A gazdaság és a nemzeti érdekek összekapcsolása.
Mennyire fontos a "gazdasági nacionalizmus"?
Mennyire fontos a gazdasági támogatások,
magyarországi cégek összekapcsolása a nemzeti értékek közvetítésében? Vajon
megteszünk-e mindent, amit csak lehet? (Szávay István – Magyar Levente vita
nyomán)
Mennyire
fontos a gazdasági támogatások, magyarországi cégek összekapcsolása a
nemzeti értékek
A
világhálón keresztül sok mindennel találkozhatunk. Ha még a közösségi
médiát is hozzácsatoljuk, kiderül kicsi ez a mi Kárpát-medencénk. Így mi
is felfigyelhettünk egy érdekes témára amit a Jobbik országgyűlési
képviselője Szávay István vetett fel Magyar Leventének anyaországunk
külügyi államtitkárának.
Képviselői kérdésében a
Jobbikos politikus a magyar nyelv használatát és a külhoni magyaroknak
nyújtott gazdasági támogatás közötti kapcsolatot feszegette, arra
utalva (tegyük hozzá jogosan!), hogy a külhonban nem csak a
magyarországi cégeknek mint a CBA, OTP, MOL kellene
magyarokat/magyarul tudó egyéneket alkalmazniuk és magyar feliratokat
használni, ezzel is erősítvén az anyanyelvünk használatának fontosságát,
hanem a gazdasági támogatások nyerteseinek is illene
magyarokat/magyarul beszélőket alkalmazni, magyar nyelven megjeleníteni a
termékek nevét, a termék használati utasítását, a termék összetevőinek
listáját etc. Véleménye szerint a támogatások odaítélésénél mindezt a
pályázati követelmények közé kellene sorolni.
Magyar
Levente államtitkár úr válaszában azt hangsúlyozta a külhoni
magyarságnak nyújtott támogatás nemzeti ügy amit nem szabadna
pártpolitikai csatározás színterévé tenni ( tegyük hozzá jogosan!), és a
magyar nyelv ismerete nem hogy követelmény a támogatások odaítélésénél,
hanem Szerbiában, a Vajdaságban egyenesen a magyar állampolgárság
megléte is az objektív követelmények között szerepel. Államtitkár úr
elmondása szerint, személyesen is fontosnak tartja a magyar nyelv
ismeretének markáns megjelenését ezen vállalkozásokban, a munkavállalók
részére elő van írva a magyar nyelv használata, legalábbis többségében
ilyen munkavállalókat kell alkalmazni és mindent megtesznek a jogi
keretek között a közös cél ( a magyar nyelv megjelenítésére- a szerk.
megjegyzése) eléréséhez.
Eddig
a hír. És most nézzük meg mi van mögötte. Mivel nem ismerjük más
külhoni területek helyzetét, ezért a vizsgálatunk tárgya csak Délvidékre
szorítkozik. Alapos utánajárást követően a következőkről számolhatunk
be:
A
külhoni magyarság gazdasági támogatások elindításánál, különös
tekintettel a Délvidékre, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége
(VMDK) üdvözölte a programot és nagy lehetőséget lát/látott benne. Majd a
“mutyilista” megjelenésénél megfogalmazta azt is, hogy a támogatások
nem az 50 leggazdagabb délvidéki magyar további gazdagodását kell, hogy
szolgálja, hanem a 250.000 délvidéki magyar közösség egészének gazdasági
felemelkedését.
Valamint
azt is kimondtuk nem jó ha egy pártra és holdudvarára bízzák az
eszközök szétosztását, tegyék ezt az anyaországi külképviseletek
erőteljesebb bevonásával. Például úgy ahogyan azt az olaszok teszik.
Ezzel kapcsolatosan bevezettünk egy új fogalmat is a délvidéki magyar
politizálásba, a “gazdasági nacionalizmus” fogalmát.
Aminek
a lényege pedig az, hogy magyar támogatást adjunk magyar
vállalkozóknak (főleg pályakezdőknek, kis és közepes családi
vállalkozásoknak), akik magyar munkásokat alkalmaznának,ezzel is erőt
adván a külhoni magyar közösségek megmaradásának és gyarapodásának.
Ennek
az egyik eszköze pontosan a magyar állampolgárság megléte kellene, hogy
legyen. Már csak abból kifolyólag is, hogy az igénylését (többek
között) szorosan a magyar nyelv ismeretéhez kötik. Azt meg nem róhatja
fel senki Magyarországnak mit “ad” saját állampolgárainak.
Sajnos,
mindez csak részben valósult meg. Hiszen a program lebonyolítását egy
párt kezébe adták, akik kezdetben - köszönve a “mutyilista” utáni
közhangulatnak- odafigyeltek a pártatlanság látszatának fenntartására.
Azonban az idő múlásával ez egyre inkább alább hagyott. Először
megjelentek a “pályázatírók” akik jutalom fejében “segítettek” a
támogatásoknál, majd az odaítélt támogatások nyertesei között egyre
emelkedett a “pártpreferenciával” rendelkezők száma. Majd a párt
népszerűségének zuhanásával egyre inkább szorosabbra fűződött a párt, a
holdudvar és a támogatottak viszonya. A ”prosperálók” beköltöztek a párt
által fenntartott irodákba, a párt rendezvények másról sem szóltak mint
a gazdasági támogatásokról, majd a tagság bővítését is a
“prosperálókból” végezték/végzik.
