Danas, 2016. április 29. 11. 

A mennyezet nem szakadt rá az MNT-re

Bódis Gábor

Dudás Sziverifaló Károly ugyanis azt állította, hogy őt is kitiltotta a Magyar Szó

A Vajdaság Ma tudósítása szerint a Magyar Nemzeti tanács ülésezésén a Magyar Szó és a Hét Nap szerkesztéspolitikájáról is szó volt és heves vita alakult ki róla. Mielőtt ebből ismertetnénk, elöljáróban elmondjuk, hogy a Magyar Szó tudathasadásos állapotban van, hiszen egyrészt egy párt szolgálatkész propagandafelülete, másrész viszont az alapítója a többpárti MNT. Ezt a főszerkesztőséget cseppet sem zavarja, ezért vannak még ott.
Tehát, a Magyar Mozgalom több MNT-s tagja bírálta a Magyar Szót:
„Joó-Horti Lívia, a Magyar Mozgalom tagja szerint gyűlöletittas, méltatlan lejárató cikkek tömege jelent meg a legutóbbi választásokat megelőzően a Magyar Szó hasábjain. A Magyar Mozgalomról pedig, amely a választópolgárok egyharmadának támogatottságát élvezi, szinte egyáltalán nem írt a lap. A képviselő asszony két lapszám részletes elemzésével bizonyította a legnagyobb magyar párt egyoldalú szerepeltetését az újságban. Szerinte a közpénzekből fenntartott közmédium teljesen lejáratta magát, valamint követelte a főszerkesztő Varjú Márta azonnali hatállyal történő leváltását. Hozzátéve: a választási eredmények tükrében a mostani összetételű Magyar Nemzeti Tanács is elveszítette a legitimitását, lévén, hogy a vajdasági magyar választópolgárok már nem ezt támogatják.
Tari István (VMDK) szerint a Magyar Szó pártlappá vált. Továbbá az alkotó értelmiség szinte egyáltalán nem kap helyet a napilapban, az online kiadásban pedig még a Kilátó sem jelenik meg. Az ellenzéki politikus továbbá a cenzúra jelenléte és a feketelisták miatt is elmarasztalta a lap jelenlegi szerkesztőit.”
És ekkor jött az eddig minden rezsimet kiszolgált Dudás Károly:
„Dudás szerint ő is feketelistán van a Magyar Szóban, de számára ez nem annyira fontos, szerinte a magánigazság nem annyira fontos, mint a közösségi igazság, és a tömegtájékoztatási eszközök ezeket a közösségi igazságokat igyekeznek körüljárni. Mivel az ellenzék csak a magánigazságban hisz, ezért nem fognak a jövőben sem tudni együttműködni.”
Az első mondat kezdete nettó hazugság, a többi pedig egy a nácizmusra és a kommunizmusra emlékeztető ideológiai zagyvaság.

2016. április 28.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7611

Knézi élesen bírálta a Magyar Szó főszerkesztőjét

Varjú Márta főszerkesztőnek

 

Értesítem arról, hogy a Magyar Szó hosszú éves előfizetését a mai nappal lemondom. A féléves előfizetési díj megmaradt részét a cégnek ajándékozom, nem tartok igényt további szolgáltatásaikra.

Az a mennyiségű szenny, gyűlölet, gyalázat, goebbelsi propaganda, ami egyetlen napilapunk hasábjain az ön szerkesztésével megjelenik, meghalad minden normális emberi képzeletet és jó ízlést. A mindannyiunk (adófizető polgárok) pénzéből kitartott és eltartott napilap az ön keze és Pásztor István hathatós vezényletével egyetlen párt, jobban mondva ember magánlapja lett. És, főszerkesztő asszony, ebben a pénzben azok pénze is megtalálható, akiknek nem a VMSZ és Pásztor a bálványa.
Mindezeket félretéve, ön bűncselekményt követett el. A civilizáció, a szabad emberi szellem, a szabad gondolkodás és a más vélemény kifejtése és védelme, a választhatóság, más-elvűség elvei elleni egyetemes bűncselekményt. Ön és mentora, Pásztor István felett nem egy bíróság fog ítélkezni, mert az túl egyszerű lenne. Önök felett a vajdasági magyarság ítélkezik majd, mindazok akiknek emberi méltóságát sárba tiporták, egyéniségét nevetség tárgyává tették, véleményét, álláspontját semmibe vették, hitét megrendítették, megsemmisítették. Ez a bíróság pedig tartós büntetést fog kiszabni, és nem lesz menekvés előle. Itt élik meg büntetésüket, nap mint nap találkozva majd azokkal, akikkel ezt tették. Nap mint nap szembenézve saját bűnükkel, az egyszerű magyar ember szemébe nézve ezt látják majd vissza. És nem lehet majd az utca túloldalára átmenni, mert mindenhol szemben jönnek majd az emberek.

Hosszú, szellemileg friss életet kívánok önnek, hogy minél tovább érezhesse, élje át azt a szörnyűséget, amit saját véreivel tett. Tegye majd ezt tiszta aggyal, tudatában cselekedetei szörnyűségével, és kívánom, hogy a Jóisten ajándékozza meg annak a borzalomnak a felismerésével és átélésével, amit ellenünk tett.

Óbecse, 2016.április 27.

Knézi Péter, Óbecse 

Közzétette: Szerkesztő 3. 2016. április 28. csütörtök, 16:03

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/53838-2016-04-28-14-08-55

A Magyar Patrióták Közössége számon kéri Bővíz László, beodrai plébános vádaskodásait

A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács 2016. február 26-i ülésén Bővíz László beodrai plébános, a Nagybecskereki Egyházmegye vagyonkezelője rosszindulatú és valótlan állításokkal rágalmazta a Magyar Patrióták Közösségét a veszélyeztetett bánsági templomokért indított kezdeményezésünk kapcsán. Terjedelmi okokból nincs lehetőségünk arra, hogy valamennyi csúsztatásra és félremagyarázásra kitérjünk, ezért csak a legsúlyosabb vádakat cáfoljuk meg.

Bővíz László a Magyar Nemzeti Tanács ülésén

A tanácstag plébános napirend előtti felszólalásában az egyesület által a veszélybe került templomokról készített 68 oldalas, 123 lábjegyzettel ellátott tanulmányt hamisnak nevezte, a Magyar Patrióták Közösségét pedig a „hazudozó gittegylet” kifejezéssel illette. Alaptalan vádaskodással megkérdőjelezte munkánk szakmai megalapozottságát, sőt magát a templomok lebontásának szándékát is kitalációnak állította be, holott az egyházmegye honlapjáról (http://www.catholic-zr.org.rs/2014-junius/) még mindig elérhető az a határozat, amely a templomrombolásról rendelkezik. Állításának látszólagos alátámasztása érdekében felszólalása során végigvette azokat a templomokat, amelyeket a bontási szándék nem érint. Hosszasan beszélt a törökbecsei (aracsi), az ópávai, a bocsári vagy éppen az eleméri templomokról, holott azokról egyetlen alkalommal sem állítottuk, hogy lebontásra várnának. Ellenben Bővíz úr – sokat sejtető módon – egyetlen szót sem ejt a párdányi és a módosi templomokról, melyek komoly veszélyben vannak.

