– Páter DélHír

Gondolhatok, amit csak akarok, de nem kell kimondanom mindent, amit gondolok.

II. Margit (Koppenhága, 1940. április 16.) Dánia királynője 1972. január 14. óta.

(Más) napló 70.

Történelmi sebek feltépése

Kisebbségjogi témák

November 17.

Magyar egyetemet, kutatóintézetet!

A 15. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia (VMTDK) keretében kerekasztal-értekezletet tartottak Újvidéken a Tudósklubban a vajdasági magyar felsőoktatás és tudományos utánpótlás kérdéseiről, az elmúlt másfél évtized eredményeiről és a jövőt illető elképzelésekről.

A részvevők álláspontjaikat az alábbi zárónyilatkozatban foglaltak össze:

1. A vajdasági magyar felsőoktatás és tudományosság ügyében az utóbbi időben csaknem mindenki által jelzett hanyatlás, megrekedtség, stagnálás elhárítása érdekében egy Vajdasági Magyar/Multietnikus Egyetem létrehozását tartjuk szükségesnek.

2. Rendkívül fontosnak tekintjük egy Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet megnyitását.

3. Alapvetően fontos a vajdasági magyar tudóstársadalom tagjairól egy friss adatbázist kialakítani, a VMAT honlapján megjeleníteni és hírlevelekben megteremteni egy korszerű kommunikációt.

4. A vészes munkanélküliség és az elvándorlás megfékezése érdekében csakis hazai akkreditációval rendelkező intézményekben, vajdasági tanári káderállománnyal folyó képzéseket tartunk elfogadhatónak, a magyarországi vendégtanárok alkalmazása csupán az itteni intézményekkel egyeztetve, hiányszakmák esetében, átmeneti megoldásként szolgálja közösségünk érdekeit.[1] 

A fiatalok konkrét követeléseket megfogalmaztak meg. Az itthon maradás függvényében is. A politikusok kötelessége lenne, hogy megtegyenek minden lehetségest lépést ezek teljesítése érdekében. 

A Magyar Egyetem mellett nagyon hiányzik a Vajdasági Magyar Kisebbségi Kutatóintézet is, amelynek elsődleges feladata az itteni magyarság helyzetének tárgyilagos, a tudomány módszereivel való feltárása kellene, hogy legyen.

November 17.

„Ez hihetetlen!”

A zentai képviselő-testület ülésének napirendjén szerepelt a Közigazgatási Hivatal átszervezése Sarnyai Rózsa Edit, a Közigazgatási Hivatal október 15-én kinevezett új vezetője ismertette a napirendi pontra vonatkozó javaslatot.

Rácz Szabó László (MPSZ) azt javasolta, kerüljön bele a rendeletbe, hogy aki a zentai önkormányzatban munkaviszonyt akar létesíteni, annak – tekintettel a lakosság nemzeti összetételére – mindkét nyelvet (magyar, szerb) beszélnie kell. Sarnyai válaszában elmondta, „a kétnyelvűségre vonatkozó kitétel benne van a munkahelyi besorolásban, de válaszából az is kiderült, nincs akadálya annak, hogy ez ebbe a rendeletbe is belekerüljön”.[2]

A vita lezárása és a módosító javaslatok elhangzása után következett a szavazás. A magyar és szerb nyelv kötelező ismeretére vonatkozó javaslat 12 szavazatot kapott és elbukott. – A jelen levő 11 VMSZ-es képviselő közül  egyetlen egy sem tartotta fontosnak, hogy a zentai önkormányzatban dolgozó köztisztviselő, vagy közalkalmazott tudjon kommunikálni az ügyfelekkel magyar és szerb nyelven is! Sőt, a jelek szerint erről nincs is véleményük, mert valamennyien tartózkodtak – írja Kókai Péter a képviselő-testület üléséről készült írásában.[3]

 

VAJDASÁGI MAGYAR SZÖVETSÉG PROGRAMJA Szabadka, 2004. június 19.   Az anyanyelvhasználat (…) „Kiemelten fontosnak tartjuk megteremteni a magyar nyelv hivatalos használatának jogi, intézményes és anyagi feltételeit. Harcolunk azért, hogy a magyar nyelv minden olyan területi önkormányzatban hivatalos legyen, ahol a magyarság aránya meghaladja az 5%-ot, vagy ahol a létszáma több mint 2000 fő. Ezekben a területi közösségekben minden közhatalmi szervben szavatolni kell magyar nyelven a szóbeli és írásbeli kommunikációt, valamint a törvényszéki és közigazgatási eljárások lefolytatását. Ugyancsak szavatolni kell a magyar nyelvű közokiratok kiadását és a közfeliratok feltüntetését. A felsorolt jogok következetes alkalmazása érdekében javasoljuk a kétnyelvű tisztviselők munkájának külön javadalmazását, valamint nyelvi és szakmai képzését.[4]

Zenta község Statútumának 5. szakasza (Nyelv és írásmód) előírja, hogy „Zenta község területén hivatalos használatban van a szerb nyelv és a cirill írásmód, valamint a magyar nyelv és írásmód”.[5] Ebből az következik, hogy a községi közigazgatásban a két nyelv és írásmód egyenrangú használatban van.   

