Nyílt levélben kér segítséget a Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége

A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztőségének tagjai nyílt levéllel fordultak Pintér Attilához, Magyarország belgrádi nagykövetéhez, Babity János szabadkai magyar főkonzulhoz és Pásztor Istvánhoz, a VMSZ elnökéhez, s segítséget kérnek a médium fennmaradása érdekében. A levelet az alábbiakban ismertetjük.

Tisztelt Nagykövet Úr, Főkonzul Úr, Elnök Úr!
Július 1-én tizennégy olyan önkormányzati rádió és televízió szűnt volna meg a Vajdaságban, amelyek magyar nyelven is sugároznak műsort. A privatizációs folyamat négy hónappal történő meghosszabbításával azonban további esélyt kaptak ezek a médiaházak a fennmaradásra. Legalábbis szeretnénk azt hinni, hogy valóban ez volt a cél, s nem az, hogy a kormány elkerülje azt a kellemetlenséget, hogy ugyanazon a napon hallgassanak el ezek a rádiók, amikor együttes ülését tartja a szerb és a magyar kormány.
Fontosnak tartjuk azonban leszögezni, hogy a törvények módosításával még semmi sem oldódott meg. A nagyobb médiaházaknak, mint amilyen a Szabadkai Rádió is, nincs esélyük arra, hogy sikeresen privatizálják őket, s utána önerőből fennmaradjanak a piacon.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke májusban az együttes kormányülés kapcsán sürgette a magyarországi szerb és a szerbiai magyar kisebbségek helyzetével foglalkozó kormányközi vegyes bizottság felállítását, mondván, azon a fórumon lehetne megtárgyalni a nyitott kérdéseket. Ha létrejön ez a vegyes bizottság, akkor kérjük, hogy ezen médiaházak ügyét is tárgyalja meg, de akár a mostani együttes kormányülés napirendjén is szerepelhetne ez a kérdés akár az egyéb napirend alatt is.
A kisebbségi nyelvű közszolgálati tájékoztatás ilyen arányú leépítése sérti és jelentős mértékben csorbítja az adott kisebbségek, köztük a magyarok szerzett jogait. Párbeszédet kell indítani, hogy Szerbia azon szándékát tiszteletben tartva, hogy az állam kivonul a médiából, miként lehet átmenteni ezen szerkesztőségeket úgy, hogy azok működése, önállósága, s ezzel párhuzamosan a médiapluralizmus ne kerüljön veszélybe.
Hisszük, hogy megoldás van, csak meg kell találni a legjobbat.
Kérjük Önöket, hogy minderről értesüljön a magyar fél, s lehetőségeik szerint hassanak oda, hogy ezt a kérdést legalább megemlítsék a szerb és magyar kormány együttes ülésén, illetve, hogy utána tárgyalások kezdődjenek a megfelelő szinteken az érintettek bevonásával a kérdés tartós és megnyugtató rendezéséről.
Segítségüket előre is tisztelettel köszönjük!

^{Szabadka, 2015. június 29.}

A Szabadkai Rádió Magyar Nyelvű Műsorok Szerkesztősége:

Bencsik István
Demus Éva
Halgašev Gavranović Andrea
Kazinczy Paszterkó Diana
Németh Ernő
Piuković Norbert
Szarapka Suzana
Temunivić Rita
Tóth Imre
Varga Ágota

http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18772/Nyilt-levelben-ker-segitseget-a-Szabadkai-Radio-Magyar-Nyelvu-Musorok-Szerkesztosege.html, 2015. június 29. [14:14]

Talán azt is mondhatnánk: Mi történt?

(Varga László megnyilatkozásának margójára) 
– Magyar Szó: Mi történik?, 2015. június 27., http://www.magyarszo.com/hu/2749/kozelet/129248/Mi-történik.htm és Vajdaság Ma: Mi történik?, 2015. június 27. http://www.vajma.info/cikk/tukor/6448/Mi-tortenik---Varga-Laszlo-szerzoi-irasa-a-vajdasagi-magyar-kozelet-aktualis-kerdeseirol.html

Nem vitatkozni szeretnék Varga Lászlóval. Nincs miért, hiszen valami hasonlót írtam le, igaz, kicsit durvábban, nem ilyen alapossággal, valamint más szavakkal, a 2004-es választások után. Mondhatják, akkor más volt a helyzet, más volt a pártvezető, másként épült fel a pártvezetés. Igazuk van formailag, de tartalmilag szinte semmi sem változott. Vagy mégis? Talán csak annyi változott – szerintem –, hogy 2009-ben az akkori vezetés a VMSZ megalakulásának 15. évfordulóján ünnepséget tartott Palicson (hogy miért ott, senki sem tudja, mint ahogyan azt sem, miért emlékeztek meg szelektíven az 1994-es történésekről). Mindez 2014-ben elmaradt, pedig a 20 éves évforduló legalább akkora „felhajtást” megérdemelt volna, mint a 15 éves, ha nem nagyobbat.
Ezért sajnálom, hogy Varga László csak a 2007 utáni történésekről beszél. Remélem, nem azért, amiért elmaradt a 20 éves évfordulóról való megemlékezés, hiszen az a sanda gyanúm, hogy 20014-ben az volt a legnagyobb probléma, hogy a vezetésbe került emberek nagy többsége 2000 körül meg jóval utána lett a VMSZ tagja, azt pedig, hogy előtte ők mit csináltak, fogalmam sincs (ez költői fordulat, mert nemcsak nekem, igen sok embernek bizony van „fogalma”). Sajnos, itt, a balkáni térségben megszokhattuk, a történelem akkor kezdődik, amikor valakinek – utólag valami, mint pl. az adott pillanat – megfelel.
Mivel engem 2004-ben egyszerűen kirúgtak (az most teljesen mellékes, hogy VMSZ-tag sem voltam, mert már az alakulás utáni „furcsaságok” miatt nem töltöttem ki a jelentkezési lapot), így nem szeretnék foglalkozni a párton belüli dolgokkal. Csak azért, mert – a vajdasági magyar nemzeti közösség nagyon sok tagjához hasonlóan – nem érzem (a pontosság kedvéért, egyetlenegy délvidéki / vajdasági magyar politikai szervezetet sem) a magaménak, pedig a kezdetben Csubela Ferenc, dr. Hódi Sándor és én javasoltuk a szervezet létrehozását, azaz mi hárman voltunk az elsődleges kezdeményezők (nem Szabadkán, Tóthfaluban), habár egyesek erről legszívesebben hallgatnának, sőt ezt még le is tagadnák.
Így maradok csak azoknál a negatív következményeknél, amiket az egyszerű emberek a saját bőrükön tapasztalnak nap, mint nap, Varga László pedig ezeket csak érintőlegesen említi, amit megértek, mert az írása a jelenségekkel és a nem a konkrét történésekkel foglalkozik. Ezeket pontokban kívánom felsorolni.

