Danas, 2020, május 30.

https://www.danas.rs/

Törölni a kisebbséget

Vélemény és vita

A nemzeti közösség belső kohéziójának erősítésével mindig megkerülhetetlenek leszünk. A következő száz év legnagyobb kihívása, hogy ezt a kohéziót meg tudjuk-e tartani

 

Kiss Antal

2020. május 29. péntek. 4:15

Sokan szeretnék ezt, többek közt én is. Csak nem eltörölni, mint egyes, szomszédainknál fellelhető nacionalista csoportok, hanem mint patrióta, kitörölni a magyar–magyar szótárból, aztán az európai közbeszédből a kisebbség szó alkalmazását nemzeti közösségünkre. Ugyanis míg mára a kisebbség szó relációs viszonyrendszerben létezik, és alapvetően negatív tartalmat hordoz, addig a közösség szó összetartozást, szolidaritást, pozitív tartalmakat takar.

Emberi méltóságunk és helyénvaló (de nem túlzó) magyar nemzeti büszkeségünk okán sem engedhetjük meg magunknak, hogy az európai (és a világban szétszórt) magyar közösségünk bármely tagját azzal a „kisebbségi” besorolással
illessék, ahova az egyetemes jogalkotási mechanizmus (vélhetően tudatosan) és aztán a politikai közbeszéd sodorta, nevezetesen a homoszexuálisok, semleges neműek, transzvesztiták és egyéb, ma normálisnak mondott társadalmi csoportosulások körébe. A parlamenti demokráciák kialakulásával került a „minority” szó a politikába, azokat jelölve, akik ellenzékbe szorultak, azaz kisebbségbe kerültek.

A kicsinység, kicsiség a bibliai, újszövetségi, keresztény retorikában egészen más vonást mutat. A gyerekek, a kicsik, akiké a mennyek országa, olvashatjuk több helyen. Assisi Szent Ferenc az „Ordo Fratrum Minorum”, a kisebb testvérek rendjének alapításával az alázat, a szolgálat, az evangéliumi kicsiség köré építette küldetését a nagy egyházon belül, igazi lelki reformerként. Ahogy a keresztény gondolkodásban a kicsinység, kicsiség alapvetően a szolidaritás egyik jellemzője, a modern kori politikumban az ellenzékiség, a rivalizálás és egy döntően relációs rendszer kelléke lett.

A szív bőségéből szól a száj, tartja a mondás. Amit magunkról tartunk – önismeret, ahogy magunkról gondolkodunk – önbizalom: azok vagyunk. Ha azonban a külső tényezők nyomására bármilyen deformációt szenvedünk, megváltozhatunk. De csak akkor, ha nem vagyunk elég erősek. A „Lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke vagyok!” Antall József-i mondás az elmúlt harminc év legerősebb politikai mondata közpolitikai és nemzetlélektani szempontból. Ebből a pozícióból minden polgári, nemzeti kiváló kormányzati szándék ellenére is sajnos csak visszafele jöttünk.

A „Trianon-trauma” százéves évfordulója kapcsán kísérletet kellene tenni visszakapaszkodni a legendás miniszterelnöknek a magyarságot mint egész közösséget megjelenítő gondolatához, amelynek szerintem első lépése a kisebbség szó törlése mindenhonnan, ami az európai és a világon szétszóródott magyar közösséget érinti. Az európai, őshonos, szállásterületükön élő nemzeti közösségeket (például a székelyeket is) segítő, felzárkóztató pénzügyi források elérésének ügyé­ben zajló aláírásgyűjtés – különben remekül sikerült – kampányhajrájában a média, így a közmédia is harsogta a kisebbség szót. Száz éve kiabálják ránk, beivódott, beleégett a lelkünkbe, deformálódtunk. Ideje kirúgni magunkat a kisebbségi létből, kiropogtatni gerincünket, újra közösségként kell magunkat meghatározni, ahol „senki nem marad egyedül”, ahol minden magyar egyaránt fontos. Mi nem kisebbségi jogokat kérünk őshonos, más állam területén élő magyar honfitársainknak, hanem a minden euró­pai (uniós) polgárt egyenlő módon megillető egyéni, közösségi jogot, amelynek alapja a korlátlan anyanyelvhasználat mint az emberi önazonosság feltétele, amelyből minden más jog is fakad.

Nézzük a számokat! Az Európai Unió területén és a partnerségi státussal bíró szomszéd országokban még mindig csaknem tizenhárommillió magyar él. A magyar kormánykoalíció pártjainak európai uniós parlamenti delegációjában kárpátaljai és délvidéki, magyar állampolgársággal rendelkező politikusaival meg is jeleníti ezt az egységet. Ha ezt a közösséget nézzük vagy a kilencmillió-hétszázezres lakosságszámmal bíró Magyarországot, akkor bizony nagy a különbség. Magyar nyelvi, kulturális őshonos közösségünk tagjainak számát illetően Európa és az unió országai között is az első harmadba tartozunk. Mivel a magyarok esetében nem nyugat-európai nagyvárosokba költöző, megélhetési elvándorlás nyomán létrejövő nemzeti közösségekről van szó, hanem a Kárpát-medencei szállásterületükön élő magyarokról, minden lelki, szellemi és történelmi alapunk megvan arra, hogy a magyar–magyar és az európai politikai és kommunikációs térben is magyar közösségként határozzuk meg magunkat. Például így: „Az Európai Unió székelyföldi magyar közössége, a Székely Nemzeti Tanács vezetésével állt élére az európai aláírásgyűjtésnek.” Természetesen lehet így is: „A romániai magyar kisebbség aláírásgyűjtési kezdeményezése…”

