BOLDOG ÚJ ÉVET!
2015. december 31., csütörtök
Délvidéki magyarok 2015-ben - dióhéjban: fogyatkozás, nyomor, korrupció, szakadás... és a remény
A délvidéki magyarság drámai méretű fogyatkozása az idei évben is
folytatódott. Rengeteg értékes magyar ember távozott pl. Bécsbe vagy Londonba
mosogatni - a puszta túlélésért.
A szerb kormány összetevő részét képező (eddig) leggazdagabb magyar
közéleti erő a legalapvetőbb egzisztenciális feltételeket sem tudta biztosítani
sok nemzettársunk számára, akik immár a nagyvilágban próbálnak boldogulni.
Belegondolni sem merünk, hány délvidéki magyar hagyta el szülőföldjét a
legutóbbi (eleve lesújtó) népszámlálás óta.
Vajon Szabadkán a magyarok ma is legalább relatív többséget képeznek?
Ami biztos: a (még egyelőre) itt élő magyarjaink a szerb kormányt
erősítő "érdekvédők" által (is) támogatott legembertelenebb gazdasági
rendszer, a neoliberális kapitalizmus satujában "karcsúsodnak".
Az észak-bácskai hírekből ítélve idén is számos délvidéki magyar
követett el vagy kísérelt meg öngyilkosságot.
Más. Az év korrupciós botrányát az Alfahír portál robbantotta ki. Mint
ismeretes, a Fidesz-VMSZ-es mutyilistáról van szó, amelyen zömében hírhedt
délvidéki oligarchák vagy minimum jól szituált VMSZ-közeli egyének és gazdag
cégek kaptak helyet. Köztük (illetve egymás között?) osztották volna szét a
kvázi kis- és középvállalkozások számára előirányzott 11 milliárd forintot.
(A DélHír Portál is büszke lehet arra, hogy hozzájárult a világraszóló
botrány részleteinek leleplezéséhez.)
Pénzosztásra persze így is sor kerül, viszont a médiavisszhangnak és a
Jobbik törődésének köszönhetően fokozottabb ellenőrzés mellett történik. Még az
a csoda is megtörténhet, hogy egy-egy becsületes délvidéki magyar is hasznát
látja az úgynevezett terület- és gazdaságfejlesztési stratégiának (bár erre
azért nem vennék mérget).
Ebben az évben néhány észak-bácskai magyar település komoly
elszenvedője volt a migrációs válságnak. Míg a fideszes kormány (a Jobbik
nyomásának köszönhetően) kielégítően kezelte a migránskérdést, és végül
kifüstölte a betolakodókat, a szerb kormány sajnos a jelek szerint a
délvidékiek nyakába szándékozza varrni a jövevények jelentős részét. Nem
kizárt, hogy tartósan.
Ez ellen még egyes VMSZ-es tisztségviselők is felszólaltak.
Ha már a VMSZ-nél tartunk, az idei év vége felé azt is megértük, hogy a
Vajdasági Magyar Szövetség gyakorlatilag kettészakadt. A párt "krémjéhez"
tartozó jó néhány káder és számos mezei tag egyaránt egyik napról a másikra
"rájött, hogy nem jó dolog az önkényuralom, meg hogy kell a szólás- és a
sajtószabadság". Rossz nyelvek szerint viszont arról van szó, hogy a
program és ideológia nélküli Magyar Mozgalmat valamilyen titokzatos oknál fogva
Soros Gyuri "doppingolja". Mégpedig rendesen.
Akárhogyis, a következő években az említett két tábor viaskodását
követhetjük nyomon.
Mivel azonban morális ikrekről van szó, a délvidéki magyar
átlagpolgárnak édesmindegy, melyik brancs kerekedik felül.
Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy az itteni becsületes
magyarság történetének egyik legborúsabb hangulatú évét búcsúztatjuk.
A remény azonban nem halt meg. A mai forrongó világban bármilyen, akár
kedvező fordulat sem zárható ki teljesen.
Amíg egy magyar lélek is él Délvidéken, semmi sincs veszve, ez a mi
földünk marad.
K. P.
Közzétette:
Szerkesztő 2.
Varga László kilépett a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójából
Döntését a földtörvény elfogadása előzte meg
Varga László köztársasági parlamenti képviselő
A képviselő kilépési nyilatkozata, amelyet Pásztor Bálint frakcióvezetőnek címzett, a Magyar Mozgalom civil szervezet címéről érkezett szerkesztőségünkhöz, ebben Varga László megindokolja a kilépését, azt hangsúlyozva, hogy szerinte a földtörvény megszavazása a VMSZ mezőgazdasági programjának durva megsértését jelenti.
„A Vajdasági Magyar Szövetség agrárpolitikája a párt megalakulása óta a családi gazdaságok fejlesztésére épült. A Földtörvény megszavazása a VMSZ mezőgazdasági programjának durva megsértését jelenti. A gazdálkodási év közepén bekövetkezett drasztikus támogatáselvonás elfogadásával és a nyilvános árverésen kiadható állami földterületek 30%-os csökkentésének a támogatásával, a VMSZ-frakció megszegte azokat az ígéreteket, amelyeket együtt tettünk a termelőknek az elmúlt választási kampányokban.
Mindössze hét hónappal ezelőtt, a Földtörvény kidolgozásával kapcsolatban megjelent hírekre reagálva, a VMSZ Elnöksége sajtónyilatkozatot tett. A 2015. május 20-ai sajtóközlemény, amelyet Ön állított össze, a következőképpen fogalmazott: »A VMSZ Elnöksége nem tud olyan esetleges jogi megoldásokat támogatni, amelyek gazdasági társaságoknak biztosítanának kedvezményeket.« Mi több, az Ön álláspontja akkoriban az volt, hogy egy ilyen megoldás alkotmányossági kételyeket is ébreszt.
Felesleges a valóságot szépíteni: a képviselőcsoport a Földtörvény megszavazásával a családi gazdaságok helyett, a belföldi és külföldi oligarchák oldalára állt.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a VMSZ-frakciója, azzal, hogy elfogadta a Mezőgazdasági Minisztérium kérését és javítást eszközölt a Földtörvény 7. szakaszára előzőleg benyújtott módosítási indítványának a szövegén, első ízben, a saját módosítási indítványával „érte el“, hogy a Kormány által eredetileg javasolt megoldásnál kedvezőtlenebb megoldás kerüljön bele egy törvénybe. Ezzel, szándékosan vagy súlyos gondatlanságból, a képviselőcsoport azt »harcolta ki«, hogy ne maradjon esély, hogy a bérleti előnyjog alapján kiadható, legfeljebb 30%-nyi állami földterületből, maradjanak olyan területrészek, amelyeket árverésen vehettek volna bérbe a családi gazdaságok.