1. A VMSZ-es önkormányzatok vezetése
Mindjárt, 2004 után a hatalomhoz jutottak azonnal a sógor, koma jóbarát elvet alkalmazva zsíros állásokhoz juttatták a szűk környezetükben levőket, ha másként nem működhetett, létrehoztak ilyen meg olyan Kft.-ket, klasztereket, fene sem tudja még milyen szerveződési formákat, egyetlenegy feltételt szabva csak, a munkahelyhez jutott illetőknek (és családjuknak) be kellett lépniük a pártba. Ugyanez (volt és még ma is) érvényes a különféle pályázatokra, mondvacsinált közbeszerzésekre sőt, sok minden másra. Ott, ahol még működnek a települések önkormányzati csírái (helyi közösségek) „megjutalmazzák” a hűségeseket, mellőzik (néha még büntetik is) a ki tudja milyen mérce alapján ellenségeknek kikiáltottakat.

2. Stratégiák fabrikálása
Kétlem, hogy a világon van még olyan hely, ahol annyi stratégia létezik, mint a délvidéki / vajdasági magyar többségű önkormányzatokban. Tételezzük fel, hogy ezek szükségesek, enélkül nem tudják az illetékesek a tevékenységi terveiket meghatározni, majd megvalósítani. Valamit akkor nem értek. Hogyan lehetséges, hogy a sok „stratégiai remekmű” meglétével párhuzamosan és folyamatosan leépül az iskoláskor előtti, az általános, valamint a középiskolai oktatás és nevelés színvonala, egyre kevesebb személynek van munkahelye, ami miatt nagyon sok fiatal és középkorú család már nem itthon, hanem Németországban, Nagy Britanniában meg máshol, külföldön „tengeti” az életét, miért van az, hogy a sport- és más civil szervezetek száma egyre csak csökken, cselekvésük legtöbbször látszattevékenységre korlátozódik, a kommunális és egyéb önkormányzati szolgáltatások színvonala szinte a mélyponton – a béka s...e alatt – van (lehetne még sok minden mást is felsorolni)?

3. Gazdaságfejlesztés
Ez összefügg az előző ponttal, hiszen – ha jól emlékszem – létezik a kis- és középvállalkozások fejlesztési stratégiája, ahol célként van megfogalmazva pl. az önellátó kistelepülések kialakítása és sok minden más is. Az idén aztán derült égből jött a villámcsapás. Létrehozták a VMSZ – egyre többen úgy nevezik –,„mutyilistáját”. Nem mélyedek bele abba, hogy vajon cél-e az oligarcha réteg kialakítása és megerősítése, maradok csupán a puszta számoknál. A listán kb. 38.000.000 euró és 38 cég található. Fogalmam sincs mekkora foglalkoztatott-növekedést remélnek, ezért én maradok csak az önálló kistelepülések kialakítása célnál. Ha településenként két-két vegyes tulajdonú kisvállalkozás (mondjuk, helyi hús,- tej-, gyógynövény stb. feldolgozó) létrehozását terveznénk, ami esetenként kb. 100.000 euro összeggel is megoldható, hogy, hogy nem, ebből az összegből 380 településen lehetne munkához juttatni településenként legkevesebb 4-5, azaz összesen 1.500-2.000 munkanélkülit.
Amint látják, én csak azokkal a kérdésekkel foglalkoztam, ami a kistelepüléseknek, illetve azok lakosainak a legjobban fáj. Írhattam volna sok minden másról is, azonban ezt meghagyom másnak, aki az adott témához tőlem jobban ért (úgy hiszem, ez általam nem említettek is sokaknak fájnak).

Végezetül egy pár szó a megoldásról.
Vajon, megoldás-e a VMSZ reformja? Minden lehetséges, még az is, aminek megfogalmazását Leninnek tulajdonítanak: A reform a megjavíthatatlan megjavítására tett kísérlet. Itt sem szeretnék állást foglalni. Helyette újabb kérdés, amely mindenkire (tehát rám is vonatkoznak): Miért hagytuk, hogy így legyen? (Szörényi, Bródy, azaz Illés együttes).
Parafrazálhatom (átmesélhetem) még Murphy egyik alapvető törvényét (Ami elromolhat, az el is romlik.), úgy tűnik, miránk, délvidéki / vajdasági magyarokra ez így is érvényes: Amit elronthatunk, azt el is fogjuk rontani!
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy ez a nyilatkozat vagy monológ a Magyar Szó (legolvasottabb) hétvégi számában is megjelent. Vajon, ez most csak egyedi eset, esetleg elindult a szerkesztéspolitika megváltoztatása? Ez a kérdés azért érdekes, mert újabbnál újabb kérdéseket vet fel. A kérdéssokaságból csak eggyel fogom untatni önöket: Van-e a jelenlegi gazdasági és szakmai vezetésnek hitele arra, hogy a szerkesztéspolitikai és egyéb változtatásokat végre is hajtsa? Mindez azért érdekes, mert Varga László írásával egy időben, ugyanabban a számban a vezetés tagjaival is interjúk jelentek meg arról, milyen jól is dolgoztak az elmúlt években. Erre szokták mondani: No comment!
Miért is fontos a fel- és fel nem soroltakról beszélni? A válasz itt is nagyon egyszerű, kb. 8 hónap múlva általános választásokat kell Szerbiában tartani. Lehet-e ilyen és hasonló történések, politikai botrányok ismeretében mozgósítani a délvidéki / vajdasági magyar választópolgárokat? Lesz-e a polgároknak választási lehetőségük, esetleg marad a botrányokkal, félreérthető kommunikációval, pazarló hatalomgyakorlással „megáldott” ma is létező politikai szervezetek és szervezetecskék palettája, azaz közülük a legkevésbé rosszra fogunk szavazni?

Balla Lajos (Laci)
24426 Oromhegyes
November 29. utca 44.

http://www.vajma.info/cikk/olvasok/229/Talan-azt-is-mondhatnank-Mi-tortent.html, 2015. június 28. [11:16]

MI TÖRTÉNIK?

Varga László, parlamenti képviselő szerzői írása

1.   A megnyilatkozásom céljáról

Két hónap telt el a VMSZ magyarcsernyei tisztújító közgyűlése óta. Rövid időszak. De ahhoz elegendő, hogy az ember eldönthesse magában, hogy tud-e továbbra is azonosulni azzal, ami a közéletünkben zajlik.

A jegyzetem nem nevekről, inkább jelenségekről szól. A jéghegy csúcsáról.

Túl hosszú időn keresztül vonakodott szinte mindenki nyilvánosan megszólalni. Annak ellenére, hogy sokan érezték/éreztük, hogy a vajdasági magyar közélet mély válságban van. Hónapokra, évekre visszamenőleg tudták/tudtuk sokan, hogy milyen destruktív folyamatok zajlanak a színfalak mögött.

Százak és százak ismerik és részei vagy voltak részei a rendszernek. Annak a rendszernek, amely az emberek egzisztenciális bizonytalanságára és a közösségi elismertség iránti igényére épül. Aki ellentmond, ellehetetlenül. Egzisztenciálisan vagy a közösségi mellőzés útján. De esetenként van rehabilitáció. Aki egyszer átesett az egzisztenciális vagy közösségi ellehetetlenítésen, a rehabilitáció után soha többé nem mer még véleményt se megfogalmazni. Nemhogy ellentmondani.

Írásomat bátorításnak szánom mindazoknak, akik eddig nem vállalták a nyilvános megszólalást.

2.   A megszólalásom legitimitásról

A megszólalásomat követően, elsősorban a párton belül, sokan kérdőjelezik majd meg annak legitimitását. Illemszabályokat fognak emlegetni.

