2017. november 28., kedd
Pásztor: “Az egységes magyar nemzethez tartozunk, de hűségesek vagyunk Szerbiához”
(Fotó: RTV)
A Szerbiai Közszolgálati Televízió (RTS) is bemutatta azt az extázist, amelyben a szerb közéleti szereplők úsznak a Délvidék Magyarországtól való elszakításának 99. évfordulója alkalmából.
Az itteni magyarok által is (ún.
RTS-sarc útján) pénzelt állami médium örömmel emlékeztetett arra a
tényre, hogy 1918 november 25-én a szerb Nagy Nemzetgyűlés meghozta a
döntést, amely szerint Bácska, Bánát és Szerémség a Szerb Királyság
részévé vált.
A gyűlés 757 küldöttje közül 578 szerb,
84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 2 horvát és 1 magyar
szavazott és pecsételte meg a délvidéki magyarság sorsát.
Dejan Ristić szerb történész azt nyilatkozta az RTS-nek, hogy a Bácska, Bánát és Szerémség területén élő lakosság demokratikus és legitim módon fejezte ki azon szándékát, hogy beleolvadjon a Szerb Királyságba.
(Ez a kijelentés meglehetősen “csikorog”, ha figyelembe vesszük, hogy
még 1921-ben is 51,4%-ban magyar és német többségű volt a Délvidék.)
Pásztor István, a Tartományi
Képviselőház és a VMSZ elnöke kiemelte, hogy az elmúlt 99 évben Vajdaság
volt Szerbia fejlődésének motorja. Ügyelni kell arra, hogy ezt a
pozíciót a következő időszakban is megőrizze, mondta Pásztor, majd
hozzáfűzte, hogy november 25. jelentős dátum a magyarok számára.
“Mi az egységes magyar nemzethez tartozunk, de ugyanakkor lojálisak és hűségesek vagyunk Szerbiához.
Így érezzük át ezt a napot. Nem ünnepelünk, csak megemlékezünk.
Ugyanakkor arra törekszünk, hogy Szerbiából olyan országot teremtsünk,
amelyben szépen lehet élni” – jelentette ki Pásztor.
Nyilatkozata nem meglepő, csak az a baj, hogy ezúttal is az egész délvidéki magyarság nevében beszélt, holott annak egynegyede szavazott a pártjára és annak szolgalelkű politikájára.
K. P.2017-11-27
Hága, a sátán és a történelmi tények
Az
átlagpolgárt a jelek szerint igazából nem izgatja különösképpen a
boszniai szerb katonaság volt főparancsnokának sorsa, kiváltképp most, a
tél küszöbén, amikor a tüzelő meg a télirevaló beszerzése sokkal
nagyobb gond számára
Pedig az átlagpolgárt a jelek szerint igazából nem izgatja különösképpen a boszniai szerb katonaság volt főparancsnokának sorsa, kiváltképp most, a tél küszöbén, amikor a tüzelő meg a télirevaló beszerzése sokkal nagyobb gond számára, mint az, hogy az inkriminált tábornok hol tölti el hátralevő éveit. Ilyen jel volt az is, hogy a hágai igazságszolgáltatás ellen meghirdetett belgrádi tüntetésen alig háromszázan jöttek össze a remélt többezres tömeg helyett, Újvidéken pedig még ennél is kevesebben.
Ám a nemzeti elit mindent elkövet, hogy országos kérdést kovácsoljon az ügyből, és felrázza a közömbös közvéleményt. A szerb egyház legrangosabb képviselője például azzal a megdöbbentő kijelentéssel botránkoztatta meg józanabb híveit, hogy a szóban forgó verdikt a „sátán műve”. A pátriárka ezzel igyekezett megadni az alaphangot az össznépi felháborodáshoz, miközben arra panaszkodott, hogy úgymond, mindig csak a szerbeket kiáltják ki bűnösnek mindenért, a többiek pedig ártatlannak találtatnak. „Sajnos, semmit sem tehetünk, mert a világ hatalmasai ördögi cselekedeteket hajtanak végre, és mi szenvedjük meg a következményeket”…, folytatta a középkori időket idéző lamentációját a főpap.
A hétezer srebrenicai bosnyák férfi lemészárlásáról és a tábornok más „hazafias” tetteiről, amelyekről a hágai vádiratban bőven olvashatunk, az egyházi vezető egy szót sem ejtett. Mintha meg sem történtek volna.
Milorad Dodik, a boszniai Szerb Köztársaság vezetője arról tájékoztatta a patrióta nyilvánosságot, hogy Ratko Mladić számára biztosított a hősnek és igaz honfinak kijáró hely a szerb történelemben, a hágai Nemzetközi Bíróságot pedig egyszerűen ki kell törölni még a szerb tankönyvekből is. „Mladić tábornok felett nem ítélkezhet a hágai tribunál, hanem csakis a történelem”, hangoztatta túláradó nemzeti öntudattal a banjalukai despota.
Ugyanezen a hullámhosszon ostorozták a hágai bírákat a belgrádi kormánytagok is, nehogy véletlenül lemaradjanak a patrióta versengésben az egyház és a szélsőjobboldal mögött, ami fatális következményekkel járhatna pártjaikra a tavaszra esedékes fővárosi helyhatósági választásokon. A szoci Ivica Dačić külügyminiszter is sietett elítélni a hágai tribunált, amelynek szerinte nem a délszláv nemzetek kibékítése volt a célja, hanem a szerbek befeketítése.
A nemzet atyjának szerepében tetszelgő Aleksandar Vučićtól igencsak fortélyos és nagymesteri reagálást hallottunk. „Nehéz nap volt ez”, nyilatkozta az ítélethirdetés után, majd így folytatta: „Arra kérem Szerbia polgárait, hogy felemelt fejjel és büszkén folytassák életüket a szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza”. Így kerülte meg, hogy nyíltan kommentálja az ítéletet, ám kódolva utalt arra, hogy maga is úgy tartja, hogy a Mladić elleni ítélet igazságtalan, és az egész ország ellen irányul. Végül azt is hozzátette: a szerbek tiszteletben tartják mások áldozatait, amit azok nem tesznek meg a szerb áldozatokkal szemben.
Mintha nem hallotta volna a pátriárka meg a többiek nyilatkozatait. Mert azokban még a nyomát sem lehet felfedezni a respektusnak mások áldozatai iránt.
