Uniós kisebbségvédelem

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (101.)

 

Február 7.

Uniós határozat a nemzeti kisebbségek védelméről

Az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésének tilalmáról szóló határozatot fogadott el nagy többséggel az Európai Parlament (EP) Strasbourgban.[1]

Tizenhárom év szünet után ez az első jelentős, a nemzeti kisebbségekkel foglalkozó dokumentum, amelyet az EP elfogadott. A magyar nemzetpolitika sikerének is számít, hogy az állásfoglalás kezdeményezője és koordinátora Csáky Pál, a felvidéki Magyar Közösség Pártjának (MKP) EP-képviselője.[2]

A határozat kimondja: „A kisebbségek jogainak biztosítása a koppenhágai kritériumok értelmében a tagjelölt országok számára is alapvető követelmény”. Kiemeli, hogy „a nemzeti kisebbségek jogai és e jogok védelme a jogállamiság szerves részét képezik”.

Az EP az állásfoglalásban „sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek még mindig akadályokkal szembesülnek alapvető jogaik tiszteletben tartásának biztosítása során, valamint gyűlöletbeszéd és gyűlölet-bűncselekmények áldozataivá válnak. Úgy véli, hogy a tagállamoknak következetesen biztosítaniuk kell a kisebbségi jogokat, és rendszeres időközönként értékelniük kell ezen jogok tiszteletben tartását.” A határozat kimondja azt is, hogy „az őshonos, nemzeti és nyelvi kisebbségek megkülönböztetése elleni küzdelem: nemzeti és uniós felelősség”. 

Csáky Pál, a Pozsonyban február 12-én tartott sajtótájékoztatón hangsúlyozta: „Nagyon fontos, hogy a dokumentum túlnyomó részében az őshonos kisebbségek jogvédelméről szól, valamint az is, hogy a dokumentumban lefektetett elveket olyan országokban is be kell tartani, amelyek még csak csatlakozni készülnek az EU-hoz, mint például Ukrajna, vagy akár Szerbia”.[3]

A határozat kezdeményezője Csáky Pál, az MKP EP-képviselője (Fotó: felvidek.ma)

Az állásfoglalás által, tehát, Szerbiára nézve is új helyzet állt elő. Most, hogy „felvetődött a kisebbségi akcióterv módosításának a lehetősége”,[4] az EP határozatából eredő feladatokat is e tervbe kellene foglalni.

Az EP határozat ugyanis a koppenhágai kritériumokra épül és az acquis communautaire, vagyis a közösségi (jogi) vívmányok szerves részévé vált. Ez azt is jelenti, hogy az új belépőknek vállalniuk kell, hogy a csatlakozás pillanatától, vagy hosszabb-rövidebb átmeneti idő után, átveszik és alkalmazzák ezeket. 

Fontos lenne, ha a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) vezetősége a szakszolgálatával programot készíttetne a határozatból eredő nemzeti kisebbségi jogok gyakorlati alkalmazására és elfogadásra a testület elé terjesztené azt. A probléma viszont az, hogy a testület vezetősége ilyen irányban nem fogékony, és – sajnos – úgy tűnik, se akaratuk se kapacitásuk erre nincsen. 

Február 7.

Megfelelő képviseletet a nemzeti kisebbségeknek!

A szerbiai nemzeti tanácsok koordinációs testületének ülésén, amelyet Hajnal Jenő, az MNT elnöke vezetett, napirenden voltak, egyebek között, azok a tevékenységek „amelyeket a nemzeti kisebbségek hatékony részvételére irányítanak a közigazgatási szervekben és a közszolgálatokban. Pontosabban Az Etnikaiság Kutatási Központ [Centar za istraživanje etniciteta][5] „A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele  a közigazgatási szervekben és a közszolgálatokban” című projektumának megvalósításával kapcsolatos tevékenységeket határozták meg.[6]

– A projektum célja, hogy – a helyzet reális áttekintése után – Szerbia kormányának ajánlásokat és konkrét javaslatokat tegyenek, záros határidőkkel, a nemzeti kisebbségek megfelelő biztosítása érdekében a hatalmi szervekben és a közszolgálatokban, a nemzeti kisebbségeknek a lakosságban való részvételével arányosan – olvasható az ülésről szóló tudósításban.[7]

Ülésezik a nemzeti tanácsok koordinációs testülete

Mire lehet következtetni, mit lehet megállapítani ennek az írásnak az alapján?

Először azt, hogy a hatalmi szervek még azt sem tudják (vagy nem akarják tudni), milyen a nemzeti kisebbségek részvétele/aránya a közigazgatásban és közszolgálatokban. Aztán felvetődik a kérdés, hogy miért kell (ki tudja mekkora összeget) fizetni egy ilyen kutatásért, amikor a hatalmi szervekben tisztában vannak a foglalkoztatottak nemzeti összetételével? És, harmadszor, mikorra fejeződik be a projektum, készülnek el az „ajánlásokkal és konkrét javaslatokkal”.