Őket szeretném emlékeztetni, hogy arra a bizonyos asztalra, amelyről beszélnek majd, 2007. óta nagyon sok mindent feltettem: az elmúlt négy parlamenti választás valamennyi választási programját, koalíciós tárgyalási platformját, koalíciós szerződését, autonómiakoncepciót, a vagyon-visszaszármaztatás és a rehabilitáció ügyét, 200 törvénymódosítási indítványt, törvényjavaslatokat, az EU-csatlakozási érdekérvényesítési mechanizmust, a VMSZ előző és hatályos alapszabályát, a zentai és az óbecsei szervezet talpra állítását, számtalan levelet, közleményt, szakértői háttéranyagot.

Ez nyújt legitimációs alapot arra, hogy a nyilvánossággal is megosszam meglátásaimat.

3.   A választói akarat félreértéséről

A 2014. március 16-ai választásokon elnyert 75.294 szavazattal a VMSZ történetének egyik legnagyobb sikerét érte le. A hat parlamenti mandátumot a választásokat megelőző hét év országos politizálásának eredményessége, a bejutási küszöböt el nem érő pártokra leadott és így elveszett szavazatok nagy száma, valamit a hagyományos politikai ellenfeleink meggyengülése eredményezte.

Az emberek a következetes politizálást, a magas szintű szakmai munkát, a megvalósítható ígéretekre alapuló, számos elemében újszerű választási programot, a megfontolt és mérsékelt stílust jutalmazták.

Ma már megállapítható, hogy egy évvel ezelőtt a VMSZ félreértette a választók üzenetét. Félreértette, mert az elmúlt 12 hónapban a szakmaiság háttérbe szorult, a konfliktuskeresés és a közösségi ügyek erőből való intézése került előtérbe.

4.   A retorikáról és a pártról kialakult képről

A VMSZ retorikája is szemmel látható változásokon ment keresztül. A közösséggel való kommunikációból kikopott a bírálatok meghallgatására való nyitottság. Helyébe a sokszor sértődött, esetenként agresszív kommunikáció lépett.

Többször beszéltem arról, hogy a VMSZ-nek szerethetőbb párttá kellene válnia az emberek szemében. Olyan irányban kellett volna elindulnia, hogy minél több vajdasági magyar ember, intézmény, szervezet érezze a sajátjának.

Helyi és községi szinten is. Ahol a községi és helyi vezetők nem integrálnak, hanem kirekesztenek, ott előbb-utóbb felbomlik a közösségi élet.

5.   A vajdasági magyar közösség állapotáról

A vajdasági magyar közösség súlyos helyzetben van. Demográfiailag, gazdaságilag, az elvándorlás és a közösségi összetartozás meggyengülésének szempontjából.

Hosszú ideje beszélgetünk egymás között arról, hogy mekkora a baj. Minden beszélgetés azzal zárult, hogy első lépésben a vajdasági magyar közéleten belüli konfliktusokat kell feloldani. Amíg ez nem történik meg, nem tudunk a valós problémákkal foglalkozni.

Ahol tudtuk/tudtam, párton belül is, minden alkalommal elmondtuk/elmondtam: amennyiben nem változik meg a közösségi ügyek kezelésének a módja a vajdasági magyar politikai érdekképviselet erőteljes visszaszorulást fog elszenvedni, a következő népszámlálásig pedig az életvitelszerűen itt élő magyarok száma kétszázezer alá fog csökkenni.

6.   A konfliktusokról, a közösségi intézményekkel való szembemenésről

A VMSZ az elmúlt 12 hónapban számos közéleti konfliktusnak vált a főszereplőjévé.

Hónapokra visszamenőleg, folyamatosan azt az álláspontot képviseltem, hogy a vajdasági magyar közösség legerősebb politikai szervezete nem engedheti meg magának, hogy konfliktusban legyen jelentős magyar intézményekkel, azok vezetőivel, munkatársaival.

Hogy szemben álljon a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatával, a Szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar tanáraival, a Magyar Szó számos munkatársával, a Magyar Tanszék tanáraival, a Népkör Magyar Művelődési Központtal, a Zentai Kertészettudományi Karral, a Szabadkai Rádióval, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezetével...

7.   Az értékválság első jeleiről

A tisztújító közgyűlésre való felkészülést elnökségi ülések sorozata előzte meg. A személyi konfliktusok mellett, a tartalmi törésvonalak is felszínre kerültek. Volt olyan elnökségi tag, aki azt mondta, hogy az értelmiség a VMSZ számára nem fontos, mert ők kevesen vannak és kevés szavazót jelentenek. Olyan meggyőződés is elhangzott, hogy nekünk csak azokkal az emberekkel kell foglalkoznunk, akik itthon vannak. Akik elmentek, azok elmentek és nem fontosak.

Ezekben a pillanatokban éreztem először, hogy a VMSZ értékrendje is válságba került.

8.   A fecnizős tisztújító közgyűlésről

Az április végén megtartott tiszújító közgyűlést napját többé-kevésbé konszolidált állapotban várta a VMSZ. A közgyűlésen meghirdetésre került a nyitás politikája. Őszinte reményekkel hallgattam.

A Tanács- és elnökválasztási szavazás szünetében már voltak arra utaló jelek, hogy valami nagyon nincs rendben. Sok küldött kiscsoportos foglalkozásként, papírfecnikről felolvasott sorszámokat karikázva szavazott a tanácstagokról.

A korábbi közgyűlések előtt is volt szervezkedés. A pártéletnek jellemzője a lobbizás. De a korábbi szervezkedések emberek mellett folytak. Ezúttal a szervezkedés emberek ellen is zajlott.

Az alapdokumentumai alapján alulról építkező, a tagságára épülő szervezet a feje tetejére állt. Aki rajta volt a papírfecnin tanácstag lett, aki nem volt rajta, nem lett az. A két közgyűlés közötti politikai vagy szakmai teljesítmény teljes mértékben háttérbe szorult.

9.   Az alelnöki tisztségre való megválasztásról és a látványos gesztusokról

39 évesen vajdasági magyar politikusként a legnagyobb magyar párt alelnökévé válni az ember eddigi politikai karrierjének a csúcspontját jelenti. Annak ismeretében fogadtam el a felkérést, hogy tudtam: óriási felelősséget jelent. Tudatában voltam annak, hogy létezik egy erőteljes közvéleménybeli elvárás, hogy újuljon meg a VMSZ.

Hogy alapjaiban változzon meg az a mechanizmusrendszer, amelyen keresztül a VMSZ a teljes vajdasági magyar közéletet irányítását a magáénak akarja. Hogy kerüljenek feloldásra a sorozatban generált konfliktusok. Hogy alakuljon ki egy érdemi párbeszéd mindazokkal, akikkel nyilvános vitáink voltak. Hogy kezdjünk párbeszédet azokkal is, akikkel eddig nem foglalkoztunk.

Nem sikerült. Történtek látványos gesztusok, lépések, döntések. De arra sosem volt valós szándék, hogy megváltozzon a közösségi ügyek igazgatásának a rendszere.