TÖRTÉNELEM. Hasonlóan egyoldalú és erősen elfogult az aktuális hatalom képviselőinek viszonyulása Vajdaság múltja iránt. A Mladić elítélése miatti össznépi keserűséget azzal a díszes ünnepséggel igyekeztek enyhíteni ugyancsak a múlt héten, amelyet a tartománynak a Szerb Királysághoz való „csatlakozása” („prisajedinjenje”) 99. évfordulójára rendeztek Újvidéken.
Különösen szívhez szóló volt Vučić elnök fennkölt beszéde, amelyben kifejtette, hogy nincs jelentősebb és fontosabb nap a szerb történelemben 1918. november 25-nél, amikor is megvalósult a „vajdasági szerbek évszázados álma”: csatlakozhattak az akkori Szerb Királysághoz!
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy az említettek mai leszármazottait is kivétel nélkül őszinte öröm tölti el az elődök döntése miatt, elég sok ellenkező véleményt hallani. Ami azonban az elcsatolás (ez a kifejezés azért sokkal jobban illik az eseményhez) jelentőségét illeti, kétségkívül igazat mondott az elnök, hiszen Szerbia egy magánál jóval fejlettebb és gazdagabb területet kapott ajándékba a széthulló monarchiától.
Ám miközben a díszülés közvetítését néztem, képtelen voltam szabadulni a gondolattól, hogy vajon a hazafias szónoklatokat hallgató, talpig lüszterben feszítő ünneplő közönség mennyire van tisztában a történelmi tényekkel? Egyáltalán utánanéztek az adatoknak és az akkori történéseknek? Vagy úgy gondolják, hogy 1918-ban is a szerbek voltak 66 százalékos többségben a tartományban, mint (a sorozatos betelepítések folytán) napjainkban, s így esetleg logikusnak tűnhet, hogy képviselőik a nemzeti romantika hullámain a déli anyaországgal való egyesülésről álmodoztak?
Továbbá: megfordult-e a fejekben, hogy mennyire tekinthető mérvadónak a csatlakozásról határozó nagygyűlés döntése, amely a történészek szerint minden jogalapot nélkülözött? Amikor az egykori újvidéki Grand szállóban megtartott nagygyűlés 757 részvevőinek túlnyomó többsége szerb volt, valamennyi más szláv nemzetiségű, néhány német és egyetlen magyar mellett (ha hitelesnek tekinthetjük a korabeli újságbeszámolót)? Vagyis a 757-ből 578 volt szerb, 84 bunyevác, 62 szlovák, 21 ruszin, 6 német, 3 sokác, 2 horvát és 1 magyar, ami azonban megközelítőleg sem felelt meg az akkori nemzetiségi összetételnek. Különösen nem a magyarok és a németek lélekszámbeli arányát illetően.
Gondolom, az elnök magasztos szónoklata sokaknak csalt könnyeket a szemébe. Persze, nem mindenkinek, de hát a történelem már csak ilyen, bizonyos dátumok egyiknek öröm, másiknak keserűség és csalódás. De legalább ne akarnák annak a bizonyos nagygyűlésnek a döntését történelmi igazságtételként beállítani.
J. Garai Béla
Fűtési gondok miatt kedd óta nincs tanítás a tordai Ady Iskolában
Pannon RTV/Lukács Attila
Üresek
a tantermek a tordai Ady Endre Általános Iskolában, ugyanis az idei
tanévben még nem kezdték meg az épület fűtését. A kényszerszünet mintegy
120 diákot érint, közülük is a legjobban a végzősöket. Bicók Mónika,
diák, Ady Endre Á.I., Torda: „Nekünk érettségire kellene készülni,
és mivel a félórás órák matt is sokat veszítettünk, nekünk ez nagyon
nehezen esik. Attól tartunk, hogy nem tudjuk ezt bepótolni. Sokszor
kabátban ültünk, vagy fáztunk, és mindig a szünetekben is a kályhánál
voltunk és ott melegedtünk.”
A tordai iskola a Banatsko Karađorđevo-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Angelina Maljković-Ždrale, igazgató, Nikola Tesla Á.I., Banatsko Karađorđevo: „November 21-én leállt a tanítás a tordai Ady Endre kihelyezett tagozaton. Ugyanis műszaki gondok vannak az iskolaépületben a földgázhálózatra való rákapcsolással kapcsolatban. Mivel a tantermek hidegek voltak, megszületett a döntés, hogy a tanítást leállítják. Remélhetőleg a hét folyamán megoldódnak ezek a problémák és folytatódik az oktatás. Természetesen az órák pótolásáról egyeztetünk a tanfelügyelőséggel.”
A tordai iskola a Banatsko Karađorđevo-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik. Angelina Maljković-Ždrale, igazgató, Nikola Tesla Á.I., Banatsko Karađorđevo: „November 21-én leállt a tanítás a tordai Ady Endre kihelyezett tagozaton. Ugyanis műszaki gondok vannak az iskolaépületben a földgázhálózatra való rákapcsolással kapcsolatban. Mivel a tantermek hidegek voltak, megszületett a döntés, hogy a tanítást leállítják. Remélhetőleg a hét folyamán megoldódnak ezek a problémák és folytatódik az oktatás. Természetesen az órák pótolásáról egyeztetünk a tanfelügyelőséggel.”
A tordai iskolának az 1990/91-es tanév óta van központi fűtése. Szénnel és fával tüzeltek, de miután a faluba bevezették a földgázt, ők is szeretnének áttérni az egyszerűbb megoldásra. Tartományi támogatásból májusban kezdték el az új kazánház építését. A kivitelezés jó ütemben haladt, ám nem úgy a szükséges engedélyek beszerzése. Kovács Zsuzsanna, tagozatvezető, Ady Endre Á.I., Torda: „Október 15-e után, amikor már kinn is hidegebb kezdett lenni, lerövidítettük az órákat. Ugyanis biztattak bennünket, hogy hamarosan megindul a fűtés. De mind a mai napig nem indult meg. Próbálkoztunk kvarckályhákkal, villanykályhákkal. Sajnos a villanyvezetékünk nem tudott több melegítőtestet elbírni.”
A diákok és a szülők bíznak abban, hogy a kényszerszünet nem húzódik el, és még az ünnepek előtt folytatódhat a tanítás.