Emlékeztetőül: A szerb (Koštunica) kormány még 2006. május 11-én Záradékot fogadott el azokról az intézkedésekről, amelynek az volt a célja, hogy, hogy növeljék a nemzeti kisebbségek számát az államigazgatási szervekben.[8]

A Tartományi Ombudsman több jelentésében megtalálhatók a „részarányos foglalkoztatásra” vonatkozó adatok is adatok: Vajdaságban a magyar nemzetiségűek a lakosság 13%-át teszik ki, viszont a tartományi szervekben csak alig több mint 6% dolgozik (74 személy, 2013-ban és 2014-ben 77-en). Hasonló helyzetben vannak az itteni szlovákok is (2,6% az arányuk a lakosságban, a foglalkoztatottak között viszont 1,33%), valamint a horvátok és a románok is. Közben a szerbek száma 774-ről (2013) 806-ra (2015) növekedett.[9]

Az utóbbi évtizedben több olyan törvényt is elfogadtak, amelyek „lehetővé teszik, hogy munkahely-létesítés esetén két azonos képzettségű jelentkezőből a nemzeti kisebbséghez tartozó személyt részesítsék előnyben”.[10] A helyzet azonban nem hogy javult volna, hanem tovább rosszabbodott. Most majd ez a projektum javít ezen, vagy csak tovább halasztja ennek a problémának a megoldást? Esetleg az intézménynek pénzre van szüksége? Nem kutatásra van már szükség, hanem a jogszabályok alkalmazására!

Mindennel foglalkoznak, csak azzal nem, amivel és ahogyan kellene!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. február 27.

---

[1] Az Európai Parlament 2018. február 7-i állásfoglalása az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről (2017/2937(RSP)). http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-%2f%2fEP%2f%2fTEXT%2bTA%2bP8-TA-2018-0032%2b0%2bDOC%2bXML%2bV0%2f%2fHU&language=HU

[2] (MTI/Felvidek.ma) Mérföldkő a kisebbségvédelem terén. Magyar Szó, 2018. február 12. 1. és 4. 

[3] Uo.

[4] „Felvetődött a kisebbségi akcióterv módosításának a lehetősége”. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/felvetodott-kisebbsegi-akcioterv-modositasanak-lehetosege, 2018. február 14. [19:01]

[5] Belgrád. Petra Jovovića 8. http://www.ercbgd.org.rs/sr/naslovna.html

[6] MN: Adekvatna zastupljenost nacionalnih manjina u javnom sektoru prioritet [Elsőbbség a nemzeti kisebbségek megfelelő képviselete a közszférában] Danas. Minoriti News, 2018. február 20. III. Lásd még: Održna sjednica Koordinacije nacionalnih vijeća [Megtartották a nemzeti tanácsok koordinációs testületének ülését]. http://www.bnv.org.rs/odrzna-sjednica-koordinacije-nacionalnih-vijeca/#more-17146

[7] Uo.

[8] Zaključak a merama za povećanje učešća pripadnika nacionalnih manjina u organimja državne uprave. Glasnik [Közlöny] 2006/40. szám 6-7.

[9] Izveštaj Pokrajinskog zaštitnika građana – ombudsmana za  2015. godinu [A Tartományi Polgári Jogvédő – Ombudsman 2015. évi jelentése]  33.  A jelentés a http://www.ombudsmanapv.org/riv/index.php/dokumenti/godisnji-izvestaj/1768-godisnji-izvestaj-2015.html oldalon tekinthető meg. Lásd még a Részarányos foglalkoztatás c., 2016. június 24-i írásom: http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7951, 2016. június 24. és http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/55518-reszaranyos-foglalkoztatas-alulkepviselt-nemzeti-kisebbsegek, 2016. június 25. [22:31]

[10] A részarányos foglalkoztatás fonákja. https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289

Lásd még P.E.: Előrelépés a részarányos foglalkoztatás témájában. Magyar Szó https://www.magyarszo.rs/hu/2924/kozelet/137815/, 2015. december 19. [13:21] >> 2015. december 19. [19:18]

A szerbiai diákok 12 százaléka nem barátkozna magyarokkal

 

A többnemzetiségű községekben élő szerbiai  diákok majdnem negyede, pontosabban 22 százaléka nem barátkozna albánokkal, a tanulók több mint fele elismerte, hogy erőszakos volt társaival szemben, és 13 százalékuk pozitívan beszél a terrorizmusról – írja a Blic.