Ha közelebbről megvizsgáljuk Sarnyai Rózsa Edit válaszát, arra következtetésre juthatunk, hogy a zentai közigazgatásban a „kétnyelvűség” munkahelyi követelmény, mivel a nyelvtudás „benne van a munkahelyi besorolásban”, illetve a munkafeladatok leírásának tartozéka. Ha viszont ez a követelmény belekerült volna az átszervezési „rendeletbe”, akkor a munkaviszony létesítésének a feltételévé is válik. Lehetséges, hogy a munkahelyi pályázatok kiírásakor szem előtt tartják ezt a követelményt is, de nem egyértelmű, hogy ez kötelező is lenne.  

Adva volt, tehát, egy lehetőség annak a munkahelyi feltételnek a kötelezővé tételére, hogy a zentai közigazgatásban munkaviszony létesítésekor a pályázónak mindkét nyelvet (a magyart és a szerbet) beszélnie kell. Ez most mégsem kapott támogatást. A nyelv „beszélése”, bármelyikről is legyen szó, számos közigazgatási munkahelyen viszont, ahol pl. határozatot kel hozni, vagy jegyzőkönyvet készíteni, önmagában még nem elegendő, a dolgozónak tökéletesen ismernie kell az adott nyelv szakterminológiáját is. A múlt század hetvenes nyolcvanas években az ilyen munkahelyeken dolgozókat külön javadalmazták, nagyobb fizetésben részesültek. Azóta persze sok víz lefolyt a Tiszán…

Miért nem élünk az alkotmányos és törvény adta jogainkkal, ahol, és amikor erre megvannak a feltételek? Megválaszolatlan az is, hogy a VMSZ-es képviselőket mi motivál(hat)ta, hogy a javaslat ellen szavazzanak, ha már nem volt  akadálya, hogy bekerüljön a  rendeletbe? Talán a Szerb Haladó Párttal (SNS) kötött koalíciós szerződés? Kit képviselnek ezek egyáltalán?

November 18. [13:30]

Történelmi sebek feltépése

Vajdaság Szerbiához csatolásának múzeuma nyílik meg 2018. november 25-én Újvidéken, jelentette be Igor Mirović tartományi kormányfő.

A Novosti napilapnak nyilatkozva elmondta, az előkészületek már megkezdődtek, hogy az esemény századik évfordulóján ünnepélyesen megnyithassák a múzeumot.

„A gyűjtemény nem csak a történelmi november 25-ei dátummal foglalkozik. Azt szeretnénk, ha egy helyen tudnánk bemutatni a szerbség évszázados harcát jogaiért, kultúrájáért, autonómiájáért és az egyesülésért egészen a 17. századtól kezdődően Vajdaság Szerbiához csatolásáig”, mondta Mirović, aki szerint 2017 elején döntenek a jövendőbeli múzeum megalapításáról. Egyelőre nem gondolnak új múzeumépület építésére, hanem a leendő intézmény a már meglévő újvidéki múzeumi épületek valamelyikében kap helyet.[6]

A Szerb Nemzeti Színházban november 25-én este abból az alkalomból szerveztek nagyszabású ünnepséget, hogy Vajdaságot 98 évvel ezelőtt csatolták Szerbiához. (A VMSZ-es Magyar Szó szerint: „Egészen pontosan a csatlakozásról szóló döntés meghozatalának a 98. évfordulóját ünnepeltük”.) Az ünnepségen jelen volt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) és a tartományi képviselőház elnöke is.

– A szerb kormánynak javasolni fogom, hogy módosítsák az állami ünnepekről szóló törvényt, és hogy november 25-ét iktassák be állami ünnepeink sorába – mondta többek között ünnepi beszédében Tomislav Nikolić szerb államelnök, aki emlékeztetett arra, hogy az „északi és a déli szerb tartományok az egységes szerb állam elszakíthatatlan részeit képezik”.[7]

A két esemény csak folytatása a Tartományi Képviselőház által 2016. szeptember 15-én a Vajdaság „hagyományos jelképei használatának módjáról szóló határozat” elfogadásával kezdődött eseményeknek, amelyek a Szerb Haladó Párt (SNS) – a VMSZ koalíciós partnerének – a hatalomra lépésével indultak a tartományban. Mindehhez Pásztor István, a párt elnöke készségesen asszisztált.  

Ehhez hozzá tartozik az is, hogy szerb részről (az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások ügyében – B. A.) mindmáig „hiányzik az az őszinte bocsánatkérés, ami magyar oldalról már oly sokszor elhangzott”.[8]

Most még csak az a kérdés, hogy menyire van ez a politika összhangban a mindkét ország által hivatalosan kinyilvánított jószomszédi kapcsolatokkal? Aleksandar Vučić szerb kormányfő minapi nyilatkozatával, miszerint „kiemelkedően jó a szerb kormány kapcsolata a szerbiai magyarsággal”[9]? És Orbán Viktor magyar kormányfő kijelentésével, hogy „Szerbia szívügyének tekinti az országban élő magyarokat, messze kiemelkedik Európában a kisebbségeket támogató politikájával”.[10]

Na, már most, ha valaki őszinte jószomszédi kapcsolatokat akar ápolni, tiszteletben akarja tartani a nemzeti kisebbségek jogait és méltóságát, akkor miért szükséges feltépni a – még be nem gyógyult – történelmi sebeket? Kinek, minek a javát szolgálja a magyar közösség irritálása? Nem fogjuk mi ezt újabb megalázásként megélni? A Magyar Nemzeti Tanácsnak állást kellene foglalni ebben a kérdésben! Nem fogja megtenni.

Mit szólna Tomislav Nikolić ahhoz, ha például a magyar honvédség 1941. évi bevonulását ünnepnappá tennénk? 

Nikolić javaslatát – a legújabb hírek szerint – elfogadásra már benyújtotta a szerb kormánynak[11]…

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2016. november 29.