Szünetel a tanítás Tordán
A föld alatti gáztartályok mellett gondok vannak a fűtéssel
Üresek a tantermek a tordai Ady Endre Általános Iskolában. Ugyanis az idei tanévben még nem kezdték meg az épület fűtését. A kényszerszünet mintegy 120 diákot érint, közülük is a legjobban a végzősöket.
Illusztráció (Dávid Csilla felvétele)
– Nekünk az érettségire kellene készülnünk, de már a félórás órák miatt is sokat veszítettünk. Félünk attól, hogy mindezt nem bírjuk majd bepótolni. Sokszor kabátban ültünk az órákon, a szünetekben is a kályhánál melegedtünk – mondta Bicók Mónika nyolcadikos diák.
A tordai iskola a Banatsko Karađorđevó-i Nikola Tesla Általános Iskola kihelyezett tagozataként működik.
– November 21-én leállt a tanítás a tordai Ady Endre kihelyezett tagozatban. Ugyanis műszaki gondok merültek fel az iskolaépületnek a földgázra való rákapcsolásával kapcsolatban. Mivel a tantermek hidegek voltak, megszületett a döntés, hogy megszakítják a tanítást. Remélhetőleg a hét folyamán megoldódnak ezek a problémák és folytatódik a tanítás. Természetesen az órák pótlásáról egyeztetünk majd a tanfelügyelőséggel, hallottuk Angelina Maljković-Ždrale igazgatótól.
A tordai iskolának az 1990/91es iskolaév óta van központi fűtése. Szénnel és fával tüzeltek, de miután a faluba bevezették a föld- gázt, ők is szeretnének áttérni az egyszerűbb megoldásra. Tartományi támogatásból, májusban kezdték el az új kazánház építését. Azt mondták, a kivitelezés jó ütemben haladt, nem úgy mint a szükséges engedélyek beszerzése.
– Október 15-e után, amikor már kinn is hidegebb lett, lerövidítettük az órákat. Ugyanis biztattak bennünket, hogy hamarosan megkezdődik a fűtés. Ez mind a mai napig nem történt meg. Próbálkoztunk kvarckályhákkal, villanykályhákkal. Sajnos a villanyvezeték sem tudott több melegítőtestet elbírni – mondta Kovács Zsuzsanna tagozatvezető.
A diákok és a szülők bíznak abban, hogy a kényszerszünet nem húzódik el, és még az ünnepek előtt folytatódhat a tanítás.
K.I.
2017. november 26., vasárnap
Halkabban tornázzatok!
Tavaly átadták a szentmihályi tornatermet, de még most sem használhatják – Az ajtó befelé nyílik, és az oszlopok sincsenek a helyén
A diákok továbbra is az előcsarnokban és a folyosón tornáznak (Kecskés István felvétele)
Szentmihályon 2012-ben kezdődött el az iskola tornatermének építése. Befejezésének a határideje három hónap volt. A múlt év novemberében végre megtörtént a terem ünnepélyes átadása. A nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola kihelyezett tagozatában azonban továbbra is az iskola előcsarnokában tornáznak a gyerekek.
A kilencszáz lakosú bánáti Szentmihályon
1979-ben épül fel az új iskola. Azóta várják a tornatermet, a
tornaórákat azonban az iskola sportpályáján tartják, télen viszont a
tantermekben vagy az iskola előcsarnokában tornáznak a diákok. Így lesz
ezen a télen is. Az egy évvel ezelőtt felépült tornatermük ajtaja
ugyanis csak a felavatásán volt nyitva.
– A szentmihályi tornaterem továbbra sem kapta meg a használati engedélyt. Gondot okoz, hogy a kivitelező időközben csődbe jutott, az ellenőrzést végző illetékesek feladata pedig az, hogy beszerezzék a használati engedélyhez szükséges dokumentumokat. Néhány technikai feladatot kell még megoldani. Az illetékesek állítólag végzik a dolgukat. Nem használható a létesítmény megfelelő engedély nélkül, nélküle nem biztonságos sem a gyerekek, sem a tanárok számára – mondja Jelena Jenovay, a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola igazgatója.
– A szentmihályi tornaterem továbbra sem kapta meg a használati engedélyt. Gondot okoz, hogy a kivitelező időközben csődbe jutott, az ellenőrzést végző illetékesek feladata pedig az, hogy beszerezzék a használati engedélyhez szükséges dokumentumokat. Néhány technikai feladatot kell még megoldani. Az illetékesek állítólag végzik a dolgukat. Nem használható a létesítmény megfelelő engedély nélkül, nélküle nem biztonságos sem a gyerekek, sem a tanárok számára – mondja Jelena Jenovay, a nagybecskereki Sonja Marinković Általános Iskola igazgatója.
Az iskolának nyolcvan diákja van. Legjobban ők várják, hogy átköltözhessenek az új tornaterembe.
Kész, vagy mégsem? (Kecskés István felvétele)
– A tornaórák nagyon jók, csak jobb
lenne, ha a tornateremben tartanák, a tantermek és a folyosó ugyanis túl
szűk, de zavarjuk az órákat is. Sokszor kiszólnak a tanárok, hogy
halkabban tornázzunk – mondja a hatodikos Horváth Karina.
Horváth Angelina szerint az is gond, hogy amikor hideg van, akkor az
előcsarnokban futballoznak és a játék hevében leüthetnek valamit:
képeket, diplomákat.Mint hallottuk, a létesítménynek komoly tervezési hiányosságai is vannak. Kezdve attól, hogy a főbejárat befelé nyílik, a tartóoszlopoknak a pályához való közelsége pedig a sportolók biztonságát veszélyeztetik. Felvetődik a kérdés, hogy esetleg felelősség terhel emiatt valakit? De az is, hogy akkor miért kellett időnap előtt átadni?
-- Gyorsan adjuk át, mondták, mert decemberben helyhatósági választások voltak. Ez akkor nagyon fontos volt, a választások miatt. Akkor senkit sem érdekeltek a műszaki hiányosságok, de most már igen. Persze, akkor használati engedélyre sem volt szükség, meg semmire sem, de most már igen. És ma már senki sem akar a hiányosságok miatt felelősséget vállalni –, mondja a helybéli Kovács József.
A tartományi és önkormányzati támogatásból épült tornatermet nem csak a diákok, hanem a falu sportolói is várják. Elsősorban a helybeli labdarúgók és az asztaliteniszezők.