A konfliktuskutatás során 900 hetedikes és nyolcadikos általános iskolás, illetve harmadikos és negyedikes középiskolás diákot kérdeztek meg. A megkérdezett szerbiai  diákok 22  százaléka nem barátkozna albánokkal, 17 százalékuk a horvátokkal szemben táplál előítéletet, míg a diákok 12 százaléka nem venné szívesen, ha egy magyarnak  tartott fiatal a barátjuk lenne.

A megkérdezettek 51 százaléka megerősítette, hogy erőszakos volt, és többségük pszichikai erőszakot követett el iskolatársaival szemben, míg fizikai erőszakról a megkérdezettek 16 százaléka számolt be.

U. Z.

2018-02-27

http://delhir.info/2018/02/27/szerbiai-diakok-12-szazaleka-nem-baratkozna-magyarokkal/

Alkalmazzák is, meg nem is

Rehabilitáció és restitúció – Megjegyzés(ek) egy interjúhoz

A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség – mint a Szerb kormány közigazgatási szerve – sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmei, azokra a hét évtizedekkel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezőik felmenőinek bűnösségét – írja a Tót Imre a Családi Kör hetilapban.[1]

A Rehabilitáció igen, kárpótlás nem? c. írással kapcsolatban az első gondolatom, hogy az új tulajdonosok által irányított, 2017. július 6-ától Szabadkán megjelenő hetilap (talán) végre elkezdett foglalkozni a délvidéki/vajdasági magyarokat érintő fontos, időszerű politikai kérdésekkel is.

A témával kapcsolatos személyes tapasztalatom is megerősíti: Számos probléma merült fel a 2011. szeptember 26-án az elkobzott vagyon visszaadásáról és a kárpótlásról szóló,[2] valamint az ugyanazon év december 5-én elfogadott rehabilitálási törvény[3] alkalmazásában.

Hiába hívtuk fel az előkészítése idején a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) parlamenti képviselőinek figyelmét a rehabilitálási törvény hiányosságaira és a magyar közösségre hátrányos rendelkezéseire. „Az utolsó vesszőig változatlanok maradtak”[4] azok a szakaszok, amelyeket Pásztor Bálint és Slobodan Homen, az Igazságügy-minisztérium akkori államtitkára „egyeztettek”.[5] Hogy pontosan melyek ezek, azt nem tudjuk, azt viszont igen, hogy a VMSZ képviselői megszavazták a törvényt.

Varga László, a VMSZ (akkori) szerbiai parlamenti képviselője,[6] akinek múlhatatlan érdemei vannak – akárcsak Pásztor Bálintnak – a törvény kidolgozásában és elfogadásában, így fogalmazott: „A rehabilitációs törvény 2011. december 5-i zárószavazásával megnyugtató módon zárult le a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció kérdéskörét szabályzó jogszabálycsomag elfogadásának folyamata”.[7]

Józsa László szabadkai ügyvéd az idézett írásban azonban elmondja, hogy „a jogerősen rehabilitált személyek kérelmét elutasítja a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség”, és hogy „a szerb állampolgársággal nem rendelkező – magyar állampolgárságú kérelmezők esetében még mindig nem dőlt el, hogy jogosultak-e egyáltalán a vagyon-visszaszármaztatásra”.[8] Akadályokkal szembesülnek a termőföld természetbeni visszaadását várók is, stb.?  

 

Varga László, Hajnal Jenő, Józsa László és Pásztor Bálint

Törvényellenesnek tartom, hogy „a jogerősen rehabilitált személyek kérelmét elutasítja a Vagyon-visszaszármaztatási ügynökség”. Az Ügynökség, mint közigazgatási hivatal, nem illetékes a bíróságok rehabilitálási végzéseit felülvizsgálni. Ha a fellebbezések alatt álló ügyekben a szerb Igazságügy-minisztérium (másodfokon) megerősíti az elutasító határozatokat, a közigazgatási bíróságoknál peres eljárásban kell megsemmisíteni azokat.

A vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra nincs joga (a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 5. szakasza 3. bekezdésének 3. pontja): […] 3) annak a személynek, aki a Szerb Köztársaság területén a II. világháború idején a megszálló erők tagja volt, valamint örököseinek.

A jelenleg „szerb állampolgársággal nem rendelkező – magyar állampolgárságú kérelmezők esetében” arra kellene hivatkozni, hogy azok, akiktől elvették/kobozták annak idején az ingatlanokat, abban az időben igenis jugoszláv/szerb állampolgárok voltak. Ezt okiratokkal, például születési anyakönyvi kivonattal, vagy egyéb korabeli dokumentummal is bizonyítani lehet. A károsultak szerb állampolgárságának megszűnése nincsen kihatással a vagyon visszakövetelési jogra.