---

[1] A 15. VMTDK tudományos kerekasztalának zárónyilatkozata. Szabad Magyar Szó, http://szabadmagyarszo.com/2016/11/18/a-15-vmtdk-tudomanyos-kerekasztalanak-zaronyilatkozata/, 2016. november 18.

[2] Kókai Péter: „Ez hihetetlen!” http://www.magyarmozgalom.rs/hu/cimoldal/kokai-peter-ez-hihetetlen

[3] Uo.

[4] Vajdasági Magyar Szövetség. http://www.vmsz.org.rs/content/program

[5] http://www.zenta-senta.co.rs/hu/7/p/60/19_08_2013_Opsti-akti.html/6

[6] Újvidék: 2018-ban megnyílik Vajdaság Szerbiához csatolásának múzeuma. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20851/Ujvidek-2018-ban-megnyilik-Vajdasag-Szerbiahoz-csatolasanak-muzeuma.html, 2016. november 18. [13:30]

[7] szb: Új állami ünnep. http://www.magyarszo.rs/hu/3224/vajdasag_ujvidek/156700/%C3%9Aj-%C3%A1llami-%C3%BCnnep.htm, 2016. november 26. [08:35]

[8] S. T. G.: Az őszinte bocsánatkérésre várva. Magyar Szó, 2016. november 7. 4, vagy

http://www.magyarszo.rs/hu/3206/kozelet/155643/Az-%C5%91szinte-bocs%C3%A1natk%C3%A9r%C3%A9sre-v%C3%A1rva.htm 2016. november 7. [08:49] >> 2016. november 7. [15:06] és Stanyó Tóth Gizella: Feltárni és megjelölni minden tömegsírt! Hét Nap, 2016. november 23. 22-23.

[9] Vučić: A jó magyar-szerb politikai kapcsolatok a gazdaság területén is megmutatkoznak. http://www.vajma.info/cikk/szerbia/24289/Vucic-A-jo-magyar-szerb-politikai-kapcsolatok-a-gazdasag-teruleten-is-megmutatkoznak.html, 2016. november 21. [13:18]

[10] MTI. Orbán: Itt az ideje a magyar-szerb gazdasági együttműködés megerősítésének.

http://www.vajma.info/cikk/szerbia/24290/Orban-Itt-az-ideje-a-magyar-szerb-gazdasagi-egyuttmukodes-megerositesenek.html, 2016. november 21. [13:35]

[11] Tanjug. Novi državni praznik [Új állami ünnep]. http://www.blic.rs/vesti/politika/novi-drzavni-praznik-nikolic-predlozio-25-novembar-dan-prisajedinjenja-vojvodine/qxcqvyr, 2016. november 28. [16:36]

Magyarországi pénzekből telepítik a menekülteket a Vajdaságban?

Magyarországi pénzekből telepítik  a menekülteket  a Vajdaságban? Nikolity államelnök sót dörgöl sebeinkbe? Szabadkán horvátot ért atrocitás nemzeti alapon mert egy magyar megsegítésére sietett? A végzetes soha nem volt jobb?  

Aki egy kicsit is odafigyel az újságcikkek címére az láthatja, hogy napról napra  hírt adnak a boszniai és horvátországi menekültek támogatásáról, valamint a koszovórol érkező "belsőleg széttelepített" délszláv, illetve a "visszatoloncolt" rigómezei romák támogatásáról. Házak vásárlása, házak tatarozása, építőanyag kiosztása, amivel a végső letelepedésüket segítik. Sajnos mindez a magyar többségű településeket is érinti, nem is olyan lebecsülendő mértékben.
Minap arról vehettünk tudomást, hogy Törökbecse és Óbecse önkormányzata olyan szerződést írt alá Belgrádban, amely lehetővé teszi nekik újabb ingatlanok vásárlását a boszniai és horvátországi menekültek megsegítésére. Csak halkan jegyeznénk meg, akik időközben szerb állampolgárok lettek és eddig is anyagi és  minden egyéb (ingatlan) támogatásban részesültek.
Óbecse polgármestere már ki is jelentette egy-egy ingatlan felvásárlására 9000 eurót fordíthatnak és a környező falvakban ettől még olcsóbban is házat lehet vásárolni. Ismervén a terepi viszonyokat, ez  magyar többségű településeket jelent, ami már az etnikai összetétel megbontását irányozza elő.
A tudósítás szerint összesen 53 önkormányzat írt alá ilyen szerződést, amit a regionális lakhatási program (Szerbia-Horvátország-Bosznia-Montenegró) keretében valósítottak meg. A program támogatói az EBESZ és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának a támogatását is élvezi, anyagilag pedig Szerbia és az EU mellett az USA, Németország, Olaszország, Norvégia, Svájc, Dánia, Törökország, Luxemburg, Ciprus, Románia, Csehország, Szlovákia és Magyarország támogatja.
Milyen a sors fintora! Magyarországi pénzekből vásárolják fel a magyar házakat és délszláv menekülteket telepítenek a helyükbe? Tudja-e a magyar kormány mire költik a pénzét?
BŐVEBBEN ITT