Egészen ügyetlenek azok a magyarázkodások, melyek szerint ezzel a megoldással megnyílt annak a lehetősége, hogy a kistermelők egymással összefogva megjelenjenek potenciális bérlőként. Egyrészről, egy versenyképes jogi személy megalapítása nagyszámú és nem néhány kistermelő összefogását tenné szükségessé, aminek a gyakorlati megvalósulása valószínűtlen. A néhány termelő összefogásával létrejövő jogi személyek esélytelenek lennének a bérleti előnyjog megszerzésére az évek óta működő és több ezer vagy több tízezer hektáron gazdálkodó gazdasági társaságokkal szemben. Emellett, egy-egy jogi személy létrehozása önmagában nem jelentene megoldást a legsúlyosabb kihívásra: a tőkehiányra. A kistermelők számára elérhetetlen mennyiségű tőke nélkül pedig nem állítható össze és valósítható meg az a beruházási terv, amely előfeltétele a bérleti előnyjog elnyerésének.
A második világháború után elvett vagyon visszaszármaztatása úgyszintén alapköve volt a VMSZ politizálásának. A Földtörvény megszavazásával értelmetlenné váltak mindazok az erőfeszítések, amelyeket együtt tettünk vagyon-visszaszármaztatás érdekében.
A vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvény 2011-ben került elfogadásra. A törvény alkalmazása óta mindössze 8 ezer hektár termőföldet származtattak vissza, miközben a benyújtott igények elérik a 100 ezer hektárt. Négy évvel ezelőtt készek voltunk arra is, hogy Magyarország Kormányát arra kérjük, hogy vétózza meg az Európai Tanácson belül Szerbia EU-tagjelölti státuszát a vagyon-visszaszármaztatási törvény azon rendelkezése miatt, amely a magyar közösség egy részét kizárta volna a kárpótlásból. Ma pedig, gondolkodás nélkül szavaznak egy olyan törvényre, amely a termőföldek esetében ellehetetleníti a vagyon-visszaszármaztatást.
A 30 éves bérbeadási szabály miatt, elvett földjeiket a korábbi tulajdonosok és leszármazottaik nagy része akkor sem tudja majd soha használatba venni, amennyiben az elkövetkező időszakban jogi értelemben sor is kerülne a visszaszármaztatásra.
Hosszú éves ismeretségünk okán, meggyőződésem, hogy sem Ön, sem a frakció többi tagja saját akaratából sohasem támogatta volna a Földtörvényt. A Vajdasági Magyar Szövetség elnökének határtalan hatalomvágya kényszerítette rá a frakciót a törvény támogatására. A VMSZ elnöke abból a megfontolásból utasította erre a képviselőcsoportot, mert abban bízik, hogy az így kifejezett koalíciós lojalitás elegendő lesz ahhoz, hogy a soron következő tartományi választások után is megtarthassa a Vajdasági Parlament elnöki székét.
A VMSZ-frakció túl magas árat fizetett a Földtörvény támogatásával. A képviselőcsoport a mai napon végérvényesen elveszítette a legértékesebb jellemvonását: a következetességet. A következetesség volt az a tulajdonságunk, amely 2007. február 14-e óta, amióta újra parlamenti párttá vált a VMSZ, felismerhetővé tett bennünket a Szerbiai Parlamentben. Emlékezzen vissza, hány alkalommal vontuk együtt kérdőre más pártok képviselőit, amikor következetlenül viselkedtek és a tisztségek iránti ambícióikat helyezték a polgárok érdekei elé", írja Pásztor Bálint frakcióvezetőnek Varga László, majd értesíti arról, hogy a mai nappal kilép a VMSZ parlamenti képviselőcsoportjából.
Mint ismeretes: a szerbiai képviselőház mai ülésén fogadta el a földtörvény javaslatát, amely ellen a vajdasági gazdák több alkalommal tiltakoztak.
A Vajdasági Magyar Szövetségből korábban kizárt Varga Lászlónak a képviselőcsoportból történő távozása után öt tagja marad a VMSZ köztársasági parlamenti frakciójának.
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19533/Varga-Laszlo-kilepett-a-VMSZ-koztarsasagi-parlamenti-frakciojabol.html, 2015. december 29. [17:34]
Több mint 11 év után kiengedték a "temerini fiúk" egyikét
Uracs József nyilatkozik a Pannon RTV-nek
2004-ben öt temerini fiatal megvert és súlyosan bántalmazott egy szerb nemzetiségű férfit, aki kábítószer hatása alatt provokálta őket, szidalmazta a magyarságot, és molesztálta a közelben tartózkodó fiatal lányokat. A fiúk hozzátartozóinak állítása szerint az eljárás manipulatív volt és a magyarság megfélemlítését célozta. A bíróság ugyanis gyilkossági kísérlettel vádolta meg őket, és meglepően gyors tárgyalás végén rótta ki az igen szigorú ítéletet. Az ügy felháborodást keltett a vajdasági magyarok körében, és többször is felvetődött a magyar-szerb kétoldalú tárgyalásokon.
Két fiú 2012-ben elnöki kegyelemben részesült, így még ketten maradtak börtönben, a 13 évre ítélt Illés Zsolt és a 15 évre ítélt Máriás István. (MTI)
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/19543/Tobb-mint-11-ev-utan-kiengedtek-a-34temerini-fiuk34-egyiket.html, 2015. december 30. [22:15]
2015. december 30., szerda
VMDK: Az MNT látszat-politizálása
Mi történik a nemzeti tanácsokról szóló törvénnyel?
A VMDK Hírmondó 46. számában már írtunk a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) látszat- politizálásáról. Erre most újabb példával szolgálhatunk. Ahogyan a kisebbségi akcióterv esetében, most is kullogunk az események után, az helyett, hogy az események elé menjünk.
Ugyanis, az MNT elnökének írásos válaszából látszik, hogy az MNT-nek nincsen testületileg elfogadott álláspontja, saját elképzelése, illetve konkrét javaslata a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására.
Ami nem jó, de még javítható. Reméljük írásunk ösztönzően fog hatni. Talán nem árt ha ezen a helyen elmondjuk azt is, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége erre vonatkozólag már kész elképzeléssel rendelkezik.
Sőt, a VMDK és három másik vajdasági párt, számos civil szervezet, hiteles egyén által kidolgozott, Szerbia EU csatlakozásához szükséges "kisebbségi"/ őshonos nemzetekre vonatkozó akcióterv tartalmaz olyan elemeket, amelyek a soron következő nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására, azaz annak rendezésére utalnak.