A vagyon visszaszármaztatására vagy kárpótlásra joga van (a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 5. szakasza 1. bekezdésének 5. pontja és 2. bekezdése): [...] 5) természetes személynek – külföldi állampolgárnak, halála vagy halottá nyilvánítása esetén pedig törvényes örököseinek, a reciprocitás feltételei mellett. Feltételezhető, hogy reciprocitás áll fenn azzal az országgal, amely nem szabályozta a vagyon visszaszármaztatását, ha az adott államban állampolgáraink tulajdonjogot szerezhetnek és ingatlanokat örökölhetnek.

Csonka Áron, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) elnöke szerint a gyakorlatban a hivatalos szervek mindent megtesznek, hogy a visszaszerzési jogoknak az érvényesülését meghiúsítsák, vagy legalábbis minél jobban elodázzák: „Ez egy szándékos ügyeskedés, aminek a lényege az időhúzás. Minél kevesebben maradjanak az élők soraiban, akik igényelhetik a vagyon-visszaszármaztatást. Bár ez a jog, ha az eljárás elkezdődött, egyenes ágon örökölhető”.[9]

– Összegzésben azt lehet mondani, hogy a magyarok ismét vesztesei ennek az eljárásnak. Egyszer, amikor elkobozták a vagyonukat, másodszor amikor kihagyták őket a magánosításból és harmadszor a vagyon-visszaszármaztatás ellehetetlenítésével. Úgy egyének, úgy történelmi magyar egyházak szempontjából – írta Csonka a blogjában.[10] 

Milan Uzelac, s szabadkai vagyon-visszaszármaztatási egyesület igazgató bizottságának elnöke szerint „csak az Európai Unió követelései miatt bonyolítana le Szerbia egyre több vagyon-visszaszármaztatási ügyet, és nem a több évtizedes igazságtalanság helyreállítása végett, amit a második világháború után követtek el”. Uzelac a Vajdasági Televíziónak elmondta: a szerbiai vagyon-visszaszármaztatási törvény a gyakorlatban rossznak minősült, a benne foglaltak végrehajtására pedig nincs meg a politikai akarat.[11]

Mindebből az derül ki, hogy nem csak a törvény szövegével van baj, hanem az alkalmazásával is.

A hetilap megkereste Pásztor Bálintot is, aki most is a párt parlamenti képviselője, hogy „a VMSZ-nek, amely köztársasági, tartományi és helyi szinteken is a hatalmi koalíciót képezi a Szerb Haladó Párttal (SNS), van-e tudomása az interjú bevetőjében felvázolt jelenségről, és hogy mit tesznek annak ellensúlyozása érdekében. Pásztor a megkeresésre a következőket válaszolta: „Nem nyilatkozom a Családi Körnek”.[12]

Pásztor Bálint, elutasította, hogy nyilatkozzon a magyar közösséget érintő fontos kérdésről. Annak ellenére, hogy a VMSZ Elnökségi tagjaként (amelynek az elnöke az idősebbik Pásztor),[13] és köztársasági képviselőként kötelessége, hogy beszámoljon és elszámoljon a közösségnek/a választóinak a munkájáról! Varga Lászlót is meg kellene kérdezni, hogy ennyi idő után mit gondol a két törvényről? Kinek milyen érdeme van a vitatás rendelkezések megfogalmazásban?

Ideje lenne most már összefoglalni, az itteni magyar közösség számára mi is lett ezeknek törvényeknek a hozadéka? Milyen árat fizetett a magyar közösség a VMSZ-nek a Szerb Haladó párttal kötött koalíciójáért? 

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. február 25.

---

[1] Rehabilitáció Igen, kárpótlás mégsem? Családi Kör, 2018. február 8. 8, vagy https://www.facebook.com/advokat.jozsa.laszlo.ugyved/

[2] Zakon о vraćanju oduzete imovine i obeštećenju [Törvény az elkobzott vagyon vissza-származtatásáról és a kárpótlásról]. Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye], 72/2011., 108/2013., 142/2014 szám és 88/2015 – AB)

A törvény magyar nyelvű szövegét lásd: http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven

[3] Zakon o rehabilitaciji [Törvény a rehabilitációról]. Službeni glasnik RS [a SZK Hivatalos Közlönye], 92. szám, 2011. december 7. A rehabilitálási törvény magyar nyelvű szövegét lásd: http://www.mnt.org.rs/dokumentumok/hasznos-tartalom/torvenyek-es-egyeb-jogi-dokumentumok-magyar-nyelven A szerb nyelvű szövege megtalálható: http://www.paragraf.rs/propisi/zakon_o_rehabilitaciji.html

[4] Pásztor Bálint: Lassú víz partot most. http://www.pasztorbalint.rs/index.php/start/show/2010/hu, 2011. november 25. [12:32]

[5] Uo.

