mert én nem azok közé a politikusok közé tartozom, aki mindent megszerez magának, amíg a hatalom közelében van –, de ezt a bizonylatot nem tudták kiadni, mégpedig azzal az indoklással, hogy nincs rá pénz, ugyanis már márciusban elfogyott az erre szánt össze. Ha egy magyar ember nem fizeti be az adóját, akkor jön a csődbiztos, és viszik a feje fölül a házat, és nem érdekli őket, hogy van pénze vagy nincs pénze, de ha az állam nem tudja betartani a törvényben foglalt kötelezettségeit, akkor ez a lehető legnagyobb rendben van. Ezért mi azt mondjuk, és üzenjük Aleksandar Vučić elnöknek, valamint Pásztor Istvánnak is, aki nagy barátságban van Vučić elnökkel, és együtt vállalják a felelősséget azért, ami történik, hogy a mi véleményünk szerint bizony ez is korrupció, nem egyformán alkalmazni a törvényeket az a legcsúnyább korrupció, és így nem fog Szerbia sehova se jutni – tette hozzá a Magyar Polgári Szövetség elnöke.
Az MPSZ sajtótájékoztatóján a vízlecsapolási díj, a csődbiztos, valamint az illetékes szervek intézkedései ellen tiltakozó polgárok képviselői is megjelentek.
H. G.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18537/MPSZ-Tiltakozas-a-lakossag-kifosztasa-ellen.htm, 2015. április 29. [21:50]

ALI BABA ÉS A kisVÁLLALKOZÓK

Pásztor mindenkit hülyének néz? Szerinte rendben van a 37 millió eurós VMSZ mutyi

Egyre inkább fokozódik a délvidéki mutyibotrány: 

• Orbán már két hete megkapta Pásztortól a listát?
• A VMDK reagált.
• Pásztor István nem cáfol,  sőt felemelő élményei vannak az ügy kapcsán.
• A VMSZ vezetői a hétvégén már meglátogatták a "győztes" vállalkozókat, pedig még a pályáztatást lebonyolító alapítvány sem alakult meg.

A délvidéki médiumok mezőnyében elsőként a DélHír portál közölte azokat a kiszivárogtatott információkat, amelyeket hétfőn tett közé az Alfahír hírportál.

Az anyaországi médium által közölt dokumentumból kiderül, hogy egyes jól behatárolható politikai körök több millió eurós összegekhez juttatnának több céget, köztük számos olyat, amelynek vezetői egyértelműen kötődnek a Vajdasági Magyar Szövetséghez.

A botrány kapcsán először a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége reagált közleményben az esetre. A párt botrányosnak minősítette a tényt, miszerint nagyon úgy fest, a "vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiára" épülő "gazdaságélénkítő" program csak a Vajdasági Magyar Szövetség holdudvarának pénzelésében merülhet ki.

A VMDK egyben választ és magyarázatot követel a VMSZ illetékeseitől, vajon milyen nyilvános pályázat alapján választották ki azt a harmincnyolc céget, amelyeket kedvezményes magyarországi támogatásokra javasoltak?

Pásztor nem cáfol, de mindenkit hülyének néz?

Pásztor tegnap este a VRTV kérdéseire válaszolva, igencsak ellentmondásosan kommentálta a kiszivárogtatott listát.

A VMSZ elnöke hangsúlyozta, a 30 cégből álló lista nem végleges, és nem is titkos, de nem is VMSZ-es, hiszen párton kívüli személyek cégei is szerepelnek rajta.

Ennek viszont ellent mond az, hogy a listát először az Alfahír portál hozta le, és előtte sehol másutt nem volt elérhető. Persze azt is megértjük, ha Pásztor István szerint nem nevezhető titkosnak egy dokumentum, amelyhez ő bármikor hozzá tud férni a dolgozóasztala fiókjából, ám attól az még nem feltétlenül nevezhető nyilvánosnak.

Pásztor már két hete elvitte a listát Orbánnak?

Egy, a délvidéki politikai élet belső ügyeit jól ismerő forrásunk a DélHírnek azt is elmondta, hogy a most nyilvánosságra került lista és az ahhoz tartozó részletes "szakmai anyag" már két hete felkerült Budapestre, és azt személyesen Orbán Viktornak adta át a VMSZ vezetője az április 13-án sor került találkozójukon. Ezt erősíti meg az is, hogy az Orbán-Pásztor találkozó után a médiában megjelent: a megbeszélés célja az volt, hogy áttekintsék a VMSZ szakértői csapata által részletezett, a cselekvési tervek szintjéig kidolgozott gazdasági és térségfejlesztési programot, amelynek támogatását a miniszterelnök vállalta.