10.  A leváltásról és a politikai ambíciókról

Mindennek eredményeként 49 nap után leváltottak. Nem vagyok sértődött, a legkevésbé sem. Amennyiben az alelnöki tisztséggel járó dicsőség érdekelt volna, csinálhattam volna mindent másként. De nem tudtam.

És nincsenek pártvezetői ambícióim. Sőt, alelnöki ambícióim se voltak.

A szerbiai politikai életben elértem mindent, amit egy magamfajta szakpolitikus elérhetett. Négy éven keresztül integrációs parlamenti bizottsági elnök lehettem. A VMSZ javaslatára. Országos ügyekkel foglalkozhattam. Nem voltam főszereplője, de szereplője voltam annak, hogy Szerbia 2012-ben EU-tagjelölt ország lett. Sosem vágytam ennél magasabb állami típusú tisztségre.

11.  A sajtószabadságról

A politikusoknak nincs jogunk beleszólni a vajdasági magyar médiumok szerkesztéspolitikájába és napi szerkesztési kérdéseibe. Nem is tettem ilyet soha. Akkor sem, amikor éveken keresztül voltam parlamenti képviselőként a Pannon RTV Kuratóriumának a tagja.

De sok mindent elárul a vajdasági magyar médián belüli szabadság fokáról az a tény, hogy az MNT által alapított három médiumnak, VMSZ alelnöki minőségben, egyetlen egyszer sem sikerült engem megszólaltatni közel két hónap alatt. Az első ilyen megkeresés a Pannon RTV részéről a sajtószabadság melletti kiállásról szóló nyilatkozat megjelenése után érkezett.

Egyszerűen nem mertek vagy akartak kérdezni, mert tudták, hogy kritikus hangon fogok beszélni a közállapotainkról. Ebből pedig nem következhet más, minthogy cenzúra vagy öncenzúra van.

12.  A Magyar Nemzeti Tanácsról

Két évtizedre visszamenőleg a VMSZ egyik legfontosabb célja a kulturális autonómia létrehozása és működtetése volt. A nemzeti tanácsi választásokon 2014. október 26-án, a   megszerzett szavazatok számát tekintve, a VMSZ történetének egyik legrosszabb választási eredményét érte el. Soha nem tapasztalt szervezettség mellett zajló kampány után. Az elmúlt 8 hónapban ezzel kapcsolatban sem volt semmilyen szembesülés.

Az új összetételű Magyar Nemzeti Tanács a megalakulása óta botrányt botrányra halmozott. Megrendült a testületben a magyar közösség bizalma. Szakmailag és intézményirányítási szempontból is.

Az MNT új vezetője nem volt képes arra, hogy konfliktuskezelő módon működjön együtt annak a választási listának a tagjaival, amelynek ő volt a listavezetője. Ezzel párhuzamosan, a Magyar Nemzeti Tanács néhány hónap alatt elveszítette vezető szerepét a szerbiai nemzeti tanácsok rendszerében is. Az MNT a magyar közösségbe bezárkózott testületté vált.

13.  A VMSZ politikai iránytűvesztésről

Az elmúlt egy évben a VMSZ politikai iránytűje is elveszett. Országos szinten megkopott a politizálásunk karaktere. Folyamatosan azzal ellentétesen viselkedtünk, mint amiről korábban felismerhetőek voltunk.

Az elmúlt 10 hónapban egyetlenegy törvényjavaslatról nem szólalt fel, egyetlen képviselői kérdést nem tett fel, sem a VMSZ frakcióvezetője, sem a frakcióvezető-helyettese, azaz jómagam. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor lett volna mit mondanunk, kérdeznünk.

A vajdasági autonómiával kapcsolatos korábbi határozott kiállásunk is eltűnt. Belgrádban is, Újvidéken is. Úgy tettünk, mintha nem látnánk, hogy a szemünk előtt erodálódik Vajdaság megmaradt autonómiája is.

A kormányzati szerepvállalásunknak az elmúlt fél évben nemigen volt kézzelfogható eredménye. A 2015-ös évben egyetlen olyan kulcsfontosságú kérdés sem oldódott meg, amely része a koalíciós megállapodásnak. Ezzel is szembesülni kell.

14.  A pártszerű működésről

A VMSZ hosszabb időre visszamenőleg nem működik pártszerűen. Mi másnak lehetne betudni azt a tényt, hogy a Vajdasági Kormány 2014. november 3-ai megbuktatási kísérletét nem előzte meg testületi döntés. A tartományi kormányzatban érintett VMSZ-es tisztségviselőknek minden bizonnyal lett volna annak idején véleményük erről a súlyos politikai kérdésről.

A legaktuálisabb történésekre is utalhat az ember: a határzárral kapcsolatos állásfoglalást sem előzte meg testületi döntéshozatal. Az Elnökség egyetlen tagja sem kérdőjelezte volna meg a Magyar Kormány szuverén döntését, annak indokoltságát. De minden bizonnyal lettek volna olyanok, akik a határmentén élők aggodalmaira való odafigyelést is elemévé tették volna a VMSZ megnyilatkozásának. Vagy azt a tényt, hogy ebben az országban élünk és a velünk együtt elő emberek jelentős részének ellenérzései lesznek a döntéssel kapcsolatban.

15.  A VMSZ gazdaságfejlesztési programjáról

A gazdaságfejlesztési program volt a VMSZ 2014. évi parlamenti választási kampányának egyik olyan újszerű eleme, amely a 6 parlamenti mandátumot eredményezte.

A tisztújító közgyűlés utáni napon kirobbant botrány súlyosan megtépázta a VMSZ tekintélyét. És szervezeten belül is számos kérdést vetett fel. Mindenekelőtt azt, hogy a VMSZ Elnöksége sohasem látta, sem a Terület- és Gazdaságfejlesztési Stratégia végleges verzióját, sem az ominózus táblázatot is tartalmazó Akciótervet.

Számomra hitelességi kérdés az, hogy csak a választási kampányban számítunk a magyar közösség tagjaira vagy a mindennapi életben is. Azok a kisvállalkozók közül, akinél én jártam a 2014-es választási kampányban, népszerűsítendő a gazdaságfejlesztési programot, egyetlenegy sem található a táblázatban. Pedig azok kivétel nélkül olyan kis családi vállalkozások voltak, amelyek tulajdonosai itt tervezik saját és családjuk a jövőjét.

16.   A megnyilatkozásom következményeiről, a jövőről

Parlamenti képviselőként folytatom a munkám. Az elmúlt nyolc évben nyújtott teljesítményem alapján nem érzek erkölcsi kötelezettséget a mandátumom visszaadására.

Éppen ellenkezőleg, azt érzem, hogy azok, akik 2007-ben, 2008-ban, 2012-ben és 2014-ben a VMSZ parlamenti listájára szavaztak, a következetesség, a szakmaiság és a véleményünk melletti bátor kiállás miatt döntöttek így.

2015. június 27.

Elmarad a szokásos megemlékezés…

…ma este a temerini piactéren. Tíz év után most fordul elő először ilyesmi. Szervezési gondok, de legfőképpen a hanyagság meg a nemtörődömség a valódi oka annak, hogy ez megtörténhet, és nem a pénzhiány meg a nincstelenség, amire most hivatkoznak. Merthogy: állítólag 2000 dináron múlott minden, ugyanis ennyibe került volna újabb 50 darab plakátnak az elkészítése. A pénzt viszont sehogy nem tudták előteremteni, egyetlen ember sem akadt, aki erre a célra áldozott volna…

Mi más is lehetne ez? Mélységes lelki, szellemi nyomorunk egy újabb gyászos esete.  