[6] Vargát 2015. augusztus 17-én kizárták a VMSZ-ből. Ekkor már a párt alelnöke is volt. (Kizárták a VMSZ-ből Varga Lászlót. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/kizartak-vmsz-bol-varga-laszlot-video, 2015. augusztus 18. 15:55)  Varga 2015. december 29-én kilépett a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójából. (Varga László kilépett a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójából. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19533/Varga-Laszlo-kilepett-a-VMSZ-koztarsasagi-parlamenti-frakciojabol.html, 2015. december 29. [17:34] 2015. augusztus 20-ától a Magyar Mozgalom alapító tagja.

[7] A Vagyon-visszaszármaztatás, rehabilitáció. Új Esély, 2011. december 15. 10-11.

[8] Lásd az 1-es alatti írást, 8. Emlékezetem szerint, a törvény elfogadása idején Józsa László a VMSZ Tanácsának tagja volt. A VMSZ Tanácsa 2016. február 11-én kizárta a pártból. (Basity Gréta: A VMSZ Tanácsa 82 személyt zárt ki a pártból. https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19702/A-VMSZ-Tanacsa-82-szemelyt-zart-ki-a-partbol.html, 2016. február 11. [23:56] Lásd még: Józsa László levele a VMSZ Tanácsa tagjainak. Hét Nap. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=20029, 2015. július 4.) 2015. augusztus 20-ától a Magyar Mozgalom alapító tagja.

[9] Vagyon-visszaszármaztatás: válasz olvasói levélre. http://csonkaaron.blogspot.rs/, 2017. január 27.

[10] Uo. Lásd még a Magyar Mozgalom a Magyar Mozgalom 2018. február 14-ei állásfoglalását a KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata kapcsán (http://www.magyarmozgalom.rs/hu/allasfoglalasaink/a-magyar-mozgalom-allasfoglalasa-a-kmkf-plenaris-ulesenek-zaronyilatkozata-kapcsan) és az Orbán Viktor magyar miniszterelnökhöz intézett 2017. december 19-ei levelét (A nemzeti tanácsokról és a vagyon-visszaszármaztatásról), http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-nemzeti-tanacsokrol-es-a-vagyon-visszaszarmaztatasrol

[11] Uzelac: Még nagyobb igazságtalanság ér bennünket, mint amikor a vagyonjainkat elkobozták. Szabad Magyar Szó, 2018. február 14. [9:15]
https://szabadmagyarszo.com/2018/02/14/meg-nagyobb-igazsagtalansag-er-bennunket-mint-amikor-a-vagyonainkat-elkoboztak/ Lásd még Halász Gyula: Ami az enyém, az nem a tiéd. Magyar Szó, 2017. február 18. 18. http://www.magyarszo.rs/hu/3297/hetvege/160806/Ami-az-eny%C3%A9m-az-nem-a-ti%C3%A9d.htm, 2017. február 19. [09:25]

[12] Lásd az 1-es alatti írást, 9.

[13] Vajdasági Magyar Szövetség. Elnökség. http://www.vmsz.org.rs/rolunk/elnokseg

„Elég volt a hallgatásból”!

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (100.)

Február 8.

„Minden feltételnek eleget kell tenni”!

Szerbiai látogatásának második napján Johannes Hahn, az Európai Unió bővítési és szomszédságpolitikai biztosa részt vett a Nyugat-balkáni Stratégia – Az uniós csatlakozás útjának megnyitása elnevezésű belgrádi tanácskozáson, majd a későbbiekben több ellenzéki politikai párt képviselőjével is találkozott.

Johannes Hahn

Hahn, az Európai Bizottság (EB) február 6-án ismertetett bővítési stratégiájával kapcsolatban, amelyben a 2025-ös év szerepel, amely akár belépési dátum is lehet egyik-másik tagjelölt ország számára, amit Szerbiai hivatalos körökben „a csatlakozás rögzített időpontjának és céldátumának”[1] is értelmeztek, így fogalmazott:

– A térség országainak azzal is érdemes tisztában lenniük, hogy nem elég, ha reformokat foganatosítanak a joguralom területén, az alkalmazásuk sem maradhat el. Nem elegendő, ha az országokban meghozzák a szükséges törvényeket. A joguralom erősítése az országok érdemi átalakulását jelenti. A nyugat-balkáni országok fontos útkereszteződéshez érkeztek el. Szerbia és a többi ország innen akkor folytathatja útját, ha elkezdik megoldani sarkalatos problémáikat. Elsősorban az intézmények erősítésére van szükség, több területen is. Szerbiának tettekkel kell bizonyítania, hogy komolyan áll hozzá a reformokhoz, az EU-nak pedig a terepen kell megbizonyosodnia arról, hogy a dolgok változnak. Az EU akkor vesz fel köreibe újabb tagállamokat, ha azt minden egyes tagállama támogatja.[2]

„A tagság elnyeréséhez minden feltételnek eleget kell tenni, üzente Hahn.[3]

Egyértelmű: Szerbia csatlakozása nincsen dátumhoz kötve, ki kell érdemelni, vagyis a reformokat alkalmazni kell a gyakorlatban. Reméljük, hogy Hahn ez alatt a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezését is érti.