– Pingpongozom is és nagyon kevés az asztal. Bár vannak még asztalok, de nincs hely, hogy hova tegyük őket. És van kiscsoport is, meg nagycsoport is és mindig különböző időkbe kell, jönnünk edzésre, mert nem férünk el -- panaszolja Gulyás Dominika, asztaliteniszező.
Kívülről szép, de belülről használhatatlan (Kecskés István felvétele)
A kivitelező csődje mellett, a helyzet okozója nyilván az is, hogy az alapkőletételnél a demokrata párt képviselői fényképezkedtek, a szalagot viszont már a haladók vághatták át.
--Tavaly ilyenkor nyitották meg a tornatermet, ami valójában még mindig nem kész. A szentmihályi gyerekek még mindig az udvaron tornáznak, nem használható a terem. Itt úgy látszik fontosabb volt a politikai kérdés, mint a gyerekeknek a jövője és jóléte--, vélekedik a helybéli Budai László.
Senki sem tudja megmondani, hogy mennyit kell még várni az épület használati engedélyére. Szinte biztosra vehető, hogy a szentmihályi gyerekek ezen a télen is a tantermekben és az iskola előcsarnokában tornáznak majd.
Kecskés István
Magyar Szó, 2017. november 24. 1. és 6., vagy
Eltüntették a magyarok nyomait Újvidékről és ma tort ültek Délvidék elszakítása felett
Megünnepelve, hogy a szlávok közös
akaratából a város 99 éve elszakadt Magyarországtól emlékkoszorúkat
helyeztek el az újvidéki Grand Hotel épületére, ahol a nemzetgyűlést
tartották, és amelynek eredeti építtetője és tulajdonosa Mayer
Imre volt.
A beszámolók szerint a rendezvényen
minden nemzeti kisebbség, így a magyarok is jelen voltak. A
koszorúzást követően Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke
kiemelte a bunyevácok jelentős szerepét az elszakadásban, amit mi sem
bizonyít jobban, minthogy 1918-ban a 757 küldött közül az 578 szerb
mellett 84 bunyevácot hívtak meg, míg a magyarságot egy küldött
képviselhette. Újvidék polgármestere Miloš Vučević is megkoszorúzta az
emléktáblát. A haladó
politikus azt is megerősítette, hogy 2018 a
Délvidék Magyarországtól való elszakadás emlékéve lesz,
amelyhez kapcsolódóan számos rendezvényre kerül majd sor, de a központi
ünnepség a belgrádi arénában lesz megtartva, amely a város szerémségi
részén található.
“A megemlékezés nem a múltba révedésről fog szólni hanem, hogy megmutassuk a tiszteletünket a felmenőink előtt mindazokért amit megtettek, hogy ma szabadon állhassunk Újvidéken Svetozar Miletić szobra mellett.”
A politikus arról viszont már nem
beszélt, hogy a tér ahol jelenleg a magyargyűlölő szerb nacionalista,
Svetozar Miletić gigantikus szoboralakja fenyegetően a katolikus templom
felé rázza kezét, nem épp így festett 1918 előtt.
Akkor még Ferencz József volt a tér neve, de később az Országzászló-tér nevet is viselte,
annak központi alakja pedig nem egy szélsőséges soviniszta politikus,
kisebbségeket tudatosan megalázni kívánó szobra volt, hanem egy
szentháromság szobor, amelyet az ártó kezek eltüntettek. Vallási
jelképeket pedig legjobb tudomásunk szerint sem a békés együttélés, a
nemzetek közötti megbecsülés és tolerancia jegyében szoktak a földel
egyenlővé tenni.
Az 1918-as bevonulás után nem csak
Újvidéken, de számos más helyen is le rombolták a magyar és német
emlékműveket. A Kossuth-mellszobrot szíven lőtték Magyarittabén,
Nagybecskereken felrobbantották Kiss Ernő szobrát, Zomborban ledöntötték
II. Rákóczi és Schweidel József szobrát, Törökbecsén a Tiszába dobták a
turult, Szabadka főteréről elűzték a szentháromság szobrot és
ledöntötték a turul szobrot, lekaparták a magyar címereket a
városházáról, Palánkán ledöntötték Szent István szobrát és a sort még
hosszasan folytathatnánk.
De Újvidékről nem csak a magyarság
jelképeit tüntették el, hanem a magyarokat és a németeket is. Míg a
bácskai svábok az 1944-48 között tartó kivégzések és
kitelepítések hatására teljesen eltűntek a Délvidékről, addig Újvidék
még 50 éve is negyedrészt magyar volt, mára viszont egyre inkább
kétséges, hogy hány évtizede maradt még a maroknyi magyar közösségnek a
városban.
1918 november 25-e a délvidéki
magyarság halálra ítélésének napja volt, ami a népünk számára sohasem
lehet ünnepnap, még ha azt erőszakkal is nyomnák le a torkunkon.
2017. november 25.
Ünneplik a magyar tragédiát: a Bunyevác Nemzeti Tanács elnöke is magasztalta a szerbséget és a mai szerb hatalmat
Mint ismeretes, a szerbek, a bunyevácok, a ruszinok, a szlovákok és más szláv nemzetek által létrehozott újvidéki Néptanács 99 évvel ezelőtt – 1918 november 25-én – kihirdette, hogy Szerbiához csatolják, illetve ahogy ők mondják: „visszacsatolják” Bácskát, Bánátot, Szerémséget és Baranyát.
(Fotó: Mondo)
Így került a magyar föld, a Délvidék a Szerb Királysághoz.
A szomorú előzményekről és a még lesújtóbb következményekről a nemzeti érzelmű délvidéki magyar emberek mindent tudnak.
A szerb hatalom minden évben látványosan megünnepli az említett esemény évfordulóját (egyúttal élvezkedve a magyar tragédián). Sajnos mindehhez asszisztálnak egyes délvidéki magyar … (nos, inkább nem mondjuk ki).
Jövőre, a “visszacsatolás” 100. évfordulója kapcsán a (számunkra morbid) ünneplés lényegében egész évben tartani fog.
Idén is eljeneztek a “visszacsatolók” leszármazottai.
Ezúttal a vajdasági szerb kormány
vezetőinek frázispufogtatása helyett Mirko Bajić, a Bunyevác Nemzeti
Tanács elnökének idei ünnepségen elhangzott szavait idézzük.