Éppen ma van 11 éve annak, hogy egy részeg, kábítószer-terjesztő szerb fiatal fizikai bántalmazása miatt elzárásra kerültek az úgynevezett „temerini fiúk”. Tettük miatt elképesztő és elrettentő büntetést kaptak: összesen 61 év börtönt. Nyolc és félévnyi raboskodás után ketten elnyerték a szabadságukat – a szerbiai amnesztiatörvény elfogadása után csökkentették a büntetésüket és 2012 végén Horváth Árpád meg Szakáll Zoltán hazatérhetett. Három társuk (Uracs József, Illés Zsolt és Máriás István) viszont azóta is a Sremska Mitrovica-i büntetés-végrehajtási intézet „vendégszeretetét élvezi”. Noha ők már fejenként 11 évet leültek, mind a mai napig egyetlen szót sem lehet hallani az esetleges szabadon engedésükről.

A rácsok mögött rekedt három temerini magyarról szinte már meg is feledkezett (vagy talán már le is mondott?) a vajdasági magyar közösség is meg az itteni politikum is. Nagyon úgy fest, hogy az érdekeink képviselőinek a legkisebb gondjuk is nagyobb a börtönlakók ügyével való foglalatosságnál. Három álló esztendeje ismételgetem ugyanazt: a sorsukra hagyták őket.

Bizony, hogy a sorsukra hagyták őket 11 évvel ezelőtt is, amikor a bűncselekményt elkövették, meg most is, amikor a kiszabott (és az amnesztia révén lefaragott) büntetésüknek ketten már az utolsó hónapjait töltik. A Kasza József által irányított vajdasági magyar politika akkor sietve segített elítélni őket, a kiszabadításuk érdekében viszont cseppet sem iparkodnak.

A még bent lévők közül ketten a tavasz folyamán kikerültek a kevesebb szigorral őrizett félig nyitott Zelengora-i börtönrészlegbe, ahol a sertéstelepen dolgozhatnak is. Illés Zsolt és Máriás István most már ott várja, hogy a szabályzat szerinti 8 órás szabad eltávozásra is jogosulttá váljon. Hogy végre – 11 év után – a hozzátartozóival, a látogatóival kiléphessen az utcára. Igaz, egyelőre még csak Sremska Mitrovica város területén. Az otthonukban eltölthető többnapos szabadság kiváltsága nekik még ilyen hosszú raboskodás után sem jár.

Ma este szervezett megemlékezés híján emlékezünk meg róluk. Azzal a keserű megállapítással, hogy olykor (látszólag) apró dolgokon veszik el az emberség. 

Szabó Angéla

VMDK: Mit képvisel az MNT a kisebbségi akcióterv kidolgozásában?

A Vajdasági  Magyarok  Demokratikus Közössége felszólítja a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy számoljon be a Magyar Nemzeti Tanácsnak kit és mit képviselt 2015. június 22-­én a kisebbségi akcióterv kidolgozásával megbízott testület ülésén.

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének értesülései szerint 2015. június 22­én (hétfő) Belgrádban ismételten ülésezett a kisebbségi akcióterv kidolgozásával megbízott testület. A sajtótudósítások szerint a Magyar Nemzeti Tanács elnöke  egy dokumentumot adott át ezen az ülésen, amely tartalmazza a Magyar Nemzeti Tanács észrevételeit, javaslatait az akcióterv tartalmára vonatkozóan.

 

A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége szeretné emlékeztetni a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy egy ilyen dokumentum átadására nem rendelkezett testületi felhatalmazással, hiszen a Magyar Nemzeti Tanács nem hozta meg az erre vonatkozó irányelveket annak ellenére sem, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége a Magyar Nemzeti Tanács hetedik rendes ülésén beterjesztésével kezdeményezte az akciótervre vonatkozó javaslat közös megvitatását és elfogadását. Az MNT elnöke ezzel a cselekedetével vétett a Magyar Nemzeti Tanács Alapszabálya 14. szakaszának (g), (h), (j), és (l) pontjai ellen.

 A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége tiltakozását fejezi ki az elnök úr ilyen magatartása miatt, hiszen a Nemzeti Tanácsokról szóló törvény a Nemzeti Tanácsok működésében nem elnöki rendszert, hanem döntéshozatali és végrahajtói hatalmi megosztást lát elő.

 Ezért a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége felszólítja a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, hogy a soron következő Magyar Nemzeti Tanács ülésén adjon számot a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak, illetve az egész magyar közösségnek, hogy kit és mit képviselt 2015. június 22-­én a kisebbségi akcióterv kidolgozásával megbízott testület ülésén, valamint tegye közzé az általa megfogalmazott és átadott dokumentumot, az MNT pedig tűzze napirendre és foglaljon állást az elnök úr hatásköri túlkapása kapcsán.

VMDK Press 

http://delhir.info/cimlap/friss-hireink/42240-vmdk-

Közzétette: Haraszthy Ágoston 2015. június 26. péntek, 12:45 

SAŽETAK NA SRPSKOM JEZIKU: Demokratska zajednica vovođanskih Mađara (DZVM) traži od predsednika Nacionalnog saveta Mađara (NSM) da na sledećoj sednici saveta obrazloži koga i šta je predstavljao u Beogradu 22.06.2015. godine na sednici radnog tela zaduženog za izradu manjinskog akcionog plana Republike Srbije za potrebe evropskih integracija. Naime, prema izvorima iz štampe, predsednik Saveta je ispred NSM radnom telu predao jedan dokument sa primedbama, predlozima i sugestijama NSM na sadržinu akcionog plana. Predsednik NSM na to nije imao pravo jer iza tog dokumenta ne stoji odluka ili odobrenje NSM, iako su predstavnici DZVM na sedmoj sednici NSM dali svoj predlog za sadržaj takvog dokumenta, koji je od strane većine u NSM odbijen, a drugi nije usvojen. Predajom ovakvog dokumenta predsednik NSM je učinio povredu  člana 14. Statuta NSM tj. prekoračio je svoja ovlašćenja. Zbog toga DZVM traži od predsednika NSM da na sledećoj sednici NSM obrazloži koga i šta je predstavljao, da se povede rasprava o prekoračenju njegovih ovlašćenja, da se prikaže sadržina predatog dokumenta, te da se isti stavi na raspravu i eventualno usvajanje od strane NSM.
VMDK Press 

Az MPSZ kiáll az „új temerini fiúk” mellett

Apatócki Magdolna, Rácz Szabó László, Apatócki Flórián és Kovács Norbert a sajtótájékoztatón