Február 9.

Összeköt vagy elválaszt?

A Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV/VSZL) óbecsei szervezete felszólította a Vajdasági Magyar Szövetséget (VMSZ), hogy hagyja el a községet irányító koalíciót, mert egy elveszített bírósági eljárás miatt összesen 60 millió dinárt kell majd kifizetni.

Óbecse és Törökbecse községek kell, hogy kifizessék annak a 2010-ben indult pernek a költségeit, amelynek az újvidéki Gazdasági Fellebbviteli Bíróság vetett véget a Vajdaság Autonóm Tartomány javára meghozott ítéletével.

A németországi Wilshoffen község egy hidat adományozott, amely Óbecsét kötötte volna össze Törökbecsével. Ennek szállítási és összeszerelési költségeire hagyott jóvá kölcsönt a tartományi kormány. Ezt a pénzt nem fizették vissza a szerződésben meghatározott módon, ami miatt bírósági eljárás indult.

A VSZL szerint a VMSZ felelőtlenül és gőgösen viselkedik, hiszen akkor is és most is a hatalomban volt.[4]

Az Adát Padéval összekötő Tisza-híd.

A híddal kapcsolatban szárnyra keltek olyan információk is, miszerint „azért nem Óbecsénél épült meg, mert utóbb kiderült, hogy a konstrukció rövidebb a kelleténél. Mások szerint Nagybecskerek és Nagykikinda torpedózta meg a hidat, mert mindkét város attól tartott, hogy Óbecse és Törökbecse előbb utóbb egyesül és lekörözi őket. Megint mások úgy tudják, hogy a két község egyesülésével megbomlott volna a nemzetiségi arány, aminek a veszélyét bizonyos politikai körök nem nézték jó szemmel.”[5] 

A Bácskát és Bánátot összekötő, Ada és Padé közötti híd „2010 karácsonyára készült el  és kétségkívül a legimpozánsabb a folyó vajdasági szakaszán”.[6]

Elképzelhető, hogy a döntéshozók – a két Becse összekötésével – „a nemzetiségi arány” megbomlásának veszélyétől is tartottak. Nem világos azonban, hogy ez alatt pontosan mit is értettek. Talán attól féltek, hogy az arányok a magyarok javára megváltoznak?  Abban az időben ugyanis a magyarok Óbecse lakosságának még a 45,49%-át, a szerbek pedig 43,44%-át adták.[7]  Törökbecsén ez az arány 61,36% és 26,63% volt a szerbek javára.[8]  

Ilyen szempontból a híd felépítési helyéről a döntés a (Miloševići) kilencvenes évek politikának a folytatása (is) lehetett. 1992-ben ugyanis a szerb kormány rendeletet hozott a közigazgatási körzetekről,[9] amellyel a három magyar többségű községet (Adát, Zentát és Magyarkanizsát) – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági, valamint földrajzi környezetből és nem utolsó sorban ökológiai egységből – a nagykikindai körzethez csatolták.[10] Ennek a politikai oka az volt, hogy megosszák az akkor még erős tömböt alkotó magyarságot, amelyhez még Kishegyes, Szabadka és Topolya is tartozott.

A vitatott rendelet ma is nem csak, hogy megkeseríti az érintett községek magyar, hanem a terület minden más nemzetiségű lakójának az életét, de az egész terület fejlődését is akadályozza, mert nem teszi lehetővé, illetve ellehetetleníti számukra, hogy a különböző fejlesztési pénzekre és európai projektumokra pályázzanak.

Az utóbbi 25 évben a Vajdasági Magyar Szövetség gyakorlatilag mégsem nem tett semmit az eredeti körzethatárok visszaállítása érdekében.

Február 9.

Vitás KMKF zárónyilatkozat

Zárónyilatkozatot fogadott el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) plenáris ülése Budapesten.