Bajić, aki egyébként pályafutása során
több pártot és ideológiát cserélt, rámutatott, hogy a bunyevácok
jelentős mértékben hozzájárultak a szóban forgó eseményhez. Ezt abban a
reményben tették, hogy “Szerbia megőrzi a nemzeti identitását, nyelvét
és kultúráját”. Hozzáfűzte: 1945-től a jugoszláv kommunista hatalom
“megtiltotta a bunyevácok létezését, illetve a bunyevácokra úgy
tekintett, mint a horvát nép részére”. (Mellesleg: sok bunyevác manapság is horvátnak vallja magát. – K. P. megj.)
Bajić kiemelte: hálás a mai szerb
hatalomnak, amiért “felismerte a bunyevácok nemzeti büszkeségét”. Mint
mondta, “korábban is megünnepelték a vissazcsatolás évfordulóját, de
Miloš Vučević újvidéki polgármesternek köszönhetően az ünnepség mottója
immár úgy hangzik, hogy: Mindörökké testvérek”.
2017. november 24., péntek
Miért fél a tartományi fekete-vörös-zöld koalíció az ellenzék kérdéseitől?
– parlamenti napló – VAT 16. ülés
A Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) 16-ik ülését
2017. november 15-én tartották. Eredetileg két napirendi ponttal hívták össze,
amihez a későbbiekben csatoltak további hatot. Ebből két napirendi pont
pénzügyi vonatkozású - a tartományi költségvetés 9 havi megvalósításáról szóló
jelentés és a vajdasági garancia alap 2016-os jelentése- a további hat
személyi kinevezéseket takart. Elejében csodálkoztunk is rajta miért hívták
össze a képviselőház ülését ilyen “lájtos” napirenddel, de a későbbiekben megértettük
mi volt az eredeti szándék. Ugyanis, a VAT előző ülésén kemény ellenzéki
kritikák hangzottak el a féléves költségvetési jelentés októberi megvitatására,
hiszen akkor már a költségvetési törvény szerint a 9 havi jelentést kellett
volna megvitatni. Úgy látszik ez “megülte” a fekete-vörös-zöld hatalmi koalíció
gyomrát és most előzékenyen “kikerülték” az ellenzék előre borítékolható
kritikáját.
A “kikerülés” szándéka olyan
jól sikerült, hogy még az ülést is a megszokottnál egy nappal rövidebb idő
alatt hívták össze, nehogy az ülés elején - még megy az élő tévés közvetítés -
az úgynevezett képviselői órában az ellenzéknek lehetősége legyen kérdéseket
intéznie a tartományi kormányhoz. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az
ellenzéktől megvonták a hatalom egyik fontos ellenőrzési mechanizmusának
intézményét.
Ezzel a tartományban is precedenst teremtettek
hiszen a köztársasági parlamentben ez már régóta működik. Ebből is
látszik mit gondolnak a demokráciáról és hogyan manipulálnak. A házelnök ( a délvidéki magyar leggazdagabb
párt elnöke) ezt az “előre jegyzet kötelezettségek fontosságával” indokolta,
ami elég szegényes kifogás.
A kritikából azért így is kaptak mert a 9 havi
költségvetési jelentésből kiolvasható a nagyberuházások alacsony szintű
megvalósítása, és egyre nyilvánvalóbb az a kemény pénzügyi központosítás amit
Belgrád végez.
Az eszközök 67% átutalásként érkezik -
céleszközként- és csak “átfolyik” a tartomány költségvetésén. Ezzel
mesterségesen növelik azt a pénzt amit a tartománynak az alkotmányos 7%
ellenében kellene átutalniuk. A megmaradt 23% saját bevétel, de az is részben
kötött.
Ezt hívják haladó
kommunikációban “projektek körüli gyülekezet”-nek.
De egyéb furcsaságokat is észleltünk. Pld. a tartományi költségvetésből több millió dinár
nagyságában végzik a Hilandar (Görögország) és
Vranje környéki kolostorok rendbetételét, vagy éppen fél millió dinárt
költenek a horvátországi szerb kisebbség tankönyvvásárlására – amit a Horvát
állam egyébként is ingyen biztosít!
Ehhez képest a vajdasági iskolákban tanuló
diákok számára az ingyen tankönyvek biztosítására csupán pár ezer dinárt láttak
elő ami nem valósult meg.
Persze, ezek a kritikák leperegnek róluk.
Dolgozik a szavazógépezet. Ahogyan a személyi kinevezéseknél is, ahol gőzerővel
folyik a tartományi intézmények, egyetemi tanácsok “haladósítása”. Még akkor is ha a konkrét esetben Igor Mirović
tartományi kormányfő testvérét mentették fel összeférhetetlenség miatt és
helyébe egy másik haladót neveztek ki.
A jó történetekben - így az enyémben is - a
csattanó a végén szokott történni. Igaz a kamerák akkor már rég nem
peregtek, de érdekes volt megfigyelni a képviselői kérdéseket, amelyek az
összehívásból eredően az ülés elejéről az ülés végére szorultak. Itt csak a
legérdekesebbeket említem.
Saša Šućurović kolléga arra volt kíváncsi az
ígéretekhez képest mit is tett a tartományi és a köztársasági kormány
együttesen a földművesekért aszálykárok kapcsán (a múlt ülésen leszavazták az
ellenzék erre vonatkozó javaslatát, és azóta sem intézkedtek).
Míg én azt szerettem volna megkérdezni az
oktatási titkártól hogyan lehetséges az, hogy
az ötödikes magyar nyelvű naplók csak november közepén kerültek az
iskolákba amikor Belgrádban van oktatási államtitkáruk, a tartományban
ők vezetik az oktatási titkárságot, többségük van a Magyar Nemzeti
Tanácsban és olyan jó az együttműködés a tartományi és a köztársasági
kormány között mint eddig soha! (http://tinyurl.com/y9axs4kw)
Sajnos egyikünk sem kapott azonnali választ, mert
a tartományi kormány tagjai – így az oktatási titkár is – nem tartózkodtak a
teremben!
CSONKA Áron
2017. november 23.
2017. november 23., csütörtök
Egyre kevesebb a magyar osztály és a magyar tanuló, a VMSZ mégis elégedettnek tűnik…
A Vajdasági Magyar Szövetség vezetői, amikor valamelyik (sokadik) szerb párttal lépnek szövetségre, mindig arra hivatkoznak, hogy hatalmi pozícióból könnyebb képviselni a közösség érdekeit, mint ellenzékből.