Sajnos a MNT hatalmi többsége eddig rendszeresen leszavazta beterjesztésünket. Reméljük idővel elfogadják javaslatunkat. Ugyanis, ilyen tendenciák már észlelhetőek. Először elvetik javaslatainkat, majd egy későbbi időpontban sajátjuknak mutatják be és megszavazzák. Ami nem baj, mert egyrészt megvalósulásra kerülnek azok a programok, amelyeket javasoltunk, másrészt rámutatnak arra az apró tényre, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége pontos, kidolgozott és mélyreható elképzelésekkel rendelkezik.
A VMDK Hírmondó 46. számában már írtunk a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) látszat- politizálásáról. Erre most újabb példával szolgálhatunk. Ahogyan a kisebbségi akcióterv esetében, most is kullogunk az események után, az helyett, hogy az események elé menjünk.
Ugyanis, az MNT elnökének írásos válaszából látszik, hogy az MNT-nek nincsen testületileg elfogadott álláspontja, saját elképzelése, illetve konkrét javaslata a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására.
Ami nem jó, de még javítható. Reméljük írásunk ösztönzően fog hatni. Talán nem árt ha ezen a helyen elmondjuk azt is, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége erre vonatkozólag már kész elképzeléssel rendelkezik.
Sőt, a VMDK és három másik vajdasági párt, számos civil szervezet, hiteles egyén által kidolgozott, Szerbia EU csatlakozásához szükséges "kisebbségi"/ őshonos nemzetekre vonatkozó akcióterv tartalmaz olyan elemeket, amelyek a soron következő nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítására, azaz annak rendezésére utalnak.
Sajnos a MNT hatalmi többsége eddig rendszeresen leszavazta beterjesztésünket. Reméljük idővel elfogadják javaslatunkat. Ugyanis, ilyen tendenciák már észlelhetőek. Először elvetik javaslatainkat, majd egy későbbi időpontban sajátjuknak mutatják be és megszavazzák. Ami nem baj, mert egyrészt megvalósulásra kerülnek azok a programok, amelyeket javasoltunk, másrészt rámutatnak arra az apró tényre, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége pontos, kidolgozott és mélyreható elképzelésekkel rendelkezik.
Tari
István, a VMDK-Csonka Áron MNT lista képviselője tanácsnoki kérdéssel fordult
az MNT elnökéhez. Kérdésének tárgya a nemzeti tanácsokról szóló törvény
esedékes módosítása volt. Az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük a
tanácstag kérdését és a MNT elnökének válaszát.
VMDK
2015. december 30 [14:59]
VSZL: Nagybecskereken Petrovgrad fontosabb a vízgyárnál?
|
Nagybecskereken 1992-ben referendumot tartottak arról, hogy a város a Zrenjanin helyett kapja vissza a Petrovgrad nevet. A részvétel 50 százalék alatti volt, és a szavazók többsége a Zrenjanin név megtartása mellett voksolt. Néhány évvel ezelőtt is volt egy kezdeményezés a város nevének a megváltoztatására, de nem került eljárásba.
Az új táblák kihelyezése kapcsán elsőként a nagybecskereki Szociális Fórum figyelmeztette az illetékeseket arra, hogy a helységnévtáblákon csakis az adott településnek a hivatalos neve szerepelhet. A szerbiai területrendezési törvényében pedig a Béga menti városnak egyetlen neve van: Zrenjanin.
A VSZL nagybecskereki szervezete a történtek miatt felelősségre vonást követel. Az államigazgatási és önkormányzati, valamint az építészeti és közlekedési minisztériumhoz fordultak, követelve a vitás rendelet visszavonását. Mindkét minisztériumban illetéktelenségre hivatkoztak. A ligások ebből arra következtetnek, hogy az állami szervek nincsenek tisztában a hatáskörükkel. Ezt a helyzetet kihasználva viszont az önkormányzatok visszaélnek helyzetükkel – azt tesznek, amit akarnak. A ligások szerint a nagybecskereki helyi hatalmat például inkább az foglalkoztatja, hogy mi lehet(ne) a település neve, miközben a város ivóvíz-ellátása továbbra is megoldatlan.
K. I.
Magyar Szó, 2015. december 29., 5., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2934/vajdasag_nagybecskerek/138295/VSZL-Nagybecskereken-Petrovgrad-fontosabb-a-v%C3%ADzgy%C3%A1rn%C3%A1l.htm, 2015. december 29. [10:25]
Kapcsolódó írás:
Kecskés István:
Újáéllesztés helyett – új gyárak kellenek. Magyar Szó, 2015. december 287. 6,
vagy http://www.magyarszo.com/hu/2933/vajdasag_nagybecskerek/138233/%C3%9Ajj%C3%A1%C3%A9leszt%C3%A9s-helyett-%E2%80%93-%C3%BAj-gy%C3%A1rak-kellenek.htm,
2015. december 28. [09:01]
Az EU nem kényszeríti ki a kisebbségi jogokat
Miközben sokan az Európai Unió intézményeitől várják az
Európában élő őshonos nemzeti kisebbségek – közöttük a Kárpát-medencei
magyarság – jogainak a biztosítását, a Brüsszelből érkező hírek
lehangolóak. Gál Kingával, a Fidesz európai parlamenti képviselőjével,
az Európai Néppárt alelnökével a várható kisebbségvédelmi kilátásokról
beszélgettünk.
Gál Kinga
– Egyre gyakrabban beszélünk kisebbségi kérdésekről, a Kárpát-medencei magyarság jogérvényesítéséről, az autonómiatörekvésekről. Hogyan látszik mindez Brüsszelből, az Európai Parlament épületéből?
– Azok a kérdések, amelyek konkrét megoldásokat tartalmaznának a nemzeti közösségek számára, mostanában egyáltalán nincsenek jó helyzetben. Minél jobban hangsúlyozza az Európai Unió intézményrendszere, hogy mennyire fontosak az alapvető jogok – és ezt számon is kéri a tagállamokon –, gyakorlatilag visszalépés tapasztalható a hagyományos nemzeti közösségek védelme terén. Mihelyt ezzel kapcsolatban konkrét probléma vagy konkrét kérdés fogalmazódik meg, az Európai Bizottság válasza rendszeresen az, hogy nem tartozik a hatáskörébe, hanem az tagállami hatáskörű. Bármilyen típusú autonómiát érintő kérdésre mindig ez a válasz. Évek óta nincs olyan hónap, hogy a magam vagy a kollégáim részéről ne tennénk fel ilyen típusú kérdéseket. Ha egyenes vagy áttételes kérdést intézünk kisebbségi ügyben, mindig ugyanazt a sablonválaszt kapjuk.
– Ha már az Európai Bizottság nem akar ezzel foglalkozni, miért nem engedi meg, hogy polgári kezdeményezés formájában a civilek legyenek a folyamat kezdeményezői?