A Fórum a Délvidék/Vajdaság vonatkozásában a következő konkrét álláspontokat fogalmazta meg:

– A KMKF üdvözli, hogy Szerbiának tizenkét csatlakozási tárgyalási fejezetet sikerült megnyitnia és kettőt ideiglenesen lezárnia. Bízik abban, hogy az idén további fejezetek nyílhatnak meg és felgyorsul a folyamat. Sürgeti a 23. csatlakozási tárgyalási fejezethez kapcsolódó Kisebbségi Akcióterv megvalósítását. A Kisebbségi Akcióterv megvalósításának folyamatában a Parlamentnek számos új törvényt kell megalkotnia, a nemzeti kisebbségek jogainak védelme, helyzetük javítása érdekében. Reményét fejezi ki, hogy a nemzeti tanácsokról szóló, valamint a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságairól szóló törvények módosításai hamarosan elfogadásra kerülnek.

–  A KMKF támogatja a VMSZ küzdelmét az anyanyelven megvalósuló oktatásért, különösen a kis létszámú osztályok megmaradásának vonatkozásában. Meggyőződését fejezi ki, hogy e törekvés biztosítja a jövőben is a magyar nyelven működő, önálló tagozatok megmaradását, ami az asszimiláció leghatékonyabb ellenszere. Megelégedéssel nyugtázza, hogy az Országos Oktatási Tanács elfogadta a szerb, mint nem anyanyelv oktatására vonatkozó standardokat, amivel kezdetét vette a szerb, mint nem anyanyelv oktatási módszertanának korszerűsítése, annak érdekében, hogy az anyanyelvű oktatáshoz való jog érvényesülése mellett, a szerb nyelv hatékonyabb elsajátításával, nagyobb eséllyel érvényesülhessenek a fiatalok a szülőföldön.

–  A KMKF üdvözli, hogy a részarányos foglalkoztatás elvének megvalósulásaként, a VMSZ több törvényjavaslatra benyújtott, elfogadott módosítási indítványai biztosítják, hogy a munkahely-létesítés folyamatában figyelembe kell venni a lakosság nemzeti összetételét, a nemzeti kisebbségek megfelelő képviseletét, valamint a hivatalos használatban levő nyelvek ismeretét, továbbá hogy Szerbiában törvény rendelkezik arról, hogy amennyiben egy kisebbségi és egy többséghez tartozó jelölt azonos képesítéssel rendelkezik, az előbbivel kell munkaviszonyt létesíteni. Ugyanezt tartalmazza a tavalyi év végén elfogadott, a közszolgálatokban foglalkoztatottakról szóló törvény, amely az iskolák, egyetemek, egészségházak, kórházak, szociális intézmények foglalkoztatottjaira vonatkozik. A jogszabály bizonyos munkahelyek esetében feltételként írja elő a nyelvtudási kötelezettséget, részletesen szabályozza a pályáztatási eljárást. [11]

A dokumentum valójába semmi újat nem tartalmaz. Pontosabban a Vajdasági Magyar Szövetség – már jól ismert – álláspontjait közli.

A Magyar Mozgalom (MM)Ügyvivő Testülete, a február 14-i állásfoglalásában részletes véleményt  fogalmazott meg a KMKF dokumentumáról és felvázolta hogyan látja a délvidéki/vajdasági magyar nemzeti közösség valós helyzetét.[12]

Talán ízben történt meg, hogy egy külhoni szervezet bírálja a KMKF álláspontjait. Erre viszont szükség volt, mivel – a KMKF-től eltérően – az MM úgy látja, hogy „a Vajdaságban bajok vannak a közösség jogainak és politikai érdekeinek érvényesítésével”.

A KMKF-nek az itteni magyarokkal foglalkozó álláspontjain nem kell csodálkozni, hiszen abban Kovács Elvira, a VMSZ (3.) alelnöke, köztársasági képviselő és Pásztor Bálint, a VMSZ Elnökségi tagja, köztársasági képviselő vett részt és fogalmazott meg.[13]

Az MM megítélése szerint „a KMKF ülésén nem valósult meg az az elvárás, hogy a zárónyilatkozat szövege, megállapításai és üzenetei kiegyensúlyozottak és tárgyilagosak legyenek, és hogy maga a KMKF olyan elkötelezettségeket vállaljon fel, amelyek az elméleti elemzéseken túllépve valós nemzeti érdekektől vezérelt, pártpolitikai és személyes érdekeken felülemelkedő cselekvési irányokat fogalmaznak meg”.[14]

A kérdés most már csak az, hogy az MM „véleménye” eljut-e a KMKF irányítóihoz, és hogy ennek lesz-e valamilyen eredménye a Fórum további munkáját illetően?

Február 11.

Eredményes tiltakozás

Eredményes volt az őrszállási (stanišići) lakosok tiltakozása, újra nyitva tart a zombori könyvtárhoz tartozó egyik fiókkönyvtár. Létszámleépítés miatt kb. két évvel ezelőtt, a többi Zombor környéki település könyvtárával együtt bezárták.