A Magyar Polgári Szövetség továbbra is kitart azon meggyőződése mellett, hogy sem a „régi”, sem az „új” temerini fiúk nem bűnösek, minden, ami ellenük folyik, az egy koncepciós eljárás része, hangsúlyozta a párt ma esti sajtótájékoztatóján Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke, aki leszögezte, pártja arra esküdött fel, hogy védeni fogja a délvidéki magyarság érdekeit, ami mellett – ahogyan fogalmazott – következetesen ki is tart.
– Jelenleg nagyon jól látszik, hogy a bíróság, a rendőrség és általában az állami szervek megkülönböztetik az embereket, a magyarokat, a szerbeket, a romákat és még sorolhatnánk, és ez alapján hozzák meg az ítéleteiket, ennek alapján börtönözik be az embereket. Mindez nagyon jól látszik abból is, hogy mi történt például az „új temerini fiúk” estében: a fiúkat lecsukták tizenhárom hónapra, utána kiengedték őket, majd elmúlt egy csomó idő, és felajánlottak nekik egy megállapodást, hogy ha elismerik a bűnösségüket, akkor lezárják az ügyüket. Hogy miért javasolták ezt? Hát azért, mert nincsenek ellenük bizonyítékaik, ugyanis nem követtek el semmit. Úgy gondolták, hogy ha csőbe tudják őket húzni, akkor nem kerülhet sor annak bebizonyítására, hogy valójában azért ítélik el őket, mert magyarok – fogalmazott Rácz Szabó László, aki a sajtótájékoztatón részletesen is kitért a történtek kapcsán tapasztalt visszásságok ismertetésére is.
A sajtótájékoztatón jelen volt két érintett, Apatócki Flórián és Kovács Norbert, valamint Flórián édesanyja, Magdolna is. A fiúk részletesen is felelevenítették az ominózus este történéseit, valamint beszéltek az azóta eltelt időszak gyötrelmeiről is. Hangsúlyozták, faji és nemzeti gyűlölet szításával vádolják őket, ami miatt tizenhárom hónapot és hat napot töltöttek előzetes letartóztatásban, ráadásul – ahogyan fogalmaztak – ok nélkül, hiszen nem követtek el semmit. Elmondták, jelenleg a tanúk újbóli kihallgatása zajlik, nem tudják, mikorra kerülhet pont az ügy végére. Kifejtették, a bíróság alkut kínált számukra, amelynek lényege az volt, hogy amennyiben elismerik a bűnösségüket, és a börtönben töltött időszak beszámítását követően további huszonnégy napra visszatérnek a rácsok mögé, akkor lezárják az ügyüket, ám erre valamennyien nemet mondtak, hiszen – mint mondták – mivel nem érzik magukat bűnöseknek, továbbra is harcolni fognak az igazukért.
H. G. 
http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18762/Az-MPSZ-kiall-az-8222uj-temerini-fiuk8221-mellett.html, 2015. június 25. [23:35]

SZERZETT JOGOK, HALASZTOTT HATÁRIDŐK

 Ez lenne a cselekvési terv? – Ha nem kérünk, nem is kapunk semmit!

Hétfőn (június 22-én) tartották a szerbiai nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó munkacsoport második ülését Belgrádban.[1] A következő ülésre „várhatóan a jövő héten” kerül sor, „amikor is meghatározzák, hogy mi is kerüljön be az akciótervbe”.[2]

            Az Európai Parlament, a 2015. március 11-i állásfoglalásában, a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről, ösztönözte Szerbiát, hogy „a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt”.[3] Ezen az akcióterven „dolgozik” a munkacsoport. 

            A nyilvánosság azonban ebből a munkából jobbára ki van zárva. Arról is csak közvetve értesülhettünk, hogy az akciótervnek már a harmadik változata is elkészült, s – egyes források szerint – ezt (a májusi változatot) „a szerb hatóságok már el is küldték Brüsszelbe”.   

            Értehetetlen, hogy a Magyar Nemzeti Tanács (MNT), amelynek elnöke tagja a munkacsoportnak, eddig nem tűzte a testület napirendjére és nem foglalt állást ebben a kérdésben.

            Sem a hatalmi koalícióban részes Vajdasági Magyar Szövetség (érthető, de el nem fogadható okokból), de a többi vajdasági magyar párt sem mutatott érdeklődést az cselekvési terv iránt, holott az huzamosabb időre meghatározhatja a nemzeti kisebbségek helyzetét. 

 

A 23. fejezettel kapcsolatos (391 oldal terjedelmű májusi) akcióterv tervezetébe, amelybe alkalmam volt betekinteni, a 3.8.1. fejezetben (a 295-től a 316. terjedő oldalakon) foglalkozik a nemzeti kisebbségek helyzetével.[4] (Ebből is látható, hogy a szerb kormány milyen jelentőséget tulajdonít a nemzeti kisebbségeknek.)

            A fejezetben 34 pontban van összefoglalva, hogy a szerb kormány mit szándékozik tenni „a nemzeti kisebbségek jelenlegi jogainak hatékony megvalósítása érdekében”.

            Mit is tartalmaznak ezek a pontok?

1.       Reszortközi munkacsoportot alakítása külön cselekvési program kidolgozására a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósítására.

2.       Külön cselekvési program elfogadása a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó normatív keret alkalmazására.

3.       A nemzeti kisebbségi nyelvű sajtó fenntartásához elég és stabil pénzelésének biztosítása.

4.       A közvélemény tudatának növelése a nemzeti kisebbségek jogairól és a művelődési valamint nyelvi különbségek tiszteletben tartása a média tartalmak előállításának támogatása által.

5.       Új tankönyvtörvény elfogadása, amely lehetővé teszi a nemzeti kisebbségi nyelvű tankönyvekhez való hozzáférést.

6.       Az új tankönyvtörvény teljes körű alkalmazása.

7.       Kötelező érvényű utasítás kidolgozása a nemzeti kisebbségekhez tartozók megkülönböztetése és a faji elválasztása megakadályozása céljából az oktatási rendszerben.

8.       Munkacsoport alakítása azoknak a tartalmaknak és témáknak az azonosítása, valamint a formális oktatásba való bevonása érdekében, amelyek a nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó tudást növelik. 

9.       Szakmai csoport alakítása a tankönyvek minőségének, a tantervek és programok, valamint egyéb tananyagok fejlesztése érdekében, az oktatás minden szintjén, amelyek megszüntetik a nemzeti kisebbségekre vonatkozó megkülönböztető tartalmakat.

10.   A nemzeti kisebbségek általános- és középiskolai oktatása minőségének növelése, a nemzeti tanácsok tevékenységének, programjainak és terveinek pénzelésére, valamint társpénzelésére vonatkozó pályázatok kiírása által.  

11.   A nemzetek közötti incidensek hatékony vizsgálata és büntetése, különösen pedig a faji, nemzeti és vallási gyűlölet, valamint türelmetlenség bűncselekménye esetében.

12.   Az ügyészségekben a helyzet vizsgálata azokon a területeken, ahol a nemzeti kisebbségek élnek, a nemzeti kisebbségek képviselete szempontjából.

13.   Az ügyészségi tisztségre való jelölés és választás szabályzatának kidolgozása, annak érdekében, hogy ezek jelölése és választásakor vegyék figyelemben a lakosság nemzeti összetételét.

14.   Közös munkacsoport létrehozása az Igazságügyi Nagy Tanáccsal, a nemzeti kisebbségeknek az igazságügyi rendszerhez való hozzáférésének felmérése céljából.  