Bővíz úr azzal a hazugsággal vádolja a Magyar Patrióták Közösségét, hogy a helyszíni kutatóutak során az egyházmegye templomaiba illetéktelenül behatoltunk, munkánk végeztével „feldúlt irattárakat” hagyva magunk mögött. Ezzel szemben a valóság az, hogy minden alkalommal a templomukat féltő, helyben lakó hívek engedtek be minket Isten házába. Ami a „feldúlt irattárakat” illeti, ezekben a templomokban semmiféle irattárak nincsenek, mivel azokat – ahogy minden mozdítható értéktárgyat – az egyházmegye már rég elszállíttatta központjába, Nagybecskerekre.

Bővíz úr megvádolta egyesületünket a magyar-szerb viszony elrontásával, amiért tanulmányunk összefoglaló részében – szerinte tévesen – azt mertük állítani, hogy a Bánság (Torontál vármegye) a Magyar Királyság része volt. Bővíz úr, aki szerint a torontáli térség Ausztriához tartozott (sic!), kínos történelmi tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot ezzel a vádponttal. Ha valóban figyelmesen elolvasta volna tanulmányunkat (és nem csak az összefoglalóból ragadott volna ki részleteket), akkor honismereti hiányosságait némileg pótolhatta volna. Javasoljuk, hogy egyszer tekintse meg a galagonyási templomot, melynek főhomlokzatán magyar nyelvű magasságjegy tanúskodik arról, hová is tartozott Trianon előtt a Bánság földje.

Bővíz László felszólalása közben

Bővíz László egyesületünk ellen intézett nemtelen, papi reverendához méltatlan kirohanása nyílt hazugság, ami bár a mai erkölcstelen világban sajnos nem annyira szokatlan, de azért egy felszentelt pap részéről mégiscsak meghökkentő. Valótlanságokra épített támadásával megsértette egyesületünk jó hírnevét. A jogi lépések megtételétől csupán az tart bennünket vissza, hogy egy államhatár választ el minket egymástól.

A Magyar Patrióták Közössége számos alkalommal békejobbot nyújtott a Nagybecskereki Egyházmegye vezetésének. Kezdettől fogva úgy véljük, hogy az együttműködés kölcsönösen szolgálná érdekeinket, ám mindeddig falakba ütköztünk. A Tisztelt Egyházmegye vezetésének tudomásul kell vennie, hogy egyesületünk bánsági működése még korántsem érkezett a végéhez. Bizakodással tölt el bennünket, hogy a Magyar Patrióták Közösségét nemcsak a magyar lakosság, hanem a helyi szerb civilek is partnernek tekintik. Aki másra rágalmat szór, nem a béke és az együttműködés útján jár. Meggyőződésünk, hogy a délvidéki templomokért aggódó közösség félrevezetése, a tudatos zavarkeltés aláássa a bánsági magyar közösségek jövőjét és templomaik fennmaradását.

Ennek tudatában felszólítjuk a Nagybecskereki Püspökséget, hogy a magas rangú tisztségviselője által elkövetett rágalmazásért kérjen bocsánatot a Magyar Patrióták Közösségétől!

2016. április 28.

Magyar Patrióták Közössége

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53850-2016-04-28-21-41-27

Délvidékre is beköszöntött a XXI. század, de a Fidesz ragaszkodik az egypártrendszerhez

Orbán Viktor és Szijjártó Péter a magyarellenesből européerré átmaszkírozott szerb kormánypártot támogatja, eközben Potápi Árpád János fideszes államtitkár nem fogadja el a realitásokat, miszerint a délvidéki magyar egypártrendszer és a VMSZ megroggyant, Újvidéken is beköszöntött a XXI. század.

 

Magyarellenesek a kormányban és az ellenzékben is

Szávay István a Jobbik nemzetpolitikusa, alelnöke keddi sajtótájékoztatóján a szerbiai választásokat értékelve felhívta a figyelmet arra, hogy fölényes győzelmet aratott a Szerb Haladó Párt, mely korábban nyíltan magyarellenes volt, mára azonban européeré maszkírozta át magát. Emlékeztetett arra, hogy korábban Orbán Viktor és Szijjártó Péter érthetetlen módon személyesen hozzájárult Aleksandar Vucic miniszterelnök diadalához. A magyar miniszterelnök korábban kifejezetten úgy nyilatkozott, hogy Szerbiának jó vezetése van. Az ellenzéki országgyűlési képviselő szerint talán ennél is szomorúbb, hogy a Vojiszlav Seselj által vezetett Szerb Radikális Párt ismét parlamenti tényező lett, Szávay abban bízik, hogy az ultranacionalista, magyarellenes erőnek minél kevesebb beleszólása lesz a szerbiai közbeszéd alakításába.

 

Megbukott az egypártrendszer

A Jobbik ugyanakkor üdvözölte azt, hogy a délvidéki magyar politikában megszűnt az egypártrendszer, megroggyant a VMSZ, magyarországi példával élve nincs már centrális erőtér. Szávay rávilágított arra, hogy a Magyar Mozgalom és a VMDK eredményeiből világosan látszik, hogy a VMSZ-el elégedetlen magyar emberek változást akartak. A szakpolitikus értékelése szerint a Magyar Mozgalom megkerülhetetlen erő lett a Délvidéken, immáron senki nem állíthatja azt, hogy a délvidéki magyarság kizárólagos képviselője a VMSZ. A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági szinten soha ilyen rossz eredményt nem produkált, hat képviselőjükből kettőt elveszítettek, hasonlóan negatív eredmény elérésekor egyébként annak idején Kasza József lemondott a posztjáról. Az MM és a VMDK ugyanakkor tartományi szinten elérte azt a szavazatszámot, amivel köztársasági szinten is újabb magyar képviselőt juthatott volna a belgrádi parlamentbe, ha a VMSZ nyomására nem vágják el a köztársasági listájukat akkor most nem négyen, hanem eggyel többen képviselhetnék a magyarságot. A VMSZ-nek eddig hét képviselője volt, Vajdaság újvidéki, autonóm tartományi parlamentjében most hatan lesznek Pásztor István pártjából, eközben a VMDK és a MM két képviselővel jelent meg. Szávay szerint ebből is látszik, hogy nem igaz az, hogy egy másik magyar lista a gyengítette volna a magyar érdekképviseletet. Örömmel üdvözli a Jobbik azt is, hogy Zentán a Magyar Polgári Szövetség elnöke, Rácz Szabó László továbbra is jelentős tényező lesz a helyi közéletben, három képviselői mandátummal, több mint tíz százalékos eredménnyel. Ez is mutatja azt, hogy a délvidéki magyar politika nem egyszínű.

 

A Fidesz a XX. századba kapaszkodik

Szávay szerint éppen ezért felháborító az, hogy a magyar kormány úgy csinál, mintha nem lenne más magyar párt. Szavai szerint Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár nyilatkozataiból továbbra is kihallatszik, hogy nem csak a nemzeti együttműködésből, hanem a magyar nemzetből is kirekeszti azokat, akik nem akarnak a Fidesz számára kedves határon túli pártokra szavazni. A Nemzetpolitikai Kutatóintézetben sem hajlandóak tudomást venni a realitásokról, a szerbiai választás  eredményeinek értékelésekor kizárólag a fideszes államtitkárt és a VMSZ képviselőjét hívták el, ami méltatlan egy tudományosság számára elkötelezett intézethez.

 

Legyen Unió, de nem csak úgy puszira

Szávay azt is rögzítette, hogy Szerbia uniós integrációjának a támogatása alapvető magyar érdek, de csak akkor, ha ehhez világos feltételeket szab Magyarország, a további integrációt akkor lehet támogatni, ha a délvidéki magyar közösség a lehető legszélesebb jogköröket megkapja.
http://alfahir.hu/delvidekre_is_bekoszontott_a_xxi_szazad_de_a_fidesz_ragaszkodik_az_egypartrendszerhez

Egy-e a kuckó a mackóval?