– Az Európai Bizottság a kisebbségek jogállásának a szavatolására szerveződött polgári kezdeményezéssel is hasonlóan járt el, holott amennyiben legalább hét tagállamból egymillió polgár szeretne egy jogalkotást – és azt aláírásával támogatja –, akkor a Bizottságnak kötelessége lenne döntést kezdeményezni az ügyben. Az EB mégis azonnal elvetette a kezdeményezést, és még azt sem hagyta jóvá, hogy elkezdődjön az aláírásgyűjtés. Érvük az volt, hogy ez úgymond kiesik az uniós szabályozottsági körből, mivel tagállami hatáskörbe tartozik. E vitatott kérdés kapcsán két beadványunk is van a Luxemburgi Európai Bíróság előtt. Kíváncsi vagyok, mi lesz a bíróság döntése. Addig bármilyen területi vagy kulturális autonómia felvetése az uniós intézmények szintjén – ami jogszabályt vagy más kötelező érvényű dokumentumot igényelne – nem valószínű, hogy sikerrel jár.
– Milyen esély van az őshonos kisebbségekkel foglalkozó szakmai munkacsoportban, az Intergroupban politikai nyomást kialakítani?
– Látnunk kell, hogy manapság egyre kisebb az érdeklődés az iránt, hogy ezekben a kérdésekben döntések szülessenek. Tavaly sikerült elérnünk, hogy egy kihalófélben lévő nyelveket védő határozat szülessen, de óriási harcok ellenére sem sikerült, hogy ez a kisebbségi nyelvekre is általánosságban értelmezhető legyen. Kisebbségi munkacsoportunk megpróbált politikai nyilatkozatot beterjeszteni arról, hogy milyen döntések volnának szükségesek az Európai Bizottság szintjén ahhoz, hogy az európai őshonos közösségek és nyelveik megfelelő védelmet élvezzenek az esélyegyenlőség megvalósulásához. Elmondtuk: a diszkrimináció tilalma önmagában még nem jelenti azt, hogy ezek a közösségek valóban esélyegyenlőséget kapnak az élet minden területén. Az Intergroupnak ezen törekvései azonban elhaltak, mert nem kapták meg a többségi politikai támogatást.
– Az Európai Parlament melyik politikai családjában lehet könnyebben felvetni ezeket a kérdéseket? Az Európai Néppárt alelnökeként van-e ráhatása az ilyen típusú döntésekre?
– A frakcióközi Intergroup munkacsoport éppen azért működőképes, mert sikerült az ügynek olyan formán szerezni támogatókat, hogy az felülírta a pártkereteket. Ebben a szűkebb közösségben igazából a helyzet iránti empátia számít. A mostani mandátumban a néppárton belül is nagyon sokan érintettek az őshonos nemzeti közösségek ügyében, és itt nem csak a magyarokra gondolok. Értik miről van szó: akik ilyen közegből jönnek, nyitottabbak és segítőkészebbek. A liberálisoknál, a zöldeknél vagy a szocialistáknál egyaránt vannak ilyen képviselők. A kérdés csak az, hogy ez az együttérzés milyen politikai konstelláció függvényében érik meg azzá, hogy ki lehessen jutni vele egy plenáris ülésre. Az elmúlt időszakban erre nem volt kedvező a helyzet, pedig részünkről mindent megpróbáltunk. Én továbbra is azt mondom, hogy próbálkozni kell és egyszer sikerül fog.
– Alig van kisebbségek nélküli ország Európában. Mi az oka annak, hogy a többség ezt a kérdést mégsem tartja fontosnak?
– Ami most zajlik Európában, az az őshonos kisebbségek ügyének nem kedvez. Nem vagyok túl optimista, hogy miként tudunk a következő időszakban előre lépni. Lehet, persze ezen a területen is vitákat kezdeményezni, de ahhoz, hogy napirendre kerüljön, a frakciónak kell döntenie. Általában az történik, hogy a frakcióvezető kijelenti: van ennél fontosabb kérdés is. Még akkor is, ha ő maga szintén fontosnak tartja az európai őshonos kisebbségek ügyét. Például a 2014-es EP-választások előtt hosszas huzavona után sem lett téma a kisebbségi kérdés. Manapság ezt még jobban megnehezíti a migránsválság. Természetesen mi továbbra is napirenden tartjuk és kérdéseinkkel folyamatosan bombázzuk az Európai Bizottságot. Igyekszünk olyan projektekbe is bevinni a kisebbségi kérdést, mint az Erasmus plusz, ahol a határokon átívelő oktatásra, a nyelv és irodalom iránti érzékenységre próbáljuk rávenni az EB-t. Célunk az, hogy többek között a kisebbségi nyelvek újjáélesztésére találjunk ki programokat, amivel oktatási keretben lehet erősíteni az anyanyelv szerepét. A teljes kisebbségi kérdéskörben várt áttörésre azonban egyelőre nem látok esélyt.
– Amennyiben az Európai Bizottság folyamatosan elutasítja a kisebbségi kérdés egységes és átfogó európai rendezését, nem áll fenn annak a veszélye, hogy ezeket a közösségeket még jobban elidegeníti az Európai Uniótól?
– Mi ezt hangsúlyozzuk folyamatosan: ha több milliónyi uniós polgár nem kap visszaigazolást arra az igényére, hogy minden területen egyenrangú állampolgár szeretne lenni az államok többségi lakóival, akkor ez az egész Európai Unióra rossz fényt vet. Felvetéseinkre az Európai Bizottság részéről mindig az a válasz érkezik, hogy az Európai Unióban senki nem lehet diszkrimináció tárgya. Az EB szerint a tagállamokat pozitív cselekvésre bírja, és példaként a Koppenhágai kritériumokra hivatkozik. Ez az érv azért sántít, mert bizonyíthatóan több tagállam is diszkriminál. Élő példa rá a felvidéki Malina Hedvig ügye, ami nemcsak közösségi jogsértés, hanem alapvető emberi jogok megsértése is. Jogilag egy állatorvosi faló, amit az Európai Bizottság nem kért számon a szlovák kormányon. Számomra ez is igazolja, hogy kettős mérce létezik az Európai Unióban: Magyarország esetében nem létező kérdéseket is betartatnak, vagy nem létező problémákat is megtalálnak, miközben más esetekben igenis létező, jól dokumentált kérdésre sem hajlandóak eljárni az adott kormánnyal szemben. A bizottság kötelessége lenne egyformán bánni a tagállamokkal, hiszen hivatalosan nincs kétsebességű Európa és nem is akarjuk, hogy legyen. Jómagam a kettős mércét kérem mindig számon.
– Ön húsz évvel ezelőtt szakdolgozatban bírálta a szlovák kisebbségi nyelvtörvényt. Tapasztalatai szerint azóta mennyiben változott a helyzet Felvidéken?