Az “uniópárti csetnikekkel” kötött paktum kapcsán is ezzel etették a délvidéki magyarságot.
Mint láthatjuk, a haladó-VMSZ-es frigyből nem sok haszna származott a nemzettársainknak.
Ez a megállapítás az életünk minden
területére, így sajnos az oktatásra is vonatkozik. Pedig különösen
érzékény szféráról van szó, amely legközvetlenebbül érinti a délvidéki
magyarok jövőjét.
Fontos kiemelni, hogy a haladó-VMSZ-es koalíciónak köszönhetően Vicsek Annamária oktatási államtitkár, Nyilas Mihály pedig a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkár lett.
Ennek ellenére sorra szűnnek meg a magyar tannyelvű osztályok.
Erre a sorsra jutott például a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium magyar társadalmi-nyelvi szaka is.
Az oktatási minisztérium (amelynek az
államtitkára tehát Vicsek Annamária) szeptember 20-án meghozta a
döntést, miszerint megszünteti az említett, öt tanulóval induló szakot
(tavaly, amikor négy tanuló volt, engedélyezte a működését). A
gimnáziumot erről a határozatról csak november 6-án értesítették.
A szóban forgó szakra iratkozó öt tanuló
közül csak hárman maradtak a Svetozar Marković Gimnáziumban. Ők
egyelőre a természeti szakon folytatják a tanulmányaikat.
Ez persze csak egy példa a sok közül.
Ön szerint miben nyilvánultak meg eddig a haladók-VMSZ koalíció előnyei? Létezik-e legalább egy olyan lépés a paktum megkötése óta, amelynek hasznát látta a délvidéki magyar közösség?
Örvendjünk!
Vučić szerint a legjelentősebb dátum: amikor Vajdaságot Szerbiához csatolták. És Pásztor még nem üdvrivalgott!?
Nincs fontosabb és jelentősebb nap annál, mint Vajdaság Szerbiához való csatolásának a dátuma, jelentette ki Újvidéken Aleksandar Vučić szerb államfő.Vučić a tartományi vezetőkkel folytatott megbeszélésen elmondta, hogy jövőre ennek az eseménynek a századik évfordulóját méltóképpen fogják megünnepelni, a központi ünnepség pedig Belgrádban lesz.
„Ily módon mutatjuk meg azt, hogy Szerbia számára nincs fontosabb dátum annál, mint amikor a Nagy Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy Vajdaságot csatolják Szerbiához”, nyilatkozta Vučić.
Ezzel megmutatjuk, hogy közösségünket nem lehet semmivel sem megtörni, és hogy mennyire szeretjük és tiszteljük mindazokat, akik a többnemzetiségű Vajdaságban élnek, „akik békében élnek itt és a hazájuknak tekintik ezt az országot”.
Azok pedig, akik megpróbálták tönkretenni az országunkat, akik lángba borították városainkat és épületeinket, ezzel csak egyetlen dolgot értek el, mégpedig azt, hogy még ellenállóbbá és szilárdabbá váltunk, és mindennél jobban szeretjük a szabad és független Szerbiát.
„Szerbia polgárai ma is emelt fővel járhatnak, szabadon élhetnek a független, szuverén Szerbiában, amely senkinek sem engedi meg, hogy megalázza, amely megteremti és védelmezi saját jövőjét”, üzente az államfő a polgároknak a Tanjug jelentése szerint.
2017. november 22.
https://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=10598
Mi hol fogunk gyászolni?
EGY HÍJÁN SZÁZ
Szerbia számára Vajdaság Szerbiához való
csatolásának a napja a legfontosabb, legjelentősebb dátum. A Nagy Nemzetgyűlés
döntése értelmében 1918-ban Vajdaságot Szerbiához csatolták. Ezt mondta az
államelnökünk Újvidéken, és nem szakadt le az ég. A tartományi kormány több
tagja is ott bólogatott. Egyeztek a nagyfőnökkel. Egyeztek a nagy szavakkal, azzal,
hogy mennyire szeretnek bennünket, mennyire tisztelik a lakosokat, akik a
többnemzetiségű Vajdaságban élnek. Nem engedik meg a hatalmon lévők, hogy bárki
is megalázzon bennünket.
Lehet ettől még jobban is? Egy olyan
területről beszélünk, ahonnan mindenki menekül. A szélrózsa minden irányába. A
szerbek is kutatják a magyar őseiket, tanulják a magyar nyelvet, magyar
állampolgárságot kérnek. És megveszik az irányt külföldre. Mert az ígéretekből
senki nem tud megélni. Mindenki éhes marad.
99 éve történt. Jövőre lesz a századik
évforduló. 100 éve lesz, hogy 1918. november 25-én összeült Újvidéken a
Nagy
Nemzetgyűlés, és úgy döntött, hogy Bácska, Bánát és Baranya tovább már
nem Magyarországhoz
tartozik. Elcsatolták a területeket. A Szerb-Horvát-Szlovén
Királysághoz. És mi történt? Azóta már
jó pár ország fennhatósága alá tartozott e vidék. Hogy, hogy se,
tévedett az államelnök. Magyarázza már meg neki valaki, hogy nem
Vajdaságot csatolták Szerbiához... Nem is létezett.
A Vajdaságot Szerbia éléskamrájaként
emlegetik. Régen etette a nagy Jugoszlávia lakosait is. Termett a búza, a kukorica,
növekedtek csirkék, híztak a disznók. Pénzt vontak le a fizetésből Koszovó
fejlődésére.
Okosak ezek ott Belgrádban. Tudják, hogy
az itteni emberek szorgalmasak. Dolgoznak és hallgatnak. Kihasználhatóak. Tűrnek.
Szép lassan mindenüket elveszik, és még mindig csöndben vannak. Újabb és újabb adókkal
sújtják őket. Fizetik a lecsapolási díjat, közben nem is csapolnak le semmit. Eladják
a termőföldjeiket. Ellopják a gyáraikat. A szövetkezeteiket. A fizetéseiket. A nyugdíjaikat. Járhatatlanná
teszik az útjaikat. A vasúti hálózat romokban hever. Az autóbuszai szétesnek. Elüldözik a lakosokat.