 A Vajdaság további gyarmatosítása

Ahogyan a fenti írásunk is szemléltető oktatást ad a szerb nemzeti restaurációról és egyben ízelítőt is ad abból, hogy a gyakorlatban hogyan fejezi be  nacionalista terveit a kilencvenes évekből az a radikális csapat, amely mára már "demokrata" zubbonyt vett fel, ugyan olyan szemléltető oktatásban részesedhettünk a Vajdaság autonómia ügyében is.
Először elfogadásra került a hamisított történelmi tényeken alapuló Vajdaság hagyományos zászlaja és címere (az 1848-as szerb felkelők állítólagos zászlaja, a valóságban az akkori szerb kenézség zászlaja amit a mai Vajdaság területére érkező szerb martalóc csapatok hoztak magukkal), majd  a haladó és kisebbségi kormánypárti többség  egy olyan kölcsön felvevését szavazták meg, amely további adósságokat ró a tartomány terhére, eladósítva előre a következő tartományi hatalmi többséget. Persze a Vajdaság pénzeléséről szóló határozat továbbra is elmarad.  Az Alternatíva Vajdaságért-MM-VMDK  tartományi frakció nem is szavazta meg.
(ERRŐL BŐVEBBEN ITT )

Másnap ( 2016. november 25.) Tomislav Nikolity, Szerbia államfője, Újvidéken a  vajdasági szláv Nemzeti Gyűlés  1918. november 25. tartott ülés emlékére (szerbek, horvátok, bunyevácok, szlovákok) és a szerinte Vajdaság és Szerbia egyesítését megjelölő  dátumot, hatásköréből kiindulva  nemzeti ünnepnek  javasolta.
Ha netán valaki azt gondolná ez  az  ötlet egy öregedő nacionalista elvetemedett ötlete, amivel az itteni magyarságnak egyenesen sót dörgöl nyílt sebekre, az téved. Ez egy régi  és kitervelt nagy szerb politikának a végrehajtása, amit még radikális korukban élesztettek fel (ahogyan az Orosz-Fehérorosz-Kazahsztán-Kína külpolitikát). Miután a horvátországi, boszniai, koszovói nagy szerb tervek elbuktak  most a Vajdaságot minden áron meg kell szabályozni! Az egyenes út nem az a nyers és látható erőszak, hanem a finom kulturális és gazdasági politika végrehajtása. A vesztes csaták helyébe, Jugoszlávia kitörlésére, a dicső Szerb királyság hadi sikerei kerülnek.
Mindent ami a Vajdaság többnemzetiségére emlékeztet azt el kell tüntetni, helyükbe pedig  olyan jelképeket kell behelyettesíteni,  amik a mindenkori szerb föld   tudatát  táplálja a most felcseperedő nemzedékeknek. Idővel ez egy nemzetközpontú szerb Vajdaság világnézethez fog vezetni és akkor már senki sem fog ellenállni a  vajdasági autonómia megszüntetésénél.
A folyamatos betelepítések, valamint  ez a három esemény számunkra, akik a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) színeiben politizálunk, egyértelműen azt üzenik, hogy a szerbiai  hatalmi többség  tovább gyarmatosítja a Vajdaságot,  a Vajdaságra hadizsákmányként tekint, az itt élő őshonos nemzeteket pedig megtűrt egzotikumként kezeli.
Természetesen a kisebbségi kormánypárt erre azt mondja soha nem volt ilyen jó mint most, soha a történelemben nem voltak ilyen jók a szerb-magyar kapcsolatok. Elnökük ott ül az első sorban Újvidéken és tapsol is a Tomislav Nikolity féle kezdeményezésnek.
Erre csak azt tudjuk mondani, hogy a történelem során már voltak ilyen idők. A szerbek 1918-ban is megtalálták azt az egy magyart,  de olyan is volt, hogy a kiváló szerb-magyar kapcsolatok közepette egyes hatalmi méltóságok fejbe lőtték magukat. Soha nem tanulunk abból ami történt velünk?

BŐVEBBEN ITT
 

Migránsok elszállásolása Szabadkán

A "soha nem volt olyan jó mint most" jegyében további migránsokat szállásolnak el Szabadkán. Nenad Ivanišević, a munkaügyi minisztérium államtitkára arról tájékoztatta a közvéleményt, hogy  nem fog növekedni a migránsok száma  (5000 migránsról számol be, holott mások 7-10.000 közötti számot tartanak nyilván), de további 1000 migránst fognak elszállásolni télire. Újabb négy lakókonténert és egy további egészségügyi konténert állítottak fel a Divac Alapítvány és az USAID pénzéből. Nem logikai bukfenc ez?
A kisebbségi kormánypárt erről is csak hallgat. Pedig olyan hangosak voltak a kvótareferendum alkalmával..... Dehát ez itt már Szerbia, és itt nem illik hangoskodni a koalíciós partnerrel, sem deklarációt fogadtatni el a Magyar Nemzeti Tanács ülésén.    
BŐVEBBEN ITT

Folytatódnak a politikai tisztogatások

 A valós problémák megoldása helyett, a kisebbségi kormánypártiak  minden erővel folytatják politikai tisztogatásukat. Ezúttal Siflis Zoltán, filmrendező volt a célkeresztben.  Haladópárti koalíciós partnerükkel karöltve kirúgatták a palicsi filmfesztivál tanácsából. Helyette egy szakmai körökben ismeretlen, a Pannon RTV-ben dolgozó, személyt neveztek ki.
Az ügy érdekessége, hogy Tomislav Žigmanov, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöke, aki egyben tanácsnok is a szabadkai városházán, felszólalásában kiállt Siflis mellett, és azt róta fel a szabadkai városvezetésnek, hogy döntéseikkel azonos  légkört teremtenek mint az Informbiro (a kommunista terror) idejében.  Erre a haladópárti tanácsnok beolvasott neki azt firtatván, hogy csak akkor beszélhet ha azonos hévvel elkezdi védeni a horvátországi szerbek jogait.
Žigmanov ez miatt nyílt levélben fordult Aleksandar Vucic szerb kormányfőhöz, amelyben egyebek mellett az áll, hogy a Szerb Haladó Párt tagjai megfenyegették  a horvátokat a szabadkai városi képviselő-testület legutóbbi ülésén.  Megtalálta a zsák, a foltját!
BŐVEBBEN ITT ÉS ITT

