Albán ajánlat:

“Dél-Tirol a szerbek számára a független Koszovó területén!”

A koszovói albánok vezetői nagyban lobbiznak a nyugati nagykövetségeken a koszovói kérdés megoldására vonatkozó javaslatukkal.

 

Ezt állítja a Novosti napilap. A javaslat lényege: a koszovói szerbek dél-tiroli típusú (tehát a lehető legszélesebb területi) autonómiát kapnának a független Koszovó területén.

Noha a belgrádi újság ezt inkorrekt ajánlatnak minősíti, valójában igencsak nagyvonalú kezdeményezésről van szó.

Képzeljük csak el, mennyit jelentene egy ilyen megoldás a délvidéki magyaroknak

(akiknek a száma a nagy elvándorlás ellenére legalább két és félszer nagyobb, mint a koszovói szerbeké).
F. F.
http://delhir.info/2018/08/31/alban-ajanlat-del-tirol-szerbek-szamara-fuggetlen-koszovo-teruleten/

„A vajdasági magyart, amennyire csak tudtad, kihasználtad, megosztottad, elárultad”

Nyílt levél Pásztor Istvánhoz, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökéhez

Azért írok nyílt levelet, mert Te a halandó emberekkel nem foglalkozol, nem hogy meghallanád panaszaikat, vagy elolvasnád leveleiket! A tegezés részemről nem tiszteletlenség, hanem bajtársiasság. Tudod, nagy szarban vagyunk és nincs idő a finomkodásra!
Szépen tudtok beszélni, hiszen tied a média. A sokmilliós székházban, ti jól érzitek magatokat. Túl jól is, talán.  Azért mondom ezt, mert mostanában lekezelően beszélsz velünk! Velünk, a vajdasági magyar néppel. Tudom, nem szavaztam rád… De nem is fogok, a rohadt életben, soha! Azok sem szavaztak rád, és nem is fognak, akikkel olyan lekezelően, fölényesen viselkedsz az utóbbi pár évben!
Egy intelligens ember az ellenségével is tisztességesebben bánik, mint te a saját nemzeteddel! Mert nem az ellenséged vagyok, sem azok, akiket úgy minősítesz, hogy „rázzák a ketrecet”, hanem a nemzettársad. Csak más a véleményünk. Igen, azok, akiket a saját hódolóiddal, rajongóiddal együtt elárultál!
Sok magyar ember éhezik itt, Vajdaságban, és sok magyar ember nem tud még füzeteket sem venni gyermekeinek, hogy ne szégyenkezve induljanak iskolába hétfőn! Honnan tudom? Tapasztalom. Tudod, én itt élek köztük és beszélgetek velük, meghallgatom őket.

Sok család szakadt szét, élnek egymástól több ezer kilométerre! No, nem azért, mert kalandvágyból kivándoroltak!

Hanem, mert Te, a fiad és a többi hozzád hasonló, nem tesznek semmit azért, hogy a szegényebb rétegnek is meglegyenek a minimális feltételei az élethez: a létminimum. Neked ezektől az emberektől, valld be, csak a szavazatok kellenek! Ebben a rohadt életben, egyszer lehetnél őszinte is!
Most már úgy is mindegy! Olyanok vagyunk, mint az indiánok. Kihaló félbe levő nemzet.  A vajdasági magyart, amennyire csak tudtad, kihasználtad, megosztottad, elárultad. Pont úgy, mint kétszáz évvel ezelőtt az indiánokkal is történt egy másik földrészen. Ez is egy történelmi cselekedet. Ha az volt a célod, hogy majd valamikor benne legyél a történelemkönyvekben, azt hiszem, ez sikerült. Gratulálok, egyszer „híres” ember leszel!
Tudom, a koalíció kompromisszumokkal jár, és Soros is ellenünk van. Csak azt mond meg, Pista, mi a fenéből gazdagodtál te meg, és ugyanúgy a fiad is, és még jó pár hódolod?! Költői kérdés volt, hiszen mindannyian tudjuk. Igazából, leszarom, mennyi pénzetek van, kivel, mit szavaztok meg ellenünk.

De egy valamire megkérlek: beszélj velünk és rólunk tisztelettel! Minden körülmények között, akkor is, ha majd megérdemelt sorsod utolér, és addig is, amíg élvezed a hatalmat! Itt vajdasági magyar emberek küzdenek nap mint nap a megélhetésért, a fennmaradásért, a Te és a fajtád megmaradásáért is, és nem ketrecbe zárt majmok, még ha Te annak is tekintesz bennünket!

Viselkedjél, Pista! Kérlek! Ahogyan az egy ilyen nagy méltósághoz illik! Nem kell már sokáig eltűrnöd bennünket. Lassan, de biztosan kihalunk, kivándorlunk, elfogyunk. Szépen kérlek minden vajdasági magyar nevében, akikkel mostanában nagyon tiszteletlenül viselkedsz!
A Jó Isten legyen veled, Pista bajtársam!
Róbert Yugovich
2018. augusztus 31., Topolya

https://szabadmagyarszo.com/2018/08/31/viselkedjel-pista-kerlek-ahogyan-az-egy-ilyen-nagy-meltosaghoz-illik/, 2018. augusztus 31. [14:51] és

https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=11325, 2018. augusztus 31.

„Emelkedik a feszültség”

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (136.)

Szerbia példaképül szolgálhat a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak tiszteletben tartása terén.

Ana Brnabić szerb kormányfő (Washington, 2018. július 21.)[1]

Augusztus 23.

Egyenlő jogokat!

Ditmir Bushati (1977) Albánia Európa-ügyi és külügyminisztere fogadta a dél-szerbiai albán pártok képviselőit.

Az ATA jelentése szerint a miniszter „megismerkedett a Preševo-völgyi albánok helyzetével, követeléseivel és álláspontjaival, a szociális-gazdasági helyzetük javítására és jogaira összpontosítva az oktatás és a művelődés területén”.[2]

Bushati megerősítette Albánia elkötelezettségét a Preševo-völgyi albánokat követelései mellett és teljes támogatásáról biztosította őket, hogy – az ATA közlése szerint – megerősödjön a helyzetük a jogaik tiszteletben tartása területén, hozzátéve, hogy Albánia követeli Szerbiától, hogy „csak azokat a jogokat biztosítsa nekik, amelyek a szerbeknek van Koszovón”.[3]

A dél-szerbiai politikai pártok képviselőit Edi Rama (1964) albán miniszterelnök is fogadja.

A délvidéki/vajdasági magyarokat is megilletik azok a jogok, amelyek a koszovói szerbeket. Csak éppen nincsen aki kiálljon értünk… És, sajnos, a legtöbb esetben magunk sem merjük elmondani, [4] hogy...