A pusztulás a lábadnál dorombol,

miért nem űzöd már odább?

A pillantását keresgéled folyton,

és ujjaidon próbálod fogát.

  (Pilinszky János)

Szerbiában tartós a múlt. Még nem múlt el. Igaz, a szavatossági ideje lejárt – még 2000 őszén –, de mindmáig semmit sem veszített a frissességéből.

Az országot mintha ma is Milošević kormányozná egyenesen a túlvilágról, egykori kulcsemberei most is magas politikai posztokon pöffeszkednek.

 

Nem javult a helyzet egy hajszálnyit sem a hétvégi választás után: dölyfösen beintettünk a demokráciának és visszakanyarodtunk a valaha volt egypártrendszer-megoldású irányításhoz, így továbbra is kíméletlenül központosul az új hatalom egyetlen régi ember kezében. Egyáltalán nem mellékes, hogy a politika által szentesített intézményes hátraarc a nagyvilágnak is megfelel, alighanem azért tartja játékban még egy ideig a maga balkáni bábfiguráit. És bár az ügyesen felállított politikai paraván – egyelőre még – a szemünk elől sok mindent eltakar, a háttérből érkező furcsa neszek, zörejek napról napra erősödnek. Egyre félelmetesebben recseg-ropog ez a farkas/ordas rendszer, amely jószerével már csak választási csalással képes hatalmon tartani magát. (És most mondhatnánk erről még további egy-két naiv mondatot – némi pillarebegtetéssel –, ha nem tudnánk: van, ami akkor is igaz, ha nem hiszünk benne.)

A Szerbiában éldöglődő kisembert ma már nem érdekli a koszovói csonton marakodó éhes kutyák csaholása, sem a honi Alkotmány újraszövegezése, de még az újvidéki hatalom papírforma szerinti eltakarítása sem. Már amiatt sem szorul idegcsillapítóra, ha azt hallja, hogy nálunk a leggyalázatosabb a törvény által megszabott legkisebb órabér, miközben mások a 6 ezer eurós fizetés mellett is azon sopánkodnak, hogy merő kínszenvedés az életük. A szürke kis muharegér számára csak az a fontos, hogy legyen egy olyan sokfajta hájjal megkent vezére, aki a legsötétebb éjszaka közepén is képes elővarázsolni a délibábot, aki szép holnapot és fényes jövőt ígér. Gyárilag ilyen ő: míg a lábát meg nem rázza, addig mindig hisz, bízik és remél. Ha ezerszer becsapták, akkor is. Vagy annál inkább.

A választások nyomán kikerekedett számok silabizálgatása voltaképp értelmetlen, hiszen cinkelt szavazócédulákkal és nagykorú spílerekkel zajlott a vasárnapi voksparti. Nem véletlen hogy az eredményhirdetés után több párt is indítványozta a szavazatok újraszámlálását vagy kérte a voksolás megismétlését. (Faludy Mester erről töményebben fogalmazott: „Nagy bátorság kell a gyávasághoz!” – mondta.)  

Nekünk, fölényes meg elsöprő győzelemhez szokott vajdasági magyaroknak, ilyen gondunk szerencsére nincsen, mi most is szívvel-lélekkel vágtattunk a csatába és ott ütöttük-vágtuk egymást, ahol az a legjobban fáj. Így aztán dupla a dicsőség is: nyertünk egymás ellen is meg legyőztük önmagunkat is. És most vár ránk a megérdemelt jutalom, ezúttal is kitárt védőszárnyai alá vesz bennünket az egyetlen igazi – hegynél nehezebb, vasnál erősebb – országos párt. Ott vár bennünket az előre elkészített biztonságos, oltalmat adó, langymeleg kuckó. Csak meg kell hajolni és be(le) kell bújni. Mint a mondókabeli kis Bencének. A kormosba. És akkor majd mi is haladunk, együtt a hala(n)dókkal.  

Az átkos politikában az ilyen összebújós szövetkezést koalíciónak meg partnerségnek szokták nevezni. Ami jól is hangzik. Míg csak be nem akaszt az idilli partnerség.  

A politikához kicsit sem konyító – valahonnan a megszépítő messzeségből – úgy képzeli, hogy a magyarságnak hanyatt-homlok menekülnie kellene, ha egy haladó-féle párt szemet vet rá, ha meg akarja környékezni, hogy még a látszatát is elkerülje annak, hogy a 90-es évek szerbiai apokalipszisének fekete lovasaival bármiféle összefüggésbe hozzák. Nem érdekből, számításból, helyezkedésből – tisztán önvédelemből. S legfeljebb csak ez a szerény méltóságőrző elzárkózás lehetne a nemkívánatos együttműködés minimumának a maximuma.   

Mi lehet a mozgatórugója annak, ha a teljhatalmú szerb pártóriás politikai partneréül a sajátjai helyett egy totaliter alitert választ? Nem magukfajtát, nem hasonszőrű, hangos, hazafias szerbeket, hanem csendben, peremvidéken, magányosan megbúvó másmilyeneket. Magyarokat. Azokat a magyarokat, akiket még nem is olyan régen ki akartak innen füstölni, ki akartak űzni, s akiket talán most sem tartanak egyébnek, csak engedelmes, másodrendű, alávaló jogfosztottnak.

A furcsa gesztustétel Európára, Nyugatra nyíló vakablaknak megteszi ugyan, de túlontúl kevés. Az is csak további álmélkodásra ad okot, hogy a nemzeti előjelű pártok emiatt nem sértődnek vérig, nem fogadnak örök haragot, még csak nem is neheztelnek a nagy testvérre, annak efféle kicsapongása miatt. Vagy úgy vannak vele, hogy egy a szerb kuckó a vajdasági magyar mackóval? Ez a kevéske furcsa nyelven beszélő népecske az ország északi részén, már se nem oszt, se nem szoroz. Jól elfér a vőlegényzsebben, egy zsebkendőben.

És valószínűleg ugyanígy igaz ez megfordítva is: mellettünk döntenének-e a hatalombitorló kemenceműködtetők, ha mi magunk nem vágynánk a langymelegségre, ha sértené az orrunkat a ki-kicsapó füstszag, ha csúnyán köhögtetne bennünket a tüdőnkbe lerakódó korom?  Ha a kemencepadkára ültetve feszt csak fészkelődnénk, morgolódnánk, követelőznénk? Aligha. Ez csak így működik, ha féken tarthatóak, ellenőrizhetőek és pontosan kiszámíthatóak vagyunk.

Ettől még az obligát kérdés kínos kérdés marad, jó-e egyáltalán a fehérabroszhoz „emelni” a legatyásodott, rongyos vajdasági magyarságot, hogy a saját szemével lássa: a tőle elorozott földi finomságokkal terítették meg előtte az asztalt. Mert oda kell telepedni, ahhoz az asztalhoz, amelynél a döntések születnek. S amelynél – magától értetődően – lehet kosztolódni, jól is lehet lakni. Elvégre erről szól a partnerség.

Hamissággal egyszer-kétszer átlábolunk a mérgezett vizű patakon, de a fenyegetőn közelítő marajló/zajló nagyfolyó vizét már nem ússzuk meg szárazon.