2016. november 29.

www.vmdk.org.rs

hirmondo@vmdk.org.rs
www.facebook.com/vmdk2014
www.twitter.com/vmdk1990

Erdélyi civilek az ENSZ-ben: Románia nem tartja be az anyanyelvhasználatra vonatkozó egyezményeket

A romániai anyanyelvhasználat helyeztéről számoltak be erdélyi civilek az ENSZ genfi kisebbségügyi fórumán. Az eseményen két erdélyi civil jogvédő szervezetek képviselői, Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója és Bethlendi András, a Musaj-Muszáj mozgalom tagja vett részt. 

Közvetítésükkel több száz civil és diplomata ismerkedhetett meg a romániai magyarok közösségi jogérvényesítésének problémáival. A Kisebbségügyi Fórum idei évi tematikája „A kisebbségek helyzete humanitárius krízis idején” volt.
Az év első felében több erdélyi civil jogvédő szervezet, többek között a CEMO és a Musai-Muszáj mozgalom, árnyékjelentést nyújtott be, miután a bukaresti kormány elküldte az Európa Tanácsnak az európai regionális és kisebbségi nyelvek chartájának alkalmazásáról szóló jelentését. Ennek nyomán fogalmazódott meg, hogy a jövőben a civil jogvédő szervezetek, aktivisták közösen lépjenek fel a nemzetközi színtéren.

• 
  
  Forrás: Musai-Muszáj

A nemzetközi civil érdekérvényítéshez kötödő tervek között szerepelt a részvétel az ENSZ Kisebbségi Fórumán november 23-25. között. A Kisebbségi Fórumon történő felszólalás előtt Szigeti Enikő és Bethlendi András részt vettek  a Minority Rights Goup International kisebbségi jogérvényesítő képzésén.

Szigeti: láthatóvá váltunk

Szigeti Enikő november 24-ei felszólalásának bevezető részében röviden bemutatta a romániai magyar közösséget, pár szóban említést tett a CEMO munkájáról és Marosvásárhelyről, továbbá arra kitért arra, hogy Románia hiányosan alkalmazza a kisebbségek anyanyelvhasználatára vonatkozó törvényi hátteret. A felszólalás második részében Enikő arról beszélt, hogy a humanitárius krízisek prevenciójára vonatkozó rapportőri ajánlás tervezetében a kisebbségek anyanyelvhasználati jogainak szempontrendszere nem jelenik meg elég hangsúlyozottan. A felszólalás befejező részében Enikő egy pár módosítást fogalmazott meg, és azt javasolta a rapportőrnek, hogy az ajánlás bizonyos cikkelyeit módosítsák.
"Ez az esemény rendkívüli fontossággal bír, hiszen a romániai magyar közösség hallatta a hangját az ENSZ-ben, ahol már hosszú évek óta nem beszélt senki a romániai magyar közösség anyanyelvhsználati jogairól és a magyar nyelvhasználatot biztosító romániai törvények alkalmazási hiányosságairól. Mindez egy látszólag kis - háromperces - előadást jelent, viszont egy óriási lehetőség a romániai magyar közösség számára, amely mától globálisan is láthatóvá vált" - mondta Szigeti Enikő.

Az ENSZ-ben talán először hangzott el magyarul: Kolozsvár

Bethlendi András felszólalása bevezetőjében ismertette a Musai-Muszáj mozgalom létrejöttének okait, felhívta a figyelmet a Kolozsváron tapasztalható nyelvjogi problémákra. Elmondta, Kolozsváron 50 ezer magyar él úgy, hogy a magyar nyelvet súlyos diszkrimináció éri a hatóságok részéről, a magyar nyelv nincs jelen a nyilvános térben.
Ezután javaslatot tett a raportőr ajánlattervezetének módosítására. "Számunkra igen nagy dolog, hogy több száz civil és diplomata jelenlétében az ENSZ-ben tematizálhattuk az erdélyi magyar közösség nyelvhasználati problémáit. Ugyanakkor fontos megemlíteni, hogy az ENSZ falai között valószínűleg először hangzott el Kolozsvár és Marosvásárhely magyar neve is" - nyilatkozta a sajtónak Bethlendi András felszólalása után. Az aktivista szerint nagyon fontos, hogy az erdélyi magyar civil jogérvényesítés kifogástalan szakmaisággal és objektivitással vegyen részt a mostani fórumhoz hasonló eseményeken, ugyanis a szakértők számára csak a megkérdőjelezhetetlenül objektív és jogilag jól alátámasztott érvelés használható.
http://www.maszol.ro/index.php/kulfold/73188-erdelyi-civilek-az-ensz-ben-romania-nem-tartja-be-az-anyanyelvhasznalatra-vonatkozo-egyezmenyeket,

2016. november 28., hétfő, 15:13 | közlemény

A VMSZ kezdeményezi a honvédség 1941-es délvidéki bevonulásának ünnepnappá tételét?

...nah persze, azt várhatjuk. Helyette viszont a délvidék elcsatolásából csinálnak állami ünnepet.