Az esetet még inkább korrupció szagúvá teszi az a tény is, hogy az elmúlt hétvégén - annak ellenére, hogy a párt tisztújító kongresszust tartott - a VMSZ prominensei három napon keresztül kísérgették a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kádereit, majd megkeresték a listán szereplő vállalkozókat. A terepmunkában személyesen vett részt Pásztor István, valamint több magas rangú VMSZ-es politikus, olyanok mint pl. Újhelyi Ákos tartományi képviselő vagy Ifj. Juhász Bálint, aki a VMSZ küldöttjeként a szerb miniszterelnök legszűkebb szakmai stábjának tagja.

Ez ügyben Pásztor kifejtette: „A 30 cég közül eddig 16-nál jártak a VMSZ képviselői, és ez felemelő élmény volt. Minden egyéb feltételezés rosszindulatból és tájékozatlanságból fakad”.

Ezzel kapcsolatban azonban ismét felmerül a kérdés: Pásztor és pártja kollektív idiótának tartja-e a délvidéki magyarságot? Ugyanis Pásztor a szombati VMSZ kongresszuson jelentette be először azt az akciótervet, amely szerint létre szeretnék hozni a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központot, miközben a még fel sem állt alapítvány(!) meg sem hirdetett pályázatainak(!) a VMSZ által kiválogatott(!) "nyerteseit" már egy nappal korábban meglátogatták a NEFMI szakmai csapatával.

A VMSZ szekrényéből az utóbbi hetekben sorra dőlnek ki a csontvázak, éppen ezért még nem lehet tudni, mi minden várható a közeljövőben a délvidéki magyar közéletben, de ha beigazolódna, hogy a VMSZ rezzenéstelen arccal osztott ki 37 millió eurónyi közpénzt haveri alapon a holdudvarának, akkor bizony az egész balkáni alvilág tanácsadásra járhat a szabadkai Ago Mamužić utcába.

R. P.

Közzétette: Szerkesztő 2015. április 29. szerda, 17:12 

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/39707-2015-04-29-15-20-41

Kapcsolódó:

11 milliárdnyi kedvezményes hitelt zsíroztak le Délvidéken?

Zsózsó, csentó, szákrámentó…

A pénz nem beszél, hanem káromkodik.

Bob Dylan

Sírdogálunk afeletti bánatunkban, hogy egy emberhez méltó élet reményében milyen sokan elhagyják a szülőföldjüket, és mondanak búcsút ennek a szép Vajdaságnak. Közben: semmi nincs még veszve! Magyarországon a fideszes politika épp most kezdi visszaédesgetni azokat, akik már vándorruhát öltöttek, ígérvén nekik ingyenes repülőjegyet hazafelé, jól fizető állást, lakást, miegymást, nálunk meg a szintúgy későn ébredő fineszes politika azt találta ki, hogy inkább megelőzi a bajt, s el sem engedi a saját fiataljait a nagyvilágba. Mondjanak nemet a Nyugat gaz csábításának, ne viszkessen annyira a talpuk, maradjanak a fenekükön – boldoguljanak itthon! 

A napokban ugyanis kiderült, hogy a mi politikánknak van válasza az elvándorlásra: hamarosan közel 40, saját/megbízható embereink által irányított cég kínál a számukra lehetőséget az elhelyezkedésre meg az azzal járó érvényesülésre. És máris adott a szavatolt siker vajdasági magyar receptje: 38 magyar vállalkozás magyar vezetővel, magyar alkalmazottal és magyar pénzzel. Ez a tökéletes képlet. Nálunk megvan minden, ami ehhez kell, egy tényezőt kivéve – pénzünk az nincs, azt az anyaországi testvéreink adják, azt odaátról hozzák. Nekünk csak el kell költeni. Na, de hogy kinek is adjuk, mire is fordítsuk, ez a két fogas kérdés okozhat(ott) csupán némi fejtörést. (Mert azt már régről tudjuk, hogy mi, magyarok leginkább két dolog miatt szoktunk hajba kapni: ki legyen közülünk a főnök és hogyan osztjuk el a pénzt? Minden másban úgy-ahogy, de csak megegyezünk.)

Johann Nestroy azt mondja, hogy a föníciaiak anno kapitális bakot lőttek, mert feltalálták a pénzt, na de: miért ilyen keveset? Az osztrák színész, író, énekes úgy vélte, a pénz az, amiből sosincs elég. Mi most az egyszer nem panaszkodhatunk, elég sokat kaptunk. Harminchét milliónál is többet. Euróban. S ezt szortírozzuk, porciózzuk 38 felé. Olyan elv/mérce alapján, ahogy mindig is szoktuk: ki milyen szép s szófogadó gyerek, úgy jutalmazzuk. (Egyformán, testvériesen csak ritkán osztozkodunk – mert azt nem tartjuk igazságosnak –, pedig ez esetben koponyánként is egy-egy millió járna.) Így zajlik a kiemelt fontosságú, VMSZ-barát cégek/vállalkozások feltőkésítése. Egy pillanatra eltöprengtem azon, mennyi idő alatt állhatott össze a kiváltságosok végérvényes lajstroma, amely a legfelső politikai elit szigorúan bizalmas (lég)kör(é)ben formálódott, a legnagyobb titokban – és alakulhatott volna úgy is, hogy sosem szerzünk róla tudomást.