Az őrszállásiak már akkor tiltakoztak. Manapság szokványosnak igazán nem nevezhető megmozdulásaikra a nyilvánosság is felfigyelt, de akkor nem jártak eredménnyel. Idén újra gyülekezni kezdtek és tiltakozásuk most sikerrel járt: február elején újra megnyílt a könyvtár.

Megmozdulásuk ismét bejárta a szerbiai sajtót, hiszen cseppet sem szokványos manapság, hogy egy könyvtár miatt utcára vonuljon egy falu apraja-nagyja – adta hírül a sajtó.[15]

Hetente kétszer várja az olvasókat az őrszállási könyvtár

Fotó: blic.rs

– Nem szóltunk semmit, mikor a faluban bezárták a bankot. Nem szóltunk semmit, amikor a faluból elment az anyakönyvvezető – mondták az őrszállásiak, és hozzátették: a könyvtár bezárásával az illetékesek átlépték azt a határt, amely miatt elég volt a hallgatásból, és összefogtak az általuk megválasztott hatalom döntése ellen.[16]

Az őrszállásiak kiharcolták jogukat a művelődésre, kultúrához való hozzáférésre. Példát/utat mutattak ezzel a hogyan kell küzdeni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogokért, a jogsérelmek ellen.

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2018. február 19.

---

[1] Szabó József: Hallandó erők. Magyar Szó, 2018. február 17. 17.

[2] P. E.: Minden Szerbiától függ. Magyar Szó, 2018. február 9. 4., vagy https://www.magyarszo.rs/hu/3598/kozelet_politika/178392/Minden-Szerbi%C3%A1t%C3%B3l-f%C3%BCgg.htm, 2018. február 8. [19:18] >> 2018. február 8. [19:35]

[3] Hahn: Konkrét példák bizonyítják a sajtószabadság megsértését. Szabad Magyar Szó, https://szabadmagyarszo.com/2018/02/08/hahn-konkret-peldak-bizonyitjak-a-sajtoszabadsag-megserteset/, 2018. február 8. [21:18] |

[4] Liga: A VMSZ távozzon az óbecsei hatalomból! Egy elveszített bírósági per miatt a községi költségvetésből 40 millió dinárt kell kifizetni. Szabad Magyar Szó, 2018. február 9. [20:20]

https://szabadmagyarszo.com/2018/02/09/liga-a-vmsz-hagyja-el-a-becsei-onkormanyzatot/

[5] Sokba kerül Óbecsének az adai híd. Magyar Szó, 2018. február 7. 6. 

[6] Nagy Magdolna: A víznek ugye, nem kell útlevél. Magyar Szó. https://www.magyarszo.rs/hu/2011_05_20/tarkavilag/38440/A-v%C3%ADznek-ugye-nem-kell-%C3%BAtlev%C3%A9l.htm, 2011. május 20. [19:52]

[7] Bečej. https://sh.wikipedia.org/wiki/Be%C4%8Dej#Demografija_Be%C4%8Deja

[8] Novi Bečej. https://sh.wikipedia.org/wiki/Novi_Be%C4%8Dej

[9] Illetve „a minisztériumok és a különálló szervezetek feladatainak a székhelyükön kívüli ellátásáról”. A rendelet Szerbia Hivatalos Közlönyének 1992. évi 3. számában jelent meg, majd 1995-ig még négyszer változtatták, csak éppen a körzethatárok maradtak.

[10] Diósi Árpád: Új alkotmány helyett politikai akarat, Magyar Szó, 2010. április 29., 5. o.

[11] Kisebbségi Fórum – Temerin. KIFO HÍRLEVÉL, V. évf. 38. szám, 2018. február 11.

    A részarányos foglakoztatással kapcsolatban lásd még A részarányos foglalkoztatás fonákja c. írást.

    https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7289, 2016. március 3.

[12] A Magyar Mozgalom állásfoglalása a KMKF plenáris ülésének zárónyilatkozata kapcsán.   

    http://www.magyarmozgalom.rs/hu/hirfolyam/a-magyar-mozgalom-allasfoglalasa-a-kmkf-plenaris-ulesenek-zaronyilatkozata-kapcsan

[13] A KMKF plenáris ülése Budapesten. https://www.youtube.com/watch?v=lP1cu62HEj0 és

    Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma. https://www.youtube.com/watch?v=UpwYfU-WExw

[14] Lásd a 12-es alatti állásfoglalást.

[15] Őrszállás: Eredményes volt a lakosok tiltakozása, újra dolgozik a könyvtár.

    https://www.vajma.info/cikk/vajdasag/22163/Orszallas-Eredmenyes-volt-a-lakosok-tiltakozasa--ujra-dolgozik-a-konyvtar.html, 2018. február 11. [7:35]

[16] Tőke János: „Aki helyes úton jár”. Családi Kör, 2018. február 8. 3.