Közösségi jogokért kell tehát kiál­lni, és nem kisebbségi jogokért kell harcolni, mert az utóbbi esetben teljes mértékben elismerjük, hogy felettünk áll valaki, ők a „nagyobbság”, a többség. Szó sem lehet erről, ha helyes önismerettel és önbizalommal rendelkezünk. Ez azonban nem azonos a „mindent vissza, minden magyar föld, minden a mienk, vesszen Trianon” hamisságával, bő gatyás bőgésével vagy dzsentri magyar gőgjével. Az önismeretből, önbizalomból fakadó nemzeti büszkeség és a fennhéjázó, magyar nagyképűség között ég és föld a különbség. Az utóbbival sehova nem fogunk jutni, a nemzeti közösség belső kohéziójának erősítésével pedig mindig is megkerülhetetlenek leszünk. Azt hiszem, nemzeti közösségünk következő száz évének legnagyobb kihívása, hogy ezt a kohéziót egyáltalán meg tudja-e tartani, vagy felolvadunk a posztmodern világ nagy európai olvasztótégelyében.

És ez most, a Trianon-dosszié fedelének száz év múltán való újbóli visszazárása után nem csak a politikusok, hanem mindenki felelőssége lesz. Minden magyar felelős minden magyarért! Válogatás nélkül, mert ez közösségi létünk alapja.
(A szerző teológus)

https://www.magyarhirlap.hu/velemeny/20200529-torolni-a-kisebbseget

 

https://delhir.info/

Pásztorból polgármester?

Emberi- és nemzeti kisebbségjogi napló (211.)

A VMSZ Május 19-én átadta a az önkormányzati jelöltlistáját Szabadkán. 2560 aláírást mellékeltek. A párt szabadkai listájának a neve: Vajdasági Magyar Szövetség – Pásztor István.

– Mi azt szeretnénk, hogy ha nem a balkanizáció irányába haladna a város a jövőben, hanem egy olyan közép-európai város lenne Szabadka, amilyen mindig volt az elmúlt évszázadok folyamán. Azt gondolom, hogy jó programmal rendelkezünk. A programot be fogjuk mutatni az elkövetkező hetekben a polgároknak, és elsősorban a magyar szavazók támogatására számítunk, de azt gondoljuk, hogy a mi programunk jó a szerbeknek, horvátoknak, bunyevácoknak is. Reméljük, hogy ez egy győztes lista lehet – nyilatkozta ez alkalomból a junior Pásztor.[1]

Pásztor István, pártelnök, ugyanazon a napon, elmondta, hogy „a helyi listák összeállításánál az elsődleges cél az, hogy a párt legjobb emberei kerüljenek be az önkormányzati vezetőségekbe”.[2]

– Eltekintettünk az eddig alkalmazott szabálytól, hogy egy ember csak egy listán szerepelhet. Főként az önkormányzati listák esetében tettünk ez alól kivételt. Ezért van az, hogy azok, akik eddig más szinteken politizáltak, azokon a listákon túlmenően az önkormányzatikon is rajta vannak – magyarázta a szenior Pásztor.[3]

A párt Szabadkán teljes listával indul, összesen 67 név szerepel rajta. A lista vezetője az ifjú Pásztor (Bálint), a VMSZ alelnöke, második helyen Kern Imre építésügyi államtitkár szerepel, őt követi Nágel János jogász, majd Lovas Ildikó József Attila-díjas író. Horvát Tímea, Szabadka jelenlegi alpolgármestere a lista ötödik helyén szerepel.[4] Ha ezek a „párt legjobb emberei”, akkor milyenek lehetnek a többiek? De inkább nem részletezném…

A pártvezér nyilatkozatból kiviláglik, hogy a véemesznek nincsen elég „legjobb embere”, mivel eltértek attól a szabálytól, hogy „egy ember csak egy listán szerepelhet”. Másrészt, a bizonytalanság, vagy (a bukástól való) félelem (?) is kiérződik a nyilatkozatból, mert mi lenne azzal a pártkatonával, aki csak egy listán szerepelne, és nem jutna mandátumhoz/tisztséghez? Vagy: Ló helyett jó lesz a szamár is?  