Augusztus 24

„Emelkedik a feszültség”

Csantavéren a bűnesetek a már jól bevált forgatókönyv szerint zajlanak, és bár a pár évvel ezelőtti 27-es havi rekordot egyelőre még nem sikerült megdönteni, hétről hétre szaporodik a betörések, a rablások száma és újabbnál újabb rémtörténeteket hallhatunk – írja Szabó Angéla.[5]

– Bezúzott ablaküvegek, bejárati ajtók kettévágott szúnyoghálói, kiskapuk kifeszített zárai, kiürített hűtőládák, elkábított, megmérgezett házőrzőkutyák jelzik a vandál garázdálkodók nyomait. Az éjszakai besurranó tolvajok, rablók az esetek döntő többségében pénzt, ékszert, értékesebb mobiltelefont zsákmányolnak.

Persze csak ott dívik a gátlástalan garázdálkodás, ahol azt a nemtörődömség, a meghunyászkodás, a rettegés és a tehetetlenség miatt megengedik, ahol elnézik, ahol megtűrik. A hallgatás most még erősebb a félelemnél. De nem lesz mindig így. Egyre hangosabb az elégedetlenség, emelkedik a feszültség.

A falu mostani vezetőségét nem érdekli a polgárok panaszkodása, nem nyugtalanítja a megromlott közbiztonság, úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem mernek falugyűlést tartani, nincs bátorságuk kiállni a magára hagyott, jogosan méltatlankodó lakosság elé – márpedig meghányni-vetni való téma adódna egy szekérderékkal.

Megvárják, hogy Martonost csináljanak, hogy Martonost csináljunk a saját falunkból? – kérdezi az írás szerzője.

Az utóbbi években a közbiztonság megromlásáról értesülhettünk a médiában Adán és Moholon,[6] Péterrévén,[7] Martonoson,[8] hogy csak a nagyobb publicitást kapott eseteket említsem. Bizonyára sok más községben, illetve helységben sem jobb a helyzet – amit a csantavéri eset is bizonyít. A lopások, betörések és egyéb bűnesetek legnagyobb része felderítetlen, az elkövetők pedig büntetlenek maradnak. A lakosság pedig veszélyeztetve érzi magát.  

Csonka Áron, a Magyar Mozgalom-Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének tartományi képviselője – a martonosi helyzet kapcsán – a Tartományi Képviselőház Közbiztonsági Bizottsága elnökéhez intézett május 23-i levelében „arra kérte a bizottság elnökét, hogy „a felhatalmazásával összhangban, együttműködve az belügyminisztérium illetékes részlegeivel tegye meg azokat a lépéseket, amelyek a feszültség csökkentéséhez vezetnek, s hosszútávon oldja meg ezt a problémát”.[9] Eddig azonban a médiában semmilyen információra nem találtam az említett bizottság munkájával kapcsolatban.

Csantavéren is – amint az írásból kitűnik – „a falu mostani vezetőségét nem érdekli a polgárok panaszkodása, nem nyugtalanítja a megromlott közbiztonság, úgy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne”. Pedig a bajt idejében kell(ene) orvosolni…Vagy talán az említett bizottságnak azért nem fontos, mivel magyar többségű helységekről van szó? 

Augusztus 29.

Szégyenletes bérek

A hazai nettó havibér átlag 49 226 dinár vagy 417 euró volt az idén júniusban – tette közzé a Szerb Köztársasági Statisztikai Hivatala. Az Adóhivatal adati pedig arra mutatnak rá, hogy a szerbiai alkalmazottaknak több mint az 50 százaléka ennél tízezer dinárral kevesebbet visz haza, vagyis júniusban 38 500 dináros nettó fizetést kapott – közli a sajtó.[10]

Jelenleg Szerbiában a legalacsonyabb órabér 143 dinár, ám a szakszervezetek szerint ezt legalább  167 dinárra kellene növelni, ami havi szinten 29 130 dinárt jelentene, vagy hogy elérje egy átlagos, háromtagú család fogyasztó kosara értékének 80 százalékát.

A jelenlegi helyzetben még a Szerbiai Független Szakszervezeti Szövetség képviselői szerint is megvalósíthatatlannak tűnik ekkora béremelést kiharcolni, pedig még ez sem javít sokat a családok gazdasági helyzetén.

A törvény által meghatározott legalacsonyabb kifizethető bér összegéről szeptember 15-ig kell döntést hozniuk az illetékeseknek, és a jövő év január 1-jétől lépne érvénybe.[11]

Szerbiában 350 ezer ember él minimálbérből.[12] Hogyan lehet, vagy lehet-e egyáltalán megélni ebből a szégyenletesen alacsony havi összegből egy háromtagú családnak?

A havi fizetések valójában a fokmérői nem csak az ország gazdasági, de az emberi jogok állapotának is. A kérdés csupán az, hogy meddig tartható ez az állapot és mikor elégelik meg azt a tömegek?   

BOZÓKI Antal

Torda, 2018. augusztus 31.

---

[1] A kormányfő figyelmeztet: a nemzeti tanács nem politizálhat. https://szabadmagyarszo.com/2018/07/21/a-kormanyfo-figyelmeztet-a-nemzeti-tanacs-nem-politizalhat/, 2018. július 21. [12:56]

[2] Tanjug. "Ista prava za Albance u Srbiji, kao za Srbe na Kosovu" [„Azonos jogokat az albánoknak Szerbiában, mint a szerbeknek Koszovón”]

https://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2018&mm=08&dd=24&nav_category=640&nav_id=1434634, 2018. augusztus 24. [8:30]

[3] Uo. Lásd még: F. F. „Azonos jogokat az albánoknak Szerbiában, mint a szerbeknek Koszovón!”

http://delhir.info/2018/08/26/azonos-jogokat-az-albanoknak-szerbiaban-mint-szerbeknek-koszovon/, 2018. augusztus 26. és Tanjug. Albanci s juga centralne Srbije sa Ramom, tema granice? https://www.b92.net/info/vesti/index.php?yyyy=2018&mm=08&dd=23&nav_category=11&nav_id=1434367, 2018. augusztus 23. [15:19]

[4] Lásd Szabó Angéla Mit nem mersz elmondani? c. írását: http://bozokiantal.blogspot.com/, 2018. augusztus 28. [11:31]

[5] Szabó Angéla: Sorozatos betörések Csantavéren

http://bozokiantal.blogspot.com/, 2048. augusztus 24. [08:30]

[6] csin: A rendőrség távol maradt a lakossági fórumról. https://www.magyarszo.rs/hu/3397/vajdasag_ada/166711/A-rend%C5%91rs%C3%A9g-t%C3%A1vol-maradt-a-lakoss%C3%A1gi-f%C3%B3rumr%C3%B3l.htm, 2017. június 17. [11:37]

[7] Péterrévén ismét napirenden a közbiztonság. https://mojbecej.rs/peterreven-ismet-napirenden-a-kozbiztonsag, 2018. február 1.

[8] A martonosi helyzetet sürgősen meg kell oldani! https://szabadmagyarszo.com/2018/05/23/a-martonosi-helyzetet-surgosen-meg-kell-oldani/, 2018. május 23. [13:11]

[9] Uo.

[10] trk: Hogyan alakul a minimálbér összege? Magyar Szó, 2018. augusztus 29. 5.