SZABÓ Angéla

ZOMBOR

Egyetlen magyar elsős se lesz a városban

A 2016/2017-es tanévben a város területén összesen 690 elsős elemista indul iskolába, öttel kevesebben, mint tavaly ősszel. Szerbül 658-an tanulnak majd, magyarul 32-en. A városi iskolákba 411 gyereket írattak be, a falvakban 279 elsős lesz. A magyar diákok kivétel nélkül falun tanulnak majd, Zomborban ugyanis idén egyetlen magyar elsős sincsen. Doroszlón 6, Telecskán 7, Bezdánban 9, Nemesmiliticsen 10 magyar elsős lesz.
A korábbi évek gyakorlata alapján ítélve, a nyár folyamán módosulhat még a beíratott gyerekek létszáma, a végleges összegzés augusztusban várható, bár a magyar diákok létszámát illetően nem számíthatunk jelentősebb változásra.
A népességfogyás egyébként komoly probléma a városban, a legutóbbi két népszámlálás között mintegy 10 000 polgára hagyta el Zombort. Mivel főleg a fiatalok igyekeznek máshol megélhetést találni, a gyermeklétszám is zuhanóban, 2014-ben létszámhiány miatt be is kellett csukni az Október 21. Általános Iskolát.
Fekete J. József 
Magyar Szó, 2016. április 27. 7., vagy

http://www.magyarszo.com/hu/3038/kozelet_oktatas/145389/Egyetlen-magyar-els%C5%91s-se-lesz-a-v%C3%A1rosban.htm, 2016. április 27., 10:14 >> 2016. április 27., 10:29

A VMSZ lejtmenete

A Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti listájára leadott szavazatok száma ekképp alakult az elmúlt négy évben:
- 2012-ben 95.375 (forrás: Pásztor István http://tinyurl.com/z6eftnk)
- 2014-ben 75.294 (forrás: Köztársasági Statisztikai Intézet http://tinyurl.com/gth43pv)
- 2016-ban 56.137 (forrás: Köztársasági Választási Bizottság (98,04%-os feldolgozottság) http://tinyurl.com/z98o9eb)

Azaz a VMSZ 2014-hez képest 25,44 százalékkal, 2012-höz képest pedig 58,86 százalékkal kevesebb szavazatot szerzett a vasárnapi voksolás alkalmával.
Persze ez "csak matematika" (http://tinyurl.com/jcfr7nm), nem kell vele törődni.
(P. Cs.)
https://www.facebook.com/masodiknyilvanossag és  

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7609

Danas, 2016. április 27. 11.

Akkorát bukott a magyar községekben a VMSZ, mint az üveges tót

 

A hétvégi választási adatok ismertetését követően egyértelművé vált, milyen mértékben változot a délvidéki magyar politikai színtér a legutóbbi, 2012-es önkormányzati választások óta. Ami elsőre tapasztalható: a hétvégi voksolás nagy vesztese a VMSZ. Akárhogy is próbál kölnit fújni a koszra, a számok történelmi vereségről tanúskodnak.

Ugyanis azokban a községekben, ahol a VMDK-MM koalíció is ringbe szállt, ott a VMSZ mindenütt szavazatokat vesztett, és nem is keveset. Legnagyobbat Szabadkán bukott, ahol 7190 szavazó pártolt el Pásztoréktól, a legkisebb voksveszteséget pedig Zomborban könyvelhette el, ahol 87-el kevesebb szavazatot kapott, mint négy éve.  

 

Ez a képviselők számában is megmutatkozik, ugyanis abban a hét községben, ahol a VMSZ mellett a VMDK-MM opció is választható volt (Szabadka, Zombor, Óbecse, Magyarkanizsa, Ada, Topolya, Zenta) összességében 64 képviselői helyet szerzett a Vajdasági Magyar Szövetség, míg ez a szám 2012-ben még 72 volt.

 

Ez azt jelenti, hogy a VMSZ egyedül Magyarkanizsán tudta növelni a képviselők számát, igaz csupán eggyel (mégpedig annak ellenére, hogy ott is 200 szavazattal kevesebbet kapott a VMSZ, mint 4 éve).

 

Zomborban és Topolyán nem változott a VMSZ-es képviselők száma, dacára annak, hogy Topolyán közel 700 szavazó pártolt el négy év alatt a vajdasági magyar párttól. 

 

Ellenben Szabadkán és Adán a VMSZ elvesztette a képviselői helyeinek a harmadát, ami óriási zakót jelent.  

 

Eközben Szabadkán a VMDK-MM-re, illetve a DZH-val közös listájukra leadott voksok összesen 31 képviselői széket értek. 

 

Varga László, az MM alapító tagja is közzétett ma egy szöveget, amelyben a választási eredményeket elemezve arról ír, hogy a magyar előjelű pártot választó délvidéki szavazók 30 százaléka már őket támogatja. Továbbá arra is emlékeztetett, hogy mind Magyarkanizsa, mint pedig Zenta községben a VMSZ és a VMDK-MM közösen elegendő képviselővel rendelkezik, hogy tiszta magyar községi hatalmat alkosson. 

 

Ennek ellenére szinte előre borítékolható, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség nem fog szövetségre lépni a vajdasági magyarsággal, helyette a szélsőjobboldali és magyarellenes gyökerekkel rendelkező Szerb Haladó Pártot segíti majd (várhatóan) a hatalomba mindkét községben. 

 

Hát mi ez, ha nem a magyar nemzeti érdek elárulása?

Közzétette: Szerkesztő 2016. április 27. szerda, 22:14

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53810-2016-04-27-20-26-27

Egyszer minden mandátum lejár

Pásztor Bálint

A remény éltet minket.

Haiti-i mondás

Bahala na! (Ami megy, az meg is jön!)

Fülöp-szigeteki mondás

Varga László: "Pásztor vasárnap óta nem élvezi a vajdasági magyar emberek többségének a bizalmát"

A magyar opciót választó emberek közel 30%-a a Magyar Mozgalom – VMDK koalícióját támogatta, mindeközben Pásztor István újra megpróbálja félrevezetni a közvéleményt és Magyarország kormányát - írja a legnagyobb közösségi portálon közzétett okfejtésében Varga László, a Magyar Mozgalom egyik alapítója.

2012. május 6-án 22 óra tájban a CESID közzétette előzetes szavazatszám-becslését, amely szerint Pásztor István köztársasági elnökjelöltként és a VMSZ köztársasági listája is körülbelül 90-90 ezer szavazatot szerzett. A választási éjszaka későbbi részében a CESID képviselője jelezte a VMSZ képviselőjének, hogy az első becsléshez képest a VMSZ jelentősen kevesebb szavazatra számíthat. Pásztor István ezt nem akarta elhinni, így másnap arról tájékoztatta a közvéleményt és Magyarország Kormányát, hogy köztársasági elnökjelöltként 91.401 szavazatot szerzett, a köztársasági parlamenti lista pedig 95.375 szavazatot kapott. A Magyar Kormány üdvözölte a VMSZ sikerét. 

Miután a közvélemény számára (is) kiderült, hogy a VMSZ valós szavazatainak száma 30 ezerrel kevesebb a bejelentett adatnál, Pásztor István és Lovas Ildikó kitalálták a legendás szavazatlopásos történetet. A VMSZ elnöke szégyellte Budapesten bevallani, hogy csúnyán félretájékoztatta a kormányt.
2016. április 24-én - köztársasági és tartományi szinten is - történetének legnagyobb kudarcát könyvelhette el a VMSZ. Ennek ellenére, tegnapelőtt Pásztor István arról tájékoztatta a közvéleményt és Magyarország Kormányát, hogy „a vajdasági magyar közösségnek nem ingott meg a bizalma a Vajdasági Magyar Szövetségben”. Tette ezt úgy, hogy a bejelentés pillanatában pontosan tudta, hogy tartományi szinten a magyar opciót választó emberek 26%-a a Magyar Mozgalom – VMDK listáit támogatta, a VMSZ pedig történetének legnagyobb vereségét szenvedte el. Tudta azt is, hogy önkormányzati szinten, abban a 7 községben/városban (Adán, Magyarkanizsán, Óbecsén, Topolyán, Szabadkán, Zentán és Zomborban), ahol elindult a Magyar Mozgalom és a VMDK koalíciója, a magyar opciót választó emberek 37%-ának a bizalmát mi nyertük el.

