A Nyugat számára eljött az igazság pillanata. Évekig nézte a tekintélyelvűség megosztó hatását. Ha most nem védi meg a 45 utáni rendet, ami szavatolja a nemzeti önrendelkezés jogát, a jogállamot és az alapvető emberi jogokat, akkor a jövőben senki sem lehet biztonságban a rosszindulatú hatalmakkal szemben. Azaz vízválasztóhoz és történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Hitler óta nem volt olyan európai vezető, aki ilyen fenevad-módra viselkedne. A náci időket idézi, hogy egy diktátor rohamosztagai megpróbálnak felszámolni egy független államot, annak soknemzetiségű hagyományaival együtt. Putyin ugyanilyen brutalitással lépett fel Grúziában, Szíriában, a Krímben és a Donyecki-medencében. Nem érdeklik a következmények. Lehet, hogy őrült, lehet, hogy nem, de mindenképpen gonosztevő.
A Guardian vezércikke azt tanácsolja a világnak, hogy őrizze meg a hidegvérét és a bölcsességét, miközben Putyinnal néz farkasszemet a demokrácia frontvonalán. Merthogy az elnök alávaló gaztettet követett el az ukrán polgárok, azok demokratikus állama és az egész földkerekség szabad népei ellen. Ezt azonban nem szabad megbocsátani és bizonyosan nem merül feledésbe.
Az látszik, hogy hiú ábrándnak bizonyult a gyors győzelem. Keleten megrekedtek a betolakodók, de a fegyverzetük jobb, légierejük hatalmas fölényben van. Ha a kudarc láttán a Kreml utasítást ad a támadások fokozására, annak vérfürdő lehet a következménye az ukrán lakosság körében. A veszély folytán alapvető fontosságú, hogy Putyin azonnali tűzszünetet léptessen életbe. Diplomáciailag elszigetelődött, politikailag odahaza egyre nagyobb a tiltakozás a harcok miatt.
A nyugati fővárosokban viszont józanságot kell tanúsítani. Minél tovább tartanak a küzdelmek, annál többen halnak vagy rokkannak meg, és a viszály annál inkább átcsaphat Lengyelországra, illetve más államokra. Ugyanakkor sürgős segítségre szorulnak az ukrán menekültek. Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Moldova egymaga nem tud megbirkózni ezzel a rettenetes humanitárius válsággal.
A Nyugat számára eljött az igazság pillanata. Évekig nézte a tekintélyelvűség megosztó hatását. Ha most nem védi meg a 45 utáni rendet, ami szavatolja a nemzeti önrendelkezés jogát, a jogállamot és az alapvető emberi jogokat, akkor a jövőben senki sem lehet biztonságban a rosszindulatú hatalmakkal szemben.
Azaz vízválasztóhoz és történelmi fordulóponthoz érkeztünk. Hitler óta nem volt olyan európai vezető, aki ilyen fenevad-módra viselkedne. A náci időket idézi, hogy egy diktátor rohamosztagai megpróbálnak felszámolni egy független államot, annak soknemzetiségű hagyományaival együtt. Putyin ugyanilyen brutalitással lépett fel Grúziában, Szíriában, a Krímben és a Donyecki-medencében. Nem érdeklik a következmények.
Lehet, hogy őrült, lehet, hogy nem, de mindenképpen gonosztevő. Az erőszak az egyetlen érve. A hazugságok adják hozzá a muníciót. Elszántnak tűnik, hogy Ukrajnából ütköző övezetet csinál, egy bábkormánnyal az élen. Ha sikerül neki, nyitott börtönt alakít ki, kínzókamrákkal, Belaruszt koppintva. Az ukránok tudják, hogy a túlélésük a tét. Lelassították az orosz előrenyomulást, tényleges veszteségeket okozva.
Az erőfölény folytán az orosz erők rövidtávon valószínűleg felülkerekednek, de ez nem jelenti azt, hogy a világ alulmarad a nagyobb, hosszabb csatában. Nem igaz, hogy Ukrajnát magára hagyták. De lehetne többet is tenni érte, pl. úgy, hogy az olaj- és gázszállításokra is kiterjednek a szankciók. Ez persze sokba kerül Európának, de ezt meg kell fizetnie.
Immár bizonyos, hogy Oroszország pária. A megtorló intézkedések elősegíthetik a korrupt rezsim bedőlését. Amit Putyin művel, az több a soknál. Így lehet, hogy az orosz nép elszámoltatja az elnyomó vezetőt. De az csapda, amikor az elnök azt közli, hogy kész tárgyalni. A zsarnoknak meg kell értenie, hogy a párbeszéd csak akkor lehetséges, ha elhallgatnak a fegyverek.
Guardian/Szelestey Lajos