[11] trk: Magasabb minimálbért! Magyar Szó, 2018. augusztus 28. 6.

[12] Szerbiában 350 ezer ember él minimálbérből. https://www.vajma.info/cikk/szerbia/25220/Szerbiaban-350-ezer-ember-el-minimalberbol.html, 2018. szeptember 22 [13:17]

Vicsek Annamária:

Nem kell nagy ügyet csinálni a tankönyvek hiányából Az oktatási államtitkár szerint teljesen természetes, hogy a tankönyvek megjelenése mindig némi fáziskéséssel történik

A Családi Kör hetilap hiába kereste meg kérdéseivel Vicsek Annamáriát, a Vajdasági Magyar Szövetség tagját, az oktatásügyi államtitkár nem válaszolt azokra a kérdésekre, hogy miért nem készültek el időben az elsős és ötödikes magyar anyanyelvű diákok számára a tankönyvek.
Interjút adott viszont a Magyar Szó napilapnak: Vicsek elmondta, hogy „minden újítás kezdetben többletmunkát jelent a pedagógusnak, hiszen képzéseken kell részt vennie, hogy az újdonságokat alkalmazni tudja. A diákok számára az újítások nem megterhelőek, hiszen nincs viszonyítási alapjuk, ráadásul a jelenleg bevezetendő újításoknak mind az a célja, hogy ne magolva tanuljanak a gyerekek, hanem összefüggéseket felismerve, különböző tartalmakat összekapcsolva-gondolkodva tanuljanak.”

Az újságíró rákérdezett az elsős és az ötödikes könyvek hiányával kapcsolatos dolgokra is. Vicsek a válaszában azt mondta, ha megfigyeljük a tankönyvkiadás folyamatát, akkor teljesen természetes, hogy a tankönyvek megjelenése mindig némi fáziskéséssel történik.

Vicsek Annamária (forrás: Magyar Szó)

A folyamatot Vicsek a következőképpen írta le:

„Amikor megjelenik szerb nyelven az új tanterv, a kisebbségi nemzeti tanácsok bevonásával akkor állnak neki a tantervek fordításának, és csak miután a hivatalos közlönyben megjelent a tanterv végleges változata, akkor jelenhet meg a tankönyv-tervezet. A tankönyv tervezet megjelentetése után foghatnak a kiadók a tankönyvíráshoz és a kéziratok jóváhagyatásához. A kiadók általában előbb a szerb nyelvű tankönyveket készítik el és hagyatják jóvá, pedig már ekkor van lehetőség arra, hogy kisebbségi szerzők kisebbségi nyelvű könyvet írjanak. A gyakorlatban azonban az történik, hogy megvárják a szerb tankönyv jóváhagyatását, s majd csak ezt követően fognak neki a fordításnak. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a magyar tankönyvek ritkán kerülnek a diákok elé a szerb nyelvűekkel egy időben, különösen akkor, ha a szerb tankönyvek kiadása is késik, mint például az idén: kicsi a valószínűsége annak, hogy szeptember elsején már nyomtatva lesznek az új tankönyvek.” – nyilatkozta, majd hozzátette:
De ez senkit sem kell, hogy elkeserítsen, ugyanis a tankönyv megkönnyíti ugyan a tanítás-tanulás folyamatát, de a tankönyv hiánya nem lehetetleníti el a tanítás-tanulást. A tanárnak könnyebb a dolga, ha van tankönyv, de attól még lehet eredményes egy óra vagy egy tanács, ha nem használnak tankönyvet, illetve a tankönyv megléte sem garanciája a sikeres oktatási folyamatnak.”

Vicsek szerint „a tanáraink találékonysága és kreativitása, valamint a tanulók érdeklődéséhez és egyéni képességeihez való módosítások már eddig is a tankönyvek mellőzéséhez vezettek, illetve más segédeszközök használatát is lehetővé tették, így véleményem szerint nem kell nagy ügyet csinálni a tankönyvek hiányából.”

Az oktatási államtitkár szerint eddig azért panaszkodtak a szülők, hogy nehéz az iskolatáska, most pedig azt hiányolják, ami még nehezebbé teszi azt. A nyomtatott tankönyvek lassan túlhaladott, idejétmúlt és helyettesíthető eszközei lesznek a tanításnak, és az egész oktatási rendszernek lassan ehhez kell igazodnia – mondta az oktatási államtitkár. A teljes interjú ide kattintva olvasható el.

https://szabadmagyarszo.com/2018/08/30/vicsek-annamaria-nem-kell-nagy-ugyet-csinalni-a-tankonyvek-hianyabol/

2018. augusztus 30. [13:53]

Szabadkai Félmaraton:

Csak cirill betűs felirat az ajándék hátizsákon

 

A Promostar Reklamni Materijali gondoskodott arról, hogy minden egyes versenyző a verseny okozta élményen kívül a képen látható hátizsákkal is gazdagabb legyen. Reméljük, sok hasznát veszed és sokáig lesz útitársad. Ha még nem tetted meg, péntekig (8.31.) tudod véglegesíteni nevezésed a nevezési díj befizetésével. Ha még nem neveztél, szombaton (9.1.) a Tésztaparty alkalmával 16:00-tól 22:00-ig tudod ezt megtenni, vagy akár a verseny napján (9.2.) 7:00-től 10:00-ig. Fuss a történelmen át! – ez a reklámszöveg olvasható a Szabadkai Félmaraton FB-oldalán.
A bejegyzés alatt egy szabadkai születésű, jelenleg Magyarországon élő személy megkérdezte a szervezőket, lehet-e olyan hátizsákot igényelni, amelyen a szerb felirat – 2. Subotički polumarataon – nem cirill betűkkel szerepel.
Gyorsan kiderült, hogy erre semmi esély, ugyanis valamennyi hátizsákra cirill betűs szöveg került.
Az FB-oldalt szerkesztő válasza ugyanis ez volt: „A képen látható hátizsák képezi a rajtcsomag részét. Várunk vasárnap sok szeretettel.”
A cég bizonyára, ha szóltak volna a szervezők, készített volna latin betűs, és akár magyar nyelvű feliratot is, hiszen a honlapján a szerb mellett magyarul is található információ.

https://szabadmagyarszo.com/2018/08/31/szabadkai-felmaraton-csak-cirill-nyelvu-felirat-az-ajandek-hatizsakon/

2018. augusztus 31. [8:38]