A köztársasági szintű listás választásokon, amikor nem indult másik magyar lista, 68 ezer szavazat volt a VMSZ eddigi legrosszabb eredménye, éppen 2012-ben. Az előző országos választásokon, 2014-ben 75 ezer ember szavazott bizalmat a VMSZ listájának. A most elért 56 ezer szavazat, közel 20 ezerrel kevesebb a két évvel ezelőtti eredménynél. A VMSZ két év alatt országos szinten elveszítette támogatóinak az egynegyedét.

A vajdasági parlamenti választásokon elért 46 ezer szavazatnál a VMSZ 22 éves története során soha, egyetlen választáson sem kapott kevesebbet.

Pásztor István most arra készül, hogy újabb 4 évre a tartományi parlament elnöke legyen. Pedig tudja, hogy nem rendelkezik ehhez választói felhatalmazással, 46 ezer szavazattal nem lehet legitim vajdasági házelnök. És azt is tudja, hogy a parlamenti elnöki székhez való ragaszkodással végtelenül meggyengíti saját pártja koalíciós tárgyalási pozícióit az SNS-vel szemben a magyarlakta önkormányzatokban.

Kasza József, amikor a VMSZ 2007-ben 52 ezer szavazatot szerzett a köztársasági választásokon, visszavonult a politikai életből. Azért tett így, mert elveszítette a magyar emberek több, mint felének a bizalmát. A most elért 46 ezer tartományi szavazat azt jelenti, hogy a választásokon részt vett magyar embereknek kevesebb, mint fele szavazott a VMSZ-re.

Pásztor István vasárnap óta nem élvezi a vajdasági magyar emberek többségének a bizalmát. Minél előbb következik be a szembesülés ezzel a ténnyel, annál nagyobb esélye marad a szakadék legszéléről való visszafordulásnak. Politikailag és közösségileg egyaránt.  

Közzétette: Haraszthy Ágoston 2016. április 27. szerda, 14:20

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53798-2016-04-27-12-33-17

Vučićnak csak Pásztor kell?!

Aleksandar Vučić szerb kormányfő azt nyilatkozta, egyelőre csak Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével hajlandó tárgyalni a további együttműködésről. Lehet, hogy mással (persze a sajátjain kívül) szóba sem áll.

A kilencvenes évek egyik legnagyobb szerb sovinisztája, aki intenzíven uszított más népek ellen ("Egy megölt szerbért száz muzulmánt gyilkolunk meg"), tehát most a "fő magyar érdekvédőt" szorította keblére. (Úgy alakult, hogy a VMSZ tulajdonképpen a mérleg nyelvét képezheti köztársasági szinten, ugyanis a hűséges magyar párt képviselőivel együtt a haladóknak mégis meglesz az abszolút többségük a szerb parlamentben.).

Aligha véletlen, hogy Szerbia uralkodója Pásztorékat választotta, nem pedig pl. egy másik kisebbségi pártot, mondjuk, Muamer Zukorlić volt szandzsáki főmufti politikai szervezetét, amely szintén bejutott a parlamentbe. Zukorlić a választások előtt nyíltan kínálta magát Vučićnak, csakhogy neki van egy feltétele: Szandzsák területi autonómiája.

Pásztor nem szab semmilyen feltételt (esetleg csak a "száz gazdag magyar" érdekeinek kielégítését).

A szerbek vezére már a vajdasági parlament elnöki posztját is felkínálta Pásztornak, amit ő persze örömmel vállal.

Egyébként Vučić azt is kijelentette, hogy egyelőre nem kínálja fel az együttműködés lehetőségét azoknak, akik "lebuzizták" őt (szó szerint ezt mondta). A választási kampányban a Szerbiai Szocialista Párt aktivistái ugyanis azt skandálták, hogy "Buzi Vučić".

K. P.
Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 27. szerda, 14:00

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53777-2016-04-26-22-59-27

Mi várható? Joghurt forradalom 2.0

Bódis Gábor

A túlélők büszkeséggel beszélhetnek majd arról, hogy ebben mi vajdmagyarok is jócskán kivettük a részünket.
Most már szinte mindent tudni a szerbiai választások kimeneteléről. Azt is tudjuk, hogy a Pásztor und Pásztor VMSz-e jócskán leszerepelt és már majdnem az 50 ezres mélypontra jutott. Pedig köztársasági szinten  az MM-VMDK nem tudott bezavarni nekik, mert onnan  már korábban kigolyózták őket. Mégis alulteljesítettek és a hat helyett csak négyen hirdetik majd a véemeszes magyar igét a szkupstinában. Vučić azonnal hálálkodott és felkínálta a tartományi parlament elnöki bársonyszékét az idősebb Pásztornak. Ekkor felhajtást (pártszakadás, kiátkozás, gáncsoskodás) ennyiért? Nem, ez csak a kezdet.
Kezdjük Szabadkával. A haladók itt is taroltak és senkinek ne legyen illúziója, hogy most nem következik  a nagy rablás és a bosszú. A helyi vučićok bosszút állnak majd a demokratákon, akiken igaz már nem sok fogás van, mert már korábban kiszorultak a húsos kondér körüli padról. A VMSz-szel kényelmes többségben lesznek és amit még nem osztottak szét, azt most megteszik. Stephen Bozhen (MNy) kiszámította, hogy ha mindannyian összefognának a haladók ellen a szabadkai városházán, akkor többségben lehetnének. Ez persze nem történhet meg egy megbonthatatlan Belgrád-Pásztor-Budapest barátság körülményei között. Sőt, még azt sem tartanám lehetetlennek, hogy a VMSz akár a polgármesteri helyet is elvihetné, hiszen Vučić szempontjából ez se nem oszt se nem szoroz. Orbánnak ajándékba adhatná. A helyi haladók ellenállásán áll vagy bukik a dolog. Ha megelégednek csak a pénzmozgatással, akkor akár ismét magyar polgármestere is lehet a városnak. (Mi ugyan nem ilyen lovat akartunk.)
A MM-VMDK itt érte el a legnagyobb sikerét (ez várható is volt) és szinte ugyanannyi szavazatot szerzett mint a mostohaanya párt. Ezzel a mozgalom (és a tartományi 2 mandátummal, valamint néhány más önkormányzati eredménnyel) önálló politikai tényezővé vált és, ha semmi rendkívüli nem jön közbe, akkor erősödhet a következő megmérettetésig.
De a közeljövőt ez nem befolyásolja. Ezért ha még van „tisztogatni való” azt a VMSz meg fogja lépni. Például a Hét Nap esetében. Csak semmi pártatlanság, elvtársak! Szorosabb lesz a gyeplő (ha ez egyáltalán lehetséges) a Magyar Szó szabadkai részlegénél, akár előrébb léphetnének még a főszerkesztő asszonynál is elhivatottabb személyek.
Még súlyosabb lesz a helyzet a tartományban. A haladók régen óhajtott zsákmányukat kíméletlenül ki fogják zsigerelni. Itt már nagyobb teret kap a vadász szenvedély. A vajdasági illetékességű közintézmények élén demokrata vagy ligás hátterű személyek állnak. Meg vannak számlálva a napjaik. Ehhez is asszisztálni fog a VMSz. Váljon egészségére!
Külön fejezetet érdemelne a Vajdasági Rádió és Televízió, ahol a legutóbbi kádermozgatásnál háttérbe szorultak a VMSz helyi emberei. Na most eljött az ő idejük. Ezt megelőzően azonban a tartományi haladók meneszteni fogják az RTV vezetőségét. Lehet, hogy meg sem indokolják miért. A mi időnkben, a joghurt forradalom idején, legalább felsoroltak néhány „főben járó bűnt”, mint például a szerb nyelv elhanyagolását (!) vagy, hogy nem közvetítettük élőben a „događanje naroda“-t. De Miloševićék ezekhez képest lelkes amatőrök voltak. Pedig ügyesen elvesztettek néhány háborút. Ezek is el fogják, de erről majd a túlélők számolnak be. Akik büszkeséggel beszélhetnek majd arról is, hogy ebben mi vajdmagyarok is jócskán kivettük a részünket. Nem mint Milošević idején, amikor szégyen szemre rebelliskedtünk.
Előre hát a lenini úton!