Ellehetetlenítik az egészségügyi intézmények munkáját. Nincs orvos. Nincs
mentő. Az ivóvíznek nevezett sárga lötty ihatatlan. Szegény Krivaja folyó
haldoklik. Magyar tagozatokat szüntetnek meg. Egyre kevesebb a diák az
iskolákban. A kultúrára, könyvekre már nem jut pénz. Sok helyen a tűzrevalóra, a
húsra sem. Egyre több a munkanélküli. Egyre többen szorulnak szociális
segélyre, családi pótlékra. A Vajdaságban megkeresett pénz Belgrádba megy.
Onnan meg azután csurgatnak vissza valamit. És nem hallják a hangunkat a fővárosban... Nem akarják meghallani...
Persze,
hogy örül Vučić. Mosolyog
a magyar barátaival. Ontja szája a szép szavakat. Így szeretlek, úgy
szeretlek.
Közben meg megeszlek. Azt mondta, hogy jövőre Belgrádban örömünnep lesz a
100
éves évfordulón. Persze a Vajdaságban is, több héten keresztül különböző
rendezvényekre kerül majd sor. Egy új múzeum építését is tervezik ebből
az
alkalomból, Hozzácsatolás Múzeuma lesz a neve. Tévésorozat, színházi
előadás sem maradhat ki a sorból. A tartományi vezetők rögtön meg is
választották a szervező
bizottság tiszteletbeli elnökévé. Siralom. Autóbuszok százai indulnak
majd a fővárosba.
Mindenhonnan. A Vajdaságból is. Hány dinárért adják el a lelküket, akik
elmennek majd tapsolni, zászlócskákat lengetni? Magyarok, és nem
magyarok…
Mi hol fogunk gyászolni?
Egri Emma
2017. november 22.
Реституција: Правду чека имовина вредна 13,6 милијарди евра
До
прошле недеље, Агенција за реситутцију бившим власницима или
наследницима вратила је 5.935 пословних простора, зграда као целина и
станова, укупне површине 426.000 квадратних метара.
Фото: Dnevnik.rs
Враћено је 825 станова, 889 зграда и 4.221 пословни простор. Такође, закључно с 10. новембром, враћено је 296 хектара, 91 ар и један квадратни метар неизграђеног земљишта, 5.059 хектара, 84 ара и осам квадрата шумског и 26.669 хектара, 58 ари и 98 квадрата пољопривредног. Ту није крај натуралном враћању имовине: поступци који су у току биће окончани у оним случајевима где постоји могућност да она буде и физички враћена. Поступак враћања одузете имовине у натури јесте при крају, али ће се свакако укупна бројка враћених непокретности и земљишта до подвлачења црте увећати.
Агенција за реституцију наставља враћење одузете имовине, али зна се да постоји део који неће моћи бити враћен натурално, већ ће бивши власници или наследици бити обештећени обвезницама, које ће почети да се исплаћују од наредне године. Агенција за реституцију је израчунала основицу обештећења за одузету имовину коју држава не може да врати у натуралном облику па самим тим мора да се обештети и она износи 13,6 милијарди евра.
5.935 објеката враћено у натури
Но, Влада Србије је та која треба да донесе одлуку о коефицијенту по
којем ће се обрачунавати конкретни износи за исплату бившим власницима
или наследницама и донесе уредбу којом ће утврдити основне елементе
обвезница, износ емисије, услове њихове дистрибуције и наплате. Тек тада
ће Агенције за реституцију моћи да доноси појединачна решења у којима
ће утврдити износ обештећења, рокове и аконтацију.Јер, ваља подсетити, тек на основу решења Агенције, подносиоци захтева могу наплатити аконтацију у новцу, и то не целокупну суму одмах. Наредне године могу наплатити десет одсто утврђеног износа обештећења, а остатак ће добити у обвезницама које имају рок доспевања 12 година. Исплаћују се једном годишње наредних 12 година, и то почев од 15. децембра наредне године.
12 година рок доспевања обвезница
Максимум који један бивши власник или наследник може добити, без
обзира на укупну вредност одузете имовине, законски је ограничен на пола
милиона евра. По објашњењу из Агенције за реституцију, особе које су 6.
октобра 2011. године – када је донет Закон о обештећењу – биле старије
од седам деценија, имају право да обвезнице добију у року од пет година.
С друге стране, они који су тог датума били старији од 65 година, имају
право на обвезнице које доспевају у року од десет година.У Војводини највише враћених објеката у Новом Саду
Подаци Агенције за реституцију о враћеној имовини с краја прошле недеље показују да је највише објеката враћено у београдским општинама: Стари град – 1.305, Врчар – 709, Звездара – 359, Вождовац – 204.
У Војводини највише објеката враћено је у Новом Саду – 434 и Суботици – 127, док је у осталим општинама та бројка знатно мања.
Важно је напоменути и да ће обвезнице гласити на име особе која је поднела захтев за обештећење, али ће бити преносиве, што значи да ће наследници моћи да их наследе у случају да онај на кога гласе у међувремену премине. Обвезнице у наредних 12 година исплаћиваће се у еврима.
Иначе, одређивање вредности тражене имовине трајало је шест година, током којих су Агенција за реституцију и Пореска управа сакупљали податке и процењивали одузету имовину. По речима директора Агенције за реституцију Страхиње Секулића, уколико Влада Србије процени да би утврђени износ од 13,6 милијарди евра могао угрозити макроекономску стабилност државе, увек постоји могућност да предложи промену Закона.
Љ. Малешевић
Dnevni, 2017. november 21., vagy
21.11.2017 • 09:55
10:01
2017. november 21., kedd
Nyelvhasználati jogok a Délvidéken
– levél Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettesnek
Magyarország
Kormánya
Dr.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes
1357
Budapest, Pf.6.
Tisztelt
Miniszterelnök-helyettes Úr!
Bozóki Antal
honlapján, a közelmúltban olvastam Sneider Tamás országgyűlési képviselő Mit
kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy maradéktalanul
érvényesülhessen a Délvidéken őshonos magyar közösség nyelvhasználathoz
fűződő joga? kérdésére adott válaszát.
Ebben többször említi személyemet, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány
Képviselőházában a teljes és egyenrangú kisebbségi nyelvhasználat kapcsán
végzett munkámat. Válasza kapcsán arra a következtetésre jutottam, hogy Önt
valaki/valakik tévesen tájékoztatták, így következtetéseit pontatlan
információk alapján vonta le. Ezért érzem szükségét annak, hogy tájékoztassam
Önt a pontos és valós tényekről.