– A szlovák nyelvtörvény tervezete – amire ezzel a dolgozattal reagáltam – egyszerűen elfogadhatatlan volt. Az EP tagjaként mindent elkövettem, hogy sikerüljön napirendre tűzni és kiállásra késztetni az Európai Bizottságot, de igyekezetünk azóta sem járt eredménnyel. Sok minden nem azért változott meg, mert a tagállamokban – esetünkben, Szlovákiában – nagyvonalúbbak lennének a kisebbségekkel szemben, pusztán arról van szó, hogy az EU keretén belül minden tagállam polgárai részére biztosított a mozgásszabadság, így az élet például kevésbé áll meg a szlovák–magyar határon. Az Európai Unió többek között megkönnyítette az adott kisebbségi közösségben élő egyének életét is, ez viszont nem azt jelenti, hogy megváltozott volna a közösség egészének a jogi státusa.
– Ha nem lehet uniós szinten jogokat elérni, akkor mi a járható út?
– Az adott közösséget képviselő politikai erőknek kell fellépniük, és igyekezniük valamilyen intézményesített megoldást keresni a kisebbségi jogok terén. Ezek a többség képviselőivel kötött alkuk révén intézményesednek. Tapasztalatunk az, hogy az ilyen megoldások csak akkor lesznek maradandóak, ha nem valamilyen politikai akarattól válnak függővé. Ha politikai alkuk tárgyai maradnak, akkor a politikai akarat múltával eltűnnek. Az Európai Unió annyiban tud segíteni, hogy nem gátolja ezeknek a kisebbségi jogoknak az intézményesedését, arra viszont ne számítsunk, hogy az unió ezeket a jogokat kikényszeríti a tagállamoktól.
– Intézményesített szankciók nélkül nem tudjuk magunkat megvédeni. Jelenleg milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre?
– Szankció akkor van, ha nem tartanak be valamilyen normát. Az Európai Bizottságtól a következetességet kell elvárni. Ha az egyik tagállamtól számon kér valamit, akkor el kell érnünk azt, hogy azon a tagállamon is számon kérje a kisebbségi normák be nem tartását, ahol erre konkrét példák vannak. Ez sajnos nem működik egyik napról a másikra. Nekünk a feladatunk az, hogy a valódi esélyegyenlőségért harcoljunk. El kell érnünk, hogy az Európai Unió megértse: a nemzeti kisebbségekhez tartozón polgárok közösségi jogai ugyanolyan fontosak, mint a többségi polgároké.
Krivánszky Miklós, Brüsszel
Gál Kinga
– Egyre gyakrabban beszélünk kisebbségi kérdésekről, a Kárpát-medencei magyarság jogérvényesítéséről, az autonómiatörekvésekről. Hogyan látszik mindez Brüsszelből, az Európai Parlament épületéből?
– Azok a kérdések, amelyek konkrét megoldásokat tartalmaznának a nemzeti közösségek számára, mostanában egyáltalán nincsenek jó helyzetben. Minél jobban hangsúlyozza az Európai Unió intézményrendszere, hogy mennyire fontosak az alapvető jogok – és ezt számon is kéri a tagállamokon –, gyakorlatilag visszalépés tapasztalható a hagyományos nemzeti közösségek védelme terén. Mihelyt ezzel kapcsolatban konkrét probléma vagy konkrét kérdés fogalmazódik meg, az Európai Bizottság válasza rendszeresen az, hogy nem tartozik a hatáskörébe, hanem az tagállami hatáskörű. Bármilyen típusú autonómiát érintő kérdésre mindig ez a válasz. Évek óta nincs olyan hónap, hogy a magam vagy a kollégáim részéről ne tennénk fel ilyen típusú kérdéseket. Ha egyenes vagy áttételes kérdést intézünk kisebbségi ügyben, mindig ugyanazt a sablonválaszt kapjuk.
– Ha már az Európai Bizottság nem akar ezzel foglalkozni, miért nem engedi meg, hogy polgári kezdeményezés formájában a civilek legyenek a folyamat kezdeményezői?
– Az Európai Bizottság a kisebbségek jogállásának a szavatolására szerveződött polgári kezdeményezéssel is hasonlóan járt el, holott amennyiben legalább hét tagállamból egymillió polgár szeretne egy jogalkotást – és azt aláírásával támogatja –, akkor a Bizottságnak kötelessége lenne döntést kezdeményezni az ügyben. Az EB mégis azonnal elvetette a kezdeményezést, és még azt sem hagyta jóvá, hogy elkezdődjön az aláírásgyűjtés. Érvük az volt, hogy ez úgymond kiesik az uniós szabályozottsági körből, mivel tagállami hatáskörbe tartozik. E vitatott kérdés kapcsán két beadványunk is van a Luxemburgi Európai Bíróság előtt. Kíváncsi vagyok, mi lesz a bíróság döntése. Addig bármilyen területi vagy kulturális autonómia felvetése az uniós intézmények szintjén – ami jogszabályt vagy más kötelező érvényű dokumentumot igényelne – nem valószínű, hogy sikerrel jár.
– Milyen esély van az őshonos kisebbségekkel foglalkozó szakmai munkacsoportban, az Intergroupban politikai nyomást kialakítani?
– Látnunk kell, hogy manapság egyre kisebb az érdeklődés az iránt, hogy ezekben a kérdésekben döntések szülessenek. Tavaly sikerült elérnünk, hogy egy kihalófélben lévő nyelveket védő határozat szülessen, de óriási harcok ellenére sem sikerült, hogy ez a kisebbségi nyelvekre is általánosságban értelmezhető legyen. Kisebbségi munkacsoportunk megpróbált politikai nyilatkozatot beterjeszteni arról, hogy milyen döntések volnának szükségesek az Európai Bizottság szintjén ahhoz, hogy az európai őshonos közösségek és nyelveik megfelelő védelmet élvezzenek az esélyegyenlőség megvalósulásához. Elmondtuk: a diszkrimináció tilalma önmagában még nem jelenti azt, hogy ezek a közösségek valóban esélyegyenlőséget kapnak az élet minden területén. Az Intergroupnak ezen törekvései azonban elhaltak, mert nem kapták meg a többségi politikai támogatást.
– Az Európai Parlament melyik politikai családjában lehet könnyebben felvetni ezeket a kérdéseket? Az Európai Néppárt alelnökeként van-e ráhatása az ilyen típusú döntésekre?