A mintegy tíz község választott vállalkozóiból készült pénzre várók listáját egy olyan szabadkai cég vezeti, amelynek 7 és fél millió eurót szántak földvásárlás, terménytároló- és üvegszövetgyár építése céljából. Kissé rosszmájúan azt gondoltam, hogy az éllovas Bunfordék alighanem nagyon-nagyon szerethetik a pénzt, merthogy az ő családi vállalkozásuk most egyetlen tollvonással 7 és fél millióval gazdagodik, de aztán – színtiszta meg merő együttérzésből – megmásítottam a véleményemet: a táblázat névsorában valószínűleg ők lehetnek a legágrólszakadtabbak, ezért jár nekik a legnagyobb summa, a leosztásra váró teljes összeg egyötöde. Meg aztán azt sem hallgathatom el, hogy a rátermettségüket ők már évtizedekkel ezelőtt bizonyították, így pedig a sok millió nem számít majd ablakon kihajított pénznek. Régen a családfő számára nem számított rangon alulinak elszegődni egy falusi szövetkezetbe jószágfelvásárlónak vagy bútorgyár-igazgatónak (nyilván attól függően, hogy mikor hová helyezte az akkori párt) s itt is, ott is helyt kellett állnia. Áldásos tevékenységét még ma is „fel-felemlegetik” a csantavériek.

Igazságtalanság lenne azonban (a többiekkel szemben) csak egyik-másik vállalkozónkat kimazsolázni a vajdasági magyar kuglófból, mert nyilván mindegyiknek megvan a maga szédületes sikertörténete. Elégedjünk meg annyival, hogy a 38 cég (újabb) helyzetbe hozása is csak arról árulkodik, amiről Új Péter újságíró beszélt nemrégiben az egyik interjúban: „Minden területen a piaci viszonyok megszüntetését, a haverok kapitalizmusát, a politikai háttérgazdasághoz kötődő figurák nyomulását látjuk.”

A magyarországi hírportál által napvilágra került táblázat tehát nem másról, hanem kimondottan csak Őfelségéről, a Pénzről szól. S ha a mögéje bújtatott gazdasági program, akcióterv kidolgozásán időnként száznál is több szakember tevékenykedett, akkor ezen állítás ellenkezőjének a megcáfolásához kétszáz sem lenne elegendő. Lehet még a megszépítésével kísérletezni, de már nem érdemes. Ugyanis az a számsor, amelyet kihagytak a táblázatból, magáért beszél és mindent elárul. Sehol sem tüntették fel, hogy a glédába állított cégek tőkeinjekciózása után hány itteni magyar fiatal kaphat majd munkát, hánynak nem kell kivándorolnia. Hát, valahogy így adunk mi választ az elvándorlásra…

A káderezés elvén alapuló pénzosztásos botrány pedig teljes egészében rávilágít arra, hogy milyen módon zajlik a délvidéki kassza kezelése, sőt azt a kételkedést is megalapozza: talán nem is számít ez a mostani egyedi, kirívó esetnek, talán már korábban is zajlottak fű alatti pénzügyi tranzakciók, csak éppen nem kerültek nyilvánosságra. Mit tudjuk mi azt?!

Dylannek igaza van. A pénz nem beszél, hanem káromkodik. Most épp jó hangosan – a politikusaink meg nyilván halkan, de cifrán és kacskaringósan.  

Szabó Angéla  

Fogd meg és olvass!

Latin mondás

Tudni kell, mi a jó, hogy jót tegyünk.

Szókratész (Alópeké démosz, ókori Görögország, kb. i. e. 470 – Athén, i. e. 399.) ókori görög filozófus.

Egyévi munka után, a kormány letette a vizsgát. Az ország közadóssága nem.

Zoran Doderović

VMDK: A VMSZ "gazdaságélénkítő" programja saját holdudvaruk pénzelésében nyilvánul meg?