Ismét háromnyelvűek a helységnévjelző táblák

Korábban a Szabad Magyar Szó is írt arról, hogy Szabadka és Palics eddigi cirill és latin betűs, valamint magyar nyelvű helységnévtábláit kisebb méretűre cserélték, amelyeken nem szerepelt a település magyar neve.
A Pannon Televízió honlapja szerdán arról számolt be, hogy a hét közepétől magyarul is olvasható a településnév Palics és Hajdújárás, valamint Palics és Szabadka között.
A cikk szerint Dobó Márta, Palics Helyi Közösségének közgyűlési elnöke elmondta, ők időben észrevették a háromnyelvű táblák lecserélését és azonnal jelentették az illetékeseknek, akik rövid időn belül intézkedtek is.
Dobó Márta Pannon Televíziónak adott nyilatkozatát változtatás nélkül közöljük:
„Magyarázatuk az volt, hogy nem ők maguk végezték a táblák cseréjét. Arról már értesítettek bennünket, hogy Palics területén az útjelzőtáblák cseréje folyamatban van, illetve ezt, ha jól tudom egy belgrádi illetékességű vállalat nyerte meg a közbeszerzési eljárásban és ők nem épp eléggé figyelmesen jártak el a háromnyelvű táblák cseréje esetén, de amint jeleztük a félreértést azon nyomban megbizonyosodtak és látták, hogy ez technikai probléma, illetve az, hogy nem egyeztettek, valószínűleg nem lett teljesen pontosítva, hogy miket kell, hogy tartalmazzon az a tábla, ami visszakerült arra a helyre, ahonnan el lettek távolítva a táblák.”

https://szabadmagyarszo.com/2018/08/29/ismet-haromnyelvuek-a-helysegnevjelzo-tablak/, 2018. augusztus 29. [14:41]

Kapcsolódó írások: 

1. Purger Tibor Amikor a tükör lekever egy pofont. https://szabadmagyarszo.com/2018/08/28/amikor-a-tukor-lekever-egy-pofont/, 2018. augusztus 28. [13:57]

2. Pásztor István „megnyugtatná a névtáblák miatt aggódók lelkiismeretét”, https://szabadmagyarszo.com/2018/08/27/pasztor-istvan-megnyugtatna-a-nevtablak-miatt-aggodok-lelkiismeretet/, 2018. augusztus 27. 15:01

3.  R. P.: Amíg Bácskában ki se rakják, addig Bánátban rongálják a magyar helységnévtáblákat. http://delhir.info/2018/08/28/amig-bacskaban-ki-se-rakjak-addig-banatban-rongaljak-magyar-helysegnevtablakat/, 2018. augusztus 28. 

A polgárok értik azt, ami történik

Újra háromnyelvűek a helységnévjelző táblák - adja hírül a Pannon RTV. Ne legyen kételye senkinek, ez a polgári felháborodás eredménye.
A tábla körüli botrány rámutat egy fontos dologra: a VMSZ tisztségviselőit, akik közvetlenül vagy akár közvetve, hallgatólagosan is részt vesznek Szabadka szellemiségének haladó irányítású lerombolásában, egyenként, személyesen történelmi és erkölcsi felelősség terheli mindazért ami történik. Legyen az háromnyelvű tábla, a művelődési intézmények tönkretétele, a magyar nyelvű tankönyvek és tagozatok felszámolása vagy éppen Vajdaság elcsatolása ünnepének megszavazása.
A polgári felháborodás a tábla kapcsán tört ugyan ki, de ettől messzebbre mutat: a vajdasági magyar emberek ezt látják és értik. És majd ők eldöntik, ki itt a nemzetáruló és ki nem.
Magyar Mozgalom
http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-polgarok-ertik-azt-ami-tortenik, 2018. augusztus 30.

AZ ANYANYELV IDENTITÁSMEGŐRZŐ SZEREPE

„NYELVÉBEN ÉL A NEMZET” – hangzik a magyar nyelvművelés talán leggyakrabban emlegetett szállóigéje, amelynek első felbukkanását Arany Jánosnál vélték meglelni, de nem teljesen mai formájában. S vajon mikor kell elkezdeni tanítani, ápolni ezt a nyelvet -- szép szavú anyák és csodálatos történeteket tudó nagyanyák meg nagyapák meséivel, majd a régi könyvek lapjairól felolvasott tanulságos történetekkel? Talán már a csecsemőkor legelején, de egyes elméletek szerint már az anya szíve alatt hordozott magzat is fogékony a kedves szavakra.
Olyan minden kötöttségtől független folyamat nemzeti azonosságtudatunk kialakulása a kristálytiszta anyanyelv révén, amelyet erőszakolni nem lehet, hanem csak példával segíteni. Mert miként ENGEDJÉTEK HOZZÁM JÖNNI A SZAVAKAT! című könyvében kicsiny unokája téveteg nyelvi tájékozódását kíséri végig Sütő András, a nyelv szentségére felesküdő boldog nagyapa, akként az emberré (esetünkben magyarrá) válás folyamatának tevékenyen résztvevő tanúja minden szülő és nagyszülő is ezen a tájon, ahol fogyatkozásunkról szólnak az újabb és újabb népszámlálások szomorú adatai. Mi magunk is módszeresen és szenvtelenül irtjuk egymást, mert igazán nem úgy tartozunk össze, mint Petőfi, Ady, József Attila vagy éppen a szabadkai származású Kosztolányi egyedülálló és szépséges nyelvének boldog birtokosai, hanem mint a demokráciát csupán elemi fokon ismerő, alkalmazni meg éppenséggel alig tudó különféle társadalmi képződmények, érdekcsoportok tagjai.
Nagyon korán kezdődik hát azonosságtudatunk alakulása – ott, az altató daloktól ringó bölcsőnél. Ez öregek múltat idéző, lebilincselő regéinek hallgatóságában testesül majd meg egy emberélet tartama alatt maga a nyelvet és népi kultúrát fenntartó nemzet, amely kaphat templomokat, iskolákat és egyéb intézményeket, de igazán csak önmaga génjeiben képes megmaradni az évtizedeknek és -századoknak.
Nincsenek magyartanáraink – panaszkodott a napokban egyik bánáti településen ismerősöm, és gyermekei felé mutatott kétségbeesett mozdulattal. S csak utána mondta: munka nélkül maradtam, nincs miből megélnünk… De aztán gyorsan hozzátette: majd csak lesz valahogy! Azt sugallták szavai: fontosabb megmaradni, s aztán majd ráérünk megélni!
Ezek a gondolatok sorjáztak agyamban, amikor a Kárpát-medence egyik legnagyobb hagyományú művelődési-irodalmi-nyelvészeti-folklór rendezvénye, a délvidéki Csépe-napok ARANYESŐ nevet viselő vers- és prózamondó versenyének döntőjén vettem részt gyakran zsűritagként, és alkalmam nyílt meggyőződni róla, hogy a közép-bácskai Kishegyes kistérség e két magyarlakta településének, Bácsfeketehegynek (Feketicsnek) és Kishegyesnek a kisiskolásai mily szépen beszélnek, őrizve tájuk nyelvi sajátságait, amelyeket esetleg szégyellhetnének is, ha nincsenek jó magyartanáraik, akik megtanították velük, hogy például a középzárt e hang olyan kincs a beszédükben, mint kagylóban az igazgyöngy.
Az anyanyelv megtartásával, sőt terjesztésével, tökéletesítésével ért el évtizedeken át nagy sikereket a Csépe-napok keretében évente megszervezésre kerülő Aranyeső vers- és prózamondó verseny a Délvidéken, biztos mércéjeként a nyelv pillanatnyi állapotának. Elcsodálkozunk rajta, de kimondhatjuk: Közép- és Észak-Bácskában (Kosztolányi szülővárosa környékén) jobbnak mondhatók anyanyelvi állapotaink, mint akár Budapesten.
A pedagógusok munkáját dicséri a gyermekek személyére szabott szövegek meglelése is, amelyek általában az évfordulóikat ünneplő költőktől és íróktól származnak, és kivétel nélkül remekül előadható költemények és történetecskék.
Ugyanezzel a jelenséggel találkozom Magyarország-szerte, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján és a nyugati magyar szellemi központokban is: a gyermekek anyanyelv-szeretetét növelő mese-, vers- és prózamondó vetélkedők kapcsolódnak mellékeseményként a rendezvényekhez. Meggyőző erővel előadott szövegeikkel, nyelvi magabiztosságukkal és kiegyensúlyozottságukkal megerősítenek bennünket ezek a tanulók hitünkben, hogy sem a hagyományőrzéssel, sem anyanyelvünk ápolásával nem késtünk még el. De apró hibáikkal azt is jelezték: mentő szándékú beavatkozásainkkal nincs mire várnunk!
Veres Péter lelki testvérének, Csépének „verse a költői hűség aranyesője” – emlékezünk a kiváló délvidéki költő, Fehér Ferenc mondatára. Az általa alapított vetélkedő első döntője 1974. május 25-én zajlott le, és egy újsághír szerint ezer kisdiák vett részt az azt megelőző műsorokban. Ha azóta valamelyest csökkent is létszámuk, szavaikat tisztára mossa az aranyeső, és ekként őrzi meg a jövendőnek.