Átadta a VMSZ az önkormányzati jelölőlistáját Szabadkán

Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) egykori politikusa, most a tömény Fideszes, nem túlságosan olvasott KIFÓ Hírlevelének szorgalmas napi írója/szerkesztője/kiadója már a következő napon (május 20-án), a „nemcsak felpörgő választási kampány okán” feltette a kérdést: „Ki lenne a legjobb a Szabadka polgármesteri posztján?” Nos, mit gondolnak, ki? Nem hagyta azonban egy percig sem tépelődni ezen az esetleges olvasót, azonnal meg is adta a választ: „Figyelemmel a szakmaiságra, a politikai tapasztalatra, nemkülönben akár a közeljövő politikai kihívásokra, erre a posztra a legalkalmasabbnak látszik dr. Pásztor Bálint, aki a szabadkai önkormányzati választásokon egyben a VMSZ listavezetője is.”[5]

A politikai színt váltott Ágoston szerint, „a már említett területeken kívül, alkalmasint ő (mármint Pásztor Bálint) veheti fel a legeredményesebben a küzdelmet a vajdasági magyar balliberálisokkal. Akik Szabadkán a jelenlevő szerb balliberálisokkal szövetségben állnak versenybe a polgármesteri posztért”.[6]

Az egykori politikus szerint mára mindenki balliberális, aki nem a (vée)meszeseket és a  Fideszt támogatja, gerjesztve ezzel a magyar közösség egyébként  is már éles megosztottságát.

Május 23-án a Magyar Szó átvette Ágoston amúgy Szabadka címet viselő írását, és „Pásztor Bálint lenne alkalmas polgármesternek”[7] címmel teljes egészében közölte. De hát mit is lehet elvárni egy politikailag lezüllött és példányszámban lefogyott, a VMSZ politikai befolyása alatt álló napilaptól, amelyik teljesen eltávolodott a közszolgálatúságtól?

Ugyanazon a napon, csak két oldallal hátrább, a lap négyhasábos alákérdezős interjút közöl a polgármesteri címre pályázó ifjabbik Pásztorral.[8]

Az egyébként érdektelen, politikai frázisokkal teli nyilatkozat semmi olyat nem tartalmaz, amit a Pásztorok eddig már számtalanszor nem mondtak volna el. Egyetlen, jobb sorsa érdemes napilapunk, amelyiknek a közszolgálat lenne a feladata, miért nem közöl egy elemző írást arról, hogy Pásztor Bálint mit tett az öt köztársasági parlamenti képviselői mandátuma alatt magyar közösség érdekében? Most, a választások kapcsán, miért nem nyit erről vitát?

Az egyetlen dolog talán, ami az írással kapcsolatban felkeltette a figyelmemet, a lehetséges polgármester kijelentése, miszerint „Szabadka a balkanizálódás irányába halad”, amit a VMSZ „szeretne megállítani”, hogy „Szabadkát visszavezessék a fejlődés útjára”. 

Bagoly mondja (a) verébnek, (hogy) nagyfejű? Pásztor Bálint úgy tesz, mintha a VMSZ, amelyiknek az alelnöke, a Szerb Haladó Párti (СНС) partnerükkel együtt „az elmúlt években” nem lett volna részese, tevékeny szereplője ennek a balkanizálódásnak, leépülésnek!

Továbbá – Ágostonnal szemben – úgy gondolom (ceterum censeo), hogy az ifj. Pásztor (Szabadka, 1979) nem politikus alkat. Hogy a tudományhoz (a doktori cím ellenére) mennyire ért, azt nem tudom, mivel erről nincsen elég információm, de – ismereteim szerint – nem a tudományos munkáiról, se nem a magyar közösség érdekeiért való kiállásairól nevezetes.  Az életrajti adatai szerint[9] a közigazgatásban soha nem dolgozott, a polgármesteri tisztség ellátásához semmilyen gyakorlati tapasztalatot nem szerzett. Hogyan lehet rábízni egy várost?

Szerbia a korlátlan lehetőségek országa, itt minden lehetséges/elképzelhető. Még az is, hogy Pásztor Bálint – a Szerb Haladó Párttal kötött politikai alku („kéz kezet most” elv) által – Szabadka polgármestere lesz.  De, mit szólnak ehhez a szabadkai magyarok?

BOZÓKI Antal

Torda, 2020. május 30.

___________
[1] Átadta a VMSZ az önkormányzati jelöltlistáját Szabadkán. https://www.vmsz.org.rs/hirek/valasztasok-2020/atadta-vmsz-az-onkormanyzati-jeloltlistajat-szabadkan, 2020. május19. 10:06
[2] TDL: „A legjobb emberek kerüljenek az önkormányzatokba”. Magyar Szó, 2020. május 20. 4.
[3] Uo.
[4] Kihirdették a VMSZ szabadkai választási listáját. https://pannonrtv.com/rovatok/politika/kihirdettek-vmsz-szabadkai-valasztasi-listajat
[5] Ágoston András: Szabadka. Kisebbségi Fórum – Temerin, KIFO Hírlevél VII. évf. 126. szám, 2020. május 20.
[6] Uo.
[7] „Pásztor Bálint lenne alkalmas polgármesternek”. Magyar Szó, május 23. 6.
[8] Patyi Szilárd: KI-KI MECS Szabadkán. Magyar Szó, 2020. május 23. 8.
[9] Életrajz. http://www.pasztorbalint.rs/hu/magamrol/eletrajz