2016. április 26. 

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7603

Ismét "elesett" Délvidék - A haladók abszolút többséget szereztek

Az eddig kormányzó Demokrata Párt (DS) helyett a Szerb Haladó Párt (SNS) kapta a legtöbb szavazatot az április 24-i vajdasági tartományi parlamenti választásokon - közölte a délvidéki választási bizottság kedden a voksok 97,7 százalékának feldolgozását követően.

Az eddig ellenzékben lévő SNS most a szavazatok 44,5 százalékát szerezte meg, ami a 120 fős parlamentben 63 mandátumot, azaz abszolút többséget jelent. A második helyen a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) végzett a szavazatok 8,85 százalékának megszerzésével, ami 12 mandátumra lesz elég. 

Az eddigi vezető erő, a DS, valamint az Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt (SRS)  10-10 mandátumot szerzett. Őket az eddig a vajdasági kormányban szerepet vállaló Vajdasági Szociáldemokrata Liga követi 9 mandátummal, majd pedig a nemrég alakult Elég volt mozgalom következik 7 mandátummal. A Vajdasági Magyar Szövetség 6, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének és a Horvátok Demokratikus Közösségének koalíciója (vagyis az MM-VMDK koalíció) pedig 2 helyet szerzett, emellett egy szlovák kisebbségi párt szerzett 1 mandátumot. 

Aleksandar Vučić kijelentette, hogy pártja országos és tartományi szinten is koalícióra lép a Vajdasági Magyar Szövetséggel, a tartományi házelnöki posztra pedig Pásztor Istvánt, a VMSZ elnökét fogja javasolni, aki az előző ciklusban is ezt a pozíciót töltötte be. Nyilván ezzel próbálja kiengesztelni a VMSZ-t a pozícióvesztés miatt, ami mind önkormányzati, mind tartományi és országos szinten érte a pártot.

A tartományi választáson a szavazásra jogosultak 55,41 százaléka vett részt.

MTI nyomán T. T.

Közzétette: Terhes Tamás

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/53766-2016-04-26-20-35-14, 2016. április 26. kedd, 22:32

Pásztor pesti magyarázkodása és a Második Nyilvánosság kommentárja

A magyar korrupció, romlottság és képmutatás is jobb, mint bármilyen más nemzetiségű. Hát még a magyar hazudozás!

„A politika nem puszta matematika”

„A politika nem puszta matematika”

Pásztor István és Potápi Árpád János, nemzetpolitikáért felelő magyar államtitkár
A Magyar Szó tudósítása, 2016. április 26. 1. és 4., vagy 

ezen a linken:  „A politika nem puszta matematika”

Á, örömmel látom, hogy az elnök úr kiünnepelte magát, és visszatért régi önmagához: változatlanul folyik tovább a csúsztatás, a mellébeszélés, a félremagyarázás, esetenként a hazudozás, a választók direkt becsapása.
Nézzük sorba az emeletes baromságokat.
"(...) A VMSZ meg tudja őrizni pozícióit, a VMSZ-szel és a közösséggel a mindenkori szerb hatalmi pártoknak számolniuk kell."
Szinte látom magam előtt a VMSZ tekintélye előtt összerezzenő szerb pártokat, főleg a haladókat, akik majd mindenhol abszolút többséget szereztek (az önkormányzatok mellett köztársasági és tartományi szinten is).
"Ma 15 ezerrel kevesebben vagyunk, mint két éve. (...) Ez egy megkerülhetetlen körülmény, amivel szembesültünk a vasárnapi szavazás során"
Hahaha! Szóval a VMSZ hiányzó 15 ezer szavazata kivétel nélkül a szavazni haza nem jövő gasztarbajterok miatt veszett el? Meccsoda duma?! Nem pont az lenne a logikus, hogy a VMSZ szavazói nem mennek el innen, mert a párt olyan kurva jól intézi a dolgokat, hogy minden hívének segít "megkapaszkodni" (főleg, miután már a seggükből is milliárdok lógnak ki, úgy ki vannak stafírozva)?
"(...) Akik puccsot akartak, felszólították a szavazóikat, hogy bárkit támogassanak, csak ne a magyar pártot."
Ez egy az egyben hazugság (ami ugye azért nem perelhető, mert nincs kimondva benne senkinek a neve): semmi ilyesmire nem szólított fel se a MM, se a VMDK.
"Ha ellenzékben marad a magyar közösség, peremre szorul. Aki ezt a politikát szorgalmazza, az a peremre sodródást szorgalmazza. Ilyen kis közösség nem bír ki ellenzékben négy évet."
Miért? Ezt már olyan régóta hallgatjuk, hogy senkinek sem jut eszébe megkérdezni: Pásztor úr személyes meggyőződésén kívül mi a franc támasztja alá ezt az állítást? Amikor a VMSZ ellenzékben volt, akkor mi történt? Szőrén szálán eltűnt a magyarság netán? Talán legyilkolásztak bennünket a szerbek? Ugyanmár! Mindannyian jól tudjuk, hogy Pásztor szóhasználatában a "közösségen" szigorúan a VMSZ udvartartását kell érteni! Az lehet, hogy a hatalomhoz való dörgölőzés nélkül a VMSZ káderiátusa két perc alatt éhen pusztulna, de akik eddig se a politikából éltek (azaz mindenki más!), azokat Pásztor úr csak ne féltse. Köszi a nevükben is az aggódást.
"Arra készülünk, hogy kevesebb megszerzett mandátummal többet dolgozva többet megtegyünk a magyarságért, eleget tegyünk az elvárásoknak. Meg akarjuk szolgálni a bizalmat, amit kaptunk."
Szóval mindent ugyanúgy csinálnak, mint eddig: amire még nem sikerült rátenyerelni, arra rá lesz tenyerelve, amit még nem sikerült kivéreztetni, az ki lesz véreztetve, az újonnan belépett pártcsicskák meg be lesznek dugdosva kamumunkahelyekre az önkormányzatokba.
"(...) Mi egy magyar párt vagyunk. Nem vegyes, hanem magyar."
Igen, igen, ezt már hallottuk. És "ami magyar, az csak jó lehet". A magyar korrupció, romlottság és képmutatás is jobb, mint bármilyen más nemzetiségű. Hát még a magyar hazudozás! Hogyne. (S.B.)