15.   Közös munkaműhely megtartása a nemzeti kisebbségeknek a jogsegélyszolgálathoz való hozzáférésétől.

16.   Kerekasztal megtartása az Igazságügyi Nagy Tanács és az Ügyészek Állami Tanácsa kapacitásának erősítésére vonatkozó projektumról, a nemzeti kisebbségeknek az igazságügyi rendszerhez való hozzáférésének javítása céljából is.

17.   A bírák képzésének megvalósítása a nemzeti kisebbségek megkülönböztetése elleni védelemére vonatkozó nemzetközi dokumentumokról és standardokról, valamint az Európai Emberi Jogok Bírósága gyakorlatáról.

18.   A nemzeti kisebbségek szervezeteinek társfinanszírozására vonatkozó multikulturális pályázatok kiírása.

19.   Nemzetek közötti viszonyügyi bizottságok létrehozásának serkentése minden vegyes nemzeti környezetben.

20.   Vajdaság Autonóm Tartomány költségvetésében külön eszközök biztosítása a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsai működésének biztosítására.

21.   A személyi neveknek a nemzeti kisebbségi nyelveken az anyakönyvekbe való beírására vonatkozó utasítás kidolgozása és eljuttatása helyi önkormányzatokba.     

22.   A helyi önkormányzatok rendszeres ellenőrzése a személyi neveknek a nemzeti kisebbségi nyelveken való beírására vonatkozó jog megvalósítás szempontjából és kiigazító intézkedések megtétele.

23.   Az anyakönyvvezetők és helyetteseik képzése a nemzeti kisebbségek személyi neveinek a nemzeti kisebbségi nyelven és írással az anyakönyvbe való bejegyzési módjára vonatkozó törvény és egyéb jogszabályok alkalmazásról.

24.   A nemzeti kisebbségek képességeinek fejlesztése az állami hivatalokban való munkára, a szerbiai állami intézményekben töltött gyakornoki munkára vonatkozó projektum által.

25.   Azoknak a közigazgatási szerveknek és szervezeteknek a nyilvántartásának létrehozása, amelyekben bevezetik a lehetőséget a foglalkoztatottak a nemzeti hovatartozásukra vonatkozó önkéntes nyilatkozására.

26.   A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsiról szóló törvény eddigi alkalmazásnak elemzése, a nemzetközi mércékkel való összehangolása érdekében, valamint a kultúrára, a tájékoztatásra és az oktatásra vonatkozó törvényekkel. 

27.   Kerekasztal szervezése a nemzeti tanácsok képviselőivel a vonatkozó törvénnyel kapcsolatos szakértői elemzésről.

28.   Reszortközi munkacsoportot alakítása a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény kidolgozása céljából.

29.   A nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény elfogadása, vagy a meglévő módosítása.

30.   Az autonóm tartományokban (sic!!) és helyi önkormányzatokban dolgozókról szóló törvény elfogadása és alkalmazása, miszerint új munkaerő felvételekor, az egyéb kritériumok mellett, kötelezően figyelembe kell venni, hogy a nemzeti összetétel a lehető legnagyobb mértékben kifejezze a lakosság nemzeti összetételét.

31.   Rendelet elfogadása és alkalmazása, amely rendezi a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások ismeretét.

32.   Pályázat kiírása költségvetési eszközöknek odaítélése céljából a dolgozók felkészítésére, azon helyi önkormányzatok számára, amelyekben hivatalos használatban vannak a nemzeti kisebbségi nyelvek és írások, az elektronikus közigazgatás fejlesztésére a többnyelvű környezetekben, valamint kétnyelvű helységnévtáblák felállítására és űrlapok, hivatalos lapok és más közérdekű nyomtatványok kiadására.

33.   Támogatás biztosítása a nemzeti tanácsoknak, az illetékességeik megvalósításában.

34.   A Nemzeti Kisebbségügyi Tanács munkájának felújítása, amibe minden nemzeti tanács képviselője be lesz kapcsolva, a nemzeti kisebbségek jogainak hatékonyabb megvalósítása céljából. 

            A „cselekvési program” minden pontjához társul a rovat, amely meghatározza, melyik szerv a tevékenység felelőse, milyen határidőben kell azt megvalósítani, milyen pénzügyi eszközök szükségesek hozzá, milyen eredmények lettek már elérve (pl. folyamatban van, vagy munkacsoport lett alakítva, stb.) és milyen szakaszba ért a megvalósítása.    

           

A fentiekből is látszik, hogy „a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv” semmi újat, illetve olyat nem tartalmaz, ami a szerb törvényekbe már nem lenne belefoglalva. A felsoroltak valójában már Szerbia sokéves, a különböző belső jogszabályokból, illetve nemzeti kisebbségvédelmi egyezményekből eredő, jobbára meg nem valósított kötelezettségeit képezik.

A „cselekvési program” készítői most – új határidők kitűzésével – idő akarnak nyerni az ország egyes kötelezettségeinek teljesítésére a nemzeti kisebbségi jogok területén. Így, például, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló új törvény elfogadása, illetve a jelenlegi módosítása – aminek már meg kellett volna történnie – a cselekvési terv 29. pontjában 2017 első negyedévére van előlátva (sic!!). Ez – a szerbiai viszonyokat ismerve –, ha egyáltalán sor is kerül rá, 2020 előtt aligha történik meg.  

Az Európai Parlament a 2015. március 11-i állásfoglalása viszont nem azt jelenti, hogy a már hatályos törvényekből és nemzetközi egyezményekből eredő kötelezettségek megvalósítására új határidőket tűzzön ki a szerb kormány, hanem, hogy olyan akciótervet dolgozzon, amely javítja és egyúttal összhangba hozza a nemzeti kisebbségek jogállását és helyzetét az európai normákkal. Vagy, ahogyan Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) képviselője fogalmazott az MNT 7. (június 10-i) ülésén, „amellyel ki kell kényszeríteni, hogy Szerbia az európai normák szerint viszonyuljon a magyar kisebbséghez”.[5]

 

Az MNT komoly késésben van annak megfogalmazásával, melyek azok a feladatok/követelések, amelyek a vajdasági magyarok helyzetének javítása érdekében bele kellene, hogy kerüljenek a cselekvési programba. Az MNT-nek erről állásfoglalása valójában nincs és sajnos a vezetőségének ilyen irányú szándéka/törekvése sem látszik. 

Tari egyik sürgősségi indítványa az MNT említett ülésén az volt, hogy a testület hozzon „határozatot a vajdasági magyar közösség alapérdekeinek képviseletéről Szerbia Európai Uniós csatlakozási folyamata alatt”.[6] Ez valójában a (VMSZ-en kívüli) négy vajdasági magyar párt és 11 civil szervezet 2015. április 22-i javaslatának[7] a megvitatás kellett volna, hogy legyen, amely tartalmazza azokat a feladatokat, amelyeket a 23. fejezet megnyitása és annak lezárása előtt kell(ene) elvégezni.