X

A korai gyermekkortól meghatározó szerepe van tehát a Kárpát-medencét átszövő, a magyar szellemi élet legjobbjait „emberközelbe hozó” humán manifesztációknak, amelyek nyomán könyvek és egyéb kiadványok sora „flaszterozza ki” az utókor felé az utakat. A család, az iskola, a népi folklór, a különféle intézményes művelődési formák (színház, film, műkedvelő tevékenységek stb.) mellett talán nem is fordulunk kellő figyelemmel a különféle egyszeri (majd utána azonos alakjukban ismétlődő), és olykor 40-50 éves folyamatossággal évente azonos időben megtartott hagyományőrző művelődési-irodalmi rendezvények felé, amelyeknek több szempontból is óriási szerepük van a külhoni magyarság anyanyelvének megőrzésében, sőt e populáció száma gyors fogyásának fékezésében is.
Többes hatásról beszéltünk, főként a nagy hagyományú rendezvények esetében, amelyeknek jelentőségére a magyar szellemi élet legkiválóbbjai figyelmezettek, és amelyekben részt is vállalt döntő többségük. Hozzuk fel csak példának az erdélyi (kisbaconi) Benedek-napokat, a felvidéki (nagykürtösi) jubiláris XXX. Mikszáth-napokat és (kassai) Fábry Zoltán Emlékünnepségeket, vagy a délvidéki Kishegyesen majd fél évszázada rendszeresen megtartott Csépe-napokat, az adai Szarvas Gábor-napokat, a sziváci Szenteleky-napokat… Ezeken óriási tömeg sereglik össze, és hallgatja meg a legkiválóbb magyar irodalomtörténészek, nyelvtudósok, nyelvjárásgyűjtők, folkloristák, művelődéstörténészek és a humán tudományok más jeles képviselőinek előadásait.
E rendezvények hatása azonban nemcsak a jelenre terjed ki, hanem a jövő felé is mutat azzal a sok-sok kiadvánnyal, amelyek tartalmazzák akár a műsorokban elhangzó értekezéseket, akár az ott tárgyalt szellemi kiválóságok életművét. Ezekből a könyvekből azután újabb nemzedékek tudnak majd szellemileg építkezni.
Az anyanyelv őrzésére serkentenek a Kárpát-medence, sőt a világ minden tájáról ezekre a rendezvényekre érkező tudósok felfedezései. Kishegyesről nyilván korábban is tudták, hogy az írók fészekhelye, ám rendhagyó értékeire 1972-től figyeltek fel Újvidéken, Szegeden (Délmagyarország) és Pesten (Valóság, Magyar Nemzet, Kossuth Rádió) egyaránt, a Herceg János szereplésével induló Csépe-nap eseményeinek hatására. Az utóbbi évtizedben már a Bécsi Napló, a kanadai Nyugati Magyarság és a svédországi Hunsor internetes újság is közölte a róla szóló terjedelmes írásokat.
Mennyire fékezik majd e rendezvények az erdélyi, felvidéki, őrségi vagy délvidéki magyarságnak az anyaországba menekülését, illetve a világban való szétszóródását, ahol a beolvadás, asszimiláció veszélye fenyegeti? Mikorra tehető a magyar nyelv kilúgozódása életéből? Két vagy három nemzedék határain túlra vajon?
Fékezik majd, sőt megállíthatják, ha sokak szájából (és ehhez nyújtanak igazán alkalmat e tömeges rendezvények) hangzik el gyakran az a nagyon hangos segélykiáltás, amelyet a fuldokló ember hallat.
Mivel is foglalkoznak, foglalkozhatnak az előadók ezeken a találkozókon, amelyeken mind az irodalmi hagyományok ápolása, mind a felmérhetetlen nyelvi kincsek őrzése terén immár fél évszázada annyi dolguk van? Közvetítik a világ felé a helyi értékeket, és egy homogén közösségbe és a szórványba bejuttatják a magyarság egyetemes szellemi értékeit.

DR. CSORDÁS MIHÁLY 
https://www.facebook.com/mihaly.csordas.94/posts/2176361675739065?__tn__=K-R

Rácsos ablakaink

Kinézett a ház az ablakon – ha éppen nem volt rajta rács, ha nem volt bedeszkázva.
Így néznek ki a házaink, akár lakjuk azokat, akár nem...

Szabó Angéla

El kell innen menni...

Igazából Szilárd Mezei bejegyzése motivált arra, hogy írjak pár sort.
Ha jól emlékszem először az MNT tájékoztatási bizottsági ülésén mondta egy politikus, „akinek nem tetszik, az el is mehet (innen)”. Aztán többször is hallottam ugyanezt a mondatot a Magyar Szó napilap vezetőitől. Úgy látszik, elég sokszor elismételték, mivel fogtam magam, és el is mentem (onnan).