2016. április 26.

https://www.facebook.com/masodiknyilvanossag/posts/1110556165654558 és http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7601

MARIA THERESIOPOLIS ELESETT

Foto: Magločistač

Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ
Itthon vagyok. Mennyi embernek jut eszébe ez a gondolat, amikor utazásról hazatérve megpillantja a szabadkai Városháza tornyát, azét az épületét, amelynek szépségével nem lehet betelni. Az is szeret felnézni erre a gyönyörű szép építményre, aki nem megy innen sehova, csak épp a napi rohanásban arrafelé vezet az útja. És elgondolkodik. Vasárnap éjszaka óta vészjósló érzések kerítenek hatalmába, ha felnézek az épületre. Arra az épületre, amely a város fölé emelkedve mindent látott. Az elmúlt 25 évet is.

Győzött az eszméd, (foto: androidvodic.com)

Büszkén emelkedett a magasba a kilencvenes évek alatt végig, amikor látta, hogy az akkori háborús rezsim pártjai, elsősorban az SZSZP a mindenféle manipulációk, választási csalások, fenyegetések ellenére sem tudta átvenni a hatalmat. Szabadka mindvégig ellenzéki tudott maradni. Nemet mondott a nacionalizmusra, a háborús uszításra, aztán 2000-ben az élen járt a demokratikus változásokért folytatott harcban és mindannyian büszkén masírozhattunk azokban a napokban, Slobo távozását követelve.
A többpártiság kezdetét Kasza József polgármestersége fémjelezte. A magyarok természetesnek tartották, a többieket meg nem zavarta, hogy Szabadkának magyar polgármestere van. A kilencvenes években a város lakossága nemzeti hovatartozástól függetlenül állt az ellenzéki, háborúellenes polgármester mögött. A demokratikusnak nevezett változások első napjától aztán kissé megdöbbentő módon épp a Demokrata Párt volt az, amelyik nagyon erőteljesen jelezte igényét a polgármesteri szék megszerzése iránt, ami végül két polgármesterrel és nyolc évvel később sikerült is nekik. Voltak, akik emiatt elégedetlenek voltak, akadtak, akik azt mondták, itt már többé magyar polgármester nem lesz. Összességében az ezt követő időszakban a város élte tovább megszokott életét, nem szakadt le az ég attól, hogy egy szerb ember állt a város élén. Sőt, öt évvel később ismét egy magyar politikus került a polgármesteri székbe.
A mostani választások után azonban joggal érzünk mindannyian félelmet. A Szerb Haladó Párt kis híján abszolút többséget szerzett. Aki ismeri a szabadkai haladó párt keresztmetszetét, az semmiképp se lehet optimista. Az egykori habzó szájú radikálisokat, Koštunica pártjának nacionalista szószólóit és még ki tudja ki mindenkit magába olvasztó párt fog polgármestert adni Szabadkának. Az a párt, amelyik nem túl régen, tavaly januárban a Danilo Kiš alapítvány helyett egy Brana Crnčevićről elnevezett intézményt szándékozott létrehozni, amiben csak a közvélemény felháborodása akadályozta meg. Akik nem tudnák, Crnčević a kilencvenes években Milošević, majd később Šešelj közeli munkatársa volt, a nagyszerb eszme egyik zászlóvivője, az SZHP egyik alapító tagja. Ez az a párt, amelynek egyes vezetői a városi képviselő-testületi szószékről számon kérték például a magyarokon, hogy miért nem beszélik rendesen a szerb nyelvet. Tehát, Szabadkán egy olyan párt embere lesz a polgármester, amelynek semmi köze a multikulturalizmushoz, a toleranciához, a polgári eszmékhez, amelyek Szabadka védjegyei voltak a múltban.

Foto: Magločistač

Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ. Az a párt, amelynek akkori elnöke a kilencvenes években megvédte Szabadkát a háborús őrülettől és amelynek a hatalom megőrzése érdekében úgy látszik bőven belefér, hogy kistestvérként asszisztáljanak mindehhez a pozíciókért és a hatalom megőrzéséért cserébe.
Rossz érzéssel tölt el, ha felnézek a Városháza tornyára. Mert előtte ott áll a rablóvezérként gúnyolt Jovan Nenad szobra, rajta a felirattal: “Tvoja je misao pobedila” (Győzött az eszméd). Mert ez az igazság. Szabadka is elesett végül a szerb nacionalista térhódítás előtt. Az egzisztenciálisan lerongyolódott, erkölcsi harcokba belefáradt és még itt maradt polgárokat szendvicsekkel, ezerdinárosokkal és egyéb módszerekkel kényszerítették térdre és velük együtt a város is térdre esett. Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.
Arra gondolok, hogy ha Mária Terézia élne, minden bizonnyal visszavonná a szabad királyi városi címet attól a várostól, amely tisztelgésként az ő nevét vette fel, hiszen mindannak, ami ránk vár, semmi köze ahhoz a polgári, toleráns városhoz, ami Szabadka volt.
Maria Theresiopolis nincs többé. Helyette épülhet Jovan Nenadopolis.
BAJTAI Kornél 
2016. április 26.
(Magločistač)

http://maglocistac.rs/bajtai-kornel-maria-theresiopolis-elesett/

Nem lehet minden fát az első csapással kidönteni.

Kínai közmondás

A választások megmutatták a nép akaratát.

Ebben van a mi szerencsétlenségünk.

Zoran Doderović

Danas, 2016. április 26. 9.

Szerb média: "A haladók a magyarok segítségével uralkodnak majd Vajdaságban!"

Az immár egyetlen úgy-ahogy ellenzéki szerb médium, a Srbin.info portál megállapítja: "A haladók a magyarok segítségével uralkodnak majd Vajdaságban!"

Rossz volt látni ezt a címet, annál inkább, mert nem fedi a valóságot.

A választási eredmények szerint a VMSZ ugyanis a delvidéki magyarság (hatalomhoz elegendő, de) csak kisebb részének a bizalmát élvezi. Ennélfogva nincs erkölcsi joga mindannyiunk nevében beszélni vagy éppen elvtelen koalíciókat kötni.

A VMSZ vezetői sajnos - a jelek szerint - elhitették a szerbséggel, hogy a pártjuk egyenlő az egész délvidéki magyarsággal.

Ebből kifolyólag a VMSZ által okozott összes többi probléma és kár mellett azt a megaláztatást is el kell viselnünk, hogy a szerb nyilvánosság mindannyiunkban a haladó párt lábtörlőjét látja.

Nem mintha túl sokat számítana a szerb társadalom véleménye, de azért nem egészen mindegy, hogy következetes és karakán, vagy meghunyászkodó és haszonleső nemzeti közösségnek tekint-e bennünket.

F. F.

Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 26. kedd, 14:00

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/53751-2016-04-25-22-45-18

Eddig tartott? A Magyar Mozgalom máris egyeztetne a VMSZ-szel?!

 

Mint ismeretes, a Vajdasági Magyar Szövetség nem remekelt a mögöttünk levő választásokon. Koalíciós partnerei: a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és a Magyar Egység Párt nem sokat tudtak hozzátenni az eredményhez. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen nem lehet tudni, hogy a VMDP és a MEP mit csinált az elmúlt években. Egyetlen akciójuk sem jut eszembe, egy árva közleményükre sem emlékszem. Ha mégis volt ilyen, akkor bocs. (Egyáltalán van /aktív/ tagságuk?)