Az indítványt a testület döntő többségét képező VMSZ-es képviselők „nem támogatták”.[8] Hajnal Jenő, a tanács elnöke szerint „a július 15-e előtti következő ülésen napirendre kerülhet az indítvány”.[9] Ekkor azonban már lehet, hogy késő lesz. A munkacsoport harmadik ülésre ugyanis „várhatóan a jövő héten” kerül sor, „amikor is meghatározzák, hogy mi is kerüljön be az akciótervbe”.[10]

Az MNT elnöke, egyébként, a cselekvési programról legutóbb erről a következőket nyilatkozta:

– Nagyon sok olyan szempont van, amelyből kettőt emelnék ki, egyrészt az oktatás területén a törvények összehangolásának a fontosságát. Azt, hogy néhány véleményező ismét a bilingvális oktatás lehetőségét bevezette, amely ellen mi tiltakoztunk. Ezt ezúttal is szóvá tettük. Másrészt, ami ennél is fontosabb, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsokról szóló törvény egy olyan, a szaktörvények felett álló, alkotmányból eredő, kisebbségi dolgokat szavatoló biztosító törvényként tudjon működni, amely mint a most tapasztalható összehangolatlanságot ki tudná küszöbölni.”[11]

Egy másik nyilatkoztában elmondta: „Ami kiemelten fontos ennek kapcsán, az a részarányos foglalkoztatás, ami ha elfogadásra kerül, szempontunkból nagyon fontos mozzanat lesz.”[12]

Ez is azt mutatja, hogy az elnök úrnak nincsen világos és átfogó elképzelése, mit is kellene tartalmazni a cselekvési programnak a magyar érdekvédelem szempontjából, és hogy nincsen tisztában a saját felelősségével. 

 

Ifj. Korhecz Tamás, az MNT korábbi elnöke, aki 15 évnyi sikertelen politizálás után most a közéletbe való visszatéréssel próbálkozik, a minap elismerte, hogy a kisebbségi akciótervnek elsősorban arról kell szólnia, hogy „az ország hogyan tervezi hatékonyan biztosítani a nemzeti kisebbségek jogait”, majd hozzátette:

            – Több oldalról is hallhatunk egy olyan kommunikációt – akár Magyarországon, akár itthon, a magyar–magyar belpolitikán belül –, amely csak azért hangozhat el, mert nem mindenki ismeri azokat a dokumentumokat, amelyek alapján az EU  (Európai Unió – B. A.) megfogalmazta saját standardjait. Ezekben a dokumentumokban pontosan megtalálható, hogy az EU mit vár el Szerbiától, azon felül viszont semmit. Azok, akik megpróbálnak olyan témákat az asztalra tenni, amelyekre vonatkozólag az ET (Európai Tanács –  B. A.) tanácsadói testületének nem volt kifogása, azok gyakorlatilag egy ajtó nélküli falon próbálnak átjutni. Ezért kell tisztában lenni azzal, hogy mely területeken lehet Szerbiától bármit is számon kérni, és melyek azok a területek, amelyek vonatkozásában sem Magyarországnak, sem a hazai magyar politikumnak nincsen mozgástere. Azzal is tisztában kell lenni, hogy az ET tanácsadói testületének bizonyos észrevételei nem a mi malmunkra hajtják a vizet. Például a kisebbségi autonómia vagy a nemzeti tanácsok vonatkozásában az ET nemhogy nem kéri számon az eddigiekhez képest nagyobb jogosítványok odaítélését, hanem retorikai szempontból a nemzeti tanácsok nem kellőképpen ellenőrzött hatalmára mutat rá, és keményen bírálja a domináns politikai pártok kirekesztő politizálását a nemzeti tanácsokban, legyen szó akár nemzeti, akár országos politikai csoportosulásokról. Tehát a kisebbségi autonómia bővítésének tekintetében nem tudunk erőteljes követelésekkel előállni, sőt, készen kell állnunk bizonyos megjegyzések kivédésére.”[13]

            Az exelnök álláspontja összecseng a VMSZ köztársasági parlamenti képviselőinek védekezésével, miszerint a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsairól szóló rossz törvénynél (amelynek előkészítésében Korhecz is „igen tevékenyen részt vállalt”)[14] „nem lehetett többet elérni”.[15] Ha Korheczra hallgatunk, akkor bizony nekünk nem lesz nemzeti autonómiánk.       

            Az ilyen viszonyulás egyszerűen elfogadhatatlan. Az EU-nak, ugyanis, nincsenek külön a szerbiai kisebbségekkel kapcsolatos „saját standardjai”, ahogyan Korhecz állítja, hanem általánosan megfogalmazottak, amelyek minden tagországra egyformán érvényesek.  Ezeket kell Szerbiának teljesíteni, ha tagja kíván lenni az EU-nak. A követeléseket, tehát, magunknak kell megfogalmazni ahhoz, hogy az EU számon kérhesse azokat Szerbiától. Persze, ha olyan képviselőink vannak, akik erre nem képesek, akkor nem várhatjuk el a számonkérést sem.

            Csak olyan jogaink lesznek, amelyek megvalósítását követeljük. Ha nem kérünk, nem is kapunk semmit!  

            Idejében szóltam!

Újvidék, 2015. június 25.

                                                                                                            BOZÓKI Antal

---

[1] Hétfőn tartották a szerbiai nemzeti kisebbségek kérdéseivel foglalkozó munkacsoport ülését Belgrádban. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO HÍRLEVÉL, II. évf. 158. szám, 2015. június 23.

[2] Tómó Margaréta: Lehet agónia, lehet megoldási lehetőség is. Magyar Szó, 2015. június 23., 1. és 11. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2745/vajdasag_szabadka/129043/Lehet-ag%C3%B3nia-lehet-megold%C3%A1si-lehet%C5%91s%C3%A9g-is.htm, 2015. június 23. [10:11]

[3] 2014/2949(RSP) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P8-TA-2015-0065&language=HU&ring=B8-2015-0213

[4] Akcioni plan za poglavlje 23. Nacrt. Maj 2015. [A 23. fejezetre vonatkozó cselekvési terv. Tervezet. 2015. május.]

[5] Basity Gréta: Megválasztották a VB két új tagját az MNT szerdai ülésén. http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/18703/Megvalasztottak-a-VB-ket-uj-tagjat-az-MNT-szerdai-ulesen.html, 2015. június 10. [20:48]

[6] Sürgősségi indítványok. http://www.vmdk.org.rs/?start=14, 2015. június 8.

[7] http://vmdk.org.rs/hirek/432-javaslat-a-nemzeti-kisebbsegi-akcioterv-tartalmara, 2015. április 22.

[8] Lásd az 5-ös alatti írást.

[9] Uo.

[10] Lásd az 2-es alatti írást.

[11] Lásd az 1-es alatti írást.

[12] Tomó Margaréta: Lehet, agónia, lehet megoldási lehetőség is. Magyar Szó, 2015. június 23., 1. és 11. o., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2745/vajdasag_szabadka/129043/Lehet-ag%C3%B3nia-lehet-megold%C3%A1si-lehet%C5%91s%C3%A9g-is.htm, 2015. június 23. [10:11]

[13] Pesevszki Evelyn: A lehetőség súlya. Magyar Szó, 2015. június 17., 6. o.

[14] Ifj. Korhecz Tamás: Otthonteremtőben a szülőföldön. Forum Könyvkiadó. Második, bővített kiadás, 13. o.

[15] Ágoston András: Ennyit tudtunk elérni. Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Hírlevél. IX. évfolyam. 70. szám, 2011. március 27., vagy http://www.kapu.biz/php/main.php?tart=cikkek&primary_id=4136