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége nagyon botrányosnak tartja azt a táblázatot és annak tartalmát, amit a napokban közöltek egyes magyarországi és vajdasági magyar sajtóházak, olvasható a VMDK ma kiadott közleményében.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a "Vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiára" épülő "gazdaságélenkítő" programja csak a Vajdasági Magyar Szövetség holdudvarának pénzelésében merüljön ki. A magyarországi támogatásokat nem lenne ildomos és erkölcsös a pártklientúra építésére használni, mert a cél nem a párthoz közeli ötven család vállalkozásának megerősítése, hanem közösségünk egészének gazdasági felzárkóztatása.
Ezért gyors és egyértelmű válaszokat szeretnénk kapni a párt illetékeseitől, milyen nyilvános pályázat alapján választották ki azt a harmincnyolc céget, amelyeket kedvezményes magyarországi támogatásokra javasoltak ? A párthovatartozáson kívül, milyen mérce alapján született meg az a javaslat, hogy annak a Bunford Tivadarnak a cégét, aki a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány vezetője és egyben a VMSZ elnökségi tagja is, 4,5 millió eurós összeggel támogassák? Illetve mi alapján javasolták, hogy fia, Bunford Olivér, mezőgazdasági vállalkozó 3 millió eurós támogatást kapjon? Milyen szempontok szerint javasolták Kern Csabát, a Cim Gas Kft tulajdonosát, Kern Imre, a VMSZ elnökségi tagja, a Vajdasági Nagyberuházási Alap volt igazgatóhelyettese, jelenleg az Építésügyi, Közlekedési és Infrastrukturális Minisztérium államtitkárának testvérét szintén 3 millió eurós támogatásra? De ezt a kérdést feltehetnénk más, a táblázatban szerepelő vállalkozók esetében is.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18532/VMDK-A-VMSZ-34gazdasagelenkito34-programja-sajat-holdudvaruk-penzeleseben-nyilvanul-meg.html, 2015. április 28. [18:59]

P. Bálint: "Ha Vučić igazat mond, jobb lesz az életszínvonalunk." És mikor mondott igazat?

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti frakcióvezetője nyilatkozatot adott a Pannon RTV-nek Magyarcsernyén, a párt "tisztújító" közgyűlésén.

Ebből a rövid beszélgetésből is egyértelműen kiderült, hogy a VMSZ részvétele a szeb kormány "munkájában" semmi jót nem hozott a délvidéki magyarságnak. Vagyis kár volt összeállni azokkal, akik még nemrég "szendvicseket kínáltak" az itteni magyaroknak, háborús uszító politikát folytattak, frontra küldték fiainkat, és akiknek a mai vezére egy megölt szerbért legszívesebben száz muzulmánt likvidált volna (ezt 1995-ben jelentette ki).

Lássuk, mit mondott ifj. Pásztor.   

"Nem lehetünk maradéktalanul elégedettek a kormány első évével, ugyanakkor a magyar szempontból fontos ügyek asztalra kerültek, például a mezőgazdasági termelői járulék mizériájának a kérdése, az infrastruktúra fejlesztése, és végérvényesen kikerült a szerbiai jogrendből a kollektív bűnösség elve. Lehet erre azt mondani, hogy ez egy év alatt nem túl sok, de úgy gondolom, hogy nem is kevés."

Ez nemhogy kevés, hanem semmi.

A délvidéki magyar gazdák helyzete sohasem volt ennyire tragikus és kilátástalan.

A szerb társadalom továbbra is úgy tekint ránk, mint kollektív bűnösökre. Sem a szerb elnök, sem a szerb kormányfő nem kért bocsánatot a felmenőink ellen elkövetett vérengzésért.

Ami pedig az infrastruktúrát illeti, mire gondolhatott konkrétan P. B.? A VMSZ-es vezetők új ingatlanjaira? Nem tudok róla, hogy akár egy magyar átlagpolgár észlelt volna bármilyen infrastrukturális fejődést, amely pozitívan hatott az életére.           

"Ami pedig a kormány működését illeti, mi nem látunk bele a gazdasági adatokba."

Akkor meg mit keresnek a kormányban? A fikusz szerepét töltik be?

"Ha igaz az, amit a miniszterelnök mondott, hogy a gazdasági mutatók kedvezőek, akkor bízhatunk abban, hogy reálisan a következő egy évben már érezhető lehet valamilyen életszínvonal növekedés".

Miután a miniszterelnök az életében nem sokszor mondott igazat, és sokak szerint a beszámíthatósága is erősen megkérdőjelezhető, P. B. újabb nyilatkozatával sajnos nemigen vigasztalt meg bennünket.

K. P. 

Közzétette: Szerkesztő 2. 2015. április 28. kedd, 12:00

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/39564-2015-04-27-01-22-31

Bemutatjuk a VMSZ mutyi szereplőit: Bunfordék felvásárolják a földet a lábunk alól?

A magyarországi Alfahír hírportál tegnap közölte tényfeltáró beszámolóját, amely minden bizonnyal az utóbbi 25 év egyik legnagyobb pártalapú pénzosztását és mutyiját tárja fel.