És akkor jön az, hogy hát a városból, az országból is el kell menni, mert nincs itt perspektíva, nincs itt jövőkép. A legtöbben azt mondják, vagy megszoksz, vagy megszöksz.
Hát, barátom, ez nem így van. Néha össze kell szorítani a fogadat, húzni kell egyet-kettőt a nadrágszíjon, és tenni azért, hogy jobb, hogy más legyen. Azt, amit az öreg Korpa, meg a Tőke nagytata épített éveken, évtizedeken át, meg amit a te nagyszüleid, szüleid tettek azért, hogy neked itt jó legyen, azt nem lehet annyival elintézni, hogy: el kell innen menni...
Senkit nem ítélek el azért, mert fogta magát, a családját, és elment. Azt bevállalni, ugyanolyan kemény dolog, mint maradni.
Csak szólok: bizonyára sokan örülnének, ha az a néhány, médiában dolgozó ember (beleértve engem is) elmenne innen, s aztán végképp megszűnne a kritikai hang, s maradna az egyszólamúság, ami a hatalomnak megfelel.
Most szólok, ne legyen meglepetés: én (egyelőre) maradok.
Majd ha már a Maslow motivációs piramis esetében a második szint (biztonság és védelem) sem lesz meg, no akkor veszem a kalapom.
De addig itt leszek, és tudatosan építve a jövőt, a Jablonszki Ferencandreatól veszem a túrót, a kézműveseknél a női táskát (nem magamnak, ne ijedezz), az Ugyonkát kérem meg a hulladék elszállítására, és így tovább... Hozzájárulva ahhoz, hogy ők is itt maradjanak, amíg csak lehet.
Ha te tudsz valamit tenni azért, hogy más is itt maradjon, tedd meg. Valaki egyszer hálás lesz érte.
Szép napot, jó munkát, erőt, egészséget!
Tőke János
https://www.facebook.com/search/top/?q=T%C5%91ke%20J%C3%A1nos

Sár utcai tolvaj(lás)ok

A Kiss Ferencről elnevezett Sár utca Csantavér egyik ékköve – a legszebb utcája – lehetne, mert szinte szimmetrikusan kettészeli a közepén csordogáló Csík-ér. Örömmel nevezném akár patakocskának is, mert a gyerekkoromat idézi, ezért kedves a szívemnek, de inkább csak Büdöskének mondom, amikor a három hídja között alkonyatkor körbebiciklizem. Mostanra már több helyen teljesen benőtte a nád, a sás, három héttel ezelőtt zajlott benne egy tömeges halpusztulás (kár a kis kárászokért), a békákat pedig már régen sikeresen kiirtották, nem is hallunk ezen a nyáron kuruttyolást.

Úgy tűnik, a tolvajok is megkedvelték ezt az utcát, mostanában három háznál is tettek váratlan éjszakai látogatást.

– Zenész vagyok, vendéglőkben, lakodalmakban muzsikálgattam, még akkor használtam azt a két nagy hangfalat, amelyek közül most már csak az egyiket látod, mert a párját ellopták. Nem akartam nagy ügyet csinálni belőle, mert pontosan tudom, hogy ki az elkövető. Tavaly szerette volna megvásárolni tőlem, de mondtam, hogy nem eladó, hadd maradjon, legyen egy emléktárgy a régi időkből.  Régóta nem használom őket, időközben kikerültek az udvarra, a feleségem virágtartóként alkalmazta, cserepes virágot rakott rájuk – mondja a muzsikus.

– Egy éjszaka az egyik eltűnt. Amikor felébredtem, kimentem, és a kiskapu felé tekintettem, nyitva volt. Gyorsan kiléptem az utcára, és pár házzal odébb láttam egy autót, ami épp akkor indult… Valószínűleg a falon át jutottak be az udvarba, belülről kizárták a kaput (a kulcsot benne tartottuk) és így könnyen kivihették a hangfalat. A kapu nyilván azért maradt nyitva, hogy a másikért is visszajöhessenek, csak én megzavartam őket… Az esetben csak az a különös, hogy a két szabadon cirkáló kutya semmit nem vett észre. Márpedig ez a nagy puli olyan jó házőrző, hogy még a család tagjai se mernek bejönni, csak bottal a kezükben. A kiérkező rendőr is csodálkozott, hogy volt bátorsága valakinek éjszaka besurranni. Elmondtam neki, hogy van gyanúsítottam, akit személyesen ismerek, egy tornyosi illetőségű cigány, a többi már az ő dolguk, ha akarják, megtalálhatják, rajtuk múlik. Azóta nem történt semmi… Az idő tájt jártak a szomszédban is. A ház nem üres, csak most épp nem lakik benne senki, a gazdája külföldön dolgozik. Feltörték, vittek is el holmit.

A legújabb eset, amiről tudomást szerezhetett a falu, a hétvégén, vasárnap éjjel történt, ugyancsak a Kis Ferenc utcában, csak ezúttal a másik végén garázdálkodtak a betörők. A károsultak hétfőn reggel fedezték fel, hogy valaki járt a portájukon.

– Az udvari melléképületben lévő pálinkafőző-kazánokat tulajdonították el, az egyik 100 literes volt, a másik 200 literes. Egyik sem számított már újnak, de mindkettőt lehetett használni – mondja a megkárosított házigazda. – Szervezett, előkészített betörésről lehet szó, az elkövető nem egyedül érkezett, egymaga nem lett volna képes sem leszerelni, sem kivinni az épületből mindazt, amit ellopott. És jármű is kellett hozzá, amivel elszállították… Itthon voltunk, de nem vettünk észre semmit. Van kutya is, az udvar egy másik részében. Az esetet bejelentettük a rendőrségen, kíváncsian várjuk, hogy lesz-e eredménye.

A tulajdonos 100 euró jutalmat ajánlott fel annak, aki segít a tolvaj kézre kerítésében. Lehet, hogy az elkövető, ahogy ellopta, majd úgy vissza is csempészi?! Az orgazdától, a színesfém-felvásárlótól nem biztos, hogy kap ennyi pénzt a kilóra elkótyavetyélt kazánokért.

Szabó Angéla 

Amíg Bácskában ki se rakják, addig Bánátban rongálják a magyar helységnévtáblákat

Nagy felháborodást keletet a napokban, hogy a Szabadka határában kihelyezett helységtáblákról lefelejtették Szabadka és Palics magyar nevét, ám miközben Bácskában ki sem írják a település nevet, addig a bánsági magyar szórványban ismét rongálni kezdték azokat.

Alig két hónapja írta meg a DélHír Közép-Bánátban több újonnan kihelyezett helységnévtáblát rongáltak meg, akkor Lázárföld (Lazarevo) és Óécska (Stajićevo) tábláit festették le, valamivel korábban pedig a Bocsár (Bočar) magyar feliratát rongálták meg az ártó kezek, de nem úszta meg a gyűlöltet árját Muzslya táblája sem.

A táblák egy részét kicserélték, de sajnos nem sokáig tartották a frontot, ugyanis a Lázár Vilmos aradi vértanúk felmenőjéről Lázár Lukácsról elnevezett falu bejáratánál található magyar helyiségnév ismét a gyűlölet áldozata lett.

Úgy látszik nem véletlen bujkált 2011-ig épp ebben a faluban  Ratko Mladić szerb háborús bűnös is, akinek szélsőséges emlékét a jelek szerint újabban táblák megrongálásával élik ki egyes ártó szándékú elemek.

 R. P.

http://delhir.info/2018/08/28/amig-bacskaban-ki-se-rakjak-addig-banatban-rongaljak-magyar-helysegnevtablakat/, 2018. augusztus 28. 