A Vajdaság
Autonóm Tartomány Képviselőházának Ügyrendje szerint a képviselőknek joguk van
az ülésen a tartományban hivatalos nyelvek (szerb, román, ruszin, szlovák,
horvát és magyar) valamelyikén felszólalnia, illetve ezen a nyelven írott
beadványokat benyújtania. Azonban az Ügyrend szerint a képviselők az egyes
ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat kizárólag szerb nyelven kaphatják meg,
kivéve az ülés összehívását és a napirendi pontok megnevezését rögzítő iratot,
amit –
kifejezett kérelme esetén –
a hivatalos nyelvek bármelyikén készhez vehet. Így az Ügyrend alapján nincsen
arra lehetőséget, hogy írásos formában, valamelyik kisebbségi nyelven hozzá
lehessen férni az ülés napirendjén szereplő anyagokhoz, holott ezt a jogot a
Szerb Köztársaság alkotmánya
garantálja, amit
ennek alapján a szerbiai nyelvhasználati törvény, illetve a hatályos vajdasági
Statútum is rögzít. Ezen törvényes rendelkezések nem tesznek különbséget a „munkaanyagok” és a
képviselőházban elfogadott, vagy beterjesztett hivatalos dokumentumok között.
A Képviselőház
különféle bizottságainak munkája esetében ez a jog tovább csorbul, hiszen ott még
az összehívást és a napirendi pontok megnevezését sem teszik közzé kisebbségi
nyelveken. A VMDK álláspontja szerint –
a fentiekben részletezett okok miatt –
az Ügyrend korlátozza a képviselőket megillető teljes és egyenrangú
nyelvhasználat alkotmányos és törvényes jogát, ezért az Ügyrendet mielőbb
módosítani kell. Ennek érdekében, a VMDK tartományi képviselőjeként 2017. május
15-én határozati javaslattal fordultam a Képviselőház elnökéhez, Pásztor István
úrhoz azzal a céllal, hogy a soron következő tartományi parlamenti ülés
napirendjére tűzze a kérdéses szakaszok módosításának ügyét. Ez végül – két ülést
követően –
2017. augusztus 31-én történt meg. A kérdéses időszakban személyesen
felkerestem és egyeztettem minden képviselői csoport vezetőjével. A hatalmi
többséget alkotó SNS-SPS-VMSZ koalíciónak így 100 napja volt a kérdés
megvitatására. A szavazás napján javaslatomat az DJB mozgalom, az LSV, a DS és
az SRS támogatta, míg a hatalmi többség tartózkodott és ezzel
ellehetetlenítette a javaslat elfogadását.
Ami a Hivatalos
Nyelveken Megjelenő Jogszabályokat Azonosító Bizottság munkáját illeti (ők
kiadványoznak minden egyes dokumentumot, a hivatalos nyelvek mindegyikén),
szeretném felhívni a figyelmét arra a tényre, hogy kapcsolódó feladataikat az
ülés kezdetéig el kellene végezniük, de az Ügyrend szerint ezt nem kézbesítik a
képviselőknek. Tehát a jogsértés ténye ebben az esetben is fennáll. Ha a
Bizottság valóban elvégezné a munkáját az ülés kezdetéig, akkor felesleges a
fordító szolgálat „túlterheltségére” és a
Képviselőház munkájának „megbénítására” hivatkozni.
Ezek csupán kreált kifogások, amivel a politikai akarat hiányát leplezik. Engem
ez a magyar többségű vajdasági önkormányzatok „bizonyos” hivatalnokainak magyarázkodására
emlékeztet: azért nincs módjukban kiállítani az ügyfél által kérvényezett
magyar nyelvű okmányt, mert a számítógépükre a magyar betűkészlet nincsen
telepítve. Meggyőződésem, hogy az ügy
gyakorlati rendezése politikai akarat és munkaszervezés kérdése.
Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Ha a válaszában
említett fordító szolgálat helyzete valóban olyan sanyarú, akkor nem árt
figyelembe venni azt a tényt, hogy ennek szakmai felügyelete a Tartományi
Oktatási, Jogalkotási, Nemzeti Kisebbségi - Nemzeti Közösségi Titkársághoz
tartozik. E titkárságot Nyilas Mihály úr, a VMSZ alelnöke vezeti. Ezen tények
alapján tettem fel a kérdést: Kinek a felelőssége a fordító szolgálat
működtetése és miként engedhette meg ennek leépítését?
Sajnos, az
általam felvetett probléma nem az egyetlen eset a kisebbségi nyelvhasználati
csorbítására, amit a fordító szolgálat „túlterheltségére” fognak. Közel
40 évnyi joggyakorlat után a Tartományi Képviselőház határozatot fogadott el,
aminek eredményeképpen a Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapját (ti.
Közlönyét) a jövőben már nem fogják teljes terjedelmében lefordítani kisebbségi
nyelvekre, hanem csak egyes kiragadott részleteit. Számunkra ez a szerzett
jogok csorbítását jelenti és szomorú, hogy ezt éppen egy kisebbségi párt
közreműködésével teszik.
Tisztelt Miniszterelnök-helyettes
Úr!
Sajnálatosnak
tartom, hogy Önt valaki/valakik tévesen tájékoztatták, mi is történt pontosan a
Képviselőházában. Számomra ez az eset is azt bizonyítja, hogy nem elégséges, ha
az anyaországi döntéshozók nemzetpolitikai kérdésekben csak egy forrásból
tájékozódnak. Megítélésem szerint egységes nemzetpolitikát a Kárpát-medencében
csak abban az esetben folytathatnak, ha meghallgatnak más véleményeket is, ha
legalább mi magyarok meghallgatjuk egymást. Ehhez kapcsolódóan, a remélt
párbeszéd jegyében tisztelettel kérdezem Öntől: miért nem kap továbbra sem
meghívása a MÁÉRT és a KMKF üléseire a VMDK? Magyar kisebbségi pártként, magyar
szavazatokkal jutottunk mandátumokhoz önkormányzati és tartományi szinten
egyaránt, ami teljes mértékben összhangban van a KMKF szabályzatával.
Számítok
megtisztelő válaszára.
Ada, 2017.
október 27.
Szíves üdvözlettel:
Csonka Áron
a VMDK elnöke, tartományi képviselő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)