A cikkben közölt és az ahhoz csatolt megszivárogtatott dokumentumokból az derülhet ki, Pásztor István pártja a közösségfejlesztést úgy képzeli el, hogy 37 millió eurónyi közpénzt oszt szét pályáztatás nélkül a hozzá közelálló, vagy nyíltan VMSZ-es üzletembereknek, ezzel hivatalosan is kiskirállyá változtatva őket, és megteremtve a helyi oligarchák elit körét.

Pásztor erről a tervéről részletesen beszélt a párt hétvégi kongresszusán is, ahol kijelentette: "Szeretnénk létrehozni egy pénzalapot a természeti erőforrások megtartására a közösség tulajdonába. Magyarúl mondva, egy olyan alapot, amiből földalapot tudunk létrehozni."

Csak épp azt felejtette el megemlíteni Pásztor, hogy ebből a földalapból kizárólag nekik jut majd, és hogy a VMSZ szabadkai elnökének, Bunford Tivadarnak a fia, Olivér mintegy 3 millió eurót kap erre a célra, míg édesapjának 4 és fél millió euró jut egy teljes gyár felépítésére!

A teljes lista ide kattintva érhető el.

Összehasonlításképpen: a Magyar Nemzeti Tanács 2015-ös tervei szerint a hazai és külföldi támogatásokkal együtt is csak kb. 18,5 millió eurót kap, ebből támogatják a helyi magyar kultúrát, az ösztöndíjakat és a civil szervezetek tevékenységét.

Eközben Bunfordék, és még néhány család, a jelek szerint versenypályázat és egyéb "bonyodalmak" nélkül csupán haveri és pártalapon a többszörösét kapja, mint a komplett délvidéki magyarságra szánt támogatási rendszer.

Így képzeli el Pásztor István és pártja a Délvidék felvirágoztatását? De vajon mi lesz velünk, a többi 250 ezer magyar emberrel?

R. P. 

Közzétette: Szerkesztő 2015. április 28. kedd, 12:52

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/39637-2015-04-28-10-58-31

Minden kérdésre van válasza. De ki meri megkérdezni?

Aleksandar Čotrić

Szerencsétlen az, aki nem tudja elviselni a szerencsétlenséget.

Biasz, Teutamész fia Kr. e. 590 körül született a jón Prienében, és Kr. e. 530 körül halt meg. Az ókori görög filozófiai hagyományban számon tartott, úgynevezett hét bölcs egyike.

CSÚCSBOTRÁNY: Több millió eurónyi közpénzt osztana ki a VMSZ a hozzá közelálló cégeknek?!

11 milliárdnyi kedvezményes hitelt zsíroztak le Délvidéken?

Balogh Gábor

Egy birtokunka került dokumentum szerint lehetséges, hogy 11 milliárd forintnyi, magyar közpénzből finanszírozott kedvezményes hitel kiosztását zsírozták le a Délvidéken. Ha a táblázatban szereplő adatok valósak, több százmillió juthat VMSZ-közeli vállalkozókhoz.

Az elmúlt 25 évben példátlan volumenű fejlesztési terv megszületését jelentette be a hétfőn Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. A koncepción két évig dolgozott számos neves délvidéki értelmiségi, szakértő és politikus. Pásztor a magyar vállalkozások megerősítését és piachoz juttatását ígérte, hozzátéve, hogy ezzel új munkahelyeket is tudnak teremteni.

Az Alfahír birtokába jutott a "Vajdasági magyar közösségek terület és gazdaságfejlesztési stratégiája" címet viselő dokumentum, annak költségvetése - és egy rendkívül érdekes táblázat is, amelyből talán kiderül, milyen helyi cégek lehetnek a hamarosan meginduló támogatási és hitelezési program kedvezményezettjei. 

Nem ajándékpénz

A történet valószínűleg akkor kezdődött, amikor 2012 augusztusában Matolcsy György, akkori nemzetgazdasági miniszter bejelentette a Wekerle-terv útjára indítását. Ennek deklarált célja egy egységes kárpát-medencei munkaerőpiac és gazdasági együttműködési rendszer megteremtése. Fő stratégiai célkitűzésként "a hazai vállalkozások Kárpát-medencei pozícióinak erősítését" jelölték meg, de fontos része a koncepciónak a határon túli magyar cégek és gazdasági szereplők támogatása is. A Wekerle-terv sorsa hasonlóan alakult jó néhány más, a Fidesz kormány által bejelentett, jól hangzó elképzeléshez: fanfárok zúgása közepette, nagy csindadrattával bejelentették, szakmai rendezvényeken büszkélkedtek vele - de érdemben nem igazán történt semmi. 