Se nem magyar, se nem Makovecz…

Újvidéki emlékmű-állítási emlékeztető

A Magyar Szó pártnapilap augusztus 24-én nyúlfarknyi hírt közöl (a 10. oldalon eldugva), hogy „a városi (újvidéki – B. A.)  képviselő-testület keretében működő művelődésügyi tanács elfogadta az arra vonatkozó döntésjavaslatot, hogy emlékművet állítsanak mindazoknak az ártatlanoknak, akiket 1944-ben és 1945-ben végeztek ki Újvidéken. A javaslat szerint az emlékmű egy fehér márványból készült, madarat ábrázoló szobor lesz, az 1300 tizedes és az Ivo Andrić utca kereszteződésénél helyezik el majd. Az alapzaton szerb, magyar és német nyelven lesz olvasható a szöveg: 1944/45 összes ártatlan áldozatának emlékére. A képviselő testület soron következő, szerdára (vagyis augusztus 29-ére – B. A.)  összehívott ülésén dönt majd a javaslat elfogadásáról. Az emlékműállítást a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) újvidéki szervezete kezdeményezte”.[1]  

A hír nem meglepő és az sem kétséges, hogy az újvidéki képviselő-testület elfogadja a VMSZ javaslatát – tekintettel a Szerb haladó Párttal (SNS) való szövetségére. Bizonyára abból a meggondolásból is, hogy ezzel leveszik a napirendről az ún. elhallgatott razzia áldozatai emlékművének sok éve húzódó problémáját. 

Az emlékműállításról szóló döntést az említett városi bizottság még 2016. augusztus 30-án meghozta, azzal, hogy a munkálatok „legkésőbb 2017 tavaszáig befejeződnek”.[2]

Kiss Gyula (Újvidék, 1972), a VMSZ oszlopos tagja, a művelődésügyi bizottság elnöke, az Újvidéki RTV Napjaink című – emlékezetem szerint 2017 egyik decemberi –műsorában, amelyben (a 2018. március 22-én elhalt) Tóth Lászlóval, a Vajdasági Televízió egykori újságíróval együtt én is részt vettem – az emlékműállítás említett elképzelését és helyét már kész tényként kezelte.

Az 1944/45-ös ártatlan áldozatokról való megemlékezés formájáról és helyéről a magyar pártok és közéleti szereplők között nem alakult ki egységes elképzelés. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és az újvidéki civil szervezetek ugyanis a(z időközben elhunyt) Makovecz Imre által „a második világháború végén és az azt követő rezsim uralma alatt Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatok emlékének tervezett emlékmű építését támogatták”.[3]  Helyének pedig az Újvidéki Futaki úti temetőt jelölték meg, „ahonnan a hatóság rendre elszállította az emlékezést jelző kereszteket, így üzenve meg az elutasítást és a tragikus események tagadását”.[4]

Pap Ferencet igazoltatta a rendőr

a Futaki úti temetőben (saját felvétel)

Csorba Béla, a VMDP elnöke a 2016. augusztus 30-ai közleményében megállapította: „a VMSZ indítványa nincs összhangban a hárompárti (VMSZ-VMDP-MEP) választási programnak az újvidéki magyar áldozatok emlékművére vonatkozó kitételével,[5] ezért nagy a veszélye annak, hogy a későbbiekben akadályává válik a közös cél megvalósításának”.[6]

– Az újvidéki emlékmű ügyében a VMDP háromtagú bizottságot hozott létre, amely még (2016. – B. A.) december végén levélben fordult Miloš Vučević Újvidék város polgármesteréhez. Javasolták, hogy tekintettel arra, hogy Újvidék néhány év múlva Európa kulturális fővárosa fog lenni, amely egy olyan nagy horderejű történelmi gesztus, amely mindenképpen fontossá tenné azt, hogy miképpen az 1942-es újvidéki razzia áldozatairól tisztességesen módon megemlékeznek, és tisztességes emlékhelyet hoztak létre számukra, a nevezett időpontig elkészüljön a magyar áldozatok méltó emlékműve is. Ebben a kérdésben a VMDP és a VMSZ között nincs egyetértés, de fontosnak tartották leszögezni, hogy ilyen javaslat van, annál is inkább, mert ezzel tartoznak annak a küzdelemnek, amit korábban az újvidéki magyar civil szervezetek és magyar polgárok, elsősorban néhai Papp Ferenc,[7] ezen a területen tettek. Politikai akarat kérdése, hogy az emlékmű megvalósul-e vagy sem – nyilatkozta Csorba Béla.[8]

Galambos László, a VMSZ korábbi városi képviselője ezzel szemben elfogadta a város álláspontját és az Újvidéki mementó c. cikkében mellette érvelve ezt írta:

– Felvetődik a kérdés, hogy megalkuvás-e ezt az esetleges megoldást elfogadni az újvidéki magyar közösségnek, vagy tovább küzdeni a csak magyar jellegű emlékműért, és vállalni a bizonytalanságot, hogy még sokáig nem lesz semmi.[9]

Matuska Márton újvidéki publicista, a második világháborús események ismert kutatója, „sajnálatosnak”[10] nevezte Galambos álláspontját.

– Nekünk itt élő magyaroknak az a feladatunk, hogy jobb belátásra bírjuk a várost.

Az elmúlt esztendőkben is foglalkoztak a városházán a második razziának állítandó emlékmű ügyével, s döntöttek, hogy építeni kell. Nem oda tervezik a már meglévő mellé,[11] e még csak nem is oda, ahol több mint negyed évszázada tartjuk a megemlékezéseket. Sajnos nem is a Makovecz által tervezettet szándékoznak kivitelezni. A legsajnálatosabb: nem terveznek magyar jellegűt. A folyamőrség laktanyája közelében jelölték ki a helyét. Két-három kilométerre a város központjától, jól eldugva a forgalmas helyektől, hogy minél kevesebben láthassák. Ne legyen konkurense annak, amelyiket meg kell látnia mindenkinek – írta Matuska.[12]

A Makovecz Imre tervezte emléktorony

Cseresnyésné Kiss Magdolna, a Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány elnöke – a 2016. szeptember 7-én, Budapesten, az újvidéki emlékmű-állításról készült beszélgetésben – arra a megállapításra jutott, hogy „az újvidéki javaslat (amely minden ártatlan áldozat közös emlékművére vonatkozik) és az újvidéki magyar emlékhely nem zárja ki egymást”.[13]

– Legyen egy emlékmű az 1944–45-ös minden ártatlan újvidéki áldozat tiszteletére, akinek az 1944–45-ös időszakban az ide bevonuló Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg katonái és kiszolgálói vették el az életét, de ez ne zárja ki az újvidéki magyarok azon jogát, hogy emlékművet állítsanak az ártatlanul meggyilkolt nemzettársaiknak – olvasható a beszélgetésről készült írásban.[14]

Most is aktuális Friedrich Anna, az írás szerzőjének megállapítása: – A legnagyobb zavart az keltette, hogy a Limán 4-re tervezett emlékmű felállítására a VMSZ újvidéki bizottsága tett javaslatot, és eközben nem tett említést arról, mi lesz az emlékhellyel a Futaki úti temetőben. Persze, egy párt illetékes testületeinek és aktivistáinak szíve joga, hogy kezdeményezzenek és igyekezzenek véghezvinni az elképzeléseiket. Ez rendjén is lenne. De itt van ez a korábbi kezdeményezés az ártatlanul kivégzett magyarok emlékművére vonatkozóan, és méltatlan dolog hallgatni róla olyannyira, hogy a legutóbbi szerbiai választásokon sikeresen szereplő hárompárti koalíció (VMSZ-VMDP-MEP) egyik tagja kénytelen legyen a nyilvánosság előtt emlékeztetni a korábbi megállapodásra: Csorba Béla, a VMDP elnöke közleményben emlékeztetett arra, hogy a második világháború végén és azt követő időszakban meggyilkolt magyarok emlékművének felállítása része volt a hárompárti választási programnak!