A VMSZ nyilván megint el akarta játszani, hogy magyar egységben gondolkodik, ezért kellettek neki az említett szövetségesek (akikkel pár éve szóba sem akart állni).

Akárhogyis, Orbán milliárdjai, meleg szavai, emberi és politikai támogatása, továbbá Vučić "esernyője" csak négy szerb parlamenti hely megszerzésére volt elegendő a VMSZ-nek (az eddigi hat helyett). Ettől eltekintve nem vitatható, hogy a VMSZ-re szavazott a legtöbb délvidéki magyar, akkor is, ha az a "legtöbb" még mindig kevesebb, mint a nemzettársaink egyharmada. A VMSZ tehát még kisebb legitimitással "képviselheti az összes vajdasági magyar érdekeit".

- A Magyar Mozgalom elégedett a választási eredményekkel - nyilatkozta a Pannon RTV-nek Korhecz Tamás.

Az MM eredményei meglehetősen tarkák, de való igaz, hogy több önkormányzatban szolidan szerepelt.

Ami viszont furcsa: Korhecz szerint "a szabadkai eredmények tükrözik a legjobban a Magyar Mozgalom sikerét, mert a városi listára a polgárok több mint 13 százaléka adta le a voksát".

Ez kissé érthetetlen, hiszen az MM Szabadkán nem is vett részt a választásokon, hanem csak támogatott (amiről a polgárok egy része nem is tudott) egy listát, amelyen a magyarok mellett számos szláv (liberális demokrata, szociáldemokrata stb. nézeteket valló) jelölt is helyet kapott.        

Ennél is szembeötlőbb Korhecz következő nyilatkozata: "Az MM a Vajdasági Magyar Szövetséggel való együttműködést sem zárja ki. Persze csak abban az esetben, ha a VMSZ részéről is hajlandóság mutatkozna a partnerségre".

Ez azt jelenti, hogy Korheczék akár szövetkeznének a VMSZ-szel? Ha igen, akkor automatikusan a haladókkal is össze kellene borulniuk (ami a kampányidőszakban elhangzott kijelentéseik alapján nem állt szándékukban).

Ha mindez megtörténik, az itteni magyarok jó részében alighanem felmerülhet a kérdés: egyáltalán mi szükség volt az MM létrehozására?

A képen: "régi szép idők"

K. P.

Közzétette: Szerkesztő 2. 2016. április 26. kedd, 12:00

http://delhir.info/cimlap/kiemelt-hirek/53748-2016-04-25-21-35-48

Nem történt csoda

J. Garai Béla

„A jórészt a magyar politizálás terén bekövetkezett erjedésnek tudható be, hogy a VMSZ-nek nem végleges adatok szerint csak négy képviselője lesz a köztársasági parlementben, az eddigi hat helyett.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Beigazolódott az, amit mindenki tudott már előre, még azok is, akik titokban valamiféle csodában reménykedtek.
Vagyis az, hogy a választásokon fölényesen nyernek a haladók, és így bebiztosítják hatalmukat egy újabb négy-, vagy ami az itteni szokásrend alapján valószínűbb: legalább egy újabb kétéves mandátumra. A választók közel ötven százaléka - ha tetszik ez nekünk, ha nem - bennük látja a jobb élet megteremtőit, a nemzeti érdekek védelmezőit, az ország legtehetségesebb irányítóit. És nem a fotelbirtoklási küzdelem mindenféle ideológiától mentes haszonlesőit - ahogyan azok látják őket, akik nem rájuk szavaztak.
Pontosabb, ha egyes számban fogalmazunk: nem a haladók nyertek fölényesen, hanem Aleksandar Vučić, az új szerb vezér, a populista demagógia verhetetlen bajnoka, a patetika nagymestere. A választók közismerten a győztest szeretik, Szerbiában talán még hatványozottabban is, mint máshol (emlékezünk még Milošević „Slobo” óriási népszerűségére), és nem azért szeretik, mert ultranacionalistából varázsütésre európai demokratává szelídült és az uniós felzárkózást tűzte ki célul, hanem mert egyszerűen nem tudnak meglenni vezér nélkül. A vezér feje köré vont glória fényében pedig az összes követője is megnemesedik.
Emellett az is tény, hogy a kormánypárt propagandagépezete igencsak sikeresen vizsgázott, és a napidíjas aktivistákkal felturbózott nagygyűlések is megtették hatásukat: mozgósították a bázist és az összes potenciális híveket. Ügyes húzásnak bizonyult a miniszterelnöknek az a szívbe markoló, önsajnáló figyelmeztetése is, hogy a gonosz ellenzék össze akar fogni ellene (micsoda képtelen feltételezés: a demokraták összefognak a radikálisokkal!), hogy őt megbuktassák.
Nem kevésbé volt ügyes az a nyugdíjasok megnyerését célzó gesztus sem, hogy a választások miatt a rendes időpontnál három nappal korábban csengetett náluk a postás a járandóságukkal. Igaz, a nyugdíjakat és a közszolgáltatási dolgozók bérét nem állították vissza a megcsapolás előtti szintre, mert erre már nem futotta volna, ennek pótlására viszont a SNS kampányzáró mítingjén a miniszterelnök megdicsérte „a reformok érdekében történt hősies áldozatvállalásukat”, és elismerésül „nagy tapsot” kért a résztvevőktől, speciel az áldozatkész nyugdíjasok számára. Valószínű, hogy a visszaállítás helyett a továbbiakban is csak tapsra számíthatnak. (…)
Ami tartományunkat illeti, a jóslatok itt is beigazolódtak: bekövetkezett a demokraták földrengésszerű veresége, és ezzel vége szakadt az általuk vezetett, tizenhat éve fennálló hatalmi koalíció kormányzásának. Hiába igyekezett a tartományi kormány a maga szerény propagandaeszközeivel bizonygatni eredményeit, a SNS-t támogató országos média olyan pusztító propaganda hadjáratot folytatott ellene és főleg vezetője, Bojan Pajtić ellen, hogy azt kivédeni nem volt lehetséges. Nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy a SNS tartományi hatalomszerzése a vajdasági autonómiatörekvések súlyos vereségét és a központosítási tendencia megerősödését jelenti. A VMSZ ugyan idejében kihátrált a DS-szel és a ligásokkal való szövetségből (bár ennek ellenére megtartotta kormányzati pozícióit), és átpártolt a győztes oldalra, ám csak az idő fogja megmutatni, hogy a kisebbségi autonómiatörekvések szempontjából mennyire volt ez hasznos lépés. Nehezen feltételezhető ugyanis, hogy annak a haladó pártnak a képviselője, amely a centralista hatalom megszilárdítását tűzte ki célul, tartományi vezetőként nagyobb megértést fog tanúsítani a sajátos kisebbségi kérdések és igények iránt. Még akkor sem, ha a VMSZ „hűségjutalomként” ismét jelentős kormányzati posztokat kap a tartományban.
A jórészt a magyar politizálás terén bekövetkezett erjedésnek tudható be, hogy a VMSZ-nek nem végleges adatok szerint csak négy képviselője lesz a köztársasági parlementben, az eddigi hat helyett. Az is kudarcként könyvelhető el legnagyobb pártunk szempontjából, hogy a VMDK-Magyar Mozgalom – szintén nem végleges adatok szerint – két helyet szerzett a tartományi képviselőházban, Szabadkán pedig a Maglai Jenő nevével fémjelzett Mozgalom a polgári Szabadkáért lista ugyanannyi szavazatot kapott, mint a VMSZ.

2016. április 25.

http://naplo.org/index.php?p=hir&modul=minaplo&hir=7596