Ám a szándék nem veszett el, csak átalakult. 2014 folyamán a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Intézet javaslatára minden egyes elszakított régióra külön gazdaságélénkítő tervet dolgoztak ki. Felvidéken Baross Gábor, Kárpátalján Egán Ede, Erdélyben Mikó Imre nevét viseli a koncepció. A délvidéki verziót tavaly márciusban harangozták be. Ez valamilyen okból szintén Wekerle Sándor nevét kapta. Lehet, hogy azért, hogy összezavarják a határon túli források útját követni vágyó egyszeri újságírót, de az is lehet, hogy csak azért, hogy az egykori derék kormányfő nevét viselje egy olyan kezdeményezés is, ami tényleg működni fog. 

Annyi bizonyos, hogy Pásztor István akkor azt nyilatkozta:

"Arra készülünk, hogy a stratégia megvalósításának érdekében önálló eszközrendszert hozunk létre. Ez egy anyaországi állami pénzekből létrehozott, jelentős forrásokkal rendelkező alap lenne, amely lehetőséget adna arra, hogy az elképzelések megvalósulhassanak. Nem ajándékpénzek formájában, hanem nagyon kedvező hitelkonstrukciók kereteiben."

Szakmai és indokolt

A most bejelentett, és birtokunkba került koncepció a Wekerle-tervet csak a bevezetőben említi, ám a VMSZ döntéshozatalára rálátó forrásunk szerint a finanszírozás egyértelműen anyaországi költségvetési források biztosítják majd. 

Az elképzelés egyébként első blikkre nem tűnik rossznak. A lényege, hogy a szerbiai rendszerváltás folyamán a privatizációs mutyikból rendre kihagyott, és nemzetiségi, illetve regionális alapon is diszkriminált magyar tulajdonú vállalkozásokat versenyhelyzetbe kell hozni a többivel. A pályázati lehetőségeket és a gazdasági folyamatokat monitorozó rendszert kell kiépíteni, amely segít támogatásokhoz és piachoz juttatni a magyar cégeket. Ezen felül magyar állami forrásokból vissza nem térítendő támogatásokkal és kedvezményes hitelekkel is segítenék a legkülönbözőbb ágazatokban működő vállalkozásokat. Az egész program koordinálását a Vajdasági Magyar Közösségfejlesztési Központ végezné. Itt születnének a döntések, és ez a szervezet is felügyelné a végrehajtásukat. 

A koncepció talán legrokonszenvesebb vonása, hogy "a jövőben tervezett minden hitel és pályázati konstrukcióban, amely a vajdasági magyarság gazdasági fejlesztésére irányul, feltételként kell megszabni a magyar anyanyelvű munkaerő alkalmazását". A tervezet több helyen, visszatérő motívumként hangsúlyozza, hogy 

"a támogatásoknak szakmailag mindenkor indokoltnak kell lenniük", és a kedvezményezetteknek "rendezett gazdasági háttérrel, valamint jövőképpel és megalapozott tervekkel" kell pályázati úton bizonyítaniuk alkalmasságukat. 

A szövetség fiai

Szóval ez idáig elég jól hangzik. A gondok - ahogyan az lenni szokott - a gyakorlati megvalósításnál kezdődnek. Illetve itt még valamivel előtte. Birtokunkba került ugyanis egy táblázat is, amelyben

konkrét cégekhez (azok vezetőit is megnevezve) rendelt kölcsön összegek szerepelnek. 

Összesen 37,8 millió euró (11,3 milliárd forint)  - feltehetően kedvezményes - hitelről van szó. A listán több, a VMSZ-hez közvetlenül köthető személyre, illetve vállalkozásra bukkanhatunk. 

4,5 millió eurós összeg szerepel a hőszigetelő anyagokat gyártő és forgalmazó multi, a Masterplast szerbiai leányvállalata is. A cég dél-európai regionális igazgatója nem más, mint Bunford Tivadar (az ő neve is szerepel a táblázatban), aki emellett áldozatos közéleti munkát is kifejt a délvidéki magyarság szolgálatában. A VMSZ elnökségének tagja, a párt szabadkai elnöke, és a Háló Vajdasági Fejlesztési Alapítvány vezetője. 3 millió euró áll fia Bunford Olivér mezőgazdasági vállalkozó, a Vajdasági Vágta főszervezőjének neve mellett is. 

Ugyanekkora összeget találunk a hűtő és fűtő berendezések forgalmazásával foglalkozó szabadkai Cim Gas Kft mellett is. A cég igazgatója Kern Csaba, akinek testvére, Kern Imre a VMSZ elnökségi tagja, a Vajdasági Nagyberuházási Alap igazgatóhelyettese - és nem mellesleg tavaly május, a VMSZ kormányba való belépése óta a Építésügyi, Közlekedési és Infrastruktúraügyi Minisztérium államtitkára. 

Kattintson a nagyításhoz!