A 3. magyar hadsereg 1941. április 11-én kezdte meg a csupán négy napos hadműveletét, amely során végrehajtotta a Délvidék felszabadítását és elérték a Duna–Dráva vonalát.

A húsvéthétfőn befejezett délvidéki magyar feltámadást és a magyar honvédeket ünneplő tömeg, díszbe öltözött magyarok várták. Ennek a napnak az emlékét a Vajdasági Magyar Szövetség és Pásztor István sosem fogja nemzeti ünnepünké nyilvánítani, de még csak megemlékezni sem hajlandóak róla.

 

De vajon hogyan reagálna a szerb politikum, ha a magyar honvédség bevonulását mondjuk a Magyar Nemzeti Tanács a szerbiai magyarság hivatalos ünnepévé tenné? Vajon egy, a honvédeket magasztaló politikai megemlékezésen tapsolna az első sorokban ülve a szerb politikai elit, vagy az asztalt verve tajtékoznának? 

 

Az első lehetőséget választotta Pásztor István, amikor pénteken jelen volt az újvidéki Szerb Nemzeti Színházban szervezett nagyszabású ünnepségen, ahol a Délvidék 98 évvel ezelőtti Szerbiához csatolását ünnepelték. A rendezvényen Šešelj csetnikvajda egykori jobbkeze, a jelenlegi államfő Tomislav Nikolić bejelentette, hogy nemzeti ünnepé szeretné tenni november 25-ét. Azt a napot, amikor 1918-ban mintegy félmilliónyi szerb, horvát, bunyevác és más szláv népek arról döntöttek, hogy a mintegy félmilliónyi magyart és 300 ezer németet egy új állam határai közé kényszerítenek, mindezt a fegyveres megszálló antant és a balkáni hadseregek puskáinak árnyékában. 

 

Pásztor István korábban számos, a novemberi nagy szláv nemzetgyűlés eredményeit, vagyis a Délvidék elcsatolását éltető rendezvényen vett már részt, de korábban a tartományi székház elnökeként a pártjával együtt megszavazta, hogy az 1848/49-es szabadságharcunk ellen felkelt és a vidékünkön magyar falvakat felkoncoló szerb lázadók zászlaja legyen a Délvidék hivatalos történelmi lobogója.

 

Sőt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, tavaly még a következőt nyilatkozta:  „Én nem elsősorban gyásznapként élem meg ezt a június 4-ét (Trianont - a szerk.), hanem ünnepnapként."

 

Így aztán sajnos most sem kétséges hogyan fog dönteni a kisebbségi kormánypárt, amikor ünnepnapot csinálnak majd a kisebbségi sorsba kényszerítésünk gyásznapjából. 

 

R. P.

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/59776-a-vmsz-kezdemenyezi-a-honvedseg-1941-es-delvideki-bevonulasanak-uennepnappa-tetelet-, 2016. november 27. vasárnap, 21:57

JOGOK PAPÍRON!

A VaMaDisz pere elég rosszul áll

 

A  Vajdasági Magyar Diákszövetségnek (VaMaDisz) az újvidéki Jogi Kar elleni bírósági pere  az anyanyelven való felvételizés ügyében a nemzeti kisebbségi jogokért való küzdelem fontos mérföldköve lehet. Amennyiben sikerrel végződik, beigazolódik, hogy – az egyébként az alkotmány és a jogszabályok által biztosított jogok gyakorlati alkalmazásáért – a jog eszközeivel is érdemes küzdeni. Ha azonban a (VaMaDisz) elveszíti a pert, annak negatív következményei lehetnek nemcsak a jogalkalmazás terén, de a lelki világunkban is.

           

Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott november 16-án Sóti Attila, a szervezet elnöke, amelyen elmondta, hogy az újvidéki Jogi Kar ellen (2016. december 2-án) „a magyar felvételizés lehetőségének szavatolása érdekében indított pert december 20-án folytatódik.[1]  

            A Kar időközben „egy formai hibára hivatkozva megsemmisítette a VaMaDisz jogi képviselőjének, Slobodan Beljanski ismert újvidéki ügyvédnek a doktori címét”.[2] Sóti kifejtette, „nem tudja a Kar ellen folyó pertől független történésként figyelni az intézmény legutóbbi döntését”.[3]

A VaMaDisz elnöke elmondta azt is, hogy „a közéletben számos politikai üzenet hangzott el az elmúlt időszakban a VaMaDisz és a Jogtudományi Kar között folyó bírósági per kapcsán”,[4] majd védelmébe vette Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnökét, aki „személyével kapcsolatos egyes megjegyzésekre vonatkozólag a szervezet elnöke közölte: az MNT igenis partnere a VaMaDisz-nek, függetlenül attól, hogy nem nyilatkozik naponta az ügyről”.[5]

Sóti állítása azonban csak akkor le(hete)tt volna hiteles, ha beszámol arról is, hogy az MNT miben „partnere” a VaMaDisz-nek, miben nyilvánul ez meg, és milyen konkrét lépést tett eddig a testület az „ügyben”.

Amikor e sorok írója a Magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében Konferencián (Budapest, 2016. november 9-11) szóvá tette, hogy az MNT „még csak a hangját sem hallatta ebben a fontos kérdésben”, Szilágyi Miklós, a testület Nyelvhasználati Biztosságának elnöke azt mondta, „ez nem jelenti azt, hogy az MNT a háttérben nem ténykedik”. Olyan nemzeti tanácsot választottunk, amelyik a „háttérben” és nem a nyilvánosság előtt képviseli az érdekeinket? Kell-e nekünk ilyen testület és szükségünk van-e ilyen tisztségviselőkre? A válasz csakis nemleges lehet.