– A frakcióközi Intergroup munkacsoport éppen azért működőképes, mert sikerült az ügynek olyan formán szerezni támogatókat, hogy az felülírta a pártkereteket. Ebben a szűkebb közösségben igazából a helyzet iránti empátia számít. A mostani mandátumban a néppárton belül is nagyon sokan érintettek az őshonos nemzeti közösségek ügyében, és itt nem csak a magyarokra gondolok. Értik miről van szó: akik ilyen közegből jönnek, nyitottabbak és segítőkészebbek. A liberálisoknál, a zöldeknél vagy a szocialistáknál egyaránt vannak ilyen képviselők. A kérdés csak az, hogy ez az együttérzés milyen politikai konstelláció függvényében érik meg azzá, hogy ki lehessen jutni vele egy plenáris ülésre. Az elmúlt időszakban erre nem volt kedvező a helyzet, pedig részünkről mindent megpróbáltunk. Én továbbra is azt mondom, hogy próbálkozni kell és egyszer sikerül fog.
– Alig van kisebbségek nélküli ország Európában. Mi az oka annak, hogy a többség ezt a kérdést mégsem tartja fontosnak?
– Ami most zajlik Európában, az az őshonos kisebbségek ügyének nem kedvez. Nem vagyok túl optimista, hogy miként tudunk a következő időszakban előre lépni. Lehet, persze ezen a területen is vitákat kezdeményezni, de ahhoz, hogy napirendre kerüljön, a frakciónak kell döntenie. Általában az történik, hogy a frakcióvezető kijelenti: van ennél fontosabb kérdés is. Még akkor is, ha ő maga szintén fontosnak tartja az európai őshonos kisebbségek ügyét. Például a 2014-es EP-választások előtt hosszas huzavona után sem lett téma a kisebbségi kérdés. Manapság ezt még jobban megnehezíti a migránsválság. Természetesen mi továbbra is napirenden tartjuk és kérdéseinkkel folyamatosan bombázzuk az Európai Bizottságot. Igyekszünk olyan projektekbe is bevinni a kisebbségi kérdést, mint az Erasmus plusz, ahol a határokon átívelő oktatásra, a nyelv és irodalom iránti érzékenységre próbáljuk rávenni az EB-t. Célunk az, hogy többek között a kisebbségi nyelvek újjáélesztésére találjunk ki programokat, amivel oktatási keretben lehet erősíteni az anyanyelv szerepét. A teljes kisebbségi kérdéskörben várt áttörésre azonban egyelőre nem látok esélyt.
– Amennyiben az Európai Bizottság folyamatosan elutasítja a kisebbségi kérdés egységes és átfogó európai rendezését, nem áll fenn annak a veszélye, hogy ezeket a közösségeket még jobban elidegeníti az Európai Uniótól?
– Mi ezt hangsúlyozzuk folyamatosan: ha több milliónyi uniós polgár nem kap visszaigazolást arra az igényére, hogy minden területen egyenrangú állampolgár szeretne lenni az államok többségi lakóival, akkor ez az egész Európai Unióra rossz fényt vet. Felvetéseinkre az Európai Bizottság részéről mindig az a válasz érkezik, hogy az Európai Unióban senki nem lehet diszkrimináció tárgya. Az EB szerint a tagállamokat pozitív cselekvésre bírja, és példaként a Koppenhágai kritériumokra hivatkozik. Ez az érv azért sántít, mert bizonyíthatóan több tagállam is diszkriminál. Élő példa rá a felvidéki Malina Hedvig ügye, ami nemcsak közösségi jogsértés, hanem alapvető emberi jogok megsértése is. Jogilag egy állatorvosi faló, amit az Európai Bizottság nem kért számon a szlovák kormányon. Számomra ez is igazolja, hogy kettős mérce létezik az Európai Unióban: Magyarország esetében nem létező kérdéseket is betartatnak, vagy nem létező problémákat is megtalálnak, miközben más esetekben igenis létező, jól dokumentált kérdésre sem hajlandóak eljárni az adott kormánnyal szemben. A bizottság kötelessége lenne egyformán bánni a tagállamokkal, hiszen hivatalosan nincs kétsebességű Európa és nem is akarjuk, hogy legyen. Jómagam a kettős mércét kérem mindig számon.
– Ön húsz évvel ezelőtt szakdolgozatban bírálta a szlovák kisebbségi nyelvtörvényt. Tapasztalatai szerint azóta mennyiben változott a helyzet Felvidéken?
– A szlovák nyelvtörvény tervezete – amire ezzel a dolgozattal reagáltam – egyszerűen elfogadhatatlan volt. Az EP tagjaként mindent elkövettem, hogy sikerüljön napirendre tűzni és kiállásra késztetni az Európai Bizottságot, de igyekezetünk azóta sem járt eredménnyel. Sok minden nem azért változott meg, mert a tagállamokban – esetünkben, Szlovákiában – nagyvonalúbbak lennének a kisebbségekkel szemben, pusztán arról van szó, hogy az EU keretén belül minden tagállam polgárai részére biztosított a mozgásszabadság, így az élet például kevésbé áll meg a szlovák–magyar határon. Az Európai Unió többek között megkönnyítette az adott kisebbségi közösségben élő egyének életét is, ez viszont nem azt jelenti, hogy megváltozott volna a közösség egészének a jogi státusa.
– Ha nem lehet uniós szinten jogokat elérni, akkor mi a járható út?
– Az adott közösséget képviselő politikai erőknek kell fellépniük, és igyekezniük valamilyen intézményesített megoldást keresni a kisebbségi jogok terén. Ezek a többség képviselőivel kötött alkuk révén intézményesednek. Tapasztalatunk az, hogy az ilyen megoldások csak akkor lesznek maradandóak, ha nem valamilyen politikai akarattól válnak függővé. Ha politikai alkuk tárgyai maradnak, akkor a politikai akarat múltával eltűnnek. Az Európai Unió annyiban tud segíteni, hogy nem gátolja ezeknek a kisebbségi jogoknak az intézményesedését, arra viszont ne számítsunk, hogy az unió ezeket a jogokat kikényszeríti a tagállamoktól.
– Intézményesített szankciók nélkül nem tudjuk magunkat megvédeni. Jelenleg milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre?
– Szankció akkor van, ha nem tartanak be valamilyen normát. Az Európai Bizottságtól a következetességet kell elvárni. Ha az egyik tagállamtól számon kér valamit, akkor el kell érnünk azt, hogy azon a tagállamon is számon kérje a kisebbségi normák be nem tartását, ahol erre konkrét példák vannak. Ez sajnos nem működik egyik napról a másikra. Nekünk a feladatunk az, hogy a valódi esélyegyenlőségért harcoljunk. El kell érnünk, hogy az Európai Unió megértse: a nemzeti kisebbségekhez tartozón polgárok közösségi jogai ugyanolyan fontosak, mint a többségi polgároké.
2015.12.24. [12:51] | Utolsó módosítás: 2015.12.24. [12:52]
A délvidéki magyarok is úgy járnak mint a felvidékiek?
|
VMDK: Néhány szó a szerbiai részarányos foglalkoztatásról
|
2015. december 28., hétfő
2015. december 27., vasárnap
A szerb hatóságok karácsony este tartóztatták le Ada jelenlegi és korábbi polgármesterét
A
rendőrség nagyszabású korrupcióellenes akciójában az éjjel 79, zömében
ellenzéki személyt tartóztattak le. Ezt Nebojša Stefanović
belügyminiszter jelentette be mai sajtótájékoztatóján.