Az Excel dokumentumból nem derül ki, hogy ezeket a pénzeket már lényegében "odaítélték" a benne szereplő vállalkozásoknak, vagy ezek csak előre megfogalmazott igények. Az azonban mindenképpen furcsa, és messze nem az átlátható, szakmai döntések irányába mutató gyakorlat, hogy 

egy még létre sem jött intézményrendszer, egyelőre még le sem hívott közpénzeiből finanszírozott hitelezési programjáról máris ilyen "segédanyagok" készülnek. 

Történelmi esély

Egy ilyen táblázatot persze bárki összeállíthat néhány óra alatt, aki tisztában van a délvidéki magyar politikai és gazdasági élet különböző összefonódásaival, és rosszindulatúan gyanúba akar keverni néhány embert. Az azonban mindenképpen a dokumentum hitelessége mellett szól, hogy több helyi forrásból is úgy értesültünk:

a terület- és gazdaságfejlesztési stratégia egyik szerzője, Újhelyi Ákos VMSZ-es tartományi parlamenti képviselő a hétvége folyamán magyarországi szakemberek társaságában meglátogatott több, a táblázatban szereplő céget. 

Az anyaországi szakemberek jó eséllyel a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból érkezhettek, hiszen Pásztor István VMSZ-elnök és Orbán Viktor kormányfő két héttel ezelőtti találkozója után bejelentették: a NEFMI "szakmai csapata" Szabadkán fogja "alaposan áttekinteni" a gazdasági és térségfejlesztési programot. Hogy ennek keretében miért éppen ezeket a vállalkozásokat látogatták meg, azt nem tudni. 

Talán magyarázatot ad rá, hogy a VMSZ belső ügyeire rálátó forrásunk szerint a pártban többen úgy tudják: A miniszterelnökkel való találkozásakor Pásztor István táskájában nemcsak a fejlesztési stratégia, de ez a táblázat is ott lapult. Hogy előkerült-e, és mit szólt hozzá a kormányfő, az talán örökre rejtély marad. 

A fejlesztési tervben az áll: "A vajdasági magyarság e stratégiai terv elkészültével és a tervezett aktivitások beindításával olyan lehetőséget kap, amelyre az elmúlt 100 évben nem volt példa."

Ez vitathatatlan tény. Tényleg remek dolog, hogy ennyi kiváló szakember tudását és tapasztalatait ötvöző hosszú távú stratégia született. Nagy szükség van rá. De kérdés, hogy a történelmi esélyből részesülhet-e az a 250 ezer ember, akik az ilyen listákra sosem kerülnek fel?

http://alfahir.hu/11_milliardnyi_kedvezmenyes_hitelt_zsiroztak_le_delvideken,  2015. április 27. 20:01

és http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/39607-2015-04-27-18-26-40, 2015. április 27. hétfő, 20:20

A böjtölés a legjobb orvosság.
 

Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a szőlőről.

Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... 

Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet...

Paracelsus (Einsiedeln, Svájc, 1493. november 11. vagy december 17. – Salzburg, Ausztria, 1541. szeptember 24.) orvos, csillagjós, ezoterikus bölcselő, természettudós, alkimista és vezető okkultista.

Az ügyészég, a bizonyítékok súlya és mi minden más miatt, nem indíthatja meg az eljárást.

Ilija Marković

Nem várt "meglepetés": Pásztor István marad a VMSZ elnöke

Újabb négy évre Pásztor Istvánt választották meg a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének a „legnagyobb”-nak mondott délvidéki magyar párt szombati tisztújító közgyűlésén. A politikus sikeresnek értékelte a párt utóbbi négy évét. Csak azt nem tudni, hogy mire alapozta a megállapítását. Talán családja és jómaga gyarapodására….

Az elnöki tisztségre az egyetlen jelölt Pásztor István volt, akire a jelen lévő 281 küldött közül 274-en szavaztak a magyarcsernyei tisztújítón. (Talán még Sztálinnak sem volt ilyen remek eredménye…)

Pásztor István szerint pártja sikerét a legjobban a közösség elfogadása bizonyítja. (Ezt biztos abból szűrte le, hogy a választásokon a magyarok negyede szavazott rájuk – a háromnegyed meg mit számít!) Úgy fogalmazott: a VMSZ "az elmúlt 4 évben teljesítményével újra kivívta a vajdasági magyar közösség egyértelmű támogatását". Kiemelte, hogy a vajdasági magyarságon kívül az anyaországi és a szerbiai politika is elfogadta a pártot, valamint Kárpát-medencei vonatkozásban is elismerést vívott ki. (A nyál ereje: akár nyalni kel, akár leköpni…)

Programbeszédében kifejtette: a VMSZ-nek a következő négy évben is polgári értékeket felvállaló, néppárti jellegű, regionális magyar pártnak kell maradnia, amely "egy asztalhoz tudja ültetni azokat, akik a vajdasági magyar közösségen belül a politikai paletta különböző színeit képviselik". Csak az a baj, hogy pont ők nem akarnak soha asztalhoz ülni – kivéve, ha ez anyagi és egyéb előnyökkel jár a párt vezetésének. A szavazók meg úgyis csak négyévente számítanak. Pár napig, hétig.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/39514-2015-04-25-16-48-08 

Közzétette: Gyapjas Emese 2015. április 25. szombat, 19:00

Elismerték a járeki táborban töltött időt!