Vagyis volt egy vállalás a választások előtt, aminek teljesítéséről a választások után nem szabadna megfeledkezni, elhallgatni meg főképp – írta Friedrich.[15]

A VMDP – hárompárti koalíció létrehozása óta – szinte nincs is jelen a közéletben. Mások szerint beolvadt a VMSZ-be. Megszólalnak-e a párt vezetői az emlékműállítás ügyében?

Az újvidéki magyarok, akik 1990 óta a Futaki úti temetőben emlékeztek meg az Újvidéken meggyilkolt ártatlan áldozatokról, köztük a hozzátartozóikról, elfogadják-e, a magukénak tartják-e majd a VMSZ által javasolt és bizonyára rövidesen elkészülő emlékművet? November 1-jén, Mindenszentek napján elválik.

Úgy járunk ezzel is, mint a 2017. május 6-án felavatott és felszentelt, a Duna menti sváb áldozatoknak emelt emlékművel, amelynek még csak az emléktáblája sem jelzi a magyar áldozatokat Járekon (Tiszaistvánfalván)? 

BOZÓKI Antal

Torda, 2018. augusztus 29.

---

[1] Emlékműállítás a Limánon. Magyar Szó, 2018. augusztus 24. 10.

[2] Emlékművet állítanak Újvidéken az 1944/45-ös ártatlan áldozatok tiszteletére. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20533/Emlekmuvet-allitanak-Ujvideken-az-194445-os-artatlan-aldozatok-tiszteletere.html, 2016. augusztus 30. [17:38]; Szobrot állítanak az 1944/45-ös ártatlan áldozatoknak Újvidéken. http://pannonrtv.com/web2/?p=287773, 2016. augusztus 30.

[3] Friedrich Anna: Emlékmű is, magyar is... https://www.vajma.info/cikk/rozsautca/369/Emlekmu-is--magyar-is.html, 2016. szeptember 7. [21:04]

[4] Uo.

[5] Bizonyára a három párt 2016. március 8-án aláírt koalíciós szerződésről van szó. VMSZ-VMDP-MEP: Aláírták a hárompárti koalíciós szerződést. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19802/VMSZ-VMDP-MEP-Alairtak-a-haromparti-koalicios-szerzodest.html, 2016. március 8. [14:18]. A szerződés szövege azonban az interneten nem található.  Így nem lehet megállapítani, hogy szerepel-e benne a (Makovecz-) torony, vagy sem.

Matuska Márton erről ezt írja: „Az e három párt által aláírt okmányban olvasható, hogy vállalják a torony építésének kezdeményezését”. Magyar mementó Újvidéken (6.). Mi változott az első megemlékezés óta? Magyar Szó, 2017. január 31. 10. Mások viszont úgy tudják, hogy ebben a kérdésben csak „szóbeli egyezség” volt.

A média szerint a három párt szerződésében ez áll: „A pecséttel ellátott koalíciós szerződés értelmében a VMSZ programjába beépítésre kerülnek a VMDP és a Magyar Egység Párt által megfogalmazott programelemek.” VMSZ-VMDP-MEP: Aláírták a hárompárti koalíciós szerződést.

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19802/VMSZ-VMDP-MEP-Alairtak-a-haromparti-koalicios-szerzodest.html, 2016. március 8. [14:18]

A  három párt választási programjába ez a következőképpen van megfogalmazva: „Célunk, hogy az 1944–45-ös atrocitások magyar tömegsírjait minden településen méltó módon megjelölhessük, így Újvidéken is, ahol a negyvenes években két razzia zajlott le, de csak az egyik áldozatainak emlékét őrzi emlékhely. Ez arra kötelez bennünket, hogy a már több mint másfél évtizede kész tervek alapján megteremtsük a feltételeit egy méltó emlékmű megvalósításának.”

A biztos pont. A VMSZ–VMDP–MEP (2016-2020) választási programja (VII. 3. bekezdés). http://www.abiztospont.rs/valasztasi-program-2016-2020

A választási program nyomtatott változatában is az idézett szöveg szerepel, vagyis a Makovecz-torony nincsen megnevezve, illetve olyan megfogalmazás szerepel („a már több, mint másfél évtizede kész tervek”), amit lehet ugyan a toronyra való utalásként is érteni, de lehet, hogy vannak más „kész tervek” is.  Vagyis lehetőséget ad a különböző/eltérő értelmezésre. 

A VMSZ, tehát „a VMDP feje felett simán átlépett, és a Makovecz Imre által a magyar áldozatoknak tervezett emlékmű helyett olyan emlékhelyet állítana, amelyről lehagynák a magyar előjelet”. A VMDP és Csorba Béla szerint a délvidéki magyarságnak olyan elnök kell, mint Vučić, 2017. február 19. [11:48]

[6] VMDP: Az újvidéki emlékműállítás nincs összhangban a közös program célkitűzéseivel

http://www.vajma.info/cikk/kozlemenyek/3053/VMDP-Az-ujvideki-emlekmuallitas-nincs-osszhangban-a-kozos-program-celkituzeseivel.html, 2016. augusztus 30. [20:34]

[7] Meghalt Papp Ferenc. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/17792/Meghalt-Papp-Ferenc.html, 2014. október 12. [20:33]

[8] G. B.: A VMDP is Vučić jelölését támogatja. Magyar Szó, 2017. február 21. 12., vagy

http://www.magyarszo.rs/hu/3298/vajdasag_temerin/160853/A-VMDP-is-Vu%C4%8Di%C4%87-jel%C3%B6l%C3%A9s%C3%A9t-t%C3%A1mogatja.htm, 2017. február 20. [12:42]

[9] Magyar Szó, 2016. december 19. 18. 

[10] Magyar mementó Újvidéken (3). Hely a másiknak. Magyar Szó, 2017. január 27.  8.

[11] Az „első” razziának épült szobor együttes Jovan Soldatović tervei alapján készült és a város szembetűnő helyén, a Péterváradra vezető hídhoz közel, a várral szemben, a Duna újvidéki partján/oldalán van.  

[12] A 10-es alatti írás.

[13] Lásd a 3-as alatti írást.

[14] Uo.

[15] Uo.