Sóti a sajtókonferencián arról is beszámolt, hogy „a diákszervezet eltökéltnek számít, s amennyiben a hazai bíróságok nem oldják meg a kérdést, élni fognak a nemzetközi igazságszolgáltatás nyújtotta lehetőségekkel is”.[6] Bejelentette: „A diákszövetség jelen lesz az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának kisebbségügyi fórumán is, ahol szintén fel fog témaként merülni a hazai magyar felvételi vizsgák kérdése.”[7] Erről azonban mindmáig nem érkezett hír.

Minden elismerést és támogatást megérdemel a diákszervezet, hogy kiáll a nyelvhasználati jogok gyakorlati érvényesítéséért, és hogy ezt hajlandó még nemzetközi színtérre is vinni. Már csak azért is, mivelhogy jogaink nemzetközi védelmére eddig nem sok példa akadt.  A nagy kérdés viszont az, hogy ezt miért nem a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – a VaMaDisz ernyőszervezete –, illetve az MNT teszi, amelynek a közvetlen hatáskörébe tartozik a nyelvhasználat? Vagy ők szépfiúk akarnak maradni a koalíciós partner, a Szerb Haladó Párt (SNP) vezetőinek szemében?

Egyébként a Jogi Kar ellen indított perrel kapcsolatban nem tisztázott körülmény, hogy a VaMaDisz az ügyben miért a hosszabb, bonyolultabb, költségesebb és bizonytalanabb bírósági, és nem az egyszerűbb, olcsóbb, valamint kedvezőbb kimenetelűnek ígérkező közigazgatási utat választotta?

A Tartományi Képviselőház ugyanis 2015. április 8-án határozatot hozott a felvételi vizsgák anyanyelven való megszervezéséről a Tartomány által alapított intézményekben[8] (a 269-es számú dokumentumot lásd az írás alatt).

A határozat 2. szakasza kimondja: „Az egyetemi intézmény köteles a jelentkezőknek lehetővé tenni a nemzeti kisebbségi – nemzeti közösségi nyelven való felvételizést, azzal a feltétellel, hogy egy olyan nyelvről van szó, amely Vajdaság Autonóm Tartomány területén hivatalos használatban van.”  A magyar nyelv közismerten e nyelvek közé tartozik.

Az 5. szakasz kötelezi az egyetemi intézményt, hogy „az általános aktusait, amelyek a felvételi vizsgát rendezik, ennek a határozatnak a hatályba lépésétől számított 30 napos határidőn belül hozza összhangba ezzel a határozattal”.

A 6. szakasza szerint „a határozat alkalmazása feletti ellenőrzést az egyetemi képzésben illetékes tartományi szerv végzi”. Ez a szerv pedig csakis a tartományi oktatási, közigazgatási és nemzeti közösségi titkárság lehet, amelynek titkára Nyilas Mihály, aki egyúttal a Tartományi Kormány alelnöke és a VMSZ Elnökségének is a tagja. A határozatot Pásztor István a Tartományi Képviselőház elnöke írta alá, aki a VMSZ elnöke is. 

Nyilas Mihály először úgy nyilatkozott, hogy a titkársága „felügyelőt küld a Karra, jegyzőkönyvet készít, majd ennek fényében tesz lépéseket”.[9] Később azonban már visszakozott, mondván, hogy „bár létezik tartományi rendelet is arra vonatkozóan, hogy a nemzeti közösségek nyelvén is adva legyen a felvételizés lehetősége, de az oktatási minisztérium álláspontja sajnos az, hogy a kar az autonómiájára hivatkozva megtagadhatja ezt”.[10] Ebből már arra következtethetünk, hogy a VaMaDisz pere bizony elég rosszul áll.

Ide tartozik az is, amit eddig szinte senki eddig még csak szóvá sem tett, hogy a Jogtudományi Kar épületén a felirat csak szerb nyelven és cirill betűvel van kiírva. Ez lenne az egyenrangú hivatalos nyelvhasználat? Hány ilyen eset van még Újvidéken és Vajdaságban?

A Szabad Magyar Szó fotója

A kör tehát bezárult: A képviselőház magyar elnöke aláírt egy határozatot, amely az anyanyelven való felvételi jogunkat biztosítja. Az alkalmazásában ugyancsak egy magyar tisztségviselő az illetékes. Csak éppen egyik sem tesz semmit. Az egyetem pedig, ahol az első órák valamelyikén azt tanítják, hogy a jogot márpedig alkalmazni kell, semmibe beveszi a jogszabályt. Ha a magyar tisztségviselők így viszonyulnak a jogaink iránt, akkor mit várhatunk?

            Az eset jól jellemezi a szerbiai nemzeti kisebbségi politikát is: Jogok papíron!

BOZÓKI Antal

Újvidék, 2016. november 27.

---

[1] V-ár: „A sárdobálás nem viszi előbbre az ügyet”. Magyar Szó, 2016. november 17. 4., vagy http://www.magyarszo.rs/hu/3216/kozelet_oktatas/156202/%E2%80%9EA-s%C3%A1rdob%C3%A1l%C3%A1s-nem-viszi-el%C5%91bbre-az-%C3%BCgyet%E2%80%9D.htm, 2016. november 17. [10:02] >> 2016. november 17. [10:36].

[2] Uo.

[3] Uo.

[4] Uo.

[5] Uo.

[6] Uo.