Ahogy arról a DélHír is beszámolt,
a rendőrség nagyszabású korrupcióellenes akciójában több korábbi és
jelenlegi köztársasági, tartományi és önkormányzati vezetőt is őrizetbe
helyeztek.
A
letartóztatottak között több magyar nemzetiségű személy is van, akikre
karácsony éjjel tört rá a rendőrség és bilincsbe verve szállították el
őket.
A
rendőrség letartóztatta Bilicki Zoltán, Ada DP-s polgármesterét,
Ürményi Ferenc korábbi adai polgármestert, aki jelenleg a Szerb Haladó
Pártban tevékenykedik, illetve Horthi Györgyöt, egykori belügyi
dolgozót, aki Ürményi idején a kommunális ügyekért volt felelős a
községben, Bilicki pedig a községben zajló nagyberuházásokat vezető
részleg vezetésével bízta meg.
A
rendőrség tegnapi akciójában kiemelten sok olyan személyt fogtak el,
akik a legnagyobb ellenzéki erő, a Demokrata Párt soraiban politizálnak.
Az egyik kivételt épp az Adán letartóztatott Ürményi Ferenc jelenti,
aki az SZHP kormányra kerülésekor csatlakozott a párthoz.
A
DélHírnek nyilatkozó, az adai politikai viszonyokat jól ismerő helyi
lakos elmondta, Ürményi Ferenc korábban szinte az összes hatalmon lévő
politikai formációhoz kötődött, így a legutóbbi választások után a Szerb
Haladó Párthoz csatlakozott. Az SZHP adai szervezetének irodájának
táblája is a politikus és egyben nagyvállalkozó a Zentai úton található
cégének a kerítésére van kifüggesztve. Portálunk azt is megtudta, hogy
Ürményi belső feszültséget teremtett az SZHP soraiban, ahol a régi, még a
Szerb Radikális Pártból érkező alapítótagok nehezményezték, hogy egyre
több magyarral hígítja fel Ürményi a párt sorait, akik pedig a községi
vezetőválasztásokon nem a régi alapítókat támogatták. Éppen ezért többen
belső leszámolásról is beszélnek.
Az
Adán letartóztatott személyeket azzal vádolják, hogy a község Tisza
hídjának építése során duplán fizették ki a 404.900.000 dinár értékű
munkálatokat az Inter-Most cégnek.Közzétette:
Szerkesztő
2015. december 26. szombat, 19:44
2015. december 26., szombat
(Más) napló 58.
„ÚJDONSÁG”, „ELŐRELÉPÉS”?
Kisebbségjogi témák
Helyben járás
Pásztor Bálint, köztársasági parlamenti képviselő a Magyar
Szónak nyilatkozva[1] elmondta: A szerb
parlament megszavazta a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) a végrehajtásról
szóló új törvény javaslatára és a közjegyzőségről szóló törvény módosítási
javaslatára benyújtott módosítási indítványait.
A VMSZ-es képviselők javaslatai arra vonatkoztak, hogy
„a végrehajtók, a végrehajtók helyetteseinek, valamint a közjegyzők
kinevezésének a folyamatában figyelembe kell venni az adott helyi önkormányzat
lakosságának nemzeti összetételét, illetve a hivatalosan használatban levő
nyelveket”. – Annyi számít újdonságnak a korábbi és továbbra is hatályban
maradó előírásokhoz képest, hogy eddig a végrehajtók helyetteseire vonatkozóan
nem létezett ez a kötelezettség, ezt most sikerült kieszközölnünk (sic!!) –
magyarázta Pásztor
Mi ebben az „újdonság”,
vagy – ahogyan az újságíró nevezi – az „előrelépés”? Éppen semmi. A
helyettesekre is azt kell alkalmazni, amit vezetőkre!
Nyilatkozatában Pásztor Bálint is elismerte, hogy „az
általunk javasolt megoldások évek óta szerepeltek a szóban forgó törvényekben,
amelyeket most módosítottak”. Szavaiból aztán kitűnik, hogy VMSZ frakciója
módosítási indítványai arra vonatkoztak, hogy „a vonatkozó előírások ne
változzanak a módosítással”.
A most elfogadott törvények,
tehát, ebben a vonatkozásban nem változtak. „Ezt most sikerült kieszközölnünk” –
magyarázta az ifjabbik Pásztor. Egyáltalán, milyen „újdonságról”, „előrelépésről”
lehet beszélni, ha marad minden régiben? Ez most a VMSZ megint valami újabb „sikere”?
Pásztor Bálint
nyilatkozatában arra már nem tért ki, hogyan néz ki az igazságügyben és a
közigazgatásban a dolgozók, a közjegyzők és a végrehajtók nemzeti összetétele.
Erről az utóbbi éveken nem közöltek adatokat. Köztudott viszont, hogy a
magyarok (itt is) – a lakosságban való részvételükhöz viszonyítva – jóval alul
vannak foglalkoztatva. A képviselő „reményei és számításai szerint” a részarányos
foglalkoztatásban a következő években „látványos eredményeket tudunk
megvalósítani”. Ezt mondja már évek óta. Elhiszi-e még valaki?
Csorbuló jogok
Október 31-ével tíz, magyar nyelven és öt, szlovák nyelven sugárzó adó
szűnt meg eddig, valamint eltűntek horvát, roma, német, ruszin, román adások
is.[2]
November 1-jével megszűnt
a Szabadkai Rádió magyar nyelvű
műsora.[3]
Nagyon úgy néz ki, hogy a Temerini Rádió
is eltűnik az éterből.[4]
Csődeljárás alá került a Zombori Rádió, ezzel megszűnt a
regionális állomás magyar nyelvű műsora. December 15-én megjelent idei utolsó
lapszámában elbúcsúzott olvasóitól a 45 éves Dunatáj városi hetilap szerkesztősége. A lap kiadói jogát pedig a Magyar Polgári Kaszinó vette át, „de
pénzt nem áll módjában biztosítani a megjelentetéséhez”, vagyis „akkor jelenik
meg újra Dunatáj, ha lesz rá pénz”. Ugyanezen a napon jelentette be a Berta Ferenc Zsebszínház, hogy „anyagiak
híján jövőre kénytelen lesz megritkítania műsorait”.[5]
December 19-én
elnémult a Nagybecskereki Rádió (Radio
Zrenjanin) is, amelynek a szerb mellett magyar, szlovák és román nyelvű műsorai
is voltak. A muzslyai Zeppelin Rádió
2009-es megszüntetése után most még egy fejezet lezárult a közép-bánáti magyar
tájékoztatásban.