Ha
a kérdést a “gazdasági nacionalizmus” szempontjából szemléljük, akkor
Délvidék esetében a következő történésekről számolhatunk be. A kis
összegű támogatásoknál (1000-10.000 euró között), valóban úgy van
ahogyan azt Magyar Levente államtitkár úr mondta. A magyar
állampolgárság megléte az objektív követelmények között szerepel.
Visszautalva a magyar állampolgárság igénylésére, akkor ez egyből
(elvileg) a magyar nyelv ismeretét is fedi.
A pályázók köre és pályázati feltételek
- szakasz
A
pályázat benyújtására jogosult (továbbiakban: Pályázó): a Vajdaság AT
területén nyilvántartott székhellyel rendelkező jogi személy, amelynek
alapítói és/vagy dolgozói jelentős része olyan
természetes személy/ek, aki/k rendelkezik/nek Szerbia Köztársaság és
Magyarország állampolgárságaival és Vajdaság AT területén bejegyzett
lakcímmel.
Valamint a pályázóra vonatkozó általános feltételek között:
- a projekt megvalósítása folyamán (összhangban a projekt megvalósulásának eredményeivel, az üzleti tervben foglaltak alapján) vállalja
az alkalmazotti létszám legalább 20 fővel történő megnövelését (állandó
munkaviszony létesítésével), az alkalmazottak bérezése eléri a Pályázó
székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-át;
- vállalja, hogy legalább 5 új beszállítóval köt szerződést, amivel
a fejlesztés kapacitásbővülésével arányos beszállítási volumen
növekedést ér el, és a hitel futamideje alatt nem csökkenti
beszállítóinak számát, a mindenkori legkedvezőbb piaci árat tekinti
irányadónak, kötelezettségeit rendszeresen, szerződés szerint teljesíti a
beszállítók felé.
A
felsoroltakból azt a következtetést lehet levonni, hogy a pályázati
feltételek felvizezésével a pályázók körébe bekerülhettek azok is akik
nem rendelkeznek magyar és szerb állampolgársággal. Ez kétélű kard is
lehet mert elméletileg kiskaput nyitnak azoknak a magyaroknak is akik
még nem igényelték a magyar állampolgárságot, de azoknak a szerb
nemzetiségű vállalkozóknak is akik nem tudnak magyarul és a kilencvenes,
háborús milosevici időkben gazdagodtak meg.
Ezen
felül, egyértelműen meg lehet állapítani, hogy az új munkaerő
felvételénél, vagy a beszállítói kör bővítésénél nem jelenik meg
követelményként a magyarok alkalmazása, illetve a magyar nyelv ismerete,
használata.
Eddigi
tapasztalataink szerint azok a cégek, amelyek támogatáshoz jutottak és
kötelezték magukat új munkaerő felvételére, beszállítók alkalmazására, a
munkahelyek betöltésére kiírt pályázatoknál nem fogalmazták meg
követelményként a magyar nyelv ismeretét.
Ha
ezt a kérdéskört tovább boncolgatjuk akkor értelemszerűen felvetődik a
kérdés megfelelnek-e ezek a pályázatok a gazdasági program alapvető
céljának, a délvidéki magyar közösség gazdasági megerősítésének?
Vagy
azon is el lehet gondolkodni miért van az, hogy egyes esetekben,
leginkább kis értékű összegeknél kizárólagos szempont a magyar/szerb
állampolgárság megléte, míg a nagy összegeknél ez már nem kizárólagos
szempont? Mi a magyarázat erre?
Ahogyan
az is magyarázatra szorul, hogy a támogatást elnyerő nagyvállalkozókat
miért kötelezik csak arra, hogy az új alkalmazottak bérezésénél a Pályázó székhelye szerinti átlagkereset legalább 75%-ának kifizetését alkalmazza?
Mert
ez a gyakorlatban sok község/város esetében a szerbiai minimálbérnek
(esetleg picivel feletti) összegnek felel meg, amire eleve kötelezik a
szerbiai törvények! A minimálbérből pedig nem lehet megélni és nem
jelent megtartó erőt a Vajdaságban. Vagy nem ez a cél?
Amint
látjuk van mit javítani a pályázatok szövegén. És akkor még nem is
beszéltünk ezen cégek további nemzetpolitikai felelősségükről, vagy a
“mutyilistás” szereplésükről!
Evvel majd egy másik VMDK Hírmondó-ban bővebben foglalkozunk.
Összegzés:
A
Prosperitati pályázatoknál nincsen egységes követelmény a magyar/szerb
állampolgárság kapcsán. Az ekevasat igénylőknél kizárólagos követelmény a
magyar állampolgárság megléte, míg a több százezer/millió euróra
pályázók esetében ez már nem számít kizáró oknak. Az új
munkaerő/beszállítói kör alkalmazásánál nem követelmény a magyarok
felvétele, illetve magyarul is tudó munkaerő alkalmazása. A
követelmények között az sem szerepel, hogy a nyertes pályázók kötelesek
alkalmazni a magyar feliratok feltüntetését termékeiken,
szolgáltatásaiknál, reklámjukban, ügyfelek kiszolgálásánál etc. Nem
szabadna a minimálbér kifizetésére szorítkozni, nagyobb bérezésre
kellene ösztönözni a cégtulajdonosakat. A pályázatok szövegét módosítani
kell és ki kell küszöbölni a felsorolt hiányosságokat.
VMDK Hírmondó IV.évf. 21. sz. 2017. 10. 26.