Rehabilitálási jogok

 

Több mint háromévi közigazgatási eljárás után, a Tartományi Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alap (2015. április 16-i keltezéssel) határozatot hozott, amellyel „külön szolgálati időnek” ismerte el, kétszeres terjedelemben a járeki táborban eltöltött időt.

A közigazgatási eljárás még 2012. április 12-én lett beindítva és csak most ért véget.

A határozat ellen fellebbezni a Köztársasági Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási Alaphoz, a végzés kézhezvételétől számított 15 napos határidőn belül lehet.

A kérelmező 1941-ben született Csúrogon. Gyermekként, 1945. január 23-án – a család többi tagjával együtt –, a járeki táborba hurcolták, ahol kilenc hónapot töltött. Most ezt az időszakot kétszeres terjedelemben, vagyis egy év hat hónap terjedelemben ismerte el neki a nyugdíjbiztosító. Ennek alapján jogosultságot szerzett nyugdíjának a kiigazítására, illetve a növelésére, a (most már) megnövel szolgálati évekkel alapján. 

 

TÖRVÉNY A REHABILITÁCIÓRÓL Nyugdíjra jogosító idő 22. szakasz A rehabilitált személy számára a szabadságvesztésének az idejét megduplázva nyugdíjra jogosító időnek ismerik el. A rehabilitált személy részére a szabadságvesztése utáni munkanélküli időszakot nyugdíjra jogosító időnek ismerik el valóságosnak tekintett időszakként legfeljebb kétévi időtartamra, abban az esetben, ha a munkanélküliség az ebben a törvényben leírt jog- és szabadságsértések miatt következett be. Havi térítmény (külön pótlék) 23. szakasz A rehabilitált személy, akinek a 22. szakasz értelmében elismerték a nyugdíjra jogosító időt, legkevesebb nyolc évre szólóan havi térítményre (külön pótlékra) jogosult a Szerbia Köztársaságban az előző évben elért havi átlagfizetés 50 százalékának a magasságában. A külön pótlék elszámolását, egybehangolását és kifizetését a Köztársasági Rokkantsági és Nyugdíj-biztosítási Alap végzi. A külön pótlék kifizetéséhez szükséges pénzt a szerb köztársasági költségvetésből teremtik elő. http://bozokiantal.blogspot.com/search/label/Rehabilit%C3%A1l%C3%A1si%20t%C3%B6rv%C3%A9ny

 

A rehabilitálási törvény 23. szakasza előlátja a rehabilitált személy azon jogát is, hogy – amennyiben elismerték számára „a külön szolgálati időt, legkevesebb nyolc évre szólóan – havi térítményre (külön pótlékra) jogosult, a Szerb Köztársaságban az előző évi átlagfizetés 50% értékében”.

            A Nyugdíjbiztosító elutasította viszont a rehabilitálási törvény 23. szakaszára alapozott kérelmet, vagyis hogy ismerje el a „külön pótlékra” való jogosultságot is.

            – Mivel nevezettnek, a megállapított tényállás szerint, egy év hat hónap terjedelemben lett elismerve a  nyugdíjra jogosító idő, nem teljesültek a rehabilitálási törvény 23. szakaszában előírt feltételek a havi térítmény (külön pótlék) elismerésére, tekintettel arra, hogy a  rehabilitálási törvény 23. szakaszában a havi pénzbeli térítmény (külön pótlék) elismerésének előírt feltétele, hogy a rehabilitált személynek legalább nyolc év lett elismerve, a törvény 22. szakasza értelmében – olvasható a határozat kimondó részének negyedik bekezdésében.

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) köztársasági parlamenti képviselőit, és természetesen a párt vezetőjét (az mellett, hogy a zsablyai, csúrogi és mozsori magyarokra vonatkozóan a kollektív bűnösség csak 2014. október 30-ától előre nézve szűnt meg), politikai, szakmai és erkölcsi felelősség terheli, mivel a gyűjtőbor(ok)ba zárt vajdasági magyarok közül – a törvény ilyen megfogalmazása miatt – szinte alig számíthat valaki erre a „külön pótlékra”. Az is csak hosszadalmas, sok kitartást igénylő eljárás után.

Újvidék, 2015. április 24.

                                                                                                            BOZÓKI Antal