A napi egyórás magyar műsor is sokat jelentett a város és a környékbeli
magyarság számára. Most „megnehezül a város különböző részein élő magyarság
kapcsolattartása is”. Vannak, akik „nem hiszik azt, hogy a pénztelenség lenne a
kizárólagos oka annak, hogy megszüntették a helyi rádiót”.[6]
A magyar nyelvű, vagy
magyar nyelven is működő rádiók elhallgatásával, illetve a Dunatáj
megszűnésével kapcsolatban nincs tudomásom arról, hogy a Magyar Nemzeti Tanács bármilyen intézkedést is tett volna, hogy ez
ne történjen meg. Akár a szerzett jogok védelmére hivatkozva is. Ez bizony
lesújtó. Itt már nem lehet kimagyarázkodni, hogy ez nem tartozik a testület
hatáskörébe.
A másik dolog, amire
fel lehet figyelni, hogy maguk a dolgozók sem voltak eléggé kezdeményezők, hogy
akár alapítókként, akár részvényesekként maguk vegyék kezükbe a médiákat,
pontosabban a saját sorsukat.
A Szabadkai Rádió tiltakozott, összegyűjtött 6 és fél
ezer aláírást a megmaradásért. Az is lehetőség volt, hogy a dolgozók elfogadják
a részvényeket. Azonban még ötletként sem merült fel, hogy összegyűjtsenek 13 ezer
eurót az (akkor még) önkormányzati tulajdonban lévő rádió megvásárláshoz. Hiányzott
a kezdeményezés, a vállalkozói szellem is.
„Zárt körben”
– Az Európai Unióhoz való
csatlakozási folyamat során Szerbiának el kell készítenie egy nemzeti
közösségekre szóló akciótervet. A szabadkai Magyar Házban (Szabadkán, december
21. – én – B. A.) szakemberek és jogászok tanácskoztak a délvidéki magyar
kérdések vonatkozásában. Ez a második ilyen összejövetel volt. (Az elsőt
ugyancsak Szabadkán, 2015. november 5-én tartották meg.)
A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) az akcióterv kapcsán javaslatokat
fogalmazott meg, főleg az oktatás, a nemzeti közösségek támogatása, a törvények
összehangoltságának hiánya terén – közölte a DélHír internetes portál.[7]
Ismereteim
szerint, ez volt az egyetlen információ, amely a szabadkai tanácskozásról
megjelent. A DélHír nyúlfarknyi információjából azonban még az sem világlik,
hogy kik voltak jelen, az pedig végképp nem, hogy milyen eredménye lett az
összejövetelnek.
A kisebbségi akcióterv a teljes vajdasági magyar és a többi nemzeti kisebbségi közösséget is érinti. És nem csak az oktatás területére a törvények összehangoltságára terjed ki. Nem fogadható el, hogy az MNT az akciótervezetet véleményezésre nem terjesztette a nyilvánosság. Az is köztudott, hogy az MNT elnöke (a testület június 30-i ülésén) azzal az indoklása utasította el a cselekvési tervre vonatkozó javaslatok megvitatását, hogy „a kisebbségi akcióterv decemberi elkészítése után tudnak vitát nyitni az érintett kérdésekről”.[8]
Időközben olyan
információk is nyilvánosságra kerültek, hogy „a különmunkacsoport 2015.
december 23-án véglegesíti (az akcióterv – B. A.) javaslatát”. Amennyiben a
munkacsoport befejezte a munkát, s a tervezet a kormány elé kerül, akkor már
sokkal nehezebb lesz azon bármit is változtatni.
Semmilyen „zártkörű értekezlet” nem helyettesíthet az
MNT állásfoglalását, amikor ilyen, az itteni magyar közösség számára fontos
kérdésről van szó. (A politikát ismét a nyilvánosságtól távol fogalmazzák meg.)
Még akkor sem, ha tudjuk, hogy milyen annak az összetétele. Az akcióterv
tartamáért való politikai felelősség ezért teljes egészében az MNT vezetőségére
hárul.
***
Az említett események csak illusztrációi annak, hogyan csorbulnak a nemzeti kisebbségi jogok Szerbiában, amihez a magyar közösség felelős politikai vezetői is hozzájárulnak. A 2015-ös év ezért – sajnos – nem „előrelépés”, hanem újabb visszalépés volt a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésében.
Újvidék, 2015.
december 26.
BOZÓKI Antal
[1] P. E.: Előrelépés a részarányos foglalkoztatás témájában, Magyar Szó, 2015. december 19. 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2924/kozelet/137815/El%C5%91rel%C3%A9p%C3%A9s-a-r%C3%A9szar%C3%A1nyos-foglalkoztat%C3%A1s-t%C3%A9m%C3%A1j%C3%A1ban.htm, 2015. december 19., 13:21 >> 2015. december 19. [19:18]
[2] v.ár: A helyi médiumok tragédiája. Magyar Szó,
2015. november 17. 5., vagy
http://www.magyarszo.com/hu/2892/kozelet_media/135635/A-helyi-m%C3%A9diumok-trag%C3%A9di%C3%A1ja.htm, 2015. november 17. [10:25].
http://www.magyarszo.com/hu/2892/kozelet_media/135635/A-helyi-m%C3%A9diumok-trag%C3%A9di%C3%A1ja.htm, 2015. november 17. [10:25].
[3] R. P.: A VMSZ hamisítja a Szabadkai Rádiót.
http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/47460-2015-11-01-21-26-52,
2015. november 1. [23:1]
[4] G. B.: Bonyolódik a Temerini Rádió ügye.
Magyar Szó, 2015. október 16. 10.
[5] JJ: Elbúcsúzott a zombori Dunatáj. Magyar Szó, 2015. december 18. 6., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2923/vajdasag_zombor/137700/Elb%C3%BAcs%C3%BAzott-a-zombori-Dunat%C3%A1j.htm, 2015. december 18. [12:07]
[6] K. I.: Elnémult a Nagybecskereki Rádió Magyar Szó, 2015. december 22. 1. és 5., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2927/vajdasag_nagybecskerek/137974/Eln%C3%A9mult-a-Nagybecskereki-R%C3%A1di%C3%B3.htm, 2015. december 22. [07:58]
[7] Közzétette: Terhes Tamás http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/49389-2015-12-22-22-54-31,
2015. december 22. [23:53]
[8] Basity Gréta, Rizsányi Attila: Az
Európa Kollégium és az ösztöndíjprogram körül alakult ki heves vita az MNT
ülésén. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18779/Az-Europa-Kollegium-es-az-osztondijprogram-korul-alakult-ki-heves-vita-az-MNT-ulesen.html,
2015. június 30. [21:27]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)