[7] Uo. Lásd még Göblös Nikoletta: VaMaDisz: Nyíltan a perről, mellébeszélés nélkül. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/20839/VaMaDisz-Nyiltan-a-perrol--mellebeszeles-nelkul.html, 2016. november 16. [16:17]

[8] Pokrajinska skupštinska odluka o polaganju prijemnog ispita odnosno ispita za proveru sklonosti i sposobnosti za upis a visokoškolsku ustanovu čiji je osnivač Autonomna Pokrajina Vojvodina na jezicima nacionalnih manjina – nacionalnih zajednica. Službeni list APV [Vajdaság AT Hivatalos Lapja], 14/2015 szám, 207.

[9] t.r.: Felügyelőt küldnek a jogi karra. Magyar Szó, 2016. június 24. 1. és 7.

[10] Tápai Renáta: Több út is vezethet a megoldáshoz. Magyar Szó, http://www.magyarszo.rs/hu/3156/kozelet_oktatas/152792/T%C3%B6bb-%C3%BAt-is-vezethet-a-megold%C3%A1shoz.htm, 2016. szeptember 10. [09:39]

Megszűnik a Temerini Rádió

December 1-jétől pótolhatatlan kár éri a dél-bácskai magyar és szerb rádióhallgatókat, mivel megszűnik a körzet egyik igen népszerű, helyi jellegű rádióállomásának műsorsugárzása.

Megszűnik a Temerini Rádió (Halász Gyula felvétele)

Erről a döntést november 30-án, szerdán hozza meg a községi képviselőtestület, akkor nevezik ki ugyanis a felszámolási igazgatót. Valójában már több mint két éve annak, hogy megpecsételődött az 1971. évi alapítású Temerini Rádió sorsa, akkor, amikor 2014 augusztusában törvénybe iktatták, hogy az állami, tartományi vagy önkormányzati alapítású rádióállomásokat privatizálni kell, ellenkező esetben az intézménytől megvonják a frekvenciahasználat jogát, és törlik a médiumok listájáról. A Temerini Rádió az elmúlt évtizedben többször is megmenekült a privatizációtól, évekkel ezelőtt azért is került a Művelődési és Tájékoztatási Központhoz, hogy önálló intézményként ne lehessen magánosítani. A hatalmi átalakulások azonban olyan vizekre sodorták a rádió sorsát, ahonnan már nem volt visszaút.
Az intézménynek 2015 októberétől mostanáig rejtélyes körülmények között, a szabálytalan jogi státus ellenére, a sugárzási engedélyt sikerült meghosszabbítania. Próbálkozás történt ugyan a magánosításra, ám sem ez, sem pedig az, hogy a rádiót a dolgozók tulajdonába adják, esetleg az MNT-hez kerüljön, nem valósult meg. A határidők lejárta után már semmilyen jogalapja nem maradt annak, hogy továbbra is működjön a Temerini Rádió. Mivel a munkatársak eddig is tiszteletdíjért dolgoztak, a Művelődési és Tájékoztatási Központnak pedig csupán egy szülési szabadságon levő dolgozója van, a rádió megszűnése ilyen formában nem okoz különösebb gondot az önkormányzatnak. Rövid ideig még kilátás van arra, hogy hullámhosszán, a 93,5 megahertzen zenét sugározzon.

G. B.

Magyar Szó, 2016. november 26., 9., vagy

http://www.magyarszo.rs/hu/3224/vajdasag_temerin/156701/Megsz%C5%B1nik-a-Temerini-R%C3%A1di%C3%B3.htm, 2016. november 26., 09:01 >> 2016. november 26. [10:12]

Nikolić: Délvidék elcsatolásának napja legyen állami ünnep

November 25-e legyen állami ünnep Szerbiában – ezt szeretné Tomislav Nikolić államelnök, ezért javaslatot tesz majd a kormánynak, hogy ezt vezesse be.

Nekünk délvidéki magyaroknak november 25-e gyásznap. Elszakítottak bennünket az anyaországunktól, elkezdődtek a megaláztatások, az üldöztetések, rabigába került a teljes délvidéki magyar nemzetrész. A szerbiai hatalom, a VMSZ aszisztálásával most törvénybe iktatná, hogy november 25-e csúfos eseménye állami ünnep legyen mindannyiunk számára. 98 évvel ezelőtt a Szerb Királyság bekebelezte Délvidéket, Bácskát, Bánságot és Baranyát.

A tartományi kormány elnöke, Igor Mirović szerint ez a dátum a legjelentősebb Vajdaság történelmében és egyike a legfontosabb napoknak a szerb történelemben. A 98 évvel ezelőtti esemény kapcsán ünnepi akadémiát tartottak Újvidéken, ezen a rendezvényen jelentette be az elnök a szándékát.

A Szerb Nemzeti Színházban tartott megemlékezésen pedig Pásztor István is ott volt és együtt ünnepelt, tapsolt az exradikális politikusokkal. Kell még ehhez hozzáfűznünk valamit?

A kép egy korábbi eseményen készült

RTS és Tanjug nyomán HC 

http://delhir.info/delvidek/magyarsag-koezelet/59753-nikoli-delvidek-elcsatolasa-legyen-allami-uennep, 2016. november 26. [13:44]

Kapcsolódó írás: 

szb: Új állami ünnep. Magyar Szó, 2016. november 26. 9., vagy http://www.magyarszo.rs/hu/3224/vajdasag_ujvidek/156700/%C3%9Aj-%C3%A1llami-%C3%BCnnep.htm